2005. FEBRUÁR

  MYSTERYMEN – EVERYTHING BUT AN ANSWER – CD (DISKO B)
  SILICON SOUL – WHO NEEDS SLEEP TONIGHT – 12” (DISKO B)
  ILLEKTRIC – PARANOIA – 12” (DISKO B)
  ELECTRONICAT – DANS LES BOIS – 12” (DISKO B)
  MASHA QRELLA – UNSOLVED REMAINED – CD/2LP (MORR MUSIC)
  MICHAELA MELIÁN – BADEN-BADEN – CD/LP (MONIKA)
  MICHAEL J. SCHUMACHER – STORIES – CD (QUECKSILBER)
  BJ NILSEN – FADE TO WHITE – CD (TOUCH)
  KONEVELJET 1 – DAMN & WELKOM – 12” (EXOGENIC BREAKS)
  JÓHANN JÓHANNSSON - VIRTULEGU FORSETAR - CD + DVD Audio (TOUCH)
  SPLITBEAT – COPENHAGEN JAZZ – 12” (AUDITORY DESIGNS)
  PVJM - I THINK YOU ARE - 10" (EXOGENIC BREAKS)
  ROBERTO DI GIOIA’S MARSMOBIL - STRANGE WORLD - CD (ACT :NUJAZZ)
  DAVID LAST – THE PUSH PULL – CD (AGRICULTURE)
  STEREO TOTAL – DO THE BAMBI – CD / 2LP (DISKO B)
  V.L.A.D. – EMO-DROIDZ – CD / LP (LABORATORY INSTINCT)
  V/A – THE SWED.U.S.H CONNECTION – 12” (SWEDISH BRANDY)
  MOD X meets PAUL MURPHY – THE QUEST – 12” (ICE&SPICE)
  HIRD – MOVING ON – CD (DNM)
  DYNAMO PRODUCTIONS - GET IT TOGETHER - CD / 2LP (UNIQUE)
  JIMMY BEHAN – DAYS ARE WHAT WE LIVE IN – CD (ELUSIVE)
  V/A – AFRICAN DOPE SOUNDSYSTEM - CD (AFRICAN DOPE)
  CLICHE – AN OPTIMIST – CD (SENECIO)
  CLICHE - THE MUDDINESS - CD (SENECIO)
  KALAHARI SURFERS – MUTI MEDIA – CD (AFRICAN DOPE)

MYSTERYMEN – EVERYTHING BUT AN ANSWER – CD (DISKO B)
A Kraftwerk-re hajazó, 2001-ben alakult angol Mysterymen nagyon kemény fába vágta fejszéjét. Az elektronika atyjainak stílusában, önmagukat techno-opera-futuristaként meghatározva próbálnak újat alkotni. Túllépve a hasonlítgatáson, nem egy rossz csapat ez. Az Everything But An Answer albumról kimásolt három track-es kislemez az élvezhetõség határát súrolja, felülrõl. Nekem a hazai Casio Samples ugrott be, annyi különbséggel hogy õk egy kicsit jobban tetszenek, mint a Mysterymen. Pozitívum azért akad bõven ezen a lemezen, fõleg a hangulatos és egyúttal dallamos Space Attack címû darab, amiben jól sikerültek a vokóderes vokálok is. A befejezõ Electromode a maguk jellemzése alapján is „extra dark”, szóval nincs itt semmi susmus, nem zsákbamacskát árulnak:) Szerintem sokan azt hittük, hogy a techno-pop már csak az utolsókat rúgja, hát itt az élõ bizonyíték rá, hogy a mûfaj tovább alakul és virágzik!
Gandharva / suefo

SILICON SOUL – WHO NEEDS SLEEP TONIGHT – 12” (DISKO B)
A Silicon Soul kislemezének fõdala – Who Needs Sleep Tonight - olyan, mint egy kifordított popszám, egy õrületes vokállal felturbózott rágógumi-zene. Esetlen és humoros voltában rejlik az ereje, ami még talán a Beethoven rajongókat is levenné a lábukról… Az elsõ feldolgozás egy broken electro mix, a Morr Music és a Payola egyik legjobb csapatától, a Tied + Tickled Trio-tól. A felére csökkentett tempó és a rock gitáros betét a mélybe húz, de nyolc perces hosszának ellenére sem unalmas, még talán emészthetõ is. A következõ versenyzõ Abe Duque, aki olyan címkéken volt hallható korábban, mint a Gigolo, a Tresor, vagy a Nova Mute, stílszerûen egy electro-house verzióval próbálkozott. Kicsit hosszú ez a 7 perc, de a megfelelõ környezetben valószínûleg jól mûködik. Az utolsó remixer, Insanity – ugyancsak a house-t választotta alkotása alapanyagaként, ezúttal a progresszív fajtából. Elismeréssel állok a Silicon Soul elõtt, egy tuti számot dobtak a piacra, ami elsõ hallás után makacsul a fejedben ragad, csak így tovább!
Gandharva / suefo

