2003. NOVEMBER

  V/A – CINEMIX – CD/3LP (SIDO / UNIVERSAL JAZZ)
  V/A – VINTAGE CHILL VOL.4. WINTER – CD (KRIZTAL)
  NIK WESTON – SAKURA AURAL BLISS – CD (KRIZTAL)
  LE PEUPLE DE L’HERBE – P.H. TEST / TWO – CD/2x12” (PIAS)
  ASTOR PIAZZOLLA – REMIXED – CD/2LP (MILAN)
  WEEN – QUEBEC (SANCTUARY)
  SEKSU ROBA – PLEASURE VIBRATIONS (EENIE MEENIE)
  SO - SO - CD (THRILL JOCKEY)
  AFLEX COMBO – FREEDOM HILL EP – (PERFECT TOY)
  PEPE DELUXÉ – BEATITUDE (CATSKILLS)
  MONKEYTRIBE – DELAWARE REMIXES (METEOSOUND)
  JUTASI – SUNSET CAFE 3 (CHAMELEON)
  ILHAN ERSAHIN – HARIKALAR DIYARI (NUBLU)
  IAN BROWN – UNDER THE INFLUENCE (DMC WORLD)
  DR. RUBBERFUNK – BOSSA FOR THE DEVIL – (GPS)
  COLORBLIND – NOVO DIA (PLEIN GAZ PROD)
  BUGZ IN THE ATTIC – FABRICLIVE. 12 (FABRIC)
  AGF – WESTERNIZATION COMPLETED (ORTHLONG MUSORK)

V/A – CINEMIX – CD/3LP (SIDO / UNIVERSAL JAZZ)
Az utóbbi idõk egyik legjobb ötlete volt összeereszteni a késõi 60-as, korai 70-es évek francia filmzenéit a mai elektronikus élvonal képviselõivel. A lemez már a tracklista alapján ígéretesnek tûnt, de rövid belehallgatás után nem is volt kétséges, hogy a táskámban fog landolni. A húsz darab tökéletes dalt tartalmazó gyûjtemény nálam komoly eséllyel indul az év lemeze címért. A Troublemakers, Luke Vibert, Gonzales, Rubin Steiner, Zzouf, Quantic és a többiek által létrehozott átiratok a remix mûfaj elveszettnek hitt értékeit hívatottak visszaállítani, nem is beszélve Nicolas Erréra fantasztikus Fantomas újraértelmezésérõl. A már így is elég eklektikus összképet Dj Patife latin drum’n’bass, a Swayzak pedig deep-house ízekkel fûszerezte. Keresd a bakelit verziót, két számmal hosszabb, mint a CD!
suefo

V/A – VINTAGE CHILL VOL.4. WINTER – CD (KRIZTAL)
A sorozat egy korábbi darabjáról már ejtettünk néhány elismerõ szót, miszerint a Vintage Chill nem más, mint borivóknak készült speciális nyugizenei kompiláció. Azt is megállapítottuk, hogy választott feladatát kitûnõen teljesíti, ez a könnyû, zamatos, jól szelektált hallgatnivaló. Amennyiben mértékkel fogyasztjuk, nem jár katzenjammerrel sem, sõt orvosságként is hathat. Aki a sorozat összes részét begyûjtötte, most minden évszakhoz társíthatja a megfelelõ hangulatot nyújtó háttérzenét, ezúttal éppen a téli hónapok kandalló elõtt töltött óráit, pontosabban 76 percét teheti tartalmasabbá. Egy igazi vinotéka nem is mûködhet jól, ha nem az Emo, Ella Fitzgerald, Greg Long, a Bobby Hughes Combination, vagy a Micatone lounge zenéje szól borkóstolás közben, de ha mégis, velük azért sokkal stílusosabb.
suefo

NIK WESTON – SAKURA AURAL BLISS – CD (KRIZTAL)
A mixalbumot összeállító Nik Weston, az egyik legrégebbi jazz lemezlovasként ismert a nagyvilágban. Már több, mint 20 éve tevékenykedik a stílus érdekében. Heti rendszerességgel jelentkezõ rádiómûsort vezet, cikkeket ír különbözõ szaklapokba, lemezeket pörget, és olyan válogatásokat készít, mint ez. Csakúgy, mint elõzõ, Moshi Moshi címû gyûjteményén, a mostani lemezen is kizárólag japán elõadók felvételei hallhatóak. A nyugis ambient témáktól, a nu jazz-en át a house-ig tart ez a 76 perces utazás. Az Európában még kevésbé ismert, de nagyon tehetséges Calm három számmal is szerepel, míg Shuya Okino, a Kyoto Jazz Massive oszlopa, két régebbi projektjével van jelen. Aki csak egy jó válogatást szeretne, de nem a megszokott elõadókkal az járjon utána, akit viszont komolyabban érdekel, hogy mi történik most Japánban, ne hagyja ki!
suefo

