 2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006.
JÚLIUS
2006.
JÚNIUS
2006.
MÁJUS
2006.
ÁPRILIS
2006.
MÁRCIUS
2006.
FEBRUÁR
2006.
JANUÁR
2005.
DECEMBER
2005.
NOVEMBER
2005.
OKTÓBER
2005.
SZEPTEMBER
2005.
AUGUSZTUS
2005.
JÚLIUS
 2005.
JÚNIUS
2005.
MÁJUS
2005.
ÁPRILIS
2005.
MÁRCIUS
2005.
FEBRUÁR
2005.
JANUÁR
2004.
DECEMBER
2004.
NOVEMBER
2004.
OKTÓBER
2004.
SZEPTEMBER
2004.
AUGUSZTUS
2004.
JÚLIUS
2004.
JÚNIUS
2004.
MÁJUS
2004.
ÁPRILIS
2004.
MÁRCIUS
2004.
FEBRUÁR
2004.
JANUÁR
2003.
DECEMBER
2003.
NOVEMBER
2003.
OKTÓBER
2003.
SZEPTEMBER
2003.
AUGUSZTUS
2003.
JÚLIUS
2003.
JÚNIUS
2003.
MÁJUS
2003.
ÁPRILIS
2003.
MÁRCIUS
|
|
2005.
JÚNIUS
AKASHA
– SHE’S GROOVY! / LONGHAIR – 7” (RA)
CAROL
LEE SCOTT - THAT LITTLE BIT OF LOVE – 7” (LICORICE SOUL)
V/A
– DER FRANKFURT SOUND – CD (INFRACOM! / DEEP DISTRIBUTION)
RAW
ARTISTIC SOUL – WHAT ABOUT LOVE – CD (GOGO MUSIC / DEEP
DIST)
MARKUS
KIENZL – PRODUCT – CD/LP (KLEIN / DEEP DISTRIBUTION)
HONEYMUNCH
– BUNCH – CD (INFRACOM! / DEEP DISTRIBUTION)
KOSMA
– NEW ASPECTS – CD (INFRACOM! / DEEP DISTRIBUTION)
V/A
– RA’MIEN – 2CD (SOUNDLAB / DEEP DISTRIBUTION)
DIMLITE
– RUNBOX WEATHER – CD/LP (SONAR KOLLEKTIV / DEEP DISTRIBUTION)
THE
TAPE VS. RQM – AUTOREVERSE – CD (KYO / INDIeGO DIST)
SOUTIEN
GORGE – PERSZE REMIXES – CD (BITLAB)
V/A
– CHILDISH MUSIC – CD (STAUBGOLD)
MELODIUM
– LE TÉTE QUI FLOTTE – CD (AUTRES DIRECTIONS
IN MUSIC)
LINDSTROM
– I FEEL SPACE – 12” (FEEDELITY)
WHOMADEWHO
– THE LOOP – 12” (GOMMA)
THE
JUJU ORCHESTRA – KIND OF LATIN RHYTHM – 12” (AUDIOPHARM)
V/A
– BRAZILECTRO SESSION 7 EP – 12” (AUDIOHARM)
REEL
PEOPLE – THE RAIN – 12” (PAPA)
POSITIVE
FLOW – THE CITY STREETS – 12” (NATIVE SOURCE)
QUARTET
– CURTOMISED EP – 12” (BUREAU)
ADD
NOISE – SURFACE NOISE – 12” (EARSUGAR BEATBOX)
FLOW
DYNAMICS – LIVE IN THE MIX – 12” (FREESTYLE)
ELECTRO
DELUXE – STARDOWN – CD (SUCH / NAIVE / CLS)
ATOM
TM – iMIX – CDS/EP (LABORATORY INSTINCT)
COLONEL
RED, OMAR & SPOONFACE – BRUQ STEPPIN… - 12”
(FAADA)
DOPEKICK
– SOMETHING A LITTLE DIFFERENT – CD/LP (PERCEPTION)
JESTOFUNK
– THE ANTHOLOGY – 2CD (IRMA / CLS)
ED
ROYAL & ENNE - DIFFERENT STROKES EP - 12" (INNVISION)
THIEVERY
CORPORATION – THE HEART’S A LONELY HUNTER – 12”
(ESL)
HEADNODIC
– NOW A DAZE – 12” (TRES)
THES
ONE & RASHAN AHMAD – DOIN’ IT – 12”
(TRES)
NINE:FIFTEEN
– DELUXE LAMINATED – 12” (CANDLE WAX)
OLIVE
GREEN – THE DOO BAD HUSTLE – 7” (CANDLE WAX)
GRANUFUNK
– GRANUFUNK – DOWNLOAD ONLY (SONIC360)
AKASHA – SHE’S GROOVY! / LONGHAIR – 7” (RA)
 A
tavalyi visszatérõ Akasha album, a Love Philtre Magick,
ami a csapat hosszas hallgatása után jelent meg, tele
volt jobbnál-jobb témákkal, melyek ráadásul
merész, új utakon jártak, nem követték
a régi sikeres megoldásokat. Volt sötét
dzsessztõl és pszichedelikus-rock-tól kezdve,
ska-ig minden. A mostani megjelenés egy átlátszó,
limitált 7”-es kislemez, amin Charlie Casey és
Damian Hand megint valami újjal próbálkozik.
A She’s Groovy laza dobritmusa nagyon jó zongoramintákra
épül, a háttérben meg rátenyerelnek
egy Moog-ra és valaki szitáron is prüntyög.
Mit mondjak még? A másik szám, a Longhair némi
funk-break, jazz és ’60-as pszicho-pop markáns
keverékét nyújtja, remek szaxofon-brummogással
kísérve, hasonlóan összetett hangszereléssel,
mint mindegyik szerzeményük. Várjuk a folytatást,
idáig hibátlan.
suefo
CAROL LEE SCOTT –
THAT LITTLE BIT OF LOVE – 7” (LICORICE SOUL)
 A
Licorice Soul újra telitalált, ahogy eddig minden
7”-es megjelenésük egy-egy kis csodaként
volt értékelhetõ, Carol Lee Scott ’70-es
évek közepi funk fenomenája is elbûvölt.
A hölgy hangja ugyan két nagylemezen és egy népszerû
brit TV sorozat zenéjén is meg lett örökítve,
de arra várhatunk, míg ezeket elénk penderíti
a véletlen. A kislemez elsõ száma a That Little
Bit Of Love egy nagyon szépen gördülõ, Shirley
Bassey húzósabb számait idézõ
darab, minden benne van amitõl jó lehet egy ilyen
dal. Mosolygós basszus, feszes dobok, hangsúlyos fúvós-szekció
és persze a mindehhez korrektül illeszkedõ vokál.
Külön élvezet, hogy egy rövid számon
belül a viszonylag nyugodtabb kezdéstõl eljutnak
egy teljesen eksztatikus befejezésig. A másik oldalon
a You Gotta Believe country-ba oltott funk-ja, olyan mint egy elveszett
Hair betétdal, nem annyira húzós mint az A
oldal, de azért ez is klasszik.
suefo
V/A – DER FRANKFURT
SOUND – CD (INFRACOM! / DEEP DISTRIBUTION)
 Az
InfraCom soros válogatása a Der Frankfurt Sound címet
kapta, aminek szereplõit a jazz jegyében válogatta
össze a hasonló címen megjelent könyv szerzõje,
Dr. Jürgen Schwab. Fõleg az ötvenes évekbõl
merít a kompiler, így nem meglepõ, hogy néhány
nagynevû régi motorossal találkozhatunk a korongon.
