2004. SZEPTEMBER

  CEX – BEING RIDDEN – CD/2LP (TEMPORARY RESIDENCE)
  LAZARUS – SONGS FOR AN UNBORN SUN – CD (TEMPORARY RESIDENCE)
  AIM – FABRICLIVE 17 – CD (FABRIC)
  STENDEC - A STUDY OF "AND" - CD/12" (EXPANDING)
  ALMEIDA GIRL & DESCARGA – LLANITA – CD (DESCARGA)
  MULTIPLEX – WITH HANDS AND FEET – CDEP (MULTIPLEX)
  SWOD – GEHEN – CD (CITY-CENTRE-OFFICES)
  SLOWBLOW - S/T - CD (MOBILÉ)
  JIMMY EDGAR – ACCESS RHYRHM – 12” (WARP)
  CAL TJADER – SOLAR HEAT/SOUNDS OUT BURT BACHARACH – CD/LP (VAMPISOUL)
  REGGIE DOKES – THE AFROMATION – CD (PSYCHOSTASIA)
  MICK KARN – MORE BETTER DIFFERENT – CD (INVISIBLE HANDS)
  HONEYROOT – SOUND ECHO LOCATION – CD (JUST MUSIC)
  MERCHANDISE – LO-TECH SOLUTIONS TO HI-TECH PROBLEMS – CD (CITYSCAPE)
  WAXOLUTIONISTS – COUNTER FIGHT – CD/2LP (WAXOS / UNIVERSAL)
  RAZOOF – SOUL AQUARIUM – CD (NESTA)
  ELECTRIC MUEZZIN – LA PREMIER AGNEAU ÉTAIT FAIT EN COCHON – 12” (PMR)
  M.O.C. PAOLI - APHRODISSIMO - CD (BLACK FLAME / BLUE FLAME)
  V/A – SWITCHES - CD (AUDIOBULB)
  KETTEL – LOOK AT THIS! HA HA HA! – CD (KRACFIVE)
  GALAXY – SCIENCE OF EXTASY – CD (CHILLCODE)
  SPOONFACE & PUM PUM STIQ feat YOLANDA QUARTEY – SMAQ DATT – 12” (FAADA)
  COLORBLIND - NU-SWING! - 12" (PLEIN GAZ PRODUCTIONS)
  V/A – THE MANY MOODS OF BRIGADE NOUVEAU – CD (BRIGADE NOUVEAU)
  A STUDIO feat. POLINA: SOS – DOBBS MIXES – 12” (ARK)
  THE MACKROSOFT – 1st MACK TO THE MOON – CD/LP (MACKROSOFT)
  THIEVERY CORPORATION – THE OUTERNATIONAL SOUND - CD (ESL MUSIC)
  V/A - em:t0004 - CD (em:t)

CEX – BEING RIDDEN – CD/2LP (TEMPORARY RESIDENCE)
Tavaly, amikor ezt az albumot készítette Rjyan Kidwell, alias Cex még csak 23 éves múlt, de már komoly diszkográfiával rendelkezett. Olyan kisérleti elektronikával foglalkozó kiadóknál jelentek meg munkái, mint a Caipirinha, az 555, az underscone, vagy Kid606 legendás Tigerbeat6-e. Ez utóbbinál több maxit és albumot is összehozott az elmúlt 4 évben. A Being Ridden, ami ismét máshol jelent meg igazi érett munka. Zeneileg is elég sokszínû, folkos gitártémák, kattant glitch ritmusok, IDM és hip-hop alkotják az alapot, amire Cex még ráadásul MC-ként is szór egy réteget. Hangsúlyozása és fordulatai miatt némileg Eminemre emlékeztet az összkép, amint egy jóval kreatívabb zenei környezetben osztja az igét. Mivel a Temporary Residence nem éppen a hip-hop lemezeirõl ismert, nem meglepõ, hogy az anyagot instrumentális formában is tálalták. Azon a verzión három számmal többet kap a hallgató a csendért cserébe, a borító pedig finoman humorizálva egy vastag ragtapasszal a száján ábrázolja a mûvészt! Termékenységére jellemzõ, hogy azóta már összerakott egy újabb albumot a Jade Tree kiadónál.
suefo

LAZARUS – SONGS FOR AN UNBORN SUN – CD (TEMPORARY RESIDENCE)
A Lazarus név mögött rejtõzõ portlandi Trevor Montgomery már ismerõs lehet a Tarantel zenekarból is. Ezúttal a Howard Hello tag Marty Anderson segítségével készített egy eléggé befelé forduló, intim, szomorkás lemezt, amelyen az akusztikus gitár kapott központi szerepet. Az ötven perces albumot végighallgatni nem könnyû feladat, ha éppen nincs ráhangolódva az ember szinte lehetetlen. Folk, poszt-rock, némi szintetizátor támogatással, csilingeléssel és komor szövegvilággal. A zenéhez illõ, beteg art-work is a két zenész keze munkáját dícséri.
suefo

