 2010. AUGUSZTUS
2010. JÚLIUS
2010. JÚNIUS
2010. MÁJUS
2010. ÁPRILIS
2010. MÁRCIUS
2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006.
JÚLIUS
2006.
JÚNIUS
2006.
MÁJUS
2006.
ÁPRILIS
2006.
MÁRCIUS
2006.
FEBRUÁR
2006.
JANUÁR
2005.
DECEMBER
2005.
NOVEMBER
 2005.
OKTÓBER
2005.
SZEPTEMBER
2005.
AUGUSZTUS
2005.
JÚLIUS
2005.
JÚNIUS
2005.
MÁJUS
2005.
ÁPRILIS
2005.
MÁRCIUS
2005.
FEBRUÁR
2005.
JANUÁR
2004.
DECEMBER
2004.
NOVEMBER
2004.
OKTÓBER
2004.
SZEPTEMBER
2004.
AUGUSZTUS
2004.
JÚLIUS
2004.
JÚNIUS
2004.
MÁJUS
2004.
ÁPRILIS
2004.
MÁRCIUS
2004.
FEBRUÁR
2004.
JANUÁR
2003.
DECEMBER
2003.
NOVEMBER
2003.
OKTÓBER
2003.
SZEPTEMBER
2003.
AUGUSZTUS
2003.
JÚLIUS
2003.
JÚNIUS
2003.
MÁJUS
2003.
ÁPRILIS
2003.
MÁRCIUS
|
|
2005.
OKTÓBER
ALICE
RUSSELL - MY FAVOURITE LETTERS - CD/LP (TRU THOUGHTS / DEEP DIST.)
MADRID
DE LOS AUSTRIAS - UN MENSAJE EP - 12" (SUNSHINE ENTERPRISES
/ DEEP DISTRIBUTION)
COBRA
KILLER & KAPAJKOS – DAS MANDOLINENORCHESTER – CD/LP
(MONIKA)
KOSMONAUTENTRAUM
– UNGEHÖRTES UNERHÖRTES – CD/LP (VINYL ON
DEMAND)
CHIPS
FOR THE POOR – LSD, WHO SAID THAT? – 7” (INVISIBLE
SPIES)
KAYIP
– KAYIP – DOWNLOAD ONLY (SONIC360)
ROY
AYERS – VIRGIN UBIQUITY REMIXED EP2 – 2x12” (RAPSTER
/ BBE)
BDI
– THE SCIENCE OF CHARITY – 12” (FLUID OUNCE)
DJ
RYLO – LIVE FOR LIVING EP – 12” (SEBADUKES)
DANCING
DJEDI – BODY SURFIN’ – 12” (G.A.M.M.)
OHMEGA
WATTS – THE FIND – CD/2LP (UBIQUITY / DEEP DISTRIBUTION)
DEVIL
McDOOM – CAFONE GOING / BLOOD MONEY – 12” (MELTING
POT)
MR.
BENN – TAKE IT BACK – 12” (LEISURE)
COLUMN
ONE – DREAM TIME – CD (90%WASSER)
VISTA
LE VIE – A FUTURISTIC FAMILY FILM – CD (F COM / CLS)
TRIO
EXKLUSIV – INTERNATIONAL STANDARDS – CD/LP (KLEIN /
DEEP DIST.)
KATHRYN
WILLIAMS – OVER FLY OVER – CD (CAW)
KONGAS
- ANIKANO-O / CHOCOLAT’S –EL CARAVANERO - 12" (SALSOUL)
HALFSET
– DRAMANALOG – CD (ELUSIVE)
V/A
- DEEP THOUGHTS / LOUD MUSIC – CD (PMB)
DJ
SEEN – PHONOGRAM – CD (Z5)
DEATH
IN VEGAS – FABRICLIVE 23 – CD (FABRIC / NEON MUSIC)
ROB
DA BANK – FABRIC 24 – CD (FABRIC / NEON MUSIC)
ALICE
RUSSELL - HUMANKIND - 12" (TRU THOUGHTS / DEEP DISTRIBUTION))
KINNY
& HORNE – US ON FIRE – 12” (TRU THOUGHTS /
DEEP DISTRIBUTION)
PRINCESS
SUPERSTAR – PERFECT – 12”(!K7)
ALICE RUSSELL - MY FAVOURITE LETTERS - CD/LP (TRU THOUGHTS / DEEP
DIST.)
 Nem
tudom ki, hogy van vele, de nekem TM Juke zenéjérõl
mindig az õsz jut eszembe. Lehet, hogy azért, mert
a srácot csak õsszel készült képeken
láttam, vagy mert éppen õsz van, de ez a helyzet.
Nem volt ez másként akkor sem, mikor meghallgattam
a Tru Thoughts csalogány, Alice Russell új lemezét,
a My Favourite Letters-t, ugyanis ez is Al Stylus, avagy TM Juke
produceri zsenialitását hordozza magában. Akárcsak
Quantic, ez a srác is szemtelenül tehetséges,
fiatal kora ellenére. Egy rendkívül sokrétû
lemezt pakolt össze a kolléganõvel, melyrõl
a Humankind címû nótát másolták
ki elsõként egy 12 inchesre, amit a hazai és
európai DJ-k azóta már rongyosra is játszottak.
Elõtte található a lemezen az All Else Can
Wait, ami inkább csak afféle bemelegítõ,
hálaadó ima, valamint a What We Want. Ez már
inkább passzol a megszokott Tru Thoughts dalokhoz. Igazi
dúdolgatós csemege, kicsit olyan, mint az elõzõ
album kezdõnótája, a Hurry On Now, amit szintén
TM Juke készített. Negyedik a Mean To Me, szintén
egy kedves kis dalocska vidám gitár betétekkel.
Ezt követi az A Fly In The Hand, amelytõl biztos, hogy
minden zeneszeretõ embernek feláll majd a szõr
a karján. Ms. Russell olyan hangokat ad ki magából,
mint Tina Turner fénykorában és a zenét
sem szúrták el. Húzós basszusok, némi
nyolcvanas évekbeli klimpírozással. Hatodik
a To Know This, ami igen rusztikusra sikeredett. A meggyötört
asszony képe lebeg elõttem, aki bosszút forral,
mégpedig úgy, hogy irdatlan zongorafutamokat produkál
egyedül a sötétben. Az I'm Just Here igazi "hazatérõs"
nóta lett, bár az intrója kicsit csalóka.
