2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2005. NOVEMBER

  V/A – DUB CLUB, PICKED FROM THE FLOOR – 2LP/CD (G-STONE / DEEP DIST.)
  V/A - FREEDOM JAZZ DANCE BOOK II - CD/2LP - (SCHEMA / DEEP DIST.)
  WESTERN ROOTS – ROCKERS GALORE - 12” (HIGH NOON)
  DJ KONRAD – SUNSET CAFE 4 – CD (PURBA)
  QUINTESSENCE – 5 AM – CD (JUPITER / DEEP DISTRIBUTION)
  REALISTIC CREW – FEKETE KEFE OST REMIXES – CD (BUDAPEST FILM)
  JAMES BROWN – 50th ANNIVERSARY SPECIAL MIX – 12”
  ILL BOOGS – GYPSY ROCK / THE GRUMP – 7” (BREAKIN BREAD)
  TORPEDO BOYZ – HEADACHE MUSIC – CD/2LP (LOUNGE)
  TORPEDO BOYZ – START BEING NICER – 12” (LOUNGE)
  MPHO SKEEF – DON’T LIKE YOU – 12” (DOCUMENTED)
  PANOPTIKUM – BLACK LAND OF NILE – 12” (DEJAVU)
  SUN RA TRIBUTE – STARDUST FROM TOMORROW – 12” (DEJAVU)
  V/A– REWIND! 4 – CD/2LP (UBIQUITY)
  THE JAZZINVADERS – GO AHEAD! – 12” (SOCIAL BEATS)
  COMBO MODERNA – GHETTO STOMP – 12” (SOCIAL BEATS)
  THE FUSION EXPERIENCE – SCARAMUNGA – 12” (BUFF)

V/A – DUB CLUB, PICKED FROM THE FLOOR – 2LP/CD (G-STONE / DEEP DIST.)
A lemez borítója egy jack kábelen kívül még némi ganja törmelékkel van díszítve, az alaphangulatot ez jól vissza is adja. A reggea-bõl kifejlõdõ dub és dancehall súlyos ütemei jellemzik a Dub Club legújabb mixalbumát. A történetrõl annyit érdemes tudni, hogy ezen a néven Ausztriában fut egy parti sorozat és az ott fellépõ alkotók zenéibõl elõször 2000-ben jelent meg hasonló válogatás, mint most akkor is a G-Stone-nál. Az LP-n és CD-n is kiadott kompiláció szemezgetését Gü-mix és Makossa rezidens lemezlovasok jegyzik. Az intrót nem más, mint Roots Manuva, a UK hip hop koronázatlan királya izzítja. Ezután belevágnak a sûrûjébe és folyamatosan adagolják az ütemeket: Stereotyp, Brother Culture, 2Culture Clash, Markus Kienzl. Félidõnél gyülekeznek az osztrák sztárok: Megablast és Makossa a Find It remake verziójval, majd Rodney Hunter a Vampire címû számával boldogít. Nem maradhatott le a Listen to Rasta címû Megablast „sláger” sem, Coalman interpretálásában. Hybert Tubbs után, Roberto Carlos O Calhambegne-jének drum&bass-es zanzásítása a soron következõ, melynek elkövetõje DJ Xerxes, vagyis ismertebb nevén: XRS. Akinek még ez sem volt elég, annak sorolom tovább: Gü-mix, Pressure Drop Soundsystem, Camel & Eap, a frankfurti orosz OMFO formáció (Our Man From Odessa) és végül Bus kiegészülve Ras T-Weed-del tolja az arcunkba szemtelenül a táncra perdítõ (állati ösztönöket elõVARÁZSLÓ) szövegeit / ütemeit. Fussatok a Deepbe érte és „picked from the floor”!
Gandharva

