2004. NOVEMBER

  ROBERT JAY - ALCOHOL - 7" (VOXPOP45'S)
  LAND OF THE LOOPS / BUCKMINSTER FUZEBOARD – SPLIT – 10”/CDEP (UNHIP)
  V/A - THANATOS – CD (DORJE)
  C-MON & KIPSKY – STATIC TRAVELLER – CD (SUPERTRACKS)
  JOHN DANKWORTH - MODESTY BLAISE - CD (HARKIT)
  KOMEDA – CUL DE SAC – CD (HARKIT)
  THEE MAJESTY + COTTON FEROX – WORDSHIP – CD (VOICEPRINT)
  PSYCHIC TV – LIVE IN PARIS – CD (VOICEPRINT)
  PSYCHIC TV – LIVE IN BERLIN I – CD (VOICEPRINT)
  PSYCHIC TV – LIVE IN THEE EAST VILLAGE – CD (VOICEPRINT)
  PSYCHIC TV – LIVE IN THEE SUBTERRANIA – CD (VOICEPRINT)
  PSYCHIC TV – LIVE IN BREGENZ – CD (VOICEPRINT)
  MINUS 8 – ECLECTICA – CD/2LP (STEREO DELUXE)
  HARLEY & MUSCLE – RESPECTED EVERYWHERE – CD (LITTLE ANGEL)
  DESANSIS – SLOW FEED – LP/CD (LITTLE ANGEL)
  UP, BUSTLE & OUT – CITY BREAKERS – 2LP (ROUTES)
  THE WILLIAM CASLON EXPERIENCE – ARITHMETIQUE CHINOISE – 12” (DORJE)
  THE WILLIAM CASLON EXPERIENCE – ALASKA – 12” (DORJE)
  NATALIE GARDNIER – NATALIE GARDNIER – LP/CD (4LUX)
  MASTER MOSQUITO – THE ENDLESS WINTER EP – 12” (BASTARD JAZZ)
  PANDA BEAR – YOUNG PRAYER – CD/LP (PAW TRACKS)
  I’M NOT A GUN – OUR LIVES ON WEDNESDAYS – CD/LP (CITY-CENTRE-OFFICES)
  KEVIN FARELL – 10,000 MPH – CD (BALLBEARING SPINATAS)
  I MANIACI DEI DISCHI – HEY PRESTO! – 2 LP/CD (RIGHT TEMPO)
  PAN/TONE – NEWFOUND URBAN CALM – 2CD (BIP-HOP)
  O.LAMM – HELLO SPIRAL – CD (ACTIVE SUSPENSION)
  BURCH RENDERS & REDUCERS MAMA – THEATERMUSIK – CD (DOMIZIL)
  bLevin bLectum – MAGIC MAPLE – CD (PRAEMEDIA)
  COPPE’ – EIGHT – CD (MANGO + SWEET RICE)
  FLEVANS - MAKE NEW FRIENDS - CD/12"EP (TRU THOUGHTS)
  MONODELUXE – SO FAR… - CD (LITTLE ANGEL)
  INFINITE LIVEZ – BUSH MEAT – CD/2LP (BIG DADA)
  HOMELIFE – GURU MAN HUBCAP LADY – CD/2LP (NINJA TUNE)
  RETINA.IT – RETINA.IT – CD (MOUSIKE LAB)
  OMAR – SUMMER EP – CDS/12” (OMARMUSIC)
  L.A.MOREBOY - BEATWALL – 7” (KRYPTON)
  FLOWRIDERS – PHEROMONE – 12” (4LUX)
  STEREO TWINS - FORWARD e-MOTION - 12" (4LUX)
  LADYMAN – VIAGRA OPUS – CD (THE AGRICULTURE)
  LIQUID LOOP - RESET - CD/LP (PERFECT TOY)
  BACKINI – THREADS – CD (LUMENESSENCE)
  ELECTROSACHER – EVENINGS – 12” (OHM)

ROBERT JAY - ALCOHOL - "7 (VOXPOP45'S)
Tim Giles a Players kiadó (lásd RSL) fõnöke gondolt egyet és a manchester-i Vox Pop lemezbolt tulajdonosaival karöltve létrehozott egy új céget kizárólag a letûnt idõk elfelejtett kincseinek újrakiadására. A Vox Pop eleve a ’60-as, ’70-es évek kislemezeinek a speciális beszerzõhelye, így elég nagy készletekkel bírnak olyan felvételekbõl, amiket alig ismer valaki, viszont sokkal többre hivatottak. Az elsõ megjelenés egy 1969-es detroiti fenomenális funk, Robert Jay mûhelyébõl, ami eredetileg csak 300 példányban jelent meg. A dal arról az állapotról szól, amikor egy átmulatott éjszaka után felébredve másnaposan kóvályog az ember, tulajdonképpen egy óda az alkoholhoz. Erõs dobok és basszus, blues-os ének, és õrjíto nõi vokálok jellemzik, igazi kõ-funk partizene. Egy hibája van csak, hogy rövid, de ez nem olyan nagy gond, így is rögtön megjegyzi, aki hallja. A másik oldalon egy hangszerközpontú verzió található, sok szaxival, gitárral, itt az ének inkább csak hõzöngés-jelleggel hallható a háttérbõl. A sajtóanyaghoz csatolt egyik fotón, több ezer 7”-es között mazsolázik valaki, úgyhogy a közeljövõben komoly ritkaság-áradat várható.
suefo

LAND OF THE LOOPS / BUCKMINSTER FUZEBOARD – SPLIT – 10”/CDEP (UNHIP)
Mindig nagy öröm valami különlegeset elõbányászni az arctalan lemeztengerbõl. Nos itt többszörösen fennáll ez az eset. Már a kiadó is elég egyéniben nyomja. Az a specialitásuk, hogy közös kislemezeket adnak ki, mindig két zenekar részvételével. Eddig olyan finomságok láttak napvilágot náluk, mint a Tarwater/Yuppie Flu, a Lali Puna/ISAN és a Pan American/To Rococo Rot közösködések. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy jó az ízlésük. A mostani két csapat számomra eddig ismeretlen volt, de az anyagot végighallgatva emelem meg igazán a kalapomat az Unhip Records elõtt. A két producer közül az elsõ, a Land Of The Loops, alias Alan Sutherland munkája jött be jobban, de az nagyon. Súlyos hip-hop ritmusok és finom elektronikus popzene találkozása ez a legjobb értelemben és amikor beúszik az indiai vokál-szempling, attól teljesen megkattanok. Nem véletlenül kapta el a fonalat a Tipsy egy remix erejéig, ez abszolút az õ világuk. Már nagyon hiányzott ez a fajta exotica, amit õk csinálnak. A Land Of The Loops-nak két albuma is megjelent már, érdemes vadászgatni. A Buckminster Fuzeboard néven alkotó, Dave Fuller-nek ez a maxi, az ugyancsak az Unhip-nél nemsoká megjelenõ második nagylemezét hivatott felvezetni. Errõl is csak pozitívumokat tudok mondani. Hangzásában hasonlít a Land Of The Loops-ra (zenélnek közösen is), itt is a hip-hop beat-ek adják az alapot, de valamivel visszafogottabb, lassabb és elmélyültebb annál. Esszenciális matéria!
suefo