LE PEUPLE DE L’HERBE – P.H. TEST / TWO – CD/2x12” (PIAS)
Vajon mi lehet a közös egy francia természetfilmben és egy francia elektronikus zenekarban. Csupán a nevük, de az is csak formailag. Az 1996-os Mikrokozmosz alcíme, „A Fû Népe” volt, amit a zenekar olyannyira magáénak érzett, hogy ezen a néven kezdte kiadogatni korongjait. Persze a füvet egészen máshogy értették, olyannyira, hogy elsõ lemezük borítóját be is tiltották a rajta látható kutya szájából kilógó hatalmas kenderlevél okán. Pár éve Pesten is tiszteletüket tették a Euroconnections egyik buliján, de az új lemezen vokalizáló UK Apache és JC001 is fellépett már nálunk. Ez utóbbi tartja a leggyorsabban rappelés Guiness világrekordját, de nem csak ezért jó. A P.H. Test folytatja az elõzõ album misszióját. Igényes, nagyon dub-os, eléggé hip-hop-os, helyenként dzsesszel, brekbeattel, jungle-lel vegyített produkcióval szórakoztatja az embereket, ha úgy tetszik a fû népét.
suefo

ASTOR PIAZZOLLA – REMIXED – CD/2LP (MILAN)
A tangóharmonika hangjában rejlõ csodákat jobb helyeken nem váltják aprópénzre, kövér üzletemberek és szánalmas ficsúrjaik, mint ahogy hazánkban történt. Szerencsére nem. A hangszer egyik legnépszerûbb mestere, Astor Piazzolla, bár rengeteg lemezt készített, a spirituális töltés egyikbõl sem hiányzik. Ez olyannyira igaz, hogy muzsikájának továbbgondolói sem térnek le a helyes útról. Gideon Kremer kortárs adaptációi, vagy a két éve készült Gotan Project átiratok, ugyanúgy magas mûvészi értékkel bírnak, mint ez a mostani remix gyûjtemény. A résztvevõk névsora már önmagában is szenzációs. A Koop, a 4 Hero, John Beltran, a UFO-ból kivált Fantasista, a 2 Banks of 4, vagy a Nuspirit Helsinki egyszerûen nem tud csalódást okozni. Munkáikban a dzsessz és az elektronika teljesen természetesen illeszkedik a harmonikához. Ez az egyik tuti tippem karácsonyra!
suefo

WEEN – QUEBEC – CD (SANCTUARY)
Az új nagylemezzel a zenekar végre visszatalált a régi kerékvágásba. A 12 Country Greats övön aluli poénja, a Beatlest idézõ White Pepper és a Mollusk érdekes, bár nem túl változatos világa után Gene és Dean Ween megint azt a különleges, kevert zenehalmazt építgeti, amiben jól megfér egymás mellett a rock, a country, a punk, az õrült elektronika és ezek mindenféle vegyülete. Az elsõ szám olyan, mintha a Motörhead zúzna, majd rögtön utána egy egzotikus pop szerzemény hallható, dobgéppel és madárcsicsergéssel. A Quebec garantáltan különbözik nagyjából bármitõl, ami a kezeink közé kerülhet 2003-ban, ezáltal segít borult téli hangulatunk feljavításában. Aki egy kis kimozdulásra is hajlandó, december elején elcsípheti õket élõben, Prágában, vagy Bécsett, a többiek pedig a nemsokára megjelenõ chicagói koncert DVD változatával ápolgathatják közérzetüket.
suefo

SEKSU ROBA – PLEASURE VIBRATIONS – CD/2LP (EENIE MEENIE)
Los Angeles hatalmas olvasztótégelyében tevékenykedik az egyik legfurcsább mai zenekar, a Seksu Roba, akik kiegyensúlyozták a mérleget a retro és a futurisztikus electro-pop között. A koreai Sukho Lee, mint zenefelelõs és a japán származású énekesnõ Lun*na Menoh, olyan világba kalauzolják a hallgatót, amilyet régebben csak az Orion ûrhajó ablakából láthattunk. Egy kicsit a Kraftwerk, de sokkal inkább a Yellow Magic Orchestra, a Tipsy és Giorgio Moroder nyomdokain haladnak, ötvözve a space age pop, a bossa nova, a latin és a diszkó elemeket Sukho kedvenc hangszerének a thereminnek, éteri hangjával. A most megjelent második nagylemezük legalább annyi kellemes meglepetést tartogat, mint a három évvel ezelõtti debütáló albumuk. My Bloody Valentine rajongók figyelmébe külön ajánlom a Moon Song elborult feldolgozását. Jó utazást!
suefo

