2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2005. JÚLIUS

  NERY BAUER – MAHARAJA – 12” (FLUID OUNCE)
  TOKYO COSMONAUTS – PENJAB SUR LE DANCEFLOOR – 12” (KP)
  CUT LA ROC – MANY STYLES VOL 2 – 12” (ROCSTAR)
  LALI PUNA – I THOUGHT I WAS OVER THAT – 2LP / 2CD (MORR MUSIC)
CHRISTOPHER JUST – ROLAND FLICK FAIRMONT PRINCESS #1527 – CD / 2LP (COMBINATION)
  UZGIN ÜVER VERSUS DRIEU – VÖRÖS REWORKZ – CD (PSEUDO REKORDZ)
  JON KENNEDY – USELESS WOODEN TOYS – CD (GRAND CENTRAL)
  V/A – BRAZILECTRO SESSION 7 – 2CD / 3 LP (AUDIOPHARM)
  MPHO SKEEF – COMIN’ FOR YA’ – 12” (PHUTURE LOUNGE)
  V/A - BREAK N' BOSSA * CHAPTER 7 (SCHEMA / DEEP DISTRIBUTION)
  THE FIVE CORNERS QUINTET – CORNERSTONES EP – 12” (RICKY-TICK)
  V/A – HEY EVERYBODY…I GOTTA NEW DANCE – CD / 2LP (VAMPISOUL)
  CELOFUNK – CELOFUNK – CD / LP (VAMPISOUL)
  TRAFFIC SOUND – YELLOW SEA YEARS: 1968-1971 – CD / 2LP (VAMPISOUL)
  BASEHEADZ – BASEHEADZ & BEYOND – CD (MENTAL)
  YUKIHIRO FUKUTOMI - EQUALITY - CD (PANTONE)
  V/A – BARGROOVES COSMOPOLITAN – 2CD (SEAMLESS / CLS)
  ALAN BRAXE AND FRIENDS – THE UPPER CUTS – CD (DIFFERENT / PIAS / CLS)
  HAZE VS ERIK SUMO – DRAKULA EP – 12” (OHM / DEEP DISTRIBUTION)
  V/A - VERVE REMIXED 3 – CD/2LP (VERVE)

NERY BAUER – MAHARAJA – 12” (FLUID OUNCE)
Egy ideje már nem adott hírt magáról a Fluid Ounce, amit õszintén sajnáltam, hiszen lemezeik mindig betalálnak valamilyen módon. A hiányt pótlandó nem lacafacáztak, a Nery Bauer nevû titkos aduászt húzták elõ, akinek már volt egy maxija az angol kiadónál, annak ellenére hogy német nevével a brazil tengerparton lakik. A kettes lemezoldal elsõ száma, a Blepharospazm, egy meglehetõsen befordult, lassú pszicho-thriller muzak, baljós basszusvonallal aláhúzva, valami idegen eredetû lény csipogásával megszórva, szóval fincsi. Az ezt követõ Transformnin már teljesen más hangulatú és zeneiségû darab, funky-break-ska surf-gitárral, igazi partizene, nekem ez jött be leginkább a maxiról, a kiállást leszámítva ami egy kicsit feleslegesnek tûnik. A címadó Maharaja sem egyszerû szám, egy felpörgetett szamba és egy nagyfordulatszámú drum’n’bass találkozása egy szitárt utánzó gitárral. Sokkoló hatású, csak ritkán játszható alkotás, de ha megvan a tökéletes pillanat, akkor nagyon súlyos tud lenni. Nemsoká’ kijön az album is Bauer úrtól és további zenék is várhatóak a kiadó többi mûvészétõl, úgyhogy felkészülhetünk még néhány bombára.
Suefo

TOKYO COSMONAUTS – PENJAB SUR LE DANCEFLOOR – 12” (KP)
A KP Production francia kapcsolata, Arnaud Leroy, azaz a Tokyo Cosmonauts már megint egy színes és limitált maxival állt elõ, ezúttal egy szép átlátszó meggypiros korongról van szó (elõbb-utóbb az egész színskála meglesz neki bakeliten). Az ötszáz példányos csoda elsõ száma egy jópofa funk-break, szájharmónikával, fúvósokkal, szkreccsel, kongákkal, jó vágásokkal, kb a Skeewiff és Ursula 1000 szellemében. A következõ, ugyanennek a Martinibomb remixe, ami bár lassabb tempóban halad, de ugyanolyan meggyõzõ erõvel bír. A másik oldal a lemez címadó dalával kezdõdik, ez némi bugyborékoló club-pop és house keverékébõl létrejött hedonista himnusz. Egy rövid electrós interlude után a végére még becsúszott egy fura, sokváltásos, elszállós, free-be hajló nu jazz-house is. Nekem inkább a könnyedebb A oldal fekszik, de jó hogy ez a maxi ilyen változatosra és stílszerûen sokszínûre sikeredett.
Suefo

