2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2005. MÁJUS

  DIESLER – DIGGIN’ IT SOMETHIN’ ROTTEN – CD/3x12” (TRU-THOUGHTS)
  KABANJAK MEETS PROTASSOV – GROW – CD/2LP (SWITCHSTANCE)
  VICTOR DAVIES – HOXTON POPSTARS – CD (AUDIOPHARM/AFRO GIGOLO)
  BARBARA MORGENSTERN / ROBERT LIPPOK – TESRI – CD / LP (MONIKA)
  LUKE VIBERT – LOVER’S ACID – CD (PLANET MU)
  V/A – THE VERY BEST ASIAN FLAVAS – CD (OUTCASTE / CLS)
  PETE PHILLY AND PERQUISITE – INSOMNIA – CDEP (UNEXPECTED / EPITAPH)
  SHUKAR COLLECTIVE – URBAN GYPSY – EP (RIVERBOAT / INDIeGO DIST.)
  DISSENT – SWAP MEET SEERS – CD (WIDE HIVE)
  V/A – GLOBALIBRE – CD (AUDIOPHARM)
  UP, BUSTLE & OUT – CITY BREAKERS, THE REMIXES, VOL.2. – 12” (ROUTES)
  NYLON RHYTHM MACHINE – WHITE WIND feat WILDCHILD – 12” (CATSKILLS)
  SOLAR APPLE QUARKTETTE – DO YOU LOVE ME TOO RMXD– 12” (FURTHER OUT)
  ANGÁ’ DIAZ – ECHU MINGUA – 12” (WORLD CIRCUIT)
  V/A – SLUM DUNK PRESENTS FUNK CARIOCA – 12” (MR. BONGO)
  GENERAL ELECTRICS – CENTRAL MIXES – 12” (COMPOST / DEEP DIST.)
  PRODUCT.01 – HEART OV GLASS REMIX EP 1 – 12” (COMPOST / DEEP DIST.)
  KRIZO / CHABZ - E.P. – CD (REALISTIC CREW)
  VICTOR DAVIES – FIRE – CDS/12” (AUDIOPHARM)
  SPLINTER – THE SPLINTER EP – 12” (EE)
  GREG KOZO – IF IT’S NOT ENOUGH – 12” (PLACE BLANCHE)

DIESLER – DIGGIN’ IT SOMETHIN’ ROTTEN – CD/3x12” (TRU-THOUGHTS)
Szeretjük a Tru-Thoughts ifjú felfedezettjeit, már belehallgatás nélkül is rá lehet bólintani egy-egy ismeretlen névre, ha ezen a címkén megjelenési lehetõséget kap. Diesler, azaz Jonathan Radford esetében ráadásul az elõzmények nagyon is magukért beszéltek. Annak ellenére, hogy az elkövetõ még csak a húszas évei elején jár, már komoly hírnévre tett szert elsõ maxijával, az öt számot, plusz egy Hint remixet felvonultató Engines Ready-vel, valamint a TMR kiadónál kis példányszámban kiadott Sliced Soul Sandwich EP-vel. Egy jó kis TM Juke remixet már hallhattunk tõle korábban, de kiadásra vár egy Dublex Inc és egy Hexstatic átirat is. Ami a Diggin’ It albumot illeti, nem kell csalódnunk, egy rakás pozitív élménnyel leszünk gazdagabbak, ha túl leszünk rajta. A nyitó afro-cuban õrület, a Cotton Wool már ismert volt az elõbb említett maxiról, de a latin karneváli hangulat ezután sem csitul. A Downtime címe ellenére egy igazán zúzós batucada, komoly vibrafonjátékkal megspékelve, bulikban jótékony hatást fejt ki minden bizonnyal. A Sandcastles megint egy ismert szám, ezzel zárták a tavalyi Big Chill fesztivált, rendesen meg van komponálva, az biztos, nem lehet belekötni. És akkor még csak most jön a Burnley Wallet, ami egy olyan komoly jazz-dance kuriózum, amiért egymagában is kötelezõ lenne begyûjteni ezt a korongot, úgyhogy nem is ragozom tovább, pedig a belassultabb gyönyörûségek és az olyan már címükkel is sokat mondó zenék, mint a Dawn Of The Dead, vagy a City Of God még hátravannak.
suefo

