2004. OKTÓBER

  GOTAN PROJECT – INSPIRACIÓN ESPIRACIÓN – 2CD (YA BASTA / DEEP DIST.)
  BEAT DIS – GENETIK GIFT – CD (MAMA)
  COMBO MODERNA – MAMBOSSA72 –12” (SOCIAL BEATS)
  PHIL MARTIN – DON’T LOOSE YOUR COOL – CD (SOCIAL BEATS)
  DIPLO – FLORIDA – 2LP/CD (BIG DADA / NEON MUSIC)
  RENOVATION UNLIMITED – ANTONATA – 12” (OBLIQSOUND)
  MIGHTY MATH – EXPERIMENTAL CHILD – 12” (DIFFERENT DRUMMER)
  GREYBOY – SOUL MOSAIC – CD/2LP (UBIQUITY)
  IDC – SCRATCH – 12”+ CDs (CORSAIR)
  FOUR TET – LATE NIGHT TALES – CD (AZULI)
  1010 AND MR PROJECTILE - …AND THEY MET – 12” (1010)
  FILA BRAZILLIA – DICKS – CD/LP (TWENTYTHREE)
  CANVAS – BUONA MODULAZIONE – CD (NACOPAJAZ)
  I MONSTER – NEVERODOREVEN – CD (DHARMA / INSTANT KARMA)
  ENGINE – STILL STANDING – 12”/CDs (BAGATELLE)
  V/A – VIENNA SCIENTISTS IV – CD/2LP (VIENNA SCIENTISTS / DEEP DISTRIBUTION)
  SPAZZMODICS – VERMIN PERM – CD (DUAL PLOVER)
  DJ MARKY & XRS – IN ROTATION – CD (INNERGROUND)
  DIESLER – SLICED SOUL SANDWICH EP – 12” (TMR)
  CRATE SOUL BROTHERS – SWINGING WITH MISS GOODNIGHT –12” (OHM)
  STUDIO G’S BEAT GROUP – HI, BIRD – 7” (LICORICE SOUL)
  THE ROUNDTABLE – ELI’S COMIN’ – 7” (LICORICE SOUL)
  DR. RUBBERFUNK – THE OWNER – 12” (GPS)
  CLASHING EGOS – AMINJIG NEBERE (I TRUSTED YOU) – 12” (LEA)
  CARGO – SCENE EP 1 – 12” (SUBCONTACT)

GOTAN PROJECT – INSPIRACIÓN ESPIRACIÓN – 2CD (YA BASTA / DEEP DISTRIBUTION)
A kis kávéházak legnagyobb kedvence, az argentin tangót és a francia elektronikát közös nevezõre emelõ Gotan Project visszatért! Ez még nem a várva-várt második album, annyira azért nem kapkodják el, hanem egy nagyon szép külsõvel megáldott mixlemez, ami tartalmazza azokat a remixeket, amiket eddig csak kislemezeken, vagy az elsõ album limitált kiadásán hallhattunk: Peter Kruder, a Calexico, az Antipop Consortium és Pepe Bradock munkáit. Ezeken kívül egy új szám a Confianzas is felkerült, amiben az Almodóvar filmekbõl ismert színésznõ, Cecilia Roth mondja el Juan Gelman versét, nem kis átéléssel. A Peace Orchestra számára készített ragyogó Gotan mixen kívül, a lemez többi száma, pedig a zenekart inspiráló régi tangókból lett összeválogatva. Piazzolla, Domingo Cura és Anibal Troilo gazdag örökségét érdemes áttekinteni, sok nagyszerû zenét szereztek ezek az urak. Az elsõ CD egy órás dj mixben mutatja meg milyen, ha a Gotan éppen nem koncertet ad. (Nagyon jó!) A dupla CD második darabja, nem éppen a hosszúságával tüntet. Ezen is szerepel egy új szám, La Cruz Del Sur címmel. Beindultabb, döngölos darab, szép zongoramenettel. Természetesen a harmonika is üt, az énekesnõ, pedig egyenesen az extázisba terelgeti a hallgatót. Ez csak egy technikai hiba miatt maradt le a debütáló albumról, de még azokkal a számokkal együtt készült. Végül egy tíz perces videó, a Sentimentale zárja a gyujteményt, ami elég semmitmondóra sikerült, talán az Almodóvar-t kellett volna felkérni megrendezeésére. Ettõl függetlenül az Inspiración figyelemreméltó alkotás, amit érdemes begyûjteni.
suefo

