2004. AUGUSZTUS

  DAVID MURRAY & THE GWO-KA MASTERS feat PHAROAH SANDERS – GWOTET – 12” (JUSTIN TIME)
  EAR DIS – I FEEL / EAR DIS ANTHEM – 12” (WUNNADEMWUNS)
  BLACK DICE – CREATURE COMFORTS – CD/LP (FAT CAT)
  BLACK SAMURAI – STANDING TALL – 12” (C SIDE TRAX)
  MOKADI – HUMAN NATURES – CD/LP (PERFECT TOY)
  EDDIE ROBERTS - ROUGHNECK - CD/2LP (ONE NOTE)
  COBRA KILLER – 76/77 – CD/LP (MONIKA)
  CLASHING EGOS – RUBICON – CD/2LP (LEA)
  FEDERICO AUBELE - GRAN HOTEL BUENOS AIRES - CD/2LP (ESL MUSIC)

DAVID MURRAY & THE GWO-KA MASTERS feat PHAROAH SANDERS – GWOTET – 12” (JUSTIN TIME)
David Murray igen fontos jazz zenész, kilenc éves kora óta játszik tenor-szaxofonon, a késõbbiekben pedig klarinéton is csodákat mûvelt. Olyanokkal zenélt együtt, mint Jack DeJohnette, Ben Webster, vagy Lester Young. Idén egy másik nagyágyúval, Pharoah Sanders-szel állt össze egy lemez erejéig. Õk és még néhány jómadár fújnak, míg Klod Kiavue gwo-ka perkás és Hamid Drake dobos nyomják a ritmusokat, plusz van egy basszeros és két gitáros. Az albumhoz még nem volt szerencsém, de ezen a maxin egy 12 perces, dzsessz-funk-afro-monstrummal sokkolnak, amit hallhatóan borzasztó jó hangulatban vettek fel. Folyamatos lüktetés, tiszta extázis, akár a nyolcvanas évek eleji diszkó klasszikusoknál. A másik oldalon egy merõben más megközelítésû remixet eszközölt, a francia Comet kiadó fõnöke Manu és tettestársa Doctor L., a Rare-Moods alteregó alatt. Modern, sõt kortárs jazz, némi elektronikával, de az eredetinél sokkal belassultabb tempóban. A súlyos basszus loop-ot maguk elõtt görgetve, a vokálokat és a szaxofont felhasználva egy remek, meditatív változatot készítettek, amivel sikeresen kiegyensúlyozták a kislemezt.
suefo

EAR DIS – I FEEL / EAR DIS ANTHEM – 12” (WUNNADEMWUNS)
Az Ear Dis egy újabb tehetséges broken beat csapat Londonból, eddig egy kedvezõ fogadtatású maxival (Hey Girl) a hátuk mögött. A saját cégüknél megjelentetett debütáló kislemez még ki sem hûlt, de máris itt a folytatás. Az I Feel címû számban hallható énekes lehetne Joseph Malik is, de nem õ az, hanem Roxy Harris, a szám pedig lehetne akár az övé is, ami ez esetben elismerés, ha nem lenne benne az az elmebeteg szinti-moduláció. Az instrumentális verzió után a korongot megfordítva felcsendül a duó saját kis himnusza, az Ear Dis Anthem. Az átlag broken beat zenéknél valamivel érdekesebb ez a szám is. Helyenként mély és sötét, máshol rihegnek-röhögnek benne, van énekelgetésbe hajló freestyle, a billentyûk és a ritmusok is jól ki vannak találva, egyszóval ígéretes.
suefo

BLACK DICE – CREATURE COMFORTS – CD/LP (FAT CAT)
Nemrég voltam fülmosáson. Langyos vizet spriccelnek az ember fülébe, így kimossák a sok szemetet, ami odakerült hónapok alatt. Igen furcsa, de mindazonáltal kellemes élmény. A Black Dice nekem ugyanezt nyújtja, csak nem vízzel és fecskendõvel, hanem sosem hallott hangokkal és nem mindennapi módon kezelt hangszerekkel. Az egész cucc valahol az industrial és a post-rock közötti régióban mozog. Én nem tudom, hogy lehet ilyen hangokat kicsalni gitárból, dobbol, szemplerbõl, meg különbözõ effektekbõl, de szerencsére õk igen, sõt rögzítik és ki is adják lemezen, például olyan labeleknél mint a DFA, a Tigerbeat6, vagy a Fusetron. Táncra ugyan nem perdülsz erre, de az agyadat megzizzenti az biztos. Csak vigyázz, hogy mit hallgatsz utánuk! És a rádiót mindenképpen törd össze! Végül pár banda, akikkel koncerteznek, csak a könnyebb besorolás miatt: Wolf Eye, Sonic Youth, Boredoms, Lightning Bolt, Animal Collective, No Neck Blues Band, Melt Banana…
Szaranyay