Kicsit zaklatottan indul, de másfél perc után
lelassul és teljesen más érzések lesznek
úrrá rajtunk. Teljesen nyugis kis háttérzene
zongorával, lassú dobokkal és az elmaradhatatlan
gitárjátékkal. A vokálok pedig jól
elnyújtottan, kánonban szólnak. Nyolcadik track
a Munkaroo, ami valószínûleg azért lett
pont ide pakolva, hogy oldja kicsit az elõzõ szomorkás
hangvételt. Kellemes kis funky tökös elszállásokkal
és dinamikus basszussal. Mehet a táncparkettre! Ezután
jön a magyar DJ-k kedvence, az All Over Now. Nagyon jól
megkomponált zene, egyedi keserédes hangzással,
amit a hegedûk, gitárok és trombiták
megfelelõ arányú vegyítésének,
valamint a dinamikus dobalapnak köszönhet. És akkor
még nem is említettem azt a fincsi kis latin részt
a negyedik perc környékén. A High Up On The Hook
megint egy mentõöv, ami kihúz a melankóliából.
Amolyan utcán sétálgatós, dúdolós
fajta. Az utolsó elõtti Mirror Mirror On The Wolf
pedig ismerõs lehet annak, aki hallotta már az elsõ
albumot. Igazi gospel, ami megrengetné még egy brooklyni
templom falait is. Végül pedig a Remember To Forget
zárja a lemezt az ambivalens orgonáival és
egy kis mélyre sikerült gitár betéttel
a végén. Kiváncsi lennék, melyik Alice
Russell lemezbõl adnak majd el többet a brightoniak...
eFBé (Weird RekordZ)
MADRID DE LOS AUSTRIAS
- UN MENSAJE EP - 12" (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP DISTRIBUTION)
 Ez
év márciusában dobta piacra a Sunshine Enterprises
a második Madrid de los Austrias albumot beharangozó
Un Mensaje Ep-t, amelyen négy egymástól igencsak
eltérõ dal található. Sorrendben a legelsõ
az albumon is szereplõ Para Don Alonso zsíros R&B
mixe a londoni illetõségû Yam Who? formációtól,
akik számos átiratot készítettek már
az amerikai soul guru Raphael Saadiq-tól kezdve, Pharell-en,
a Neptunes oszlopos tagján át egészen a Heatwave-ig.
Utóbbit például az Ubiquity Rewind! sorozatának
soron következõ negyedik részéhez írták.
Mondanom sem kell, hogy ez a Madrid de los Austrias remix is igen
minõségire sikerült. Kevesebb elektronikus effektet
alkalmaztak és inkább a soul irányába
mentek el, lehagyva az eredeti latinos vokált. Raktak viszont
helyette jó kis funky gitárt és hozzá
illõ basszust, amolyan kandalló elé illõvé
varázsolva ezzel a nótát. A második
track az Un Mensaje eredetije lett, amit nem véletlenül
pörget többek között Louie Vega, vagy Rainer
Trüby. Benne van minden, ami egy kellemes kis nyári
számhoz kell: trombiták, de nem a harsányabbik
fajtából, csak szolidan, aztán latinos gitár
témák, meg persze az elmaradhatatlan vokál,
amit jelen esetben egy igazi latin csõdör szavalt fel
nekünk. A b oldalra a brooklyni Dj Spinna pakolt fel egy törtebb
remixet szintén az Un Mensaje alapjain, kicsit Bugz in the
Attic stílusban Free Radicals álnéven. Õ
meghagyta az eredeti vokált és egy sejtelmesen vészjósló
zongorát, valamint súlyos house dobokat rakott alá.
A negyedik szám ugyanezen remix bonus beat verziója,
azoknak, akiket esetleg zavarna az ének. Ha a b oldal nem
is sikerül valami fényesre, azért az elsõ
két trackért feltétlenül érdemes
megvenni a maxit, pláne ha valaki nem akar beruházni
az egész albumra.
eFBé (Weird RekordZ)
COBRA KILLER & KAPAJKOS
– DAS MANDOLINENORCHESTER – CD/LP (MONIKA)
 A
berlini electroclash dívák, Annika Line Trosts és
Gina V. D’Orio, három közös nagylemez és
néhány szólóalbum után úgy
érezte, hogy az életmû más értelmezéseinek
is illene teret engedni. Persze egy pillanatig se gondoljunk hagyományos
remixekre, vagy valami ilyesmire. Megkeresték a Kapajkos
néven üzemelõ mandolinzenekart egy kis közös
zenélgetés erejéig, hogy összeillesszék
a gazdagon cizellált klasszikus folkot a harsány electróval.
A végeredmény egy lélegzetelállítóan
jól sikerült, elsõ sorban vicces, helyenként
dühös, anarcho-punk-electro-folk-avantgard õrület.
Érdekes hogy ilyen irányba sikerült elvinni ezeket
a dalokat, két szám (The Stoker és H-Man-a-Psychocat)
egyenesen a legendás Archbishop Kebab lendületes stílusát
juttatja eszembe, ezekben hallatszik igazán, hogy milyen
jók is az eredeti mûvek. Az a szám, ami ennyire
más hangszereléssel is megállja a helyét
nagyon jól van megírva. Aztán vannak még
balladák is, ilyen a High Is The Pine, ami szintén
nagy meglepetés volt a lányoktól, egyszerûen
egy szép lassú szám. Bizonyos értelemben
még az új exkluzív szám, az Ist es farbig?
Is ide tartozik, bár ez már inkább egy baljós
hangulatú power-ballada. Ebbõl is látszik,
hogy egy hattagú zenekar, amiben három mandolinos,
egy basszusgitáros egy billentyûs és egy perkás
is tevékenykedik, ráadásul mindannyian vokáloznak
is, csodákat tud mûvelni az ember zenei határokról
alkotott elképzeléseivel, jó lenne hallani
a saját dolgaikat is. Mindenesetre ez a kollaboráció
példaértékû!
Suefo
KOSMONAUTENTRAUM –
UNGEHÖRTES UNERHÖRTES – CD/LP (VINYL ON DEMAND)
 Ez
egy nagyon jó válogatás Michael Jarick ’80-as
évek eleji munkáiból, amelyek annak idején
7”-en, vagy kazettákon jelentek meg. Nagyon minimál
szerzemények, de kurva változatosak is egyben. A Juri
Gagarin, például az egyik legfaszábbak közül
való ebben a stílusban. A korai Cabaret Voltaire,
a DAF, meg a Malaria játszott ilyen zenét épp
egy idõben a Kosmonautentraummal. De mondjuk a Pigface Gub
címû lemeze is beugrik néha, meg Kondor Tomi
demói, egyszóval fasza, hangulatos muzsika ez. A lemez
vége felé kicsit félelmetesedik a hangulat,
de nem kell beszarni, nem nagyon (meg hát komoly ember hogy
szarna be egy monoton dobtól, meg basszustól, amire
üveghangokat zongoráznak?). Végül is kellemes,
monoton, lüktetõ, ipari-tánczene, épp
ahogy szeretem!