KABANJAK MEETS PROTASSOV – GROW – CD/2LP (SWITCHSTANCE)
Ez a CD egy lakatlan sziget ebben a nagyrészt digitális hangszerek által komponált modern zenei környezetben! Szinte kizárólag egy szál gitáron is eljátszható, letisztult számok vannak rajta. Persze arról szó sincs, hogy ennél fogva nem a hip-hop felöli megközelítés dominálna, ám mindenképp maradandó élményt nyújt a csípõhimbálós, bõszen bólogatós dalok dúdolhatósága. A két producer elsõ közös munkájában a Jungle Brothers duója teszi fel az i-re a pontot: két számban segédkeznek mondanivalójukkal. A ’Brain In Dub’-ban kántálásuk kitörölhetetlenül beeszi magát az ember agyába, fõleg ha még szimpatizál is a rappükkel, míg a ’Cruise Control’ örökérvényuen friss hangzásához párosított betétek pedig még sokadszori hallgatás után is lehengerlõek. A többi „instrumentális” szám is külön-külön figyelmet érdemel. Hol koszos beat-ek pumpálnak, hol a klarinét mesél, néha az ének téma ragad meg az emberben, néha a gitár mászik a fülébe. Tényleg nem érdemes elmenni e lemez mellett: mindenkori inspráció ha fütyörészni támad kedvünk.
Clairvo [MustBeat]

VICTOR DAVIES – HOXTON POPSTARS – CD (AUDIOPHARM/AFRO GIGOLO)
Victor Davies új albuma egy rövid akusztikus balladával nyit. A lemez mûfaját tekintve r’n’b-s hangvételû, ami jól illik Davies hangjához, de nekem kicsit folyékonyra sikerült. A Fly Away címû számmal babonázza tovább a hallgatóságot, amely ha még kicsit több funkot tartalmazna, esetleg jobban feküdne, ám így se rossz szám. Több darabnak, mint például a Mama’s Eyes-nak a szövegét is megtaláljuk a borító kihajtható oldalán. A lemez egyértelmû gyõztese a Fire címû szám, ami maxin is megjelent néhány remix-el megtûzdelve. Ebben a darabban éreztem igazán azt a funkos-groove-os vonalat, ami miatt ez sláger lett (legalábbis nálam). Az ezután következõ I Love You So címû nótának a témáját ugyan nem kell ragozni, ám az emberi hanggal való játék lehetõségét szépen mutatja. A pörgõsebb darabok (Walking In The Rain, What Could Be More Sad) után a lemez végén a Ba Do De Da összefoglalja az eddig hallottakat, majd a nyitó darab átalakított verziójával zárunk. Említésre méltó a Fire klipje is, amely színesíti a lemezt (a fene se tudja miért, de ez még ma sem lett túl nagy divat, hogy klipeket pakoljunk az albumra). A lemez végsõ kicsengése: kellemes nyári délutánokon, semmittevéshez, társasjátékhoz ajánlott.
Gandharva

BARBARA MORGENSTERN / ROBERT LIPPOK – TESRI – CD / LP (MONIKA)
A Goethe Institut által szervezett tavalyi gigant világturné után (ami valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elkerülte Budapestet) újabb lemezzel jelentkezett Barbara, aki a berlini nõegylet, a Monika Enterprises szorgos tagja már jónéhány éve. A nagylemez elkészítését most nem egyedül, hanem egy hímnemû kollégával, a To Rococo Rot-ból is ismert Robert Lippok-kal vitte véghez. Lippok régebben készített néhány remixet a Monika-nak, sõt tavaly egy komplett lemezt is összehozott Komeit dalok újraértelmezésébõl. Közös gyermekük, a Tesri is teljesen jól illeszkedik a kiadó koncepciójába, miszerint elõremutató electronica és szép melódiák egyesülésérõl van szó. Igaz, a 39 perces lemez egy beindultabb, elektrósabb tétellel, a Please Wake Me For Meals-szel kezdõdik, de ahogy haladunk az idõben elõre a tempó egyre lassul. A Kaitusburi-t még leginkább a japán Mieko Shimozo éneke aranyozza be, de késõbb már tényleg az akusztikus gitáron felvezetett dallamok teszik érdekessé az anyagot. A lemez közepén elhelyezkedõ Ein Knoten Aus Schwarz ultra-minimál loop alapja az elsõ ami igazán megfogott, de a Gammelpop is hasonló szisztémára épül, úgyhogy belehallgatásnál érdemes ezekkel kezdeni.
suefo