CUT LA ROC – MANY STYLES VOL 2 – 12” (ROCSTAR)
A Magyarországon is többször megfordult brightoni dj/producer Lee Potter mostanában megint aktivizálódni látszik és az öt évvel ezelõtt, a Skint gondozásában megjelent debütáló albuma (La Roc Rocs) után új nagylemezzel jelentkezik. E jövendõbeli albumról, amit a Rocstarnál fog piacra dobni, a Many Styles 2 már a második beharangozó maxi. Három eléggé különbözõ számmal van dolgunk, melyek közül a Piano Funk egy lendületes, szépen felépített breakbeat, amiben egyfolytában tapsolásra és táncra ösztönzi a hallgatót egy eltorzított hang. A 2 Da Beatz az elõzõ szám tempójának kb a felében folytatja a történéseket, ebben már van némi funk is, de alapvetõen hip-hop, jó scratch-ekkel. Hihetetlen de már megint a tapsoltatás van terítéken szövegileg, úgy látszik itt komoly misszióról van szó. Részemrõl beértem volna ezzel a két számmal, mert a másik oldalon végighúzódó House Groove címû house felvételben egy pozitívumot találtam, mégpedig azt hogy nem erõltetik benne a tapsolást, de ez minden. Amennyiben az albumon inkább a breakbeat és hip-hop számok lesznek jelen nagyobb számban úgy én is tapsolni fogok.
Suefo

LALI PUNA – I THOUGHT I WAS OVER THAT – 2LP / 2CD (MORR MUSIC)
A Morr Music egyik legfigyelemreméltóbb zenekara, a poszt-rockot, elektronikát és popot vegyítõ, vicces nevû Lali Puna, három nagysikerû album után most egy ritkaságokat és remixeket összegyûjtõ koronggal jelentkezik. A lemezen megtalálhatjuk a részben már kifutott, limitált kislemezek B oldalait, néhány eddig kiadatlan darabot (ilyen a John Peel elõtt tisztelgõ Past Machine, vagy a nagyon eltalált nyitószám, a Failure Of The Leading Sign Industry) valamint jópár remixet. Ezek nagy része barterben készült, így felkerültek a zenekar által kreált és a cserébe kapott felvételek is, ilyen a Boom Bip, a Dntel, vagy a Two Lone Swordsmen státusza. Rajtuk kívül szerepel még a Sixtoo, az Alias és a To Rococo Rot, akik mindannyian egy-egy remekbeszabott verziót készítettek a Lali Puna trekkekbõl. A legtöbb zenehallgató által ismert számuk, a Bomb The Bass-el közösen írt Clear Cut sem maradt le, csakúgy mint a Giorgio Moroder feldolgozás, a Together In Electronic Dreams, szóval ez tényleg egy érdekes, hiánypótló kiadvány.
Suefo

CHRISTOPHER JUST – ROLAND FLICK FAIRMONT PRINCESS #1527 – CD / 2LP (COMBINATION)
A bécsi illetõségû, stylist és festõ végzettségû producer-dj, Christopher Just munkáival gyakran találkozhattunk az utóbbi évtizedben és ahogy az a termékenyebb arcoknál lenni szokott nem csak saját nevén munkálkodott, hanem a Punk Anderson, vagy a szintén sokat mondó DJ One Finger alteregók alatt kiadott dolgok is õt takarják. Az underground olyan meghatározó elõadóinak készített remixeket, mint a Jeans Team, a Cobra Killer, a Chicks On Speed, vagy a Stereo Total, de lokálpatriótaként valahogy azért becsúszott Johann Strauss is. Tavaly szerzõdött a Combination Records-hoz, ahol újra megjelentették Jeans & Electronic címû 1996-os albumát kicsit felturbózva új számokkal, elõkészítendõ a terepet a visszatéréshez. A Roland Flick albumon Just mindent bedob egyfajta esszenciát létrehozva életmûvébõl. A széles spektrumon zongoramuzsika, techno, house, electro, acid, funk és diszkó keveredik gyakran egy számon belül sem elkülöníthetõen. Alapvetõen jó és egyéni számok sorakoznak az albumon, csak az a sor nagyon zilált, nehéz végighallgatni egyszerre. A gyönyörû borítóhoz viszont egy hasonlóan kidolgozott weboldal társul, amit érdemes lecsekkolni.
Suefo