BLACK SAMURAI – STANDING TALL – 12” (C SIDE TRAX)
A nemrégiben indult leedsi kiadó, a C Side Trax eddigi megjelenéseivel igen színes képet alakított ki magáról. Lemezcég ennél eklektikusabb már nem is lehetne, hiszen a korongokon egészséges szimbiózisban keverednek a különbözõ stílusok, a domináns hip-hop és dub mellett, az electro, a jazz, a breakbeat és a house is fel-feltûnik. A Black Samurai mögött egy igazi kick-box bajnok hip-hop producer áll, akinek új nagylemeze szintén mostanában jön ki a Foundation Music-nál. Ezen a maxin több, az albumon is közremûködõ vendéggel találkozhatunk. A Standing Tall címû kezdõszámba az aranytorkú Ronnie Canada csempészett némi soul-t, aki olyan bandákban énekelt anno, mint a Drifters, vagy a Platters. Amúgy finom, rádióbarát hip-hop, blues gitárral. A következõ már jóval szigorúbb, ebben is egy legendás énekes üvölti le a fejünket, aki nem más, mint Daddy Freddy, kicsit azért besegít neki a Ragga Twins is. A végeredmény egy nagyon súlyos, dub-bal terhelt, hip-hop monstrum. A lemez másik oldalán a Kill ’Em All címû szám két verzióját hallhatjuk Justice gyönyörû vokáljával. Ezek közül a Plutonic Lab remix simán lemehetne a kereskedelmi rádiókban is, a Prod mix viszont jóval kísérletibb, tört ritmusú darab.
suefo

MOKADI – HUMAN NATURES – CD/LP (PERFECT TOY)
A tavaly decemberben megjelent beharangozó Chica Da Ici maxi után, már itt is van az elsõ Mokadi nagylemez. A trióban a Les Gammas-ból ismert Marc Frank és az A38-at is megjárt Hypnosis dzsessz formáció vezetõje, a billentyûs Ralph Kiefer készíti az elektronikával kevert soul, funk, jazz irányúltságú zenei alapokat, amikre Dita von Aster vokalizál meglehetõsen érzéki módon. A Human Natures egy nyugis album, egyedül a már említett Chica Da Ici tempója gyorsabb, akinek ez nem okoz problémát annak egy nagyon kellemes órácskában lesz része amíg a lemez pörög. A kislemez másik dala, a My Favourite Things címû Gershwin adaptáció is hallható a korongon, amiért igazán kár lett volna, ha lehagyják, hiszen Dita remekül énekel benne csakúgy, mint az ezt követo See The Light-ban, vagy a Vidshi Wa címû két perces acapella õrületben. Tökéletes hallgatnivaló vízparti ejtõzéshez, fetrengéshez és egyéb kellemes idõtöltéshez.
suefo

EDDIE ROBERTS - ROUGHNECK - CD/2LP (ONE NOTE)
A hangszeres jazz-funk újjáélesztésén fáradozó New Mastersounds nevû angol formáció tavalyi nagy elismerést hozó bemutatkozó lemeze után, most a csapat gitárosa állt elõ egy szólóalbummal. A Roughneck egyik fele igazi energiabomba, a beindultabb St.Germain, vagy Gerardo Frisina számokhoz hasonlítható zenékkel. Azért a nyugisabb dalok közt is találunk finom hallgatnivalót. Személyes kedvencem a Sugar címû Stanley Turrentine örökzõld feldolgozása, amiben Iain Mackenzie valami hihetetlen átéléssel énekel, kissé Mark Murphy-t idézõ orgánumával, vagy az Eazin’ Down és a Lose Yourself (Eminem szám dzsesszesítve!!!), utóbbiak a George Benson féle iskolát követik. Eddie volt olyan kedves és nem feledkezett meg hazánk büszkeségérol, Szabó Gáborról sem. Az õ emlékét a Szabo címû szám õrzi, ami nem meglepõ módon, a legendás gitáros stílusában készült. Olvastam a lemezrõl már bíráló kritikát is, miszerint nem túl eredeti, ebben van is valami, de ettõl függetlenül én nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, a végén biztosan nem a kukában fogja végezni.
suefo