LUKE VIBERT – LOVER’S ACID – CD (PLANET MU)
Mint rendesen most sem múlt el a negyedév Luke Vibert megjelenés nélkül, szerencsére. Ezúttal Mike Paradinas Planet Mu cimkéjén jelentkezett be a mester és a tavalyi Warp-os nagylemezén, a YosepH-en megismert zenei világot járta körül ismét, ami annyit tesz, hogy az elektronikát és a funk-ot tetemes mennyiségû savban áztatva, valami egészen bolond tánczenei fõzetet kotyvasztott össze. A Lover’s Acid nagy része már megjelent korábban a Planet Mu-n maxikon, most igyekeztek a CD-s gyerekek kedvében járni, nehogy lemaradjanak valamirõl. A nyitó Funky Acid Stuff e stíl ars poeticájaként is jól érvényesülne, de inkább szól mellette az, hogy egy marha jó szám, a War és a Yello egy közös, kiadatlan kooperációjának tûnik és tényleg szórakoztató. A Cash’n’Carry már nem olyan vidám, inkább borongós, de több a sav is. A Homewerk a Kraftwerk elõtt tiszteleg, míg a Gwithian egy lassabb, pszcihedélikusabb funk. Jaj, és a Pric Tat, hát az egyenesen a Ninja Tune legszebb napjait idézi, lelki szemeim sírnak, mintha egy régi Up, Bustle & Out szerzeményt bújtatott volna Luke testvér új ruhába. Acid hívõk ne hagyják ki, a ’80-as dance és d’n’b-acid keverék Come On Chaos-t és a perverzre csavart Dirty Fucker-t se. Végül a lazára vett Flyover jön, ami akár a Wagon Christ alteregó alatt is kifért volna, lágyan ringatózik a hajó, rajta kalózlobogó, az ég vörös.
suefo

V/A – THE VERY BEST ASIAN FLAVAS – CD (OUTCASTE / CLS)
A legújabb Outcaste kiadvány sem tagadja meg a mûfaji elvárásokat. A keleti vonalat tekeri tovább méghozzá címében sem becsüli alá válogatását: a legkiválóbb ázsiai nóták. A már betegre játszott Panjabi MC nyitja a lemezt, amely be kell látni, hogy klasszikussá nõtte ki magát. A háttérben a Knight Rider fut – és Michael Knight él!!:) rivájnd…Dave Pike Set szitáros kalandozása után a Sutra Sonic mulattat minket, de itt nem állunk meg, hiszen a Bollywood Breaks Orchestra a Cosmic Flute-tal bolondítja a hallgatóságot, majd a híres Badmarsh & Shi páros rak oda a Dancing Drums-szal. Címe már elõre sejteti a dob és basszus motivációkat…Egy Outcaste válogatásról nem hiányozhat Nitin Sawhney sem, aki ugyancsak egy klasszikusával képviselteti magát, a Homelands már minden balladaválogatáson szerepelt szerintem. A Noble Savages nem kisebbre vállalkozott, mint hogy indulót ír az Outcaste-nak, ami tényleg nagyon himnuszosra sikerült, respect! Ges-e & Usman, majd Badmarsh jungle õrületei után Badmarsh & Shri Signs címû slágerének Blowfelt remixét csodálhatjuk meg – szuperre sikeredett ez a tördelés. A lemez két bónusz darabbal záródik. Az elsõ Oi Va Voi ringató száma, a Ladino Song, majd a Cosmic Rocker Papo-ja zárja a válogatást. A kiadónak valóban sikerült a legjobbakat összeszedni…
Gandharva

PETE PHILLY AND PERQUISITE – INSOMNIA – CDEP (UNEXPECTED / EPITAPH)
Az amsterdami füstös levegõ úgy tûnik jó táptalaj a sztondult, de egyúttal igen szépen kiérlelt hip-hop-nak, legalábbis Pete Philly-ék bemutatkozó lemeze ezt bizonyítja. A 2002-ben alakult duó Mindstate címû albumáról alkothatunk kedvezõ képet az Insomnia végighallgatásával. A címadó szám rádió és instrumental verziója (na meg a videoklippje) a maga nyugodt módján folyamatos bólogatást biztosít, a basszus kövér, az MC laza, amúgy soul és jazz keveredik a hip-hop beatekkel nagy megelegedésünkre. Az Eager címû szám Feelgood remixe, a Pharcyde-ot idézi, kellemes ez is, kicsit gyorsabb az elõzõnél, a háttérben zongorán osztják. Az utolsó trekk, a Paranoid némileg kilóg a sorból. Ez is rendben van, de tényleg nem egy nyugodt darab, tört ütemek, borús minták jellemzik és a szövegmondó is megbokrosodott némileg. A nagylemez is tartogat még meglepetéseket, például egy Talib Kweli-vel közös számot.
suefo

