2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2005. MÁRCIUS

  POPULOUS – QUEUE FOR LOVE – LP/CD (MORR MUSIC)
  V/A – NOW 01 – 12” (UNDERSCAN)
  VENETIAN SNARES – ROSSZ CSILLAG ALATT SZÜLETETT – CD/2LP (PLANET MU)
  JAKE - JAKE THE RAPPER - CD/2LP ( COMBINATION / DEEP DIST)
  V/A - SHAPES: YELLOW - CD (ZEBRA TRAFFIC / DEEP DIST)
  JOHN B & EXILE – BROKEN LANGUAGE – 12” (PLANET MU)
  BREAK REFORM – AND I (REMIXES) – 12” (ABSTRACT BLUE)
  JAZZTRONIK – SAMURAI – CD (PANTONE)
  CHOI – THE WAY WE ARE – 12” (EQUATORIAL)
  MEDESKI MARTIN & WOOD – END OF THE WORLD PARTY – CD/2LP (BLUE NOTE)
  JOE BATAAN – CALL MY NAME – LP/CD (VAMPISOUL)
  V/A – CONDOMINIUM – CD (MOUSIKE LAB)
  V/A – BEATWAVE JAPAN – DOWNLOAD ONLY (SONIC360)
  JUKKA ESKOLA - BUTTERCUP / 1974 - 12" (RICKY TICK / DEEP DISTRIBUTION)
  TOM CARUANA – THE SPICE OF LIFE – 12” (BREAKIN BREAD)
  NATURAL SELF – THE SOUND / FOUNDATION – 7” (BREAKIN BREAD)
  BLAK TWANG – G.C.S.E. – 12” (WALL OF SOUND)
  DEF TEX – FREAKS – 12” (SON)
  REEL PEOPLE FEAT. JAG – SECOND GUESS REMIXES – 12” (PAPA)
  V/A – POLYFON 003 – 12” (POLYFON)
  CO - !COMOC! – CD (MIK)
  DJ RAIN – URBAN EXCURSIONS VOL.1. – CD (MAGNIFY)
  MILTO EPH – TIMELESS PLAYGROUND – CD (KLIK)
  V/A – ACOUSTIC BRAZIL – CD (PUTUMAYO / INDIeGO DIST)
  PATCHWORKS PRESENTS MR DAY – DEEP OCEAN – 12” (STILL MUSIC)
  THUNDER, LIGHTNING & RAIN – SUPER FUNKY – 7” (VOXPOP45’s)
  THE SUGAR BEATS BAND – FRENCH GIRL FROM LUTON – 12” (CALM BEAST)
  V/A – UPSTATE REMIXES – 7” (UPSTATE BOOTS)

POPULOUS – QUEUE FOR LOVE – LP/CD (MORR MUSIC)
Most hogy két hét züllés után végre sikerült beiktatnom egy józan napot és beraktam ezt a lemezt, azt érzem, hogy ez volt a tökéletes választás. Addiktológus arcok azonnal rendeljék meg, rendelõbe sokkal jobb, mint Sting, vagy Andrea Bocelli. A zene teljesen megfelel a borító által sugallt nyugalomnak, csilingelõ éteri hangok, kedves szemplingek, puha dobok és lágy simogató electronica. Azt írják hogy olyanok voltak hatással a mûvészre, mint a De La Soul, A Tribe Called Quest, szóval a pozitív hip-hop áramlat. Ez most így belegondolva tényleg ugyanaz, csak közben eltelt tizenöt év és ezen a lemezen ez hallatszik is. Szép is, jó is, még, még, még!
suefo

V/A – NOW 01 – 12” (UNDERSCAN)
Az Underscan négy maxiból álló új sorozatának ez az elsõ darabja. Négy különbözõ elõadótól találunk rajta egy-egy szerzeményt. Elsõként a Funkcarma duó zaklatott és gyors mûve csendül fel, amiben a viszonylag tompán, elmaszatoltan felvitt alapokat ütköztetik nagyon éles cinekkel, semmiképpen sem könnyû, kicsit idegesítõ hallgatnivaló. Az Underscan-hoz tartozó Gram egy brutál basszusvonalra épülõ click-hop-pal van jelen. Ez már sokkal érdekesebb és hat perces hossza alatt eléggé elvarázsolja a hallgatót. Aki nagyon mélyre került, azt gyorsan felébreszti a Somshit névre hallgató japán csávó, egy kis Aphex Twin szerû õrülettel. A jól összedobált ritmusok és a beteg billentyûtiprás igazán figyelemreméltó eredménnyel járt, számomra ez a korongon a legértékesebb darab. A sort a Menu:Exit egyik tagja, Ralf Pytlik zárja. Érzelmes, melodikus búcsú ez. A négy bakelit anyaga egy CD-re összegyûjtve is elérhetõ lesz, ha valakihez az áll közelebb.
suefo

