2005. JANUÁR

  V/A - BLUES LOUNGE - CD (PUTUMAYO / INDIEGO DISTR.)
  POTTER AND TILLMAN – SPACE…RAPTURED – CD (WOODLAND)
  WHITE HOLE – PINK ALBUM – CD/LP (KYO / INDIEGO DISTR.)
  V/A – EKLECTRA – CD (ELUSIVE)
  STROMBA – GIDDY UP – 12” (FATCAT)
  FINESSE & RUNWAY - FINESSE & RUNWAY – CD/LP (SCHEMATIC)
  JEFF PARKER – THE RELATIVES – CD (THRILL JOCKEY)
  IMMORTAL TECHNIQUE – REVOLUTIONARY VOL.2. – CD (VIPER)
  PASCAL feat MR. DAY – DON’T OUTSTAY OUTSIDE 2 NIGHT – 12” (ROTAX)
  POVO – EAST ON WEST / UAM UAM – 12” (RAW FUSION / DEEP DISTR.)
  DALINDÉO - POSEIDON - 12" (RICKY-TICK / DEEP DISTR.)
  MAURACHER – WAITING – 12” (FABRIQUE / DEEP DISTR.)
  COSA NOSTRA – SQUEEZE IT TIGHT – CD/LP (VAMPISOUL)
  DANIEL VERES / PLANETARY GROUP – 12” (CUTE)
  V/A - TANGO FUSION CLUB VOL. 1 – CD – (TANGO FUSION CLUB / DEEP DIST.)
  NICKODEMUS PRESENTS - CONEY ISLAND LOVE - CD (WONDERWHEEL)
  BEBEL GILBERTO – AGANJÚ– 12” (CRAMMED / ZIRIGUIBOOM / ATLANTIC)
  BEBEL GILBERTO – RIVER SONG – 12” (CRAMMED / ZIRIGUIBOOM / ATLANTIC)
  SULTANS OF SWING – [MAKE] A LITTLE LOVE – 12” (TOP10 / DEEP DISTR.)
  CFX / XNDL – THE PLAGUE – LP (ENFANT TERRIBLE)
  BOSSACUCANOVA – UMA BATIDA DIFERENTE – CD (ZIRIGUIBOOM)
  ROMASUD TRACKERS & ARZ – KILL THE DANCEFLOOR – 12” (IDROSCALO DISCHI)
  PERRY HEMUS – CHANGES IN 3/4 - 12” (WOODLAND)
  BRYAN CORBETT – CORBENOVA EP – 12” (WOODLAND)
  PHLABBY – PH VALUE – CD (FREQUET SOUNDZ)
  KINKY – OYE COMO VA – 12”/CDs (SONIC360)
  V/A – BEATWAVE ARGENTINA – CD (SONIC360)
  BRUDER & KRONSTäDTA – PROBABLY YEAH – 12” (P-PACK)
  KARÁNYI – DIGITAL DIGITAL – CD (CLS)
  C-MONE – STAN BAC / DISFUNKTIONAL – 12” / CDs (SON)
  V/A - SOUTHERN BORDERS SOUL MUSIC – 12” (ALTERNATE TAKE)
  A*CLASS – AIN’T NO FUTURE BUT OUR FUTURE – 12” / CDs (NNEON)
  MARTIANGANG – GOT SKILLS GALORE – 12” (FACES / JAZZY SPORT)
  KENNY FLAV presents: WAYNE KOUNTY – FAST LIFE - 12” (PREMIER CRU)
  DENNIS YOUNG – OLD DOG, NEW TRICKS – CD (DAY & NITE)
  PLECKO – UNDER COVER – CD (FREQUENT SOUNDZ)

V/A – BLUES LOUNGE – CD (PUTUMAYO / INDIEGO DISTR.)
A Putumayo modern zenéket bemutató sorozatából számomra eddig ez volt a legérdekesebb, hiszen lounge-ból nincs hiány, hallhattunk már mindenfélét az utóbbi években, a minõség és a stílusok széles skáláján, de blues orientációjú számok gyûjteményével még nem találkoztam. Persze a szimpla hiánypótlás nem lenne elég ahhoz, hogy jónak tartsam ezt a lemezt, az sokkal inkább, hogy elejétõl a végéig igényes és friss a szelekció. Olyan elõadók számai kerültek fel a lemezre, mint a Little Axe, az Organic Grooves, a Gare Du Nord, vagy a Boozoo Bajou. Jól passzol a harmonika és az akusztikus gitár a groove-okhoz, nem beszélve a zongoráról és az erõs énektémákról. Aki nyugis zenékre vágyik, de egyúttal valami szokatlanabb hangzást is keres, ezzel is tehet egy próbát.
suefo

POTTER AND TILLMAN – SPACE…RAPTURED – CD (WOODLAND)
A Potter & Tillman duó ezen lemeze a második reinkarnációját éli. Elsõ ízben, 1981-ben már a Micro címkénél megjelent igen kevés (1200) példányszámban. Most a Woodland fõnöksége az újrakiadás mellett döntött, méghozzá két új számmal gyarapítva a lemezt – ezért talán azoknak is érdekes lehet, akik annak idején széthallgatták az ergó lemezt. A jazz, a soul és némi funk muzsikákon erõsen érzõdik a kor, fõleg a hangzásvilágon. A santa catarinai Andrew Scott Potter olyan mûvészekkel is dolgozott, mint a legendás brazíliai jazz zenész, Gilson Peranzetta, vagy a Rio Jazz Trio. Eric Tillman, azonban a nyugati parton, Sacramentoban él(t), ahol ugyancsak nagy nevekkel zenélt együtt (Lonnie Smith, Willie Bobo, Ryo Kawasaki), majd megismerkedett Carmen Lundy énekesnõvel és így hárman nekiálltak egy közös album elkészítésének, aminek ez a kuriózum értékû anyag lett az eredménye.
Gandharva