RNR666
CHIPS FOR THE POOR –
LSD, WHO SAID THAT? – 7” (INVISIBLE SPIES)
 Susnyák
Sanyi barátom CD-kupacában találtam ezt a négy
számos EP-t. Megmondom õszintén, már
kapásból a borító nagyon megfogott:
kurva jó név, egy szar borítórajz, LSD…
Kérdeztem is: „Mi ez?” Sanyi: „Most küldték
és rád gondoltam, amikor megkaptam.” –
„Elviszem.” – „Vigyed.” Na, így
van nálam egy hete. Minden nap meghallgatom ezt a négy
számot, kétszer, háromszor. Elsõ szám:
LSD? Who Said That? Egy alulvezérelt (talán jungle)
dobrészletre, három iszonyú paraszt szintihang
rányomkodva, a szöveg meg szintén jó parasztos
angolsággal a számcím, vagy hússzor.
A végén egy kis gitár. Engem némileg
a Brain of Morbiusra emlékeztet. Második szám:
The Transmitter That Grew And Grew. A dob ugyanaz a szar, de itt
már a gitároké a fõszerep. Ha valaki
azt mondja, hogy ez egy Fall szám, simán elhiszem,
az ének is olyan. Harmadik: I’am Warm In My Coat. A
lemez punk száma, élõ dobbal, kiabálva,
gyorsan, ahogy kell! Negyedik: Across The Car Park. Egy faszsággal
zárják a fiúk a korongot. Mintha tekergetnék
a rádiót és közben csúnyán
beszélnek, de az is lehet hogy nem tekergetik, hanem a parkolóban
ahol mászkálnak az autókból kiszûrõdõ
rádiók hangját halljuk. A lényeg, hogy
ezt a 7”-est érdemes beszerezni, ha valaki bukik a
viccesen durva zenékre. Egyébként a sheffieldi
Chips For The Poor története egészen 1995-ig
nyúlik vissza, a közben eltelt idõben több
kis- és nagylemezen is feltûnt emberünk különbözõ
formációkban.
RNR666
KAYIP – KAYIP –
DOWNLOAD ONLY (SONIC360)
 A
londoni székhelyû Sonic360 kiadó a nyár
közepén tette elérhetõvé a különbözõ
fájlletöltõ fórumokon (iTunes, Napster…)
Kayip debütáló kislemezét. Ez azt jelenti,
hogy a label nemcsak hagyományos módon jelentet meg
lemezeket, hanem internetes címkeként is funkcionál.
Az ambienten kívül talán a hardcore lounge a
legmegfelelõbb jelzõ a dél-koreai csávó
muzsikájára. Az öt számból álló
anyag elsõ darabja az At the Crossroad címet viseli.
Hipnotikus ütemek, modern elektronikus melódia az összetett
fajtából. Johan Ericsson közremûködésével
(õ a vokált viszi) nyerte el végleges formáját
a 21 címû szám. Break-es beütése
magával rántja az embert, de az egymásra csúsztatott
hangsávok tükörként verik oda-vissza a dallamokat,
ami érdekes anarchiát csempész a szerzeménybe.
A harmadik produkció Missing névre hallgat, melynek
törzsét Mimi Terris vokálja képezi. Az
ûrhangok fantasztikus képeket vetítenek elénk,
a bagoly huhogása pedig hab a tortára – ez az
élménykollekció igazán frenetikus hatással
bír. Gryningsfabriken címmel kapjuk a következõ
instrumentális dózist és hasonlóan kellemes
élménnyel gazdagodunk, mint az elõzõ
szám során, a záró Are nyugodtabb hangzásvilága
viszont már lényegesen több andalító
töltéssel simogatja hallójáratainkat.
Ügyes bemutatkozás, ami alapján a „kedvenc
ambient” listánkra fel is véshetjük a Kayip
szócskát.
Gandharva
ROY AYERS – VIRGIN
UBIQUITY REMIXED EP2 – 2x12” (RAPSTER / BBE)
 Valószínûleg
mindenki megkapta már az „és te milyen zenét
hallgatsz?” kérdést párszor. Én,
ha végképp reménytelennek látom a helyzetet,
ennyit mondok: olyat, amiben minden benne van ami kell. Na, a BBE-s
Roy Ayers remix-sorozat második darabja egy ilyen lemez.
Van benne tánc, nyugi, jazz, funk, hip-hop, soul, latin és
mindezek mellé maximális tisztelet az immáron
négy évtizede aktív vibrafon nagymester iránt.
A történet 2001-ben kezdõdött, amikor Ayers
megismerkedett a BBE fõnökével. Eme kapcsolat
elsõ zenei gyümölcse egy a meister kiadatlan szerzeményeit
tartalmazó válogatás volt Virgin Ubiquity címmel.
Tavaly májusban pedig következett a Virgin Ubiquity
II, amely szintén húsz éve kiadásra
váró anyagokat közöl, persze gondosan újrakevert
formában. A második megjelenés kapcsán
pedig felvetõdött egy remix-projekt gondolata, aminek
három bakelitmaxi formájában immár kézzelfogható
eredménye is van. Sorban a másodikat választottam
ki, - szerintem ez sikerült a legjobban - a továbbiakban
errõl lesz szó. A lemez Osunlade „Tarzan”
átiratával kezdõdik. Az eredeti jazz/funk-killert
meghagyta tempóban, hozzá a szédületes
nõi kórus és mindez egy jó kis deep
house alapon… Elsõrangú. (a B oldalon szerepel
a mix dub verziója is, ami kicsit mélyebb, mint az
„eredeti”) A sort Aloe Black folytatja a maga „Liquid
Love” interpretációjával. Az Emanon nevezetû
hip-hop formáció egyik fele szólóban
inkább a broken/latin dolgokat preferálja, most egy
fúvósokkal megspékelt latin vidámságot
hozott össze, eléggé eltávolodva az eredetitõl.
A második lemezen (merthogy dupla Ep-rõl van szó)
a friss nagylemezes Platinum Pied Pipers adja meg az alaphangot.
A detroiti hip-hop duó friss ütemeket és némi
elektronikus feszültséget kölcsönöz a
„Funk In the Hole” címû originálnak.
Szintén nagyon korrekt kis munka. A „Sunshine”-hoz
készült Amalgamation of Soundz remix a lemez talán
legjobban eltalált darabja. Az egyszerû, de gyönyörû
vibrafonpötyögés úgy hangzik, mintha egy
tízéves kissrác gyakorolgatna, persze csak
a szólóig, ami aztán végképp
hab a tortán, a bársonyos férfi énekhangról
nem is beszélve. Nicolay (The Foreign Exchange) bólogatni
való „Funk in the Hole” átdolgozása
az eredetihez ragaszkodó midtempo funk grúver, méghozzá
pont olyan, mint egy ilyennek lennie kell. A záró
számban Jeremy Newall tökéletes harmóniával
rakta össze a vonósokat a jótékonyan magszabdalt
vokálsávval, az eredmény egy visszafogott diszkóhangulatba
hajló igényesen megmunkált zenei kellemesség.