VENETIAN SNARES – ROSSZ CSILLAG ALATT SZÜLETETT – CD/2LP (PLANET MU)
A Venetian Snares néven ismert kanadai breakcore guru, Aaron Funk néhány rövid év alatt egy rakás beteg lemezzel árasztotta el a civilizált világot. 2000-ben debütált az Isolate nevû kis kiadónál, azóta 10 albumot hagyott maga mögött olyan cégeknél, mint a Planet Mu, vagy a Hymen. Tavalyi budapesti vendégszereplése kicsit mélyebb nyomokat hagyott benne a vártnál, olyannyira megihlette kis hazánk, hogy egy egész albumot szentelt az élménynek (az efféle elszállások nem idegenek tõle, korábban már a macskáinak is készített egy lemezt, csak azért nehogy elbízzuk magunkat). Nem csak a lemez, de a dalok is egytõl-egyig magyar címeket viselnek, amiket egy itteni barátjától kapott szavakból illesztett össze. Így jöhettek létre az olyan találó címek, mint a Felbomlasztott Mentõkocsi, vagy a Szamár Madár, szóval nagyon dada. A lényeg, hogy a zene egész jó, a korábbi lemezeihez hasonlóan változatos, kiegészítve némi magyaros hatással, fõleg a vonósokra és zongorára gondolok, melyek majd mindegyik számban feltûnnek, gyilkos ritmusokkal megcirógatva. Lassú és gyors témák fele-fele arányban szerepelnek. Még egy Seress Rezsõ szerzemény, a Szomorú Vasárnap is átdolgozásra került (Öngyilkos Vasárnap néven szerepel). Bár Rezsõnek gazdag fantáziája volt, azt azért õ sem gondolta volna, hogy 2005-ben Mike Paradinas lemezcégénél fogják kiadni. Most az a kérdés, hogy a ragga-jungle-breakcore hivõk soraiban is elindul-e egy jó kis öngyilkossági hullám?
suefo

JAKE – JAKE THE RAPPER – CD/2LP (COMBINATION / DEEP DIST)
Ez a Jake nem egy egyszerû figura. Az Államokban született, ahol olyan arcokkal alapított sulizenekart, mint Chad Channing a Nirvana-ból és Ben Shepard a Soundgarden-bõl. Aztán az elsõ öbölháború idején besokallt és átjött Európába, ahol kivette a részét a háború-ellenes misszióból, mûvészkedett, tetovált, valamint MC Eye néven repperkedni kezdett. Újabb zenekarokat gründolt össze: No Berlin No és Anaerobic Robots, ez utóbbit a szintén furcsa madár Felix Kubin-nal közösen. Teltek az évek, sokfelé játszott, sok különbözõ hatás érte és most ezeket összegezve ömleszti a világra. Az albumon szinte minden zenét más-más közremûködõ írt. A Ladomat és Kompakt címkékrõl ismerõs Lawrence nyitja a sort, aki electro-t helyezett Jake szövegmondása alá, nem rossz, de mindenesetre elég furcsa. Aztán egy hamburgi electro-pop csapat, az Einmusik következik, ez a párosítás még furcsább, de szintén rendben van. Mecki már valódibb hip-hop-pal segíti a szakállas MC-t, aki a következõ számban nagy meglepetésemre és örömömre egy Buzzcocks feldolgozással, a Hollow Inside-dal jön elo. A Jake The Rapper a továbbiakban is hasonló meglepetésekkel szolgál, agitprop rap, electro és mutáns hip-hop.
suefo

V/A - SHAPES: YELLOW - CD (ZEBRA TRAFFIC / DEEP DIST)
Ha szereted a zenét, és ha a szakmádból vagy a hobbydból kifolyólag nem gyûjtöd a független kiadók bakelit maxijait, akkor ezt azonnal szerezd meg! Meghatározhatatlan. Egyszerûen minden szám egy külön remekmû a maga nemében. Norman Cook ’szomszédjai’, a brightoni Tru Thoughts kiadó és hip-hop érdekeltségû leányvállalata, a Zebra Traffic egy olyan közös válogatást hozott össze, ami nem terem minden bokorban. Ropogós, recsegõs és mégis imádnivalóan fülbemászó. Agy-tornáztató ugyanakkor mégis seggrázós. A teljesség igénye nélkül Quantic meleg, analóg hangzása, a Dirty Diggers igazszólásai, Digitek koszos beat-jei, Flevans melódiái mind-mind részesei a hangulatnak, amit a CD kelt. Ami, ha lejárt, és nem is lesz az ember olyan kicsattanóan életvidám tõle mint TM Juke és a Limp Twins remixei, a vihar-felhõket azért mindeképp elûzi.
clairvo [MustBeat]