WHITE HOLE – PINK ALBUM – CD/LP (KYO / INDIEGO DISTR.)
Nicholas Bussmann és Hanno Leichtmann már realizált egy nagylemezt 2001-ben a Charizma kiadónál is, csak éppen akkor még nem volt meg a duónak ez a frappáns neve, amivel most nyomulnak, hanem a DJ Attaché & The Beige Oscillator fedõnév alatt próbálkoztak. Az új névhez és az új lemezhez, természetesen másik kiadót választottak, így a Pink Album már a Kitty-Yo leányvállalatánál a KYO-nál jött ki tavaly szeptemberben. A káprázatos borító súlyos hip-hop dobokra épülõ, elszállt elektronikus muzsikát rejt, ami többnyire instrumentális és sötét hangulatú. Vannak számok, ahol a hip-hop van elõtérben, de például a Pears And Tears címû dal dub-electronica keverékként kezdõdik, a vége felé viszont átcsúszik valami kísérleti rock-gitárzúzásba. Az anyag épp elég meglepetést rejt azoknak, akik fogékonyak a kis csodákra, de spanyolviasz-feltalálásról nincs szó. Két számot emelnék ki. Az elsõ a Truth And Abstract Blues, ami egyszerûsége ellenére is lenyûgözõen hipnotikus és sejtelmes, valamint a Luke Vibert munkáit idézõ Le Rap Du Psy, ami szerintem a lemez legjobban eltalált felvétele. Otthoni hallgatásra ajánlott.
suefo

V/A – EKLECTRA – CD (ELUSIVE)
A futurisztikus zenei világ mindig is a kedvenceim közé tartozott, ezt fõképp az Air-nek köszönhetem. Azóta sokan próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. A jelen válogatás nem kevesebb, mint 20(!) elõadót jegyez, méghozzá igen széles spektrummal. Kezdve a Halfset, Noobles Now címû chill-es csoda-jelenségével, és folytatva például Formica vs MJX Bloodrush-ával, ami egy õrületes electrodancehiphop, (a track itt remix formájában hallható)! A címnek megfelelõen többnyire eklektikus dalok, az elektronika meleg és melódikus oldalát (is) bemutatják, de persze a nyers produkciók is helyet kaptak és így lett egy kerek egész a csaknem másfél órás anyag. Nekem már biztos a táskámban landol a dolog!
Gandharva

STROMBA – GIDDY UP – 12” (FATCAT)
A Depth Charge Recordings két munkatársa, a korábban inkább downtempo-kat gyártó Tom Tyler és James Dyer dub projektje, a Stromba, amivel már egy maxit megjelentettek korábban, most visszatért. A háromszámos kislemez dub-diszkó ámokfutásként indul, a Giddy Down címû szerzeménnyel. Már a felvezetés is igen élvezetes, de amikor bejön a basszus, akkor lesz teljes a gyönyör. A feszes cinek és az ütõhangszerek biztosan megmozgatják a hallgatót. Ezután visszavesznek a tempóból egy szám erejéig. A Septic Skank súlyosan hömpölygõ, belassult dub, kakaskukorékolással és delayezett kacagással. A záró Giddy Up a dobos (Terry Meehan) és a basszeros (James McKechan) fantasztikus összjátékából felépülõ, újabb dub-diszkó szörnyeteg. A kellõ idõben lép be a trombita, amitõl aztán végképp beindul a pörgés. Ez fokozódik hét percen keresztül. A Stromba zenéje nem nagyon hasonlít a FatCat többi kiadványára, aki a kísérleti vonalra pörög az máshol kapirgáljon, mindenesetre ez a label egyik legjobb lemeze.
suefo

FINESSE & RUNWAY - FINESSE & RUNWAY – CD/LP (SCHEMATIC)
Az Asphodel leányvállalatánál, a Schematic-nál elég beteg dolgok jelennek meg mostanában. Ez alól nem kivétel Finesse & Runway bemutatkozó albuma sem. A Melba Payes és Dino Felipe által alkotott duó muzsikájának fõ összetevõi a booty bass, a diszkó és a szinti-pop, bár a New Materials címû számban, még a Sonic Youth énektémái is visszaköszönnek. A Contraption Straption DJ Assault munkásságát idézi, ami viszont ezután következik az némileg radikálisabb anyag. A hátralévõ nehéz percekben nagyobb játékteret engedtek a zajnak, legyen szó digitális ördögûzésrõl, vagy egymásba gabalyodó ritmusok fölött megafonba ordibált énektémákról. Nem mondanám, hogy könnyû hallgatnivaló ez, de az elszánt zajfüggok számára minden bizonnyal tartogat kellemes meglepetéseket.
suefo

JEFF PARKER – THE RELATIVES – CD (THRILL JOCKEY.)
Jeff Parker olyan bandákban bizonyított és szerzett magának elismerést, mint a Tortoise, az Isotope 217 és a Chicago Underground Quartet. Ezekben a formációkban már megismerhettük, markáns, jellegzetes gitárjátékát, viszont most hallhatunk tõle valami mást is, amit a felsorolt zenekarokban nem igazán tudott megmutatni magából. A Relatives anyaga sokkal inkább modern jazz, sõt helyenként tisztán az. A kísérletezés itt minimálisan van csak jelen, néha egy visszhangokból építkezõ hangszõnyeg képében, máskor a kaotikusan egymásra rakodó ritmusokban. Az anyag elkészítésében Sam Barsheshet billentyûs, Chris Lopes baszusgitáros és Chad Taylor dobos vett még részt. A hangmérnöki teendõket, a Tortoise vezetõje, John McEntire látta el, ami azért nem túl gyakori. Parker-nek ez az elsõ szólóalbuma a Thrill Jockey-nál, de korábban már a Delmark-nál is kiadott egyet. A modern jazz kedvelõinek mindenesetre be fog jönni ez a lemez, szépen szól és van benne spiritusz, a Marvin Gaye feldolgozást (When Did You Stop Loving Me…), pedig kár lenne kihagyni.
suefo