V/A - FREEDOM JAZZ DANCE BOOK II - CD/2LP (SCHEMA / DEEP DISTRIBUTION)
Tegnap hárdkór jazz napot tartottam, így a kezem közé került a Schema legújabb válogatása, a Freedom Jazz Dance második része is. A kiadó szerint azért egyedi az õ munkájuk, mert a mai modern világban bárki tud akár színvonalas jazz zenét is készíteni számítógép segítségével, de õk ragaszkodnak a valódi hangszerekhez, még akkor is, ha azokat csupán az élõ fellépések során lehet megkülönböztetni elektronikus társaiktól. Vitathatatlan, hogy igen húzós darabok kerültek fel a lemezre, fõként kiadón belüli mûvészektõl. Persze a legfontosabb az a tény, hogy leginkább eleddig kiadatlan (* príviuszli ánrilíszd és ** ánrilíszd verzsön) számokat pakoltak fel, egyrészt, hogy szondázzák az igényeket, másrészt pedig, hogy a hozzám hasonló Schema-mániákusoknak is nyújtsanak valami újat. Van itt tehát némi friss husi a Soulstance-tõl, Luis Ferri-tõl, a Quintetto Lo Greco nevû új formációtól, illetve a régi olasz motoros Paolo Fedreghini & Marco Bianchi párostól. Gerardo Frisina Gica's Dance-ének Nicola Conte remixét pedig azért sem írom ide, hiába csillagos, mert már korábban rajta volt a Beyond The Moon remix 12"-esen. Ettõl függetlenül azért meghajolok Mr. Conte talentuma elõtt. Korrekt fenékrázós samba lett ez is. Van itt továbbá egy olyan gyöngyszem, a The Invisible Sessions Heroes Of The Conquest-je, ami nem csak azért érdekes, mert egy egész lexikonra való magyarázó szöveget mellékeltek mellé a Schema honlapján, hanem azért is, mert a titokzatos tagok egyike, maga a kiadót alapító Luciano Cantone. Tõle pedig joggal várhatjuk, hogy konyítson valamicskét a mûfajhoz. Mellesleg õ válogatta össze ezt a lemezt is. Végezetül pedig van két kakukktojásunk a messzi északról, akik nem mások, mint Jukka Eskola és Dalindéo, a Five Corners Quintet oszlopos tagjai. Érdekes, hogy egyedül õk (illetve a kiadójuk, a Ricky-Tick) azok, akik képesek lennének felvenni a versenyt a Schemával mégsincs szó rivalizálásról. Lehet, hogy érdemes lenne mifelénk is hasonló koncepciót alkalmazni?
eFBé (Weird RekordZ)

WESTERN ROOTS – ROCKERS GALORE - 12” (HIGH NOON)
A bristoli High Noon legújabb kiadványa egy enyhén szólva nagyon eltalált darab. A kiadó a helyi hiphop-beats szcéna (arrafelé mi mást ugye) prezentálását tûzte zászlajára és hát a Hundred Strong-ból ismerõs Ben Dubuisson vezetésével rendre meg is tesznek mindent azért, hogy nekünk jó legyen. Nem is találhatnánk erre ékesebb bizonyítékot, mint a Western Roots második megjelenését a kiadónál. Már ahogy elkezdõdik érezni lehet, hogy itt valami nagyon durva lesz, amikor aztán belecsap a hipnotikusan bólogatni való basszus-orgona kombináció, na akkor vége mindennek… A Rockers Galore címû nyitószámról van szó persze, ami olyan furfangosan zseniálisan van összeollózva, hogy csak kapkodtam a fejem. Lehet, hogy az innen-onnan ismerõs minták meg a kezdeti lelkesedés teszik, de azt hiszem örök kedvencem marad ez a darab. A másik oldal sem kispályás, de azért lemarad az elsõtõl. A kis vicces Vary Mary ígéretesen indul, funk-break ahogy azt kell, de aztán megszólal (és csak nem akar abbamaradni) az a sajnos mindent elsöprõ és szerintem kissé gagyi szintipötyögés. Kár, de azért jó hangosan jót lehet rá vonaglani biztosan. A zárás viszont visszahozza mindazt, ami már-már elvészni látszott és amit az elején már ecseteltem. Ugyan teljesen más hangulatban, de a Sub General címéhez hûen nagyon katonásan osztja a basszust és teszi ezt a lemezt mindenki számára legalábbis melegen ajánlottá.
Von Yodi

