 2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006.
JÚLIUS
2006.
JÚNIUS
2006.
MÁJUS
2006.
ÁPRILIS
2006.
MÁRCIUS
2006.
FEBRUÁR
2006.
JANUÁR
2005.
DECEMBER
2005.
NOVEMBER
2005.
OKTÓBER
2005.
SZEPTEMBER
2005.
AUGUSZTUS
2005.
JÚLIUS
2005.
JÚNIUS
2005.
MÁJUS
 2005.
ÁPRILIS
2005.
MÁRCIUS
2005.
FEBRUÁR
2005.
JANUÁR
2004.
DECEMBER
2004.
NOVEMBER
2004.
OKTÓBER
2004.
SZEPTEMBER
2004.
AUGUSZTUS
2004.
JÚLIUS
2004.
JÚNIUS
2004.
MÁJUS
2004.
ÁPRILIS
2004.
MÁRCIUS
2004.
FEBRUÁR
2004.
JANUÁR
2003.
DECEMBER
2003.
NOVEMBER
2003.
OKTÓBER
2003.
SZEPTEMBER
2003.
AUGUSZTUS
2003.
JÚLIUS
2003.
JÚNIUS
2003.
MÁJUS
2003.
ÁPRILIS
2003.
MÁRCIUS
|
|
2005.
ÁPRILIS
BEN
HUMAN – THE OUT OF TOWNER – CD/2LP (UNIQUE)
CHRIS
THOMAS KING – REVELATIONS – 12” (AFRO ART)
V/A
– RUMP COMP VOLUME ONE – CD/LP (RUMP)
RUMPISTOL
– RUMPISTOL – CD (RUMP)
MIDIVAL
PUNDITZ – MIDIVAL TIMES – CD (SIX DEGREES)
NIYAZ
– NIYAZ – CD (SIX DEGREES)
V/A
– BRAZILIAN BEATS 6 – CD (MR. BONGO)
DELGUI
FEAT. COLONEL RED – IT’S GONNA BE ALRIGHT – 12”
(4LUX)
ASHTRAX
– BAD RED – 12” (GLOBAL UNDERGROUND)
URBS
– TOUJOURS LE MÉME FILM… – CD/LP (G-STONE
/ DEEP DISTRIBUTION)
V/A
– INTRICATE MAXIMALS – CD (AUDIOBULB)
DZIHAN
& KAMIEN – FAKES – 2CD (COUCH / DEEP DISTRIBUTION)
MADRID
DE LOS AUSTRIAS – MÁS AMOR! – CD (SUNSHINE ENTERPRISES
/ DEEP DISTRIBUTION)
DIS*KA
– WE ONLY HAVE MUSIC – CD/LP (ECHOKAMMER)
THE
FLOWRIDERS – STARCRAFT – CD (4 LUX)
MISTY
ROSES – KOMODO DRAGONS – CD (FROG MAN JAKE)
DIMLITE
– RUNBOX WEATHERS – CD/LP (SONAR KOLLEKTIV / DEEP DISTRIBUTION)
THE
GASMAN – THE GRAND ELECTRIC PALACE OF VARIETY – 2CD
(PLANET MU)
TARWATER
– THE NEEDLE WAS TRAVELLING – CD/2LP (MORR MUSIC)
BEN HUMAN – THE OUT OF TOWNER – CD/2LP (UNIQUE)
 A
kilencvenes évek elsõ felében az acid jazz
volt az a stílus, ami némi minõséget
tudott csempészni a mainstream popzene posványába.
Ezért örökké hálásak lehetünk
az olyan zenekaroknak, mint a James Taylor Quartet, a Mondo Grosso,
vagy a Corduroy. Ez utóbbi elég nagy sikereket ért
el a színtéren belül és kívül
is, számaikat gyakran játszották a rádiók,
szétturnézták a világot és nem
utolsó sorban öt nagylemezt is összehoztak. A zenekar
vezetõje Ben Addison, a feloszlás után sem
tûnt el a képbõl. Egy évvel az utolsó
Corduroy album megjelenését követõen jelent
meg az elsõ maxija a düsseldorfi Unique kiadónál,
aminek sikerét 2002-ben már a debütáló
nagylemezével is megerõsítette. Olyan laza
funk-break-bossa-disco klasszikusokat rántott össze
Ben, mint a Magic Man, vagy a Scott Air, amiket azóta is
gyakran hallhatunk egy-egy zúzósabb éjszakán.