V/A - THANATOS – CD (DORJE)
Elsõ nekifutásra az elején azt hittem, hogy egy jól sikerült, de nem túl „lelkes” szimpla electro-ambient válogatással van dolgom. Ám nagyon jó ütemben váltott át a lemez a maga kísérleti stílusába, ami azért szerencsére épp addig rugaszkodik el, amennyire kell. Break és downtempo elemekbõl épülnek fel a számok, és az utóbbi viszi a prímet. Draconians jól indít, egy kimért ütemû nyugis-visszhangos track-kel. Equulei már nem bízza a véletlenre, a Two Things-el a legjobban feszít a válogatáson. A The William Caslon Experience Alaska címû darabján kicsit elúszik a lemez, nem a minõség miatt ,inkább a feszes sorozatot töri meg. Az Audio Architechs aztán visszarakja a helyes mederbe a dolgokat, a vokál háttér még egy nagyot dob is a hangulaton! Digitalb0y MothershipBeatBox-a szerintem kicsit kilóg a sorból, nekem pont a léc alatt fityeg kísérleti stílusa, ám a késõbbi Vex b, már befogadható mélységekben kutat. Draconians második alkotása kísérletibb-borulósabb és jobban is szól:) A Got Game címû szám Diverse-tõl mestermunka, rendkívüli összetétel a szinti melengetõ dallamvonala és a break nyersessége, érdemes lenne örvendeztetni a népet ilyenekkel bulikban is! Equueli második munkája is csak dicséretet érdemel, ambient a javából. A William Caslon Experience tépelõdõs darabja zárja a lemez audio részét. A Dorje kiadó vizuális osztálya, nevezetesen An-Ism; Equueli Good Deeds címû darabjára egy klippel kedveskedik a népnek. Ráadásnak nem rossz, de azért kár, hogy nem jobb minõségû mind a hang, mind a képanyag.
Gandharva

C-MON & KIPSKY – STATIC TRAVELLER – CD (SUPERTRACKS)
November 26-án az A38 hajón lesz megrendezve a Holland-Magyar Táncmulatság néven futó est, ahol többek között ez a fincsi holland dj/producer páros is fellép. Ennek örömére ejtsünk az új lemezükrõl pár szót: az intro után rögtön belecsapnak a közepébe, a Shitty Bum címû számuk az orült scratch-mesterek remeke, ami kissé lökött „100% fresh shit” mondanivalójával megalapozza a lemez (és az egész napunk) jó hangulatát! A Dazed & Confused egy laza, hip hop darab, jó vokálokkal, szép zongorával. A Shalom egy lassított break ütemre felépített staccato dallamvonal, jó sok scratch-el tûzdelve – ráadásul vérlázítóan jól szól! A lendületes album végére, lezárásként nyugis darabok kerültek, mint például az Air Play, ami meglátásom szerint a leghajmeresztobb alkotások egyike a downtempo világában. A Black Mountain-nal végül az album legmélyebb pontjára is eljutva utazzuk végig a holland mesterek által elénk varázsolt világot. Az év legjobb lemezei között szerepel nálam. Ne feledkezzünk meg a honlapjukról sem: a Shitty Bum-hoz tartozó nagyon eltalált klip mellett interjúkat és buli részleteket is letölthetünk. Ezek alapján a budapesti fellépés sem lesz elhanyagolható szórakozás!
Gandharva

JOHN DANKWORTH – MODESTY BLAISE – CD (HARKIT)
Tízmillió fontot érõ gyémánt, két ládában. A szállítmány Fokvárosból indul Bejrút felé, egy utasszállító hajó páncélszobájában. Az ékszerek tulajdonosa Abu-Tahir sejk, az Irak és Szíria között fekvõ kicsiny, de olajban gazdag Malaurak állam briganti uralkodója. Az angol hatóságok a híresen szép és hírhedten veszélyes, huszonhat esztendõs Modesty Balise-t, a „Hálózat” nevû rettegett bûnszövetkezet egykori fõnöknõjét szeretnék megbízni a kincs védelmével… A híres regénybõl ’66-ban készült film – Monica Vitti fõszereplésével – nagy közönségsikert aratott. Nem véletlen, hogy a film zenéjére is nagy gondot fordítottak (nem úgy, mint általában napjainkban), így teljes az élvezet. A fülbemászó betétdalt – ami instrumentális verzióban is szerepel a lemezen – John Dankworth jegyzi, aki majdnem az egész filmzenéért felelõs. Persze a megmaradt kópiákból nem lehetett kristálytiszta hangzást elõvarázsolni, de épp így adja vissza az akkori kort és így lesz hangulatában is lenyûgözõ. A dzsessz és a '60-as évek popzenéjének fúziójából létrejött alkotás, egyértelmûen a filmzenék egyik gyöngyszeme! Extra zárásként egy korabeli Modesty Blaise reklámszpotot hallhatunk. Remélem külföldi példára itthon is hamarosan megjelenik DVD-n a korszakalkotó James Bond paródia, hogy ez a korosztály is élvezhesse Peter O’Donnel teremtményét.
Gandharva

KOMEDA – CUL DE SAC – CD (HARKIT)
A híres/hírhedt lengyel származású Roman Polanski fekete komédiájának aláfestõ zenéjét, honfitársa Krzysztof Komeda komponálta. Abszurditás és bizarrság mellett káosz övezi a film témáját. A stílushoz passzolóan a zene általában fanyar, de néhol harmonikus árnyalatok is felfedezhetõk. A zeneszerzõt már fiatal kora óta virtuóz zongoramûvésznek tartják, majd késõbb a jazz mûfajában alkotott. Ez egyértelmûen rányomta bélyegét a film zenéjére is, amely egy érdekes színfolt a sok „testvér” között. A lemez mindössze 16 percnyi, de a borítón sok információt találunk, mind a filmrõl, mind Komeda munkásságáról. A Harkit ezzel is egy nagyot húzott, a rég elfeledett dallamokat sikeresen emelve újra a köztudatba.
Gandharva

THEE MAJESTY + COTTON FEROX – WORDSHIP – CD (VOICEPRINT)
Az angol Voiceprint kiadó illusztris sorozatban tálalta Genesis P--Orridge és a Thee Majesty eddigi spoken word munkásságát, sõt folytatják is a szériát. A régebben már megjelent részeket (Thee Fractured Garden, A Hollow Cost, At Stockholm), elsõként egy 2003-ban készült mû, a Wordship követi. A Thee Majesty ezúttal a svéd Cotton Ferox-al egészült ki. A Cotton Ferox, alias Carl Abrahamsson és Thomas Tibert, ugyanaz a két ember, akik White Stains néven közremûködtek az At Stockholm lemezen. Aki hallotta már azt az albumot tudja, hogy nagyjából mire számítson. Gyönyörû, sallangmentes, mágikus ambient, ami tökéletes szinkronban van Genesis szuggesztív szövegmondásával. Tehát lehet verslemezként is tekinteni a Wordship-re, de azért a zene is fontos szerepet játszik az élmény formálásában. A zene többnyire nyugis ambient, de az ötödik szám, a Searching For Substance, meglepõ módon az egyik legdögösebb dub-diszkó, amit valaha lemezre nyomtak. Hátborzongató mestermû! Akinek eddig megmutattam, mindenki osztotta ezt a véleményt. Az egy órás anyag tartalmaz két, régebben már megismert számot is az újak mellett. A Debris ov Murder-t, a Splinter Test-tõl és a legutóbbi P-Orridge szólólemez címadóját, a When I Was Young-ot. Sok szó esik az idõrõl, a szerelemrõl, az életrõl, a test mulandóságáról és a lélek útjairól, ahogy ez általában lenni szokott. A sorozat Brion Gysin verseivel fog folytatódni, de addig is a Wordsip-et mindenképpen érdemes begyûjteni.
suefo