BEAT DIS – GENETIK GIFT – CD (MAMA)
Na végre egy érdekes magyar megjelenés, ami ráadásul a korszellemnek némileg ellentmondva nem egy magányos harcos producer agymenése, hanem egy komplett zenekar meggyõzõ, bemutatkozó lemeze. Mire az album megjelent már sokan hallhatták õket élõben, hiszen az összes nyári fesztiválon játszottak, legutóbb pedig DJ Vadim elõtt az A38-on. Én speciel a citadellás Dzihan & Kamien bulin láttam õket elõször és meg kell mondjam, bearanyozták azt az estémet, pedig esett és még a zsaruk is kijöttek. A lemez sem vette el a kedvemet tõlük, amit itt hallunk, az teljesen korrekt, mai zene, downtempo, hip-hop és rock elemekbõl összepakolva, vagy ha úgy jobban tetszik nevezzük trip-hop-nak. Jók a hangminták, változatosak (és helyenként elég merészek) a számok, a vokálokat is csak dicsérni tudom. Az énekesnõvel már találkozhatott a nagyérdemû korábban is egy Duel-lel közös projektben. Õ a Puerto Rico-i Zaida, aki szerintem a Beat Dis-ben találta meg az igazi hangját, sokkal hitelesebbnek tûnik most, mint anno. Dögös, néha a Moloko Roisinját idézõ hangja nagyon bejön. Csigó, a másik énekes sem erõlteti a magyar szöveget, ami nem hátrány, a zenekar meg szépen, pontosan teszi a dolgát, ügyesen kerülve ki a szokásos kliséket. Több kiemelkedõ dal is szerepel a lemezen. Rögtön az intro után ott van a Never Sad címû slágerváromány, amit jól el kéne látni egy videó-klippel, aztán bepróbálkozni valahol minél messzebb innen (persze lehet hogy ez már megtörtént). Másik nagy kedvencem a Flagrant Festival, hangulatos buli zene, jó gitárral, refrénnel és a végén egy zseniális váltással, amit csak az olyan kisérletezõk engednek meg maguknak néha, mint az I Monster, vagy Beck. Folytathatnám, de inkább azt mondom ugorj rá, nem fogod megbánni!
suefo

COMBO MODERNA – MAMBOSSA72 –12” (SOCIAL BEATS)
A tilburgi dj-kollektíva debütáló maxija májusban jelent meg, a most indult Social Beats kiadónál. Jobb kezdést nem is kívánhattak volna maguknak, ugyanis a lemezen található mindhárom szerzemény tökéletes tánczenei csemege. Az A oldalt teljesen kitöltõ Mambossa72 fúvósokkal és intenzív perka használattal, valamint erõs dobokkal nyomuló latin-jazz-break, nagyon szép megszólalással. A folytatás, ha lehet még jobb. A Deeper & Deeper teljesen zakkant karneváli bossa, Tyrah Morena gyönyörû hangjával és Toco vokáljaival felvértezve. A szám, a Schema kiadványokról már jól ismert S-Tone Inc. remixében hallható. A záró Sao Paolo, pedig bekerült az általam is hallgathatónak tartott drum’n’bass számok nagyon lassan bõvülõ csapatába. Szép váltások, jó vokáltéma, érdekes zenei textúra és az öncélú hõzöngést mellõzõ dinamizmus jellemzi. Ráadásul a borító is profi munka! A Combo Moderna-nak minden esélye megvan egy fényes karrierre.
suefo

PHIL MARTIN – DON’T LOOSE YOUR COOL – CD (SOCIAL BEATS)
Épphogy kiszálltak belõlem a tegnapi Tilos buli rezgései, rögtön nyúltam is eme új, felfedezésre váró lemez után. A Social Beats elsõ CD kiadványa egy lazulós, downtempo, funk, és nu jazz keverékébõl nyert esszencia. Az egyre divatosabb mûfaj egymás után ontja a tehetségeket, bár az itt tárgyalt, Phil Martinnal már a Mystical Funk címû, 2001-es debütáló albuma kapcsán is összefuthattunk. Az új album nagyobb része némileg hasonlít Gerardo Frisina intenzív, táncos számaira, azzal a különbséggel, hogy Martin majdnem minden zenéjében (sok) vokállal színesít. Ennek ellenére, pontosabban azért, mert jól oldotta meg a vokálokat, fejhajtással dicsérem a lemezt. A Don’t Loose Your Cool-on a dj-k és a party közönség számára kihagyhatatlan, kellemes, igényesen szórakoztató darabok sorakoznak. A már említetteken kívül néhol az afro hatások, helyenként pedig az oldschool-diszkó kerül elõtérbe. Hagyatkozzunk a borítón olvasható bíztatásra: Enjoy! :)
Gandharva

DIPLO – FLORIDA – 2LP/CD (BIG DADA / NEON MUSIC)
Floride, vagy oda, ez a hely nem csak a nyugdíjasok paradicsoma, bár a ’60-as évek megint csak ízlelhetõek. (Meg egy vonósnégyes legalább!) Diplo: vérátömlesztés a hip-hop ér(á!)ben és bár elektrosokkról nincs szó, de van azé’ az is. Az album második fele nagyon jó, a kedvencem meg a Diplo Rhythm, ami a lemezhez kapcsolódó elsõ maxiként jelent meg és egyszerüen a legjobb nõi ragga. Röné Sansz, a híres franszoá mondaná: „adide a cidit, a cidit adide izibe”. A Mississippi-bõl származó Diplo, bemutatkozó albuma igazi kollázs-hip-hop-oratórium, mestermû, amit csak olyan producerek munkáival lehet egy lapon említeni, mint DJ Shadow, vagy RJD2!
Mikusz Diplomatikusz