Az április végén boltokba kerülõ
második nagylemez felveszi a szálat és nem
túlzás azt mondani, hogy még jobb dalokkal
várja a hallgatókat. A szép, futurisztikus
borító mögött megbújó anyag
nem ragad le egy stílusnál, inkább egyfajta
körképet kapunk Mr. Addison széles spektrumon
mozgó zeneiségébõl. Vibrafonos nu jazz
(Daddy’s Back), zongorás drum’n’bass (Caipiranha),
gyönyörûséges, klasszikus zenei betéttel
ízesített downtempo (The Ben Identity) egyaránt
hallható ezen a finom ívû albumon. A címadó
dal pedig olyan, ami csak ritkán születik felgyorsult
világunkban, de nem tudom szavakkal elmesélni, szép,
hangulatos, változatos és mély, nem akarom
tovább tukmálni…
suefo
CHRIS THOMAS KING –
REVELATIONS – 12” (AFRO ART)
 Bár
nálunk annyira még nem ismert e lemez elkövetõjének
személye, biztosak lehetünk benne, hogy ez az állapot
változóban van. Chris nem csak tehetséges blues
zenészként képviseli a louisianai masszívot,
hanem filmszínészként is. Olyan produkciókban
láthattuk-hallhattuk, mint a Coen testvérek, Ó
testvér, merre visz utad-ja, vagy a nem is kicsit sikeres
Ray Charles sztori, a Ray. Az Afro Art vezetõje, Paul Murphy
az interneten haverkodott össze a fiatal muzsikussal és
hamarosan meg is állapodtak egy maxi megjelentetésében.
Paul egy magáért beszélõ címû
számot választott ki Chris nagylemezérõl,
a Dirty South Hip-hop Blues-t, amit aztán annak rendje és
módja szerint remixelt meg szintén egyértelmû
címeket adva, a maxin hallható két verziónak.
Az elsõ a Revelations Dub Blues, hûbb az eredetihez,
szikár dobokkal, de érdekes ritmusokkal, Chris énekével
és gitár-játékával, a végén
szolid konga levezetéssel. A másik változat
a Revelations Afrolatinblues egy kicsit hosszabb és valamivel
puhább az elõzõnél, de túl sok
különbség azért nincs a kettõ között.
Érdekes zene, mely jó esetben üdítõen
hathat egy dj szettben. Aki a letöltést preferálja,
akár meg is teheti a dal rádiós verziójával,
a kiadó honlapjáról.
suefo
V/A – RUMP COMP
VOLUME ONE – CD/LP (RUMP)
 Ez
a nagyszerû kompiláció a dán kísérleti
elektronikus színtérbõl egy szép nagy
szeletet hívatott bemutatni, méghozzá nem a
karcos, falcos, sokkal inkább a melodikus vonulatra koncentrálva.
Mivel ez a kiadó elsõ válogatása és
egyben második megjelenése, arról is jó
képet alkothatunk, hogy mire lehet tõlük számítani
a jövõben. Hangvétel szempontjából
leginkább az olyan ismertebb cégeket lehetne megemlíteni
viszonyítási alapként, mint a Morr Music, vagy
a Karaoke-Kalk, melyektõl szerencsére minõségben
sem marad el a Rump Recordings eme terméke. Számomra
a kiadót alapító Rumpistol-on kívül
csak a Manual volt ismert név, õ a Morr-nál
és az Active Suspension-nél is jelentetett már
meg különbözõ lemezeket és itt is egy
remekbeszabott, repetitív és meditatív szerzeménnyel
van jelen, következõ albuma pedig néhány
hét múlva jön ki a Darla Records-nál.
Az eddig ismeretlen producerek közül is van pár
ember akire érdemes odafigyelni. A lemez nekem leginkább
tetszõ alkotását Melk készítette,
Legolove címû száma valami elképesztõen
jó futurisztikus hip-hop. Zoffman egy lassan poroszkáló,
kedves, bolondos darabbal hengerli le észrevétlenül
a hallgatót, míg OrfeUs zenéjérõl
az ugrott be, hogy ilyen lenne egy kísérleti Nick
Cave szám. Akinek mindez nem elég az vigasztalódhat
még a Pellarin és Theodor Zox mûhelyébõl
származó dub-os minimálokkal is. Erõs
kezdés.
suefo
RUMPISTOL – RUMPISTOL
– CD (RUMP)
 Az
ambient és a kísérleti elektronika határán
táncol a Rumpistol nagylemeze. A Morgenfugl címû
darabbal indulunk, ez simán a furcsa zajok és macskanyávogások
elegye, egészen emészthetõ formában.