PSYCHIC TV – LIVE IN PARIS – CD (VOICEPRINT)
A Voiceprint kiadó sok kisebb labelt tömörítõ cég, de ami a legfontosabb, hogy a régóta hibernálódott Temple Records-t újjáélesztették. A Psychic TV legendás lemezcége több mint tíz éve vonult ki a közéletbõl és az egyébként is kis példányszámban kihozott lemezeik nagy része így ma már az e-bay-en kívül nem nagyon kapható sehol sem. Ezt a gyalázatot orvosolandó, most elkezdték a zenekar élõ fellépéseit dokumentáló sorozatát, P-Orridge spoken word lemezeit és a sorlemezek extra változatait is újra kiadogatni. A koncert lemezeket annak idején nem véletlenül jelentette meg a Psychic TV, ezek egytõl egyig fontos elõadások voltak, mint ahogy még most is eseményszámba megy, ha a Throbbing Gristle, vagy a PTV tagok valamelyike élõben hallható. Ezek a lemezek 1000 példányban jelentek meg bakeliten, egységes dizájnnal és P-Orridge fülszövegével ellátva. A dizájn és a példányszám az újrakiadásnál is megegyezik, az ismertetõ szöveg némileg kibõvült, a formátum már CD, viszont ezáltal a felvételek hossza is megnõtt. Általában 73 percesre egészítették ki a lemezeket, ami egy szimpla bakelitre nem fért volna fel. A párizsi koncert 1986 júniusában volt, a nagy múltú Elysee-Montmartre-on, ami még most is a város egyik legfontosabb helyének számít. Iszonyú energiák mozogtak, olyannyira hogy az elõadás közben háromszor elment az áram az épületben. Ezt végül egy foglaltházas arc orvosolta, aki rácsatlakozott a közvilágításra, így a koncert rendben lemehetett végre, csak az utcai lámpák sötétedtek el. Lehet hogy ennek is volt némi hatása az estre, mert hallhatóan jó volt a hangulat, energikusan és nagy átéléssel játszottak, szóval a lemez hallgatása közben az ember szeretne maga is ott lenni, ami egy koncertfelvétel esetében egyszerûen azt jelenti, hogy jó.
suefo

PSYCHIC TV – LIVE IN BERLIN I – CD (VOICEPRINT)
Ez egy ’89-es berlini fellépés hanganyaga és bár idõrendben késõbb jön, mint a Live In Paris, tulajdonképpen ezzel a lemezzel kezdõdött a koncertlemezek sorozata. Csak három év van a két lemez között, de össze sem lehet hasonlítani õket, annyira megváltozott minden a közben eltelt idõben. Nem sokkal ezután jelent meg, a Towards Thee Infinite Beat album és itt már azokat a számokat nyomták. Az egyik haver ott volt ezen a bulin és felvette magnóra, így sokat hallgattuk a hideg, téli estéken. Most, hogy újrahallgattuk a CD-t feltûnt, hogy a srác nem rögzítette a számok közötti zakkant szövegeléseket, biztos azt akarta, hogy a zenék felférjenek. Ez mondjuk így is ment volna, mivel ez a koncert csak 59 perces. A rövidségért kárpótol a minõség. Ez a Fred Giannelli, Matthew Best, Daniel Black, Genesis és Paula P-Orridge féle felállás nagyon erõs, amit akkor csináltak az tényleg esszenciális, máig ható volt. Tekno Acid Beat! A sorozatból számomra ez a legkedvesebb darab, a csodálatos Infinite Beat interpretációért, a Blue Hot Two Handle-ért, meg a végén a tíz perces Are U Experienced?-ért.
suefo

PSYCHIC TV – LIVE IN THEE EAST VILLAGE – CD (VOICEPRINT)
Megint 1989, de egy kicsit késõbbrõl, mint a Live In Berlin. Ezúttal New York a helyszín, közelebbrõl a Pyramid Club. Két, egymás utáni napon tartott koncert legjobb pillanatait válogatták itt össze. Van egy olyan lemez is, hogy Live In Thee Pyramid, de ez nem az (lehet, hogy az a koncertek másik felét tartalmazza, eléggé hasonló a hangzás, meg ugyanabban az évben készült). Na mindegy, az East Village-en már majdnem úgy játsszák a számokat, mint ahogy a Towards Thee Infinite Beat-en hallhatóak. Nagyon jó a Bliss és a S.M.I.L.E.. Fél óra acid house, aztán egy szép dal, akusztikus gitárral, késõbb szalag-loop-okból készült mixek, aztán megint egy kis acid, kutyaugatással, lövöldözéssel, ahogy kell. Majd jön az Are You Experienced? most P-Orridge énekével. A lemez végén és elején, pedig Joujouka sípokkal megy a zúzás.
suefo

PSYCHIC TV – LIVE IN THEE SUBTERRANIA – CD (VOICEPRINT)
Angol koncert 1991-bõl, közvetlenül a Genesis számûzetése elõtti idõszakból. Kevés ember idegesíthette akkoriban annyira az angol vezetést, mint õ, hiszen az eltelt 100 évben senkit sem számûztek rajta kívül. Persze ezzel sem tudtak ártani neki, ha lehet inkább még keményebb munkára ösztönözte az üldöztetés Amerikában és Ázsiában. A koncert viszont nagyon húzósra sikerült, az intenzív szempler használat miatt ez már inkább house-party-nak minõsíthetõ. Olyan számok jönnek egymás után, mint a Horror House, Jigsaw és Money For E…, ami jól beekizve elég korrekt kis élmény lehetett. A felállás kibõvült még lányával, Caresse-vel, aki kongázott, valamint egy hegedûssel, egy plusz gitárossal, szempleressel és basszusgitárossal, így összesen tízen voltak a színpadon. 72 perc zene, mindenféle közjáték nélkül.
suefo

PSYCHIC TV – LIVE IN BREGENZ – CD (VOICEPRINT)
1985-ös koncert Olaszországból, ami teljes mértékben különbözik a sorozat eddig áttekintett darabjaitól. Végig visszafelé játszott anyagok adják a produkció alapját, amire aztán felépül az ambient-zajkollázs, torzított gitárokból, felpitchelt emberi hangokból, dobokból és szintetizátor-varázsból. Nem könnyû hallgatnivaló, de mindenképpen érdekes, õs kísérleti-elektonika. Akik elkövették: Alex Fergusson, P--Orridge, Mouse, Hilmar Orn Hilmarsson és Max. A borítóra azt írták, hogy 73 perc, de a valóságban csak 47. Mindegy, így is épp elég hosszú.
suefo

MINUS 8 – ECLECTICA – CD/2LP (STEREO DELUXE)
Robert Jan Meyer kiadót váltott. Hogy ennek köszönhetõ-e az a mámoros nyitottság és zenei felszabadultság érzése, ami csak úgy süt errõl a lemezrõl, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy a Boozoo Bajou-s Peter Heider masterelése hallhatóan sikeresen közvetíti Minus 8 elgondolásait. Ezt a harmóniát színesíti még hét karakteres elõadómûvész, akik hangjukkal és szövegeikkel igazi dalokká egészítik ki a zenét. 5 férfi, 2 nõ, 17 szám. Akár egy jól elkapott válogatás-lemezt hallgatna az ember. A refrének minimális angoltudással is érthetõek, egyszerû és tartalmas üzeneteket hordoznak; mentesek a 'MoveYourBody, ComeOnDance, FeelTheVibe' sablonoktól. Nagy esélye van rá, hogy a zenével tudatosan élõk társává váljon idén télre: hi-fi-ben, discman-ban, kocsiban. Igazi feltöltõdés mindenhol, minden szempontból: hip-hop, ragga, lounge, nu-jazz, broken-beat. Szóval, Eklektika.
clairvo