RENOVATION UNLIMITED – ANTONATA – 12” (OBLIQSOUND)
A new york-i Renovation Unlimited elsõ maxija nem akármilyen közremûködõk támogatásával készült. A lemezen elhelyezett öt számból az eredetin és rádió verzióján kívül, három remix hallható, ezeket az At Jazz és Matthew Herbert készítette. A másik fõszereplõ, tulajdonképpen az Antonata egész hangulatát meghatározza, õ Roy Ayers, aki az utóbbi évek legjobb formáját hozza. Vibrafonnal és énekkel teszi tiszteletét, mindkettõvel igazán nagyot alakítva. Az At Jazz deep-house verziója érzéssel ülteti át az eredeti jazz számot a klubok táncparkettjére, jócskán rákapcsolva a tempóra. Egy elég frankó basszustémát is elõvettek, amit a szintén általuk készített dub verzióban, ha lehet még hangsúlyosabbá tettek. Ebben a verzióban nem szerepel a vokál és a vibrafont is csak a végén dobják be. Herbert is dubosított, de az õ munkája inkább a fejnek, mint a lábnak szóló kattant electronica. A fúvósokkal és az énekkel játszadozik leginkább. Szép és sokoldalú ez a lemez, egy ígéretes, új kiadótól, érdemes rástartolni.
suefo

MIGHTY MATH – EXPERIMENTAL CHILD – 12” (DIFFERENT DRUMMER)
Robert Shaw, azaz ismertebb nevén Mighyt Math új kislemezén két saját szerzemény és egy remix található. A saját dalok közül az Experimental Child címût, már hallhattuk korábban is, nemrég megjelent második albumán, a Spangled Up Of A Tumbler-en. Szép, lassú, dub-os electronica, kellemes dallamokkal. Az analóg és a digitális hangzás egészséges találkozásának mintája ez a track. A Neon Heart Cowboy a kislemez exkluzív felvétele és ez már sokkal inkább az electronica irányába húz. Filmzenei jellegû, glitch-hop, jó basszussal, mindazonáltal eléggé elszállt darab. A maxi túloldalán az Experimental Child található, méghozzá Swayzak remixben. Sötét hangulatú, deep-house-t készített belõle, mely nem sokban hasonlít az eredetire.
suefo

GREYBOY – SOUL MOSAIC – CD/2LP (UBIQUITY)
Az Ubiquity forma egyszerû: „azokat a zenéket adjuk ki, amik nekünk tetszenek!” Ezt hirdeti a borító és ez lesz hallgatás közben is a véleményünk. Több számnál is elõkerül Quantic neve, aki ugyancsak a saját feje után megy és talán ennek is köszönheti óriási sikerét. Hála Istennek még vannak ilyen kiadók, akik az esetleg kevesebb eladott példányszám ellenére is kitartanak a ZENE mellett! Megkerülhetetlen, hogy ne soroljak fel néhány vendégmûvészt, akik nagyon sokat tettek hozzá: Bart Davenport, D-Styles, Quantic, Sharon Jones, Paul Nice… A nu jazz és soul határait súrolva, funkos vokálokkal, a downtempo keretein belül – na pont ilyen ez a lemez:) Az album végére feltoltak két remixet is és be kell valljam, hogy nekem ezek jönnek be igazán, ezeket Quantic és Paul Nice követte el. Greyboy-nak 11 év alatt ez a negyedik albuma, ezalatt sok mûfajban alkotott: jazz, hip-hop, filmzene és persze a mostani nu jazz - soul lemez. Emellett Kelly Slater profi szörfösnek a videójához készített aláfestõ muzsikát, sõt nemrégiben egy mixlemezt is legyártott. Maradék idejében folyamatosan játszik az Egyesült Államokban, Japánban és Európában is. Nem lehet rossz!
Gandharva

IDC – SCRATCH – 12”+ CDs (CORSAIR)
Bootlegek készítésével és játszásával sokan befutottak mostanában. Ilyen például a londoni IDC, aki az MTV, MTVMash címû mûsorában látható elég gyakran. Miután kiváló mixeivel belopta magát a köztudatba, már nem is volt más dolga, csak elkészíteni az elsõ saját zenéit. Ezzel sem várt sokáig, hiszen a nyáron már ki is jött a debütáló maxi, a Scratch, sõt azóta már Budapesten is tiszteletét tette a dj. A bakelit maxi mellé jár egy ingyenes CD példány is, megtoldva a Scratch rádió verziójával. Maga a Scratch egy nagyon is húzós darab, electro-diszkó, feszes, kemény dobokkal, gitárokkal, erõs szexuális töltettel, szóval frankó tánczene. A második szám, a 047, ha lehet még jobb. A torzított gitároké a fõszerep, amiket jól eltalált minimál-vokál, némi szintiretenyerelés és laza dobok támogatnak. A Chanter sem rossz, bár ez már inkább house, itt az énektéma tetszik a leginkább.
suefo