A Family of Percussion & Archie Shepp számával
indul az utazás, akik egy igazán szépen építkezõ,
poroszkáló, funk-os jammeléssel vannak jelen,
laza kezdés! Õket követi a jazz-rock atyja, Volker
Kriegel virtuóz gitárjátékával,
majd az Albert Mangelsdorff Quintett, akik igazán jó
hangulatot hoznak egy meleg és bolondos swinggel. A hr Big
Band az egyik kedvencünk lett a Michelangelo címû
számukkal, sok easy-t és krimi-hangulatot csempésznek
a jazzbe és ez mindenképpen pozitív! A Fifty
Fingers is mély benyomást gyakorol a hallgatóra
a Check It-tel, a vibrafonos-harmonikás varázs nagyon
mûködik, talán a lemez legérdekesebb száma
ez a korai latin-fúzió! Szintén egy nagy latin
slágerrel kedveskedik a Frankfurt Jazz Big Band, ez a Que
Pasó. A mûfajok nem szabnak határt: funk, jazz,
latin és emellett némi filmzene fíling. A hr
Jazzensemble pszichoaktív játéka után
Ralf Hübner kapcsol rá, ám ez is még az
álmodozós fajtából való. A European
Groove Orchestra már nevével felhívta magára
a figyelmet és szerencsére be is váltotta a
hozzá fûzött reményeket, exoticával
kevert játékuk igazán érdekes színfolt.
A Fritz Hartschuh Quartett Emil Mangelsdorff-al kiegészülve
nyomja a No Problem-et, majd végül Alfred Harth zárja
a lemezt a Sejongno Boulevard-al. Aki szereti a jazzt minden formában
és kifejezetten kíváncsi a mûfaj aranykorára,
annak jó szolgálatára lesz ez a szép
kivitelû és igen sok információval megtámogatott
válogatás (is)!
suefo - Gandharva
RAW ARTISTIC SOUL –
WHAT ABOUT LOVE – CD (GOGO MUSIC / DEEP DISTRIBUTION)
 A
latin zenék köztudottan táncorientáltak,
ill. táncolásra a legalkalmasabb ütemeket és
dallamokat hozzák. Nagy valószínûséggel
ez egy felmérés alkalmával is bebizonyosodna,
vagyis a legtöbb ember a latin zenékre rázza
szívesen. Jelen pillanatban ezt Phil Kullman rendesen ki
is használja, annyi változtatással, hogy a
house négynegyedeivel teszi markánsabbá a ritmust.
Rövid intro (Mr. Walker) után indul a What About Love
címû szám, ami a house és a soul szerelmeseinek
mindenképpen szerez pár kellemes percet. Tovább
pörgünk a fenékrázós Cocobutterrel
- forróvérû lányok kedvence lehet;) A
Corazon után a Bathanga Vibes ritmusára dobolhatunk
a parketten. A Flores Para Ti elsõ akkordjai alatt ki is
engedhetjük a gõzt, de utána fáradhatatlanul
pörgünk át a Felipes Dubstlye-ra. Fúvós
hangszerekben bõvelkedõ (hasonló a Dublex-hez,
de azért annyira nem üt) broken alapú, pattogós
számot sikerült elénk rakni és ezért
nem vagyunk hálátlanok. Az album végéig
kitart a fantázia és az erõ, ami annyira viszi
ezt a lemezt. Külön kiemelném még az Esto
Si Lleva címû számot, amit csakúgy mint
az itt hallható zenék nagy százalékában,
a csodás vokál még emlékezetesebbé
tesz. Jelen esetben ezt Edisney Portales Vega követte el. A
korong végül a Buddhism címû számmal
záródik. Csodás house, afro, latin és
ethno elemeket tartalmazó lemezzel állunk szemben,
ami ráadásul képes végig fenntartani
az ember érdeklõdését.
Gandharva
MARKUS KIENZL –
PRODUCT – CD/LP (KLEIN / DEEP DISTRIBUTION)
 A
Klein legújabb megjelenése, a Sofa Surfers tag Markus
Kienzl Product címû elsõ szólólemeze
egyedi, könnyen felismerheto hangzást képvisel.
Az elektronika, a hip hop és a dub együttes ereje adja
az anyag profilját. A lemez keretes szerkezetet mutat, vagyis
az elsõ és utolsó része fõleg
az elektronikára épül, míg a középsõ
részben inkább a dub kerül elõtérbe.
Ezekhez adódik hozzá a hip hop. A lemez a Battery
címû számmal indul, amely elõre vetíti,
hogy mire is számíthatunk: hangulatos, de nem mindig
harmonikus elemekbõl felépülõ album, a
Product. A hip hop elemek az elsõ darabtól kezdve
jelen vannak, mint ahogy a The Hood címû számban
is. A Like a Ghost már líraibb hangulatot vesz és
ezzel a jazz iránti elkötelezettségét
is megvillantja az alkotó. A maxin is megjelent Dundy Lion-ban
vendégmûvészként Paul St. Hilaire pakolja
a szöveget, nem is rosszul! A Chemical Reasons után
a háborúellenes Send Some Love már teljesen
rátér a dubra, amelyet ugyebár csöppet
se bánunk, mivel ez talán a legjobb darab a lemezrõl.
A Peace Demonstration-nel záródik az MC részleg
és a két befejezõ szám (Lost és
Found) már csak az elektronikára épít.
Szomorkás és felemelõ befejezést kapott
az album és így lett teljes egész ez a produkció.
Gandharva
HONEYMUNCH – BUNCH
– CD (INFRACOM! / DEEP DISTRIBUTION)
 Ez
az öttagú düsseldorfi jazz-funk mézesbödön
már kiadott egy albumot korábban az IRMA Records kebelén,
az egyik számuk még a Sex And The City (Szex és
New York) filmzene-válogatásra is felkerült,
ami szintén IRMA produkció volt. Most a második
nagylemezükkel visszatértek a birodalomba és
a nagy múltú INFRACom!-hoz szerzõdtek, ahol
olyan elõadók társaságát élvezhetik,
mint Kosma, a Phoneheads, vagy a [re:jazz] (utóbbiak tehetségérõl
a Volt fesztiválon is meg lehet majd gyõzõdni).
A lemezt hallgatva az elektronikus zenei világ jónéhány
alstílusával is van szerencsénk ütközni.
Különbözõ fúziókat hallhatunk,
itt egy kis diszkó, amott electro, megint máshol könnyed
d’n’b keveredik a bázist jelentõ dzsesszel
és funkkal. A fiúk lazán oldják meg
a feladatokat, mindegyik keverék szépen, gördülékenyen
csúszik, szépek az orgona hangszínei, a basszus
rendesen brummog, a gitár pedig érezhetõen
jelen van, de sosem tolakodik elõre, jól van kikeverve
az egész. Valami nagy bajuk lehet azonban az énekesekkel,
mert az album végig instrumentális, egy árva
konferanszié nem sok annyi nem csúszott be, csak nagy
néha egy kis szövegfoszlány a háttérben,
ami egy idõ után elég furcsa, nekem legalábbis
néhány szám jobban mûködött
volna vokáltámogatással. Ennek ellenére
az anyag rendben van, gondolom amikor élõben szétimprózzák
még jobb lehet. Utolsó meglepetésként
a mostanában nagyon aktív Ben Human d’n’b
remixét hallhatjuk a Drops címû szerzeményre.
suefo
KOSMA – NEW ASPECTS
– CD (INFRACOM! / DEEP DISTRIBUTION)
 A
Jazzanova formációból ismert Kosma (vagyis
Roskow Kretschmann), kilenc évvel bemutatkozó albuma,
a Universal után most vadiúj szólólemezzel
jelentkezik. Az InfraCom-nál megjelent album, nem okoz csalódást,
ez az új aspektus nagyon finomra sikerült. A Kioku Kouka
ügyesen indít, mint egy operában a nyitány,
ha nem is sûríti össze az egész albumot
– ami jó is – de mindenképpen hatásos
belépõ. A kilenc perces mû után, az Augenblicke
zongoraetûdje következik, bár ez tényleg
csak blikk. Az Odessa egy játék az elektronika és
a szimfonikus zenekar között. Valóban olyan, mint
egy hegedûverseny: folyamatosan kérdez (az elektronika)
és felel rá a zenekar, majd késobb az énekesnõ.