IMMORTAL TECHNIQUE – REVOLUTIONARY VOL.2. – CD (VIPER)
A zene nem a legújabb megoldásokra épülõ hip-hop, inkább a kilencvenes évek elejét idézõ klasszikus-zenei betétek és zongora-loopok találkozása a nem túl bonyolult dobritmusokkal, de itt nem is ez a lényeg, inkább a Peruból elszármazott és Harlem-ben letelepedett repper, aki nyomja a szöveget megállás nélkül. A hangsúly a mondanivalón van és ezt a forradalmi lázban égõ mûvész igazán jól adagolja. Már a borító is ad némi ízelítõt abból, amit a lemezen hallhatunk. Az ovális irodában kiterített Bush, Rumsfield és Bin Laden felett maga Immortal feszít egy füstölgõ Uzi-val. Sok szó esik a háborúról, az ok nélkül fogva tartott szabadsághõsökrõl (Mumia Abu-Jamal is felszólal), aztán a korrupcióról, a CIA-rõl és a perui kokszról. Az Industrial Revolution címû dalban és a Harlem Streets-ben Roc Raida húzza a lemezeket és van még egy illusztris vendég Jean Grae személyében, aki a lemez végén a You Never Know-ban énekel, kicsit oldva a feszkót, bár ez meg az AIDS-rõl szól…, hát „ez egy ilyen világ, a gettóban nem nõ virág”.
suefo

PASCAL feat MR. DAY – DON’T OUTSTAY OUTSIDE 2 NIGHT – 12” (ROTAX)
Ez a maxi egy igazi gyöngyszem a funksoul testvérek kezében. Rádióbarát, de nem nyálas, inkább érzéki cucc. A kiadót irányító Pascal Rioux nagyon kellemes alapot kreált a számhoz, fõleg a zongora tetszik a végén, míg Mr. Day a megfelelõ hangot hozta. A vokál kicsit beviszhangosítva már a Patchworks remixekhez is jól passzol. Az elsõ verzió, a deep remix a kávéházi pillanatokat is bearanyozza, de house bulikon is bejöhet egy warm-up szettben. Az evergreen remix a maxi legjobban sikerült darabja. Laza funky gitárok adják az alapot, a dobok és a billentyûk is dicséretet érdemelnek, el tudnám képzelni egy Tarantino film zenéjeként is. A lemez egy másik verzióban is megjelent, ahol Erik Rug (Daphrephunkateerz) rakja újra össze a dalt…
suefo

POVO – EAST ON WEST / UAM UAM – 12” (RAW FUSION / DEEP DISTR.)
A koppenhágai Povo-val találkozhattunk már a Raw Fusion kiadó Inside Scandinavia válogatásán és az elsõ ott megjelent EP-jük is pozitív fogadtatására talált, a folytatás pedig még jobban sikerült. A kislemez mindössze két számot tartalmaz, de abban nincs üresjárat. Az elsõ, az East On West egy brutális basszusvonal és a trombita összjátékával hergelõ afro-jazz-dance mestermû, vágtató dobokkal a közepén egy kis törzsi varázslattal, Gerardo Frisina zenéihez hasonlít némileg. Annyi biztos, hogy a 2005-ös bulikban már biztos helye van. A korong másik felén az elsõ EP-rõl származó Uam Uam hallható, a kanadai Moonstarr remixében. A hossza valamivel több, mint 9 perc, ennek megfelelõen szép lassan építkezõ, összetett munkáról van szó, valahol a break, a house és a jazz határai között.
suefo

DALINDÉO – POSEIDON – 12” (RICKY-TICK / DEEP DISTR.)
A Ricky-Tick kiadványaira eddig sem volt panasz, mondhatjuk azt is, hogy eddigi szereplésük diadalmenet volt. A Five Corners Quintet ezidáig megjelent három maxija, mind igazán pozitív fogadtatásra talált, a dj-k rongyosra játszották ezeket a szép kis 10”-es csodákat. Most egy új zenekarral, a Dalindéo-val is bepróbálkozott a finn cég, ami a meglepõ, hogy ugyanazzal a formulával álltak elõ. Adva van egy hat tagú, élõ jazz zenekar (gitáros-trombitás-dobos-billentyûs-stb), akik csakúgy mint a Five Corners-ék nagyon jól nyomják a klub-jazzt. Két számot hallhatunk tõlük, az A oldalt kitöltõ, pörgõs, brazilos Poseidon-t és a másik oldal ugyancsak táncolható, de némileg elvontabb Solifer-lento-ját. Elsõ osztályú minõség, erõsen ajánlott!
suefo

MAURACHER – WAITING – 12” (FABRIQUE / DEEP DISTR.)
Hubert Mauracher dobosként kezdte 17 évesen, aztán ahogy az idõk változtak szép lassan eljutott az elektronikus zenebarkácsolásig. 2003-ban jelent meg bemutatkozó albuma, amivel elég szép sikereket ért el, az utolsó maxiján pedig Bonobo remixelte, a Zombielove címû számát. Aktuális megjelenése a második nagylemezét beharangozó Waiting címû maxi sem kisebb durranás. A két remixet és egy eredeti verziót felvonultató korong, rögtön nagy kedvencem, az angol Dr. Rubberfunk átdolgozásával kezdõdik. A hangzás a megszokott, nyers, funk-hip-hop gyönyörûség, amihez jól illik Ellen Muhr tiszta hangja. Az igazi meglepetést az utána következõ eredeti változat okozza, ami egy abszolút jól megírt dögös ska party tune. A vokál téma is itt kerekedik ki igazán. A túloldalon még találunk egy szép billentyûs extrákkal feldobott house remixet Parov Stelar-tól, ami szintén nem von le a lemez értékébõl. Ez a maxi jól tölti be szerepét, valóban kíváncsivá tett az albumra.
suefo