ILLEKTRIC – PARANOIA – 12” (DISKO B)
Az Alex Stark néven is dolgozó spanyol electro producer és Dr. Dre egyik háttérénekese, Aqeel találkozásának eredménye az Illektrik, aminek Paranoia címû bemutatkozó korongja igazán érdekes kis darab. A címadó egy sötét hangulatú futurisztikus, de egyúttal a ’80-as éveket is idézõ opusz, meglehetõsen beteg su-su-zó refrénnel. Az igazi meglepetés a következõ számban, a Heat-ben rejlik. Elektro-hip-hop-r’n’b gyurma ez, ami minden akadályt elsodorva megy, mint egy dózer, húzós cucc. Az utolsó szám is egy r’n’b vokálokkal fûszerezett house és az electro keresztezésével készült, hipnotikus dal.
suefo

ELECTRONICAT – DANS LES BOIS – 12” (DISKO B)
A francia Electronicat a rock-electro-disco háromságban tevékenykedik. A Dans Les Bois bájos francia akcentussal, angol nyelven elõadott rock-os dal némi elektronikával kiegészítve, nem igazán táncolható darab. Rögtön utána egy másik verziót, a Cheap Records vezér Patrick Pulsinger remixét is meghallgathatjuk az elõzõ számra, ez a füleknek már kellemesebb, lüktetõ electro-pop megtartva a western-es gitártémát. A harmadik szám – La Sauvage Cat – Sandy Nelson doblemezeit idézi, azzal a különbséggel, hogy teret adtak az elektronikának is. Ezt nem lehet leírni, hallani kell. Nagyon jó ötlet, némi dallam azért elfért volna még benne, de így is vigyori darab. A záró track ugyancsak egy Dans Le Bois remix, méghozzá a méltán népszerû Cosmo Vitelli tollából. Nekünk ez tetszik a legjobban a maga pörgõs és kattogós, tapssal alapozó jungle-rock megõrülésével, nem kis örömünkre a szövegekkel is kezdtek valamit, így még jobban élvezhetõ. A szintén most megjelent Voodoo Man címû albumon is megtalálhatóak az eredeti verziók.
Gandharva / suefo

MASHA QRELLA – UNSOLVED REMAINED – CD/2LP (MORR MUSIC)
2002-ben, amikor a Luck címû elsõ Masha Qrella szólólemez megjelent úgy éreztem, hogy most valami hatalmas ûr töltõdött be az általam hallgatott zenék közti térben. A mai napig is így érzem. Poszt-rock és electronica között ilyen szép kapcsolat talán nincs is másik, de ha mégis abban sincs ennyi lélek és költészet. Az a lemez nem évült el, ez az új pedig nem különbözik sokban tole. Szintén remekmû. Finom elektronikus puttyogás és érzékenyen vibráló gitárok keverednek Masha gyönyörû hangjával a legjobb arányban. Egy számban besegít a Rechenzentrum, a felvételeknél pedig egy régi harcostárs, Norman Nitzsche, akivel a Mina nevû zenekarban játszanak együtt. Az elõzõ anyag még a Monika kiadónál jelent meg, de az Unsolved Remained már a német electronica színtér legfontosabb mûhelyénél, a Morr Music-nál lát napvilágot február utolsó napján. Otthoni hallgatásra jelen pillanatban nem tudok jobbat.
suefo

MICHAELA MELIÁN – BADEN-BADEN – CD/LP (MONIKA)
A berlini Monika kiadó, ami az elektronikus zenében utazó hölgyek fellegvára mindig valami csemegével kápráztat, amire érdemes odafigyelni. Itt jelennek meg a céget irányító Barbara Morgenstern lemezei, de Masha Qrella debütáló korongja, vagy a Burka Band néven elhíresült elsõ afganisztáni nõi zenekar is a Monika címkét gazdagítja. Michaela Melián egy kicsit elkanyarodott a kiadó eddigi zenei vonalától és az electronica helyett inkább a minimál techno-t vette kiindulási alapnak. A varázslat viszont nem ebben áll. Michaela bátran kísérletezõ mûvészként szép, lassú cselló és zongora dallamokkal keverte össze a szikár alapritmusokat, amitõl azok teljesen más jelentést nyertek. A lemez végén még egy sajátos Roxy Music feldolgozással is megajándékoz minket a mûvésznõ, amiben szerencsére énekel is, kár hogy a többi számban nem, jól áll neki.
suefo