Az sdr. Fasanvej kl. Ca. 22.00–vel vonulunk tovább,
és attól függetlenül, hogy pesszimistán
pakoltam a lemezt a lejátszóba „már megint
zaj zene” egész jól elszórakoztat. A
különbözõ és széles spektrumú
hangeffektek elõhozzák a bennünk szunnyadó
érzelmeket és ez mindenképpen jót tesz.
A Mexico a fura kattogásával, a Nice Man a gurulós
gitárjátékával, a Walnuts & Waltz
a pszicho-thrillerbe illõ hangtartományaival kelti
az emberben a frászt. Nekem legjobban a Two Lone Swampsons
tetszett, a gitár pizzikátók könnyedsége
ellensúlyozza a darab mélységeit és
így pompás kettõsséget mutat. A lemez
azonban nem ér véget itt, a Taenkepause, a Gargamel
& Cholic, vagy a Hey Man? is hasonló érdemeket
szerez még a Rumpistolnak. Ki kell még emelni a Tangoboy
címu számot is, ami nekem a kedvenceim közé
sorolódott. A címben is szereplõ tangó
valóban átitatta a számot, de mégis
megmaradt ez a halvány kattogás, ami a lemez egészére
jellemzõ. Végül egy remikszel záródik
az album. Ezt Pondul követte el, méghozzá az
sdr. Fasanvej kl. Ca. 22.00 címû számra. Aki
kicsit hajlik a mûfaj iránt, annak garantált
kedvence és támasza lesz a mindennapokban ez a lemez.
Gandharva
MIDIVAL PUNDITZ –
MIDIVAL TIMES – CD (SIX DEGREES)
 A
MIDIval PunditZ egy Új-Delhi székhelyû zenekar,
akik 1997-es megalakulásuk után pár évvel,
2002-ben debütáltak a Six Degrees-nél, egy akkoriban
elég nagy sikert és hírnevet hozó albummal.
Az azóta eltelt idõben a duót alkotó
Gaurav Raina és Tapan Raj elkészített jónéhány
remixet, egy filmzenét és nem mellékesen összehozta
az új nagylemez anyagát is. A Midival Times album
hozza a papírformát, olyan zenéket amikben
az indiai muzsikák és a modern elektronika keveredik
a legváltozatosabb formákban. Rosszat nehéz
errõl a lemezrõl mondani, (bár az Enemy címû
számban hallható gitár-sound egy kicsit megviselt),
sok jót sem tudok viszont felhozni, miután annyi hasonló
jellegû produkció készült az elmúlt
10-15 évben, így inkább azt mondom, aki a Loop
Guru, Shelia Chandra, Badmarsh + Shri, Asian Dub Foundation vonalról
szeretne további élményekhez jutni az itt megkaphatja.
Van néhány illusztris vendég is, róluk
se feledkezzünk meg: Ustad Sultan Khan énekes és
saarangi játékos, akivel sokat dolgozott a Midival
az utóbbi években, például a Tabla Beat
Science lemezen is és Anoushka Shankar, aki a Rebirth címû
szép, lassú számban szitározik egy emlékezeteset.
suefo
NIYAZ – NIYAZ –
CD (SIX DEGREES)
 Az
arab-török világ, napjainkban elég nagy
sajtófigyelmet kap, a keleti zenei vonulat meg úgyis
nagy divat régóta. Ugyan mostanában már
lecsengõben van ez az õrület, de az igazán
tehetséges mûvészek azért még
a felszínen tudnak maradni. A Niyaz nevû zenekar egy
vizihulla kinézetû énekesnõbõl
és két talpraesett srácból áll.
Az amerikai Six Degrees kiadó mindig is nyitott volt a keleti
kultúrkör felé és ezt a törekvésüket
nagy siker koronázta, mind helyben, mind az öreg kontinensen.
A többek között vallásos hangvételû
– Allahi Allah – darabok egyenletesen hozzák
a bevált keleti formákat. Tehát a török/indiai/arab
hangszerek és a minimális elektronikus beavatkozás
együttesét. Az album újdonságot nem igazán
mutat, de ha éppen a mûfajt akarnánk bemutatni,
arra tökéletesen alkalmas lenne. A borító
egyik oldalán egy mecset belsõ kialakítását
csodálhatjuk – nem hatásvadász, hanem
ízléses módon és ez igaz a zenei oldalra
is. Carmen Rizzo hangja tökéletesen illeszkedik a dallamvilághoz,
mintha egy külön hangszer lenne. A Niyaz idei nagylemezének
érdemeit ha magasztalni nem is tudom, elismerni azért
igen.