„Új idõk, új dalaival” –
ez jutott most eszembe, talán nem véletlenül…
Az Aspekte címû szám durván körvonalazva:
jazzes elektronika. Erk Wienerrel kiegészülve született
meg a Flow, amely a nyugis-vokálos vonalat képviseli,
kellemes pontja a lemeznek ez a letisztult nóta. A Small
Swinging Istanbul nem véletlenül kapta ezt a címet.
A mester ötvözte a keleti hangszer és dallamvilágot
saját hangzásával. Mondanom sem kell, hogy
az egyik legjobb darab a lemezen, energikus és egzotikus
egyszerre. A minimal house-os Heliocentric-en bevallom gyorsan túlléptem
és már élveztem is az Effatholar City-t. Mélyebb
és nagyobb töltéssel bír, mint eddigi
társai. Ezután az Odessa „balck sea” verziója
is lézer alá került, amely ugyanúgy, mint
eredeti testvére, szintén jól szól.
Az egyik legszebb szám a La Seule Fleur Dans Le Jardin, nem
véletlenül van egy bizonyos Karennek ajánlva.
Romantikus és játékos hangulata magával
ragadó! Az album végül a Blickpunkte címû
számmal záródik. Rövidke zongoradarab
ez is, mint korábbi barátja. Finoman, határozottan
zárja a lemezt. Figyelemreméltóan jól
megkomponált lemezzel állunk szemben, nem érdemes
kihagyni!
Gandharva
V/A – RA’MIEN
– 2CD (SOUNDLAB / DEEP DISTRIBUTION)
 A
két lemezes válogatások bevált módszerét
alkalmazza CrisCo & Kidpariz. Vagyis az elsõ lemezt a
bárzene jegyében, míg a másodikat a
klubzene kategóriában állították
össze. A Bar Sounds korongot a Sam Irl Sundown-ja indítja,
amely jazzes hangulatával rögtön kellemes közérzetet
teremt. Az õt követõ Bellcrash folytatja ezt
a vonalat, a szaxi és zongora ábránd jól
szól együtt. A Couch records új befutója
Cay Taylan tovább görgeti a dolgot, a tõle elvárható
magas színvonalon hozza a dub-jazz Zanubia-t. A Siesta címû
számával a Dub’Acan következik. Tényleg
kiváló az ebéd utáni pihire: csodás
gitárjáték, ethno és dub elemekkel megpakolva.
A Noarashi-val átlépünk a trip-hop mûfajba,
gyönyörû – Portishead-es minõségû
– vokállal és tökéletes hangszereléssel
van megáldva a Daydreaming. A For Your Nervesystem címû
szerzemény a Smoovedingidub nevû formációt
dícséri: robotos-elektrós-ambientes, kicsit
house-os finomság. Larissa Kapp után Patrick Kong
csap a lovak közé, méghozzá Su-ky-vel
kiegészülve egy ütõs dub-ethno darabot raktak
össze, ami a végére már vad táncra
késztet:) Karuan híres Liquid Time-ja is felkerült
a válogatásra, aki ismeri az tudja, hogy a léc
alatti nyávogást sikerült megvalósítania,
nekem ez még bejön! Munkie próbálja felkelteni
a punnyadó hallgatóságot, ám igazán
ez csak az õt követõ Nói-nak sikerül.
A Blow Up címû számuk ugyanolyan nagy fless,
mint az azonos néven futó film. Konsorten Lang Auf-ja
zárja az elsõ lemezt. Meglepõ itt a német
szöveg, de éppen frappáns mivolta miatt lelkesítõ.
Matt Flores széttördelt Digital Self címû
számával indít a második lemezt jegyzõ
Kidpariz. Nagy reményekkel indultam neki ennek a korongnak,
hiszen az elõzõ hibátlan volt, és be
kell látni ez a break is erõsen megmozgat, a második
számtól azonban átveszi a hatalmat a house
a válogatás végéig. Alapjában
véve ez nem lenne baj, csak hát kicsit egysíkúra
sikerült, persze ez nem jelenti azt hogy a house kedvelõk
ne találnának rajta néhány kiemelkedõ
zenét. Az elsõ korongért egy nagy riszpektet
érdemel a stáb, a többit meg tudjuk be bónusznak.
Gandharva
DIMLITE – RUNBOX
WEATHER – CD/LP (SONAR KOLLEKTIV / DEEP DISTRIBUTION)
 Szokatlan
hangokból felépített ritmusképletek,
sistergõ dallamok, torzított vokál, bensõséges
hangulat. Ezek, és ehhez hasonlók az ismérvei
a Sonar Kollektiv 60. kiadványának; de ez ne ijesszen
el senkit: az biztos, hogy nem egy lélegzetvétel alatt
lehet azonosulni ezzel a hagulat-ömlennyel, amit a huszonéves
D. Grimm 55 percben összerakott. De ha ráhangolódunk,
akkor messze repít a külvilágtól, hiszen
mindig van valami az ilyen típusú, legkönnyebben
abstract hip-hop-nak hívható lemezekben, ami nem ereszti
az embert és meggátolja abban, hogy felálljon
a fotelbol és kicserélje. Rövid, kis inetermezzók,
leglehetetlenebb helyekrõl szedett zaj-kompoziciók
kötik le teljesen a hallgató figyelmét. (pl.:
szemetes konténerek pakolása, írógép
kopácsolással keverve vagy digitális fehér
zaj, analog szalagos magnó tekercseléssel). Tánctérre
vagy házibulira semmiképp nem ajánlanám,
viszont, ha egy kicsit el akarunk nyugodtan gondolkozni a dolgainkról,
megfelelõ társra lelhetünk ebben a lemezben.
Clairvo [MustBeat]
THE TAPE VS. RQM –
AUTOREVERSE – CD (KYO / INDIeGO DIST)
 Hip-hop
vs Electronica, ahogy a kiadó másik produkciójánál
(White Hole) itt is jól muködik ez a párosítás.
A Tape-nek nem ez az elsõ megnyilvánulása,
tavaly már kidobtak egy albumot a Hampton Recordsnál
is, amivel szép sikereket értek el. Akkor Walera Goodman
és Robot Koch alkotta a csapatot, késõbb Walera
odébbállt. A szerzõtársi ûrt végül
RQM töltötte be, aki a szövegekért felel.
Õvele korábban már találkozhatott a
nagyközönség, hiszen olyan sikeres produkciókban
nyomta, mint az Al-Haca Soundsystem, vagy az I-Wolf. Most is szépen
elmondja a véleményét, például
a Hip Hop is Dead-ben megkapja mindenki, aki apróra váltotta
a stílust. Ez egyébként a maga két és
fél percével a lemez egyik legerõsebb darabja.