SO - SO - CD (THRILL JOCKEY)
Ha So, akkor Markus Popp, és ha õ, akkor Oval. Mármost nekem az Ovallal bajaim vannak, melyek sajátos felemás természetûek. Idõben visszafelé haladva ismertem meg munkásságukat, és azt láttam, ami préritûzzé vált, az csupán gyufaserceg(tet)és. Ez természetesen korántsem lenne baj, ha nem válna késõbb ismét azzá, ami már egyszer mélyen lángot kapott. Bevallom ugyanis, hogy szeretem „lángjaikat“: lapított adathalmazaikat, komplex melódiáikat, belsõ-külsõ (gyakran egymást látványosan kiegyenlítõ/kizáró) ritmusukat. Szeretem különösen (itt fõleg a Commers / Process albumokra gondolok) gitárhangjaikat, melyek mintha egy joystick-huszár (inkább cowboy persze) elsõ kísérletei lennének pillekönnyû freeware torzító effektekkel, eközben szándékoltan érzelgõsek, önironikusak, de õszinték is legalább. Itt jön képbe a probléma magja: Oval ideális szubjektuma is egy ilyen alak, aki lehetetlen módon próbálja magát folyamatosan újra összerakni egy körkörös decentráló masinában. Mintha maguk az alkotók gördítettek volna akadályt elé, és õ maga, egy még nem létezõ hõs (vagy épp a hallgató) próbálna ebben a centrifugában létezni, rendet találni. Legalábbis, tegyük hozzá: ilyennek tartottam õt – és ebben az igazán egyszerû elõzmények sem hátráltattak. Egész addig, míg nem jött So, és legnagyobb közös osztónk helyére – a „legkisebb“ került. A So Markus Popp és Eriko Toyoda duója. Szó szerinti duó ez, Popp az énekhang manipulációjában, Toyoda a digitális hangháttér és -elõtér létrehozásában is közremûködik. Az eredmény egy, az Oval-nál kevésbé morajló, inkább csak dörmögõ ill. dúdolászó hangtömeg, ami felett, alatt, ill. amelybe beolvadva egy kedves japán hang dalol. Ezzel nagyjából Sigur Rós lamentációi és Tujiko Noriko bevásárlókocsi-slágerei között állunk, és a hangzás összetevõit 3/4 részben meg is határoztuk. Ez az arány, a tíz címtelen (vagyis könnyen felsorolható címû: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j) felvétel tükrében 10-15 percnyi olyan munkát jelent, ami valóban friss, új hangzást mutat a hallgatónak. Itt kimondottan ötletes játékokkal, felvételen belül vagy felvételek között kibomló (poszt)struktúrákkal találkozhatunk. Bár kétségtelen, ezek is a tekintélyes egyszerûsödés eredményeit mutatják: többnyire egy kurta gitártémára tûzdelt szinkron zaj-devianciák variációi. A hangzást itt már nem a látens belsõ (akár kollektív) feszültség formálja, hanem az alkotók között létrejött kompromisszum, egy, a posztdigitális hang-pingponghoz hasonlatos alacsony hozamú közös árfolyam. Ez a fajta érzés – inkább az alkotók felé irányuló elveszettség és megcsalatás érzése – fokozatosan növekszik az albumon belüli folyamatos instrumentalizálódó tendenciával együtt. Ahol pedig bizalmatlanság lép fel az alkotók irányában, ott már nem az „ideális szubjektumról“, hanem a zenészek és hall(gat)ók közé emelt hatalmas fal innensõ oldalán tévelygõk, a játék zörejeit kihallók magára hagyott szubjektumáról van szó. Ekkor már nem menti meg a kiadványt a szép csomagolás: maga az album, lejátszás közben is, alig várja, hogy már vége legyen.
XRC

AFLEX COMBO – FREEDOM HILL EP – 12” (PERFECT TOY)
Az Aflex Combo név alatt tevékenykedõ Keisuke Yamazoe már a második kislemezét hozza ki, a nu jazz fejek új Mekkájaként számontartott müncheni Perfect Toy kiadónál. A maxi a Freedom Hill eredeti verzióját és két Alessandro Olivieri remixét, valamint a Magic Mood címû számot tartalmazza. Kellemes zongorafutamok, bársonyosan simogató nõi énekhang és kongák teszik emlékezetessé az eredeti verziókat. Remixek terén az elsõ tartja a nyugis tempót, inkább csak a ritmussal variál, míg a második már a bulikban is használható csilingelõs, atmoszférikus bossa.
suefo