AIM – FABRICLIVE 17 – CD (FABRIC)
A londoni Fabric underground zenei szuperklub mixlemez-sorozata, a lehetõ legpatentabb csomagolásban jelenik meg már évek óta. A cég saját grafikusa a klub illusztris szórólapjaival megegyezõ stílusban készíti a lemezborítókat is, a külsõ papírtok, pedig egy fém cigarettadobozt rejt, amiben megtaláljuk az aktuális CD-t. Ez esetben a Grand Central kiadó három nagylemezét és jónéhány maxiját jegyzõ manchasteri AIM mixét hallhatjuk a korongon. A 68 perces mix meglehetõsen vegyes felvágott. Hip-hop, folk, downtempo, electronica, jazz, funk és oldies rock kusza halmaza. Nem is annyira mix, inkább szelekció ez, néha egész hosszú szünet is van két szám között, de ez nem olyan nagy gond, mert a számok szépen vannak összeválogatva. A kiadótársakra bízta a kezdést és a befejezést. Az elsõ szám egy 1996-os Tony D ritkaság, az utolsó pedig a Fingathing új lemezérõl a Lady Nebula. A köztes térben leginkább a finom, jazzy hip-hop témák dominálnak (A Tribe Called Quest, INI, Scott Lark, Lewis Parker). A közepén van egy 1967-es jazz csemege, Tom Scott-tól, a Today, aztán egy kicsit késõbb egy latinos krimi-funk, a Tempo 70-tõl. Amin igazán meglepõdtem az egy Byrds szám volt, közvetlenül Ice Cube klasszikusa, az It Was A Good Day után. Itt egy kicsit kilógott a lóláb, de ennek ellenére kellemes hallgatnivaló ez a lemez.
suefo

STENDEC - A STUDY OF "AND" - CD/12" (EXPANDING)
Elõítélettel tettem be a lejátszóba ezt a tudományos, fekete borítós lemezt. Azt hittem valami sötét, idegesítõ zúgás lesz rajta ahogy az, az ilyen lemezeken szokott. Hát nem, sõt helyenként még egészen vidám részei is vannak. Az alaphangulata azonban inkább melankolikus, néhol magasztos. A szerzõk jó érzékkel egyensúlyoznak a hangulatok között, mindig a megfelelõ idõben váltanak témát mielõtt még megvádolnánk õket bármivel. Ha túlzottan úszna a dolog nyomban betördelnek néhány ütemet a szonyegek alá és ezzel minden el van intézve. Kiváló landoló lemez reggeli órákra, ha nem jön azonnal álom a szemünkre, vagy esetleg még hagyjuk, hogy utolsókat rúgjon a bennünk túlcsorduló szerotonin. Ha jól megnézzük a borító belsejét kiderül hogy szerzõpárossal állunk szemben (egyikük Benge, a Tennis duó egyik fele, aki azért szólóban is elismert producer), akik azt vizsgálták meg teljesen tudományosan, hogy hogyan tudnak együtt dolgozni. Elmondásuk szerint tudják, hogy mit jelent a kettõ = 1 meg 1. Ezen a lemezen a 2 darab számjegy közötti „meg” többletet vizsgálták. Mi az amit külön külön nem tudnak létrehozni. Néha hallani hogy két teljesen más világ találkozik mégis szinergiában vannak a hangok. Kommunikálnak egymással úgy, hogy mi is értjük õket. Nagy erény ez mostanában. Tessék érthetõen kommunikálni, hogy mások is értsék! A lemez tartalmazza a Stendec eddigi mûködése alatt készített összes számát, kislemezekkel és válogatásokra írt zenékkel együtt!
Fred Tayfur

ALMEIDA GIRL & DESCARGA – LLANITA – CD (DESCARGA)
Igazi latin muzsika Angliából, egy 8 tagú, eszelõsen jó zenekar prezentálásában. Az énekesnõi teendõket ellátó Almeida Girl, angolul és spanyolul is megosztja az éjszakai életbõl merített mondanivalóját a nagyérdemûvel. A zenékért felelõ másik frontember, a basszeros, Matt Owens többek közt a Grand Central kiadóhoz tartozó AIM-mel is túrnézgatott már, de azért a trombitás Neil Yates-nek sem kell messzire mennie egy kis respektért, hiszen õ is megfordult már itt-ott (Brand New Heavies, Supergrass). A csapat három éve kristályosodott ki ebben az állapotában és ez az elsõ albumuk. Szórakoztató és laza, helyenként a francia La Familia ugrik be róluk és csakúgy mint az, ez is jobb lehet azért élõben. Errõl tanúskodik a Mi Loca címû számba beiktatott bolondos kis közjáték, ahol az énekesnõ kirohan a helyiségbõl és minden kicsit betorzul, amíg vissza nem jön. Korlátlanul fogyasztható modern salsa, elektronikus rásegítés nélkül.
suefo

MULTIPLEX – WITH HANDS AND FEET – CDEP (MULTIPLEX)
Egy fémesen csilingelõ szintiopusz és a kísérleti behatások között táncol a Multiplex bemutatkozó kislemezének vezérdarabja. A formáció sikeresen eltalálta a vibráló dallamok és a harmonikus szerkezet közti abszolút átívelést. Nem csoda, hogy kilenc remixet is szült ez az egyetlen alkotás. Ám ezek egyértelmûen a kísérleti megoldások mellett voksolnak. Találkozhatunk széttördelt d’n’b õrültségekkel, de a finomabb chill-bevillanások is helyet kaptak, Shitmat például kétszer is próbálkozott, rajta kívül pedig olyanok, mint a Novel 23, vagy a Safety Scissors. Egy tucat megjelenésük volt már a Toytronic címkénél, de most saját utakra törtek. Multiplex Music néven új kiadót is alapított a tehetéges testvérpár. Nem érdemes kihagyni az elsõ kiadványt annál is inkább, mert késõbb talán beszerezhetetlen kincs lesz!
Gandharva