UZGIN ÜVER VERSUS DRIEU – VÖRÖS REWORKZ – CD (PSEUDO REKORDZ)
Az Uzgin Üver régi és fontos alakja a hazai undorgrundnak. 1991-es megalakulásuk óta több nagylemezt is kiadtak, kezdetben a Bahiánál, majd annak megszûnése után szerzõi kiadásban, ami mára odáig fajult, hogy ötödik (erõsen limitált) albumuk a Vörös Reworkz egy do-it-yourself manifesztációként is remekül megállná a helyét. Hullámpapírból hajtogatott, ötletes borító, amire vörös festékkel fújták az artworkot, a korongra dettó. A városszerte fellelhetõ matricák is azt sugallják, hogy gerilla technikákból a srácok alapos kiképzést kaptak. A lemez zenei anyaga az egy évvel ezelõtti Vörös Rébék album számaira épül, konkrétan annak remixeit hallhatjuk. Az összes átiratot egy ember készítette, Olivier Drieu, aki a csapat régi jó barátja és zenésztársa. Az Uzgin sokfelé koncertezett Európa szerte az elmúlt években, Franciaországba pedig gyakran visszahívták õket, innen a jó kapcsolat Drieu-val. Az album hallgatása közben nekem leginkább a Coldcut, a Future Sound Of London és a Loop Guru zenei világa ugrott be, amolyan ’90-es évek végi trip-hop, dub és breakbeat fúzió, persze mindez az Uzgin Üver jellegzetes etnós hangzásával összevegyítve. Nem’tom ki hogy van vele, de én csípem az ilyesmit és ha hozzáadjuk azt hogy Anorganik keverte készre a cuccot, valamint azt, hogy az ára mindössze 1111 HUF, akkor valószínûleg már mindenki tudja, mit kell tennie.
Suefo

JON KENNEDY – USELESS WOODEN TOYS – CD (GRAND CENTRAL)
Jon új albumával, ami már a második a Grand Central berkeiben továbbmegy azon az úton, amin eddig is járt. Koszos dobok, funk, hip-hop és downtempo, szép férfi, esetleg nõi dalolászás a háttérbõl. Azt nem mondom, hogy belehalok az izgalomba az anyag hallatán, de emberünk nem is arról híres, hogy a végletekig fokozza az adrenalin-szintet, sokkal inkább arról, hogy kellemes melódiákat társít az ügyesen legyártott ritmusaihoz. Ezzel most sincs hiba, sõt már a második szám, a You, You & You erõsen hipnotikus töltéssel bír, a lassú repetitív ritmus és a fuvola hatására, szóval a varázslat mûködik. A Heavíweight Freight már némileg masszívabb, kapjuk az arcunkba a sûrû, funk-hip-hop masszát, amit a Sand People-ben még tovább fokoz Mr Kennedy, de ezzel a középtempóval el is értük a lemez csúcssebességét, innen már inkább csak lefelé megy. Van még hátra némi dub, és mégtöbb downtempo, szóval a fan club nem fog csalódni.
Suefo

V/A – BRAZILECTRO SESSION 7 – 2CD / 3 LP (AUDIOPHARM)
A múlt hónapban tárgyalt és agyonajnározott ízelítõ maxihoz méltó maradt a válogatáslemez, így nyugodt szívvel ajánlhatom ezt a 24 számos gyûjteményt is. A maxiról átmentették a Juju Orchestra féle Victor Dacies remixet, plusz az Emo és a Moodorama számokat. Az érdekes felvételek száma ezzel azonban még korántsem merült ki. Bebel Gilberto új lemezérõl az Aganjú hallható egy kiváló Latin Project mixben, a legutóbbi Quantic Soul Orchestra albumról itt van a nagyszerû Feeling Good, továbbá Richard Dorfmeister és a Madrid de los Austrias Valldemossája, ami pillanatok alatt lett slágerré sem maradt le. Külön öröm, hogy olyan ritka zenék is helyet kaptak, mint a Gecko Turner Quantic remixe, vagy Rex Riddim a Fort Knox Five értelmezésében, stb, stb, stb. A Brazilectro maradt az, ami mindig is volt, egy megbízható gyûjtemény, amin tutira és költséghatékonyan megtaláljuk az év legfontosabb latin partihimnuszait.
Suefo