DJ KONRAD – SUNSET CAFE 4 – CD (PURBA)
Immáron negyedik részéhez érkezett a Sunset Cafe sorozat, amely a magyar lounge vonalon az egyik legrangosabb sorozattá nõtte ki magát az elmúlt években. DJ Konrad válogatta és mixelte össze a legújabb kompilációt, amelynek alcíme: Electric Life In Hungary. A lemez küldetése ugyanaz, mint az elõzõ három testvérének, vagyis bemutatni a magyar színtér azon formációit, amelyek az etno, a nu jazz, a downtempo és hasonló elektronikus stílusokban alkotnak. Virág (sok egyéb munkája mellett õ énekel az új Karányi lemez legtöbb számában is) és Zoohacker közös darabja (The Call) nyitja a válogatást, szép, lassú ütemeivel. Rögtön másodikként Jutasi új zenekara (Ferenczy Györgyel kiegészülve), a Dos Angeles Flangers kedveskedik az acid funk stílusú Fotellel. Az utóbbi idõben a tech house irányába elmozdult Duel, E.V.A.-val közösen régi arcát villantja fel újra. A Lushlife Project leginkább két embert takar: DJ Konradot és Zoohackert, akiknek a nyár végén jelent meg a német MOLE kiadónál Budapest Eskimos címû debütáló albumuk. Az itt hallható számuk, a Wurlitzer talán a legszebb darab a nagylemezükrõl, finom lounge dolgozat, tele érdekes hangszerekkel és megoldásokkal. Ezután a pécsi fenegyerek Oriol Vandela varázsol el minket keleti motívumokkal, a Török bazárral, majd rövid átvezetéssel szerepelnek a Ludditák, akiknek nemrég jelent meg Porcogó címmel a második albumuk. A két MC lány alá az ütemeket Nafta és Paris (aka Vono Box) pakolják. Oriol Time címmel újabb Oriol Vandela darab csendül fel, majd a Vono Box-tól a Pepita, tõlük a Teddy Acapulco mellett (mert nem tudok választani:) ez a másik kedvencem, jól eltalált, bekategorizálhatatlan darab. A Mystical Plants és a Secta Chameleon egy-egy mély számmal áll helyt, majd az ugyancsak pécsi székhelyû Singas Project mutatkozik be, finom trip-hop-os Find Again címû számukkal, érdemes odafigyelni rájuk, fõleg Dalmára az énekesnõre. A Röno ránézésre új csapat, ám ez fedi le a Vono Box poposabb darabjait, ettõl függetlenül az Am I Blue is egy édesen csilingelõ varázslat. Az ezt követõ Gero dal, a Jaffa, 2004-ben egy svájci lemezcégnél jelent meg elõször. A válogatás Karányi Road To Home címû számának Zoohacker remixével záródik. Számomra egyértelmû, hogy az a törekvés, amit a Sunset Cafe csapata képvisel fontos és szüksége is van rá az országnak. Aki nyitott és érdeklõdõ, az mindenképp nézzen utána a kiadványnak, nem fogja megbánni!
Gandharva

QUINTESSENCE – 5 AM – CD (JUPITER / DEEP DISTRIBUTION)
A headz és nu jazz stílusokat preferáló Quintessence együttes még 3 taggal komponálta elsõ albumát a Talk Less Listen More-t, ám idén kibõvült a gárda (vokál, billentyûk, gitár, trombita, dob és basszus) és az új 5 am címû nagylemezt már az ötfõs felállással rögzítették. A finn csapat a legnagyobb hangsúlyt a vokálra és a fúvós hangszerekre fekteti. Emma Salokoski nyers hangja ad plusz erõt a muzsikának. Nem slágergyártásra szakosodott a formáció, ám ezt csöppet sem bántam egész végig. Ezt a lemezt mindig érdemes kéznél tartani, ha simán egy órácskát el akarnánk tölteni valami új zenével. Többszöri hallgatás után is megadja azt, amire vágyunk, mindig valami újat. Semmilyen elõre meghatározott keretet nem lehet ráhúzni a zenére, így valóban mindig friss érzést kelt.
Gandharva