Az utolsó félmondatot egyébként nyugodtan
általánosíthatjuk az egész lemezre nézve,
hiszen tulajdonképpen errõl van szó. Hogy tényleg
így van-e, arról pedig gyõzõdjön
meg mindenki maga.
Von yodi
BDI – THE SCIENCE
OF CHARITY – 12” (FLUID OUNCE)
 A
Fluid Ounce-nál megszokott minõségben, azonban
az eddigiektõl kicsit eltérõ stílusban
kapjuk meg ezt az EP-t az új felfedezett, dublini Robert
Glaholmtól. Míg a kiadó munkáit általában
a jövõbe mutató future-jazz, töredezett
tech-jazz-house vagy abstract beat jellemzi, ez a megjelenés
kimondottan retros. A nagyon lassú hip-hop ütemekre
tetemes mennyiségû jazz, rock és spoken word
hangminta került, amitõl máris a 60-es évek
pszichedelikus jazz-funk és library music világában
találjuk magunkat. A lemeznyitó címadó
szám prüttyögõ sci-fi hangmintákkal
és szövegekkel operál, míg a Grass Roots
már most is agyonjátszott „sláger”,
mely úgy indul, mint egy nyugodt Ramsey Lewis szerzemény,
de kb. egyharmadától hedonisztikus funkba fullad,
zongorával, szaxofonnnal, mindenki örömére.
Érdemes utánanézni.
Fonetik
DJ RYLO – LIVE FOR
LIVING EP – 12” (SEBADUKES)
 A
fiatal los angeles-i producer második önálló
EP-jén az instrumentális hip-hop hagyományos
formáival találkozunk: ez a lemez készülhetett
volna nyolc évvel ezelõtt is, szinte semmit nem használ
a mai absztrakt hip-hop töredezett ritmikájából,
lo-fi hangmintáiból. Csak a Dawn Of Destruction törik
meg egy kissé, de az akusztikus hangszerek használatával
ez is kellemes marad. Rylo elõzõ kiadványa
is top seller volt a hip-hop kategóriában több
online áruházban, és már ez a lemez
is sok elismerést kapott. Az ok: hagyományossága
mellett nagyon magas minõséget, kiváló
hangzást és sok rejtett, apró ötletet
rejt, emellett egységes produceri munkával koncepciózus
anyaggá áll össze. A Killer Kazoo Rock elektrós
hatású basszusokkal operál, a My Mojo Black
hatásos fuvolatémával bolondított világa
mind vonzó alapanyag, talán csak a Jazzy Remix címû
track, mely kimondottan a múltba repít vissza. A Krush,
Cam világot kedvelõknek kötelezõ (vagy
már meg is van).
Fonetik
DANCING DJEDI –
BODY SURFIN’ – 12” (G.A.M.M.)
 A
Mad Mats (Raw Fusion Records) által mûködtetett
nagyszerû svéd GAMM kiadó korongjaiban lehet
bízni: magabiztosan készítenek bootlegeket,
melyben funk, soul, hip-hop, reggae keveredik egymással.
Már az elsõ megjelenésükkel – D’Angelo
Follow Me-jének újragondolásával –
világméretû felbolydulást értek
el. Egyes kiadványaik kult státusza annak köszönhetõ,
hogy nem elégszenek meg az alapok és a fõtémák
összepasszintásánál, hanem minden megjelenésük
kontextussal bír, rég elfeledett ízeket találnak
meg, bátran válogatnak a rég- és közelmúlt
témáiból, úgy, hogy közben hûek
maradnak a hip-hop szellemiség gyökereihez. Az sem árt
nekik persze, hogy sokszínû kiadványaik szinte
minden dj-szettbe beleillenek. A Dancing Djedi néven elkövetett
track egy korábbi Mos Def (ill. Q-Tip és Tash) acapella
– Body Rock – és Ernest Ranglin Surfin’
címû finom, akusztikus gitárra és harmonikára
épülõ reggae szerzeményének (az
acid jazz válogatások hõskorából
a Rebirth Of Cool 6. részérõl lehet ismerõs)
összeillesztése. Mind reggae, mind hip-hop szettekbe
illeszkedik, hullámzó ritmusa tényleg body
surfre ingerel. A B-oldal jazzy drumandbass mixe félelmetesen
játszik a ritmikával úgy, hogy közben
a fõtéma végig hangsúlyos marad.
Fonetik
OHMEGA WATTS – THE
FIND – CD/2LP (UBIQUITY / DEEP DIST.)
 Elöljáróban
annyit: nekem eddig ez az év nagylemeze. A 25 éves
Milton Campbell sztorija mondhatni közhelyes az amerikai hip-hop/funk
csodagyerekeinek világában – de úgy látszik,
a recept mûködik: Queensben született, majd Portlandbe
költözött – errõl a szövegekben
is hallhatunk –, családilag jamaikai, zenei ízlését
a soul, a gospel és egyéb családi hozományok
formálták, ’93-tól MC-ként mûködött,
majd ’97-tõl producerkedik különféle
csapatokban. Demói alapján kérte fel a válogatós
Ubiquity a nagylemez elkészítésére.
Beat junkie – a lemez címe részben a tökéletes
ütem megtalálására vonatkozik –,
aki a hip-hop nagymestereinek (pl. Eric B & Rakim, DJ Premier)
hagyományait folytatva készíti vidám,
könnyed, ötletesen hangszerelt, jazz-befolyású
dalait, melyekben MC-ként is ott van, de gyakran hív
meg vendégeket. A lemez 18 számában (a CD-n
22) keverednek a mélyebb, visszafogottabb darabok a Jurassic5
és a Herbaliser által bejáratott party-indító
funkokkal, vagy a Tribe Called Quest és a De La Soul fémjelezte
new york-i „native tongue” iskola bölcs, de életvidám
jazzeivel. Helyet kapott rajta színtiszta funk, funk-rock,
reggae, r’n’b, keményebb odamondós hip-hop,
énekes és MC-s darabok. Bár a lemez döntoen
hangminta alapú, a sok élõ közremûködõ
és a kitûnõ produceri munka miatt olyan flow-val
bír, hogy nehéz kiszállni a hallgatásából.
Süt belõle az optimizmus, a hit és a zene óriási
szeretete. Szokatlanul magabiztos bemutatkozó munka.