Gandharva
V/A – BRAZILIAN
BEATS 6 – CD (MR. BONGO)
 A
fennállásának tizenötödik évfordulóját
ünneplõ Mr. Bongo kiadó a modern brazil zenék
legnagyobb európai mentoraként egy újabb fantasztikus
válogatást rekkentett össze. 65 percbe 19 számot
zsúfoltak bele, úgy hogy a szelekcióba tényleg
csak nehezen lehetne belekötni, hiszen van itt minden jó
a hip-hop-tól, a bossa nova-n át a house-ig. A sorozat
elõzõ részeinél ugyan éreztem
némi megtorpanást, lehet hogy csak besokalltam akkoriban
a latinból, minden esetre ez a lemez rengeteg kellemes meglepetéssel
halmozott el. Az Arakatuba szokásos batucada-house bombája
egybõl lerobbantja a hallgató fejét, aztán
Marcelinho da Lua & Seu Jorge hallható d’n’b
remixben, de az igazán finom falatok csak ezek után
következnek. A Heavy Joker jazzy-latin-house mestermûve
egy jóval hosszabb maxi verzióért kiált,
nagyon sajnáltam hogy ilyen gyorsan véget ért,
viszont bánatomat rögtön elûzte Juca Chaves
száma, a Take Me Back To Piaui, ami egy lassú, szállós,
együtténeklõs és nagyon laza karibi cucc,
ráadásul dub-os Dubben remixben. A Trio Mocoto latin-funk-ja,
vagy Clara Nunes gyönyörû hangja tovább emeli
a koktél hatásfokát, akárcsak a kötelezõ
sztenderdek, a Take It Easy My Brother Charles legújabb (lassú)
és a Tequila (bolondos) verziói. A Babylon By Gus
címû számban klasszikus zene, hip-hop és
egy veszett jó brazil MC ad egymásnak randevút,
készítõje Black Allen két dallal is
jelen van, méghozzá nem véletlenül, egyszerûen
szuper amit csinál. A szintén zseni Marcelo D2-t most
David Corcus és DJ Primo remixében hallhatjuk egy
kb. tizenkét éves, de nagyon tehetséges MC
társaságában. A végén még
egy kellemes kis poénra is futotta, amiért külön
köszönet jár a lemez szerkesztõjének.
Ilyen egy jó válogatás!
suefo
DELGUI FEAT. COLONEL RED
– IT’S GONNA BE ALRIGHT – 12” (4LUX)
 Paulo
Delgado és Gerd (aki mellesleg a kiadó feje) tavaly
alapította a Delgui névre hallgató formációt,
amelynek kézzelfogható teremtményét
most meg is hallgathatjuk. A négyszámos maxi eredeti
dala az It’s Gonna Be Alright nevet viseli, ami nem hamisítja
meg a lébölrõl kialakított képet,
tehát egy finom broken beat darab, amely Colonel Red hangjával
egészül ki. A holland mester az ütemeket átvariálva
formálta újjá a darabot, bár ez is maradt
az eredeti stílusánál. A másik oldalon
ugyancsak remixeket találunk, méghozzá két
house átiratot a Stereo Twins-tõl, akik a 4Lux új
üdvöskéi. Az elsõ verzió megtartotta
a vokált, míg a második anélkül
bizonyította be, hogy maga az instrumentális forma
is elbírja a darabot. Nem érdemes kertelni, ha túl
sok újdonságot nem is mutatott ez a megjelenés,
azért a jól sikerültek kasztjába simán
benyomhatjuk és élvezkedhetünk rajta akár
éjjel-nappal.
Gandharva
ASHTRAX – BAD RED
– 12” (GLOBAL UNDERGROUND)
 James
Christopher producer és a roppant sikeres lemezlovas Ashley
Caselle, vagyis az Ashtrax legénysége hosszabb szünet
után új kislemezzel örvendezteti meg rajongóit.
A progresszív house és break stílust tökéletesen
megformáló duó egy három számos
anyaggal állt elõ. A Freeload (Freelove) a house érdemeit
próbálja elõhalászni – nálam
nem sok sikerrel – majd a Something To Get Through címû
számukkal a breakbe csaptak át és ez már
sokkal szimpatikusabb is. Fõleg a gitár és
vokál kedvezõ vegyülete csábított
el, ebbõl akár még nagy sláger is lehet!