HARLEY & MUSCLE – RESPECTED EVERYWHERE – CD (LITTLE ANGEL)
A Little Angel kiadó vezetõi, a motormániás Harley és az izomkötegeirõl elnevezett Muscle, a house muzsika különbözõ formáiból építették fel új lemezüket. A Together és a Citylight jó példa a zongora és a 4/4-es ütem szimbiózisának, ami a végtelenségig nem is, de bevezetõnek jól jön. A további számok – többek között Billy Preston segítségével – a mélyebb house mellett a vokáloknak is teret engednek. Kedvenc számom a Just Breath, amely a house-on kicsit túllépve és Nicole Graham hangjával egyesülve feledhetetlen „zsibbasztót” ad. Míg a darabok egyik része a jazzes vonalat követi (Seven), a másik fele inkább a klubos house-t helyezi elõtérbe (Saturday Night). A chopper-megszállott alkotók jelmondata a kiadó és az album egész szellemiségét felfedi: „House Is Forever…”
Gandharva

DESANSIS – SLOW FEED – LP/CD (LITTLE ANGEL)
A brüsszeli duó idei lemeze sokkal inkább a bevált módszereket használja, mint a vakmerõ kisérletezést. A house és a jazz fúziójaként létrejött stílus nyomokban latin elemeket is tartalmaz. Az album második fele gurulósabb downtempo jelleget vesz fel, amely talán hatásosabb, mint a house-os variáció (legalábbis nálam). Külön nem emelnék ki számokat, mivel a lemez egyben adja meg a kellõ hatást. Még egy kis vidámság beleférne, de ne legyünk telhetetlenek. Egy jól megfelelt dolgozat fültanúi lehetünk, ha beszerezzük a Little Angel kiadó kiadványát.
Gandharva

UP, BUSTLE & OUT – CITY BREAKERS – 2LP (ROUTES)
Miután a Ninja Tune egymás után jelenteti meg új, vagy kevésbé ismert tehetségek lemezeit, az egyik õs-ninja, az Up, Bustle & Out elhagyta a céget. Persze a Rupert Mould és Clandestine Ein vezetésével mûködõ zenekar, folyamatosan valami újat és gyökeresen mást akar csinálni. Már megszokhattuk, hogy minden albumukkal a világ valamelyik más részérõl (általában az elõzõ tartózkodási helyüktõl minél távolabbról) jelentkeznek. Bristol-ból indultak, de pörögtek Argentínában és Peruban, Ázsiában, legutóbbi lemezeiket Kubában készítették, most pedig áttették a székhelyüket San Francisco-ba. Itt egy teljesen új lemezcég, egyenlõre egyetlen mûvészeiként hoztak össze egy fantasztikus albumot, ami ezidáig csak bakeliten jelent meg. A zenei összetétel, hip-hop, reggae és dub és ez így fel is van tüntetve a borítón, nem árulnak zsákbamacskát. A két forradalmár olyan közremûködõkkel vette körül magát, mint Nitin Sawhney, aki tablán játszik egy számban, Jim Barr a Portishead bõgõse, vagy MC Blaze, aki majd mindegyik számban szerepel és nem csak jó csaj, de a hangja is eszelõs. Ezt a leginkább, a Bob Your Head címû számban hallhatjuk, amiben nagyon durván osztja, aztán a következõ számban, az Everyday-ben megmutatja, hogy tud õ szépen is énekelni, ha kell. Elmondhatnám mindegyik számról, hogy miért is jó, de maradjunk annyiban, hogy ez egy tök jó lemez, tele beindult bulizós és finom ejtõzõs zenékkel, amit hülyeség lenne kihagyni.
suefo

THE WILLIAM CASLON EXPERIENCE – ARITHMETIQUE CHINOISE – 12” (DORJE)
Átlátszó narancssárga bakeliten feltálalt chill out gyöngyszem! Szépen szól, hosszú és instrumentális. Filmzeneszerû, de egyáltalán nem unalmas. William Calson már hallatott magáról néhány évvel korábban, akkor az Upstairs kiadónál jelent meg néhány száma egy válogatáson. A most indult Dorje Records nem kispályázik, szemmel láthatóan is invesztáltak némi pénzt a kiadványaikba. Calson szerzeményei a cég elsõ válogatásán, a Thanatos címû CD-n is megjelentek, aminek ez a maxi az elõfutára. A korong másik oldalán a More Close Than Opran címû számra készült Herbaliser remix hallható, ami még inkább emeli az élvezeti értékét. Wherry-ék ügyesen szõtték bele a remixbe, a Goldrush néhány belassított motívumát. Tehát mindkét szám nagyszerû, csak ajánlani tudom ezt a lemezt, ami ráadásul mindössze 999 példányban jött ki.
suefo

THE WILLIAM CASLON EXPERIENCE – ALASKA – 12” (DORJE)
Ezek a srácok nem viccelnek, rögtön két kiváló maxival jelentkeztek. Az Alaska-ra formailag ugyanúgy igaz minden, amit a másik lemezrõl már leírtam. Maga a szám sokkal inkább hajlik az ambient, mint a downtempo felé, de az igazság valahol a kettõ között van. Elvont zongora témák, elpitchelt taps és akusztikus gitár került még a szõnyegre. Itt is van sztárvendég a remix-fronton, a Fila Brazillia személyében. Ugyanazt a számot kapták õk is, mint a Herbaliser, de persze teljesen mást hoztak ki belõle. Olyan a hangulata, mint egy hosszú, magányos ûrutazásnak. A kellemesen felpörgõ basszustéma és a szaxi is elég egyénien lett felhasználva. A Dorje még komoly tényezõ lehet Amerikában, ha képes lesz ezen a színvonalon maradni.
suefo

NATALIE GARDINER – NATALIE GARDINER – LP/CD (4LUX)
Egy mondatba így lehetne összefoglalni Natalie Gardnier legújabb albumát: kemény mélyekkel dolgozó broken beat. Persze kár lenne kifelejteni a stockholmi énekesnõ gyönyörû hangját, ami nélkül fele annyit se érne a dolog. A mûvésznõ a mûfaj lassabb oldalát helyezi elõtérbe, így a lemez leginkább, az otthon ülõs típusba tartozik. Érdekes az ellentét a selymes énekhang és a Ramjac által készített, pattogó-harmadoló dobütemek között, könnyen bele lehet szeretni. Nem az új zenei gondolatok miatt lesz híres ez a diszk, de mindenképp kellemes kikapcsolódás egy nehéz nap után.
Gandharva

MASTER MOSQUITO – THE ENDLESS WINTER EP – 12” (BASTARD JAZZ)
Frankó hip-hop, downtempo, jazz hibrid Brooklyn-ból, a Bastard Jazz fõnök Aaron Schultz és Mujaji új közös zenekarától. Moszkitó Mesternek ugyan ez még csak az elsõ megjelenése, de ez több mint biztatóra sikeredett. A lemezen hallható elsõ szám, egybõl egy nagyon bejövõs remix, a Hydroponic Soundsystem mûhelyébol. Erõs dobok és még erõsebb basszus, középtempós funky-braekbeat, nagyon jól eltalált, folyamatosan hergelõ vokálokkal. Ezt követi a No Vacancy címû tabla és gitár orientált ázsiai-poszt-rock-downtempo mûremek. A teljesen betorzított gitár vezetget, talán az öngyilkosságig is elvinne most, ha tovább tartana nem is merem meghallgatni újra ezen a héten. Inkább megfordítom. Itt ugyanennek a számnak egy gyorsabb és sokkal elektronikusabb interpretációjával találkozhatunk. Ezt a ninjás Hint intézte és bizony ez az egyik legjobb munka, amit idáig legyártott. Gyönyörû az egész, úgy ahogy van, de külön kiemelném a steel drum használatát, amitõl annyira egyéni a dolog hangvétele. Zárásként az elsõ szám eredeti verziója hallható. Ez is egy befordult gityós ballada, mindenféle kapkodás nélkül. Ez is nagyon tetszik, a borító is telitalálat, úgyhogy le a kalappal!
suefo