MPHO SKEEF – COMIN’ FOR YA’ – 12” (PHUTURE LOUNGE)
A furcsa név egy gyönyörû fekete hölgyet takar, akinek szerencsére a hangja is rendben van, sõt ebben a számban olyat énekel, hogy ez az alapvetõen szikár, menetelõs broken beat alap teljesen más kontextusba kerül, életre kel tõle. A háttérvokálok is szépek, a hangulat folyamatosan ízzik, az eufória fokozódik, mindezt négy percben szóval jól ki van találva ez a dal, ami máris hatalmas underground sláger Anglia szerte. A produceri munkákat Dave Jones intézte, aki Maddslinky és Phuturistix nevû projektjeivel vált ismertté, míg Mpho énekelt már a Bugz In The Attic, Ty és Spacek felvételein is. A lemez tartalmaz még egy nyújtott verziót, ami meg van toldva egy három perces bevezetõvel és egy kicsit szállósabbra is lett hangszerelve, nálam ez kevésbé mûködött, mint a dinamikusabb eredeti. A végén hallható még egy brutálabb Phuturistix remix is, de ez meg egy hangyányival erõsebb a kelleténél. Mpho-ról biztosan sokat fogunk hallani, még nyáron elkészül a bemutatkozó albuma, sõt egy másik maxi is úton van már a lemezboltok felé.
Suefo

V/A - BREAK N' BOSSA * CHAPTER 7 (SCHEMA / DEEP DISTRIBUTION)
Mikor kézbe vettem a lemezt szinte kibökte a szemem a következõ felirat: MORE FUNK INTO IT, egyszerre futottak át rajtam a kíváncsiság és az aggodalom hullámai, ez utóbbi azért, mert a szöveg azt sugallta, hogy az olaszok némileg más irányba akarják terelni ezt a jól bevált válogatás sorozatot, mint amit eddig megszoktunk tõlük. Aztán megszólalt az elsõ track (Koom.h - Mr Cool) és csak egy sóhajtás jutott eszembe a Macska-jajból „MÚZSIKÁ”. Ez a MORE FUNK kb. annyit tesz, hogy hamarabb kérdezzük meg a pincért - Bocs mi szól? Na szóval Massimo Napoli igen jól megoldotta a hetedik rész összeállítását, remek zenéket válogatott össze a mi legnagyobb örömünkre, olyan elõadóktól mint Quantic, Max Sedgley, vagy Rosalia de Souza. Mondjuk ha nem tudod mit hallgass a vasárnapi ebéd után, vagy ha új párkapcsolatba kezdesz és nem tudod mi szóljon az elsõ ismerkedési vacsorán, akkor a válasz a címben van, mert ez a lemez "nem túl", szóval nem túl dzsesszes, nem túl pörgos, nem túl langyos, nem túl tolakodó és így tovább.
Tarby

THE FIVE CORNERS QUINTET – CORNERSTONES EP – 12” (RICKY-TICK)
Alapvetõen már nem kéne meglepõdni azon, hogy milyen korrekt latin jazzt képesek ezek az arcok elõállítani a cseppet sem vérforraló Helsinkiben, hiszen eddigi munkáik épp elég bizonyítékkal szolgáltak ez ügyben, de azért ez az új maxi mégiscsak továbbment egy-két lépéssel. Önmagukat überelik. Nem mintha ez baj lenne, sõt ezt a három számot tartalmazó lemezt ki sem veszem a lemeztáskámból szeptemberig, amikor is a zenekar megjelenteti elsõ nagylemezét. Visszatérve ehhez a háromszámoshoz, elõször egy zaklatott, lüktetõ instrumentális jazz-dance hallható, a Straight Up, csak hogy rendesen felkészülhessünk. A ritmus-szekció hipnotizál, a többiek meg lefújják a fejünket. A Before We Say Goodbye egy gyönyörûen meghangszerelt dal, ami instrumentális mivoltában is megállná a helyét, fõleg a zongora révén, de szerencsénk van és egy olyan ember adta hozzá a hangját, aki még a magyar slágerfostokat is fel tudná dobni pusztán azzal hogy megszólal. Õ Mark Murphy, aki régebben nagyon sok jó dzsessz lemezen szerepelt és eközben hat darab Grammy-t is begyûjtött. Végül egy kicsit intimebb, melankolikusabb hangulatba kalauzolnak minket Five Corners-ék, a Blue Cycles-el, amiben egy gyönyörû nõi hang delejez, a francia Okou személyében. Valószínûleg az album gerincét majd az eddigi maxik legjobb számai adják, de azért én remélem, hogy felkerül rá még néhány új kollaboráció, hasonlóan gondosan kiválasztott énekesekkel is.
suefo