JOHN B & EXILE – BROKEN LANGUAGE – 12” (PLANET MU)
A drum’n’bass talán legfreak-ebb fazonja, a Metalheadz és a Prototype címkéken publikáló John B in:transit címû albumán jelent meg a Broken Language eredeti verziója, de közben annyira rákattantak, hogy még egy kicsit foglalkoztak a dologgal. Egy másik nagyágyú, a Moving Shadow kötelékébe tartozó Exile készített rá egy elég beteg remixet. A dal semmit sem vesztett sötét hangulatából, így is elég félelmetes maradt, viszont összetettebb, sokoldalúbb lett, helyenként már-már breakcore, így a Planet Mu-nél került kiadásra. A túloldalon található Exile szerzeménnyel, a Forever Endeavour-ral folytatódik az õrület. Nem tudom ez mennyire mûködik a parketten, már inkább kísérleti, mint d’n’b, mindenesetre ha már erre is táncolnak, akkor biztosan forró a hangulat.
suefo

BREAK REFORM – AND I (REMIXES) – 12” (ABSTRACT BLUE)
Az angol Break Reform zenekar eddigi kiadványai is nagyon jól sikerültek, de ez a mostani maxijuk érintett meg a legmélyebben. Az And I címû szám és a hozzá tartozó remixek a trió nemsokára megjelenõ második nagylemezét hívatottak elõvezetni. Hiper-érzékeny underground soul, finom hip-hop alapokkal és modern dzsesszel keverve. A címadó tétel eredeti verziója a Massive Attack legjobb (korai) korszakát idézi, a finoman hömpölygõ basszus, a visszafogott de mégis markánsan jelen lévõ dobok és billentyûk, valamint a gyönyörû nõi ének a chill termektõl, az MTV-n át a hálószobákig mindenhol jól megállja a helyét. A remixer-zseni Yam Who? verziója gyorsabb, dub-osabb, telepkolva kongákkal és megfûszerezve még több billentyûvel, érdekes átmenet a ’80-as évek végi diszkó és a future soul között, klubsláger! A skót Sidewinder verziója az eredetitõl nem sokkal gyorsabb, de az ütemekre nagyobb hangsúlyt fektet és erre sem lehet egy rossz szavunk sem, szép munka. A Neptune egy nagyon jól eltalált basszus-loop-ra épül, ami a szám végén erõs nyomatékot ad az újrahallgatásra. Ne hagyd ki!
suefo

JAZZTRONIK – SAMURAI – CD (PANTONE)
Ryota Nozaki, alias Jazztronik munkásságának jelentõségét nem kell különösebben ecsetelni. A Kyoto Jazz Massive, Yukihiro Fukutomi, vagy a United Future Organization mellett õ a japán future jazz mozgalom egyik legfontosabb alakja. ’98-as színrelépése óta olyan kiadóknál jelentek meg korongjai, mint a Flower, a Yellow, a Disorient, remixelt a Fertile Ground-nak, Modaji-nak, a Mondo Grosso-nak és a London Electricity-nek is. A brightoni központú Pantone kiadó azért jött létre, hogy a kiváló, de Európában ritkaságszámba menõ és baromi drága japán lemezekhez az is könnyebben hozzáférhessen aki nem tud Tokyo-ba járni bevásárolni. A Samurai album áprilisban jelenik meg olyan afrodiziákumokkal megspékelve, mint a Muddy Muddy címû hihetetlenül sokrétû, zongorfutamokkal, kongákkal, ilyen-olyan zajokkal és Yurai énekével tûzdelt jazz, vagy a Nana, ami teljesen más hangvételû, beindult brazilos jazz-dance. A korongon mindenki megtalálja a kis kedvencét, 8-9 perces deep-house, nu jazz muzsikák jönnek egymás után, ráadásul mindegyikben vendégszerepel vagy tíz zenész. Ez bizony ütõs kis anyag.
suefo

CHOI – THE WAY WE ARE – 12” (EQUATORIAL)
A melbourni Equatorial kiadó termékei is nehezen jutnak el Európába, de aki hallgatja Gilles Peterson Worldwide-ját párszor már találkozhatott az eddig megjelent négy maxijuk valamelyikével. Az ezeket elkövetõ Bennson, Lanu és No Comply mellett most egy újabb mûvésszel is gazdagodott a label, õ Choi. Lehet róla olyanokat tudni, hogy Kanadában született, de funk bandákban már Floridában kezdett játszani, mint dobos. Miután áttette székhelyét Ausztráliába, a helyi erõkkel hamar megtalálta a közös hangot. A The Way We Are címû száma, a hip-hop, az r'n'b és némi jamaikai íz kellemes elegye. A kiadótárs No Comply remixe sokkal dzsesszesebb és beindultabb, tele vibrafonnal és egy broken beat-es kiállással, nekem ez jobban fekszik, mint az eredeti. Végül a Hola Senorita címû elég zord, karibi hip-hop téma következik, amibõl még simán lehet sláger is. Ezek után kiváncsi lennék No Comply többi zenéjére is.
suefo

