A vizimozi idei elsõ külföldi fellépõje a német DJ Eastenders volt. Õ és a Poets Club kiadó alapítója Christian Kessler nem siettek haza, még pár napig ittmaradtak Budapesten. A véletlen úgy hozta, hogy éppen a buli másnapján volt adásunk a Tilosban, ennek eredménye egy 80 perces dj mix, ami a Tilos oldalról lesz letõlthetõ, valamint ez az interjú.

Mana Mana: Hogy tetszett a tegnapi parti? Mi a véleményed a Cinetriprõl?
Eastenders: Nagyon jó volt az év elsõ napján egy ilyen helyen fellépni. Keleti hatásokkal kevert klubzenét játszom, amihez a Törökfürdõ igazán fantasztikus helyszín. Rendszerint szeretek a downtempotól kezdve, a pörgösebb dolgokig, breakbeat-ig, house-ig, drum'n'bass-ig eljutni, de tegnap csak a downtempo volt terítéken. A Törökfürdõhöz és a hastánchoz ez jobban passzolt. Errõl jut eszembe, hogy az Orientation válogatás második részének borítóján látható hastáncosokat egy júniusi bulin fotóztam Moszkvában. Egyébként szívesen játszottam volna pár gyorsabb számot is ...

MM: Mielõtt meghívtak hallottál már valamit a Cinetriprõl?
E: Egy elég hosszú, fotókkal is illusztrált cikket olvastam az egyik legismertebb német napilapban, a Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban, az érdekes fürdõs bulikról.

MM: Miért fordultál a keleti zenék felé, mi volt az inspirációd?
E: Voltam egy Anokah partin Londonban. Ott láttam fellépni példáúl a State Of Bengal-t és Lelonek-et. Lelonek eredetileg német és Talvin Singh hangmérnökeként is ismert.

MM: Régebbrõl ismerted õt?
E: Igen, úgy 1997 óta ismerem, akkoriban költözött Londonba. Kapcsolatba kerültem ezekkel a srácokkal és elkezdtünk szervezni egy rendszeres bulit Németországban, ez lett az Indian Vibes. Mi hívtunk elõször Németországba ilyen zenéket játszó zenekarokat, mint a Badmarsh & Shri, a Joi és hasonlók. A klubban a dj-k fellépését zenészek, ütõhangszeresek egészítették ki. Ilyen zenekar példáúl a Naturalizer, akik leginkább ambientet játszanak. Ez egy projekt különbözõ zenekarok tagjaiból, akik a Naturalizer-ben lazulnak le egy kicsit. Játszanak szitáron és egyéb egzotikus hangszereken is. Csináltunk közösen egy számot, ez lett az elsõ Eastenders megjelenés, az Original Style. A kislemezen egy Underwolves és egy Badmarsh remix is található.

MM : Milyenek az Indian Vibes bulik? Az emberek szeretik ezt a zenét Németországban?
E: Nemtudom hallottatok-e Panjabi MC-rõl, aki egy bhangra (bhangra - észak indiai stílus) alapú dallal éppen most a német pop listán a második helyen áll. Hihetetlen! Valószínûleg úgy sikerült ezt a helyezést elérnie, hogy szinte minden hip-hop dj szereti a számot, a tempója és a Knight Rider szempling miatt. Egyenlõre white label-en terjed ez a szám, amúgy Armand Van Helden kiadója az AV8 jelentette meg, a címe pedig Indian Breaks EP. Az angolok meg is lepõdtek a német sikereken, mivel náluk jóval több indiai és pakisztáni bevándorló él. Az Indian Vibes bulit négy éve folyamatosan csináljuk és az embereknek nagyon tetszik. Az is nagyon jó, hogy a közönség eléggé összetett. Fiatalok és idõsebbek is jönnek, ami más buliknál nem jellemzõ. Mindig van pár arc, akik a hetvenes években hippik voltak és már akkor megismerkedtek a keleti zenékkel.

MM: Példáúl a Dave Pike Set számával, a Mathar-ral ami az elsõ válogatásodon is szerepel.
E: Igen, ennek a számnak eléggé különleges a története. Szerzõje a legismertebb német jazz gitáros Volker Kriegel, akivel két éve csináltam egy interjút, mesélt róla. 1969-ben Dave Pike albumán dolgoztak Németországban, George Harrison pedig Indiában vett szitárleckéket Ravi Shankar-tól. Volker-ék is akartak egy rövid szitáros poént a lemez végére, ebbõl egy egész szám lett, a Mathar. Dave Pike csak tamburinon játszik benne, Volker szitározik. Egy frankfurti boltban vette a szitárt, meg akart tanulni rajta játszani, de saját bevallása szerint ez nem igazán sikerült. Évekkel késobb, ez a szám lett a francia Yellow kiadó legelsõ kislemeze. Ugyanakkor a hamburgi Mojo válogatásra is rákerûlt. Nem sokkal késobb még egy meglepõ dolog történt. A wiesbadeni állomáson Volker-t megszólította egy indiai srác, aki a Mathar masztereit szerette volna elkérni. Õ volt az Outcaste kiadó fonöke. A maszterek már nem voltak meg, csak egy régi szallag, ennek alapján készûlt a Badmarsh & Shri remix. Az a verzió, amit én a válogatásra kiválasztottam tulajdonképpen nem is remix, inkább remake. Ashley Beedle kezeli az elektronikát, Paul Weller pedig a gitárokat és a szitárt. Volker már régóta egyáltalán nem játszik, újjai betegsége miatt. Azóta híres képregényrajzoló lett, nagyon sok mesekönyvet készített gyerekeknek.

MM: Te játszol valamilyen hangszeren? Milyen gépeket használsz?
E: Tizenkét éves koromtól tanultam dobolni, az elsõ számítógépem pedig egy C64-es volt. Általában számítógépen készítunk zenét. Leginkább a Cubase programot használjuk.

MM: Merre jársz mostanában? Turnézol az új lemezzel?
E: Októberben voltam Isztanbulban, ami nagyon szép volt. A legtöbb nagyvárosban a house a legjobban elfogadott stílus, nem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel a modern fúziós zenékkel. Itt az Africanism sorozatból az Edony-val kezdtem és az emberek nagyon jól fogták. Egy másik klubban játszottam a török Harem számát az új Orientation-rõl, ami ugyan tetszett a közönségnek, de túlzottan népzeneinek találták.

MM: Szerinted milyen a jövõje a fúziós zenéknek?
E: Érdekes, hogy az Amerikából jövõ zenék nagy részében, példáúl Timbaland és Dr.Dre munkáiban elõtérbe kerültek a keleti motívumok. Mivel ezek a számok a mainstream listákra készûlnek, elég sok embert el is érnek, nagyon sok lány kezdett példáúl hastáncot tanulni, mikor látta a Truth Hurts videóját. Reméljük nem lesz olyan probléma, mint a latin robbanáskor, amikor sokan elvesztették érdeklõdésüket a fehigult színtér iránt.

MM: Mit tudsz a magyar színtérrõl? Ismersz magyar elõadókat?
E: Pár a Mole-hoz kapcsolódó mûvészt. Yonderboi-t, Erik Sumo-t. Erik Sumo Pulver-es száma a Just A Woman nagyon tetszik.

MM: Szeretnél még mondani valamit?
E: Igen, szeretnék nyáron visszajönni és játszani a Sziget fesztiválon. Isztambulban, Moszkvában és itt Budapesten is télen, hidegben jártam. Jó lenne, jó idõben is bulizni ezeken a helyeken.

by suefo 2003. január 02.