REALISTIC CREW – FEKETE KEFE OST REMIXES – CD (BUDAPEST FILM)
A Fekete Kefe címû mozi készítõi zeneileg (is) elõremutatót / maradandót akartak alkotni, ezért felkérték a Realistic Crew-t (a múlt hónapban, az angol Sonic360 kiadónál debütáló Chabz & Krizo duóját) a film muzsikájának megkomponálására. A film zenei hátterét adó markáns, hol befordult, hol szállós zörejeket és dallamfoszlányokat aztán megremixelt formában lemezen is megjelentette a Budapest Film. A remixerek olyan magyar zenészek, akik egytõl-egyig az underground vonal elkötelezettjei (bármit is jelentsen ez). Rögtön rá is ugrok a témára bõvebben. A Vono Box DJ’s formáció (azaz Nafta & Suefo) nyit, a Kecske álma címû számmal, mely hûen eddigi munkáihoz ismét egy csodásan lüktetõ lounge téma. Egyébként az egész lemez a downbeat kategóriába sorolható, néhány experimentális kilengéssel fûszerezve. A Rendben Man is ugyanazt a zenei alapot boncolgatja, amit már az elõbb is hallhattunk, viszont teljesen máshová lyukad ki végül. Õ is 100%-osan teljesít, ügyesen variál dallamaival és Zsigabá scratchbetétjei is rendben vannak. Dizko Stu, alias Shabaak most debütál ezen a produceri néven és remélhetõleg még sokat hallunk róla, mert az a nu jazz, amit a Goranga Center alapmotívumból összeeszkábált több mint figyelemreméltó. Rusi majd az ergó szerzõk: Krizo és Chabz is jegyeznek egy-egy számot, ezek az absztrakt hip-hop témakört gazdagítják, talán Chabzé a legjobb, de mindhárom zsír. Tigrics neve láttán szerintem mindenki egybõl tudja, hogy mi következik: kísérleti megõrülés édes tejszínhabbal körbeágyazva. Saabre elszállt, sötét parkolós témája után a scratchmester, Modul jön egy tõle elvárható kreatív hip-hoppal, szépen használja a dallamot, a ritmusok meg erõsen sorjásak. Na és a végére jut Raj pörgetõs perkáival, egy nyugodt számmal, majd a Mac!bo’ (azaz DJ Bodoo a Casio Samples egyik felével kiegészülve) levezetõ bítjei. Kompakt lemez, kiváló munka, ráadásul egy csomó interlude is hallható a filmbõl, a backflash kedvéért. És azt már csak ( )-ben, hogy a film elnyerte a Magyar Filmszemle fõdíját….ez a lemez is megérdemelné a kategóriájában az elismerést, ha lenne ilyen Magyarországon!
Gandharva

JAMES BROWN – 50th ANNIVERSARY SPECIAL MIX – 12”
Kicsit megkésve írok róla ugyan, de ezt a lemezt – már csak a fõszereplõ személye miatt sem - nem lehet szó nélkül hagyni. Egy kétszámos maxiról lenne szó, ami tulajdonképpen egy születésnapi ajándék minden idõk (egyik) legnagyobb muzsikusának, a dinamitman James Brown-nak. A jót-kívánók, pedig szintén nem akármilyen arcok: az A oldalt Dj Shadow vállalta, a hátoldalon pedig Fatboy Slim lubickol a jóban. Az eredmény ilyen felvezetés után nem is lehet kétséges. Két zsíros funk-bootleg, amelyek tényleg nagyon rendben vannak, mondjuk ilyen alapanyagból elég nehez szart kihozni, a lényeg, hogy egy egész kis JB(s) slágervagdaltat kapunk. Egy-két hozzávaló a teljesség igénye nélkül: Pass the Peas, Soul Power, Hot Pants Road, Blow Your Head, The Grunt, plusz mindezek alá az elmaradhatatlan Funky Drummer-beat Norman Cook részérõl. Shadow többé-kevésbé megmaradt a Sex Machine minden fejet megmozgató gitártémájánál, és ezt színezgette ki. A lemez a keresztapa 50. születésnapjára készült (legalábbis ez áll rajta), amit igazából nem értek, hiszen 1933-ban született, (az aktív zenei pályájára gondolhattak vagy nemtom), de ez végülis tök mindegy. Mindenesetre én eléggé odalennék egy ilyen szülinapi ajándéktól…
Von Yodi

ILL BOOGS – GYPSY ROCK / THE GRUMP – 7” (BREAKIN BREAD)
Igazi koszos, nyers, brutális funk-break, ahogy azt a Breakin Breadtõl már megszokhattuk – Ill Boogs - aki elköveti, eddig még nem hallatott magáról, mint producer, de annál inkább, mint táncos. Ott pörgött már a korai Breakin Bread bulikon is, most pedig új minõségében is értéket hozott létre. Az A oldalon hallható Gypsy Rock egy nagyon húzós basszus-loopra épülõ track, erõs dobokkal, némi diszkós hangzású szintivel. Táncolni jól lehet rá, bár lehetne egy csöppnyit hosszabb is. A korongot megfordítva a Grump címû hip-hop-funk monstrum tornyosul fölénk. Erre is leginkább pörögni, forogni, meg csúszkálni lehet. Instrumentális ez is, de a fúvósok valamennyire azért kiszínezik. Nekem a kettõ közûl az elsõ jön be jobban, de egy funk, hip-hop, break szettben mindkettõ jól érvényesül.
suefo