MEDESKI MARTIN & WOOD – END OF THE WORLD PARTY – CD/2LP (BLUE NOTE)
Medeski Martin és Wood új lemeze a nu jazz, a funk és a hiperaktivitás jegyében született. Az Anonymus Skulls címû számukkal indítanak, ami nagyon eredeti módon zongorával, kórusbetétekkel és elektronikával variál, méghozzá hihetetlen virtuóz tehetséggel! Az album címét is viselõ End Of The World Party-val folytatódnak az élvezetek, nekem elõször egy fáraó képe ugrott be a zenei motívumokból, de aztán rögtön sorba pereg a többi kép, az intenzitásból semmit se veszítve rohannak tovább a dallamok. A soron következõ Reflector címû számukat is – fõleg a zongora dübörgése miatt – a hallhatatlanok sorába jegyezném. A Bloody Oil és a New Planet, mint egy filmzene halad végig a saját útján. Az utánuk következõ Mani Gato egy kávézói zenekar érzését kelti és ebben semmi negatívumot nem ér felfedezni! Ezzel csak ennyit akarok jelezni, hogy a lemez elejének hiperaktív mivolta átalakulni látszik. Az improvizáció a Shine It címû számban különösen érdekesen hat. Az õt követõ Curtis a ’70-es évek funk stílusát követi (Curtis Mayfield munkássága elõtt tisztelegve) és ezzel megint új színfolt kerül napvilágra. Az egyedüli kifejezetten lassú szám a Midnight Poppies / Crooked Birds, ami átúszik egy ábrándozós-látomásos álomvilágba, de a második felében azért ez a darab is felvillantja vidám oldalát. Az album végül a Queen Bee címû számmal záródik, ami a villanyzongorára építi fel fõmotívumát. A Blue Note-tól eddig is csak „finest jazz”-t kaptunk, Medeski-éktõl nemkülönben és ez most sincs másképp.
Gandharva

JOE BATAAN – CALL MY NAME – LP/CD (VAMPISOUL)
Egy újabb Joe Bataan kiadvánnyal jelentkezik a Vampisoul, de ez most másképp különleges. Nem újrakiadás, hanem egy vadiúj album a mestertõl, a new york-i latin soul legnagyobb alakjától. Húsz éve nem jelent meg új anyag az öregtõl, hát most igazán belehúzott. Nyolc rövid, de annál energikusabb, élettel teli dalt tartalmaz a lemez, a szép latin balladáktól a beindult heavy funk-ig. Ez utóbbi csoportba tartozik a Chick-A-Boom címû sláger, ami kislemezen is kijött, de hallható például a nemrég megjelent Ursula 1000 mixalbumon, az Ursadelica-n is. Nagyon jól illeszkedik a modern funk-break-ek közé is. A Call My Name-en az a legjobb, hogy nincsenek üresjáratok, mindegyik szám bejön valamiért, akinek egy kicsit is tetszik ez a zenei világ, az nem fog csalódni!
suefo

V/A – CONDOMINIUM – CD (MOUSIKE LAB)
A zene jó értelemben vett leredukálásának, egyszerûsítésének mûvészete nyilvánul meg, a J. G. Ballard híres cyberpunk könyvétõl kölcsönzött címû Condominium válogatáson. A hármas számú delikvens Ethar alkotta Contra címû szám igazán megfogott, ahogy az érces, fel s alá szaladgáló hangokat csatarendbe rendezi a basszus és a dob – nagyon szép. Olyan elismert elõadók, mint Dj Vadim, vagy a Tarwater is szerepelnek a lemezen, és persze õk is odatesznek rendesen. A nóták összeválogatásakor az egységességre törekedtek, viszont régi és új számokat egyaránt felhasználtak. A következõ kiemelt mû a Múm zenekar alkotta One A Shiny Morning Puddle, mint egy betrippezett electro-rock csapat a koncert után, amikor a hajnali napfelkeltét várja (wááá!), talán a legjobbak egyike. Ezután nyugtatja az idegrendszert a Modern Institute Munibabe címû darabja, fini ambient. Hihetetlen, hogy milyen találó címeket adnak mûveiknek az alkotók (tudom ezen csak én csodálkozom), szóval itt, most a Frame formáció „y”-tól „z”-ig címû darabjára gondoltam. A Pentole & Computer egy spanyol zenekar, dallamos zenéjük igazi meleg menedéket nyújt. A Velma is kitûnik társai közül fõleg a vokálok révén, majd az FM3 nevû csapat zárja a kollekciót némi zúgással. A kísérleti ambientet kedvelõk nyugodt szívvel nyúlhatnak a lemez után.
Gandharva