V/A – HEY EVERYBODY…I GOTTA NEW DANCE – CD / 2LP (VAMPISOUL)
Ezen az új Vampisoul válogatáson a szerkesztõk megpróbáltak teljes képet adni arról, hogy mi várható a kiadónál 2005-ben. Tették mindezt úgy, hogy a lemezek velejét, legjobb számait fûzték láncba, ezáltal egyfajta esszenciát alkotva a 23 darab egyenként is figyelemre méltó funk és soul alapvetésbõl. A kompiláció egyaránt tartalmaz régi és új cuccokat, így hallhatjuk Joe Bataan fantasztikus visszatérõ lemezének egyik legszebb számát a Call My Name-et, a Celofunk néven zúzó új latin-funk bandát, szemelvényeket az uruguayi funk aranykorából, a hatvanas évek végérõl, a Sexteto Electronico Moderno és a Maranata elõadásában, a Diplomats Of Solid Sound cseppet sem szolid funk-menetelését, stb, stb. A lemez ráadásul olcsóbb is a szokásosnál, de tényleg nem ez a legfontosabb érv, ami mellette áll.
suefo

CELOFUNK – CELOFUNK – CD / LP (VAMPISOUL)
Ez a nyolctagú spanyol banda három évvel ezelõtti megalakulása óta ontja magából a beindult funk megfejtéseket a hetvenes évek legjobb elõadóinak szellemében, persze nem megfeledkezve arról, hogy 2005-öt írunk, sõt épp ellenkezõleg, már a nyitódalban is a stílus újjászületésérõl énekelnek. Annyi biztos, hogy a lemezt a megfelelõ hangerõn hallgatva, némi alkohol és kis barátaink társaságában könnyedén tüntetünk el újabb ötven percet zilált életünkbõl. Az olyan sodró lendületu daloknál, mint a Da Freedom Rhythm csak arra kell ügyelni, hogy senki se rúgja fel a piát. Egyébként fele-fele arányban vannak a tempósabb funk zúzások és a nyugisabb soul-os számok.
suefo

TRAFFIC SOUND – YELLOW SEA YEARS: 1968-1971 – CD / 2LP (VAMPISOUL)
A perui pszichedelikus latin-rock vonal hõskoráról érthetõ okokból igen keveset hallott az emberiség nagyobbik fele. Ezt a hiányérzetet akarta enyhíteni a Vampisoul, a színtér egyik alapzenekarának, a Traffic Sound-nak legjobb számaival, amit a címben is említett négy év (a zenekar fennállásának teljes idõtartama) termésébõl állítottak össze. A kezdeti idõkben sok feldolgozást játszott a Traffic Sound is, ahogy illik, olyan bandáktól mint a Doors, vagy a Cream, de késõbb már sorban jöttek a saját számok és albumok. Annak, hogy a banda mindössze négy évig volt aktív leginkább a katonai junta volt az oka, akik még a mikulást is betiltották, mint az imperializmus termékét. El lehet képzelni az ameriakai és angol zenekarok nyomdokain járó csapat mindennapjait, akiknek még a szövegeik is angol nyelvûek voltak. A digipack belsejében megbújó füzetke érzékletesen mesél errõl az idõszakról, akik pedig szeretik a Cream, a Stones, a War és a hozzájuk hasonlók munkásságát repüljenek rá erre a lemezre is, nem fognak csalódni.
suefo