Fonetik
DEVIL McDOOM – CAFONE
GOING / BLOOD MONEY – 12” (MELTING POT)
 A
német Melting Pot legfrissebb kiadványát egy
21 éves svéd fiatalember követte el, aki saját
bevallása szerint betegesen sok idõt tölt a dobok
kidolgozásával. A lemez már megjelenése
után számos elismerést kapott a Herbalisertõl,
DJ Food-éktól, Paul Nice-tól – csak néhányat
említve – ami nem csoda: a psych-jazz, a krimifunk
elemeit organikusan ülteti rá ultrasúlyos uptempo
ütemekre. Nem annyira a cut ’n’ paste hip-hop,
mint inkább a big-beat mentalitás érzõdik
rajta: végtelenül szórakoztató, hedonista
úszkálás a funkban, mázsás súlyú
breakekkel. Mindkét track hasonlóan színvonalas,
kortalan szerzemény, ha elterjedt volna addigra a sampler,
jöhetne akár 1974-bõl is.
Fonetik
MR. BENN – TAKE
IT BACK – 12” (LEISURE)
 A
Leisure második lemezén a bristoli mash-up gyáros
Mr. Benn ad közre két eltérõ stílusú
darabot. A The Jump – a jamaikai Soul’s Liberation szereplésével
– középtempós reggae/hip-hop darab, igazi
nyári sláger volt, melyet sok, eltérõ
stílusban mozgó dj pörgetett idén. Kihagyhatatlan
party-indító, orosz nyelvû betétekkel.
A címadó szám két verziója dub-disco-house,
lendületes tempóra, régi big-beat darabokból
vett hangmintákra építve. Az egyik verzió
inkább a house, míg a másik inkább a
tört-központú zenék kedvelõinek ajánlott,
de mindkettõ nagyon dub-os, egyben minden disco behatás
ellenére igényes darab.
Fonetik
COLUMN ONE – DREAM
TIME – CD (90%WASSER)
 A
német elektronikus underground kiválóságai,
a Column One zenekar újra egy olyan lemezzel jelentkezett,
ami a zenei vonatkozásai mellett, többrétegû
mûvészeti alkotásként is mûködik
és jól megállja a helyét. A tíz
éve létezõ csapat, egyfajta összegzõ
mûként hozta össze ezt a CD-t, aminek anyagát
egyébként részletekben az utóbbi 3 évben
elõadtak már különbözõ koncerteken
és performanszokon. Merész témaválasztásuk,
az ártatlanság és a gyermeki lét rejtelmeit
járja körül, a borító speciel enyhén
pedós, de nem kell megijedni nem ez a fõ irányvonal.
Zeneileg rokonítható (az egyébként pályatárs
és baráti zenekar) Psychic TV Trip Reset címû
lemezének belassultabb, elszállós, ambientes
hangulataival. Mindez megspékelve tévé- és
rádióhirdetésekbõl, különbözõ
reklámokból összeollózott és kollázs
szerûen egymásra engedett szövegekkel, jelmondatokkal,
nyögésekkel. Sok visszafelé lejátszott
szövegrészlet, írógép-pötyögtetés,
játékos szemplingek, zakkant dallamok alkotják
ezt a zenei álomvilágot, amiben az álomidõ
abszolút érvényes. A Babette címû
mûremekben teljesen elvarázsolják a hallgatót
az elektronikus prüttyögésekbõl és
egy német pornófilm háttérzajaiból
készült mixtúrával. Sok meglepetést
tartogat még a korong, de nem akarok minden poént
lelõni. A booklet pedig megérne egy külön
misét, sokáig lehet elemezgetni, a kulturális
utalásokból és reklámfotókból
összeollózott képeket, de lehet olvasgatni a
lemezen elhangzott szövegeket és idézeteket is
angolul és németül.
Suefo
VISTA LE VIE – A
FUTURISTIC FAMILY FILM – CD (F COM / CLS)
 Az
F Communicatons-nél mindig felbukkan egy-egy kiemelkedõen
értékes produkció. Ilyen a Vista Le Vie júniusban
megjelent debütáló albuma is. Már a formáció
neve is kellõen felkelti az ember kíváncsiságát.
Az ötletes névadásnak két francia fazon
az elkövetõje. Az egyikük Max aki a kelet-francia
Dijon-ból, míg a másik tag Gilles a déli
Avignon-ból származik. Mindketten már gyerekkorukban
elkezdték a zenei alapokat magukba szívni. Max dobokat,
míg Gilles a zongorát és különbözõ
szinti kütyüket püfölgetett. Max Párizsba
költözvén lázasan látogatta Laurent
Garnier klubestjeit a kulthelynek számító L'An-Fer-ben.
Gilles szintén a fõvárost megcélozva
munkát kapott a Radio Nova-ban. A két zenész
itt a rádióban futott egymásba. Max mint rádiós
programfelelõs erõsen fülelve hallgatta Gilles
élõ egyenesbe adott vinyl mutatványait. Hasonló
ízlésük elég okot adott arra hogy létrejöjjön
a Vista Le Vie. Nagyon finoman manipulálnak az elektronikus
és az instrumentális hangszerekkel. Könnyen befogadható,
dallamos ütempasszokkal operálnak. Max a dobos múltjával
a ritmikus struktúrákat osztogatja, míg Gilles
remek dallamokkal és melódiákkal színezi
a ritmusképleteket. A "Futuristic Family Film"
albumuk elõtt még megjelent 2 mini albumuk is. A nagylemezükre
jellemzõ az eklektikusság, a downtempo az alap és
az atmoszférikus szinte már ambientbe hajló
mély ütemek. A számok tele vannak lágy
filmzene- és álomszerû dallamokkal. A lemez
egy fülledt trip-hop-pal, Barbara Silverstone gyönyörûen
szép suttogó lágy hangjával indul. Tökéletes
esti mese felnõtteknek! Nálam minden szám megérdemli
az ötös komfortfokozatot. Kiemelném a First Class
címû darabot, amiben besegített a General Electrics
formáció énekese is egyenesen San Francisco-ból.
A számra jellemzõek a fülledt szétnyúzott
szinti riff-ek és a háttérben finoman megbúvó
funk gitár témák. Erre a számra csak
egy szélesvászonra készült videoklippet
tudok elképzelni. A gyönyörérzet a továbbiakban
is folytatódik. Legmélyebb hatással a Kids
With Gloves ambientbe nyúló trip-hop-ja és
az azt követõ For You And You darab volt rám.
Az utóbbi csodában hallható az afro-amerikai
poéta Ishmael Reed mélyenszántó filozófiája
is. Mintha egy atmoszférikus zenei háttérrel
megspékelt felolvasó esten lennénk. Rendesen
kitágítja az érzéki tereket! A Crime
in Stereo, Black Sifichi tolmácsolásában már-már
a bécsi füstös dub kollégákat idézi.