PEPE DELUXÉ – BEATITUDE – CD/2LP (CATSKILLS)
Ami idáig eljut Finnországból az egyszerûen nem lehet rossz. Abszolút exportképes a finn hardcore, a dzsessz és az olyan egzotikus, besorolhatatlan alkotók munkái, mint Jimi Tenor, vagy a Pepe Deluxé. Ez utóbbi zenekar néhány éve nagyot robbantott az egyik számával, ami a Levi’s, híres végtagkifordítós reklámjának volt a zenéje. Ezzel a dobásukkal megteremtették anyagi függetlenségüket, a most megjelent, második lemezükkel pedig, simán felülmúlták önmagukat. Csupa potenciális slágert halmoztak fel a Beatitude-on, méghozzá a legkülönfélébb stílusokból. Arab hip-hop müezzin-énekkel, pszcihedelikus rock-hop, beindult jazz-funk és egyéb zavarbaejtõ csodák alkotják az idei év egyik legkülönösebb albumát. Ha én döntenék a Levi’s-nél, újra õket választanám, gondot talán csak az okozna, hogy melyik számukat.
suefo

MONKEYTRIBE – DELAWARE REMIXES – 12” (METEOSOUND)
A glasgow-i Monkeytribe a dub-ot és a hip-hop-ot keresztezi, méghozzá nem is rosszul. Énekesnõjük, MC SOOM-T rappelni és énekelni is jól tud (talán ezért elég ritkán fogja be a száját). A Delaware címû szám szikár, eredeti verziója mellett egy hosszú és jól meghangszerelt remixet hallhatunk, az Orb-os Thomas Fehlmann-tól, valamint egy kicsit experimentálisabbat Phon.o mûhelyébõl. Ráadásként a Tribal Vibe címû szám szerepel még, ami olyan, mintha a Morcheeba kapott volna egy dub infúziót.
suefo

JUTASI – SUNSET CAFE 3 – CD (CHAMELEON)
Harmadízben jelentkezik a Sunset Cafe válogatás, amit ezúttal újra Jutasi Tamás mixelt össze. A korongon tizenöt új, magyar sláger található, melyek elég széles mûfaji skálán helyezkednek el. Érdekes zenei odüsszeiát járunk be, míg a Love Alliance kollektíva kezdõszámától, ami egy erõsen dub-os, balalajkával, füttykórussal és kíváló MC-kkel feltuningolt hip-hop szerzemény, eljutunk Soma Mama Gésa lemezzáró Vákuvá-jáig. Többek közt találkozhatunk a dirty-pop-ot játszó Secta Chameleon zenekarral, akik idén nyáron már több élõ fellépést is bonyolítottak, de lemezen eddig még nem szerepeltek. Fatty Bread, valamint a kiadót igazgató Pluto Project zenekar két-két számmal, míg a lassabban dolgozó Vono Box, Párizs és Jutasi fejenként egy újdonsággal képviselteti magát. Különleges csemegeként, pedig felkerült a lemezre a Carbonfools Fekete Zongora címû remeke is.
suefo

ILHAN ERSAHIN – HARIKALAR DIYARI – CD (NUBLU)
Az Érdekes Életutak címû sorozatunk egyik meghatározó szereplõje lehetne Ilhan, ha lenne ilyen. Török származású zenészként New York-ban, a multikultúralizmus fõvárosában próbált érvényesülni és nem is akármilyen sikerrel járt. Zenekarokat, majd saját kiadót alapított, késõbb pedig éttermet nyitott Nublu néven, ahol a finom falatok mellett, igényes koncerteket is élvezhet az odalátogató. Elõször 2000-ben hallottam róla, akkor egy Wax Poetic néven mûködõ kollektívát vezetett, aminek tagja volt többek között Eddie Henderson is. Már akkor is a török és egyéb keleti népzenék, a dzsessz és az elektronika fúzióját játszotta, ráadásul élõ, zenekari felállásban, ami nem túl gyakori. Ezen az albumon hat kiváló muzsikus kíséri, az eredmény pedig egy elbûvölõ utazás, varázsszõnyegen, háromnegyed órában.
suefo