Mély dobok, taps és minimál gitár, plusz
az MC hadarása. Az instrumentális And You a dub és
a hip-hop szép keverékeként szintén
megmarad az ember emlékezetében, míg a latin
gitárra épülõ Lonely Planet Revisited-ben
Walera vokálozik, nem sokat, de jól. A Nuclear Sunset
kicsit DJ Shadow zúzásait idézi, az biztos
hogy RQM nagyon érzi ezeket a beteg hangulatokat, talán
ez a szám van a legközelebb a korábbi kollégái
által játszottakhoz. Az Out címû utolsó
dalban az electronica kerül túlsúlyba, de addig
még vár néhány meglepetés a közönségre.
suefo
SOUTIEN GORGE –
PERSZE REMIXES – CD (BITLAB)
 Magyarországon
nincsen túl sok elõadó, aki electronica, vagy
ambient témakörben alkotna, mondjuk olyan kiadó
sem sok van, ami az ilyen jellegû zenékkel egyáltalán
tudna mit kezdeni. Ezen az áldatlan állapoton lendít
most valamelyest a nemrég létrehozott Bitlab Records.
A cég alapítói a Soutien Gorge duó és
Cooler egyaránt letették a névjegyüket
már az elsõ megjelenésen, elõbbi a Persze
címû szám szerzõjeként, utóbbi
pedig remixerként. Rajtuk kívül a Golden Army
zenekarból ismert HDJ Tom, valamint a nemzetközi színtér
egyik fontos zenekara, az ISAN gondoskodott a további mixekrõl.
A Soutien Gorge, azaz Hargitai András és Potys Róbert,
akik az elmúlt években jónéhány
cdr kiadványt összehoztak, már a témafelvetéssel
is meghatározták az alaphangulatot. Szövegfoszlányok
egy szakításból, a hozzá illõ,
filmzenére emlékeztetõ, finoman visszhangosított
melankolikus gitárdallamokra, amiket némi ping-pong
hangmintából készült dobok tesznek teljessé.
Nagyon érzéki az egész, mélyen megérinti
a hallgatót és ez jó. Cooler remixe következik,
aki ugyan erõsebb dobokat használ, a hangulaton mégsem
változtat, mintha az elõzõ folytatását
hallanánk, a film egy késõbbi részébõl.
A harmadik a sorban az ISAN, akik saját kiadójuk,
az Arable Records mellett leginkább a Morr Music-nál
jelennek meg, de készítettek már remixet a
Depeche Mode-nak, vagy a Notwist-nek is 1996-os megalakulásuk
óta. Ezúttal indusztriális hangokkal töltötték
meg a hátteret és erre engedtek rá egy olyan
szinti-dallamot, ami jól passzolt volna az eredetihez is.
A remixerek közül HDJ Tom használta fel egyedül
a szövegeket is, persze nem egy az egyben, hanem totál
széttörve, ami jól is illik az általa
kreált glitch-pop verzióhoz. Nagyon jó hangokat
és ritmusokat talált a dobokhoz és a hangulati
egységet õ is megtartotta. Röviden, ha ilyen
minõségû lesz a Bitlab többi megjelenése
is, akkor jó esélyük lesz a szélesebb
körû elismertségre.
suefo
V/A – CHILDISH MUSIC
– CD (STAUBGOLD)
 Volt
már mindenféle tematikus kompiláció
a modern zene történetében: feminista, fetisiszta,
patrióta, politizálós, haláldiszkós,
stb, stb, csak valahogy a kis embereknek szóló muzsikák
maradtak ki a sorból, ami nem ér. Igen, legyen végre
a gyerekeknek is saját kis kísérleti elektronikus
válogatásuk! Nos, ennek is eljött az ideje. A
német Staubgoldnál roppant körültekintõ
szakemberek dolgoznak, akik már az új generáció
igényeinek is képesek megfelelni. Nem nehéz
kitalálni, hogy a plüssállatokkal gazdagon dekorált
borító valójában puttyogós zenéket
rejt, melyek jól passzolnának Pom-Pom, vagy Dr. Bubó
modern kalandjaihoz is. A válogatást Ekkehard Ehlers
állította össze, aki nagyon jó elektronikus
pop dalokat talált a világ minden részérõl,
az elkövetõk hosszú listáján olyan
illusztris nevek szerepelnek, mint Dr. Rockit, a World Standard,
Oren Ambarchi, vagy Nobukazu Takemura. Már a nyitó
Fan Club Orchestra mûnél, ami egy gigantikus gargalizást
jár körbe bejött ez a lemez és a felhõtlen
szórakoztatás, a játékosság a
továbbiakban csak erõsödik. Tökéletes
kikapcs.
suefo
MELODIUM – LE TÉTE
QUI FLOTTE – CD (AUTRES DIRECTIONS IN MUSIC)
 Ez
a negyedik Melodium lemez, a korábbiakhoz nem volt még
szerencsém, de ez egy érett munka. Érett, nagyon
jól hangzó, kellemes hallgatnivaló. Alapvetõen
elektronikus glitch-pop, ami a szerzõ sajátos munkamódszerei
miatt ráadásul igencsak egyéni is. Az elsõ
fázisban hõsünk kimegy a szabadba, egy rétre,
vagy egy erdõbe és két gombaszedés közben
gitározgat egyet, amit minidiszkre rögzít. Amikor
ezt megunta és a kis kosara is megtelt hazatér és
a felvételt alakítgatja, szabdalja, effektezi, stb.
A francia címekkel nem tudok mit kezdeni, de az egyetlen
angol nyelvû (Kill Me With a Smile) sokat elárul arról,
hogy milyen is ez a zene. Nevéhez hûen jó dallamokat
használ, a ritmusokkal sincsen gond, tökéletes
a harmónia és a megszólalás, még
a zúzós darabok is barátságosak. City-Centre-Offices,
Karaoke Kalk, Tomlab hívek belehallgatás nélkül
is begyûjthetik, de azért nekik is ajánlom az
eddig netkiadóként mûködõ nantes-i
cég honlapját,
ahol nem csak Melodium anyagokat, hanem egyéb csemegéket
is le lehet tölteni.
suefo
LINDSTROM – I FEEL
SPACE – 12” (FEEDELITY)
 Norvégia
egyik legelismertebb elektronikus zenésze új maxival
jelentkezett májusban. Két olyan számot tartalmaz
a korong, amelyek már évek óta járják
a világot a top dj-k segítségével és
amerre csak megfordultak mindenhol hálás közönségre
találtak. Lindstrom is abba a körbe tartozik, mint a
Daft Punk, a Chicken Lips, vagy az LCD Soundsystem, akiket elég
nehéz behatárolni egy-egy stílus-skatulyával,
de nagyjából a house-disco-electro képlet lefedi
a munkásságukat. Az elsõ szám az I Feel
Space pont ilyen, mindhárom összetevõ benne van
nyakig és úgy elvarázsol ahogy ezt a cím
elõre sejteti. A másik tétel, a Roma e6 könnyebben
belõhetõ a diszkó és a bossa közé,
akusztikus és elektromos gitárral, szintikkel, a kiállásban
remek zongorával, a végén pedig nagyszerû
konga szólóval. A multifunkciós zenészben
most sem kell csalódnunk.
suefo
WHOMADEWHO – THE
LOOP – 12” (GOMMA)
 A
diszkó-punk-funk-no-wave-electro-rock-house kiterjesztés
erre a három koppenhágai fiatal által gründolt
csapatra is érvényes, akik ráadásul
egy AC/DC album címérõl nevezték el
magukat. A Gomma-nál már megjelent két maxijuk
és a bemutatkozó albumra is csak szeptemberig kell
várni, addig meg lehet ropni erre az új háromszámosra
is. A Roses igen laza basszussal, dobbal, valószínûtlenül
jó vokáltémával csalogat a parkettre,
a végén csak az ütõsök dolgoznak,
a gerjedni képes dolgok pedig gerjednek. A Stinnerbass nagyon
helyénvaló módon ott folytatja a pörgést,
ahol abbamaradt. A gerjedés már jogerõre emelkedik,
megint az LCD Soundsystemet kell például citálnom,
na meg a Juan Maclean-t, vagy a !!!-et. Aki erre nem indul be részegen,
annak komoly fóbiái vannak, de nem baj, mert jön
a címadó szerzemény, ami mindenre gyógyír.