Végezetül a Francois sanzonszerû finom dallamvilága
teszi fel az I-re a pontot. A lemez tökéletes társ,
ha vonaton ülsz és csak derûsen bambulsz a suhanó
tájba. Én személy szerint elõször
bringázás közben raktam be ezt a lemezt. Mit
mondjak észre se vettem, hogy már hazaértem
(tudom rizikós bringán álmodozni, de hát
nem tehettem mást, mert elõjöttek a filmszerû
képek és csak pörögtek és pörögtek.....)
Mahagonee
TRIO EXKLUSIV –
INTERNATIONAL STANDARDS – CD/LP (KLEIN / DEEP DIST.)
 A
bécsi Klein Records egyik legizgalmasabb kiadványát
tartom a kezemben. Fantasztikus stílus kavalkád jellemzi
a megtévesztõ név ellenére nem három,
hanem négy zenész munkáját. A nagylemez
két sikeres beharangozó maxi után jelent meg
(az egyiken Idjut Boys remixekkel), de a tagok korábban is
letették már a névjegyüket a Planet E,
illetve az Orchester 33 1/3 nevû bandákkal, amelyek
lényegében majdnem ugyanezzel a felállással
üzemeltek. A Doors Open-nel indító album a futuródiszkós
elektro, a funk és a jazz õrült egymásra
mászása. A Slo-Mo, Terry Callier hibátlan énekével,
akár a Hair-ben is elmehetne betétdalként.
A Pink Panther híres fõcímzenéjét
válthatná fel a Hunting Dr. No, de folytatásnak
mindenképp telitalálat lenne. A nagyon feszes ritmust
adagoló fúvós brigád zseniális
munkát végzett. Ezt követi Good Advice címmel
egy bossa-jazz produkció, majd a Time To Feel-lel visszatérünk
a diszkós formákhoz. Rögtön ezután
újra a jazz uralkodik Let Fat In címmel. Nemrég
járt nálunk Louie Austen, aki a Hondlee címû
junglejazz számban vendégénekesként
szerepel. Nem véletlenül dicsérték a buliflájereken
annyira az öreget, nagyon odarak most is, a tapasztalat nagy
erõ és neki van belõle bõven. Az album
záró darabja a Slo-Mo dub verziója, igencsak
fincsire sikerült ez is. A Trio Exklusiv idei nagylemeze fényes
diadalt aratott nálam!
Gandharva
KATHRYN WILLIAMS –
OVER FLY OVER – CD (CAW)
 Over
Fly Over címmel jelent meg a Mercury díjra is jelölt
Kathryn Williams ötödik nagylemeze. A downtempo-n belül
a poposabb beütésû vonalhoz sorolható az
album, ami engem személy szerint egy kicsit lelombozott.
Ám a kezdeti elkeseredés után megpróbáltam
felfedezni rejtett sokoldalúságát és
értékeit. Második hallgatásra találtam
is néhány jól sikerült, lágy, andalító
dalt. Az élõ hangszerekkel elõadott nóták
kecsességét tükrözik a borítón
sorakozó madarak is. Teljes zenekar kíséri
az énekesnõt: zongora, gitár, dob, vibrafon,
hegedû, trombita, klarinét és még sorolhatnám
a számokban megszólaló hangszereket. Az albumon
mindössze egy instrumentális felvétel hallható,
az Untilt The Dark, itt az énekesnõ szerepét
a vonósok töltik be. A zenészek és Williams
tehetsége kétségtelen, ám én
hiányolom azt a pluszt, amire a „zseni” szócskát
szokták használni. Ez az album kellemes löketet
adhat egy átlagos napunk sötétebb óráiban
és ennél többet talán nem is akar, mindenesetre
meg van a helye ennek is a gyûjteményben.
Gandharva
KONGAS - ANIKANO-O / CHOCOLAT’S
–EL CARAVANERO - 12" (SALSOUL)
 Nem
néztem utána, hogy újraélesztették-e
a legendás latin-disco kiadót, a Salsoul-t mindenestre
idén júliusban kijött egy válogatásuk
Latin Funk Flavas címen. Itt van róla egy limitált,
500 példányban nyomott bakelit maxi. Kezdjük
elõbb a B oldalon található Chocolat’s
El Caravanero címû számával. Jó
fajta tribal-afro-discot hallunk szolid 10 és fél
percben, rendesen megspékelve hammond orgonával. Olyasmit
képzeljünk el mint a Santana Jingo-ja, csak kórus
nélkül, ja ás persze diszkósabban. Az
A oldalon van az igazi gyöngyszem! 10 másodpercet hallgattam
bele csupán, és kértem is a korongot. A Kongas
nem más, mint a méltán híres francia
disco király Cerrone, afro-disco projektje. Elkezdõdik
taps-tribal ritmussal, majd bejön a mindössze kétsoros
kórus és nem sokkal késõbb a basszus.
Ennyi elég is, hogy elájulj tõle. Olyan érzésed
van ezzel a tapsos megoldással, mintha a táncoló
tömeg kört alkotna és minden bátor jelentkezõ
nyomna középen egy irtózatos boogeit. Aztán
ott van a kórus, garantált, hogy egész nap
ezt dúdolod majd. Persze berobban a zene, hammondokkal és
nagyon vagány igazi tüzes-dögös férfi
vokállal. Meg persze a kórus mindig és mindig.
Tudjuk, hogy Magyarországon a funk és a disco nem
kap elég figyelmet, s a táncparketten is kényes
téma. Viszont errõl a számról nehezen
tudom elképzelni, hogy ne hozná ki a leghalvérübb
emberbõl is a vadállatot. Mo-n amúgy is szeretik
a részeg együtt ordítozást. Nos kérem
erre lehet rendesen, na meg táncolni, táncolni, táncolni...
Grabowszky
HALFSET – DRAMANALOG
– CD (ELUSIVE)
 Az
Elusive címke legügyesebb gruppjának, a Stephan
Shannon és Jeff Martin alkotta Halfsetnek is eljött
az ideje, hogy debütáló albumával megörvendeztesse
a nagyérdemût. A kiadó korábbi válogatásait
hallgatva már egyértelmûvé vált
tehetségük, és hogy az alapvetõen elektronikus
alkotásaiknak minden részletét érzelmekkel
képesek feltölteni. Mondhatjuk a duóra, hogy
kísérletezõ, de ez nem fedi le egészen
a valóságot. A Dramanalog a legfinomabb módon
szövi egymásba gitár és fúvós
hangszereivel a lágy dallamokat, de mégis meg van
benne az az idegen elektronika, amitõl az egész kompozíció
(és a hallgató is) megvadul. A lemez borítója
tökéletesen ábrázolja ezt a kettõsséget,
a villanykörte az elektronikus oldalt, míg azáltal,
hogy a megrajzolt forma szinte lebeg, érezzük azt a
megfoghatatlan könnyedséget, ami jellemzi a 11 számból
álló mûvet. A Come On Citron!-nal indulunk el,
hogy gitárjátékkal és a downtempo elnyújtózó
ütemeivel legyünk gazdagabbak. Az I Can-nel folytatjuk
a felfedezésre váró ritmusok világát,
majd a Solar-t és a Riversong-ot is hasonló - meglepetésekkel
teli – remek produkcióként mentjük el a
szürkeállományunkba. További csodálatra
ad okot akár a Tigare (French Tiger), a Signets vagy a Marks
Tune és még sorolhatnám a számok címeit,
ám itt nem ez a lényeg, hanem az az érzés,
ami a lemez hallgatása közben ragadja el az embert,
a légies könnyedség és egyben a mély
tartalom. Már csak az utolsó Laptop Dancer címû
számot emelném ki, amely szinte hátborzongató
kórusbetétjével egyszerûen belülrõl
olvasztja szét a benned rejlõ kétségeket
mindenrõl, ami szomorúsággal tölt el.
