2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2005. AUGUSZTUS

  MOODORAMA – MISTERY IN A CUP OF TEA – CD (AUDIOPHARM)
  NEW COOL COLLECTIVE – TRIPPIN’ – 2CD (DOX)
  SHITMAT – THE LESSER SPOTTED BURBERRY – 12” (PLANET MU)
  BOY ROBOT – ROTTEN COCKTAILS – CD/LP (CITY-CENTRE-OFFICES)
  FINN – THE AYES WILL HAVE IT – CD/LP (SUNDAY SERVICE)
  V/A – 2017 PACIFIC ULTRA SOUND – CD (SUGARLICKS)
  SKEEWIFF VS FORT KNOX FIVE – NOW I AM LIVING FOR ME – 12” (JALAPENO RECORDS)
  SOULSTICE – NORTH BY NORTHWEST: SG – CD (WANDERING SOUL)
  BUTTI 49 – HABIT – CD/2LP (EXCEPTIONAL)
  THE KILLERGROOVE FORMULA - KEEP ON BURNIN’ – 12” (LOUNGE RECORDS)
  LYN LEON – GLASS LOUNGE – CD (SPV)
  INFEKTO – THE REAL FUNK – 12” (MONEY SHOT RECORDS)
  MAELSTROM – ORANGE FREAKY FINGERS – 12” (LAB-ROK)
  COPY CON – SZOLNOK CITY – CD (CHAMELEON)
  ERIK SUMO – THE REAL MOUSTACHE EP – 12” (PULVER)
  BOOGIE ARMY feat UNKLE MASSIVE – INSIDE THE RIDE – 12” (CAREPACK)

MOODORAMA – MISTERY IN A CUP OF TEA – CD (AUDIOPHARM)
A német Moodorama idei nagylemeze már nem a Stereo Deluxe-nál, hanem az Audiopharmnál jelent meg, ahogy a hozzá tartozó kislemez is nemrégiben. Stílusát tekintve követi a formáció eddigi munkáit, vagyis nu jazz és jazzy downtempo. A Walk On By-al induló korong rögtön belevág a közepébe ezzel a tökéletes darabbal, amire Krestin Huber melankolikus vokálja teszi fel a koronát. A Southward Delight-tal folytatódik a kávézói hangulat, majd a megszokottságot nem tûrvén elváltoztatott hangon énekli a véget nem, de aranyat érõ sorokat. Kiváló ritmusával a The Bushoong már Quantic stílusát közelíti, ezt a slágert minden bulibolond ismerni fogja elõbb-utóbb. A Hold On méltó folytatása e remekmûnek, a darab vendégmûvésze ezúttal Stefan Lang, aki a trombitát fújja fáradhatatlanul. A Lovechild után jön az album aduásza: A Present To Mr. Ma. A zongora és a cselló itt igazán varázslatos! A kissé egyszerûbb Fluorious Floods után a Never Mind érkezik, a maga bensõséges, mély hangulatával. Behind The Scences címen jön egy kellemes, lazulós downtempo szám, majd az album a Like It Or Not-tal záródik, ami egy újabb darabka a zenekar szívébõl. Lenyûgözõ élményparkon fut végig a hallgató e lemez segítségével, igazi pszichológiai terápia lehetne, telis-tele katarzis élménnyel.
Gandharva