SHUKAR COLLECTIVE – URBAN GYPSY – EP (RIVERBOAT / INDIeGO DIST.)
A román földön született Shukar Collective nagylemeze (Urban Gypsy) most májusban jelenik meg a Riverboat gondozásában. A formáció ifjú zenészekbõl és a roma népzene hagyományait képviselõ arcokból áll. Az albumot megelõzõ ízelítõ EP három számot tartalmaz. A Malademna névre hallgató darab a roma jegyeket ötvözi a d’n’b-szel. Most már mi is érzékelhetjük azt, amit a nyugati országok annyira csodálnak a magyar és egyéb k-európai zenékben is: a keleti hangzás és az elektronika varázsos találkozását! Eddig még soha nem hallottam dROMAndbass-t, de tényleg fantasztikusan szól ez a mûfajkavalkád. A Gypsy Blooz-zal a formáció dubos, trip hop-os vonalát villantja fel. Rögtön hozzá is teszem, hogy ezt a kanyart is sikerrel veszik be. Végül a Taraf-ba hallgatunk bele. A skótduda mellett természetesen a hagyományos cigány hangszerek is felcsendülnek és az utánozhatatlan roma nyelvi pörgetések sem hiányoznak. Magával ragadó – !DelaDap-ot idézõ, de nem koppintó – alkotás ez is. Az albumot már csorgó nyállal várjuk, és mindenkinek ajánljuk!
Gandharva

DISSENT – SWAP MEET SEERS – CD (WIDE HIVE)
A san franciscoi-i Dissent alakulat harmadik nagylemeze a Swap Meet Seers címet kapta. A kiadó jobb híján a downtempo és acid jazz mûfajkörébe sorolja a mûvészurakat, akik között a Wide Hive alapító Gregory Howe-ot is megtaláljuk, ám arról szó sincs, hogy zenéjük nem lenne eléggé színes, vagy stílusában egysíkú lenne. A kezdõ Time Trekker alatt azt hittem, hogy inkább valami nu jazz lemez lesz ez és már-már kezdtem belenyugodni abba a tudatba, hogy egy újabb kellemes élménnyel leszek gazdagabb, de nem fog túl nagy meglepetést okozni. Már a következõ számnál buktam a dolgot, mert átváltottunk ambientbe, igaz sok chill-es momentummal – Je Me Souviens – de igen megörültem ennek a változásnak. Ezután az albumon váltakoznak az énekes és instrumentális számok, illetve zord és lágy ambient, funk, soul és jazz indíttatású darabok. Most, hogy erõsen izzadunk a tavaszi idõszakban, nem jelent olyan borús hangulatot ez a lemez, mint a téli mocorgások alatt. Igazi finom kis és nagy szekundok vándorolnak a gitárokból a szintikbe és a dobos fiútól sem a megszokott ütemeket kapjuk, az énekesnõ pedig kifejezetten emlékezetes teljesítményt nyújt. Köszönjük!
Gandharva

V/A – GLOBALIBRE – CD (AUDIOPHARM)
A német Audiopharm kiadó mindig is igényesen szerkesztett, stílusok szerinti válogatásairól (Brazilectro, Afrotronic, Asia Lounge) volt híres, most mindezek erényeit megpróbálták egy lemezben összegezni, ami ment is nekik, ez lett a Globalibre. Totális bábeli buli hangulat uralkodik a lemezen, ami nem csak abban merül ki, hogy japán, finn, mexikói és orosz zenék váltják egymást, a stílusok is a lehetõ legszélesebb skálán terülnek el, így hallhatunk raggát és bhangrát, dubot, hip-hop-ot, latint és breaket, de úgy, hogy mindez teljesen természetesen és egyáltalán nem zavaróan van felvezetve. Külön öröm, hogy van két magyar vonatkozású szereplõ is. Az egyik a lemezt nyitó Pluto Project, akik a VIVA-n is látható-hallható Worldwide címû szerzeményükkel vannak jelen, ami akár ars poetica is lehetne a Globalibre esetében, a másik a szintén nagyon tehetséges !DelaDap egyik legjobb száma, az Amaro Shavo. Aztán olyan kihagyhatatlan ritkaságok jönnek, mint a japán James Brown remix projectrõl kimásolt Yasuharu Konishi féle Sex Machine, vagy a Belladonna hét perces latin-house gyöngyszeme, az Ebatulé. Még megemlíteném a számomra eddig ismeretlen, kínai Chang Loo-t, aki itt Ian Widgery funk-break-retró remixében tündököl. Határozottan jól jön egy ilyen válogatás, ha az ember házibuliba készül.
suefo