Az alap-loop nagyon gyógy, ha csak az menne inkább
zavaró lenne, viszont a ráépülõ
gitárnyúzás és dobzúzás,
szóval a r’n’r téma tényleg terápiás
hatású. A Gomma meg a kezdeti zenei arculattal való
teljes szakítás után végre szakított
idõt a weblapjuk fejlesztésére is, igaz hogy
informális szinten nincsen kánaán, viszont
a letölthetõ mixekkel és videókkal nem
fukarkodtak. Check it!
suefo
THE JUJU ORCHESTRA –
KIND OF LATIN RHYTHM – 12” (AUDIOPHARM)
 A
DJ Sammy és Oliver Belz által létrehozott Juju
Orchestra egy elég masszív 12”-essel kezdte
meg a menetélést a világhír felé.
Nem túlzás ezt mondani, hiszen a maxin található
mindkét szám tuti befutó a jobb klubokban és
rádiókban. A címadó egy középtempós,
szépen felépített bossa, sok hangszeres szólóval.
Jujuék hangzását elsõsorban az analóg
szintik határozzák meg, amikhez frappáns dobokat
és élõ fúvósokat varrtak. Ez
a szám egyébként hallható a nemsokára
megjelenõ legújabb Brazilectro válogatásalbumon
is. A másik lemezoldalon a Funky Nassau egy újabb
feldolgozását hallhatjuk, ami mindig nagy öröm,
de ezúttal egy kifejezetten jól elkapott verzióhoz
van szerencsénk. Van benne erõ és lendület
bõven, egyébként meg a fent leírtak
érvényesek erre is, talán még annyit
tennék hozzá, hogy a tuti váltások és
groove-ok nagyban hozzájárulnak a pozitív végeredményhez.
suefo
V/A – BRAZILECTRO
SESSION 7 EP – 12” (AUDIOHARM)
 Az
Audiopharmnál nagyon belehúztak az utóbbi idõben.
Nemrég jött ki a kiváló Globalibre kompiláció,
Victor Davies új nagylemeze és a Juju Orchestra bemutatkozása
és már itt is van a lassan kultikussá váló
Brazilectro sorozat újabb darabja. A felsoroltak természetesen
helyet kaptak a válogatáson is. Az ízelítõ
maxit a Stereo Deluxe kiadó mûvésze EMO nyitja
az In The Back Of The Car címû vibrafonos reggae-jazz
fúzióval, amihez még sajátos hangfekvésben
elõadott énekét is hozzá kell gondolni,
ha teljes képet akarunk alkotni errõl, az egyébként
nagyon kellemes furcsaságról. Õt követi
Victor Davies, akinek Morning Sun címû dalát
a Juju Orchestra remixében halljuk, így a kör
bezárult. A legjobb értelemben vett jazz-dance ez,
amire azt mondanám hogy ez az eddigi legjobb Victor Davies
számára fabrikált remix a sok közül,
de nem mert az a másik oldalon van és a Mo’Horizons
készítette. Az õ instrumentális mixük
csak ezen a maxin hallható és annyit érdemes
róla tudni, hogy aki eddig hallotta egybõl belezúgott,
talán ez az a szám aminek a legtöbben tudakolják
az elõadóját egységnyi idõn belül,
hála az igencsak érdekes dobritmusnak, a kongakíséretnek
és az egzotikus orgonahangoknak. A maxi még egy Moodorama
dalt rejt, ami beindult afro-beat és jó. Ilyen bevezetõ
után már igazán kíváncsi vagyok
a komplett albumra.
suefo
REEL PEOPLE – THE
RAIN – 12” (PAPA)
 Pont
egy hónappal ezelõtt került a boltokba ez a korong
Angliában, nálunk még csak mostanában
kezd fel-feltûnni, de biztosan sokat fogják játszani
a nyár folyamán, lévén tipikus summer
anthem. Ahogy azt már megszokhattuk a zenekartól,
a srácok most is a könnyebben fogyasztható jazzy-house
és a broken-beat határán táncolnak.
Ebben a dalban Sharlene Hector a partnerük az énekesi
poszton. Õ korábban dolgozott már a Basement
Jaxx és Boy George oldalán is, sõt a Basementék
saját kiadójánál, az Atlantic Jaxx-nél
már egy önálló maxit is összerántott.
Nagyon jók a hangszeres részek a számban, amiket
a másik oldalon lévõ instrumentális
verzióban még jobban ki lehet hallani. Külön
megemlíteném a gitárost, Leon Stenninget, aki
nagyon szép blues-os dolgokat hozott erre az alkalomra. Az
alapokért felelõs Domu valószínûleg
nem igényel plusz méltatást.
suefo
POSITIVE FLOW –
THE CITY STREETS – 12” (NATIVE SOURCE)
 Egy
új kiadó és egy új csapat debütálásának
vagyunk tanúi ezúttal. A Positive Flow egy west sussexi
nu jazz-broken beat-soul központú kompánia melynek
résztvevõi a több hangszeren is elboldoguló
Jesse Reuben Wilson, valamint Donna Gardier, aki a hangját
adja a produkcióhoz. Donna énekelt Sting zenekarában
is korábbi bandája, a Raw Stylus mellett. A lemezt
nyitó The City Streets egy könnyed, inkább a
soul-os oldalukat felvillantó dal, ami elég rádióbarát
ahhoz, hogy sokan megszeressék. A Come Fly With Me egyszerre
borultabb, szikárabb és szállósabb is,
igen töményen adagolt ritmikával, amit valamelyest
kiegyensúlyoz a trombita és a fuvola. Ennek a számnak
egy afro-brazil house remixe is felkerült ide Mr. Gone elõadásában,
akinek saját munkái az Internal Bass kiadó
érdemeit erõsítik. Nem rossz, nem rossz, kezdésnek
meg pláne jó.
suefo
QUARTET – CURTOMISED
EP – 12” (BUREAU)
 Ez
a lemez, a francia Bureau kiadó elsõ megjelenése,
de mikor ezeket a sorokat írom a cég már túl
van a második maxin is, amit szintén a Quartet jegyez.
A Quertet és a kiadó mögött pedig egy hölgy
munkálkodik, bizonyos Delphine Queme, aki Alan Braxe (Stardust)
unokatestvéreként korábban a Vulture Music
menedzsere volt, de családi szálak fûzik DJ
Falcon-hoz is, szóval közel van a french-touch melegágyához.