TORPEDO BOYZ – HEADACHE MUSIC – CD/2LP (LOUNGE)
Ha csak két szóban kellene jellemezni a Torpedo Boyz bemutatkozó albumát, akkor azt gondolom a legpontosabb meghatározás az lenne, hogy VÉGTELENSÉGIG KÖNNYED. A könnyedség alapjait élõ hangszerek adják amikkel rendkívül ügyesen raknak össze akár egy partyslágert is. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy bizony a formáció mindkét tagja hangszeres múlttal rendelkezik, ami végig érezhetõ az album hallgatásakor. A lemezen megtalálható húzósabb és lírai szerzemény egyaránt, ez utóbbitól sem kell megijedni, mert azért nem csöpögos, szerelmes dalokról van szó. A táncosabb számok közül a Gimme a Bassline-t és az Are You Talking To Me?–t már mi is ismerhettük korábbról, ugyanis magyarországi rádiókban és partikon elõszeretettel pörgetik ezt a két felvételt. A zenekar (nem túlzás ezt mondani, ugyanis vendégzenészekkel kiegészülve a számaikat élõben is elõadják olykor) nagy hangsúlyt helyez a nemzetköziségre, ezt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy az albumon angol, francia, portugál, japán és orosz nyelven is születtek dalok. Aki esetleg idegenkedik a vegyes nyelven elõadott szövegektõl, azt szeretném megnyugtatni, hogy nagyon jól el lettek találva ezek a nóták, mert a sok halandzsa (ez sem túlzás, a szerzõktõl tudom hogy néha semmi értelme a szövegnek) könnyen emészthetõ, egyszóval együtt éneklésért kiállt. Tehát ha szeretnél egy kicsit táncolni, egy kicsit énekelni, egy kicsit mosolyogni, szóval KÖNNYEDÉN szórakozni, akkor ezt kérd karácsonyra!
Tarby

TORPEDO BOYZ – START BEING NICER – 12” (LOUNGE)
A Torpedo Boyz harmadik maxija igen gyorsan követte a debütáló nagylemez megjelenését, szinte egy idõben kerültek utcára. Az albumról a Start Being NICER címû dal választódott ki ezúttal remixelés céljából, részben azért is, mert talán ez a felvétel az, ami az elõzõ két kislemez vonalát hûen követi, vagyis csábító basszus, könnyen emészthetõ dallam és fincsi dobok tárházából építkezik. Két producer(csapat) vállalkozott a remixelés nemes feladatára, egy bizonyos PET és a nemrég Budapesten is villantó Killer Groove Formula. Véleményem szerint a KGF oldotta meg jobban a feladatot, a mások által „analóg breaknek” nevezett Torpedo Boyz zenéjét ízléses elektronikával tették killergrooveosabbá, ezzel jó erõs esélyt adva arra, hogy ne csak a lágyabb zenék közt élvezzük majd a Start Being NICER dallamait. Az albumról rákerült egy másik felvétel is erre a maxira, mégpedig egy hip-hop nóta, amit az érdekesség kedvéért japán nyelven énekelnek. Személy szerint én nem tudok japánul, de ezt vígan énekeltem a lemezzel együtt és szerintem, mindenki másnak is menni fog majd. Szóval ez az új maxi minden olyan adottsággal rendelkezik, ami szükséges a Torpedo Boyz jó hírnevének öregbítéséhez, továbbá ahhoz, hogy ne hagyjuk a lemezboltok polcain porosodni ezt a jobb sorsra érdemes korongot.
Tarby