FOUR TET – LATE NIGHT TALES – CD (AZULI)
Kieran Hebden egy igazi úr az ûrbõl. Kezdetben a Fridge zenekar tagjaként boldogította az arra érdemeseket, majd szólóban is kiadott három nagylemezt, miközben olyanoknak készített remixeket, mint a Radiohead, Bonobo, Beth Orthon, a Cinematic Orchestra, vagy a Blue States, amivel széles körû ismertségre tett szert. Az electronica, mint olyan, sokat köszönhet neki, hiszen munkásságával jelentõsen gazdagította a mûfajt. Most az Azuli kiadó végre ki is fejezte elismerését, lehetõséget adva elkészíteni az elsõ Four Tet mixlemezt. A Late Night Tales sorozat korábbi epizódjai is nagyon jól sikerültek, ami nem meglepõ, ha olyanok rakták össze õket, mint a Zero 7, vagy Kid Loco. Az említettektõl semmivel sem rosszabb Kieran mixe, sõt a szelekció az eddigi legmerészebb. Súlyos hip-hop (Madvillain, Gravediggaz), majd’ negyed órás komoly jazz-trip (Joe Henderson) és electronica (Tortoise, Icarus, Manitoba) él szimbiózisban a korongon. A Late Night Tales hagyományai szerint, a Four Tet is készített egy exkluzív feldolgozást a lemezre. Ez nem más, mint a Castles Made Of Sand Jimi Hendrixtõl, fincsi poszt-rock, electronica változatban. Azuliék mindig törik a fejüket, hogy mivel lehetne egyénibbé tenni a kiadványaikat, ami igen jó szokásuk. Ez esetben a lemez végére még felpakolták új, öt részbõl (öt számból) álló mini-sorozatukból az elsõt. Az öt szám elkövetõje David Shrigley, aki ezúttal arról beszél, hogy mit nem szabad tenni, úgy általában. Vicces, kedves kis ajándék. Szép lemez.
suefo

1010 AND MR PROJECTILE - …AND THEY MET – 12” (1010)
Ez a három számos maxi Koppenhágából érkezett, egy újonnan indult kiadótól, a 1010-tõl. A korongon hallható zenét Mr Projectile készítette, akinek korábbi munkái a Toytronic és a Merck lemezcégeknél jelentek meg, ennek megfelelõen, amit hallunk leginkább IDM, némi filmzenei éllel. A projekt másik fele 1010, azaz Titi Albrecht, énekesnõként és társszerzõként van jelen, a mûvésznevébõl pedig könnyen le lehet vezetni, hogy õ alapította a labelt. Az elsõ számban, a Wild Orchids-ben az ének (hangszín, hangsúlyozás, fordulatok), már olyannyira Björk szerû, hogy nem tudom ez most tiszteletkör akar lenni, vagy nyúlás, mindenesetre jól sikerült. A következõ számban már jóval kevésbé van elõtérben, talán éppen a megfelelõ mértékben, míg a záró Grain már csak effektként tartalmazza Titi hangját. A Grain egyébként elég szimpatikus kis track, zaj-loopokra húzott, tompa, de ritmikailag már-már törzsi dobok kapnak benne fõszerepet. Titi tehetséges, a hangja is nagyon szép, ha valamivel egyénibbé is válik énekstílusa, még sokra viheti.
suefo

FILA BRAZILLIA – DICKS – CD/LP (TWENTYTHREE)
Steve Cobby és David McSherry, azaz a Fila Brazillia tizedik albumához érkezett, ezzel a rózsaszín csodával, a megdöbbentõ címû Dicks-szel. Tette mindezt oly módon, hogy elõzõ nagylemezét a nem olyan távoli áprilisban, mixlemezét pedig márciusban jelentette meg. A Dicks végighallgatása után arra a következtetésre jutottam, hogy a mûvészi aktivitás egy igen furcsa példája ez az anyag. A számok jobbak, érdekesebbek, mint az elõzõ alkalommal, viszont két-három perces átlagos hosszúságukkal elég követhetetlenek. A koncepciónak, hogy 23 számot tartalmazzon, a mellesleg folyamatmixben tálalt lemez, mindenáron megfelelni akarva, talán eddigi legjobb dalaik maradtak kibontatlanok, félig elkészültek. Mire az ember feleszmél, már a tizedik szám pörög, ezért óhatatlanul felmerül a kérdés, hová is sietnek ezek a nyugis srácok? Egy interjúban a tavalyi élõ fellépéseikkel elvesztegetett idõt hozzák fel megoldásként, ami szintén elég furcsán hangzik. Tulajdonképpen ez teljesen mindegy, a Dicks ettõl függetlenül is élvezhetõ, sõt személy szerint, magasan ez a kedvencem tõlük. Annyi kreativitás, ötlet és bátor kísérletezés van a számokban és a rövid összekötõ szösszenetekben, mint soha korábban. Downtempo, funk, electronica, folktronica, electro-pop, madárfütty-vadulás, Hendrix-féle gitárnyúzás és végül egy elég egyéni swing hallható ebben a zsibvásárban, amit a duó ránkszabadított. Az hogy egy zenekar az idõ múlásával, nem unalomba fullad, nem csak ül a babérjain, hanem mer újítani, mindenképpen dicséretes, a Fila Brazillia megérdemli a respektet!
suefo