PANDA BEAR – YOUNG PRAYER – CD/LP (PAW TRACKS)
A Young Prayer tipikusan az az alkotás, melyet ha egyszer meghallgattál - s mert nem vetted ki 3 perc után a lejátszóból - örökké emlékezetedbe vésel. Panda Bear ifjú, öntörvényû, nyugtalan lélek, ki gitárját s magas tónusú hangját nem kímélve keresi azon utakat, melyeken nyugalomra találhat. Az elsõ 5 szösszenet kántálva és (tényleg) imaszerûen elõadott, gitárral lekísért dalcsokor, egy idõ után monotóniába hajlik, s már nagyon elég. Ekkor hirtelen megszólal egy feszes ritmusú, skandálva elõadott kánon, alatta feszes dobkíséret, némi noise, minden felpörög (mint egy "szigetes" hare krishna flash), majd visszaáll a kezdetek mozdulatlan nyugalma. A Young Prayer nehezen befogadható s megfogható album, élvezete igazán jól elkapott hangulatot kíván, Panda Bear pedig az az arc, akibe ha egy fesztiválon futsz bele, biztos megállsz, megragad a hiteles, leplezetlenül feltárulkozó mûvész elõadása, percekig nézed, hallgatod, mert egy bizonyos: végtelenül (s néha fájdalmasan) emberi és õszinte.
tachapati

I’M NOT A GUN – OUR LIVES ON WEDNESDAYS – CD/LP (CITY-CENTRE-OFFICES)
Vannak emberek – nem kevesen – kik sanyarú életük legszebb napjaiként a kupaszerdákat élik meg. John Tejada és Takeshi Nishimoto 5 éve szinte minden szerdájukat azzal töltik, hogy közös zenélgetéseik által újabb s újabb kapukat nyitnak a post rock világába. Közös projektjük, az I’m Not A Gun új albuma, az Our Lives on Wednesdays eme kapuszerdák eredménye. Hogy miféle kép fogad bennünket e kapuk mögött? Virtuóz játék, szívbõl megpendített húrok, a két zenész gitárjai által megfestett színekben és formákban gazdag hangképek, a háttérben – mindezt megtámasztandó – jogn dobjátéka és némi alig hallható elektronika. Oly könnyed muzsika, mely egyszerre szívfájdító és felemelõ, sodró és gondolatgazdag, esztétikus, tisztaságban fogant. Ily szárnyaló dallamok csak szeretetbõl és békébol születnek, irigylem õket a szerdáikért. A lemezt kifejezetten finom lelkûeknek ajánlom.
tachapati

KEVIN FARELL – 10,000 MPH – CD (BALLBEARING SPINATAS)
Kevin Farrell kedvenc kommunikációs eszköze az irónia. 2002-ben megjelent szólólemezének címe 10.000 Mph, nosza a borítón két vidám elektromos tolókocsival száguldó kislány díszeleg. Ezek után a lemez valami iszonyúan belassult downtempnoise-zal indul, ami a 3. trackre az egyik vendégzenész Devin McNulty szaxofonszólója okán dzsesszé alakul. A tempó mindvégig lassú, a hangminták és scratch-ek néha úgy omlanak a nyakunkba, mint a hétfõ reggel leszakadt polc könyvei, de a hangzás mindvégig érdekes, CSAK furcsa váltásokat hallhatunk, a repetitív kaotikus noise-orkán néha elegáns hangépítménnyé formálódik, másutt úszó ambientté csillapul. Az anyag oly eklektikus, hogy néha vihogva hallgattam, ugyanis a fent leírtak folytatása egy félpercnyi drum and bass etûd és így tovább… Kísérleti elektronika / noise vonalon ilyen érdekeset és fõleg játékosat, no meg morbid humorral átitatottat nem hallottam. A 10.000 Mph sokadikra meghallgatva is izgalmas. Végezetül néhány köszönetnyilvánítás: „Thanks…Bill Gates…Everyone Who 1 sampled, You.” Én is.
tachapati

I MANIACI DEI DISCHI – HEY PRESTO! – 2 LP/CD (RIGHT TEMPO)
Nem fukarkodom a dicsérettel: talán a Backini lemez óta nem találkoztam ilyen jó anyaggal. Több mint egy órás nu jazz, house, soul, funk, hip hop, downtempo és némi d’n’b élvezet. A Ganjaben címû számban, egyetlen loop-ból színes és ráadásul táncolható számot alkotott, a produkció mögött álló, milánói DJ Painé. Az In Conchetta kicsit lassan indul be, de a beígért 124 bpm-et (minden szám mellett fel van tüntetve a tempó) így is eléri, méghozzá nem is akármilyen zongorabetéttel. A vicces olasz betétszövegek és scratch-ek különösen meleg atmoszférát adnak a lemeznek. A címadó szám egy fordulatos intróval indul, majd átveszi a szerepet a mélyekig hatoló electro-funk! A Babe címû dal mellett árulkodó jel a 170 bpm felirat – nem is csalódunk, mivel ez egy laza d’n’b némi „régi idõk feelinggel” egyesítve! A pörgés után rendesen belassulunk, ám az éles váltás kicsit sem kellemetlen, az Earl Grey-t hallgatva tényleg mintha egy teadélutánon ülnénk:) Igaz nem sok olasz hip hop-ot hallottam (angolul), de így vakon is biztos vagyok benne, hogy a Ciao Ciao a legjobbak közé sorolható. A Strane Manie miatt nem fog otthon maradni ez a lemez, ha egynél több napra utazom, kegyetlen nagy szám a maga 97,5 bpm-ével! Utána a L’Altro Giorno bemutatja milyen is egy vérbeli nu jazz, kár hogy instrumentális, némi vokállal talán még nagyobbat ütne. A Spring Time akár egy Lemon Jelly szerzemény is lehetne a kedvesen guruló groove-okkal! A befejezés elõtt belefért még egy igazi electro is, a You Rock, We Roll, ez olyan mint a parázs, nem olyan nagy látvány, de annál eszelõsebb ha belenyúlsz. Az outro (és az egész lemez) bûvöletébõl csak a végsõ óracsörgés riaszt fel. Kivételes munka, olasz módra!
Gandharva

PAN/TONE - NEWFOUND URBAN CALM - 2CD (BIP-HOP)
A kilencvenes évek közepén a minimál-techno tengelye Detroit és Berlin között feszült, aztán az idõk teltével ez a tengely hajtásokat hozott, s ha meghallgatjuk ezt a hanghordozót láthatjuk, magok jutottak Kanada nem túl termékeny földjébe is. Persze a földrajzszakosok jól tudják, Ontario közel van Detroithoz, ráadásul Shelbono "Barracuda" Del Monte (Shelbono Sidney Le Rock) Windsorban is élt, amirõl a magunkfajtának nem Erzsébet királynõ, hanem holmi Plastikman windsori kastélya jut eszébe. Tipikus minimál-techno hangzás jegyében fogant az "újra megtalált városi nyugalom", hangzásvilága oly széles, mint egy Tresor válogatásé, veretes gépmûves munka, lassan változó hang-algoritmusokkal, igazi utazós muzsika, dallamos groove témákkal, jó kis "most pedig elkezdõdik a nap" feeling. A dizájn frenetikus, a zenéhez illõen minimalista, 3-4 pasztellszín, határozott kontúrok, pajzsos rohamrendõrök (nesze! városi nyugalom). A lemezen 12 új kompozíciót kapunk, és essesemmi, ingyé' +10 remixet, nem is akármilyeneket. Én már az eredeti Fantastique Fantazy Pants-tõl (cd1/ 5.track) is kész voltam (apró James Ruskin flash), aztán Adam Marshall, Jeff Mills-i geometriával épített remixétõl (cd2/ 6.track) totál. Zenész haverem mondta: - „ja ez az a loop, ami mindig felfelé fut” - és tényleg, csak megy felfelé, az agyad meg felcsavarodik, mint egy delmontelbrote halmaz. A remixek még dobnak a változatosságon, ami egy repetitív muzsikánál külön adomány, Falko Brockseiper például ráénekeltetett Mia-val a Je Vous Adore-ra, amibõl így egy szintipop remix született, a végeredmény meg egy színes minimálbum.
tachapati