COSA NOSTRA – SQUEEZE IT TIGHT – CD/LP (VAMPISOUL)
Gondolom kevesen ismerik a ’70-es évek mexikói funk megmozdulásait. Ezt a hiányt szeretné némileg enyhíteni a spanyol Vampisoul kiadó, a szintér néhány fontos csapatának bemutatásával. A Cosa Nostra itt összegyûjtött ritkaságszámba menõ felvételei 1971-ben és 1972-ben készültek néhány évnyi amerikai és panamai turnézást követõen. Elsõ osztályú funk-soul, sok gitárral, erõs, nyers hangzással, ordibálós énekkel. Helyenként a Meters, máshol a War, vagy a Mandrill hatása is tetten érhetõ muzsikájukban. Az öt bónusz dallal is megtámogatott és így 77 percesre hizlalt Squeeze It Tight album, minden igényt kielégítõ latin tánczene. Akik a bakelitet választják természetesen ezt is a megszokott 220 grammos Vampi kiszerelésben élvezhetik.
suefo

DANIEL VERES / PLANETARY GROUP – 12” (CUTE)
Daniel Veres hangmérnökként dolgozik a göteburgi nu jazz / broken szcéna gyûjtõhelyeként funkcionáló Nefertiti klubban, ami elég jó inspiráló közeg lehet, ha végiggondoljuk, hogy milyen nagy kvalitású producerek kerültek ki a városból Hird-tõl, a Swell Session-ig és vissza. A '90-es évek közepén állt neki a zenegyártásnak, kezdetben sokat tanult barátjától, az azóta szintén befutott Quant-tól, most pedig egy labelt is létrehozott, aminek ez lesz az elsõ kiadványa februárban. A négy számos maxin található anyag a futurisztikus funky és a broken beat közötti kapcsolatot mélyíti. A lemezen helyet kapott a Planetary Group is, ami Daniel három barátjának a zenekara és lényegében õk is hasonló zeneiséggel rendelkeznek. Nekem leginkább az utolsó szám tetszett, ami Daniel munkája, a címe pedig 64 To The Step. Broken beat, egy igen jól eltalált basszusvonallal és sok lélekkel. Ígéretes bemutatkozás!
suefo

V/A - TANGO FUSION CLUB VOL. 1 – CD – (TANGO FUSION CLUB / DEEP DIST.)
A tökéletes vizuális kivitelezés mind kívülrõl (a borítón hálós harisnyában szexi nõi lábak), mind belülrõl (a CD mint egy mini bakelit van kialakítva) gyorsan elnyeri tetszésemet. Kis habozás után – még gyönyörködöm a borítóban – rögtön pakolom a lejátszóba a csinos korongot. Föl se eszmélek és már szól is a hamisítatlan tangóharmonika. Talán nem olyan dögösen, mint a Gotan Projectnél, de szól. A garnírung a downtempo és a house szintjén marad, de a fõételként tálalt electro-tango persze feledteti velünk ezt a „kicsinyességet”. Csak pár számot emelnék ki, az Aromatango és a Bandoneon Acorazado két kiváló Celda + Sonja produkció, de a Roberto Diaz remixer, Anthony Rouchier is csak dicséretet érdemel. A Roch Dadier club remixével záródó lemez talán több merészséget és nyersességet is elbírt volna, de így is kellemes testnek és léleknek egyaránt.
Gandharva

NICKODEMUS PRESENTS - CONEY ISLAND LOVE - CD (WONDERWHEEL)
A nagyszerû Turntables On The Hudson válogatásokat készítõ new york-i lounge guru, Nickodemus, a korábbi lemezeit kiadó RhythmLove megszûnése után megrázta magát és újra kezdte, ha lehet még nagyobb energiákkal. Wonderwheel néven új lemezcéget hoztak létre, ahol olyan maxik jelentek meg elsõ körben, mint a Bailalo DJ Angola-tól, vagy remixek a roppant sikeres Cleopatra In New York-ról, ami egyben a legismertebb Nickodemus szerzemény. Az eddig megjelent hat kislemez összegzése ez az album, ahol az említetteken kívül olyan mindentvivõ, multikulti slágerek hallhatók, mint a N.O.H.A. Balkan Hot Step-je, vagy az osztrák Shantel nu roma zenéje, a Bucovina, ráadásul ez Haaksman & Haaksman igen jól sikerült dancehall mixében. Ez a kedvencem az albumról és talán a nyitószám, a Breeze Is Black, egy Bobby Hughes remixben tálalt ultralaza Zimpala darab, szép zongoramenetekkel, akusztikus gitárral, pattogós tempóval. Aki ismeri Nickodemus munkásságát, annak nem kell bizonygatni, hogy õ csinálja a legjobb etno-fúziós válogatásokat, aki még nem annak meg itt a bizonyíték.
suefo

BEBEL GILBERTO – AGANJÚ– 12” (CRAMMED / ZIRIGUIBOOM / ATLANTIC)
A legutóbbi Bebel Gilberto album (Bebel) legjobb számának újjáépítési munkálatait nem is bízhatták volna jobb szakemberekre, mint a 2004-es év über-remixer duójára, az angol Spiritual South-ra, azaz Mark Robertson-ra és Danny Lewis-ra. A srácok rövid idõn belül körbe remixelték a világot Paul Murphy-tõl, Max Sedgley-n és a UFO-n át a Da Lata-ig, méghozzá minden esetben kitûnõ eredménnyel. Az Aganjú-nak sem ártott meg ténykedésük és lelkesedésbõl sem volt hiány, két változattal is elõálltak. Az elsõ egy sztondúltabb, futurisztikus electro-nu jazz mix igen húzós basszus vonallal, a második pedig egy parkett-orientált vadóc és jó kedélyû szamba (Bontempi Repercussion mix). Hozzám a második áll közelebb, de mindkettõ szép munka, habnak pedig megkapjuk az instrumentális verziókat is.
suefo