Itt a debüt korongján három számot találunk,
melyek közül a Curtomised furcsa keveréke a filter
house-nak, az electronak és a downtemponak, finom, lassú,
szállós zene, ami minden harsányságot
mellõz, viszont ízig-vérig francia. A második,
a Sun Drew sem sokkal gyorsabb, kellemes szintiszõnyegekkel
beborított, instrumentális electro-pop. A másik
oldalon elterülõ Kraft viszont már könnyebben
körülhatárolható electro-house, elég
eszement vokál témákkal. Mindhárom szám
nagy sláger Nyugat-Európában, olyan fejek játsszák
õket, mint Ian Pooley, The Soft Pink Truth, vagy Morgan Geist,
na és persze a család…
suefo
ADD NOISE – SURFACE
NOISE – 12” (EARSUGAR BEATBOX)
 A
dublini Earsugar kiadó új sorozatának, a Beatbox
szériának kezdõ darabja ez a korong, amin az
Add Noise néven nyomuló duó két szerzeményét
találjuk. Az elsõ, a Surface Noise egy nem túlzottan
felvillanyozó house termék, sok visszhanggal, jó
húzós basszussal, elektromos kisülések
zajával, de õszintén szólva elég
unalmasan tálalva. A túloldalon hallható dub
verzió már egy verébhajszálnyival izgalmasabb,
változatosabb darab, a morze hangoknak a kiállásoknak
és a doboknak köszönhetõen. Ennek ellenére
nekem a lemez egyedül 33-as fordulaton jön be, ha egy
kicsit felgyorsítom tök kellemes dub lesz a végeredmény,
szinte nem is értem, hogy miért nem így adták
ki…
suefo
FLOW DYNAMICS –
LIVE IN THE MIX – 12” (FREESTYLE)
 Az
ausztrál Dave McKinney helyi szinten már a kilencvenes
évek közepe óta elismert dj és producer,
de az utóbbi idõben sikerült nagyot lendítenie
a karrierjén és bekerülni a nemzetközi zenei
körforgásba is. Remixelt Trilok Gurtu-nak, volt néhány
megjelenése ausztrál kiadóknál, majd
a Marble Bar-nál, míg végül a Freestyle-nál
kötött ki, ahol már egyébként is
jelentek meg dolgai Rhibosome név alatt. Ennél a labelnél
jobbat keresve sem találhatott volna, hiszen a szabad stílusú
dj-k nem véletlenül nagyon bírják, általában
az összes itteni megjelenést. A Flow Dynamics lemez
papírforma szerint igen jó fogadtatásra talált,
Kenny Dope-tól Ashley Beedle-ig az összes nagy név
rongyosra játszotta már a világ különbözõ
táncterein ezt a két nótát. Az elsõ,
a Live In The Mix olyan, mint egy brutálisabb James Brown
szám, Sunny Amorganda énekével, fuvolával,
DJ Pawel ausztrál DMC bajnok vicces scratch-eivel. Mondjuk
rá hogy olyan funk-break, amiben több a funk, mint a
break. A Better On Stage is hasonló, de itt még több
a funk, ahhoz képest, hogy a lemezjátszókon
és a billentyûn kívül minden hangszert
Dave kezelt, olyan mintha egy zenekar nagyon elkapta volna a feelinget
és élõben nyomná valami jó kis
klubban. Na, ilyen is terem a kenguruk földjén, érdemes
mazsolázni.
suefo
ELECTRO DELUXE –
STARDOWN – CD (SUCH / NAIVE / CLS)
 A
hagyományos hangszereket (is) használó zenekarok
nagy elõnye az élõzene hamisítatlan
hangzásában rejlik, többek közt ettõl
olyan erõs ez a francia banda, az Electro Deluxe is. Persze
ez még nem lenne elegendõ a sikerhez, sõt van,
aki a stúdióban elõvarázsolt hangokat
jobban kedveli – hát ez ízlés kérdése.
A csapat Stardown címû nagylemeze, feszesen kezd a
Point G címû számmal, ami az album talán
legjobb darabja. Az elõre megkomponált és a
virtuóz improvizációk együttesen hallatszanak
ki a mûbõl. Az In-Material már nem a jazz-funk-soul
vonalat követi, ill. némileg tartja magát az
eredeti mûfajhoz, de kiegészíti hip-hop ütemekkel,
amit IMO-nak köszönhetünk. A The Rigth To Be Blue
romantikázó – nekem musicalt idézõ
– vokáljával, és lassan gördülõ
mondanivalójával néhány perces önfeledt
örömet okoz. A 2004 címû szám a trombitás
scratch-el (by DJ Gump) a favoritom lett, és még sokáig
VIP helyet fog kapni a lejátszómban:) Tovább
pörgünk a Please-el, majd a Mister Freeze is bizonyít,
hogy Cynthia Saint-Ville nagyon jó választás
volt az énekesnõi posztra. Egy újabb hip-hop
után (Walk With Me) megpróbálunk megszabadulni
a csöpögéstõl (Deumbe Wessouna) és
ráhangolódunk a ritmusosabb, fúvósabb
és boldogabb Mellow-ra. A lemezt végül a Pas
Trop Tot zárja. Csendesen, nyugodtan, filózósan,
ahogy egy ilyen albumot le lehet zárni, amit megkíván
a nép. Egy határozottan jó élménnyel
lettünk gazdagabbak az Electro Deluxe bemutatkozásával!
Gandharva
ATOM TM
– iMIX – CDS/EP (LABORATORY INSTINCT)
 Ezen
álnév mögött ugyanaz a bácsi bújik
meg, aki a Senor Coconut-ot adta a világnak, vagy éppen
Burnt Friedman-nel karöltve a Ninja Tune egyik legérdekesebb
zenekarát, a Flanger-t. Különbözõ alteregóit
naphosszat lehetne sorolni, akit bõvebb érdekel a
téma keressen rá, egész biztosan meg fog lepõdni
azon a példátlan szorgalmon, ami Uwe Schmidt munkásságára
jellemzõ. Az Atom kiadványokon a kattogós,
kicsit összevissza electro-pop-funk szerzeményeken van
a hangsúly, de azért így is becsúszott
egy olyan Senor Coconut-ot idézõ zakkantás,
mint a Hallo, wie geht es dir? Amelyben a Kraftwerk és Santana
lett összeeresztve roppant szórakoztató módon.
Aztán van itt egy repetitív, puttyogós acid-funk,
Sexuality címmel, különbözõ nyögésekkel
meghúzva. Egy elborult electro, a Party Shuffle, ami nem
egyértelmûen, de végeredményében
mégis nagyon vicces. Valamint a Sorry, I’m Not the
DJ, aminek a végén, a kis pattogó beat-ek step
tánca után, a tökéletes hazaküldõ-szöveget
is elrebegi emberünk, úgymint: Sorry, I’m Not
the DJ, And I Won’t Save Your Life Tonight, I’m the
Originator And I Tell You: See You Later!
suefo
COLONEL RED, OMAR &
SPOONFACE – BRUQ STEPPIN… - 12” (FAADA)
 Ez
csupán még a harmadik Faada kiadvány, de úgy
tûnik a Spoonface vezetésével mûködõ
londoni kiadó már elég jól megvetette
a lábát a helyi broken beat szcénában.
A három számot tartalmazó maxin a már
említett Spoonface az összekötõ kapocs,
õ mindegyik szerzeménybõl kivette a részét,
fõleg a ritmusok és dobok elõállításánál
szorgoskodott. A közremûködõk listája
nem akármilyen, rögtön az elsõ számot,
a Move Up-ot Colonel Red-del, a People kiadó tehetséges
mûvészével együtt készítették.