SWOD – GEHEN – CD (CITY-CENTRE-OFFICES)
A zenei - s mindennemû - popularitás mérõszáma a befogadók száma. Ha egy lemez egyidejûleg úttörõ, s közben popularitásra számithat: rendkívüli. Oliver Doerell és Stephan Wöhrmann közös gyermeke nagyon "megy", egyenesen jár, ugyanis: A "Gehen" tulajdonképpen komolyzene. A "Gehen" tulajdonképpen kisérleti elektronika. A "Gehen" tulajdonképpen kisérleti elektronikus kortárs komolyzene, hihetetlenül finom munka, elsõ hallásra nagyon meglepõ hangulattársítások tökéletesen arányított összessége. Két, komolyzenén felnõtt, s modern zenei alkotásokat nagyon kritikusan kezelõ leányzón is teszteltem az albumot, hogy egyiküket idézzem: "minden komolyzenével szemben támasztott igényemet maradéktalanul kielégítette".
tachapati

SLOWBLOW – S/T – CD (MOBILÉ)
A kénkõ, a gejzirek, a high-tech, s a szinte állandó tél az oka ..., ilyen és hasonló sztereotípiák hallhatók az izlandi "alienek" megítélésekor. Kár volna tagadni, van valami nehezen dekódolható, megmagyarázhatatlan "Björkéria" a szigetország mûvészeiben. A Slowblow, Orri Johnsson és Dagur Kári Petursson duettje, évtizedes zenei múlttal, sikeres filmzenékkel a háta mögött. Dagur tavaly filmrendezõként kapott fesztiváldíjakat, Orri fotózással s más vizuális mûvészetekkel foglalkozik, vagy éppen az Izlandi Filmmúzeum sorozatában Johann Johanssonnal, s a Múm-mal utóirnak zenéket némafilmekhez. A Slowblow az izlandi underground zeneiség egyik leghitelesebb képviselõje, zenéjük konkrétan a kazettahallgatós idõszakok, alternativ klubok hangulatát árasztják, témáik az élet legtriviálisabb momentumait ragadják meg, s vonják be puha akusztikus mázzal. Változatos hangszerelés jellemzi, mire néha zajok tapadnak, majd fénylõ csillogás, mit karcok törnek meg. Nyers, õszinte és szabad, azaz: Izland maga.
tachapati

JIMMY EDGAR – ACCESS RHYRHM – 12” (WARP)
A cim teljesen ül. A "no static"-tól elkezdtem észtveszteni, bólogatni, mint az a bizonyos eb a hátsó ablakban, közben figyeltem az utcát, ahol a szélvihar konzervdobozokat kezdett táncoltatni, azok fel-alá pattogtak ki tudja milyen ütemre, tõlem mondhassátok asztat is ,ez downtempo, de akkor mitõl ilyen "up"? Az "Urban Outtake" közben már tudtam, Jimmy még mindig király. Földrajzból sose tanultuk, hogy Detroitban is élnek ninják, pedigen, csak ezek egy wharpnyival gyorsabbak. Az uccsó számnál (City Alley) kicsit lassul a kocsi, épp csak annyira hogy elférjen a sikátorban, kemény hangminták, élveteg hullámtörés, remek trip, bit per finite, csak mázlistáknak!
tachapati

CAL TJADER – SOLAR HEAT + SOUNDS OUT BURT BACHARACH – CD/LP (VAMPISOUL)
Cal Tjader neve valószínûleg nem lehet ismeretlen senki elõtt, akit egy kicsit is érdekel a latin jazz, hiszen emberünk az elsõk között játszott ilyen zenét. 1925-ben született St.Louis-ban, aminél nincs is tökéletesebb hely, ha valaki a dzsesszel kíván foglalkozni. 24 évesen már Dave Brubeck zenekarában dobolt, késõbb ugyan vibrafonra cserélte hangszerét, de karrierje töretlenül emelkedett továbbra is. A legmenõbb muzsikusokkal játszott együtt, olyanokkal mint Eddie Palmieri, vagy Mongo Santamaria. Lemezei jelentek meg a Fantasy-nál és a híres Verve-nél, de késõbb egy saját céget is alapítottak Skye Records néven barátaival, Gary McFarland-del és Gabor Szabo-val. A Vampisoul által most megjelentetett lemezen tulajdonképpen az elsõ két Skye kiadású Cal Tjader album kapott helyet. Mindkettõ 1968-ban készült. A Solar Heat az év elején jelent meg, ez volt a Skye elsõ kiadványa is egyben. Gary McFarland és Joao Donato közremûködött rajta és többek közt olyan klasszikusokat tartalmazott, mint a La Bamba és a Felicidade, de felkerült rá egy McFarland filmzene és a funkos lüktetésû címadó szám is. A korong második felén az 1968 végén felvett Burt Bacharach feldolgozások kaptak helyet. Nagyon kellemes jazzy popzene ez, James Bond betétdal (Moneypenny Goes For Broke), vagy örökérvényu slágerek (I Say A Little Prayer, Walk On By) egyaránt találhatóak rajta. Nos, ennek az újrakiadásnak talán nem is kell több reklám, korrekt, szép munka, ahogyan azt a Vampisoul-tól már megszokhattuk. A bakelit verzióra sajnos nem fért fel az összes szám, viszont a hiányt feledteti a 220 grammos nyomás!
suefo