MICHAEL J. SCHUMACHER – STORIES – CD (QUECKSILBER)
A new york-i Michael J. Schumacher, a komponisták azon családjába tartozik akik nem az egyszerû szórakoztatást tûzték ki célként maguk elé. A minimál electronica és a kortárs zene határán egyensúlyozó mûveivel viszont komoly eredményeket ért már el. 2003-ban a Wire magazin az év legjobb modern kompozíciójának választotta aktuális lemezét, a Room Pieces-t. Persze ettõl még egy átlagos hallgató nem igazán fogja szeretni Schumacher alkotásait. Leginkább azoknak ajánlható ez az album, akik a kortárs zene újdonságaira kíváncsiak. A Stories három negyedórás és egy félórás részbõl álló nagy lélegzetû mû, amit többek között basszusklarinéton, csellón, hegedûn, gitáron és trombitán a szerzõn kívül tizenkét zenész szólaltat meg. Az elsõ rész (Still) alig hallható zajocskák folyamatos morajlásából áll. Ezt váltja a robbanásszerû, hírtelen zajokkal ijesztgetõ második negyedóra. Harmadikként a Room Pieces new-yorki élõ elõadásából hallhatunk egy részletet, amiben az éles digitális zaj kap fõszerepet. A lemezt záró Pulse címû részben a zongora dominál, ez olyan mint egy elvont filmzene. Engem túlzottan nem fogott meg ez a lemez, de hátha másnak még fekszik.
suefo

BJ NILSEN – FADE TO WHITE – CD (TOUCH)
A svéd származású Benny J Nilsen a 90-es évek elején három albumot adott ki Morthound néven a legendás Cold Meat Industry-nál. Itt még nem voltak kiforrott elképzelései, a három lemez olyan mintha három különbözõ elõadó készítette volna õket. Kis szünet után Hazard néven folytatta pályafutását. Munkássága négy album, amelybõl az utolsó kettõ már a Touch Records-nál jelent meg, legutóbbi nagylemeze pedig már saját nevén került kiadásra. Az album stílusa egy sajátos keveredés, a korai 80-as éveket idézõ industrial, a jelenlegi modern kísérleti elektronika és a dark ambient között. Az album hangulatát tekintve illene a Cold Meat Industry új megjelenései közé is. A dark ambient és a kísérleti elektronika mesteri összehangolása - véleményem szerint - a Touch eddigi legjobb kiadványát hozta létre. A megszokott minimal ambient hangzáshoz egy kis mozgás, mozgalmasság párosul ezúttal, amivel páran már próbálkoztak de nem mindenkinek sikerült ennyire jól. Egyébként az a szerencsés helyzet állt elõ, hogy a február közepén megjelenõ korongot március végén az Ultrahang fesztiválon már élõben is tesztelheti a nagyérdemû.
Pék

KONEVELJET 1 – DAMN & WELKOM – 12” (EXOGENIC BREAKS)
Rengeteg más dolog mellett az is jó a break-ben, hogy a rock és a disco elõnyeit tökéletes egységbe tudja kovácsolni, ha valaki megfelelõ precizitással kezeli az arányokat. A Helsinki-ben élõ srácok mindenesetre (a kellemesen Cult-os utóérzetû vokállal, szüleink kedvenc gitár-riffjeivel és a bratyó kedvenc disco-basszusával) az iskola példáját rántották össze egy ilyen számnak. Nem az a típus, ami azonnal, feltétlenül beindít, de ha már bent vagy a tánctéren, akkor aztán... A másik oldalon lévõ szám, a ’Welkom’ egy kidolgozott, ám átlagosnak mondható közép-tempós tánczene, aminek inkább mondanivalója állít emléket. A szöveg annyira szarkasztikus és cinikus, amennyire legjobb tudomásom szerint csak a magyar humor tud lenni. Pl: ”Ne mutatkozz be, ne mosolyogj, ne légy felszabadult, köszönöm, Isten hozott Finnországban!” Úgy néz ki, tényleg azonos õsöktõl származhatunk...
clairvo [MustBeat]