A kicsit szinti-popos hangzású vokálvibrálások
új élménnyel gazdagítanak. A maxi a
Play It Rosa címû darabbal záródik, amely
hangszeres változatában lett felpréselve. Ugyancsak
a break kategóriába sorolható, a finom zongora
klimpírozással olyan, mint egy készre csiszolt
drágakõ. Gyönyörû visszatérés
a fiúktól, továbbra is ilyeneket várunk!
Gandharva
URBS – TOUJOURS
LE MÉME FILM… – CD/LP (G-STONE / DEEP DISTRIBUTION)
 Mindig
ugyanaz a történet…, mondja az album címe,
ami nyílván arra utal, hogy most egy kicsit múlt
lesz. Ez részben így is van, de azért ennél
jóval többrõl van szó. A hatvanas évek
francia filmzenéi és sanzonjai által inspirált
lemezt Paul Nawrata készítette, akinek munkáival
már találkozhattunk korábban az Urbs &
Chaos, valamint az Urbs & Cutex formációk esetében.
Az Urbs & Cutex duó 2003-as keltezésû, második
nagylemeze, a Peace Talks szinte csak olyan hip-hop gyöngyszemeket
tartalmazott, melyek bearanyozták mindennapjaimat. Ezúttal
egy kicsit más a felhozatal, a már említett
nosztalgikus vonalat keverte össze Urbs igen finom downtempókkal
és tette ezt mesteri arányérzékkel.
Némi segítség is a rendelkezésére
állt Peter Kruder személyében, aki az új
számok demóinak meghallgatása után azonnal
leigazolta a G-Stone-hoz és egyúttal a társ-produceri
munkákat is bevállalta. A 11 számos és
55 perces anyag hallgatása közben igazából
a lelkünk lakik jól, a felemelõen szép
dallamok hosszú idõre elegendõ üzemanyaggal
látják el és jobb esetben mély sebeit
is begyógyíthatják. Finom dobok, elegáns
melódiák, remek vonós témák és
szépen kikevert hangzás teszi elsõ rangú
élvezeti cikké Urbs szólólemezét.
Must have!
suefo
V/A – INTRICATE
MAXIMALS – CD (AUDIOBULB)
 Az
Audiobulb „Intricate maximals” kiadványára
is érvényes az elõzõ válogatáson,
a Switches-en helyet kapott – tiszta underground szellemiséget
tükrözõ - ars poetica: „Az Audiobulb Records
felvállalja a bizonytalanságot, hajlékonyságot
és a kreatív kockázatot. Hanggal festünk.
A hangzásunk sokféle formát ölt: minimál
– hibás – intelligens – játékos
– komoly – erõteljes – ritmikus –
csodás – ijesztõ – dühös –
mániás.” A „hanggal festünk”
vica versa is érvényesül. Megcsodálva
az Audiobulb kiadványokat borító grafikákat,
egységes dizájnt, azok híven tükrözik
a lemezek tartalmát. A lemez farkas csaholással indul,
ambient szõnyegekkel úszunk (Autistici – Nurture
Nature), ám ezek csalóka szõnyegek, alakjuk
folyton változik, „Prhizzm – New Teeth”-jében
a szõnyegek párbeszédbe kezdenek bizonyos törtekkel,
matematikából meg tudjuk: a törtet szõnyeggel
úgy osztjuk, hogy azt a mintázatának inverzével
megszorozzuk. Calika „Latticel Work” címû
melódiáját FSOL-break-ekbõl építette,
elõször darabokra aprította azokat, majd felmelegítve
összeragasztotta. A sejtelmes nevû (és sejtésem
szerint városszéli ipari park egy üzemében
adminisztrátorként dolgozó szociológus-hallgató)
Diagram of Suburbian Chaos „So Gone”-jában Óragerincrugó
Felpattanó kel életre, Taavi Tulev pedig megalapítja
a balti sheffield hangzást, az ember szinte elveszti az Észt!