REGGIE DOKES – THE AFROMATION – CD (PSYCHOSTASIA)
Reggie Dokes debütáló albumát saját, új kiadójánál, a Psychostasiánál jelentette meg. Eddigi munkái alapján house producerként jegyezték, de ez most kissé oldódott. A detroiti alkotó az afrikai zenei elemeket ötvözi a downbeat techno-val, a dzsesszel és a house mélyebb, kevésbé szórakoztató jellegû, detroiti vonalával. Abszolút egyedi munka, ez azonban most nem feltétlenül jót jelent. Az elõadó nem törekszik a harmóniára, de a dallamra se nagyon, így csak azoknak ajánlható a korong akik bírják a kísérletezõ, mûvészkedõ, elszállós dolgokat. Némi vokális támogatással talán fel lehetett volna még dobni az anyagot, mert ebben a formában egy kicsit unalmas.
Gandharva & suefo

MICK KARN – MORE BETTER DIFFERENT – CD (INVISIBLE HANDS)
Mick Karn a ’80-as évek elsõ felében vált ismert basszusgitárossá a Japan tagjaként. Az elektronikus zenei új hullámon belül a zenekar egészen egyéni, sötét, atmoszférikus hangzást alakított ki, amiben nagy szerepe volt Mick-nek is. Dolgozott Gary Numan-nel, majd a Japan feloszlása után, a Bauhaus frontemberével, Peter Murphy-vel készített egy albumot, a Dali’s Car alteregó alatt. Azt a lemezt úgyszólván rongyosra hallgattam annak idején, igazi mestermû volt, kár hogy nem folytatták a kollaborációt, inkább mindketten szólókarrierbe fogtak. Mick a késõbbiekben régi társaival Richard Barbieri-vel és Steve Jansen-nel is készített lemezeket, a Japan-bõl tulajdonképpen csak David Sylvian-nel szakított véglegesen. 1997-ben ebben a felállásban turnéztak Japánban, méghozzá DJ Krush társaságában. Itt ismerkedett meg Yoshihiro Hanno-val, akivel szintén összeálltak egy lemez erejéig. A most megjelent szólóanyagával ott veszi fel a történet fonalát, ahol az a 2001-es Each Eye A Path-nál megszakadt. A védjegyszerû, azonnal felismerhetõ basszusvonalak, modern elektronikus alapokkal vegyülnek, a hangulat pedig most sem túl vidám. Kilenc gyönyörû számot találunk az alig háromnegyed órányi alkotáson, de egyben meghallgatva mégis sokkal hosszabbnak tûnik az anyag. Kábító, földöntúli zene ez. Az It’s His Birthday This Year címû track, nekem leginkább, mint egy cyberpunk történet háttérzenéje jelenik meg, de a többi szám is jó aláfestõ zene lenne. Mick munkáiban az a legjobb, hogy bármennyire is emlékeztetnek régebbi megjelenéseire, nem azok kopiáit látjuk bennük, hanem egy karakteres tehetség útkeresését. Kár lenne nélküle.
suefo

HONEYROOT – SOUND ECHO LOCATION – CD (JUST MUSIC)
A Just Music tulajdonképpen az egykori China Records (Morcheeba, Zion Train, Art of Noise) romjain jött létre, 2000-ben. Azóta már tíz nagylemezt jelentettek meg olyan elõadóktól, mint Jon Hopkins, a Weatherman, vagy a Honeyroot. Bár a felsoroltak nálunk még teljesen ismeretlenek, az általuk képviselt minõség garantálja, hogy elõbb-utóbb ide is elérjenek a kiadványaik. A Honeyroot duó tagjai, tekintélyes zenei múlttal rendelkeznek. Glenn Gregory a Heaven 17 énekeseként vált ismertté. Olyanokkal dolgozott együtt, mint Grace Jones, vagy John Lydon (furcsán hat Johnny Rotten említése egy chill out zenekar kapcsán:-)) . A másik tag Keith Lowndes, pedig az ABC tagja volt anno. Együttmûködésük elsõ szakaszában rövidfilmekhez és reklámokhoz készítettek zenéket, aztán összehozták ezt a kiváló albumot. Zenéjük a Massive Attack, az Air és a Zero 7 által fémjelzett atmoszférikus chill out, igényes angolszász pop és downtempo keveréke. Hangszerelése, dallamvilága, az énektémák kidolgozottsága alapján akár az összes számukból lehetne sláger, de legjobban a Sweet As Honey és a French Theme üt. Örülök, hogy rátaláltam…
suefo

MERCHANDISE – LO-TECH SOLUTIONS TO HI-TECH PROBLEMS – CD (CITYSCAPE)
Az angliai Bolton-ban tevékenykedõ Brad B Wood és Conrad Astley elsõ maxija furcsa mód még név nélkül jelent meg 1996-ban. Aztán végre sikerült valamit kitalálniuk, egy Fugazi szám címe után nevezték el magukat Merchandise-nak. 2000-ben a debütáló album is kicsúszott, amit még egy maxi követett. Zenéjük már akkor is az abszolút eklektika mintapéldánya volt és nincs ez másképp az új lemezen sem. Az elsõ szám egy rövid, instrumentális jazz, a következõ egy folkos pop dal, trip-hop ütemekkel megbolondítva. A késõbbiekben a pop balladák és fura elektronikus britpop fúziók váltják egymást. A zongora és az akusztikus gitár nagyjából minden számban jelen van. Nyugalom és pozitív életszemlélet jellemzi leginkább a Merchandise muzsikáját, amit az érdekes szövegek tesznek teljessé. Kora délutáni verõfényhez egy átbulizott este után ideális választás.
suefo