JÓHANN JÓHANNSSON - VIRTULEGU FORSETAR - CD + DVD Audio (TOUCH)
A Touch olyan elõadók korongjait gondozza, mint Mika Vainio, BJ Nielsen, Fennesz vagy a Biosphere. Az egységes és nagyon igényes papírtokban megjelenõ szépséges kiadványok egyik non plus ultrája Jóhann Jóhannsson második albuma, a Virtulegu Forsetar. Jóhann Jóhannsson egy a kísérletezõ, elektronikát kortárs és klasszikus elemekkel bátran vegyítõ izlandi zeneszerzõ.
Az elsõ albumára, az „Englabörn”-re is jellemzõ útkeresés és finoman hangoltság eme kiadványnak is sajátja, azonban itt egyetlen téma köré szervezõdik az egész darab, mely négy tételbõl, három 14 perces és egy 21 perces (záró) szakaszból áll. Tizenegy zenészt hallhatunk, kik rézfúvós, ütõs, orgona és zongora illetve elektronikus hangszereket szólaltatnak meg. A fúvós szekció egy egyszerû témát játszik újra és újra, ez a téma, mint szimbólum maga az anyag. S közte orgonák, elektronika, ütõsök, néha „csak” zúgás, ez a tér, energia, gondolatok, csend.
Az anyag és tér játéka már a darab õsbemutatóján, 2004 januárjában is szerepet kapott, Reykjavik egyik legszebb templomában, a Hallgrimskirkjá-ban rögzítették a lemezt.
J.J.: „A darab elsõ elõadásán a templom mennyezete tele volt kék, héliummal töltött lufikkal. Ezek idõvel lassan a földig süllyedtek, szétszóródtak, s körülvették a hallgatóságot. Meglepetésre a ballonok reagáltak a hangokra, követve a magasabb frekvenciákat, mikor a hang felerõsödött. Közben a fény folyamatosan változott a templom ablakain át, amint a Nap lenyugodott.”
A Virtulegu Forsetar modern korunk tudományos világának olyan mélyen filozofikus zenei összegzése, mint például a fiziko-teológia korában Vivaldi Négy évszaka. Üzenete fennkölt és transzcendens, számomra pedig e-képp szól:
Gyönyörû ez a világ.
Az itt és moston túl a végtelenbe nyúlik.
Lelkünk mennyei harsonák rezgéseiként összeérnek és szétválnak, hogy újra összeforrjanak.
A mélység és magasság, mint Õsapa és Õsanya tekintenek drága gyermekükre a valóra.
Ne féljetek az õsök tudásától, mert mindezek bennetek öltenek testet, hogy megvalósítsátok az alkotó terveit. Ez az élet, az élet teljessége.
Gyönyörû ez a világ.
Ne szégyelljétek, ha könnyetek arcotokat áztatja, felszárítja majd a szél, hogy párájával gazdagítsa a földet.
Eljõ a tavasz, s ez most a megtisztulás ideje.
Legyetek boldogok, mert a lét csodálatos!
Gyönyörû ez a világ.
tachapati

SPLITBEAT – COPENHAGEN JAZZ – 12” (AUDITORY DESIGNS)
Az elsõ Auditory Designs megjelenés sikerrel vette a kritkusok és a közönség akadályát is. A maxi Splitbeat nyugis Copenhagen Jazz címû számával indít, kellemes lebegõs zene a downtempo és lounge stílusvilágának szeletébõl. A rögtön utána következõ Modem Child is hasonló érzelemvilággal töltött, laza jazzes kivitelben. Az utolsó darabot Rumpistol jegyzi, a sajátos befordulós jazz-ambientet képviselve, nekem ez is tetszett, annak ellenére hogy 10 perces koncentrációs zavart okozott. Érdeklõdéssel várom a folytatást, a nagylemez(eke)t. Ezek alapján csak jóra számíthatunk, hajrá!
Gandharva

PVJM – I THINK YOU ARE – 10” (EXOGENIC BREAKS)
Egy újabb finn mûvész, aki két szám erejéig megint csak rácáfol az északi népek hidegvérûségére. A 26 éves PVJM 10”-es korongján két igazán extravagáns, egyenként 8 perc körüli, tánctér-töltõ monstrum kapott helyet. Az ’A’ oldalon, a címadó ’I Think You Are’-ban szándékosan elcsúsztatott csettintések, felfoghatatlan, õrûlt ritmusképletek dolgoznak a háttérben miközben a basszus karakteres old-school hangulatú, bólogatós ritmusa harmóniában tartja ezt a leginkább break felé hajló stíluskoktélt. Szükség is van erre, mert a fúvósok közben úgy csörtetnek, hogy az embernek hirtelen tátva maradhat a szája. A ’B’ oldalon, egy újabb örökérvényû gyöngyszem, a ’Pig Lips’ hallható. Megint csak vidámság mind felett; még ha szûkebb zenei keretek közt is. A stílus: legbevállalósabb, lüktetõ energiájú break; a hangulat: ereszd-el-a-hajamat. Durván
clairvo [MustBeat]