Cedar AV „Song For Republic”-jában gitárloop-okból
költ egy ambient-balladát, s mikor jól elszállnál
megtalálja az overdrive-ot, nesze neked lazulás! Unscan
„Ter Iara” címû remekjében dimenziókból
dimenziókba utazhatunk, igazi transzcendens élmény
mindaddig, míg Disastrato váratlan nyitásával
a frászt hozza ránk. A mûremekszámba
menõ parashortcut igazi audiobulb-hu pszichothriller, 5 halottat
számoltam meg, mígnem a gyilkos befordul egy kis utcába,
s ott foglyul ejti egy óriáspók, a szánalmas
kimúlás lassú megnyugvásként
újra ambientbe szelídül, s a lemez a hátralévõ
részekben megtartja a fent jelölt mûfaj kereteit.
Az itt leírtak szabad asszociációk, ám
az Audiobulb kiadványok esetében a legkevesebb, mit
megengedhet magának a hallgató, hogy hagyja gondolatait
szabadon szárnyalni a kreatívumtól átitatott
hangélmények által.
Tachapati
DZIHAN & KAMIEN –
FAKES – 2CD (COUCH / DEEP DISTRIBUTION)
 A
hazánkban is gyakran vendégeskedõ osztrák
downtempo duó ezen megjelenését néhány
héttel ezelõtt mutatta be az A38-on, de a lemezen
hallható muzsikák nagy része nem kizárólag
ezért lehet ismerõs. A dupla CD elsõ korongja
egy újabb remix gyûjtemény, ami a csapat által
készített átiratokat hivatott összegezni.
Az olyan gyakran hallott munkák, mint a Serge Gainsbourg,
az Atjazz, vagy a Cay Taylan remixek mellett néhány
ritkaság is felbukkan a szelekcióban, úgymint:
Lyn Leon, Pramod Upadyaya, vagy Bernhard Lang Dzihan & Kamien
értelmezése (utóbbiban Mango húzza a
lemezeket). A színvonalra nem lehet panasz, de fõleg
azok számára érdekes ez a lemez, akiknek nincsenek
meg a maxik, vagy az a rengeteg válogatás, amin a
dalok nagy része már szerepelt korábban. A
második CD-n a Re:Jazz koncepciója ismétlõdik
meg Dzihan-ékra kivetítve, miszerint az olyan közkedvelt
dalaikat, mint a Ford Transit, az After, vagy a Homebase egy igazi
jazz zenekar vette kezelésbe. A szakemberek, a Brut Imperial
Quintet, igazán érzékenyen nyúltak az
alapanyaghoz, a mûtét jól sikerült, mindenki
boldog. Azért legközelebb már tényleg
egy valódi stúdióalbummal kell elõjönnie
a Couch kiadót is igazgató duónak, mert baj
lesz!
suefo
MADRID DE LOS AUSTRIAS
– MÁS AMOR! – CD (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP
DISTRIBUTION)
 A
szerelemnél mi is lehetne jobb, mint még több
szerelem? Ebben a kérdésben igaza van Heinz Tronigger
és Pogo kettõsének. Elõbbi dj-ként,
utóbbi pedig hangmérnökként jegyzett figurák
a császárvárosban, együtt viszont az egyik
legismertebb latin, nu jazz produkciót hozták össze.
2001-es elsõ lemezük, az Amor bejött sokaknak és
az is sikerült nekik, ami igen fontos egy zenekar mûködése
során, saját, jól felismerhetõ hangzást
alakítottak ki. Aztán jöttek a remixek sorban,
Richard Dorfmeister-rel közösen, melyek közül
a legismertebb, a szégyentelenül sokat játszott
Willie Bobo Spanish Grease-je volt, de megemlíthetjük
a Zero 7, vagy a Koop nevét is az ügyfelek között
(egyszer majd biztos kiadják mûveiket összegyûjtve:).
Mivel a név kötelez, a második lemezükön
még mélyebbre ástak a latin zenei kultúrában.
Elrepültek Spanyolországba, ahol helyi erõkkel,
igazi flamenco zenészekkel dolgoztak és nem tették
rosszul. Bevallom kicsit tartottam ettõl a lemeztõl
elõször, hogy uncsi lesz, mert a remixeik számomra
azok voltak, de aggodalmaim alaptalannak bizonyultak, a több
szerelem jobb!