WAXOLUTIONISTS – COUNTER FIGHT – CD/2LP (WAXOS / UNIVERSAL)
Jól ismert tény, hogy Bécs városa a Mozart golyócskákon kívül leginkább downtempo-ban utazó lakóiról híres. A Waxolutionists néven alkotó trió mondjuk hip-hop-ot játszik, de azért ezt elég egyénien teszik. Sok jazz és downtempo elemet használnak, az énekeseken kívül pedig a vendégzenészeiket is bécsi dzsessz zenekarokból hívják. Elsõ nagylemezük megjelenését a milleniumra idõzítették, amit 2002-ben követett a nagysikerû Plastic People album. A következõ évben kicsit pihentek, egy remix albumot jelentettek meg, amin olyan respektált elõadók szabták újra a Waxolutionists számait, mint az Urbs & Cutex, a Sofa Surfers, vagy a Stereotyp. Idén májusban aztán elérkezett az ideje, hogy valami új, minden eddiginél átütõbbel álljanak elõ. A Counter Fight album szerintem a csapat eddigi legjobb anyaga, profin kidolgozott zenei alapokkal, vastagon adagolt szkreccsel, sztárvendégek hosszú sorával (Killa Kella, Blade, Ty, DJ Vadim) és nem utolsó sorban változatos számokkal. Van itt TV torna németül csak úgy átvezetésként, nyugis jazz-hop Vadimmal, vagy a kedvencem, a Stranger’s World ami átmenet a Doors és a Herbaliser között. Ez utóbbi szám egyébként, a nemrég megjelent új Vienna Scientists válogatáson is toronymagasan a legjobb.
suefo

RAZOOF – SOUL AQUARIUM – CD (NESTA)
A '80-as években Uwe Lehr (aka. Razoof) dobolással kezdte zenei pályafutását, amely elég sokszínû volt mivel rock, világzene, jazz és hip-hop zenekarokban is játszott. Késõbb, a ’90-es években már a reggae vált meghatározóvá, olyan elõadókkal dolgozott, mint Don Abi, Mr. Gentleman és a Bantu Crew. ’92-ben kezdett el dj-zni egy M20 nevû klubban és teljesen a dancehall-reggae és az old school hip-hop lett a lételeme, de késõbb ezt elektronikával is ötvözte. 2001 és 2003 között Németországban, Ausztriában, Svájcban és az Egyesült Államokban is dj-zett. Ma rezidensként mûködik a Stadtgarten-ben, a legmeghatározóbb mûfajai pedig a downbeat, a reggae, a dub és a house lett. Mint Razoof, 2000-ben indult el a pályafutása, miután megalapította a Nesta Records-ot (Bob Marley második neve a Nesta) és kiadta elsõ hat bakelitjét. 2002 nyarán érkezett el az idõ, hogy elkészítse bemutatkozó albumát. Lassan el is érkezünk az új lemezhez :-), második albuma idén nyáron jelent meg. Hûen az eddigi stílusához, a downbeat és a dub-house keretében lehet elhelyezni ezt a lemezt is. Több MC és énekesnõ is szerepel az albumon: Sunnie, Don Abi, B.A.N.T.U., Sonia Brex, Amé Toki… A legkomolyabb darab a Lagos Jump, amelyen BANTU nyomja a magával ragadó szöveget. Bevallom túlságosan nem kedvelem a house-t, de ez a lemez, mivel nem a megszokott, unalmas formákkal élt, megváltoztatta a hozzáállásomat, nagyot alkotott a Razoof!
Gandharva

ELECTRIC MUEZZIN – LA PREMIER AGNEAU ÉTAIT FAIT EN COCHON – 12” (PMR)
A francia formáció neve már mindent elárul a korongon hallható zenérõl: viszonylag nyugodt kísérleti elektronika, egy müezzin énekével felékesítve. Az elsõ lemezoldalon egy meditatívabb darab kapott helyet, hosszan kitartott, nyújtott szintetizátor hangokkal, némi glitch felhanggal. A müezzin ebben aktívabban részt vesz, szinte végig énekel, a kedves hallgató meg jól elszáll, fõleg ha van egy kis segítség. Az utolsó percben a zene nélkül, csak az énekkel játszanak, visszhangosítják, stb. A másik térfélen írógépkattogás, kicsit dub orientáltabb zene és torzított müezzin található. Az anyag helyenként kísértetiesen emlékeztet a Meteo címû örökbecsû filmzenéjére (csak ott a Laca énekelt:).
suefo