BASEHEADZ – BASEHEADZ & BEYOND – CD (MENTAL)
A Baseheadz név és a logo írásmódja inkább valami drum’n’bass megfejtést sejtet, de szerencsére nem errõl van szó. Az álnév mögött egy fiatal rotterdami basszusgitáros producer, Satiesh Mathoera rejtõzik, aki alapvetõen jazz zenészként kezdte pályafutását. A változást DJ Shadow Entroducing címû mestermûvének meghallgatása hozta el a számára, emberünk ettõl kezdve a dzsesszes hip-hop / trip-hop elkötelezett híveként munkálkodik. Ennek szellemében készítette el bemutatkozó albumát a Baseheadz & Beyondot is, amiben állandó munkatársa, a lemezjátszóista DJ Git Hyper is nagyban segítségére volt finom húzásaival. Élõben elég furcsa felállásban nyomják a srácok: két basszeros, egy dobos és egy billentyûs adódik még a képlethez, a végeredmény így minden bizonnyal lehengerlõ hatású lehet. A lemezt hallgatva régi kellemes emlékek elevenednek fel a trip-hop legjobb éveibõl, miközben az anyag cseppet sem idejétmúlt, köszönhetõ ez az élõ hangzásnak és a jól megírt instrumentális, de nem unalmas daloknak.
suefo

YUKIHIRO FUKUTOMI - EQUALITY - CD (PANTONE)
Ha kedveled a broken beat feszességét, a house lüktetését, a lounge érzékiségét és mindezeket szereted jazzes ferde szemmel nézni akkor ez a te lemezed! Yukihiro mindezekre kínál megoldást, mégpedig úgy, hogy a stílusokat körültekintõ dramaturgiával tálalja a számodra. Elõször egy erõs broken beattel próbálja magára hívni a figyelmet majd szépen nyugtatgatja a tempót és hangulatot és amikor már lent vagy alfában, ismét felráz és kezdi elõlröl, tehát nyugodtan állíthatod a lejátszód repeat módra, annál is inkább, mert minél többször hallgatod ezt a lemezt annál biztosabb az elõbb leírt hatás. Yukihiro számos zenésszel kiegészülve törekedett az egyenlõség (Equality) megalkotására, illetve arra, hogy fülednek kellemes perceket szerezzen. Szerintem sikerült neki!
Tarby

V/A – BARGROOVES COSMOPOLITAN – 2CD (SEAMLESS / CLS)
Ezek a Bragrooves mixek mindig nagyon meg vannak dizájnolva, így most is dicséret illeti a külcsínt, jó nézegetni, kézbe venni ezt a papírtokos dupla korongot. Piros, narancs, barna, plusz egy miniszoknyás, jó kiállású piáros csajszi sziluettje a borítón, hmm. A leosztás is a már bevált módon zajlik, tehát az elsõ CD-t a házigazda Ben Sowton válogatta és mixelte, míg a második lemezen egy vendég, ezúttal Rollercone teszi ugyanezt. Csak azért hogy valamennyire megtörjem a szokások burjánzását én a második lemezzel kezdtem a hallgatást. Rollercone kapásból egy saját dallal indít, amiben egy szexi hangon csivitelõ hölgy bevágódik egy londoni taxiba és végigviteti magát a szuperklubok során, vicces. Ezután a legnagyobb house guruk jönnek sorban. Verna Francis Look-jának soul-os Franck Roger remixe, vagy Louie Vega és Ursula Rucker egy tribal mixben. Nekem inkább a Limbo Experience, vagy a Sumo által képviselt latin vonal jött be jobban errõl a lemezrõl, mindenesetre az említetteken kívül még némi garage is elõkerült, szóval Rollercone átfogó képet adott a house-ról az utolsó számmal pedig visszatért a szexi hangú bolond lányhoz, aki miután megérkezett a klubba, a kidobót kezdte bolondítani, azzal hogy rajta van a vendéglistán, de mindig valami más nevet bemondva… Ben mester már nem lacafacázott annyit a körítéssel, hanem egybõl belevágott a közepébe. A Rollercone mix mindenképp érdekesebb zenei világgal bír, de azért itt is vannak komoly versenyzõk, például Fred Everything Roy Davis Jr.-ral, a Mettle Music, vagy a Coffe Kids.
suefo