NEW COOL COLLECTIVE – TRIPPIN’ – 2CD (DOX)
Az idei Sziget fesztiválon is feltûnõ holland New Cool Collective már az ötödik nagylemezét gründolta össze több mint egy évtizedes fennállása óta, ráadásul ez a legutóbbi album duplára sikeredett. Amit a korongokon találunk az helyenként nagyon finom, máshol pedig a katarzis szélére hajszolt jazz, afro beat és funk keveréke, számonként változó arányban elegyítve. A szaxofonos Benjamin Herman a holland jazz színtér egyik kiemelkedõ muzsikusa, szólólemezeivel is elég nagy nemzetközi elismertségnek örvend, a New Cool Collective-ben pedig méltó társakra talált, külön kiemelném a basszeros Leslie Lopez és a billentyûs Willem Friede játékát. Az új lemezrõl már hallhattunk korábban egy kis elõzetest, hiszen a mindig megbízható minõséget szállító Freestyle Records a dj-k örömére néhány hónappal ezelõtt megjelentette az album két gyöngyszemét, a Perry-t és a beszédes címû Conga Ye-Ye-t. A második diszken öt darab tökéletes afro beat számot találunk a visszafogottabb fajtából, ezek felvételéhez egy meglehetõsen autentikus vendég is becsatlakozott, aki nem más, mint a legendás Fela Kuti legendás dobosa, Tony Allen. Többet errõl nem is szólnék, inkább csak arra buzdítok mindenkit, akit érdekel az ilyesmi, hogy nézze meg õket a lemez megjelenésének napján, 15-én, hétfõn a Klubrádió Jazz Színpadon, csalódás kizárva.
Suefo

SHITMAT – THE LESSER SPOTTED BURBERRY – 12” (PLANET MU)
A ragga-jungle és break-core õrületek egyik leglazább mûvelõje, a Shitmat néven zúzó Henry Collins tavaly két olyan nagylemezt is kiadott, amiért fejletlenebb demokráciákban már rég bebörtönözték volna, de szerencsére nem ez történt. Inkább összerakott egy újabb maxit, ami ha lehet még sötétebb és zúzósabb, mint az eddigiek, ráadásul mindezt abroszmintás dizájnnal. Ragga ezúttal nincs, van viszont gabba, meg olyan basszus és dob, ami nagy hangeron simán alkalmas bontási munkálatokra. Néha bevág egy kis csúnya beszédet pihenésképpen, persze mindegyik számban ugyanazt. Alacsony vérnyomásra kiváló gyógyír ez is!
Suefo

BOY ROBOT – ROTTEN COCKTAILS – CD/LP (CITY-CENTRE-OFFICES)
Ez a Németországban tevékenykedõ duó nagyon odafigyel a külcsínyre, nem csak a név és a lemezcím frappáns, de maguk a számcímek is továbbmennek az átlagos csupán megkülönböztetõ funkciónál, így az olyan dolgok, mint a We Accept All Our Parents Credit Cards, az Asthmatic Detroit Car, vagy a Bonjour Frisur erõteljesen megragadják az ember fantáziáját, még mielõtt a lemez felcsendülne. A borító is szép kézmûves munka, egyenesen ordít a polcról, hogy vegyék már le, a fonákon meg egy fiatalos nõi hátsó virít, ami szintén nem rossz. A csapatot alkotó Hans Möller és Michael Zorn 2003-ban debütált a Boy Robottal, de külön-külön is készítettek már lemezeket, míg néhány évvel ezelõtt össze nem hozta õket a sors az Ableton zenei szoftvercégnél, ahol egy területen dolgoztak. A Rotten Cocktails is találó cím, hiszen minden számuk más-más alkotóelemekbõl épül fel, megvillantva az elektronikában rejlõ számtalan lehetõséget, de mégis jól összeért anyaggal van dolgunk, ami nem hagy nyugodni. Ambient, electronica, IDM, diszkó és house borongós melódiákba csomagolva, érdekes váltásokkal, jó dobokkal, szöveg nélkül. Nagyjából így tudnám megfogalmazni a Boy Robot lényegét egy mondatban. Azt már említeni is felesleges, hogy milyen jól szól a lemez, ilyen kvalitású emberektõl ezt elis várjuk.
Suefo

FINN – THE AYES WILL HAVE IT – CD/LP (SUNDAY SERVICE)
Electronica, folk és poszt-rock egyesül, manapság akár popnak is nevezhetõ zenévé Patrick Zimmer alias Finn második nagylemezén. Ez a fajta melankólában áztatott, gitárokkal megtámogatott, de mégis elektronikus alapú muzsika mostanában nagy tömegeket mozgat meg, nem is beszélve a szenvedõs énekrõl. Helyenként az új Coldplay ugrik be (meg egy csomó hasonló), de Finn alapjai jobban tetszenek, az experimentális ritmusok, digitális bugyborékolás, szélzúgás és egyéb gyanús zörejek teszik számomra valamilyen szinten érdekessé, ezt a negyven percnél alig hosszabb lemezt. Azt nem mondom, hogy el vagyok tõle ájulva, inkább ritkán hallgatom, de néha nagyon eltalál.
Suefo