M.O.C. PAOLI - APHRODISSIMO - CD (BLACK FLAME / BLUE FLAME)
A szerencsésebbek idén nyáron a West Balkánon élõben élvezhették M.O.C. Paoli játékát a Chameleon Records jóvoltából. Ez nem véletlen, hiszen az ibizai dj legújabb, szám szerint negyedik "Bambuddha Grove" válogatására felkerült egy Pluto Project szám és Soma MG "Vákuvá"-ja is. M.O.C. Paoli nemcsak a Bambuddha Grove klub rezidens dj-je, hanem zeneíró és producer is. Sok éven át a Goa partszakaszon élt Indiában és a goa-trance zene egyik úttörõje lett. Késõbb persze más stílusok is megérintették és ma már leginkább chill out, lounge és nu jazz lemezlovasként tartják számon. Az "Aphrodissimo" az afrikai, arab, indiai népzene és a modern elektronikus zene hibridje. Olyan elõadók szerepelnek rajta, mint a Dissidenten, DJ Badmarsh, Bob Holroyd, sõt Paoli is jelen van egy saját számmal. A válogatás bevezet a keleti világ zenei rejtelmeibe, amely sok újdonságot mutat a nyugati testvéreihez képest. A lemez nagy pozitívuma, hogy nem esett bele a mások által annyiszor elvétett hibába, és nem lett a válogatásból toplista. Reméljük, hogy a közeljövõben még hazánkba látogat Paoli mester és az elõzõ buliról lemaradt rajongók is hallhatják a veterán dj / producer-t.
Gandharva

V/A – SWITCHES – CD (AUDIOBULB)
Az Audiobulb kiadó két évvel ezelõtt jött létre egy interneten szervezõdõ zenei közösség megjelenési formájaként. Kezdetben csak ingyenesen letölthetõ válogatásokat készítettek, de a sok elismerõ visszajelzés hatására kimerészkedtek a hálón kívüli létbe is. A Switches címû aktuális kompilációjuk a weboldalukról letölthetõ Exhibition válogatásokról már megismert gárda új szerzeményeit tartalmazza. Zenei világukat az ambient, a glitch, a szolid electronica és az IDM határain belül képzeljük el, nagyjából a Warp, vagy a Leaf nyugisabb, melódia centrikusabb vonalán. A lemezen szereplõ 14 elõadó mindegyike magas technikai színvonalon teljesített, de a Switches-t nemcsak ezért tartom kiemelkedõnek. Annak ellenére, hogy sokan készítették és szerencsére nem egysíkú, mégis egységes, valahogy öröm hallgatni és ez olyasmi, ami csak ritkán fordul elõ, ebben a tömegtermelõ és kiüresedett elektronikus zenei bizniszben. A lemez készítõi között van sok amerikai, egy francia, egy kanadai és néhány angol, átlagéletkoruk csupán 23 év, ami annyit tesz számíthatunk még néhány ínyencfalatra a közeljövõben tõlük. A következõ hónapokban több szerzõi lemez és további válogatások megjelenése is várható.
suefo

KETTEL – LOOK AT THIS! HA HA HA! – CDEP/12" (KRACFIVE)
A holland származású Kettel (Reimer Eising) hat éve foglalkozik zene készítéssel. 2001-ben jött ki Dreim címû debütáló albuma, az amerikai Kracfive cimkénél. Folyamatos megjelenései melléktermékeként adta ki ezt a fura címmel megáldott kislemezt (Look at this! ha ha ha!), ami az évek során felgyülemlett zenéibõl áll. A lemez borítója sejtelmesen elõre is vetíti a várható zenei hangzást, repülõ macskákat ábrázol felfújható gumizsiráfokkal a háttérben. Elsõ hallásra simán kísérleti zenének tûnik, bár többszöri nekifutásra rájön az ember, hogy mindegyik számnak van valami elbûvölõ bája, amitõl nem lehet szabadulni. Ilyen például a "Twinkle twinkle that is you"-nak a szinti betéte, vagy a "Give apple to"-ban a fura vinnyogás. Kettel, lemeze közepén bevezet minket a zene mélyebb bugyraiba is, hogy ezután felszabadult lélekkel nyugodjunk meg a "Hero max" orgonaszintijének bûvöletében. Bármely mûfaj kedvelõjének nyugodt szívvel tudom ajánlani, érdemes újra és újra meghallgatni, ízlelgetni. A mûvész honlapján - amit önmagáért is érdemes meglesni - bele is lehet hallgatni az eddig megjelent lemezeibe.
Gandharva

GALAXY – SCIENCE OF EXTASY – CD (CHILLCODE)
Boris Blenn már régi ismerõse lehet a psychedelic világ rajongói körének. '91-ben alapította barátjával, Michael Dresslerrel az "Electic Universe" nevû formációt, majd '94-ben megjelent elsõ albumuk "One Love" címmel. Ma már egyedül viszi a nevet és a hetedik nagylemez megjelenésen is túl van. A Spirit Zone-tól egy lemez erejéig most megvált és az ugyancsak német Chillcode-nál adta ki legújabb lemezét, Galaxy néven. A goachill a legtalálóbb és tán nem is új keletû kifejezés, ha a "Science of Ecstasy" címû lemezrõl beszélünk. Blenn az ütõs dobok minimálra redukálásával és a goás hangzásvilággal egy laza, elmélkedtetõ zenét forrasztott össze. Külön kiemelni számokat nem lehet ill. nem is érdemes, mert az album egy önálló egészet alkot; ezt még jobban ersíti, hogy egybe is van mixelve. A lemez értékelését a legjobban az mutatja, hogy Németországban a chill out lista elsõ helyén landolt. A münichi székhelyû Chillcode második kiadványaigencsak sikeresnek mondható és ezzel, az új ambient orientált kiadó erõsen elkapta a fonalat...
Gandharva