V/A – BEATWAVE JAPAN – DOWNLOAD ONLY (SONIC360)
A japán club pop-ot nagyon szeretem és szerencsére így vannak ezzel az angol Sonic360 lemezcég vezetõi is. Sorozatukkal, a Beatwave-vel minden alkalommal egy-egy ország új és legjobb zenéit kívánják feltárni és bemutatni a nagyvilágnak. Az elsõ részt Argentínának szentelték most, pedig Japán került a terítékre. A lemez csak letölthetõ formában jelent meg, amihez a kiadó weboldalán lehet hozzájutni. A kompilációt nyitó Elektel valami olyasmi, mint amilyen a Pizzicato Five lenne ma. Harmonika, szamba és house, valamint Mamiko Hirano mézédes hangja jellemzi Midnight Samba címû számukat. Õk egy másik dallal (Garota De Toquio) is szerepelnek. Ez egy kicsit komolyabb hangvételû space-bossa-house. A hasonló felállású (két fiú zenél, egy lány énekel) Pyokn már hallható volt egy korábbi Sonic360 válogatáson, de azóta sem tudtam megunni õket. Szintén két számmal szerepelnek. A Ganesha, szép kombinációja a j-pop-nak és az electro-nak, a második tétel talán electro-hop-sanzonként írható körül a legjobban. A 7 O’Clock Shadow egy érdekes drum’n’bass-szel, Kousuke Ogawa pedig egy electronica-ba hajló downtempo-val kedveskedik. Egyértelmû kedvencem az osaka-i TreMoReLa, akinek Sound Goes On címû fütyülos club pop-ját mindenki egybõl a szívébe zárja. A többi legyen meglepetés.
suefo

JUKKA ESKOLA – BUTTERCUP / 1974 – 12” (RICKY TICK / DEEP DISTRIBUTION)
A finn hangszeres nu jazz élet legnagyobb dobását mindenképpen a Five Corners Quintet zenekar követte el. Mindhárom eddig megjelent kislemezük hatalmas siker volt világszerte. Az olyan arcok, mint Nicola Conte (aki egy remixet is készített nekik), Gilles Peterson, vagy Patrick Forge egy pillanatra sem vették ki a lemeztáskájukból korongjaikat. Most a csapat trombitása Jukka Eskola jött elõre saját quintet-jével. Ezek az emberek mindent tudnak a dzsesszrõl, a csapat némelyik tagja kipróbálta már magát különbözõ legendák társaságában is. A zongorista játszott például Joe Henderson-nal és Freddie Hubbard-dal, a dobos pedig a NuSpirit Helsinki-vel. Mindkét szám 8-9 perces, telepakolva szólókkal és nagyon rendben van, jövõje nem kérdéses. Akinek tetszik az anyazenekar, Gerardo Frisina, vagy Nicola Conte legutóbbi lemeze, annak nem kell tovább várnia, a maxi ma jelent meg.
suefo

TOM CARUANA – THE SPICE OF LIFE – 12” (BREAKIN BREAD)
A Breakin Bread megjelenések mindig nagy örömmel töltik el a lelkemet, hiszen a kiadó mûvészei pontos arányérzékkel egyszerre hozzák a legjobb hip-hop és funk témákat. Már önmagában az is nagy fegyvertény, hogy náluk kezdte Quantic is a szakmát. Tom Caruana maxija mindazt felsorakoztatja amitõl ez a kiadó pörög. Feszes, kemény dobok, húzós, mocskos basszus, elmebeteg MC-k, akik nem hagynak ki egy helyzetet sem. Már a borító is arról árulkodik, hogy itt valami vadállatságra kell felkészülni és így is van. A rövid, funk-os bevezetõ után következõ It’s Arch ritmusszekciója megfelelõ háttérzenét jelent egy élve bebetonozáshoz, a szövegi részét Archco adja, jók a scratch-ek és a pszicho-szinti is. Ezután jön a lemez legjobb száma, az I Created This Style, latin hip-hop, vibrafonnal, harmónikával, DPF géppuskaszerû MC-zésével, DJ IQ remek scratch-eivel. Kötelezõ! A Straight Up címûben meg Dr Syntax énekli le a fejünket, a szigorú funk-os alapra. Végül egy rövid, de annál betegebb levezetés, odaát meg az instrumentálok. Egyétek-vegyétek!
suefo