MPHO SKEEF – DON’T LIKE YOU – 12” (DOCUMENTED)
Júliusban számoltunk be a debütáló Mpho Skeef kislemezrõl, a Comin’ For Ya-ról, de úgy tûnik nagy a pörgés a mûvésznõ körül, mert alig pár hónap elteltével már itt is van a folytatás. Az elõzõ anyaggal szemben itt nem a broken beat-en van a hangsúly, hanem sokkal közérthetõbb, poposabb számok kerültek az új maxira, ami már közvetlenül az albumot hívatott elõvezetni. A négy szám elég széles spektrumot fog át a mai popzenébõl. Nekem az elsõ jön be a leginkább, a Don’t Like You, amit a Roots mögött is tevékenykedõ Anthony Tidd produceri munkássága fémjelez. Nagyon lendületes modern r’n’b, némi cirkuszi zenével és salsa hangulattal, na meg egy csipetnyi James Bondos motívummal megbolondítva. A további három szerzemény Morgan Zarate (Spacek) és Yan Murawski mûhelyében készült. Mindhárom nagyon jól szól, de ezek már tényleg az MTV legnézettebb mûsorsávjára illõ tételek. Szépen meg vannak csinálva, Mpho remekül énekel, néha a gitárok kerülnek elõtérbe, máskor pedig, például a záró Funnyban, modern értelemben vett soul-t hallunk. Ezt a csajt nem véletlenül énekelteti a Bugz In The Attic, vagy Ty, egyértelmûen tehetséges és színes személyiség, nagylemezével könnyen kikavarhat némi érdeklõdést világszinten is.
suefo

PANOPTIKUM – BLACK LAND OF NILE – 12” (DEJAVU)
Tom Wieland legutóbb a Cosmic Soundsnál megjelent magyar jazz válogatásával adott hírt magáról, most viszont új, saját kislemezzel jelentkezik, ami ráadásul nem is csak kicsit jó. A Marc Frankkal közösen létrehozott Panoptikum projekttel már készítettek néhány tuti zenét, például azt az ominózus tíz perces remixet a Crate Soul Brothers kislemezre:) Ami az új maxit illeti a címadó számot hallhatjuk három verzióban, melyek közül az elsõ a másik kettõt összegzõ nagyobb lélegzetû mû. Nekem, bár tetszik a full verzió is, mégiscsak a nyugisabb elsõ rész jön be igazán. Tulajdonképpen egy 1976-os jazz szám újraértelmezése ez, az eredetit Masequa & Jami Ayinde készítette, a Panoptikumos verzió elsõ része pedig ennek hû átörökítése. Az énekesnõi poszton Alicia „Blue” Smith hallható, aki valami csodálatos dolgokat mûvel a hangjával, korábban olyanok lemezein is feltünt már, mint D’Angelo és A Tribe Called Guest. A második szám, tulajdonképpen broken beat, elszállt zongorafutamokkal, de instrumentálban, míg a teljes verzió második része inkább house. Alicia itt énekli le igazából a kis fejünket.
suefo

SUN RA TRIBUTE – STARDUST FROM TOMORROW – 12” (DEJAVU)
A future jazz egyenes ági elõfutárának tekinthetõ Sun Ra már rég megérdemelt volna egy ilyen tisztelgõ kiadványt, amit most az olasz broken beat / nu jazz kiadó, a Paolo Scotti vezetésével mûködõ Dejavu összehozott. A kozmikus jazz pápájának ez az egyik legismertebb száma, úgyhogy érthetõ miért erre esett a választás. Az elsõ verziót, a legsikeresebb horvát nu jazz projekt, a Compostnál nemrég önálló albummal jelentkezõ Eddie & Yannah duó hölgytagja, Yannah Valdevit jegyzi. Ügyes, feszes, fiatalos munka, June Tyson éneke is süt, fõleg a refrén van nagyon eltalálva, összhangban a zenével. Bulikon is jól mûködik, mint hangulatfokozó. Gerardo Frisina nagyon aktív szaki, két remixet is készített ide. Az elsõ a nyugisabb, elgondolkodtatóbb fajtát gazdagítja. A hangszerelés a megszokott sokrétegû, nagyon bikára kikevert megszólalással, ahogyan azt Gerardo lemezein már megszokhattuk. Hihetetlenül jó érzékkel használja a hangszeres mintákat, egyszerûen nem lehet megállapítani, hogy nem egy élõ jazz zenekart hallunk. Ebbõl a hat és fél perces révületbõl egy ugyanilyen hosszú tánczenei változat ráz fel minket, szinte törzsi dobokkal, nagyon brutál bõgõvel, plusz gyönyörû zongorával és fúvósokkal. Perfekt maxi, mindenki megkapja a magáét tõle!
suefo