ROBERTO DI GIOIA’S MARSMOBIL - STRANGE WORLD - CD (ACT :NUJAZZ - 2003)
Roberto Di Gioia Milánóban született 1965-ben. 4 évesen kezdett zongorázni, 1975-tõl a németországi Eichstätt város zenei iskolájában folytatta a tanulmányait. Azokat befejezve Münchenbe költözött, ahol elindította profi zenész karrierjét. Együtt zenélt többek között Art Farmerrel, Joe Lovanoval, James Moodyval és Johnny Griffinnel is, de a zenerajongók által talán a Klaus Doldinger nevével fémjelzett Passport brilliáns billentyûseként lehet a legismertebb. A kilencvenes évek közepe óta saját zenét is szerez (pl. Wolfgang Haffnerrel megalapította a Zappelbunde együttest), a 90-es évek végén pedig zenei tevékenységénék kiszélesítése érdekében létrehozta a Marsmobilt, amelyben jazz, minimálelectro és lounge pop stlíusjegyeket elegyít Burt Bacharach-szerû hangszereléssel napjaink zenei köntösébe burkolva. Elsõ albuma 1999-ben jelent meg a Payola Records-nál. A Strange World a müncheni ACT kiadó nujazz címkéjénél a debütáló album, amelyen a multiinstrumentalistát – aki a basszus és dob programozás mellett egy személyben zongorázik, gitározik, wurlitzer–ezik, Fender Rhodes-on billentyûzik, tablázik, szitározik és énekel rajta - olyan illusztris vendégzenészek támogatják egy-egy szám erejéig, mint pl. Klaus Doldinger, Till Brönner, Nils Landgren, Wigald Boning, vagy a FleshQuartet. Személy szerint engem már a lounge pop-os Flowers címû szerzemény elsõ másodpercei meggyõztek arról, hogy ez az album kell nekem, kiválóan lehet rá bóklászni a városban, mialatt Lisa Wahlandt barátságosan énekel egy hippis szöveget a fülünkbe. A Hand in Hand rátesz még egy lapáttal, aki még ettõl a – Till Brönner szárnykürtje és Roberto Di Gioia csipogó billentyûzése által dominált - hangfolyamtól sem nyugszik meg, az vegyen be inkább egy Xanaxot - vagy hallgassa tovább az albumot. A hátradõlõs, leülõs Crazy 5-ban folyatódik az ûrcsipi, és felerõsödnek a jazz elemek. A szám – ahogy az egész album is – kitûnõen hangszerelt, bár néhol egy kicsit soknak és karcosnak érzem a magas hangokat, ahogy egyébként Nils Landgren albumain is zavaróan ércesnek szoktam érzem néha a trombitát. (Mondjuk a magas hangok hangszerelését illetõ hasonló véleményemmel már a szigetes Oi Va Voi koncert után is egyedül voltam, szóval lehet, hogy bennem van a hiba.) A címadó Strange World sejtelmesen és sunyin lopakodó jazz, egy kis továbbborítós átalakítással akár valamelyik Lynch-filmbe is elmehetne egy Badalamenti-szerzeménynek. A bólogatós basszus és dob témával, valamint Johannes Enders tenorszaxofonjával és Lisa vokáljával megtámogatott Silver Dreamer tovább erõsíti az amúgy sem gyenge zenei anyagot, a Love Contains All Human Spirit–tel pedig nagy örömömre megjelenik a bossa nova is. A FleshQuartet kiváló vonósai, Steffen Schorrn andalító baritonszaxizása, a fakopi valamint Roberto Di Gioia billentyûn táncoló ujjai lágyan ringatják a hallgatót. Az indiai beütésû Talam Mishra bõven felférne egy jobb Buddha Bar-os válogatásra, Klaus Doldinger fuvolája, a tabla és a szitár gyönyörûen gyógyítják a lelket és a szellemet, Roberto Di Gioia itt sem bukik meg összhangzattanból. A Frank Möbus vendéggitárossal megerõsített Trust a Massive Attack Blue Lines-os korszakát idézi fel bennem, triphop a javából! A Ragha Sid-ben – nagyon helyesen – újból megjelenik a tabla és a szitár, a hallgató szelleme már a fellegekben járhat, de egy-egy jól elhelyezett „fight fight fight fight” vissza-visszahúzza a kõkemény bólogatós valóságba (ha jól értem a szöveget). Johannes Enders tenorszaxija itt is nagyon a helyén van. A Sir Revival–lal folytatódik a bólogatás, Wigald Boning hepi fuvolája mellett az ütemek és az elvetemülten visszhangzó gitárakkordok valamelyik hetvenes évekbeli ultralaza krimibe kalauzolhatják azt a hallgatót, aki nyitott az ilyenekre, legalábbis én megengedem most magamnak ezt az asszociációt a beköszönõ szitár alatt. A Private Ocean nyomott, borús hangulata az általam ismert Portishead számokra emlékeztet. A gitáros-szitáros levezetõ Yelloworange tovább simítja a megviselt idegeket. Ember legyen a talpán, aki nem hallgatja meg újból a lenyûgözõ CD-t, nekem mindenesetre eszembe sem jutott ilyesmi! Szóval bátran ajánlom annak az albumot, aki nem veti meg a t.k. a Morcheeba, az Air, a Bonobo és az Arkestra One által képviselt zenei vonalat, én személy szerint már rongyosra hallgattam a CD-t tavalyelõtt decembere óta, amikor is – szokásomhoz híven a prekarácsonyi õrületek elõl lemezboltokba menekülve - belefutottam a Krúdy Gyula u.-i CD bárban. Mindenfajta komolyabb filozofálgatási és szakértõnek tunési szándék nélkül akár azt is mondhatnám, hogy ez (például) (lehet) a zene 2005-ben :-)
tomanek