NATURAL SELF – THE SOUND / FOUNDATION – 7” (BREAKIN BREAD)
Természetesen nem hagyta abba nagyszerû kislemez sorozatát sem a Breakin Bread. Sõt mi több a legújabb darabot az a Natural Self hozta össze, akit Keno-1 néven is ismernek funk és hip-hop hibrid produkcióiról. Gyakran dj-zik és zenél közösen a Tru-Thoughts egyik legjobb emberével Nostalgia 77-el (aki nemsokára újra tiszteletét teszi hazánkban is, ezúttal az A38-on). A nyitó The Sound címû tétel nem egy szokványos zene. Furcsa ritmusú taps és minimál, de mégis masszív dobok, valamint baljósan dörmögõ basszus adják az alapot, ezt pedig a néha hajókürtként búgó, máskor a magas hangokon végigtáncoló szaxofon egészíti ki. A másik oldalon egy lassabb, távolról szerb temetési zenére emlékeztetõ downtempo szerûség hallható. A kongák behozzák az afro hatást is szóval nehéz elhelyezni ezt a számot, mindenesetre nagyon jó. A lemezen a Quantic Soul Orchestra szaxisa, John Styles fúj, hasonlóan koszos is a hangzás, mint arrafelé szokott lenni.
suefo

BLAK TWANG – G.C.S.E. – 12” (WALL OF SOUND)
Tony Rotton, azaz a Blak Twang új, negyedik nagylemezének húzó számával elég nagyot tarolt. Ghetto Children Sex Education. Az MTV-tõl a kereskedelmi rádiókig mindenhol hallható már ez a vonós-szemplingekre, akusztikus gitárra és kemény dobokra komponált szexuál-felvilágosító dal. Blak Twang-on kívûl egy vendég MC, K9 is részt vesz a szövegelésben. Eredeti. A másik szám, a Carry On sem rossz. Ez is (M)TV kompatibilis UK hip-hop, Harry Love munkája. A két eredeti mellett, persze a szöveg nélküli verziók is megtalálhatóak a korongon.
suefo

DEF TEX – FREAKS – 12” (SON)
A Son legújabb kiadványát a norfolki Def Tex készítette, aki egy egészen élõ zenekarral nyomja ezt a hip-hop zuzalékot. Basszer, dobos, billentyûs, plusz vendég MC-k. A címadó Freaks-re mindent lehet mondani, kivéve azt hogy ez egy vidám dal. Elég sötét hangulatú, depis döngölés, az MC-k nagyon gyorsak, a szinti hangjai, pedig tovább fokozzák a horror hangulatot. A másik oldal természete teljesen más jellegû. A Falling szép is, lassú is, meg szerelmes is. A vokálok a Pharcyde-ra emlékeztetnek, mondjuk a zene nem… A maradék szám, a Village Idiot olyan , mintha a Tipsy hip-hop-ot csinálna, kellemes vasárnapi marhulás.
suefo

REEL PEOPLE FEAT. JAG – SECOND GUESS REMIXES – 12” (PAPA)
Az angol Reel People zenekar egyre nagyobb sikereket ér el a világ táncparkettjein 2003-as színrelépésük óta. Az õ jazzy-house-uk a populárisabb vonalon lett igazán népszerû, de azért sokféle dj szettben elõfordulnak szerzeményeik. Legnagyobb sikereiket idáig a Second Guess címû dallal aratták, amire most egy külön remix maxit is szenteltek. Az elsõ változatot Grant „Witchdocta” Nelson készítette, aki mûködése során a korai drum’n’bass muzsikáktól, a 2 Step-en át a latin house-ig sok mindenbe bele kóstolt már. Remixelte a Negrocan-t ami nagy sláger volt, legutóbb pedig Bebel Gilberto új számából készített egy szép változatot. A mostani meló is rendben ment, legalábbis egy jól táncolható életvidám, house kerekedett a dalból, amihez passzol Jag hangja is. Akinek mégsem, az hallgathatja ének nélkül is. A Da Lata remixe nekem jobban fekszik, szépen kidolgozott, broken latin, amihez õk nagyon értenek.
suefo

V/A – POLYFON 003 – 12” (POLYFON)
A nemrég indult német Polyfon harmadik vinyl kiadványára a 10 Jahre Oderaufbrot válogatás dalaiból szemezgették ki a legjobb pillanatokat. A lemez négy számot tartalmaz, négy különbözõ, de nagyjából egy körhöz tartozó producertõl. Az A oldalt egy kedélyes minimal-house nyitja, amit Granlab követett el, de most Legoego remixben hallhatjuk. A figyelemreméltó ritmika és a furcsa hangok használata teszi érdekessé, a szép dallamok pedig élvezhetõvé ezt a számot. Sprawl az electro-val próbálkozik, nem is rosszul, a szintiszõnyeg is jó, némileg a Future Sound Of London-t juttatja eszembe. A másik lemezoldal egy Tomtomgroove számmal indul, amit Psychosonic remixelt, nekem ez túlzottan szögletes és trance-es, meg nem is nagyon illeszkedik a korong többi résztvevõjéhez. Végül egy Lowtec dolgozat következik, a Get Old, ami nagyon jó. Lassú és borúlt, hipnotikus minimál, finoman adagolt kongákkal!
suefo