SPOONFACE & PUM PUM STIQ feat YOLANDA QUARTEY – SMAQ DATT – 12” (FAADA)
Az A oldalon elterülõ Ill BruQ Blues eredetileg egy Deekline & Wizard szám remixe lett volna, de a Botchit-nál helyhiány miatt lecsúszott a maxiról, így Spoonface elvihette a Faada-hoz, akik boldogan bakelitre préselték. Pattogós broken beat alap, egy szállós szinti-függönnyel kiegészítve és az Angliában manapság nagyon közkedvelt Yolanda energikus vokáljával átitatva. A korongot megfordítva a Suzie címû kesergõ normál és instrumentális verziójához van szerencsénk. Középtempós karibi-house, komoly basszusvonallal, és rövid, de kattant játék-casio klimpírozás. Az énekes változattól falra lehet mászni, ha nem vagyunk kellõen borongós hangulatban, de volt már olyan is, hogy nagyon bejött.
suefo

COLORBLIND – NU-SWING! – 12” (PLEIN GAZ PRODUCTIONS)
Ez a tizenharmadik megjelenése a francia DJ Spider és a japán Jun Matsuoka által mûködtetett Plein Gaz kiadónak és ebben az a szép, hogy ezek mindegyike jól sikerült. A kiadó fõ produkcióját és egyben a francia nu jazz egyik meghatározó zenekarát a Colorblind-ot is õk hozták létre, néhány hangszeressel kiegészítve. A tavaly megjelent debütáló albumukat nem adták ki vinylen, ezért igyekeznek minden kislemezre felpakolni egy eredeti verziót is. Ezúttal az egyik kedvencemre a Nu-Swing-re esett a választás, ami egy igazi swing gyöngyszem némi elektronikával igazi partizenévé turbózva. Remek trombitaszólók, hangsúlyos zongorafutamok és húzós basszus jellemzik. A Bears In The Wood által készített remix egy teljesen más zenei kontextusba helyezi a számot. Sokkal borongósabb, lassabb ez, az afrós broken beat re-work. Engem nem nagyon emlékeztet az eredetire és bár egyáltalán nem rossz, annyira nem is fogott meg. A Superzoom remixét egy másik francia producer, a Patchworks néven alkotó Bruno Hovart készítette el. Az eredetibõl sok elemet megtartva, finoman beházasította a számot. Könnyed house-ban a gallok verhetetlenek, ezt a tételt most újra megerõsítette a remixer, akinek saját zenéi is egészen kiválóak.
suefo

V/A – THE MANY MOODS OF BRIGADE NOUVEAU – CD (BRIGADE NOUVEAU)
A német Brigade Nouveau kiadó viszonylag új a pályán, nem egészen két éve, 2002 decemberében kezdte meg mûködését. Fõ irányvonalként a latin hatásokkal gazdagított house, downtempo, funk és dub zenéket jelölték meg, és ezt a kört a cég elsõ válogatása teljes mértékben le is fedi. Nagyon odafigyelnek arra, hogy az igényes zenéket megfelelõ borítóval tálalják, sõt a weboldal és a lemezborítók dizájnja is összhangban van. A válogatást, a nemsokára önálló albummal is jelentkezõ Bobby Brazil nyitja, egy nagyon kellemes downbeat-bossa keverékkel, ami teljesen elvarázsolja és jól felkészíti a továbbiakra a gyanútlan hallgatót. A következõ egy rádióbarát latin-house Luigi Ladu & Margarita González elõadásában. Egy hasonló jellegû számmal követi õket a Dos Dynamicos!, ami nem más, mint Bobby Brazil és Panaman duója. Az elsõ három szám, valamint a Room Service-tõl, az Ambrosia egy külön bakelit maxin is hozzáférhetõ. A CD még számos meglepetést tartogat, ilyen a Sound Musem zongorával operáló downtempója, az Audio Empire francia ízekkel felturbózott lounge mestermûve, a Place De La Concorde, vagy Papa Shango misztikus, madárfüttyös, kongás Voodoo Island-je. Elsõ nekifutásra a Brigade Noveau nagyon jól teljesített, fõleg ha azt is számításba vesszük, hogy a lemezen hallható elõadók javarészt ismeretlenek. Köszönet érte!
suefo

A STUDIO feat. POLINA: SOS – DOBBS MIXES – 12” (ARK)
A breakbeat számokat a nõi vokálokkal az egekbe lehet emelni. Így van ez az A Studio SOS címû dalával is, amelyen Polina adja a "fényes csillogást". Az SOS-bõl Skylark készített korábban két deep house remixet, amik több listán is elõkelõ helyezést értek el és Digweed-tõl a Deep Dish-ig mindenki játsza õket. Most a break közönséget vették célbe az új maxival, ami két Dobbs mixbõl áll és meglepõ módon 20 percnyi zenét foglal magába. Ezzel a szokatlan terjedelemmel is csak (ki)emeli a "szürke" breakbeat közegbõl az A Studio kétségtelenül jól sikerült maxiját. A finoman lüktetõ "vocal" mixen kívül még egy könnyedebb, árulkodó címû "Sleepy Disco Dub" is felfért, de ez már túl sok újat nem tud hozni. Reméljük, hamarosan egy nagylemezzel is megörvendeztet minket az Ark Records újdonsült elõadója. Mindenesetre Dobbs igen aktív, jövõre öt különbözõ kiadónál is kamatoztatni fogja tehetségét.
Gandharva