O.LAMM – HELLO SPIRAL – CD (ACTIVE SUSPENSION)
A francia kísérleti-elektronika két legfontosabb kiadója és dizájn-felelõse, a Bip-Hop és az Active Suspension. O.Lamm ez utóbbinál jelenteti meg szerzeményeit, a színtéren belül meglehetõsen nagy sikerrel. Eddig egy nagylemeze jött ki 2002-ben, a Snow Party, ezen kívül egy remix-gyûjtemény és néhány maxi, az egyik az amerikai Sutekh-kel közösen. Az elsõ lemez megjelenése óta eltelt idõben turnézott szerte a világban, Belgrádtól Tokyo-ig és persze közben dolgozott az új albumon is. A Hello Spiral sem az egyszerûségérõl lesz híres, igazi kulturális sokkal jár a hallgatása. A legtöbb szám zongora dallamokra pakolt elektronikus rétegek tonnáiból, máshol ezzel ellentétben alig hallható sercegésekbol és zajokból lett összeállítva. Erre jön a furcsán illeszkedõ, de majdnem minden számban fontos szerepet kapó ének. A legtöbbször Zoé Wolf-ot és Kumi-t hallhatjuk, a kiadótárs Konki Duet-bõl, de feltûnik például egy húsz fõbõl álló kórus is, a Lucifer Amp Choir. Az ének mindenképpen új dimenziót ad ennek a muzsikának, kiszélesítve hallgatóinak körét. A Where Are You My Hero? Címû szép szerelmes szám akár a rádióban is lemehetne, ha a vokálra figyelünk fel sem tûnik az elektronikus kaparászás a háttérben. A címadó szám egy nyolc perces emelkedõ ívû ambient szerzemény, aminek hallgatása közben érdekes módon azt éreztem, hogy meglazulnak a fogaim. Ezt a buta érzést, csak a következõ, egyúttal záró tétel tudta feledtetni velem, rockos elemeivel magamhoz térítve.
suefo

BURCH RENDERS & REDUCERS MAMA – THEATERMUSIK – CD (DOMIZIL)
Ha Lakodalmas Lajos idõben disszidált volna, ha valahol Európában a szinti pop hullám kisodorta volna kezébõl trombitáját, s ijedtében egy úszó klaviatúrához kap, eztán hippiszintis szórakoztató zenére adja fejét, s netán jól megél belõle, majd kreatívitását kiélendõ még színdarabokhoz is komponál, most efféléket muzsikálna. De, mint tudjuk, vele nem így történt. Burch Renders és Reducers Mama francia és kubai szülõk ikergyermekeiként látták meg a napvilágot, bebarangolták Európa tengerparti szórakozóhelyeit, nomád életüket elektronikus popzenéléssel tartva fenn. Jelenleg a Riviérán élnek, s hihetetlenül bizarr, csöpögos szintikre írt dalokat komponálnak színházi elõadások számára. A lemezen a lengyel Mariola Brilowska - Hotel Supernova im Bad Hotel, Tim Zulauf - Migrantenstadl és Die Stelle im Park dalanyagait hallhatjuk. Érdekes, bár kissé sajátos szegmense ez a kortárs elektronikának.
tachapati

bLevin bLectum – MAGIC MAPLE – CD (PRAEMEDIA)
Amennyiben létezik olyan stílus-megjelölés, hogy baromira idegesítõ-elektronikus zajzene, akkor azt minden bizonnyal erre a lemezre találták ki. Többször nekifutottam különbözõ (alapvetõen roppant nyitott) emberekkel az anyag meghallgatásának, de ez minden esetben élénk tiltakozást váltott ki az egybegyûltekbõl. Azóta már másodszor hallgatom végig és most úgy érzem, hogy mûködik a lemeznek egy terápiás vetülete is. Afféle pokolra szállás ez, egybõl elfelejted az összes problémádat, szóval sokkal több ez mint zene. Zenének mondjuk nehéz is lenne nevezni, pár szám kivételével maradjunk inkább a zaj megjelölésnél. Aki már hallotta Kid606 elborultabb számait, képzelje el azt, amikor két ilyen dalocska csak úgy simán egymásra van rakva, mindenféle illesztés nélkül. Nagyon tömény élmény, többnyire sokkoló. Persze vannak olyan részek, amelyek ennél letisztultabbak, különben a mûvész sem húzta volna sokáig. Ezeken a helyeken érdekes felfedezéseket tehet a hallgató. Laptopzenében ritka az ilyen sokrétû, sok hanggal, hangszínnel dolgozó elõadó, tényleg olyan, mintha egy földön kívüli kémmûhold elsuhanna a Föld mellett, egy pillanat alatt begyûjtené az összes (hang)információt, majd ezt összegezve visszahallgatnánk. Xilofon, digitális zajok, zongora és káosz-pad lapátnyéllel lenyomva az ember fülébe. Ami furcsa, hogy még a legbrutálisabb részeknél is nagyon jól szól a CD, hihetetlenül ki van keverve. Ez a mûvész harmadik szólólemeze, de a Sagan multimédiás csoportban is találkozhat vele, aki nem tud betelni semmivel.
suefo

COPPE’ – EIGHT – CD (MANGO + SWEET RICE)
A japán származású, de sok helyen megforduló énekesnõt, valahogy úgy képzeljük el, mint egy helyi Björköt. Saját maga is készít zenéket, de gyakran kollaborál ismertebb proucerekkel, mondhatni az elektronikus zenei színtér legkülönbözõbb nagyágyúival, a nagyobb hatás kedvéért. Dolgozott már olyanokkal, mint Plaid, DJ Vadim, vagy az überzsír Tipsy zenekar. Ezt a legutóbbi, immár nyolcadik nagylemezét, a Back Ted’N’Ted néven mûködõ producer segítségével hozta össze, akirõl érdemes tudni, hogy mostanában jelent meg az elsõ albuma a Plug Research kiadónál. Ennek megfelelõen a zenei anyag a kisérleti-elektronikus-popzenei vonulatba sorolható be. Erõs hip-hop dobok, zakkant hangminták, merész énekstílus és érdekes szaggatások, effektezések jellemzik a számokat. A Monolugue alá ambientszõnyeg csúszik, ez az egyik véglet, a másik pedig a You: Universe, ami totál elvont electronica, csak haladóknak. A lemezt egy 40 perces ambient zárja két tételben. Az elsõ egy nyugisabb, a második viszont a mikroszkopikus zajokra és a vokális kísérletekre teszi a hangsúlyt. Japánból általában eredeti dolgok jönnek, most sincs ez másképp.
suefo