V/A – 2017 PACIFIC ULTRA SOUND – CD (SUGARLICKS)
Egy kiváló válogatással van dolgunk. Annyit mondhatok elöljáróban, hogy ma már negyedszer hallgatom végig és az ilyen elég ritkán esik meg velem mostanában. A lemezen szereplõ tizenkét elõadó egyikét sem ismertem korábban, de ez nem is annyira meglepõ, hiszen mindannyian új-zélandi polgárok és onnan azért nehezen jön el idáig a zene, még ha annyira jó is. Ezeknek a fiataloknak is az adta meg a nagy lökést szerintem, hogy a helyi BMG is beszállt a boltba, bár a kísérõszövegben pont azt taglalják, hogy a CD-knek leáldozott végérvényesen és ez az egyik utolsó hírmondó (azért errefelé még egy darabig megmarad valószínûleg, de ez most lényegtelen). Amit hallunk az hip-hop, soul, funk és némi elektronika ügyesen összegyúrva, meglehetõsen egyéni és ízléses tálalásban. A Ghost Tones, a Solephonic, Brother J, Saccie és a többiek világszintû menetelése még csak most kezdõdött, de máris nagy az érdeklõdés irántuk, Amerikától Japánig bemutatkoztak már rövid idõ alatt és hogy Európa is ki lesz pipálva elõbb, vagy utóbb, az sem kérdés. Friss hangzású urban muzsikákra szomjazók, vegyétek-vigyétek az óceániai mannát!
Suefo

SKEEWIFF VS FORT KNOX FIVE – NOW I AM LIVING FOR ME – 12” (JALAPENO RECORDS)
Rögtön hálát adnék az ötletadónak, mert a lemezen szereplõ mindkét remix igen jól sikerült. Az A oldalon FK5 szemszögbõl élvezhetjük a Skeewiff, Now I am Living For Me-jét. Ezzel véleményem szerint a FK5 az eddigi egyik legjobb remixét készítette el. A védjegyszerû Fort Knox-os dob alapok, izgalmas fúvósok és húzós vokál jellemzi az új változatot. A másik oldalon a FK5 nagy sikerû Brazilian Hipsterét dolgozta fel az angol funk-break legendás producer-duója, a Skeewiff. Az eredeti zenébõl pont annyi hangmintát tartottak meg hogy még felismerhetõ legyen, a tempót viszont alaposan megemelték, ami jó ötletnek bizonyult, így az új változat a klubokban bátran nézhet szembe az eredeti sikereivel. Az óceán két ellentétes oldalán, de hasonló munkamódszerekkel tevékenykedõ két csapat és a kiadók együttmûködésébõl egy idõtálló lemez született, amit még sokáig pörgetnek majd kelettõl-nyugatig, szerteszét a nagyvilágban.
Tarby

SOULSTICE – NORTH BY NORTHWEST: SG – CD (WANDERING SOUL)
A chicagoi SoulStice 2003-ban hozta össze bemutatkozó kislemezét The Melody címmel, mely rövid idõn belül a fõsulis rádiók listájának élére került. Még ugyanabban az évben elkészült az album is szerzõi kiadásban, aztán gyorsan el is fogyott, úgyhogy a nemzetközi nyomás hatására ideje volt nagyobb fokozatra kapcsolni. A most megjelent nagylemez tulajdonképpen a debüt album világszerte terjesztett, újramaszterelt és némileg kibõvített verziója. A zenék nagy részét a félig szudáni, félig amerikai Oddisee követte el, aki saját csapatával a Low Budget Crew-val is bizonyított már, de producerként olyan elõadókkal dolgozott eddig, mint DJ Jazzy Jeff, Talib Kweli, vagy Little Brother. Ennek megfelelõen az alapokkal nem lehet probléma: jazz, soul, funk és klasszikus zenei behatásokkal operáló kellemes hip-hop muzsika ez, amit az MC intelligens, pozitív flow-ja tökéletesen egészít ki. Nem csoda hogy a japcsik már lecsaptak rá, ott a Universal terjeszti a lemezt, ami azért azt is elõrevetíti, hogy SoulStice barátunkról fogunk még hallani.
Suefo