CANVAS – BUONA MODULAZIONE – CD (NACOPAJAZ)
A zenekar tagjai nem hagyatkoznak jól bevált módszerekre, inkább minden íratlan szabályt felrúgva alkotják meg saját, egyéni zenei világukat. Felállásuk is elég érdekes, a korábban Duplex 100 néven ismert dj/producer duó (Sam Rouanet és Phil Stumpf) egy basszusgitárossal (James Sindatri) kiegészülve hozta létre a Canvas-t. 2003-as bemutatkozó lemezükön, számaik többségénél komoly szerepet kap a szintetizátor, útkereséseikben néha talán túl mélyre barangolnak, de a végeredmény mindenképpen pozitív. Kellemes szinti-alap úsztatja végig az Airee fúziós látomásait, amely nem véletlenül van megpakolva a visszhanggal is teltebbé varázsolt dobalappal. Az Orige J visszafogott pörgésében, szépen jeleníti meg a Canvas sokszínû világát, melyet a cinek lüktetõ hálója is segít. A legkiemelkedõbb szám – vagy nevezhetnénk akár legelütõbbnek is – a szinti-pop-os Naked, nemcsak a nagyon jól eltalált vokál miatt, hanem azért is, mert ez az egyetlen igazán táncolható darab a lemezen. Másik kedvencem a Beautiful Road, ami kedves puttyogásával és légköri zavargásaival szívbemarkolóan tud hatni a befogadó szervezetre. De ezután sem unatkozunk, némelyik szám fõ vonulatát egy konzerves dobozból kiszûrõdõ vokál adja, idõvel pedig fúvósok és indiai mandolinok is feltûnnek. A francia alakulat szerencsére az árnyalatokra, hangulatokra is nagyon odafigyel, így ha egyszer már megkedveltük a muzsikájukat, nincs mi megmentsen tõlük:)
Gandharva

I MONSTER – NEVERODOREVEN – CD (DHARMA / INSTANT KARMA)
Dean Honer és Jarrod Gosling a kilencvenes évek közepén kezdett I Monster néven zenéket fabrikálni. Egy jó darabig csak válogatásokon jelent meg nagy néha egy-egy számuk. Az áttörés végül, 2001-ben a Daydream címû örökzöld feldolgozásával, a Daydream In Blue-val jött el. A szám a kereskedelmi rádióktól, az underground klubokig mindenhol tarolt, sõt újabban már a Chevrolet reklámokban is ez szól. Öt különbözõ maxin jelentették meg, rengeteg remixben és feldolgozásban (létezik egy Nightmare In Pink címû átirat is, amire nagyon kíváncsi vagyok). Persze õk is kivették a részüket a remix-bizniszbõl. Többek közt a Ladytron, a Fad Gadget és a Kinobe számaira készítettek remixeket. Két évvel késõbb, egy tökéletes debütáló albummal jelentkeztek, ez volt a Neveroddoreven. Analóg, ’60-as éveket idézõ elektronikus popzene (gyakran inkább rock:), vicces hangmintákkal, gyerekkórussal, rengeteg vocoder-használattal és legfõképpen jól megírt számokkal. Nagyjából a Ween, Beck és az Air ugrik be viszonyítási alapként. Az I Monster is hasonlóképpen lazán tud stílusok között ugrálni és minden dallal egy újabb, még érdekesebb arcát mutatni, akár a felsoroltak. Az album másik két kislemezdala, a Who Is She? (zúzós balladaként) és a Hey Mrs. (zúzós rádióslágerként) szintén nagyon fülbemászóak. Hogy idén miért adták ki újra ugyanazt a nagylemezt, egy új borítóval, aminél szerintem a régi sokkal jobban nézett ki, azt nem tudom. Még annyi különbség van, hogy a mostanira a Hey Mrs. és a Backseat Of My Car nem az eredeti verziójában került fel. Na mindegy, a lényeg hogy itt van ez a lemez és akinek akkor kimaradt, most könnyen pótolhatja.
suefo

ENGINE – STILL STANDING – 12”/CDs (BAGATELLE)
Az öt tagból álló, glasgow-i Engine zenekar története nem nyúlik vissza túl régre. Csupán 2002-ben ismerkedtek meg a csapat tagjai. Az alapító Martin Manley, véletlenül pillantotta meg egy bárban, az éppen ott éneklõ Kath Knox-ot, beleszeretett a hangjába, elõadásmódjába és innentõl kezdve nem volt visszaút. Egy basszusgitárossal, egy gitárossal, valamint egy másik énekesnõvel kibõvülve érte el az Engine a mai létszámot. Szerencséjük volt, már korán felfigyelt ténykedésükre Tom Findlay a Groove Armada-ból és az idén áprilisban megjelent elsõ maxijukra készített is egy remixet, méghozzá Tim Hutton-nel közösen, Sugadaddies név alatt. A lemez elég nagy sikert aratott Anglia és Éeszak-Amerika klubjaiban, úgyhogy gyorsan meg is ismételték egy még nagyobb dobással, ez lett a Still Standing. Az eredeti fúziós indie-rock verzión kívül, itt is egy Sugadaddies és egy Ouch mix szerepel. Tom és Tim, a vokál felhasználásával, egy nyolcvanas éveket idézõ punk-funk-diszkó-house verziót készített, míg Martin Manley és Kevin Burleigh, az Ouch klubestek házigazdái, egy nagyon beindult, latinos, rengeteg fúvóssal és széttorzított elektromos gitárral hergelõ, karneváli hangulatot árasztó és a falakat is szétvetõ instrumentális átirattal állt elõ. Ennek alapján elég komoly bulinak lehet elképzelni egy Ouch estet! Az Engine pedig a nevének megfelelõen tör a biztos siker felé, megállíthatatlanul.
suefo