DAVID LAST – THE PUSH PULL – CD (AGRICULTURE)
Feldarabolt dance beat-ek, némileg nojziba átfordulva – ilyen definíció után már nem érhet senkit se meglepetés, ha ezt a David Last lemezt hallgatja. Broken beat-tõl a downtempo-ig mindent megtalálunk az ütemeket tekintve. A hangminták is elég súlyos és széles skálán mozognak. Némely szám felfogható, mint a híres tévémûsor, a hangyák háborújának aláfestõ zenéje. Ám a történet nem ilyen egyszerû, a tücsökciripelést és a tangóharmonikát sem kímélõ Last, az indiai feelinget is belecsempészve hozza létre a különös atmoszféráját ennek az ambientes lemeznek. Szerencsére a karcolós stílust kerülve adja meg minden gótikus szépséget kedvelõ hallgatónak az örömteli érzést, hogy létezik ilyen zene is. Csüggedésre semmi ok, ha bejártuk a hangok által belénk préselt érzéseket, akkor egyértelmûen felderülve nyomjuk a replay gombra ujjpercünket.
Gandharva

STEREO TOTAL – DO THE BAMBI – CD / 2LP (DISKO B)
’98-ban ismertem meg ezt a zenekart, amikor harmadik nagylemezük a Jukebox Alarm megjelent. Így utólag visszanézve szerintem az volt a legjobb albumuk, rövid, ütõs dalokkal egy felesleges hang nélkül, nem csoda hogy egybõl rákattantam és még ma is gyakran elõkerül. Azóta megjelent két további korong, a My Melody 1999-ben, majd két évvel késõbb a Musique Automatique. Ezeken is azt az egyénire kevert zenei stílus kavalkádot hallhatjuk, amitõl olyan nagyon jó a Stereo Total. Angol, német és francia nyelven váltakozva elõadott, Gainsbourg féle sanzon-pop, punk-rock, új hullám, és minimál electro-pop fúzió. A Musique Automatique-on már ez utóbbi van túlsúlyban, csakúgy mint az új albumon, a Do The Bambi-n. A duót alkotó Brezel Göring és Francoise Cactus témaválasztásai is telitalálatok. A nyitódal, a Babystrich, egy 13 éves heroinista, tini kurváról szól. Az õ története már ismerõs lehet a Christiane F címû kultmoziból. A kedvencem a Cinémania, amiben jó ízléssel kiválogatott színészek és filmrendezõk neveibõl fûzték a dalszöveget és a refrén is nagyon frappáns. Meg kell említenem az Europa Neurotisch-t, amiben szépen felsorolnak egy rakás pszichiátriai problémát a piromániától az anorexiáig, úgy hogy mindez még szórakoztató is. Van egy csomó dal a szerelemrõl, randikról, meg az elhagyott fél szenvedéseirõl, sõt azt is megtudhatjuk mit jelent valakitõl nyulat kapni. Jó kis lemez ez, házibulikban simán be lehet tenni, ötven percig nem lesz gond a zenével.
suefo

V.L.A.D. – EMO-DROIDZ – CD / LP (LABORATORY INSTINCT)
A Xiringultos Perdido EP után ez V.L.A.D. második megjelenése a Laboratory Instinct-nél. Bár az Emo-Droidz albumként van elkönyvelve, kilenc számával is mindössze 23 perces az egész korong. Zeneileg elég érdekes hibrid. A korábbi technoid megoldásoktól eltávolodva, most az electronica, az ambient, az electro és a hip-hop került elõtérbe. Mókás a K-Bool címû számban hallható mutáns-francia rap. Néha a Future Sound of London hangulatai, zajai és monumentalitása ugrik be, fõleg a Puz D Find-ban, a Podbulb-ban és az Elodie & Sophia-ban. Akiknek hiányzik az a világ, valószínûleg az Emo-Droidz-ban is örömét leli majd.
suefo

V/A – THE SWED.U.S.H CONNECTION – 12” (SWEDISH BRANDY)
Kinyílt a világ, miért ne jelenhetne meg egy svéd kiadónál, az amerikai instrumentális hip-hop / downtempo világot bemutató korong, mint ez. A lemezt a szépen csengõ nevû texasi DJ Chicken George válogatta. Három elõadó négy számát hallhatjuk felcsendülni, melyek közül számomra, mindössze egy, a Hydroponic Sound System volt ismerõs. Az A oldal, a Buttermilk kiadóhoz tartozó, Take néven nyomuló produceré. Az õ két száma nagyon is tetszetõs, nyugis, szép jazzy hip-hop, komoly váltásokkal. A Hydroponic már jóval harsányabb, õk a Young Ladies In The House címû számukkal vannak jelen, ami tulajdonképpen partizene, érdekes, hogy ahhoz képest viszont eléggé elszállt. Az utolsó darabot jegyzõ Malcolm Kipe is nagyon kitett magáért. Funk szemplingek, jó scratch-ek és masszív dobok teszik fel a koronát a válogatásra. Ezt a számot hallva az ember nem gondolná, hogy készítõje a glitch egyik elismert producere, pedig Nautilis néven a Planet-Mu-nél két albumot is megjelentetett már.
suefo