BUTTI 49 – HABIT – CD/2LP (EXCEPTIONAL)
A norvég Butti 49, Snorre Seim és Oyvind Jackson duója, néhány igen sikeres maxi után, melyek olyan kiadóknál jelentek meg, mint a Guidance, vagy a Nuphonic, végre elkészült az elsõ albumával. A korong a Flying címû számmal indul, amiben a broken beat ütemek Emo vokáljával kiegészülve válnak tökéletes párossá, és hívják táncra azokat, akik a zongora pezsdítõ hangjától sem riadnak vissza. A Kongo Mongo-val Buttiék a feszes tempót nem törik meg, csak instrumentálisba mennek át. A soron következõ Lucurable címû számot az egyre felkapottabb angol énekesnõvel, Mayia James-szel karöltve alkották, errõl készült a lemezhez tartozó elsõ maxi is. A legszembeszökõbb különbség az eddigiekhez képest, hogy az ütemek négynegyedre cserélõdtek a változatosság kedvéért. Az Action-ben újabb Butti & Emo koprodukció fültanúi lehetünk, ami legalább annyira jól sikerült, mint elõbbi testvére. Lucy May varázslatos hangjával párosul a Loving You, ami szintén egy emlékezetes, befordultabb kis dal. Az Alan Accelentes címû hatodik nóta, hangszerelésével, húzós és nyers ütemeivel, melodiáival rögtön kedvencem lett. Az album címadó dala két részre lett osztva, egy lassabb és egy gyorsabb változatot és így talán dupla annyi élvezetet kapunk. Egyébként egy régi harcostárs, a Fenomenon énekese Kay hallható a mikrofonnál. A Boogaloo mutatja meg legjobban a Butti 49 csodás virtuozitását, felejthetetlen! A záró darab, a Sun vs Moon, egy a ’30-as éveket idézõ finom filmzenés hangulatú szwing Azhar gyönyörû hangjával. Kiváló album, igazi profi zenészek közremûködésével, megérte kivárni ezt a bemutatkozást!
Gandharva

THE KILLERGROOVE FORMULA - KEEP ON BURNIN’ – 12” (LOUNGE RECORDS)
A német kiadó 50. kiadványával ismét betalált. A Killergoove Formula abszolut sikeres választás volt ehhez a kerek számhoz, amit az is bizonyít, hogy a lemez már túl van egy újranyomáson. A maxi címadó dala a Keep On Burnin’ alapból egy lendületes funk, a stílushoz tartozó tempóval és dobbal, meg egy jó vastag basszusvonallal ami nálam mindig nagy adag pluszt jelent. A kiadó úgy gondolta, hogy a szám megér egy remixet és felkérte a Torpedo Boys nevû formációt ennek elkészítésére. Torpedóékra érdemes odafigyelni, mert amihez eddig hozzányúltak az nálam mind telitalálat volt. Ez alkalommal is így volt és a jó adottságokkal megáldott eredeti verziót sikerült könnyedebbé és játékosabbá varázsolniuk. A KGF a B oldalon emeli a tempót és breakre veszi a stílust, teletûzdelve funkos elemekkel, teszi mindezt azért, hogy szép kerek legyen a történet. Azt gondolom, hogy a lemez három trackjének bármelyike külön-külön is érdemes rá, hogy sokáig ne vegyem ki a lemeztáskámból hát még így egyben. Ráadásul azért is szerencsénk van az anyaggal, mert augusztusban Magyarországon több helyen is fellép a Killergroove, így elsõ kézbõl is hallhatjuk ezt a friss megjelenést.
Tarby