V/A – VIENNA SCIENTISTS IV – CD/2LP (VIENNA SCIENTISTS / DEEP DISTRIBUTION)
Hosszabb szünet után végre visszatértek a bécsi tudósok. A downtempo és nu jazz nagyhatalomnak számító Bécs városában, a G-Stone és a Couch címkék mellett a Vienna Scientists az a lemezcég, akik mindig megbízhatóan jó minõségu és ultrafinom zenékkel állnak elõ. Most, pár hónapnyi erõgyûjtés és elefántcsonttoronyba zárkózás után, megjelent a cég negyedik gyûjteményes albuma, ami egyben öt éve tartó ténykedésük ünneplése is, részben a megszokott gárda szerzeményeivel, részben néhány ígéretes tehetség bemutatkozásával. A kiadót irányító Jürgen Drimal zenekara, a Freedom Satellite nyitja a lemezt egy borongós, broken-soul számmal. Õket a Dublex Inc. követi, egy egyenlõre még kiadatlan, trombitával fûszerezett nu jazz darabbal. Aztán itt van a Megablast vibrafonos, bossa finomsága, Sascha Weisz túlfûtött vokáljával, az Over, ami szerintem kiemelkedik a Megablast repertoárból, úgyhogy jó választás volt mindenképpen. A tehetséges Rodney Hunter következik egy emblematikus dub-funkkal, aztán még egy funk a Shanti Roots mûhelyébõl és a változatosság kedvéért egy dub Stefan Obermaier-tõl. A második korongon szinte csak broken beat várja a hallgatót. Darcosan szerzeménye száraz is, meg uncsi is nekem, a Zabine számára készített Madrid De Los Austrias remixben a basszus lüktetése és az énektéma elég jó, a saarbrückeni Legal Subs duó viszont megint csak üresjárat. Matt Flores és Michael Sauer projectje, a Flowerz is elsuhan mellettem. Az új Menheads szám nagyon dögös raggamuffin, igazi bulizene (mindazonáltal nem egy vidám darab). Végül a múlt hónapban már méltatott Waxolutionists gyönyörû A Stranger’s World-je feledteti el a lemez gyengébb pillanatait. Azt hiszem a negyedik Vienna Scientists album éppen annyi jól sikerült számot tartalmaz, hogy még simán érdemes megvenni, ja és a borító ismét nagyon szép.
suefo

SPAZZMODICS – VERMIN PERM – CD (DUAL PLOVER)
Már a CD dizájnja se’ semmi: tépõzárral nyitható papírtok, belül filcborítás a diszk alatt és egy csomó idióta kép. Télapó erõsítokkel a háttérben, emberi agykeresztmetszet, halott kisgyerek, búvárnõ, kutya, macska, birkózó bajszos férfiak, ja és egy-egy kép a két félõrült elkövetõrõl (ausztrálok egyébként). Amit hallunk ugyanez zenében. Avantgarde hangkollázs? Kisérleti elektronika? Cut-up? Fasz tudja, néha olyan, mint egy szkreccs lemez, vagy valami Mike Patton-tól, a Melt Banana-tól, vagy a Boredoms-tól. De van egy amerikai faszi, aki meglepõen hasonló dolgokat csinál Tripod Sardine név alatt. Aki ismeri az említetteket tudja mire számíthat, és azt is, hogy mire nem: könnyed szórakozásra. A legtöbb embernek ez túl kevés, másoknak túl sok, mindenesetre a bátraké a szerencse!
Szaranyai

DJ MARKY & XRS – IN ROTATION – CD (INNERGROUND)
Brazília egyik legnagyobb kulturális központja Sao Paulo, ahonnan Dj Marky és XRS, eredeti nevükön Marco Silva és Xerxes De Oliveira is származnak. Mindketten a hazai jazz és funk muzsikákon nevelkedtek, mígnem az acid-house kerítette hatalmába õket. Miután Marky egy lemezboltban kezdett dolgozni, egyenes út vezetett számára a zenei stílusok teljes feltárásához. A gyors ritmusok már ekkor megéríntették fantáziáját és a drum & bass fix ideálja lett. Hamarosan a dj pult mögött találta magát és rövid idõ elteltével, már 5000 ember elõtt pörgette a lemezeket. Rezidenskedett Sao Pauloban és Rio De Janeiroban, több rádiómûsora is volt és a brazíliai MTV-ben is helyet kapott. Háromszor is megválasztották az év dj-jének. XRS ez idõ alatt saját stúdiót rakott össze, dolgozott Marky mellett Patife-fal, majd ’99-ben a Sambaloco-nál megjelent egy szólólemeze is. Idén jött ki az „In Rotation” címû nagylemezük. Az albumon az energikus duótól már korábban megszokott és leginkább általuk fémjelzett jazzy, latin d’n’b hallható. Tehát nem a döngölos, hanem a könnyebben emészthetõ dallamos vonalat képviselik. Felkerült rá eddigi legnagyobb slágerük, az LK, ami kislemezen már 2002-ben napvilágot látott, nem kis sikerrel: a nemzetközi toplista 17. helyezettje lett és a „top 40”-ben is 3 hétig figyelt, valamint több, mint 100.000 db fogyott belõle világszerte (be kell látni ez a drum’n’bass világában nem mindennapi!) A közremûködõk, sztárvendégek sora végeláthatatlan (Calibre, Stamina MC, Vikter Duplaix, Jenna G, Gilberto Gil…) ami az album változatosságát is elõrevetíti. Bejönnek Marky számításai és sorba betalálnak a darabok kezdve az elejétõl a végéig!
Gandharva