IAN BROWN – UNDER THE INFLUENCE – CD/2LP (DMC WORLD)
Ez a válogatássorozat arra a kérdésre próbálja megadni a választ, hogy milyen zenék inspirálták azokat a fejeket, akiknek a lemezeire felcseperedtünk. Az elõzõ rész, a Smith énekesével, Morrisey-vel foglalkozott, most pedig az egykori Stone Roses frontember, Ian Brown kedvenceit ismerhetjük meg. A lemezen található daloknak több mint a fele reggae, vagy dub, mégpedig a mûfaj kiváló reprezentánsaitól, olyanoktól, mint Buju Banton, a Burning Spear, a Brand Nubian, vagy Sizzla. A maradék idõt funk, soul és hip-hop klasszikusok töltik ki. Természetesen felcsendül a régi Stone Roses bulik bemelegítõ dala, egy 1973-as beindúlt, kongás funk, Cymande-tól, akirõl sajnos nem sokat lehet hallani. Ezt és a lemez többi felvételét is érdemes meghallgatni és persze a régi Stone Roses korongokat is leporolhatjuk, ha már így alakult.
suefo

DR. RUBBERFUNK – BOSSA FOR THE DEVIL – 12” (GPS)
A doktor új kislemeze minden igényt kielégít. A címadó szám énekkel ellátott és instrumentális verziója komolyan megmozgatja az embert. A jól eltalált funk alapok, a vicces zongorafutamok és a kedves nõi ének már elsõre megbabonáz. A másik oldalon a Mr.Güder közremûködésével készült The Cookie egy kicsit szigorúbb, koszos hangzású darab, de a Hammond miatt, nagyon benne van a boogie. Végül a Vocal Interlude következik, ami a Zero 7 és a Fila Brazillia között félúton helyezkedik el. Idõközben megjelent Dr. Rubberfunk, The First Cut címû nagylemeze is.
suefo

COLORBLIND – NOVO DIA – 12” (PLEIN GAZ PROD)
A lyoni DJ Spider októberben tette tiszteletét a Mûcsarnokban rendezett Crate Soul Pressure klubesten. Azon kívûl, hogy lemezlovasként járja a világot, producerkedéssel is foglalkozik. A Colorblind formációt Jun Matsuoka-val alapította. Több hangszeres zenész közremûködésével idén jelent meg debütáló albumuk, amirõl a Novo Dia az egyik legjobb szám. Lüktetõ batucada, férfikórussal és frankó kongabetéttel. A kislemez másik oldalán a szám latin jazz remixe található a Wagon Cookin-tól. Mindkettõ megállja a helyét a táncparketten is.
suefo

BUGZ IN THE ATTIC – FABRICLIVE. 12 (FABRIC)
A londoni underground Mekkája a Fabric néven üzemelõ szuperklub, ahol minden pénteken és szombaton, három teremben, legalább tíz top dj szolgáltatja a talpalávalót. Az intézmény túllépve addigi határain, 2001-ben indította útjára a Fabriclive címû mix CD sorozatát. A széria legfõbb jellemzõje az igényesség. A mûvészi grafikákkal ellátott papírtok, egy fém cigarettatárcára emlékeztetõ dobozkát rejt magában, amibõl pár hajtogatás után magát a lemezt halászhatjuk elõ. Olyan kiváló szelektorok készítettek már Fabric mixet, mint James Lavelle, John Peel, vagy Howie B, az aktuális részen, pedig a west-londoni broken beat császárai vezetnek körbe a mûfaj panoptikumában. Kaidi Tatham, Seiji, Focus, Trobleman és Daft Punk relikviákkal dobálóznak a srácok, nem éppen vidám hangulatot árasztva. Szikár, letisztult mestermû.
suefo

AGF - WESTERNIZATION COMPLETED - CD+BOOK (ORTHLONG MUSORK)
Szeptember végén Budapesten, a Bábszínházban mutatta be új nagylemezét Antye Areie, azaz AGF, az Ultrahang Fesztivál keretében. Aki ott volt, egy igazán személyes hangvételû elõadást láthatott. A mûvésznõ a saját hangját manipulálva és folyamatosan beépítve a zenefolyamba, a háttérvetítés képeivel együtt változó elektronikus zenéjével különös atmoszférát teremtett. A CD hallgatása közben, ha lecsukjuk szemünket, ugyanez vár ránk. A rövid, digitális zajokból, dallamfoszlányokból és beszédbõl álló hangélmény saját filmünk zenéjeként mûködik, ahogy a lemezen elhangzó elsõ mondat is sugallja. Antye aktív szereplõje az experimentális színtérnek. Tagja a Laub zenekarnak, együttmûködik Vladislav Delay-el és Craig Armstrong-gal. A lemez könyvmellékletében pedig, Ulyana Gumeniuk festményei és Kim West grafikái egészítik ki zenéjét.
suefo