Álmodozóknak, kismamáknak, agglegényeknek,
egyetemistáknak és festõknek kiemelten ajánlott!
Az év electro-chill albuma!
Gandharva
V/A - DEEP THOUGHTS /
LOUD MUSIC – CD (PMB)
 Nevezhetnénk
ezt a lemezt „very best of”-nak is, hiszen az argentín
PMB kiadó eddig megjelent válogatásairól
(Chillout Room, Jazz Rmxs, Lounge Moderne, Buddha Sounds, Beach
House, Chill House, Sexy House…) szemezgették össze
a legjobbnak ítélt számokat. A címekbõl
már fel is rajzolhatjuk a stílusok által meghatározott
zenei görbét. Rhod + Dew trip-hop-os lírájával
kezdõdik minden. Leila Dean It’s Shame-jében
a legmeglepõbbek a magyar hangminták, fõleg
ha metróban vagyunk és gyakran hallunk hangokat ott
belül => tiszta megõrülés. L.A. Thomas
Flow címû száma engedi leginkább szárnyalni
a gondolatainkat, persze ez csak akkor tökéletes, ha
erre van épp szüksége a kis lelkünknek.
Szárnyalós, groove-osan lüktetõ ritmusa
remekül épül be szervezetünk rejtett, tisztaságra
vágyó bugyraiba. Seoan Miss Dew-val karöltve
adja elõ szerelmetes I Need You Baby címû számukat,
ami romantikus témáját jól oldalbavágja
az elektromos gitáros dallamvezetésével. Az
I Want You címû Locomonk darab bevet egy kis love-metal
énekstílust, de épp ezért lesz egyedi.
Ezt követi Orleya Kas, majd Dew szerzeménye igazi ethno-lounge
kiválóságok vokálokkal megfûszerezve.
A lemez második felében átveszi az irányítást
a house. Ám most nem vagyok vészjósló,
mert egész jól sikerült számokról
van szó. Ha Lalann-on túl is ugrunk, Liongold számai
már a kedvelhetõ kategóriába tartoznak.
Ronan és Díva, majd E Meets E&L szórakoztat
szexis négynegyedeikkel. Cutlab Someday címû
számával zárul a válogatás, aminek
kemény feszessége teszi csak érdekessé
a témát. Levonhatjuk a tanulságot, ezt a lemezt
megismerve tudjuk, hogy melyik PMB kiadványhoz nyúljunk
ezután, akár a house-t szeretjük, akár
a lounge-ot. Kalandra fel!
Gandharva
DJ SEEN – PHONOGRAM
– CD (Z5)
 Egy
újabb remekmû az absztakt hip-hop-ot kedvelõk
lelkes táborának a felkelõ nap országából.
A japán származású DJ Seen igen közeli
kapcsolatban áll a tokyoi hip-hop szcénával.
Eddig elég keveset lehetett tudni a zenei hátterérõl,
de bízom benne, hogy ezen album megjelenésével
sokan felkapják majd a fejüket, hiszen az underground
hip-hop-ot készítõ producerek és dj-k
számára is igen magasra tette a lécet. A Congo
Project szárnyai alatt a Z5 Records-nál jelent meg
a "Phonogram" címet viselõ albuma. Az egész
anyag remekül van keverve a legapróbb zajok és
a legdurvább basszusok is gyönyörûen szólnak.
Az albumra jellemzõ a tradicionális japán hangszerek
használata és ezzel összhangban az urbánus
Tokyo észveszejtõ kavalkádjának színes
megjelenítése. Ilyen zenei háttérfestéseket
tényleg csak a Zen kultúra árnyékában
lehet elkövetni. A számok többsége melankolikus,
elgondolkodtató hangvételû. Minden térben
van - a kifinomult nyújtott loop-októl elkezdve az
iszonyúan mélyen morgó basszusalapokon keresztül.
Ilyen például a "4D" címû szám
is. Ez már tényleg négy dimenzió - japán
hangszerek és absztrakt ütemek tökéletes
szimbiózisa. A lemez egy bugyorgós, mély morgós
hip-hop-al indul, aminek a címe is utal a vízközeli
hangmintákra "H2O". Kiemelném még
a Servive With The Opus-t, ami egy igencsak sötét tónusú
darab, olyan mintha egy sci-fi dzsungel kellõs közepén
lennénk (madárcsicsergés, különös
zajok, absztrakt vonósok, motorzúgások). Az
elõttünk álló õszi napok remek
pillanatokat adnak az anyag befogadásához. Csak rakd
fel a lemezt, aktiválj egy füstölõt, dõlj
hátra és a gondolataidat bízd rá a komplex
zenei hangok hatásaira. Ha valaki szereti Dj Vadim korai
dolgait, illetve Dj Hide és Dj Krush munkásságát,
akkor azok számára kellemes meglepetés lesz
ez a lemez is.
Mahagonee
DEATH IN VEGAS –
FABRICLIVE 23 – CD (FABRIC / NEON MUSIC)
 A
londoni szuperklub új mixalbumát a Death In Vegas
néven ismertté vált Richard Fearless rakta
össze legnagyobb örömünkre. Bár Richard
barátunk legutóbbi albumán, a Satan’s
Circus-on kissé eltávolodott attól a zenei
világtól, amit a korábbi lemezek (Dead Elvis,
The Contino Sessions, Scorpio Rising) képviseltek, tehát
a rock-electro crossover helyére sokkal inkább az
electronica és az acid lépett a minõség
szerencsére maradt a régi megbízható
szinten. A Fabric mixlemez is ezt a világot járja
körbe, egyrészt saját számokat felvillantva
a legutóbbi albumról (Zugaga, Heil Xanax, valamint
a Reigen acid mixe) és még a Natja is elõkerül
egy furcsa, elszállós remixben. Másrészt
viszont olyan elõadókat illesztett a mixbe, mint a
Solvent, a Cybotron, Alex Smoke, John Dahlbäck vagy a Wighnomy
Brothers, ami arra enged következtetni, hogy jelenleg ez a
post-acid, techno és electronica keverékébõl
álló zenefolyam tölti ki dj szettjeit is, nem
csak saját produkcióit. Jó kis mix ez, nem
fullad unalomba még olyan hallgató számára
sem, mint mondjuk én, aki azért nem olyan nagy techno
hívõ. Van íve a dolognak, érdekesek
a trackek külön-külön is és a kissé
nyomasztó hangulat ellenére mégis összességében
magával ragad a mix sodrása. Mondjuk nem erre számítottam,
de semmiképpen nem okozott csalódást az anyag.