MOD X meets PAUL MURPHY – THE QUEST – 12” (ICE&SPICE)
Az új év törvényszerûen néhány új label születését is magával hozta. A francia Ice&Spice egy Mod X maxival nyitja lemezei sorát. A Mod X alterego mögött egy klasszikus zenei képzettséggel rendelkezõ portugál zongorista rejtõzik, aki ezidáig leginkább, multiknak készített reklámfilmzenéket. 2002-ben elérkezettnek látta a váltás idejét és összehozta elsõ szerzõi albumát, ami jó fogadtatásra talált. Quest címû száma a következõ lépcsõfok történetében. A sötét hangulatú és forradalmi hangvételû dub-os broken beat nem túl vidám hallgatnivaló, de kétség kívül jól össze van rakva. Fõleg a gitárnyúzások, a ritmika és a vokál tetszik benne. Egyébként az 1974-es portugál forradalom legszebb pillanatáról szól, amikor a lázadók ellen kivezényelt katonák egyikének valaki egy szegfût tolt a puskájába és ezen ledöbbenve a katonák a nép mellé álltak. A másik oldalon nem más, mint Paul Murphy szabta át a dalt némileg, hogy a parketten is jól funkcionáljon. Ez az egyik legjobb remix amit idáig hallottam tõle. Trombitával, kongával súlyosított latin partibomba. Ez lehetne a példa arra, hogy milyen is a jó remix, ami képes hozzátenni valamit az eredetihez.
suefo

HIRD – MOVING ON – CD (DNM)
Nu jazz berkekben a fiatal norvég zenész, Christoffer Berg, azaz Hird neve mélyen beépült az agyakba az utóbbi pár évben. Ezt köszönheti az albumot megelõzõ kislemezeinek, melyekkel óriási sikert aratott, már felbukkanásának elsõ hónapjaiban le kellett zavarnia egy japán turnét, ahová azóta is gyakran visszajár! A magyar djk körében is hangos taps kísérte a megjelenéseit, Keyser & Shuriken-tõl, a Mana Mana csapatáig mindenki rongyosra játszotta õket. Az album a belassult Fading Blues-al indít, majd gyorsan átteker a már említett, slágerek közül is kiemelkedõ Keep You Kimi-re, nem kérdés ez a kedvencem, egyébként mindkettõben a csodálazos Yukimi Nagano énekel, aki a Koop lemezeirõl is ismerõs lehet. A további dalok is hozzák az elvárt minõséget, külön csak a legendás jazzdobos elõtt tisztelgõ, Buddy Rich-et emelném ki, ami kegyetlenül megtámadta az agysejtjeimet és nem mászik ki onnét:) A sok pozitívum mellett azt is be kell látni, hogy az album gerincét a kislemezekrõl is ismert dalok alkotják. És bevallom én még vártam pár (ennél is nagyobb) durranást. De ne legyük telhetetlenek, így is jelest érdemel ez a debüt!
Gandharva

DYNAMO PRODUCTIONS - GET IT TOGETHER - CD / 2LP (UNIQUE)
Andy Smith és Scott Hendy végre bekapcsolták a dinamót saját sorsuk körforgásában, és újra jelt adtak magukról. A jó kiállású, egészségesen odabaszós uk-hiphop sokoldalú képviselõi ezúttal viszont saját maguk újraértelmezését tekinthették megfelelõ lépésnek, így kiadtak saját számaikból egy valóban sokszínû remix lemezt. Haverok, példaképek és hasonszõrû lemeztúrók mellett olyanok is rátették a kezüket a már eleve esszenciálisan karizmatikus számokra, mint például a tengerentúli Fort Knox Five. Nem meglepõ hát, hogy a dupla korong olyan területekre is eljut, amit eddig nem gyakran hallhattunk a fiúktól. Tényleg igazán színes egyveleg lett belõle, megmaradván mondjuk a funk, a rap és a beat képzeletbeli háromszögének széles határain belül. Az analóg technikai eszközök iránti rajongás viszont minden változatossága ellenére is tetten érhetõ, mind a feldolgozásokat készítõk, mind az alkotók részérõl. És ez jó is így; pont ettõl lett olyan amilyen…
clairvo [MustBeat]

JIMMY BEHAN – DAYS ARE WHAT WE LIVE IN – CD (ELUSIVE)
Utálom azokat a lemezeket, amelyek arra hivatottak, hogy felmérjék, meddig bírja ideggel az ember. Na ez nem ilyen:) Az elõzõ hónapban bemutatott ragyogó Elusive válogatás után most Jimmy Behan szólóanyagára kerül sor. Az ambient érzéki oldalát felvillantó album ugyancsak jó húzása a kiadónak. Egymást érik rajta a szebbnél szebb darabok, amelyek épp hogy meglibbentik a kísérleti jelleg alsó lécét. Kezdve a sort a Grandy Row-val, a Mayfly, vagy a Complete egyaránt szépen cizellált ékszerek. Finom zongoradallamok, enyhe cinek és dobok tarkítják és teszik emlékezetessé az albumot. A borítót egy kecsesen felnagyított Anax imperator díszíti (nem latinosoknak: óriás szitakötõ, az acsák fajából.) Ez a pontosan egy évig formálódó ambient szirup garantált kedvencünk lesz, ízlelgessük bátran!
Gandharva