FLEVANS – MAKE NEW FRIENDS – CD/12”EP (TRU THOUGHTS)
A Tru Thoughts-ban ezúttal sem kellett csalódnunk, Flevans személyében egy újabb barkács-zenei tehetséget hoztak felszínre. Eddig három maxit jelentettek meg tõle, kizárólag bakeliten, most pedig ezekrõl a legjobb számokat összeválogatva egy CD-t, illetve a ritkaságok tengerét tovább gyarapítva, egy vinyl EP-t, amin egy exkluzív track is helyet kapott. Mindenki eldöntheti, hogy melyik formátumot vadássza le, a CD-n mindenesetre tíz szám szerepel. Ezek mindegyike, egytõl-egyig kiváló, függetlenül attól, hogy szomorkás downtempo-ról, puha drum'n'bass-rõl, életvidám jazz-funk-break-rõl, vagy a legendás Sushi válogatások anyagával rokon club-pop-ról van-e szó. A korong borítója nem véletlen, ezek a zenék nagyon jól mûködnek (házi)buliban, aminek az a magyarázata, hogy kurva jó ritmusukkal ösztönös mozgásra késztetik a hallgatót, roppant változatos, dögös témáikkal és dallamvilágukkal pedig életben tartják az önfeledt szórakozást. Az az információ-morzsa, pedig felteszi a pontot az i-re, hogy Flevans mester mindezt nem számítógépen, hanem egy lepukkant szempleren és egy 4 sávos magnón loopolgatta össze. Te sem élhetsz e nélkül!
suefo

MONODELUXE – SO FAR… - CD (LITTLE ANGEL)
A Svájcban élõ, de azért teljesen olasz Alessandro Oliviero új nagylemeze azon kívül, hogy profin kevert, tartalmas hallgatnivaló jelen lelkiállapotom pontos, zenei megfelelõje is. Ennek ismeretében talán nem meglepõ, hogy rosszat nem fogok írni az anyagról, sõt hálás vagyok a szerzõnek, hogy pont a megfelelõ ritmusokkal és dallamokkal támogatja cigarettát tartó kezemet, a hajnali virrasztás óráiban. A lemez nagyobbik részét az elvágyódó / szerelmes downtempo és lounge uralja, ezen kívül van néhány beindultabb, de hangulatában nem idegen bossa és deep-house is. A címadó számban egy régi Up, Bustle & Out track mintái tûnnek fel, a késõbbiekben, két dalban pedig, ismerõs magyar szöveg hallható: „én valamikor szíjgyártó voltam”, „most visszamegyek a szakmába”:) Az idézet nem tudom milyen hatásra került a zenébe, mindenesetre még könnyebbé teszi a befogadást, akárcsak a gazdag perka és fúvóshasználat. Kedvenceim a nagyon jól kitalált basszusvonallal, furcsa dobokkal és trombitával megáldott Talking Steps és az asztrálutazós Passer a gyorsabb számok közül valók, de hogy egy lassabbat is megemlítsek, a Playground címû dal egészen elbûvölõ. A album, a milánói Harley & Muscle kiadójánál, a Little Angel-nél jelent meg, a duó produceri felügyelete mellett.
suefo

INFINITE LIVEZ – BUSH MEAT – CD/2LP (BIG DADA)
Amennyiben igaz az, amit mondani szoktak, hogy a pszichedelikus zenék magasabb szintû megéléséhez már alapozni kell, akkor ez tökéletesen mûködik ennél a hip-hop albumnál is. „Ha nincs benned bûntudat, hogy folyamatosan tekered a bûzrúdat”, akkor 52 percnyi vinnyogva röhögés vár rád a padlón. Makogás majommódra, hamis óbégatás, disszonáns opera ének, üvöltözés teli torokból, maszturbálás nyögései; van itt minden, amivel álmomban sem gondoltam volna, hogy találkozok egy lemezen. Kõ hip-hop ez a köbön, talán az átlagosnál egy kicsit kevesebb politikai és társadalmi kérdéseket feszegetõ nótával. Azt hiszem egyáltalán nem lesz szentségtörés azt mondani, hogy ODB számai harmonikus altatódalok Vinnie Tiefilz agymenéséhez képest. Mégis, a legszembetûnõbb, ami egyben a legnagyobb erénye is, az a szabatos kifejezésmód és a választékos nyelvhasználat. Gyújts rá te is!
clairvo

HOMELIFE – GURU MAN HUBCAP LADY – CD/2LP (NINJA TUNE)
Ha valaki, akkor a Homelife egy igazi alkotóközösség. A világ különbözõ szegleteiben élõ és alkotó tagok, az életre hívó Paddy Steer házában szokták rögzíteni mind az akusztikus, mind a digitális felvételeket úgy, hogy közben számonként változtatják a felállást. Ráadásul, saját bevallásuk szerint, hála a technika fejlõdésének, 10 éve még kivitelezhetetlen lett volna kis csoportjuk mûködése. Ez kissé meglepõnek tûnhet, mert a lemezbõl nem hallatszik ki semmi különös technikai parkot igénylõ megoldás. Friss hangzású, könnyen befogadható, letisztult, hangszeres zene, rengeteg kellemes, apró részlettel, amitõl sehonnan sem származtatható, mindenhol muködõ nagyvárosi muzsikává kovácsolódik. És talán ez az egyetlen szalmaszál, amibe kapaszkodhatunk ezzel az albummal kapcsolatban, ami egyben a Homelife esszenciája is. Az aprólékosság.
clairvo

RETINA.IT – RETINA.IT – CD (MOUSIKE LAB)
Adva van egy csodás lemezborító (korallokat ábrázol), aztán ez a név: Retina.it, majd a nyitószám (aaghee), s megérkeztünk. Az elektronikus zene olyan mezsgyéire kerültünk, ahol biztonságban vagyunk. Túravezetõink - két olasz arc - intelligens, geometrikus, mégis élõ, valódi nembientszõnyegein utazhatunk. Elektronikus és szintetikus, mégis organikus. Mese, mely valódi, telis teli sok apró információval, hangokkal, mesterien s olaszos eleganciával elhelyezett leütésekkel, a legapróbb figyelmességgel kikevert sustorgásokkal. Érdekes basszusfutamokat hallunk és közben csodás dallamokat, melódiákat, a háttérben, s elõl egyaránt. Egy abszolút egyensúlyban lévõ, legapróbb részletekig finoman összerakott album ez. A hatodik track (om nama rtnt) szitárokkal indul, aztán kattogások és emberi sóhajok vegyülnek a szõnyeg mintáiba, egy kiállás, és ipari groove-ok helyeznek vasbeton oszlopokat a textúra alá, melyet szintetikus szivárványszínû szappanbuborékok emelnek az égig, szóval igazi IDM.
tachapati

OMAR – SUMMER EP – CDS/12” (OMARMUSIC)
A jellegzetes pálmafrizurát viselõ Omar Lye-Fook 1968-ban született Angliában egy kínai-jamaikai apa és egy indiai anya gyermekeként, tehát klasszikus multikulti vérvonallal büszkélkedhet, de ami ennél is fontosabb, dobos édesapja már korán megfertõzte a zene szeretetével. Fiatal éveiben zongorán, trombitán és ütõhangszereken is tanult játszani. Az eredmény nem maradt el, 21 évesen már meg is jelent az elsõ nagylemeze, elõször apja kiadójánál, a Kongo Records-nál, majd nem sokkal késõbb a Talkin’ Loud is lecsapott a korongra. Innentõl már ismert a történet. Még négy album követte a legendás debütálást és ezek mindegyike hatalmas sikert aratott világszerte. Omar nu soul, acid jazz, hip-hop, funk keveréke bejött az underground fejeknek és a rádióknak is. Közremûködött a többi Talkin’ Loud mûvész lemezein, így hallhatjuk néhány Galliano és Incognito számban, de duettet énekelt Stevie Wonder-rel is. Legutóbbi albuma 2000-ben jelent meg, úgyhogy épp itt volta az ideje valami újjal elõállnia. A CD-n és bakeliten is megjelent Summer EP hívatott elõkészíteni, a jövõ év elején boltokba kerülõ, következõ nagylemez diadalútját. A négy számos anyag igazán érett, minõségi munka. Modern soul, némi r’n’b, hip-hop, broken beat és jazz. Mindegyik dal slágergyanús és rádióbarát, de ezúttal jó értelemben. Az albumon pedig egy újabb Stevie vendégszereplés is várható!
suefo