BEBEL GILBERTO – RIVER SONG – 12” (CRAMMED / ZIRIGUIBOOM / ATLANTIC)
A Bebel fanoknak jó, mert most megint dömping van a mûvésznõ kislemezeibõl. Jobbnál jobb remixek közül választhatja ki ki-ki a kedvére valót. A River Song-ot például Grant Nelson kapta kézbe, aki korrekt kis latin-house slágert faragott belõle a la Negrocan, vagy éppenséggel Bob Sinclair. Kongás megõrülés, fuvola, kevés, de hatásos vibrafon és nem utolsó sorban Bebel remekül ritmusra igazított vokálja teszi emlékezetessé ezt a szépen felépített darabot, persze csak abban az esetben, ha nem a fonák instrumentálját hallgatjuk.
suefo

SULTANS OF SWING – [MAKE] A LITTLE LOVE – 12” (TOP10 / DEEP DISTR.)
A Chriss Isepp és Peter Hartwig által alkotott Sultans of Swing duó jól sikerült elsõ maxija, a Summerbreeze után nem sokkal visszatért, hogy megismételje a bravúrt. A [Make] A Little Love egy kicsit mélyebbre hangolt, melankolikus szerzemény, mely az eredetin kívül három remixben került a korongra. Nagyon komoly dobok és basszusok adják a dal gerincét, amit rendesen megbolondítottak még gitárszólóval, nyolcvanas éveket idézõ szintivel, effektekkel és szuggesztív vokálokkal. A Chris által kreált Upandaway mixben a szintiké a fõszerep és a kilencvenes évek eleji Yello és a Beloved remixeket juttatja eszembe. Sötét, hipnotikus house. A következõ számot a lemez egyetlen külsõ munkatársa, Konsorten készítette, ez annyira nem fogott meg. A végére becsúszott még egy horrorisztikus verzió is, amit szintén Chriss követett el. Nyikorgó ajtók, suttogások, sikolyok és egyéb drámai zajok, visszafelé játszott szövegek, hadd parázzon a party népe. Egyébként ez utóbbi és az Upandaway mix tetszik a leginkább a négy közül.
suefo

CFX / XNDL – THE PLAGUE – LP (ENFANT TERRIBLE)
A holland Enfant Terrible kiadó elsõ megjelenése, egy 500 példányban limitált bakelit korong. Egyik oldalán CFX, a másikon XNDL nyomul, mindketten németek. A stílus valahol a dark ambient, az electro és a klasszikus zene között mozog, néha a Star Wars filmzenéje, néha az In The Nursery, máskor meg a Skinny Puppy ugrik be, de inkább csak a hangulatok szintjén, nincsen koppintás érzet. A negyven perces anyag tele van érdekes megoldásokkal és cseppet sem fárasztó, pedig mostanában pont ezért nem hallgattam ilyesmit. A végére jutott még egy szétfilterezett szintipop feldolgozás is a Danzig zenekar Mother-jébõl, ezt a szintén német Radikale Analog Fraktion remixében hallhatjuk felcsendülni, oltári.
suefo

BOSSACUCANOVA – UMA BATIDA DIFERENTE – CD (ZIRIGUIBOOM)
A modernizált brazil zenére szakosodott trió lemezeit a Brüsszel központú Ziriguiboom címke adja ki, ez a harmadik albumuk, az 1998-as Revisited Classics és a 2001-es Brasilidade után. A Rio de Janeiro-ban rögzített, bosszás hangvételû lemez nagy része vokális, ami jó néhány vendégmûvész szereplését vonja maga után most is, fjúcsöringel többek közt Marcos Valle, Roberto Menescal, de a kiadótárs Zuco103 is. A könnyed, laza, táncos mûfajt jól megfogták a fiúk. A zenekar a következõ felállásban dolgozik: Dj Dalua (lemezjátszó), Alexandre Modeira (billentyuk), Marcio Menescal (basszus, vokál), a dalok komponálásában pedig mindhárman részt vesznek. A lemez titka ott rejlik, hogy egy bulin és szieszta idõben is egyaránt jól mûködik. Ezt a kedves, latinos zenét kezdõknek és haladóknak egyaránt ajánlom!
Gandharva

ROMASUD TRACKERS & ARZ – KILL THE DANCEFLOOR – 12” (IDROSCALO DISCHI)
Egy pillantás ennek a maxinak a borítójára már megelõlegezi a bizalmat, hogy itt valami formabontó és rendhagyó dolog lesz hallható. Nos ez így is van. Az A oldalt uraló Romasud Trackers elnevezésû csapat négy, stílusosan római számokkal jelölt tételébõl rögtön az elsõ egy rövid, finom bossa megforgatva sûrû zajmasszában. A következõben a kilencvenes évek közepét idézõ acid alapokra épülõ kisérleti elektronikára tekergethetjük a fejünket. Aztán megint acid, de itt már jóval betegebb a körítés, átcsúszik breakcore-ba és úgy is marad végig, bár az utolsó számban jelentõsen széttorzítják az egészet, úgyhogy beszélhetünk tiszta zajról is akár. A másik oldal is ebben a szellemben folytatódik. Arz egy elég brutál breakcore-electro koktélt tol le a torkunkon. Az elsõ szám olyan, mintha punk zenét töltenének be egy gépbe, ami digitálisan szétroncsolt végtermékként jönne ki a másik felén. A második ugyanez csak, mintha a Prodigy egyik számával játszódna le a munkafolyamat. Az utolsó trekk a legmegdöbbentõbb. Ebben egy nyugis trip-hop dalocskára zúdítanak jungle feltétet. A maxi címe abszolút találó, nem árulnak zsákbamacskát.
suefo