suefo
DIS*KA – WE ONLY HAVE MUSIC
– CD/LP (ECHOKAMMER)
 A
müncheni Echokammer kiadóhoz tartozó dis*ka egyik
fele Albert Pöschl a fantasztikus Queen of Japan trióból
lehet ismerõs, míg társa szólóban
Multiboy-ként zenél. Ketten együtt továbbra
is a kiadó által gründolt electro-pop, electro-punk
nyomvonalon mozognak leginkább, méghozzá elég
meggyõzõen. Eddig két albumot hoztak ki, bemutatkozó
anyagukat, a Hey Dis*ko-t 2000-ben, majd két évvel
késõbb az America’s The Bomb-ot. Úgy
tûnik a folyamat nem szakadt meg, sõt az új
matéria talán jobb és erõsebb is, mint
a korábbiak. A címadó szám például
komolyabb punk teljesítmény, mint amit manapság
a tarajosok össze tudnak hozni. A Mixtape For My Robot nekem
egyenesen a Suicide zenekart juttatta eszembe, vicces blues-elektro-punk
menetelés, de a legjobb talán a Glamour Is A Cold
Drug, nagyon súlyos rockabilly-electro-diszkó flash.
A Big Black Rainbow Over My Life-tól szintén hasra
estem. A sok elektronika után itt egy akusztikus ballada,
ami ráadásul nagyon szép és olyan, mintha
a Ween játszana egy Tom Waits számot, nem is kicsit
meglepõ. Nem lövök le minden poént, mindenesetre
roppant mód élveztem ezt a lemezt, amit ajánlok
mindenki szíves figyelmébe.
suefo
THE FLOWRIDERS –
STARCRAFT – CD (4 LUX)
 Ez
a holland zenekar nagyon szépen vegyíti a broken beat
(náluk nem annyira) szikár dobjait, a szép
dallamokkal, jól eltalált vokálokkal és
fúvós témákkal. Az alapítók,
Hartog Eysman és Vincent Helbers 2000-ben hozta tetõ
alá a projektet, ami mára tíz fõssé
bõvült és olyan arcokat vonultat fel, mint a
billentyûs Joshua Samson, akit Michael Franti oldalán
hallhattunk a Spearhead-ben, vagy Marilyn David énekesnõ,
aki a 4 Hero-ban is fel-feltûnik. A Flowriders-nek eddig két
maxija jelent meg a 4 Lux-nál, olyan remixerek közremûködésével,
mint David Borsu, vagy Gerd (aki egyben a zenekar felfedezõje
is) és mindkét korong kaszált a broken szcénában.
Az albumon szerepel is az egyik kislemezdal, a zaklatott dobokkal
és gyönyörû soul-os énektémákkal
operáló Pheromone, de ezen kívül is találunk
sok jó dalt. Nekem nagyon tetszik a Macy Miles játékos
billentyûfutamaival, vagy a Quest, ami valamivel lassabb,
mint az elõbb említettek, viszont érzelmekben
itt sincs hiány. Összességében ez egy
jól megcsinált bemutatkozó anyag, ami zeneileg
sokkal tartalmasabb, a broken beat világában általában
szokásosnál.
suefo
MISTY ROSES – KOMODO
DRAGONS – CD (FROG MAN JAKE)
 Az
amerikai Frog Man Jake label egyéb megjelenései sem
egyszerûek, de a Misty Roses bemutatkozása minden szempontból
különlegesnek számít. Már maga a
felállás is elég húzós: a londoni
Jonny Perl készíti a zenék nagy részét,
amihez aztán az óceán másik partján
ír szövegeket és énekli fel a dalokat
Robert Conroy. A lemez hallgatása közben olyan furcsa
állapotba kerül az ember, hogy nem tudja eldönteni,
ami szól azt az ’50-es, vagy a ’60-as években
vehették-e fel, esetleg ez valami régi sci-fi-bõl
ide-teleportálódott zenekar mûve, teljesen idõtlen
anyag. Lényegében a bossa-exotica, a trip-hop, a sanzon-pop
és némi alternatív íz sajátos
keveréke ez a lemez, de külön-külön egyik
sem. Csodálatra méltó, hogy valaki még
tud ennyire egyéni hangzást fabrikálni ezen
összetevõkbõl. A nagylemez végén
négy remixet is találunk, hogy teljes legyen az élvezet.