UP, BUSTLE & OUT – CITY BREAKERS, THE REMIXES, VOL.2. – 12” (ROUTES)
A nagyon jól sikerült legutóbbi Up, Bustle & Out albumról, a City Breakers-rõl, már a második maxit jelentették meg nemrégiben (összesen három kislemez van tervbe véve). Az album egyik legszebb dalát, a Nitin Sawhney közremûködésével készült Tabla Talkin’ Dub-ot a svéd Beatfanatic remixében hallhatjuk. A Raw Fusion kiadó jól ismert mûvésze most is kitett magáért és az egyébként is szép és lassú eredeti dub-ból csinált egy hasonló hangvételû, de mégis érvényes változatot. A szám hossza ugyan több, mint hét perc, de ez nem tûnik fel, bármeddig el lehetne hallgatni ezt a finom ritmikával és ügyes felpörgetésekkel megbolondított zenét. Az Everyday már nagyobbat változott, hiszen egy szikár dub-ból varázsolt mély, érzéki reggae-t a Butch Cassidy Sound System, persze a dub-ot õk sem hanyagolják. MC Blaze éneke hihetetlenül jól passzol az új verzióhoz is. A maxi legérdekesebb darabja, az Ascending Sun a végére maradt. Ez egy exkluzív track Clandestine Ein mûhelyébõl, igazi szürreális latin trip, kis szitárral, csilingeléssel, földöntúli vokálokkal. Az Utazás az idõben címû filmhez lehetett volna ez egy kiváló háttér, magam részérõl szívesen hallgatnám Clandestine hasonló munkáit akár egy önálló nagylemezen is.
suefo

NYLON RHYTHM MACHINE – WHITE WIND feat WILDCHILD – 12” (CATSKILLS)
Az mondjuk alap, hogy macskatartóként a Catskills kiadó szívügyem, de szerencsére a cég mindent meg is tesz azért, hogy ne ábránduljak ki belõlük. A régi elõadóik csak hozzák a magas színvonalat, az újak pedig idõrõl-idõre tovább növelik lemezparkom bázismagját, amitõl nem válok meg egykönnyen. Ezt a becses feladatot, most a Nylon Rhythm Machine viszi véghez új EP-jével, a White Wind-dal. Valami olyasmit képzeljünk el, mintha egy jó kis Bonobo számot még piszkálnának electronicával, sok szkreccsel maszatolnák és végül egy MC is kezelésbe venné (ez esetben Wildchild, a Lottpack-bõl). A normál verzió mellett van instrumentál és acapella is, úgyhogy szépen meg lehet hallgatni mibõl is áll össze a kép. A maxi viszont nem itt végzõdik, még csak ezután jön a kiadó nagy ásza, a Black Grass, némileg sötétebb és klubosabb hangzással, gyönyörûen gördülõ basszusokkal, ez is szerepel instrumentálban. Idõközben Fülöp, a macskám is lejött a galériáról és az ölembe telepedett, mondjuk azt, hogy õ letette a voksát. A végén hallható levezetõ verziót már együtt hallgatjuk, mancsok az égben, dorombolás.
suefo