PERRY HEMUS – CHANGES IN 3/4 - 12” (WOODLAND)
A birminghami Woodland kiadót irányító Perry Hemus elsõ nagylemezérõl, a Rhodesmode-ról ez már a második maxi, amin az album egyik legjobban sikerült dalát, a Changes In 3/4-et találhatjuk meg különbözõ verziókban. Mivel a nagylemez csak CD-n jött ki fontos, hogy itt van az eredeti verzió is. Ez egy brazilos ritmusú szerzemény, nagyon szép vokálokkal és lenyûgözõ billentyûfutamokkal, valamint nagyon érzékeny latin gitárral a háttérben. A Sing Sing kiadóhoz tartozó Sasso, erõs dobokkal és már-már bugyborékoló basszussal látta el a dalt, meghagyta a gitárt és ráerõsített a billentyûkre. Sikerült megõriznie az eredeti hangulatot és egy nagyon szép elszállós remixet létrehoznia. Gerd monumentális broken beat remixe sem rossz, fõleg a csengõ-bongó effektek alkalmazása jó, de a másik két változat azért nekem jobban tetszett.
suefo

BRYAN CORBETT – CORBENOVA EP – 12” (WOODLAND)
Ez a három számból és egy intróból összeállított maxi, Bryan Corbett harmadik nagylemezét hívatott elõvezetni. Bryan fõ hangszere a kürt és eddig olyanok mellett hallhattuk fújni, mint Courtney Pine, Roy Ayers, vagy a Woodland kiadót vezetõ Perry Hemus. Az Off The Rails egy hosszan építkezõ, nagyon szép nu jazz felvétel, amiben ugyan a fúvósoké a fõszerep, de azért helyenként a billentyûk is elõtérbe kerülnek, a basszus pedig végig forrón lüktetõ. A túloldalon már egészen más hangulat uralkodik. Az Open Plan egy szép, epikus darab, meglepõen nyugis jazzy drum’n’bass, Lizzy Parks gyönyörû hangjával tetézve. A címadó Corbenova is ilyen, csak itt többet énekel Lizzy, ami dicséretes és a jazz is meghatározóbb ebben a számban, ami szintén jó. Korrekt, sallangmentes kislemez.
suefo

PHLABBY – PH VALUE – CD (FREQUET SOUNDZ)
A brightoni Paul Winstanley (aka Phlabby) nem az elsõ jó húzása a Frequent Soundz kiadónak. A Hertz-nél már egy 12”-vel bemutatkozó producer a finom scratchek, nagyon odarakott MC szólók és vokálok segítségével építi a hip-hop és trip-hop mûfaját. Hõsünk fiatalabb éveiben rock õrült volt, és még mindig a kedvencei közé sorolja a Rage Against The Machine csapatát. A saját elmondása szerint valójában a Boards of Canada és a Portishead áll a legközelebb hozzá és ez a zenéjébõl is kitûnik. Ráadásul nemcsak a zenére, hanem a mondanivalóra is marad energiája, példának okáért ott van a Television (If I beleived Everything I Saw) címû száma. Igaz, hogy ez egy 2003-as album, de azért érdemes utánajárni.
Gandharva

KINKY – OYE COMO VA – 12”/CDs (SONIC360)
Jelen pillanatban a Kinky az egyik legsikeresebb, legismertebb és egyúttal legjobb mexikói zenekar. Két, zúzós, a rock, a funk, az electronica és latin zene fúziójából született album, na meg 3 Grammy jelölés után most egy kis jutalomjátékot is megengedtek maguknak. Carlos Santana legnagyobb slágerét, az Oye Como Va-t kinkysítették meg sikerrel. A lemezen hallható verziók közül, sajátjuk a legrövidebb. Ez egy gyors, igazi latinos vérmérsékletû, az eredetitõl csak hangzásában eltérõ, de jól sikerült átdolgozás lett. A sorban ezután következõ Lazyboy remix, jóval elszálltabb, beszívott downtempo, érdekes, izléses munka. A lemezt záró monumentális (9 perces) house remix, a Mutiny mûhelyébõl szintén nem rossz, de igazából a második felében történnek csak izgalmas dolgok, akkor viszont nagyot üt.
suefo

V/A – BEATWAVE ARGENTINA – CD (SONIC360)
Az angol Sonic360 lemezcégnél már régóta tervezgetik a Beatwave néven futó válogatássorozat beindítását, ami országokra bontva vonultatja fel a legtutibb producereket. Novemberben végre megjelent a széria elsõ része, ami által megismerhetjük Argentínának, a dél-amerikai kontinens egyik legnagyobb zenei kultúrával rendelkezõ országának, fiatal tehetségeit. A tíz számos lemezen rengeteg érdekes anyagot találunk a deep-house-tól, az electro-ig. Nagyon jó az Index downtempós tangó-újraértelmezése, de nekem leginkább a Burnin’ Vibra tetszett. Énekesnõjük a maximumot hozza ki a spanyol nyelvbõl, a vibrafon és a finom dobalap, némi harmonikabetéttel megtoldva, pedig igazi telitalálat. Leandro Fresco minimálja is elég érdekes, de a kompiláció többi darabja (túlnyomó részt deep-house szerzemények) sem rosszak. A Beatwave tényleg egy izgalmas kezdeményezés, a következõ rész Japánról fog szólni!.
suefo

BRUDER & KRONSTäDTA – PROBABLY YEAH – 12” (P-PACK)
A DJ Shir Khan vezetésével mûködõ, német P-Pack kiadó harmadik megjelenése ez a maxi. A címadó Probably Yeah egy sötét hangulatú, dub-os, elektronikus hip-hop szerzemény a Bruder & Kronstädta duótól, széttorzított alapokkal, Eminem-re hajazó, német szövegeléssel. Az Electro Lassi (az Illvibe dj-k, a Lychee Lassi gitárosával) remix valamivel beindultabb, de ez se menne el a Vidám Vasárnap háttérzenéjének. Aztán van itt egy Rotoskop címû szám, amit az azonos nevû mûvésszel kiegészülve készítettek a srácok. Brutális darab electro-dub, kb, a The Bug stílusában. A másik oldalon található DJ Hype remix tetszik nekem igazán errõl a lemezrõl. Jóval gyorsabban megy az alap, mint eredetileg és erre épül még egy Paint It Black-szerû gitártéma, szóval ilyen ’60-as évek rock-break valami a végeredmény. Shir Khan, a hamburgi Audiossey-vel egy technoid electro remixet gyúrt össze, (nagyon) sok felpörgetéssel. Végül az eredeti szám instrumentális verziója zárja a lemezt.
suefo