ALAN BRAXE AND FRIENDS – THE UPPER CUTS – CD (DIFFERENT / PIAS / CLS)
Lehet hogy Alan Braxe neve nem hat túl ismerõsnek a hazai közönség számára, de ha valaki vet egy pillantást a lemezborító hátsó felére egész biztos, hogy könnyen el tudja majd helyezni õt. Alan olyan projektekben vett részt, vagy járult hozzá remixerként, mint a Shakedown, vagy a Benjamin Diamonddal és Thomas Bangalterrel közös Stardust, ez utóbbi követte el minden idõk legnagyobb filter-house slágerét a Music Sounds Better With You-t, amit anno idegesítõen párhuzamban játszott az összes média. Az Upper Cuts nagyszerû összegzése az imént említett jól ismert munkáinak és azoknak, a fõleg a Vulture Music-nál megjelent szerzeményeinek, amelyek többségét Fred Falke táraságában hozta össze. Finom melodikus house és electro himnuszok, nagyon komoly basszusokkal. Daft Punk, Motorbass és Cassius hívõk egy újabb nagy kedvenccel lehetnek gazdagabbak, ha beszerzik, akik pedig már ismerik most összegyûjtve kaphatják meg a legjobb pillanatokat.
suefo

HAZE VS ERIK SUMO – DRAKULA EP – 12” (OHM / DEEP DISTRIBUTION)
Az Olasz Ohm kiadó negyedik gyöngyszeme, ismét két fiatal budapesti titán kézjegyét viseli. A grafikus-dj Haze és az Amorf Erik Sumo új közös produkciója a Drakula simán megér egy feketemisét. A szerzõk mellett helyet kapott még 3 remixer is: Carmel, Colorblind aka Dj Spider és Electrosacher. Az eredeti szám nagyon bevált a tánctéren, igazi jó kis funkos beütésû, hip-hop ütemben pörgetõ, dinamikus beat. A srácoktól hallott számok, és a megjelent lemezek után jó dolog érezni, hallani, hogy felismerhetõen egyedi Haze-es, Erik Sumo-s témák színesítik a számot, ahogyan Carmel, azaz Marcel is abszolúte a saját hangját hozza. Az õ mixe már a gyorsabb, pörgõs idõszakba való, akár egy erõsebb break-szettben is megállja a helyét, bár kissé „Nujazzkiller” és „Off the beaten…” utánérzés. Azokhoz képest nem sok újat ad. Az Electrosacher mix mélyebb 4/4, ami nagyon jó remix, pontosan odatett hangok, loop-ok, de nem übereli a Colorblind remixet, ami a kedvencem a remixek közül – mert hát az eredeti….. Szóval igazán erõs, már-már ska-ba hajló erõsséggel viszi hátán a törteket. Kitunõ, egyedi darab az ellaposodni látszó nu jazz-vonalon.
kork

V/A - VERVE REMIXED 3 – CD/2LP (VERVE)
Megjött a harmadik Verve remixed válogatás, a korábbiakhoz hûen, karöltve az eredeti verziókat tartalmazó Unmixed-el. A két producer, Dahlia Ambach Caplin és Todd C. Roberts konkrét stratégiát dolgozott ki, – állításuk szerint az elõzõektõl eltérõen – direkt módon keresték fel a kiadókat, producereket, elõadókat egy-egy számmal. Tehát személyre szabottan kapták a remixerek az eredetit, hogy abból tessék dolgozni. Azt kell mondjam, hogy itt a szerencsének semmi köze nincs az összejött anyaghoz. Mondhatni: koncepciózusan konkrét eklektika. Ez is volt a cél. Az eredeti számok már önmagukban megállják egy válogatáson a helyüket – lásd: Verve Unmixed 3 – hiszen olyan legendákat hallhatunk, mint Sarah Vaughan, Jimmy Smith, Hugh Masekela vagy épp Nina Simone, a többiekrol nem is beszélve. A remixek többféle, idõnként tök furcsa stílusban lavíroznak: rock-os break, gabbába hajló ska….sorolhatnám. 13 olyan remix készült, amelyet, ha cd-n vesszük meg vígan, bármilyen helyzetben végigjátszhatunk – a korongokat útálom fordítgatni ha nyugiban hallgatom, úgyhogy cd-n is meg kellett hogy vegyem :). Meg hát ugye bicajozáshoz. Nekem a korábbiak jobban tetszettek, de ez a hármas sem rossz, és eklektikussága, az érdekes megoldások felülmúlják a két elõdöt.
kork