Colonel egy szépen kivitelezett vokáltémát
vezet fel a dalban, ami valahová a broken beat és
a dancehall közé lõhetõ be. A következõ
track a Yang Style zeneileg nem hoz különösebb változást,
az énekes srác viszont már ragga-ban is nyomja.
Ezt a számot egyébként Seiji-vel közösen
írták és korábban már megjelent
a Honest Jons-nál is. A másik oldalon csak egy szám
van, viszont ebben Omar énekel, magas szinten, ahogy szokott.
A broken alapot szépen megdolgozták még kongákkal,
amitõl egy kicsit élõbb lett a hangzás.
Összességében rendben van ez a lemez, ha valaki
pörög a soul-os, raggás broken breat-re itt megkapja
az adagját.
suefo
DOPEKICK – SOMETHING
A LITTLE DIFFERENT – CD/LP (PERCEPTION)
 A
leedsi központú Perception kiadó igencsak különleges
zenei formákban gondolkozik. Ezen a lemezen például
az ambient, a sötét hangulatú (mondjuk horror)
filmzenék, szertartási zenék és az electronica
határait összemosva alkotott egy igen furcsa keveréket
a Dopekick zenekar. A fél órás hosszúságú
albumot végighallgatva elég jól megváltozik
az ember tudatállapota. Talán Michael Stearns Baraka-jához
tudnám hasonlítani, bár annyira nem intenzív
élmény, de valami olyasmi. Vízcsobogás,
madárcsicsergés, kürtök, kis harangok, szintiszõnyegek.
Alapvetõen ritmusok nélküli zene ez, de a B oldal
egyik számában, a Nu-Icon-ban elõkerülnek
a dobok is, ami rávilágít, milyen lenne a Dopekick,
ha másmilyen lenne, hát valami downtempo közeli
muzsika. Akinek bejönnek ezek a ráérõs,
idõn kívüli hallgatnivalók, az könnyen
lehet hogy új kedvencre lel ezen a hanghordozón.
suefo
JESTOFUNK – THE
ANTHOLOGY – 2CD (IRMA / CLS)
 A
Jestofunk a legismertebb olasz zenekarok egyike, számaikat
nálunk is rengeteget játszották a kereskedelmi
rádiók, tehát bemutatni már nem kell
õket, viszont akinek ezidáig hiányoztak az
otthoni lemezparkból most begyûjtheti az összes
klasszikus darabot egy dupla CD-n. Mint az ilyen kiadványoknál
általában, itt is ügyeltek a külcsínyre:
dombornyomásos, jópofa külsõ papírborító,
természetesen Hawaii szoborral, a lemezek pedig bakelitimitációként
vannak kialakítva. Igaz a Jestofunk a house kedvelõk
körében lett igazán népszerû, de
van itt funk, groove és blues is egyaránt. Az I’m
Gonna Love You-val indulunk amiben a meghatározó férfi
orgánum a kezébe veszi az irányítást
és viszi, viszi, viszi… A Can We Live-ot – szerintem
– gyorsan elfelejtjük és már élvezzük
is a Say It Again-t, ami kicsit monoton, de azért még
jól jöhet. A Special Love címû szám
megkerülhetetlen, ha a Jestofunkról beszélünk,
és épp ezért kell megemlíteni Jocelyn
Brown-t, aki nagymértékben hozzájárult
a sikerekhez gyönyörû hangjával. Egymás
mögött sorakoznak a nagy house slágerek: The Ghetto,
For Your Precious Love, Stellar Funk, Happy… A 2003-as legutóbbi
albumról is helyet kapott két szám, a Disco
Queen, amiben Hubert Tubbs, a Tower Of Power énekese nyomja
és a Mama Blues, ezek kifejezetten jól sikerült
darabok. A lemez végén a cédén eddig
még meg nem jelent Aboriginal Shop található,
majd a Stellar Funk-al zárunk. Be is raktam gyorsan a remix
lemezt, ebbõl biztos jó fog kisülni - gondoltam.
Ám sajnos csalódnom kellett kicsit, hiszen itt is
„csak” house variációk vártak arra,
hogy valaki végighallgassa õket, persze aki pörög
a stílusra azt nem érheti kellemetlen meglepetés,
elég csak egy pillantást vetni a remixelõk
impozáns sorára, ahol olyan neveket találunk,
mint Bob Sinclair, a Planet Funk, az Atjazz, vagy éppen Joey
Negro.
Gandharva
ED ROYAL & ENNE –
DIFFERENT STROKES EP – 12” (INNVISION)
 A
funk-break új tehetségeinek diadalmenete még
éppen csak elkezdõdött, de azért meredeken
ível felfelé. Az elõzõ maxi a Hey, Brothers
is abszolút kedvenc volt és minden bulin elõkerült,
de nincs ez máshogy az új koronggal sem. A Right Here
egybõl egy nagyon húzós, latinos, funk-break,
igazán üdítõen hat. Ez a táncra
invitáló szerzemény szépen elõkészíti
a terepet a He’s a Champ címû dalnak, ami minden
bizonnyal nagy parti himnusz lesz. Ahol eddig játszottam
mindenhol erõsen megugrott a tequila fogyasztás köszönhetõen
annak a mesteri salsa betétnek, amihez foghatót break
számon még nem hallottam. Közben bolond kis scratchek,
de ezt már inkább nem is mondom, fordítsunk!
A másik oldalon szerencsére már visszafogták
magukat és egy old-school funk témával jöttek
elõ. Minden hangszer teljesen rendben van, mintha egy zenekar
tolná, mondjuk a basszus tényleg élõ,
ettõl függetlenül simán elhinném,
hogy ez egy öreg, elveszett darab újrakiadása.
Ugyanennek a Jugoe féle dub verziója egy kicsit még
visszafogottabb, a lehulló pénzérmék
hangja is bele van komponálva rendesen, meg egy élõ
szaxofon is. Õ egyébként a new york-i Bastard
Jazz kiadó erõssége, ahol nemrégiben
jelent meg egy szintén nagyon fincsi Ed Royal & Enne
remix egy Mawglee maxin. Visszatérve ide, a végeredmény
az, hogy egy rossz szót nem tudok mondani erre a lemezre,
nem mintha akartam volna, de annyi biztos örülhet aki
magáénak tudhatja.
suefo
THIEVERY CORPORATION –
THE HEART’S A LONELY HUNTER – 12” (ESL)
 A
Thievery legutóbbi nagylemezérõl, ez az egyik
legkiemelkedõbb, legszebb darab, úgyhogy számítani
is lehetett rá, hogy maxi formátumban is megjelenik
hamarosan. Ez most be is következett, de némi meglepetést
azért még így is sikerült okozniuk Hiltonéknak
és ez nem más, mint maga a remixer személye,
aki ezúttal Louie Vega. A maxin szerepel az eredeti albumverzió
is, így háromszor hallgathatjuk végig, ahogy
David Byrne elénekli ezt a szép dalt, de ez nem baj.