KARÁNYI – DIGITAL DIGITAL – CD (CLS)
A 2002-es Karányi debüt album, az Oktogon és a Digital Digital merõben különbözik egymástól. Míg az Oktogon egy nem túl érdekesre sikerült, kicsit erõltetett downtempo / lounge próbálkozás volt, az új lemez már egy sokkal figyelemre méltóbb, érettebb és sokszínûbb munka. A számok többsége pörgõs garage, house, vagy breakbeat alapokkal készült, de a lassabb darabokban is sokkal több a dög és fantázia, mint korábban. További pozitívum a remek énekesek szerepeltetése. Majd’ mindegyik számban énekel valaki, ami új dimenziókat nyit, az amúgy is szépen kikevert, erõs daloknak. Hét számban hallhatjuk a Lushlife zenekarból is ismert Keszthelyi Virágot, aki nem csak nagyon jól elénekelte, hanem írta is a szövegeket. Bár sokakat idegesít, nekem tetszik Judie Jay szexi nyávogása is a húzós I May Be Your Star-ban. A Digital Digital valószínûleg meghozza a nagyobb elismerést Dani számára, hiszen több stílusban is tartalmaz jó zenéket, amelyek ráadásul abban a nehezen körülírható tartományban mozognak, amit még az underground befogad, de már a mainstream médiák számára is fogyasztható. Új kiadója a CLS, pedig nagy hangsúlyt fektet a reklámra, így minden bizonnyal sokkal több helyre fog eljutni a produkció.
suefo

C-MONE – STAN BAC / DISFUNKTIONAL – 12” / CDs (SON)
Az immár hat éve tevékenykedõ, elsõ osztályú UK hip-hop kiadó, a Son legújabb megjelenése ez a maxi. C-Mone egy nagyon szép hanggal megáldott, fekete énekesnõ, akinek már volt egy kislemeze a cégnél korábban. Most két újabb számot hallhatunk, a nemsokára boltokba kerülõ album elõzeteseként. Nekem leginkább a Disfunktional címû track jött be finom dzsesszes alapjával, amit DJ Fever készített. A CD-re nem, de a bakelitre felkerült, a szám instrumentális verziója is. A másik darab, a Stan Bac jól ellenpontozza a Disfunktional által árasztott nyugit. Ez már egy sokkal erõszakosabb cucc, Nick Stez kemény ritmusaival. Végül egy d’n’b verzióval zúzzák le a vesénket. A CD-n megtalálható a Stan Bac videója is, break táncosokkal, ninja bemutatóval, stb. A Son 2004-ben erõs évet zárt, így érdemes utánanézni a többi kiadványuknak is, mert Styly Cee, Wordsmith és Def Tex is megérdemli a figyelmet.
suefo

V/A - SOUTHERN BORDERS SOUL MUSIC – 12” (ALTERNATE TAKE)
Jópofa texasi hip-hop, a Hydroponic Sound System vezetésével mûködõ Alternate Take kiadótól. A 2005-ben megjelenõ válogatás CD-t beharangozó maxin található öt szám mindegyike más-más elõadótól származik. A nyitó Strange Fruit Project egy dub-os, zaklatott alapokkal operáló, viszonylag lassabb számmal állt elõ, amiben az MC-k felpörgött szövegelése adja meg a kontrasztot. Az ezt követõ Headkrack & The Are száma egy klasszikus loop-ból építkezõ, nem túl bonyolult, de szép darab. Az A oldalt Bavu Blakes zárja, egy funk-os, kemény dob alapokkal zúzó zenével. Nagyon jó az MC, errõl az oldalról ez tetszik a leginkább. A lemezt megfordítva, a Crowd Control kiadót futtató NickNack dobcentrikus instrumentálja bûvöli a hallgatót. Õ képtelen hibázni, ez is egy igen jól sikerült track, funky basszustémával, finom zongorával a háttérben. Az utolsó szám a Hydroponic-é. Elszállt középtempós hip-hop, tele érdekes gitárbetétekkel (a közepén például beindul egy latin ujjgyakorlat). A korong végére még került három bonus beat is a dj-k kedvéért, a számok fõ témaival.
suefo

A*CLASS – AIN’T NO FUTURE BUT OUR FUTURE – 12” / CDs (NNEON)
Nem teljesen friss már ez a lemez, de azért érdemes néhány szót ejteni róla. Az oldalainkon már korábban méltatott electroclash díva, Gina V. D’Orio (Cobra Killer) érdekes (agyament) projektje ez, melyben Patric Catani-val, a Gagarin Records egyik bajkeverõjével közösen próbálnak megzakkantani minket (meglehetõs sikerrel). A maxi négy számot tartalmaz, amelyekben booty-bass alapra megy az észosztás nevelõ célzattal, arról hogy olvassunk könyveket és ne drogozunk, mert az rossz. Persze van itt még más is, amiért egy beteg elme sem kerülheti el a közelebbi megismerkedést ezzel az anyaggal...
suefo