CO - !COMOC! – CD (MIK)
Ha bevállalós vagy, akkor lengyel hip-hop-ot hallgatsz, méghozzá a CO néven alkotó Maciek Kujawski !Comoc! címû dolgozatát. A Residents és DJ Krush találkozása egy betripezett vadkempingen, vagy valami hasonló tölti ki ezt a nem túl rövid 48 percet. Minden számcímben felbukkan a co szócska, például ilyenek vannak, mint Colonial Colonel, vagy Corporation vs Company. A lényeg, hogy ez egy tök súlyos absztrakt hip-hop lemez, experimental elhajlásokkal, vicces váltásokkal északi testvéreinktõl, aminek örülni kell, meg hallgatni sokat! Co-Co-Co-Co
suefo

DJ RAIN – URBAN EXCURSIONS VOL.1. – CD (MAGNIFY)
A los angeles-i DJ Rain tavaly alapított kiadót Magnify Music néven. Elsõsorban deep-house felvételek megjelentetését tervezi, de a dzsesszes, soul-os, gospel-es fajtából, aminek ugye a keleti-parton nagy hagyományai vannak, gondoljunk csak az Imperial Dub, az Om, vagy a Mushroom Jazz kiadókra. Erre a válogatásra Rain-en kívül a cég többi mûvésze (Audiomoe, Jesse Outlaw és Julio Villa) is lerakta már a névjegyét. Az elsõ két darab a kompiler saját zenéje, elõbb egy szép downtempo, az Immanuel’s Reign, majd a fuvolával tarkított dub-os, deep-house, a Duel hallható. Audiomoe spanyol gitárral keveri a szikár dobritmust, ami szintén érdekes megoldás. Az a fajta zene, ami szólhatna a legkommerszebb rádióban is, de egy underground klubban sem kéne szégyenkezni miatta. A késõbbiekben még némi latin ízzel is vegyül a válogatás, ami szintén nem válik hátrányára. Ez a lemez nem csinál forradalmat a zenében, de nem is ez a célja. A deep-et is játszó dj-k biztos találnak rajta egy-két jól használható zenét, az átlag hallgatónak pedig kellemes egy órát biztosít késõ esti lazításokhoz.
suefo

MILTO EPH – TIMELESS PLAYGROUND – CD (KLIK)
Elöljáróban csak annyit mondok, hogy ezzel a lemezzel Milto, azaz Miltos Fotiadis sokat segített a görög ország imázs központnak, hogy ne csak az ókori birodalom, az olimpia és a gazdagon csipkézett beach jusson az eszünkbe róluk. Persze elõtte is voltak érdekes és jó zenék náluk, fõleg kísérleti vonalon, vagy például ott van a Pop Art kiadó borult csodáival (Spy F & the Zakulas, Hometaping). Ami Milto színrelépésében újdonság az, az egyenletesen magas színvonalú és teljesen nemzetközi jellegû zenélés. Nem jön a buzouki-val (nem mintha az baj lenne), viszont az album akár a Ninja Tune-nál is megjelenhetett volna. A hasonlat sem véletlen, valahová a Cinematic Orchestra és a Herbaliser közé lõjük be a cuccot. Teljesen korrekt ’70-es krimi-funk (An Inside Job), Aretha Franklin soul-os trip-hop megidézése (Chain Of Fools) és fuvolával megbolondított breakbeat (Infernal) egyaránt jelen van, mindez teljesen mai hangzással és profi megszólalással társítva. A lemez társszerzõje Junior SP lemezlovas tapasztalataival segített kihozni a számokból a maximumot és ezt a kollaborációt tényleg csak dicséret illeti. A csomagolás is nagyon szép és illik is a zenéhez, háromfelé nyitható papírborító, mûanyag alkatrészek nélkül.
suefo

V/A – ACOUSTIC BRAZIL – CD (PUTUMAYO / INDIeGO DIST)
Lassan reméljük közeledik a tavasz és melegszik majd az idõ. Amennyiben ezt némi melegebb zenével szeretnénk felgyorsítani, erre a célra tökéletesen megfelel ez az új brazil válogatás. A Putumayo nagy elismertséget szerzett már a világzenei kiadók között, és az Acoustic Barzil is csak öregbíti nevét. A válogatás Gal Costa latinos szerenádjával kezdõdik, majd folyamatosan vonulunk a szamba irányába többek között Ana de Hollanda segítségével. Az õt követõ Márcio Faraco, Ciranda címû számával újra bizonyítja számomra, hogy szimpla ének-gitár kombinációban milyen megdöbbentoen gyönyörû számot lehet írni, amely ugyanolyan telt és erõs, mintha egy szimfonikus zenekar játszana. Tovább sorolhatom a jobbnál jobb elõadókat: Teresa Cristina, Chico Buarque, Rita Ribeiro, Lucas Santtana… Az alig egy hete megjelent lemezt a samba, latin és bossa stílusokkal lehet behatárolni, és e körbõl gyûjti be híveit is. Szívet melengetõ válogatás elektronika nélkül, teletûzdelve népzenei motívumokkal. Reakcióm egyértelmû, felállva tapsolok és kiabálom: Bravo, Bravo!
Gandharva