L.A.MOREBOY - BEATWALL – 7” (KRYPTON)
A Krypton Records elsõ megjelenése egy 7”-es white label, ami két rövid, de szórakoztató számot tartalmaz, a titokzatos L.A. Moreboy repertoárjából. Blues gitár, lo-fi electronica, vödör hangzású hip-hop dob és egy megszállott prédikátor szövegelése adja, a Beatwall címû szám fõ építõelemeit. A másik oldalra ugyanezek érvényesek, a prédikátor kivételével. A hangulat itt jóval elvontabb, több az electronica (a végére egészen be is durvul), de fontos szerep jut azért a gitárnak is. Érdekes világ L.A. Moreboy-é, egy másik demóján, Beck blues-os számaihoz hasonló dolgokat is mûvel. Kíváncsian várom a folytatást.
suefo

FLOWRIDERS – PHEROMONE – 12” (4LUX)
A Bugz In The Attic kollektíva motorja, Alex Phountzi, már készített egy maxit Gerd-del közösen, Flowriders néven, amivel elég nagy sikereket értek el. Ezt a szinvonalat az új számukkal is hozzák, sõt a Pheromone még valamivel jobban is sikerült. Nagyon kellemes basszussal és soul-os énekkel megtámogatott broken beat-rõl van szó és ezúttal tényleg nem a dobok vannak elõtérben. Két darab remix is felkerült a maxira. David Borsu némileg gyorsított a ritmuson, a végeredmény nem rossz tánczene, de azért ez jóval szikárabb lett, mint az eredeti, ami tetszik benne az a billentyû a vége felé. Quant száraz, sötét hangulatú, nu jazz verziója, bár profi munka, kevésbé lelkesít. Van még egy plusz dal, a Roots Go Deep, ami lassabb, mondjuk rá, hogy átmenet az r’n’b és a broken beat között. Számomra mindenképpen a Pheromone eredetije viszi el a lemezt, ami biztató elõzetes, a jövõ év elején megjelenõ elsõ Flowriders albumhoz.
suefo

STEREO TWINS – FORWARD e-MOTION – 12” (4LUX)
A 4Lux újdonsült mûvészei, egy szokványos broken beat ritmussal kezdik a debütáló maxijukat, de rövid idõn belül meglepõ fordulatot visznek véghez és az elektro irányába terelgetik a cuccot, ami így eléggé egyéni hangvételûvé válik. A saját maguk által legyártott másik verzióban teljesen mással próbálkoznak. Mély, szállós detroit technóvá változtatják a számot, sok dallammal és puttyogással, ami ezáltal egyáltalán nem hasonlít az eredetire. A másik oldalon egy újabb hét perces detroiti utazás hangemléke található. Õszintén szólva nem estem hasra a Stereo Twins lemezétol. Nem rossz, de engem igazából nem érintett meg, ha választanom kéne, akkor az elsõ számot emelném ki, még az a legérdekesebb.
suefo

LADYMAN – VIAGRA OPUS – CD (THE AGRICULTURE)
Az izraeli származású Raz Mesinai még alig múlt 30, de már elég komoly diszkográfia van a háta mögött. Saját néven is jelentetett meg lemezeket a zaj-dzsesszben utazó John Zorn kiadójánál, a Tzadik-nál, de leginkább a Badawi alteregó alatt kiadott munkái ismertek, melyek többnyire a new york-i Asphodel lemezcégnél jöttek ki, (eddig öt album). Ugyancsak itt kerültek kiadásra, a John Ward-dal közös szerzeményei, a sokatmondó Sub Dub név alatt. A Ladyman projekt jóval hallgathatóbb, könnyedebb, kevésbé kisérleti, mint Raz egyéb megnyilvánulásai. Amit hallunk az a dub és az electronica fúziójából született, nem túl elvont, de azért semmiképpen sem egyszerû muzsika. Az anyag rövid, csupán 44 perces, viszont ez idõ alatt nem kevesebb, mint 18 szám csurog le, egyetlen emberi hang nélkül. A belsõ borító vicces, önirónikus cucc, Ladyman-t egy mindenkit lehúzó, kiborító trógernek állítja be, például a volt pszichiátere miatta állt rá az antidepresszánsokra, stb…
suefo

LIQUID LOOP – RESET – CD (PERFECT TOY)
Gúnyolódhatnék: olyan ez, mintha a Blue és Justin Timberlake közös lemezét hallgatnám! A négy tagú, német Liquid Loop zenekar, talán abban különbözik, hogy az alapok egyedibbek, néhol broken beat-nek is „képzelhetjük”. Nincsen nagy kreatívitás, semmi újat nem hoznak, de még a meglévõ sem üti meg a szintet. A Perfect Toy kicsit mellényúlt érzésem szerint, de ezzel azért nem akarok elriasztani senkit! Ha kevesebb énekkel és több instrumentális vonallal dolgoztak volna, talán nem lenne ennyire egy síkon mozgó és unalmas a lemezük.
Gandharva

BACKINI – THREADS – CD (LUMENESSENCE)
Nagyon régóta hiányzott már egy ilyen lemez. Az a fajta humoros és tartalmas introkkal, outrokkal és közjátékokkal tûzdelt hip-hop, ahol nem a szövegekkel okosítanak, hanem magával a zenével üzennek. Eltéveszthetetlenül érezhetõ a Backinis hangzás, miközben a számok hangulata hol misztikus, kézszõr-borzoló (frankón!), hol elvarázsolt, távol-keleti beütésû. A szemplingek végig fülbemászóan dallamosak. Annyira, hogy a brightoni Rob Quickenden még azt is meg tudta oldani, hogy helyenként úgy legyen romantikus és andalító, hogy közben simán hozza a flowt. Sanzon vokál, szétcsavart scratch, vaskos groove, nagyzenekari vonós szekció. Bármit egybegyúr, a britekre annyira jellemzõ, ösztönös érzéseket és akadémikus tudást szimultán alkalmazó zenei hozzáállással. Egyszerûen vagány és kész! Mondjuk olyan mintha a Portishead, a Lemon Jelly és a Hint együtt játszott volna Suzanne Vegaval és Sinead O’Conorral egy nem létezõ, közös fellépésen, ahol Richie Hawtin volt a hangtechnikus.
clairvo

ELECTROSACHER – EVENINGS – 12” (OHM)
A (jobb) rádiók még nem is olyan régen, ettõl a tavaly októberben megjelent slágertõl voltak hangosak. Bár már nem számít újdonságnak, talán még így sem késõ szólni róla néhány szót. A trieszti Electrosacher kollektíva Evenings címû darabja egy egyszerû gegre felépítve bûvöli el a mindenevõ közönséget. Az üveghangokkal operáló szinti és az ehhez nagyon is passzoló kimért dob, na meg a szaxi és a gyönyörû nõi vokál messzire viszi a lélekben felemelkedett hallgatókat. Painé, a Temposphere kiadótól, egy dub-os remix-el fejelte meg a dolgot, amiben szinte végig az eredeti számból beloopolt szövegfoszlány ismétlõdik. A következõ szám, a Blend Of A Mate, igazán elbûvölo future jazz, szaxofonnal, és rengeteg kongával. A Cosmic Sounds vezér Zeljko Kerleta zárja a sort, ugyancsak az Evenings-et remixelve. Nem túl meglepõ módon a jazz felé billentette a hangsúlyt és az eredeti darabból csak a vokális tartalmat hagyta (majdnem) érintetlenül. Tökéletes példa ez arra, hogy mirõl is szól egy jó remix! Ja és egy év távlatából még nagyon is mûködõképes a maxi.
Gandharva