SOLAR APPLE QUARKTETTE – DO YOU LOVE ME TOO REMIXED– 12” (FURTHER OUT)
A Further Out nem kapkodja el a lemezkiadást, de amikor összehoznak valamit az nagyon rendben van. Általában nem szeretem az olyan lemezeket, amelyeken egyetlen nóta van számtalan remixben elõvezetve, de a Do You Love Me esetében egyszerûen nem tudom ezt sem kifogásolni, ha nekem kellett volna választani ezen munkákból, hát bajban lettem volna. Az eredeti már megjelent egyszer korábban, ez egy olyan nu jazz, hogy lehetne akár régi is, finom dobok és fúvósok, még finomabb vibrafon és a remek nõi vokál teszik felejthetetlenné a számot. Hogy ne felejtsünk a többiek rögtön belevágnak a remixekbe, elsõként a Break Reform verzióját ízlelhetjük, akik stílszerûen egy világklasszis downtempo építménnyel jelentkeztek. Rögtön utánuk az Unforscene ambientbe hajló latin-dzsessze következik, ami tõle egy kissé szokatlan, de igen kellemes meglepetés. Egyet fordítva a korongon kicsit beindultabb dolgokkal találkozhatunk. A szintén Further Out artista 2HK modern Santana-ként, a gitáros végérõl közelítette meg a latint, méghozzá igen ügyesen. Az amerikai Cordovan már sokkal technikaibb eljárást alkalmazott, afféle broken beat-funk hibridet létrehozva, amiben az ének szét-pitch-elt maradványai pszichedelikus effektként lebegnek. Utolsóként az Oh!Polo húzós, laza és kedves funk break-jét élvezhetjük és bár nem szívesen választok, mivel egyik jobb, mint a másik, de ha nagyon kéne ezt jelölném meg kedvencemnek a remixcsokorból.
suefo

ANGÁ’ DIAZ – ECHU MINGUA – 12” (WORLD CIRCUIT)
Miguel Angá’ Diaz kislemeze tulajdonképpen csak ízelítõként jött, ki a márciusban megjelent új, Echu Mingua címû koronghoz igen korlátozott példányszámban, de annyi lejön belõle, hogy az albumra is érdemes ráhajtani. Az itt hallható három szám igazán érdekes, új nézõpontból villantja fel a kubai zenét, kortárs latin, a modern és a régi elemek meggyõzõ egyensúlyával. A zenekarvezetõ kongás ismert és elismert arc, többek közt a kubai Grammy boldog birtokosa, hét évig játszott az Irakere zenekarban, majd Steve Coleman-nel, Rubén González-zel és Ibrahim Ferrer-rel. Most, saját zenekarában egy francia hip-hop lemezlovas, a nagy Cachaito López basszeros, komplett fúvós szekció, billentyûsök és egy afrikai énekes is segíti, hol a mélyen átélt latin-jazz utazásban, hol a vérbõ karneváli nyomulásban, amikor az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi van. A World Circuit-tól mindenesetre még nem hallottam ennyire elõremutató muzsikát, az biztos.
suefo

V/A – SLUM DUNK PRESENTS FUNK CARIOCA – 12” (MR. BONGO)
A Slum Dunk kollektíva Londonban élõ brazilokból áll, akik a Resonance FM-en heti rendszerességgel zúzzák a brit fejeket, a mindig friss hazaival. A csapat fõ mozgatórugói a Tetine zenekarból is ismerõsek lehetnek, a Bizarre kiadó berkeibõl. A Mr. Bongo-nak most összegyûjtöttek egy csokornyit a legõrültebb funk carioca termésbõl, ezen a maxin pedig onnan is a legjobban sikerültek hallhatóak. Mi is ez az egész? Bizonyság arról, hogy a legvidámabb barakk jelzõ sokkal inkább passzol manapság a riói favelák szutykos kalyibái közt tomboló mikrofonfejekhez. Funk, techno, electro, latin és hip-hop valami elképesztõ keveréke adja a barkács módszerekkel készített zenei alapot, amire aztán kórusban üvölt a nép, vagy egy-egy teljesen megkergült MC, akinek a hangját rendszerint még különbözõ filterekkel is megpiszkálják. Szexuálisan túlfûtött, karneváli hangulat garantálva! Erre a korongra hat elõadótól válogattak Slum Dunk-ék, õk Amilcar & Chocolate, Os K-rrascos & Vanessinha do Picatchu, MC Batata, Deise Tigrona, Tati Quebra Barraco és Cidinho & Doca. Gondolom a nevek semmit sem mondanak, de hát ez van, merüljetek alá az õrületbe ti is, ha nem akartok lemaradni az év zenei trendjérõl!
suefo