MARTIANGANG – GOT SKILLS GALORE – 12” (FACES / JAZZY SPORT)
Ez a történet sokban hasonlít a pár hónappal ezelõtt tárgyalt Raw Produce esetre. Arról van szó, hogy egy fincsi amerikai jazzy hip-hop darabra lecsaptak a japánok, ezúttal a Jazzy Sport kiadó. Jól megremixelték, újra kiadták és Japánban nagyobb sláger lett belõle, mint Ámerikában. A Martiangang egy jó kis bostoni banda, négy taggal (Insight, Dagah, DJ Real, Shin-Ski), akik közül Insight már dolgozott KRS-One-nal is többek közt. Got Skillz Galore címû számukat, amit a jól eltalált tompa dobok, a trombita és bõgõ szemplingek, valamint a végtelen szavalás és DJ Real villámgyors scratch-ei jellemeznek, ugyanaz az arc remixelte, aki a Raw Produce-t. A DJ Kou-G néven is ismert Grooveman Spot kihozta a maximumot ebbõl a számból is, kicsit ráerõsítve az alapra. Megspékelte némi tapssal és hipnotikus gitár, illetve szinti loop-okkal. Amit a maxin hallunk az az eredeti és a remix vokális és instrumentális változatban, valamint két rövid szösszenet a Grooveman mûhelyébõl, mint afféle gyártási felesleg, de mondjuk inkább úgy, hogy briliáns skiccek. De jó is ez ba***a meg!
suefo

KENNY FLAV presents: WAYNE KOUNTY – FAST LIFE - 12” (PREMIER CRU)
A detroiti származású Kenny Flav korábban olyan szakiknak segített be a helyi techno színtéren, mint Juan Atkins, vagy Derrick May, rengeteg lemezen otthagyva a névjegyét. Késõbb New Yorkba költözött és egyúttal elkezdett komolyabban foglalkozni a hip-hop és r&b zenék készítésével is. Mára eljutott odáig, hogy a legnagyobb slágergyártók között tartják számon, Dr. Dre és a Neptunes mellett gyakran hallhatjuk az õ munkáit is olyan elõadók lemezein, mint Mary J Blige, Queen Latifah, vagy P. Diddy, kétszer már Grammy-re is jelölték. Most egy saját csapatot hozott össze Wayne Kounty néven. Ez a két számos maxi a készülõfélben lévõ debütáló albumhoz próbál kedvet csinálni, meglehetõsen eredményesen. A Fast Life címû szám, valami olyasmi, mint az Outkast legutóbbi dolgai. Modern, elektronikus hip-hop, kiváló MC-kkel (Scotch Davis, Margeaux Simms és Nicole Robitaille). Lendületes és lenyûgözõ, slágernek való dal. A másik oldalon elhelyezkedõ Do You Really Like It? nem különben. Totális hipnózis, electronica és p-funk, Paul Hill nagyon jól nyomja a szövegelést, Joshua Mitchell pedig a háttér vokálokkal intéz el minket. Naphosszat tudnám hallgatni, kár hogy ilyen rövid az egész. Persze lehet, hogy nagyon fogjuk ezt még unni, ha naponta hússzor adják majd le a zenecsatornákon.
suefo

DENNIS YOUNG – OLD DOG, NEW TRICKS – CD (DAY & NITE)
Dennis Young a new york-i No-Wave mozgalom, egyik vezetõ zenekarával, a Liquid Liquid-del vált ismertté, mint a banda ütõhangszerese. A punk-ot, a funk-kal és az elektronikával virtuóz módon vegyítõ zenekar és a No-Wave többi képviselõje is kezd újra divatba jönni mostanában. Olyan kiadók, mint a DFA, vagy a Soul Jazz sok érdekes anyagot jelentettek meg errõl a színtérrõl. A Liquid Liquid-rõl el szokták mondani, hogy az õ egyik számukból szemplingelte Grandmaster Flash a White Lines címû klasszikust, úgyhogy sokat köszönhetünk nekik. Young szólóban is igen aktív, ez már a kilencedik nagylemeze a sorban. Nyolc zenész segédkezett az album elkészítésében olyanok, mint a gitáros virtuóz David Axelrod, vagy a Liquid Liquid énekese Salvatore Principato. Az egzotikus ütõhangszereket: marimba, beszélõ dob, tabla, Dennis kezeli. A végeredmény 12 mély, érzéki, roppant változatos és magával ragadó dalban öltött formát. Leginkább a meditatív jazz és a világzene furcsa keverékébõl állnak össze a számok, de például a Signal Up Ahead címû dal, ami külön maxin is kijött, a Liquid Liquid dance-funk-punk-electro-ját idézi. Komoly cucc!
suefo

PLECKO – UNDER COVER – CD (FREQUENT SOUNDZ)
Bajban lennék, ha nekem kellene eldöntenem, hogy errõl a lemezrõl melyik szám legyen az elsõ kislemez, ugyanis nagyon tetszik az egész, úgy ahogy van. Persze, ha egy brighton-i elõadó bemutatkozásáról van szó, akkor már az elvárások is nagyobbak:) A Plecko mûvésznéven alkotó Roland Drummond kiválóan teljesítette a küldetést, ezzel a tizennégy számos, közel egy órás anyaggal. A bevezetõ Breathe Together, amiben Ema Burnett énekel szép dzsesszes darab az ember azt gondolná, hogy jó ez, de semmi különös. Aztán elkezdõdik a Crashdat címû második szám és lezúzza a gyanútlan hallgató fejét. Az Acoustic Puzzle mutat némi Herbaliser-es hatást, de ez is ügyes mindenképpen. A továbbiakban sötét hip-hop nyers dobokkal, funk, electronica és jazz keverékét figyelhetjük meg, amint észrevétlenül körbevesznek és Plecko hívekké alakítanak minket. Már harmadszor hallgatom ma este ezt a korongot és egyre jobban tetszik. Van itt két tökéletes trip-hop, a keleti hangszerekkel játszadozó Indian Experience és az old-school vokál szemplingjével (talán Frank Sinatra) zsírozó The Moon Was Yellow. A Pure Peace pedig minden kételyt eloszlat, ez 2004 egyik legjobb lemeze.
suefo