THE MACKROSOFT – 1st MACK TO THE MOON – CD/LP (MACKROSOFT)
A Mackrosoft név egyszerre jelöl egy független los angelesi lemezcéget és egy dzsessz-funk fúziós zenekart. Mindkettõ vezetõje ugyanaz a személy, a titokzatos Aja West, aki nem mindennapi zenészgárdát gyûjtött maga köré, mondhatjuk, hogy a funk-történelem legnagyobb hatású csapataiból hozta össze ezt a szupergruppot. Vannak itt arcok a George Clinton fémjelezte Parliament-bõl és Funkadelic-bõl, a Headhunters-bõl és James Brown zenekarából is. Ez a lista nagyjából meg is határozza a korongon található muzsikát, pontosan azt a keveréket halljuk, amit egy ilyen kombinációtól elvárhatunk. A Mackrosoft kicsit funkosabb, mint a Headhunters és sokkal dzsesszesebb, mint a Parliament, a hangszeresek pedig úgy végzik a dolgukat, ahogy azt már régebben megszokhattuk tõlük. A 1st Mack To The Moon az elsõ darabja egy trilógiának, ami ugyanebben a zenekari felállásban, a ’70-es évek hangzását megidézendõ készült. Mindössze fél órás az anyag, ami talán az egyetlen hibája, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó számot két és fél perc után lekeverték. A stílus kedvelõinek mindenesetre szerezhet néhány kellemes órát, ha beszerzik a Mackrosoft lemezeket, így a trilógia másik két részét, a Journey To Vaginus-t és a Life Imitates Clouds-ot is. Kockázatmentes, de korrekt munka mindegyik.
suefo

THIEVERY CORPORATION – THE OUTERNATIONAL SOUND - CD (ESL MUSIC)
A mixlemez sorozatok tengerében a DJ Kicks etalonnak számít. A sorozat legemlékezetesebb és egyben legjobban fogyó részeit az osztrák Kruder & Dorfmeister és a washingtoni Thievery Corporation jegyzik. A Thievery mix 1999-ben készült és az, azóta eltelt öt évben a duó még nagyobb népszerûségre tett szert, igényes albumaival, remixeivel és válogatásaival. Elérkezett hát az ideje egy új mixlemez kiadásának is. Az Outernational Sound már a saját kiadójuknál jelent meg, de a DJ Kicks-en megismert szelekció szellemében. Latin jazz, funk, reggae, dub, easy-listening és hip-hop ritkaságok megnyerõ keverékébõl áll össze a mix, amit a rajongók valószínûleg ugyanannyira fognak szeretni, mint legendás elõdjét. Az elegáns, ezüst-fekete, kihajtogatható lemezborítóra nem lehet panasz, ha kézbe veszi az ember érezni lehet rajta, hogy adni akartak valami pluszt a vásárló pénzéért. Ami a tartalmat illeti természetesen megtalálhatóak a lemezen, az ESL mûvészei (Thunderball, Thievery, Karminsky Experience), néhány pályatárs (Troublemakers, Block 16, Boozoo Bajou, Beatfanatic) és egypár meghatározó elõd (David Snell, Gimmicks, Antonio Carlos Jocafi, Delroy Wilson). Érdekességekbõl sincs hiány, például felrakták a Richest Man In Babylon eddig csak kislemezen szereplõ G-Corp remixét, vagy az Alan Lorber Orchestra szitáros számát, amihez aztán szervesen illeszkedik az Indian Vibes Mathar adaptációja. Azt azért el kell árulni, hogy a hangsúly nem a mixtechnikán van, a számok inkább csak össze vannak úsztatva, akinek ez probléma, az máshol keresgéljen.
suefo

V/A - em:t0004 - CD
A kilencvenes évek elején mûködött Nottingham-ben egy lemezcég t:me recording ltd néven, akik az elektronikus zenei palettáról sokféle stílusban igyekeztek érdekes anyagokat megjelentetni. Volt egy jófajta ambient, chill alkiadójuk is, az em:t records, ahol olyan zenekarok lemezei jelentek meg, mint a Woob, a High Skies, vagy az International Peoples Gang. Néhányan talán még emlékeznek a pingvinekkel, trópusi csigákkal és mérgezõ békákkal ellátott, rikító lemezborítóikra. 1998-ban sajnálatos módon csõdbe ment a vállalkozás és volt pár évnyi csend. 2003-ban aztán az em:t egy nagyon jó válogatással, az em:it0003-mal tért vissza, onnan folytatva a kiadó történetét, ahol annak idején abbahagyni kényszerültek. Most pedig itt van a legújabb rész, az em:t0004. A két lemezen található elõadók listája nagyjából megegyezik a régi gárdával (High Skies, Beatsystem, Andy Hughes), de azért van néhány új arc is mutatóba (Pueblo Bonito, Farfield, Fognode, Sub, Gel Sol). A leglényegesebb, amit el lehet mondani ezekrõl a zenékrõl, hogy úgy hozzák a kilencvenes évek ambientjének a hangulatát, hogy közben nem tûnnek idejétmúltnak. Mivel a lemez különbözõ trekkjei homogén egységet alkotnak, a hallgató mélyen elmerülhet abban a mélytengeri nyugalomban, ami árad belõlük. A 72 perces válogatáson három darab, tíz percnél is hosszabb szám található, de a többiek sem kapkodták el a dolgokat. Ambient fanok ne hagyják ki!
suefo