V/A – AFRICAN DOPE SOUNDSYSTEM - CD (AFRICAN DOPE)
Az afrikai kiadó a dancehall-dub-reggae keresztmetszetben gondolkodik, talán ezen nincs is semmi meglepõ. A legújabb kiadványuk egy a kiadó mûvészeit felölelõ válogatás, amely be kell valljuk nagyon jól sikerült! Dübörgõs dancehall ugyanúgy, mint nyugtató reggae sorakoznak a lemezen, nem is kevés, pontosan 18 vérbeli afrikai zene! Teba, Black Dilinger, Chronic Clan, JJ… és még sorolhatnám a válogatás legmeghatározóbb elõadóit. De hogy ne legyen teljesen zsákbamacska az African Dope oldalán bele lehet hallgatni, és be lehet látni hogy nincs min gondolkodni:) Õrült jó anyag!
Gandharva

CLICHE – AN OPTIMIST – CD (SENECIO)
A két évvel korábbi Muddines címû bemutatkozó album után, a 2004-es An Optimist már a második eljövetele a Cliche-nek. Amit ezen a szemet gyönyörködtetõen csomagolt korongon hallunk az egy nagyon finom keveréke a smooth és a nu jazz-nek, a downtempo-nak és helyenként az electronica-nak. Egy-egy szám erejéig olyan elõadók emléke mereng fel, mint Sade, vagy a szintén japán Mondo Grosso, de ezt csak a könnyebb elhelyezés kedvéért mondom, a Cliche nagyon is eredeti megoldásokkal él. A hagyományos, szép, szerelmes balladában például meglepõ módon játszanak a zajokkal, miközben minden más olyan, mint amilyennek lennie kell. Az ötödik szám alapját teljes mértékben a nyugis electronica uralja, oly formán, hogy akár a Morr Music-nál is megjelenhetett volna. Az énekesnõ megnyugtató, kedves hangja, a desszert a szépen megírt számokon, amiért érdemes felkutatni ezt a lemezt. Ez minden bizonnyal nehéz, de nem lehetetlen feladat lesz, mivel Európában nem adták ki, csak terjesztik.
suefo

CLICHE - THE MUDDINES – CD (SENECIO)
Japán zenekarokról ritkán halunk, fõleg ha egy komolyabb próbálkozásról és nem valami pop vagy nu rock csapatról van szó, amin lehet nevetni, ha nézzük az MTV-t. A Cliche nevû zenekart ezzel szemben komolyan vehetjük és (zeneileg biztosan) sikeresnek mondhatjuk. A magyar zenekarok közül talán a Toy Division-t tudnám hozzá hasonlítani. A jazzes ábrándok a könnyed downtempo hullámain dobálják lelkendezve a ritmusokat. Minden számot Yanagida énekel, akinek hangját még a japán szöveg tovább selymesíti. A lemez ultra könnyed hangulata elringat még ebben a rövidke fél órában is. A számcímeket nehéz lenne megfejteni, ezért csak arra térnék ki, hogy két számot Tap3 mixében hallhatunk – amelyek stílusában megmaradnak az eredetinél, vagyis a soul, jazz és downtempo-nál. Végül egy élõ felvételnek is fültanúi lehetünk, amely csak tovább fokozza a pozitívumok tárházát. Most, hogy elérkezett a hófúvás és fagy ideje, érdemes otthonunkba csempészni ilyen és hasonló melegen tartó lemezeket is:)
Gandharva

KALAHARI SURFERS – MUTI MEDIA – CD (AFRICAN DOPE)
A kalahári sivatag szörföseinek legutóbbi albuma 2003-ban készült. A dél-afrikai kiadó elõzõ – idõben visszafele megyünk:) – kiadványának ismerete alapján, én egy hasonló anyagot vártam, tehát a dancehall és raggae vonalait képviselve. Azonban most behorpasztott fejjel ülök, hiszen egy frenetikus kísérletezésnek lehetek a fültanúja. A megszokott, elõbb felsorolt stílusokat megbolondították az ambient, a trip hop és a dub motívumaival. Jól hangzik, mi?! Annak ellenére, hogy nincsenek fülbemászó dallamok, minden egyes számban megfog valami. Ne az egyébként abszolút tisztelt, szokványosan lüktetõ reggaet várjuk a cizellált MC szólókkal, hanem egy összeérett, tömör electro-dub munkát. Igaz, én csak többszöri hallgatásra jutottam el erre a fejlõdési pontra. Ez is csak azt mutatja, hogy egy súlyos lemezzel van dolgunk, ríszpekt a stábnak!
Gandharva