Az eredeti középtempós afro-beat-bõl egy
újabb meglepetést okozva magukhoz képest gyors,
tribal house-t csináltak a washingtoni lounge guruk, ami
ráadásul még jó is, a kongás
betét is kifejezetten rendben van. Louie bácsi azért
nem esett kétségbe, inkább elkészítette
azt a verziót, amit úgy is lehetne emlegetni, mint
a remix iskolapéldáját. Nagyon hosszú
epikus darab, ami ugyan house, de azért megmaradt afro-beat-nek
is (ebben már van némi gyakorlata Mr Vega-nak). Nekem
az tetszik a legjobban amit a vokállal tett. Egyrészt
visszhangosítgatta ami ugye alap, de kórust is kreált
belõle és felmondatta spoken wordben is, aztán
ezeket egymásra engedte. A fantázia szárnyalásának
lehetünk fültanúi egy baromi hosszú számban,
ami azt szeretnénk, ha sohasem érne véget,
maximális reszpekt!
suefo
HEADNODIC – NOW
A DAZE – 12” (TRES)
 A
Headnodic ezen a maxin azt próbálja bemutatni, hogy
egy jól elkapott szemplingbõl milyen sok mindent ki
lehet hozni. Egy szép jazz melódiáról
van szó, ami csupán egy rövid gitárfutam,
de aztán megdolgozzák elsõsorban a kemény
dobokkal, a folyamatos szövegeléssel, scratchekkel és
egy másik fúvós mintával. Nehéz
lehet ellenállni a csábításnak, arrafelé
ahol dollármilliókat keresnek a gagyireppel és
folyamatosan a minõség oltárán áldozni,
de ezek a srácok képesek rá, áldassék
a nevük! A Vallejo már egy egész más világ,
jazz-funk fúzió lenne, ha a monoton ütemek nem
hoznák be a hip-hop-ot a képbe, mindenesetre elég
ellszállt, sci-fi darab. Míg a címadóban
Zion szövegelt, a másik lemezoldalt a Procussions-os
arcok teszik emlékezetessé. Az alap egy gyönyörû
napfény-funk-hop, az elõbb említett énekesek
meg ugye nem tudnak hibázni, úgyhogy ezt a dalt is
be lehetne keretezni…
suefo
THES ONE & RASHAN
AHMAD – DOIN’ IT – 12” (TRES)
 Itt
vannak újra kis kedvenceim a napfényes Kaliforniából,
igazi mikrofonfejû fekák, akik a lemezborítón
is látható módon szolidan virítják
a lét, a dalhoz passzoló, pontosabban annak nevét
viselõ hófehér joggingban. A zene is ilyen,
hallatszik hogy nagyon végig van gondolva az egész,
mindennek megvan a helye, mégis tök természetesen
zajlik, ahogy kell. Fõleg az instrumentál verzió
hallgatása közben lehet rádöbbenni a ritmika
rafináltságára, meg gyönyörködni
a szikár dobokban, mindenesetre az MC teljesítménye
is rendben van, mint mindig, úgyhogy panaszra nem lehet ok.
Az oldal végén vár ránk a Good Co címû
darab, amiben már nem csak a ritmus viszi el a balhét.
Komoly szerep jut a dallamnak is, amit a zongora közvetít,
a szaxinak, meg az érzésbõl rizsáló
mikrofonoknak. A másik oldalon elterülõ Alright-ról
már most el lehet mondani, hogy klasszikussá vált.
Nagyon húzós basszusvonal, lelõhetetlen-ultrazsír
MC, majd az elsõ perc után megérkezõ
elsõ beat, ami ezt az egész csodát megkoronázza.
A Tres tényleg az a címke, ami a Stones Throw és
a Definitive Jux mellett manapság tud még valamit
mutatni a mûfajban, csak valahogy jobb kedéllyel teszik
mindezt amazoknál.
suefo
NINE:FIFTEEN – DELUXE
LAMINATED – 12” (CANDLE WAX)
 Még
mindig Kaliforniában vagyunk, de ez a történet
nem Los Angelesben játszódik, mint a Tres-es srácoké,
hanem a sokkal underebb Frisco-ban. A korábban Iris CarBomb
néven üzemelõ kiadót átnevezték
Candle Wax-ra, aztán a 7”-es formátumról
is áttértek a 12”-esre és ez még
csak a második ilyen megjelenésük, de máris
lehengereltek vele. Akik mindezt mozgatják a háttérbõl:
Blake9 az ütemgyáros és társa MC Comel_15,
a rímfaragó. Három számot vonultatnak
fel ezen a maxin, melyek közül az elsõ a Freak
Out egy veszett breakekre épülõ, de alapvetõen
vicces, üvöltözõs munka jó váltásokkal
és némi old-school hatásokkal. A No Stylegia-nak
már a címét is sokáig lehetne elemezgetni,
de nem fogom, inkább elmondom, hogy arról elmélkedik
a srác, hogy milyen volt amikor ezt, vagy azt a jó
kis sort összehozta. Brilliáns! Aztán úgy
látszik ez már hagyomány azon a vidéken,
az utolsó szám egy szép és könnyed
levezetõ matiné-hop grillezéshez. Másik
oldalon meg instrumentálok, én csak azt sajnálom,
hogy acapellák nincsenek, ez az MC megérdemelné.
suefo
OLIVE GREEN – THE
DOO BAD HUSTLE – 7” (CANDLE WAX)
 Azért
a 7”-es misszióról sem tett le Blake9 amikor
belevágott a Candle Wax bizniszbe. Ezt a dolgot ugyanott
folytatja, ahol az Irish Car Bomb-bal abbahagyta. Az elsõ
kislemez ami már az új címkén jött
ki, két számot tartalmaz. Az elsõt, a címadót
a kiadót irányító Blake9 jegyzi. Ez
egy lassan poroszkáló instrumentális hip-hop,
finoman hömpölygõ basszussal, a háttérben
orgonával, néha egy-egy vadállat scratch-el.
A túlfélen DJ King Most poszt-punk-hop-ba oltja a
San Francisco utcáinak hangulatát, autós üldözés
egy kicsit máshogy. Egyébként kicsit DJ Shadow-t
juttatja eszembe, õ szokott hasonló hangzású
dobokkal és gitárokkal dolgozni.
suefo
GRANUFUNK – GRANUFUNK
– DOWNLOAD ONLY (SONIC360)
 A
Sonic 360 letöltési részlegének (értsd:
csak letöltésre szánt kiadványok) legifjabb
tagja a Granufunk debütáló albuma. A minimal
ás az ambient közös gyermekeként született
(virtuális) lemez a német földet dicséri,
pontosabban a Grain család Jacob nevû fiát.
A tökéletesre csiszolt darabok megérdemlik, hogy
minden naplemente alkalmával meghallgassuk õket. A
fõképp instrumentális számok mellet
találunk vokális zenéket is, mint például
a Big City Lights, amely sci-fi-s, robotos hangulatával és
ennek ellenére lágy dallamvezetésével
nagy sikert aratott nálam. De a többi szám se
marad le: Das Winzige Wesen vagy a Das Klavier & ICH ami azért
is különleges, mert a finom zongora és vonósok
alá a zörgõ/kísérletezõ
dob fantasztikus élményt nyújt. Ahogy a Jimmy
Brownban is, az összes énekért Sonni Planktont
kellene felelõsségre vonni, ám csak dicséret
illeti. A Lady Delay, a Formantenfruehstueck, a Velvet Lullaby mind
kellemesen melankolikus hangulatba ringatják az embert. Az
ütemeket tekintve a hagyományos négynegyedtõl
a broken beatig sokmindent kihalászik az ember, nyerõ
egyveleg. A lemez végül a Granufunk címû
nótával zárul, amely – ha lehet ilyet
mondani (nem lehet ... - a szerk.) – olvasztott sajtként
nyúlik szét a fülünkben. Utazáshoz
mindenképp tudom ajánlani ezt a lemezt, nekem bevált,
fõképp esti idõszakban…
Gandharva
|