A Luxuriamusic mixe a pszichedelikus krimi-funk egyik legszebb mintapéldánya,
Ursula 1000 electro-pop-beat mûve sem rossz (egyébként
az õ új albumán is lesz némi Misty Roses
vendégeskedés), aztán hallható még
egy kis szinti-pop a kiadótárs San Serac mûhelyébol
és trip-hop Lumen-tõl. Meg kell említeni a
keverésért felelõs Stephen Wright-ot, aki olyan
bandákkal dolgozott már korábban, mint a The
Yeah Yeah Yeah’s, a Liars, vagy a Suicide. Szóval ez
egy izgalmas album, csupa meglepetéssel.
suefo
DIMLITE – RUNBOX
WEATHERS – CD/LP (SONAR KOLLEKTIV / DEEP DISTRIBUTION)
 A
’80-as születésû, svájci állampolgárságú
Dimlite debütáló albumát eddig egy sikeres
maxi elõzte meg a Sonar Kollektív berkeiben, valamint
néhány szám egy helyi kis kiadónál
(A Few Among Others), persze erõsen korlátozott példányszámban.
Emellett remixelt olyan elõadóknak, mint Lal, Season
ft. Ernesto, vagy a kiadótárs Deyampert. Nos, amit
a Runbox Weathers album kínál, az nem éppen
a legegyszerûbb zenék közé tartozik. Kicsit
a broken beat, kicsit a hip-hop, lassú, maximum középtempós
kivitelben, mindez bizarra delayezett vokálokkal megbolondítva,
zakkant közjátékokkal megszaggatva. Valami sötét
hangulatú meséhez jó aláfestés
lenne, csak most nézem, hogy az elkövetõ polgári
neve Grimm..., mondom.
suefo
THE GASMAN – THE
GRAND ELECTRIC PALACE OF VARIETY – 2CD (PLANET MU)
 A
portsmouth-i Chris Reeves második nagylemezén elég
megdöbbentõ zenei csemegékbõl lakmározhat
a kísérleti elektronikára fogékony hallgató.
A Planet Mu egyéb mûvészeitõl lényegesen
különbözõ hangzásvilágú
és azokkal rokon tételek egyaránt felfedezhetõek
a gigantikus terjedelmû kiadványon. Néhány
szám a techno, a breakbeat, vagy a breakcore stílusjegyeit
vonultatja fel, de inkább azok a zenék vannak túlsúlyban,
amelyekben a templomi orgona és a kórusok dominálnak.
Olyan zavarba ejtõ munkákkal találkozunk, mint
például a Muzzle, ami szétcsapott, elfilterezett
technóként indul, majd egy hírtelen váltással
átcsúszik orgonamûbe. Vannak Aphex Twin-t, FSOL-t
idézõ darabok is, ilyen a Radion, vagy a Blister és
kortárs jellegû cuccok, mint a Twit, vagy a Pirate
Reeves. Nekem a legjobban a második CD-n található
Blurb tetszett, amiben egy hanyagul szemplingelt zongara-loop-ra
épülnek a feszes break dobok. Igazából
nemtom kinek ajánljam, inkább azt mondom, hogy aki
könnyû hallgatnivalót keres, az máshol
próbálkozzon…
suefo
TARWATER – THE
NEEDLE WAS TRAVELLING – CD/2LP (MORR MUSIC)
 Az
1996-ban Kelet-Berlinbõl indult TARWATER ötödik,
s elsõ Morr-nál megjelenõ albuma a zenekar
eddigi legjobb alkotása. A hangzásvilág mindvégig
egységes, legfobb jellemzõi a játékosság,
improvizatívnak tûnõ, ám pontosan megtervezett
instrumentalitás, modern elektro-presszó-rock. Az
albumnak éppen ezért semmi stúdió-feeling-je
nincs, olyan mintha egy klubban söröznénk a haverokkal,
hol a TARWATER nyomná a muzsikát. A nyitó Across
The Dial valódi popsláger, könnyû, dallamos,
fülbemászó. Az ezt követõ instrumentális
„Stone” viszont megvillantja a TARWATER hangzás
igazi értékeit: a gazdag hangszerelést, a váratlan
ötleteket. A nyitódaltól három számon
keresztül folyamatosan zuhanunk, egyre mélyebb és
mélyebb rétegekbe, mígnem a Babylon Tower dobgépei
õrült ritmusukkal újra felriasztanak a szendergésbõl.
Számomra a The People az igazi mûremek, különös
atmoszférát teremt a gitárok, dobgépek
és szöveg feszes ritmusa. A szöveg kiegészül
a kántálva elõadott vokállal, ez egyszer
csak vokoderes effektet kap, beúszik a vonós szekció
is: padló! Az ötlet kavalkádból megemlíthetném
még a delay-jel delejezett szájharmonikát s
hegedûket, de ez a hanghordozó is birtokában
van ama ultrának, hogy huszadszor hallgatva is képes
újat nyújtani.
Tachapati
|