V/A– REWIND! 4 – CD/2LP (UBIQUITY)
2002-ben került a lemezboltokba a Rewind! sorozat elsõ része a californiai Ubiquity Records jóvoltából. Akkoriban még nem ment annyira a szekér, mint manapság, így a már meglévõ feldolgozásokat vadászták össze a DJ-k táskáinak mélyérõl és ezeket dobták piacra. Így kerülhetett például közéjük a mi Yonderboi-unk Doors átirata, a Riders On The Storm is. És akkor meglódult az a bizonyos szekér... A Verve kiadta a Verve Remixed sorozat elsõ, szerény véleményem szerint legjobbra sikeredett részét olyan elõadókkal, mint dZihan & Kamien, Joe Clausell vagy a Masters At Work. 2003-ban jött a második, majd 2005-ben a harmadik lemez is, de ezek nem kaptak akkora visszhangot, mint a stílusteremtõ elsõ példány. Kicsit késõn ébredve a Motown is felkért néhány nagyágyút, hogy készítsenek remixeket olyan diszkóklaszikusoknak, mint a Jackson 5 I Want You Back-je, vagy Edwin Star War-ja, de ez a válogatás sem sikerült valami fényesre. Ez történik akkor, ha a kiadó a profitot hajszolja; és ezen King Britt vagy Jazzy Jeff sem tudott segíteni. A Ubiquity elõnye pedig olyannyira megmaradt, hogy a közeli jövõben készülnek kiadni a Rewind! 4-et, amelyre már nem meglévõ remixeket tesznek majd fel, hanem a mostanra kiforrott producereiket kérték fel egy-egy átiratra. Hát igen könnyû az ember dolga, ha olyan arcok dolgoznak a kiadójánál, mint a Yam Who?, a Platinum Pied Pipers vagy a tavalyi év BBC Worldwide díjazottja, a Sa-Ra Creative Partners. A biztonság kedvéért átruccantak Brightonba is, a Tru Thoughts-hoz, hogy kölcsönkérjék Nostalgia 77 és Alice Russell 2004-es himnuszát, a Seven Nation Army-t, csak hogy meglegyen az elõirányzott 12 track. Lássunk is párat akkor ezekbõl a gyöngyszemekbõl... Rögtön egy jó kis funkyval nyitnak, hogy még véletlenül se vegyük ki a lemezt a lejátszóból. A Daptone Records húzónevei, Sharon Jones & The Dap Kings készített egy saját stílusukhoz passzoló kis muzsikát Woodie Guthrie This Land Is Our Land-jébõl kellemesen döcögos gitárokkal, jó mélyre nyúló trombitákkal és aprócska szünetekkel a refrén tájékán. Nem hinném, hogy sokan lesznek, akik a Rebirth Evil Vibrations címû daláért, vagy Willis Word Up-jáért veszik majd meg a lemezt, bár hozzá kell tennem, hogy ezek, sem számítanak töltelék nótának. Az Evil Vibrations különösebb kockázat nélkül beválallaható modern kori funk, kicsit Quantic-os stílusban, a Word Up pedig afféle countryba oltott Moloko. Negyedik a fentebb említett White Stripes átirat, a Seven Nation Army. Gondolom ezt a dalt senkinek sem kell idehaza bemutatnom, de ha valakinek eddig mégsem lett volna hozzá szerencséje, akkor neki az elõadók nevei sokat segíthetnek, valamint az a tény, hogy a számot egy közös fellépés alkalmával hozták össze, nem pedig megrendelésre, egy stúdióban. Van is benne anyag rendesen. Akad itt megint egy funkys verzió az Orgone nevû, számomra eleddig ismeretlen formációtól a már számtalanszor feldolgozott Funky Nassau-ra, egyedi elektro-soul interpretáció a Sa-Ra-tól a Sly & The Family Stone Just Like a Baby-jére, valamint egy detroiti, lassan bólogatós hip-hop Burt Bacharach The Look of Love címû klasszikusából. Ennek speciel csapnivaló lett a szétvokóderezett éneksávja, de a Platinum Pied Pipers-nek ezt is elnézzük (fõleg az alant említett Roy Ayers remix zsenialitása miatt). Maradt még Nicole Kramer Help Me-je, amit kicsit ide nem illõnek találtam. Nincs vele semmi gond, kedves kis akusztikus, gitározós darab, de éppen ezért sehogy sem passzol a fenti számok közé. A Yam Who? formáció egy cseppet nyálasra sikeredett soult készített a Heatwave Story of a Story-jából, ügyelve arra, hogy kezdõdarabnak azért beférjen egy ilyen témájú szettbe. John Beltran tõle megszokott latinos house-t programozott a Fania All-Stars egyik számából, melynek címe: Vente Conmigo. Õ sem szokott mellényúlni, az ilyen témákban, úgyhogy nyugodt szívvel pakolható be ez a szám még jó pár évig bármely nyári buli kevésbé dörömbölõs pillanataira. Biztos vagyok benne, hogy a MAW már régen lecsapott rá és játsszák orrba-szájba. Shawn Lee munkássága kicsit távol áll tõlem, és a River Man sem lesz a kedvencem tõle. Nyers, többnyire élõ hangszerekkel feljátszott zene lett ez, amit leginkább a Maffiozók címû sorozatban, vagy a Harcosok Klubjában tudnék elképzelni. Cserébe viszont kapunk egy nyugis kis R&B-t falatnyi Kraftwerkes efektekkel a végére As One-tól. Ez azonnal el is feledteti velünk, az elõzõ számot és válaszol arra a kérdésre, hogy lehet-e ennyire eltérõ stílusú remixeket összeválogatni egy CD-re. A válasz pedig az, hogy igen, a Ubiquity-nek manapság mindent lehet, mert nem igazán tudnak hibázní.
eFBé (Weird RekordZ)