Suefo
ROB DA BANK – FABRIC
24 – CD (FABRIC / NEON MUSIC)
 Egy
olyan mixalbum, ami a N.O.H.A. Balkan Hot Step-jével kezdõdik,
ami általában csúcspont szokott lenni a bulikban,
sokat elárul a készítõjérõl.
Ez az ember fesztivált szervez Bestival néven, saját
kiadójánál a Sunday Best-nél olyan arcok
munkáit jelenteti meg, mint Max Sedgley, Fatboy Slim, vagy
Lazyboy. A Radio 1-on két mûsort is futtat (Blue Room
és One Music), újságír, zenei mindenevõ
és kicsit õrült. Maga a mix is olyan, mint egy
változatos rádió show. A balkáni pörgés
után simán jönnek könnyed house cuccok,
például a szintén Sunday Best-es Soul Mekanik
Wanna Get Wet címû nagyon nyári hangulatban
pompázó finomsága, ami már nem is kicsit
popzene, aztán egy pillanat alatt bedubosít Michael
Mayer Lovefoodjával, ami ahhoz képest hogy a Kompakton
jelent meg szintén pop és nagyon fülbemászó
a suttogó nõi vokálnak, valamint a szép
dallamoknak köszönhetõen. Késõbb
a kép sötétül és fokozatosan úszik
át house-ból electro-ba (Nathan Fake, James Holden,
Plastikman). A kép a továbbiakban is csak színesedik
rendre, elõkerül Whitey, a jó öreg Little
Annie, némi folkos pörgés erejéig Pépé
Kallé, majd a nu french touch próféta Vitalic
is. Ajánlani így konkrétan senkinek sem tudom,
de egyúttal mindenki bepróbálhatja, toleranciatesztnek
kiváló.
Suefo
ALICE RUSSELL - HUMANKIND
- 12" (TRU THOUGHTS / DEEP DISTRIBUTION)
 A
kidolgozottságot és a boldogságot ritkán
sikerül az angolokon kívûl másoknak is
ilyen mesterien megörökítenie, a Tru Thoughts kiadó
pedig mindig is élen járt e téren. Alice hangja
remekül illeszkedik egy ilyen adotságokkal rendelkezõ
környezetbe. A címadó oldalon instrumentális
és rádio verzióban is szereplõ ’Humankind’-ban
nem feltétlenül találhatunk újabb és
újabb dolgokat hallgatásról-hallgatásra.
Sokkal inkább a hangulatával talál utat mindenkihez.
Az a fajta szám, ami képes lenne arra, hogy felkapottan,
a csapból is folyva utáltassa meg magát mindenkivel.
Szerencsére itt errõl szó sincs; megmarad a
zenével élõk gyöngyszemének. Tündöklése
az egészséges jóízlésre lesz
bízva. Akárcsak a korong hátoldalán
helyet kapott ’Mean To Me’ akusztikus változatánál.
Nem hinném, hogy egy-két tudatosan bevállalós
DJ kidolgozott set-jén kívül bárhol is
felcsendülne majd. De, ha egyszer így lesz, az is biztos,
hogy sok embernek fog örömet szerezni.
Clairvo [MustBeat]
KINNY & HORNE –
US ON FIRE – 12” (TRU THOUGHTS / DEEP DISTRIBUTION)
 Kuriózumok
kutatói, kalandra fel! Ismerkedjetek meg ezzel a koronggal!
Azok közül való, amit akkor is érdemes feltenni,
ha a széles általánosságban berögzült
zenehallgatási szokásokhoz mérten rövid,
kislemez terjedelmû, és három acappella is helyet
kapott rajta. Úgy látszik a kiadó ezzel a DJ-k
és a mániákus bootleg készítõk
kedvében akart járni. Ez sikerült is, de mindamellett
leginkább azért, mert a korong fõ ismérve
a változatosság és a plasztikusság.
Velem egyszerûen újra meg újra játszatta
magát egy délelõttön át. A cimkép
oldalán található ’Us On Fire’
és a ’Queen Of Boredness’ remixei örök
telitalálatok. Biztos vagyok benne, hogy 5 év múlva
is össze lehet majd velük futni valahol. A lemez hátoldalán
helyet foglaló ’Forgetting To Remember’ Nostalgia
77 remixe viszont vitathatatlanul a lemez leggyengébb pontja
kissé kusza, kásás hangulatával, habár
blues-os nagybõgõ basszusai még így
is egy kiemelkedõ darabbá teszik.
Clairvo [MustBeat]
PRINCESS SUPERSTAR –
PERFECT – 12”(!K7)
 Princess
Superstar egy New Yorki illetõségû nagyon XXI.-ik
századi hip-hopper csajszi. Most megjelent My Machine címû
albumáról, a Perfect az elsõ kimásolt
maxi. Az albumhoz még nem volt szerencsém, de nagyon
színesnek írják és összességében
az electroclash vonulathoz csapják. A Perfect mindenesetre
hip hop, de a jó old school funkos fajtábol. A csaj
szövegelése is a régi idõket idézi,
persze mindezt nagyon mai megszólalással. Ez nem is
véletlen, hiszen az egyik producer Arthur Baker volt. Nem
tudom van-e klipje az undergrond szinten menõ lánynak,
mert ebbõl a számból egy jó klippel,
s kellõ támogatással simán slágert
lehetne varázsolni. Vannak ám remixek is: Michi Lange
egy electro-house változatott rittyentett, amit hallottam
már partin nagy hangerõn és eléggé
odavert. Lehet, hogy itt az új Wordy Rappinghood? Mindenesetre
electro változatban, egy-két hangszín hasonlít
és az MC-zés is olyan elõre menetelõs
lett így, akár a Tom Tom Club / Chick On Speed eredeti
/ újragondolt változatban. A Mr No & Alexander
Technique mix is egy újabb electro próbálkozás.
Keményebb hangvétellel, koszosan, torzan szól,
ezt inkább a clashy rajongók fogják szeretni.
Grabowsky
|