LYN LEON – GLASS LOUNGE – CD (SPV)
Új lounge zenekar a porondon! Nehéz ebben a mûfajban újat mutatni, így a Lyn Leon sincs könnyû helyzetben, de azért megpróbálnak valami rendhagyóval elõállni. A felállás még nem meglepõ: a new yorki Carolyn Leonhart személyében egy szép hanggal megáldott énekesnõ hallható, plusz két jól öltözött svájci, akik pakolják alá a muzsikát. A csapat különlegességét az üveghangszerek használata adja, melyek finoman és stílusosan illeszkednek a lounge forma- és hangulatvilágához. A kiszámíthatóság árnyéka sajnos végig követi a lemez alkotóit, de ennek ellenére kellemes perceket fog szerezni a Glass Lounge. A lírai vonal erõteljesen érvényesül a számokban, ám elaludni azért így sem fogunk, sõt amennyiben a következõ lemezt erõsebb kiforrottság fogja jellemezni, akkor biztosra veheti a csapat a sikert. Ha most az „idõtállás” magas fokát nem is sikerült elérni, a fejbólintásunkat azért mindenképpen sikerült kiharcolniuk. Aki egy kellemes, dzsesszes, popos beütésû hallgatnivalóra vágyik, bátran próbálkozhat a Lyn Leonnal is.
Gandharva

INFEKTO – THE REAL FUNK – 12” (MONEY SHOT RECORDS)
Valaki valamit nagyon tud a Money Shot Recordsnál, ez a fiatal kanadai break kiadó eddig három 12”-est adott ki és a tetszési indexemen mindhárom 100%-os. Az Infekto már két lemezt jegyez a kiadónál, melyek közül ez a legutóbbi most olyan alapokra épül, hogy még a legnagyobb csajozás közepette is képes a figyelmet magára vonni. Az tuti, hogy ha ezt játszod nem jönnek a már jól ismert dumával ’’Valami pörgösebb nincsen?’’ A lemezen található egy remix is, amit a német Boogie Army készített, ez a remix egy kicsit mackósabb lett, mint a eredeti verzió. Infekto változata a húzosabb, teljes mértékben a helyén van minden a legcsekélyebb mértékû hiányérzetem sincs vele kapcsolatban, jó érzékkel eltalált arányok a funk és break pimasz összegyúrása ez, igazi dögös partizene a szó legjobb értelmében.
Tarby

MAELSTROM – ORANGE FREAKY FINGERS – 12” (LAB-ROK)
A Maelstrom funky breakjei az ideális megoldást jelenthetik egy buli színesítésére, felpörgetésére. A break alapok biztosítják, hogy a kedves közönség ne maradjon ülve, a hangszerelése pedig hatékonyan segít rá az elsõ tánclépések megtételére. A basszusgitár tépése szédületes hatást tud elérni még az amúgy bot lábú embereknél is, a fúvósok meg nagyon ügyesen felejtetik el a gátlásosságunkat. Azt nem állítom, hogy szétrúgják rá a ház oldalát, de azt igen hogy ez a lemez képes megbolondítani egy kicsit az embereket. Az elõbbi megállapítások igazak talán az egész kiadóra, hiszen fincsi kis zenéket kínálnak a break palettán ezek az orült franciák.
Tarby

COPY CON – SZOLNOK CITY – CD (CHAMELEON)
A Tigris zenekar énekeseként megismert Copy Con elsõ szólóanyagával olyan utazásra invitál minket, amire már sokan és régóta várunk, hiszen ez a szolnoki srác igazi elementáris erõvel tolja az arcunkba a vegytiszta raggazint, ami fényévnyi távolságba repít minket a vérszegény próbálkozásoktól, amiket a magyar lemezipar eddig kitermelt a témakörben. A titok nyitja egyszerû, Copyhoz az önbizalom mellé nem pénz és futószalagon dolgozó producerek, hanem elhívatott zenészgárda és tehetség társult, a könnyûzene ezen problémáját egyébként némileg érinti is Szar szám címû vicces kis dalában. A szövegek nagy része a magyar rögvalóságból táplálkozik, sajátosan feldolgozva azt, gondolok itt a lakótelepi fiatalok mindennapjait taglaló dalra, vagy a címadó szerzeményre, ami mellesleg a lemez egyik legszebb száma is. Az sem marad rejtve, hogy Copy baby bírja a természetes dolgokat, errõl szól a Mona Lisa mosolyát firtató dal, vagy például a Ganja Mama. Olyan meglepõen ötletes témájú dalokat is találunk az albumon, mint egy esõûzõ szertartási éneket, vagy a barátai esküvõjére írt, de univerzálisan használható lakodalmas raggát, a Lagzit. Személyes kedvencem a Soha, amiben Copy Con hip-hop projektje, a Flegma Dogs vendégszerepel egyértelmûvé téve, hogy több van a történetben egy lemeznél, remélem mihamarabb hallunk felõlük is. Visszatérve ehhez az albumhoz közremûködõkben nincs hiány, a mikrofonnál az angyali Rika, ellenpólusként Busa, Morzsa és Kemon segít be, a tuti zenéket pedig az Irie Maffia, Mango, a Pluto Project és a Secta Chameleon írta. Valahogy így kéne ezt csinálni… béke veletek!
Suefo

