2004. JÚNIUS

  FILA BRAZILLIA – THE LIFE AND TIMES OF PHOEBUS BRUMAL - CD (TWENTYTHREE)
  FENOMENON – HOURGLASS – CD (BEATSERVICE)
  V/A – CHILDREN OF MU – 2xCD (PLANET MU)
  MONSIEUR DUBOIS - MONSIEUR DUBOIS S'AMUSE EP - 12" (UNEXPECTED)

FILA BRAZILLIA – THE LIFE AND TIMES OF PHOEBUS BRUMAL - CD (TWENTYTHREE)
Kilencedik stúdiólemezével jelentkezik a Fila Brazillia, az angol downtempo színtér egyik biztos pillére. Erre a stílus-meghatározásra mondjuk rendesen rácáfoltak az album anyagával, hiszen a számok többsége érezhetõen elrugaszkodik az eddigi nyugis zenei világtól. A tempón gyorsítottak és zúzósabbra vették a hangvételt. Funky-breakbeat, electro és house alapokkal operáltak, ami persze nem gátolta meg õket az eddig is jellemzõ totális zenei szabadság gyakorlásában. Az elsõ szám például alapvetõen electro, de simán összehozták az akusztikus gityóval. Márciusban adták ki legutóbbi mixlemezüket, az Another Fine Mess-t, aminek valószínûleg még annyira a hatása alatt voltak, hogy az új nagylemez dalait is összemixelték. Mint az elõzõ korongon, most is dolgoztak vendégénekesekkel, két-két számban szerepel Djinji Brown és Papa V. Az utóbbi közremûködésével készült a beharangozó kislemezként megjelent Bullshit címû dal is. Aki mégis a duó hagyományosabb munkáihoz vonzódik az gyûjtse be a tavaly megjelent második remix gyüjteményüket, amin többek közt United Future Organization, Tosca és Cal Tjader átiratok is szerepelnek.
suefo

FENOMENON – HOURGLASS – CD (BEATSERVICE)
A Kjetil Ingebretsen és Hlvard Rosenberg által alkotott fenomenális norvég csapat, már négy évvel ezelõtt berobbant a zenei köztudatba. Az akkoriban nagyon menõ angol lemezcégnél a Nuphonic-nál jelentettek meg két maxit, amiket többek közt mi is nagyon szívesen játszottunk. A nu jazz, a downtempo, a soul és a hip-hop keverékébõl összeálló alapokra érzéki vokálok kúsztak, ami elég egyéni hangzást eredményezett. Idõközben a Nuphonic sajnálatos módon kivonult a piacról, így a Fenomenon is kénytelen volt új kiadó után nézni. Tavaly, magukra találva egy újabb kislemezt adtak ki a Hi Fi Terapi-nál, majd még egyet a Beatservice-nél, ahol végül az album is elkészült. A hip-hop teljesen kiesett a képbõl, a helyére pedig némi 80-as évek popzenei feel és diszkóvarázs került. Erre utal a Tears For Fears feldolgozás is, az Everybody Wants To Rule The World. A Hourglass finom hallgatós anyag, van aki azt mondja rá hogy nyálas, én inkább maradnék az érzékinél, mindenestre kell egy nyugodt óra az alámerüléshez, amikor az ember tényleg oda tud figyelni rá.
suefo

V/A – CHILDREN OF MU – 2xCD (PLANET MU)
Káosz, vagy eklektika? Forma, vagy tartalom? Jelentem ezen a lemezen minden keveredik mindennel, talán túlzottan is. Eltört, szétzilált hangok és szabad asszociációk zsibvására. Ez valami teljesen más. Néhány helyen a hangok torzszülöttsége adja a lemez szépségét. Megfejteni azonban a mai napig nem sikerült miért így van a számsorrend, ha szándékosan akkor nagyon bátor volt aki ezt elkövette. Abban az esetben, ha ez mégsem így történt, akkor trehányságról is beszélhetünk. Néhol valóságos hang orgiába csöppenünk, egyes helyeken pedig feláll a szõr az ember hátán a disszonanciától. Rengeteg az ötlet de valahogy nem akar összeállni. Ez a lemez tökéletesen visszaadja a mostanában eluralkodó mû lázadást, lásd még neo punk és társai. Giccs elektronika címkét lehetne ráakasztani. Ha lassan beszivárog a köztudatba, hogy ilyen is van akkor még nagyon sok társa lesz ennek a lemeznek. Hiába, sok az elõadó, és kevés az igazán jó hanganyag. A kedves mûvész urak csak riogatnak, de mintha túlzottan a világfélelmük vezérelte volna õket alkotás közben. Enyhítõ körülmény, hogy több helyen is felkaptam a fejem és újra meg újra megnyomtam a previous track gombot! Mindenképp érdemes meghallgatni annak aki képben akar lenni, hogy mi történik mostanában a MU háza táján.
Szántó Zsolt

MONSIEUR DUBOIS - MONSIEUR DUBOIS S'AMUSE EP - 12" (UNEXPECTED)
Az 1999-ben alakult rotterdami csapat elsõ kislemeze igazán lenyugözõ a maga nemében. A név egy valódi, hat tagú zenekart takar, akik az afro-cuban ritmusok és a (nu) jazz összepárosításán fáradoznak. A tavalyi North Sea Jazz fesztiválon is nagy sikert értek el anyagukkal, amibõl most négy számot hallhatunk ezen a maxin felcsendülni. Érezhetõen északi hangzású finom tánczene ez, ami helyenként Bugge Wesseltoft élõ lemezét, másutt Erik Truffaz-t idézi, persze mindezt egyéni módon tálalva. A lemez másik oldalán két remixet találunk, amiket a csapat kiadótársai intéztek. A Perquisite a house, a State Of Monc pedig a jazzy-drum'n'bass felé vette az irányt, ez utóbbi járt jobb eredménnyel, de összességében az eredeti dalok sokkal jobban tetszettek, mint a remixek.
suefo