THE JAZZINVADERS – GO AHEAD! – 12” (SOCIAL BEATS)
A hazánkban is ismert avantgárd jazz zenekar, a Houdinies két tagjával, a zongorista Erwin Hoorweggel és a szaxis Rolf Delfossal állt össze a holand nu jazz dj / producer Phil Martin, aminek eredménye a Jazzinvaders és elsõ kislemezük, a háromszámos Go Ahead! A Social Beats ezen kiadványa is az olasz nu jazz / bossa fõvonalát tápláló Schema nyomdokain jár. Nicola Conte és Gerardo Frisina munkái ugranak be a lemez hallatán. Zenekari hangzás jó szólókkal, pattogós cinek, húzós dobok jellemzik. A címadó és az Up And Out egyaránt tökéletes tánczenék. Az utolsó szám, a No Nonsense is táncolható, de ez már sokkal elvontabb, inkább a hallgatós kategóriába tartozó space-jazz. Kellemes!
suefo

COMBO MODERNA – GHETTO STOMP – 12” (SOCIAL BEATS)
A csapat elsõ kislemeze a Mambossa 72 nagy kedvencem, úgyhogy már igencsak vártam a holland duó második megjelenését. Nos, a Ghetto Stomp nagyon durva, hedonista partizene, csak és kizárólag megõrülni lehet rá. Olyan basszusvonal van itt felvázolva, amivel komoly épületeket lehet rombadönteni, hozzá hathatós fúvós és billentyûs támogatás, na meg a kíméletlenül kemény dobok járulnak. Az egész olyan mintha a karnevál legkeményebb részére csöppentünk volna, ahol bármelyik pillanatban szexuális zaklatás áldozataivá válhatunk. Zseniális! A Schema párhuzam pedig már megint elõjön, ugyanis a szám remixét maga Gerardo Frisina intézte. A karnevál folytatódik, csak egy kicsit nagyobb terüre van maszterelve a remix, mint az eredeti. Egy nagyon õrült tempóban játszó dzsessz zenekart látok lelki szemeim elott, akik hisznek a nukleáris meteorban és a Föld pusztulása elõtt még mindent ki akarnak adni magukból. Csak két szám, de az legalább rendben van, bevásárló listára vele…
suefo

THE FUSION EXPERIENCE – SCARAMUNGA – 12” (BUFF)
Ezen a maxin a glasgow-i elektronikus jazz-funk élet két fontos szereplõje is tetten érhetõ. Az egyik maga a dalt jegyzõ zenekar, az öttagú Fusion Experience, akiknek már a neve is magáért beszél, a másik pedig a remixer / producer, Sidewinder. A billentyû-gitár-basszus-dob-szaxi felállásban nyomuló zenekar híres robbanékony élõ fellépéseirõl és ezen szám alapján kétségünk sem lehet ennek valóságtartalmáról. A Scaramunga igazi fúziós jazz, sok kongával, beletenyerelõs Hammond zúzással és sodró lendülettel. A közel hét perces dal, rövidítve is hallható egy rádió verzió erejéig, de ez tényleg csak a hosszában különbözik. A Sidewinder remix már annál inkább belepiszkál a dalszerkezetbe is. A lüktetõ dobok és a további szaxofon, valamint egy szépen eltalált Rhodes futam segítségével egy nagyon szép afro beat / nu jazz verziót sikerült létrehoznia.
suefo