ERIK SUMO – THE REAL MOUSTACHE EP – 12” (PULVER)
Magyar zászló hirdeti a borítón Európa szerte, Erik Sumo azaz Tövisházi Ambrus újra itt van! Az Ohm címke alatt megjelent Drakula (lásd kicsit korábban) után visszatért a szívünkhöz oly közel álló Pulveresekhez, persze el se jött onnan, de már egy ideje várnunk kellett, hogy a szeptemberben megjelenõ album (My Rocky Mountain) elõtt kapjunk egy kis ízelítõt. Csak ismételni tudom önmagamat. Ahogy már a Drakuláról írtam, ezen az EP-n is valódi Erik Sumo-s bolondéria hallható. Mindhárom szám – plusz egy beat verzió – ritmusképleteiben, hangzásában egyedi. Hol a broken, hol a balkán villan meg. Hazánkban már ismertté vált zenekarokból verbuvált össze a számokhoz kísérõzenészeket: Dudás Zsombor, Pápai István, Balahoczky István, Márkos Berci, Drapos Gergõ, Subicz Gábor és aki az igazi bajuszra felteszi a bajuszfogót hangjával – Kiss Erzsi. Nem is beszélve Fábián Juli hangjáról, aki a Sumo-féle Gershwin Summertime átiratot énekli. Ha nem a lokál beszélne belõlem, akkor is azt mondanám, hogy a Panorama Series öt EP-je közül ez a legkiemelkedõbb. Nem hiába tették meg záróakkordnak. Az öt borító-koncepció is vicces, az egyik oldalon a producer stúdiójában készült portré, a másikon egy távolkép a mûvészrõl vagy mûvészekrõl, amint épp szülõvárosukban, élõhelyükön sétálnak, ténykednek, punnyadnak. Erik Sumo stúdiós képe kicsit elüt a többitõl, ahol hájtek berendezések között úgy csinálnak mintha csinálnának valamit, Ambrus a perkák, népi- és egyéb hangszerek között laptopja elõtt ülve somolyog. Szeretem az árulkodó borítókat. Respekt Robin Hoffmannak, aki összehozta ezt az EP sorozatot. Nagyon várom már az albumot.
Kork

BOOGIE ARMY feat UNKLE MASSIVE – INSIDE THE RIDE – 12” (CAREPACK)
Boogie Army-ék ezen lemezükkel a könnyedebb nyári breakpartik abszolut slágereit kínálják egy db 12"-esen. Úgy gondolom, ha ez a lemez hamarabb jelenik meg, mondjuk a nyár elején, akkor ma már mindenki ezt dúdolná, mondom mindezt azért, mert az összes olyan elem fel van vonultatva, amit mi magyarok oly nagyon kajálunk. Táncba hívogató lüktetés, hozzá egy kis fülbemászó dub-os refrén enyhe filterrel (már a második körben együtt énekli mindenki), meg egy jó kis dobalap, hogy összeálljon az egész. Azt nem állítom, hogy életemben elõször tõlük hallottam ilyen zenét, de azt igen, hogy ritkaság az ilyen mostanában. Ezt a 12”-est elsõsorban a könnyed szórakozás híveinek ajánlom.
Tarby