COBRA KILLER – 76/77 – CD/LP (MONIKA)
Az electro / electroclash színtér rengeteg hulladékot termelt ki az utóbbi években, amióta sikk ezt a zenét hallgatni (és nagy üzlet csinálni). A Cobra Killer duó szerencsére következetesen a minõség és a teljesítmény elkötelezettje. Gina V. D’Orio és Annika Line Trost már 12-13 évesen belevetette magát a zenekarosdiba. Egy sereg garage-rock bandában szerepeltek együtt és külön-külön, míg 1998-ban létrehozták saját formációjukat, a Cobra Killer-t ami idén már a harmadik nagylemezével jelentkezik. Az elsõt még Alec Empire kiadójánál a Digital Hardcore-nál jelentették meg nagy sikerrel. Az õ nevükhöz köthetõ Peaches elsõ fellépése, akivel 2002-ben egy ausztrál turnét is lenyomtak. A helyiek le is csaptak rájuk, így itt jelent meg a második Cobra Killer album, sõt ráadásként egy-egy remek szólólemezt is összehoztak a lányok. A 76/77 címû anyag a nõi elõadókra szakosodott Monika Enterprise kiadásában jött ki. Rögtön az elsõ számmal, a Let’s Have a Problem-mel nagyot robbantanak, ami nem is csoda hiszen T. Raumschmiere volt a track társszerzõje. A továbbiakban a 60-as évek mocskos rock hangzása, az electro és a dinamikus énektémák dominálnak. Az Orb-os Thomas Fehlmannal készített High Is The Pine, a kakukktojásként a lemez közepén elhelyezett gyönyörû, balalajkás ballada sem lóg ki a képbõl, utána újult erõvel zúznak, mintha mi sem történt volna. Aki valami különlegesre vágyik tegyen egy próbát velük!
suefo

CLASHING EGOS – RUBICON – CD/2LP (LEA)
A kifinomult downtempo és lounge lemezek kiadására szakosodott belga cég, a LEA megint beletrafált. Náluk jelennek meg a méltán népszerû Sven Van Hees és Gerd anyagok és ezt a minõségi sort gazdagítja a Clashing Egos bemutatkozó nagylemeze, a Rubicon is. A duót két holland srác, Jan Vanderlest és a Max 404 néven már régóta tevékenykedõ deep-house producer, Erwin van Moll hozta létre. Már 2001-ben készítettek közösen egy maxit a Warm alteregó alatt, egy angol énekesnõ, Kirsty Hawkshaw közremûködésével. Az It’s In The Music címû számmal ugyan sok válogatásra felkerültek, mégsem folytatták ezt a projektet, inkább beindították a Clashing Egos-t. 2003-ban jött ki az elsõ kislemez, a Love Is The Word, aminek sikerét egy Kirk DeGiorgio remix is hatékonyan elõsegítette. A nemrégiben megjelent Rubicon a downtempo, a nu jazz, valamint egy kevés broken beat, afro és deep-house megkapó keveréke. Olyan zenék ezek, amiket gyorsan meg lehet szeretni, viszont megunhatatlanok, ahogy azt a LEA korábbi kiadványaitól már megszokhattuk.
suefo

FEDERICO AUBELE - GRAN HOTEL BUENOS AIRES - CD/2LP (ESL MUSIC)
Federico Aubele 11 éves korában kezdett gitározni, majd nem sokkal késõbb, dj-ként is aktív tevékenységbe kezdett, így a buenos airesi éjszakai életben gyakran feltûnt különbözõ zenekarokban és a klubok lemezjátszói mögött. Az utóbbi években saját zenéi készítésére fektetett nagy hangsúlyt, aminek meg is lett az eredménye. Az egyik demójára felfigyelt az ESL Music kiadót irányító Thievery Corporation, akik rövid idõn belül szerzõdtették is Federicót. Elsõ nagylemezén az argentin zenei hagyományokból, így az Astor Piazzolla féle modern tangóból hasonlóképpen merített, mint a népszerû Gotan Project. Ehhez jött a hipnotikus latin gitár, egy nagy adag flamenco, a spanyol nyelvû vokálok és mivel a Thievery Corporation volt az anyag társproducere, jelentõs mértékû dub hatás. A végeredmény egy lenyûgözõ, elvarázsolt hangulatú, de mégis könnyen fogyasztható album.
suefo