GENERAL ELECTRICS – CENTRAL MIXES – 12” (COMPOST / DEEP DIST.)
A francia Hervé Salters által életre hívott General Electrics-rõl már többször áradoztam, sõt azt is megkockáztattam, hogy a Compost-nál rég jelent már meg ennyire értékes produkció (szerencsére idõközben ez a tendencia megfordulni látszik). A maxira az album két kiemelkedõ dala, a Terms And Conditions Apply és a Central Park került fel eredetiben és egy-egy remixváltozattal, plusz nagy örömömre két eddig kiadatlan csoda is. Ezek közül az elsõ a Catch The Bus olyan, mint egy régi francia sanzon-pop filmzene adalék, megbolondítva csattogó-kattogó dobokkal, a Headhunters funkjával és valami teljesen õrült gitárnyúzással. A Buck 65 által lezavart Terms remixben az eredeti témákat nem tüntették el, viszont egy további gitárdallammal még tovább finomították azokat, az állam akkor esett le, amikor a dal második felében feltûnt egy olyan basszus-vonal, amit a Cure nyolcvanas évek eleji lemezei óta nem hallottam. A Central Park mixét az Anticon kiadóhoz tartozó Jef készítette. Bár az eredeti sem volt egy szerelmes költemény, de így még zúzósabb lett. A jól eltalált vágások, pedig sikeresen tovább növelik az amúgy is magas adrenalin-szintet. A másik új szám a Badville, a lemez végére került érthetõ okokból. Beteg absztrakt hip-hop, durva dobok, lerobbant orgona és némi metál. Kevesebb, mint három perc, de ez nem jelent semmit, nagyon sûrû, nagyon jó, kihagyhatatlan, a borító meg egyenesen mûremek!
suefo

PRODUCT.01 – HEART OV GLASS REMIX EP 1 – 12” (COMPOST / DEEP DIST.)
Elöljáróban csak annyit, hogy ez egy újabb olyan lemez, amiért rehabilitálnunk kell a Compost-ot, zseniális! Sokan nem szeretik a Blondie-t, amire mondjuk nincs mentség, de azért ezt a számot a legtöbb ember nagyon is bírja. Valószínûleg ez lebeghetett a kiadó vezetõinek szeme elõtt is, hiszen két maxit is megjelentettek a nyolcvanas évek egyik legnagyobb pop-slágerének remixeibõl. A kettõ közül nekem ez tetszett jobban, ez is leginkább a Justus Köhncke féle változat apropóján, de ne szaladjunk ennyire elõre. A Product.01 egy brit electro-pop duó, egy fiúval (Marc Adamo) a hangszerek és egy lánnyal (Rochelle Vincente) a mikrofon mögött. Szépen keverik a könnyed electrót a break-kel, ami a Blondie feldolgozás esetében telitalálat, mai partizenét csináltak a diszkó klasszikusból. Aztán van itt egy saját számuk is, a Melts, ami lassú, sejtelmes hip-hop-electro utazás, kicsit a korai Moloko ugrott be a hallatán, mindenesetre nagyon meg van csinálva. A már említett Justus Köhncke mix viszont mindent visz. Több percig csak a minimál prüttyögés megy, nem sok minden történik mégis magával ragadja az embert, aztán egy briliáns váltással a legkomolyabb házibuliba rántja a hallgatót. Az év eddigi legnagyobb bombája!
suefo

KRIZO / CHABZ - E.P. – CD (REALISTIC CREW)
Ennek a – nem csak hazai viszonylatban szép kiállítású – megosztott E.P.-nek a zenei anyaga jól tükrözi a Realistic Crew kollektíva alkotói felfogását, ahogyan kölcsönhatással egymásra, de külön utakon építgetik szerzeményeiket. A srácok hosszú utat tettek meg a tört ütemek és az absztrakt hip-hop világában, míg eljutottak ehhez az érett produkcióhoz, eközben számos remix, rövid-, és reklámfilm, sõt nagyjátékfilm-zene is viselte kezük munkáját (pl. az idei Filmszemle fõdíjas alkotása, a Fekete Kefe). Összességében kellemes, kissé sötét hangulatú, de kellõen kimunkált, komplex, jó hangzású hanghordozót kapunk a dupla CD-vel, mely egységes zenei anyagként mûködik, de második hallgatásra ráérzünk a különbségekre is. Chabz zenei világa jobban kötõdik a hip-hop ritmikájához, ugyanakkor zaklatottabbak is az általa összerakott számok: hosszú intrók, effektek, scratch-ek, szövegrészletek után érik el a csúcspontot, de nyomasztóan minimalisták egyben. Krizo szerzeményei jazz hangmintákkal és élõ hangszerekkel gazdagabban díszítettek, ritmikája játékosabb, szellõsebb, de a nagy elõdök (Krush, Amon Tobin, vagy a Cam féle Mad Blunted Jazz, Ninja Tune) azért még érzõdnek a hangzáson, no meg az is, hogy korábban tonnányi drum&bass-t hallgatott. Mindkét alkotó jól kihasználta a technika adta lehetõségeket, a hangzás zorál, apró térhatású effektek, visszhangok színesítik, a basszust teljesen egyedire keverték. Kíváncsi vagyok, hogy itthon mekkora tömegigény mutatkozik a hip-hopnak erre a szabad és absztrakt felfogásban tolmácsolt változatára.
Fonetik