DIESLER – SLICED SOUL SANDWICH EP – 12” (TMR)
Az igényes downtempo, hip-hop, funk zenéket ontó Tru-Thoughts már felfigyelt a Diesler mûvésznéven alkotó Jonathan Radford tehetségére és egy maxit meg is jelentetett tõle idén nyáron (Cotton Wool). A siker nem maradt el, Jonathan pedig a most induló Take The Money And Run (TMR) Records-nál is összehozott egy EP-t, amibõl az elsõ nyomás pillanatokon belül el is fogyott. Az új kiadást megtoldották még egy számmal (Phax and Phixion), szóval jól járt aki késõbb kapcsolt. A lemez simán beillene a Ninja Tune, vagy a Grand Central repertoárjába is, mert a húzós ritmusszekciót alkotó feszes dobok és kerek basszusok szépen egészülnek ki a jazzy fúvósokkal, a végeredmény pedig hangulatos, helyenként vad középtempós hibrid hip-hop, mint az említett kiadók mûvészeinél úgy általában. Diesler-re tehát érdemes odafigyelni!
suefo

CRATE SOUL BROTHERS – SWINGING WITH MISS GOODNIGHT –12” (OHM)
A magyar nu jazz motorjaként ismert Crate Soul Brothers alkotóközösség (Keyser & Shuriken + Erik Sumo) jelentõs mennyiségû remix munkával a háta mögött végre egy saját maxival jelentkezett. Erre a célra egy régi Shuriken számot vettek elõ, a Swinging With Miss Goodnight-ot, ami elõször a Budapest 2000 válogatáson jelent meg és személy szerint nekem ez a kedvencem tõlük. Kicsit felújított formában tálalták, de a lényeg maradt a régi, Weyer Balázs szaxofonjátékával és James Bond filmzenével fûszerezett bossa finomság. A kislemez két remixet is tartalmaz. Az elsõt Modul, azaz Mango készítette, ennek megfelelõen absztrakt is, hip-hop is, meg jó is. A basszustémát és a szaxit átmentette, zakkant dobokkal és valami régi magyar rádiójátékból ollózott szöveg szkreccsével ékesítette. A lemez utolsó száma nem egy egyszerû darab. A csapat régi cimborái, a Les Gammas tagjai Marc Frank és Tom Wieland komolyan vették a feladatot és egy gigantikus, tíz perces tört ritmusú future jazz dolgozattal álltak elõ. Szerencsére az átlag broken beat számoknál jobb dobokkal és érdekesebb ritmusokkal dolgoztak, arról nem is beszélve, hogy nem tûnik feleslegesen hosszúnak a remix. Ötletes, jól kidolgozott és nagyon szépen szól!
suefo

STUDIO G’S BEAT GROUP – HI, BIRD – 7” (LICORICE SOUL)
A Licorice Soul egy nemrégiben indult angol lemezcég, akik azt a célt tûzték zászlajukra, hogy a ’60-as, ’70-es évek gazdag funk, jazz, lounge, exotica termésébõl néhány eddig egészen jól rejtõzködõ gyöngyszemet bevezessenek a köztudatba. Ötödik, ezidáig utolsó megjelenésük a ’60-as évek végén virágzó Studio G kiadó egyik promóciós céllal elõállított termékérõl, a Beat Group session zenekar, 1967-es albumáról levadászott, két remek dalból áll. A lemezt annak idején filmstúdiók és TV társaságok kapták meg háttérzenei felhasználásra, de ennél azért jóval több van benne. A single számaiban, a Hammond-orgona dominál, amit nem kisebb szaktekintély, mint a Freedom zenekar tagja, Mike Lease kezel. Mike régi és fontos figurája, a brit funk-rock-beat szcénának, játszott együtt többek közt Jimi Hendrix-el és Jimmy Page-el is. Az A oldalon elhelyezkedõ Hi, Bird egy igazi Hammond-funk himnusz, komoly dobokkal és gitárszólóval. Erõs hangulatfokozó hatását már a Depth Charge is észrevette, Ride címû száma tulajdonképpen ebbõl készült. A másik oldalon elhelyezkedõ Movin’ is igen dinamikus cucc, helyenként már-már punk-os basszussal. A korong nagy érdeme, hogy fantasztikusan szól, ami egyébként a Licorice Soul egyéb lemezeire is jellemzõ. Köszönjük!
suefo