PATCHWORKS PRESENTS MR DAY – DEEP OCEAN – 12” (STILL MUSIC)
Néhány jazz-funk és downtempo remekmû elkészítése után, melyek a francia Q-Tape kiadónál jelentek meg, a house irányában is munkálkodni kezdett a Patchworks néven alkotó Bruno Hovart. Ilyen jellegû zenéire a chicago-i Still Music csapott le, jó érzékkel. Sugar címû kislemeze volt a cég elsõ megjelenése, amivel rögtön nagy sikereket értek el. Most pedig, a Deep Ocean képében itt van a méltó folytatás. Az énekesi posztra a Rotax kiadó kipróbált torkát, Mr Day-t kérte fel, akinek blues-os, soul-os énekstílusa nagyon jól passzol ehhez a finom dzsesszes deep-house-hoz. Még épp csak megjelent a maxi, de már hallható a szám a St Germain Des Pres Café válogatássorozat legújabb, ötös részén is. Aztán van itt egy szép jazz-funk-diszkó, a Happiness For All, ami olyan, mint egy Roy Ayers – Daft Punk kollaboráció. Ezt követi a Deep Ocean nyolc perces, meditatív, elszállós Ron Trent remixe. A végén még egy rövid blues poén is tellett Patchworks-tõl, szájharmónikával ahogy kell, korrekt kis korong.
suefo

THUNDER, LIGHTNING & RAIN – SUPER FUNKY – 7” (VOXPOP45’s)
A nagyon súlyosra sikerült debütálás (Robert Jay – Alcohol) után, a régi funk csemegék újrakiadására szakosodott Voxpop 45’s egy újabb bombával próbálja az õrületbe és a táncparkettre kergetni az arra hajlamos közönséget. Ez a funk-gyöngyszem egy miami székhelyû stúdiózenekar terméke. A gitáros Willie Hale, a dobos Robert Ferguson és a basszeros Ron Bogdon nyugodtan jammelgettek szokás szerint, a felvétel meg csak úgy elkészült magától, mondhatni kicsúszott. A végtermék James Brown legjobb zenéihez hasonlítható, laza kis darab, a szöveg pedig igazi szuper funker ars poetica is lehetne: „ music can be played sweet and low, loud and funky”. Ami egy kicsit fáj az most is a dal rövidsége, akárcsak a Voxpop elsõ megjelenésénél. Lehet hogy át kéne állniuk a 12”-es méretre?.
suefo

THE SUGAR BEATS BAND – FRENCH GIRL FROM LUTON – 12” (CALM BEAST)
Egy birminghami nu jazz zenekar elsõ lemezéhez van szerencsénk, ami egyúttal a zenekarhoz tartozó kiadó debüt kiadványa is. A Sugar Beats Band-ben dobos, trombitás, szaxis, billentyûs és basszusgitáros formálja a hangokat, méghozzá igen szépen. Az elsõ maxijukon két hosszú számot tárnak a világ elé. Az A oldalon a French Girl From Luton címû lassú és laza, sok szólóval tarkított modern, kávéházi jazz található. Leo Alterelli a trombitás, amikor éppen nem fúj, akkor énekel, nem is rosszul. A másik oldalon is ugyanez a zenekar szerepel, csak más néven (Four On The Floor). Ez a project inkább a broken beat-re specializálódott. Feszes, gyors ritmusú cucc, ami a közepétõl ráadásul rendesen be is indul. Jól egészíti ki ezt a szikár hangzást az énekes érzelmektõl telitett hangja. Bíztató bemutatkozás, fogunk még róluk hallani.
suefo

V/A – UPSTATE REMIXES – 7” (UPSTATE BOOTS)
Az Upstate elõzõ kiadványán néhány jól sikerült hip-hop remake volt hallható olyanoktól, mint a Pharcyde, vagy a Black Twang. Az elsõ osztályú reggae és hip-hop keverékek elõállításán fáradozó kiadó negyedik, aktuális megjelenésén a reggae-t vette elõ. Az A oldalon Angie Stone hallható a The Viceroys kíséretében, amint a My Man címû számot énekli. Szép kis rugózós, vasárnap délutáni tengerpart-zene. Egyet fordítva még mindig a Viceroys zenél, de a szöveget már egy zordabb arc, Jigsy King tolja. A jamaikai himnuszt énekli: Give Me The Weed. Alapvetõen ez is nyugis, hátradõlõs muzsika.
suefo