VICTOR DAVIES – FIRE – CDS/12” (AUDIOPHARM)
Aki ismeri Victor Davies korábbi, Compost-os megjelenéseit pontosan tudja, hogy mire számíthat vele kapcsolatban. Nekem személy szerint egy eléggé ellentmondásos kapcsolatom alakult ki a számaival kapcsolatban, néha nagyon bejönnek, de a legtöbbször túlságosan érzelgõsnek találom õket. Ez most is így van. A júniusban megjelenõ új nagylemezérõl, a Hoxton Popstars-ról kimásolt elsõ kislemezen a Fire címû dal szerepel több változatban. Az eredeti a ’70-es évek soul és funk klasszikusainak legjobb hagyományait viszi tovább, remek groove-ok, gazdag vonós és fúvós kíséret, valamint vonyító elektromos gitár jellemzi és persze Davies is szépen énekel. A remixek közül az elsõt, a múlt hónapban egy csodálatos új albummal elõálló Ben Human hozza. Ez egy kicsit szikárabb és durvább az eredetinél, húzós cinekkel, az instrumentális verzió pedig csak a vokálokat tartalmazza. Az A oldalon van még egy akusztikus gitárra írt pop dal a nagylemezrõl, az I Love You So, ez különösebb hatással nem volt rám. Egyet fordítva a korongon a Ben Human remix énekes verziójába botlunk, utána pedig az Afro Gigolo kongákkal tuningolt, szolid funk-house remixébe.
suefo

SPLINTER – THE SPLINTER EP – 12” (EE)
A Splinter alias mögött az angol Interfearence duó egyik fele, Tyrrell áll. A társával, Phil Martin-nal közös remixek, bootlegek és albumok gyártása mellett volt még egy kis szabadideje, pihenés helyett összehozott hát egy újabb projektet. A maxi négy számot tartalmaz és leginkább egy krimi-funk remix válogatáshoz lehetne hasonlítani. A Shaft, a San Francisco utcái és társaik elektronikus közegbe helyezve is jól szoktak mûködni, Tyrrell pedig szépen elkapta a képzeletbeli gengszterfilm fonalát. A Theme From Splinter valóban olyan mint egy fõcímdal, húzós funk-break, Hammond-orgonával és wah-wah gitárral. Igazi lendületes darab, ami egy pillanatra sem lankad, sõt úthengerként zúz. A Swat címû következõ elsõre nem jött be, hiszen az elõbb említettek mellé némi tribal-house lüktetés is párosult, ami elég furcsa hibrid, de sokadikra megvan ennek is a bája. A másik oldal is egy húzós számmal kezdõdik (A Night On The Rocks), ami nem más, mint funk-break-afro-beat. Bizony idáig fajult a világ, ráadásul jó is, meg tánczos is. A végére meglepetésként felkerült egy finom downtempo, az As I Listen. Ebben a Break Reform énekesnõje Nanar hallható, a tõle megszokott magas színvonalon. Elegáns kezdés.
suefo

GREG KOZO – IF IT’S NOT ENOUGH – 12” (PLACE BLANCHE)
A párizsi deep-house színtér talán legnagyobb megújítója Greg Kozo és az általa vezetett Place Blanche kiadó lemezrõl-lemezre egyre erõsebb produkciókkal jelentkezik. Az If It’s Not Enough egy gyönyörû szerelmes dal, szép basszusokkal, vibrafonnal és elsõsorban hihetetlenül jó énektémákkal. A Lady Bird és Allonymous által elõadott férfi-nõi duett igazán szívhezszóló és egyáltalán nem csöpögõs. A dub verzió a hajnali órákra szóló tökéletes választás, abszolút párizsi hangulatot hozó klubzene, míg a másik oldal egészét kitöltõ Markus Enochson remix a fõidot célozza meg. Jól táncolható, lendületes, igényes, de mindemellett rádióbarát house. Biztos vagyok benne, hogy ez a lemez meghozza az áttörést és a Place Blanche szélesebb körben is ismert céggé növi ki magát.
suefo