THE ROUNDTABLE – ELI’S COMIN’ – 7” (LICORICE SOUL)
A Licorice Soul másik újdonsága 1969-bõl származik, a középkori zenéket, funk-kal és jazz-rock-kal vegyítõ The Roundtables repertoárjából. Ez így elsõre elég dúrván hangzik, de nem kell parázni, mûködik, az angol leftfield dj-k komoly pénzeket fizetnek egy-egy eredeti Roundtables korongért. Az A oldalon az akkoriban divatos pop-dal, az Eli’s Comin’ instrumentális feldolgozása található. Ebben semmi középkori adalék nincs, viszont rengeteg fúvós, skót-duda és a zenekar védjegyeként két dobos húzza el a nótánkat, sõt a Hammond sem marad ki. A B oldalt kitöltõ Saturday Gigue viszont õrjítõ keveréke az oldies funk-break-nek és a reneszánsz zenének. Ezt hallva röhögve táncolsz és üvöltözöl! Ezek után igazán kíváncsi vagyok a nagylemezre, amin további pop-klasszikusok átiratai szerepelnek, olyanoké például, mint a Spinning Wheel, vagy a Scarborough Fair.
suefo

DR. RUBBERFUNK – THE OWNER – 12” (GPS)
A mester legújabb maxija szeptember közepén jelent meg Angliában, így mostanra már Pestre is elért. Ezúttal az Owner címû számra készítettek néhány verziót. Rögtön az elsõt az amerikai Fort Knox Five-tól hallhatjuk, akik ezzel vissza is adták a kölcsönt Rubberfunk-nak, aki az õ Brazilian Hipster-jüket remixelte áprilisban. Tipikus fort knox-i ritmika és fúvós alapozás jellemzi a számot, helyenként nagyon rafináltan pörgetik be a hangulatot, szép a kiállás is, az ének pedig maradt az eredeti, egyszóval továbbra is értik a dolgukat. Õket követi, a Tru-Thoughts kiadóhoz tartozó Flevans mixe. Beindult hip-hop break, nagyon koszos hangzással, kevés, de hatásos zongorahasználattal. Ez a verzió tetszik a leginkább, szerintem jobb is lett, mint az eredeti. Az utolsót Justin Crawford, azaz Only Child készítette a Grand Central kiadó berkeibõl, aki teljesen átformálta a szám szerkezetét, csupán a vokál emlékeztet némileg a kiindulási alapra. Rendkívül finom house-t készített belõle, remek élõ basszussal és szépen csilingelõ cinekkel járulva hozzá az élvezethez. Bónuszként egy új Rubberfunk szám is felkerült a bakelitre. Ez a Back It Up, belassult, roppant koszos és nagyon funky. Létrehozásában pedig Mr. Güder és a Quincy Sparks Sextet segédkezett.
suefo

CLASHING EGOS – AMINJIG NEBERE (I TRUSTED YOU) – 12” (LEA)
A májusban megjelent Clashing Egos debüt albumról, a Kirk DeGiorgio által remixelt Love Is The World után ez már a második kislemez. Az I Trusted You kézenfekvõ választás volt, hiszen ez az album egyik legérdekesebb darabja. Ezúttal az eredeti szám nem, csak remixei kerültek a korongra. Az A oldalon, a francia nu jazz / house szcéna jeles képviselõje, a Versatile kiadóhoz tartozó Joakim által készített, hat és fél percnyi gyönyörûen megkomponált, szállós, kicsit new wave-es, instrumentális deep-diszkó-house változat található. A lemez másik oldalára Jean Winner, az Eskimo kiadó munkatársa készített két remixet, melyek inkább az electro felé húznak. Felhasználta bennük az eredeti mû, afro éneksávjait is, helyenként (fõleg a dub verzióban) rendesen betorzítva azokat. Mindkét remixernek sikerült kreatívan eljárnia, de a végeredmény inkább az elszálltabb zenékre fogékonyaknak okozhat kellemes perceket.
suefo

CARGO – SCENE EP 1 – 12” (SUBCONTACT)
Két hónappal az elsõ kiadvány megjelenése után már itt is van a japán Subcontact label újabb dobása. A Cargo projekt, Goku kezdeményezésére jött létre, aki már dolgozott többek közt Kabuki-val és Yukuhiro Fukutomi-val is korábban. Õ készíti a zenei alapok zömét, ebben a munkában Wize segíti, míg az énekesi posztokon Saiko és Amigo teszi teljessé a csapatot (bár õk ketten ezen a maxin még nem szerepelnek). Az elsõ lemezoldalt, a Swingin’ címû szám jól eltalált, jazzy-d’n’b verziója uralja. Igazi, húzós, party robbantó zene, latin-gitárral, brutális mélyekkel és Goku vokáljával. Megfordítva hallhatjuk a belõle készült Cycle remixet, ami alapvetõen, hip-hop, de rengeteg elektronikus effekttel és szinti-futammal fûszerezve. Elég különös darab mindenképpen. A korong zárószáma, a Touch The Sky, pedig jazzy broken-beat. Ebben Willie énekel, akinek énekhangja és- stílusa nem túl egyéni, Vikter Duplaix és Joseph Malik hatása erõsen érezhetõ rajta és számomra (ettõl függetlenül is) ez a maxi leggyengébb darabja. A másik két szám viszont megéri az utánajárást…
suefo