2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2005. SZEPTEMBER

  V/A – LATIN VIBES: LOUNGE SELECTION – 2CD (METTLE MUSIC)
  THE MOTHERS – TOWNSHIP CONNECTION – CD (MR BONGO / SOUNDTREE)
  RUBIN STEINER – DRUM MAJOR – CDS (DISORIENT / PLATINUM)
  NORKEN – OUR MEMORIES OF WINTER – CD/2LP (COMBINATION)
  CHRISTOPHER & RAPHAEL JUST – TRICKY DISCO/MEGABLITZ – 12” (COMBINATION)
  THIEVERY CORPORATION – REVOLUTION SOLUTION – 12”/CDS (ESL)
  THE FUNKY LOWLIVES – SUPERLOVE – 12” (OUTER)
  BAITERCELL & SCHUMACHER – THE BASS IS INJECTED – 12” (RESIN)
  BROADWAY PROJECT – IN FINITE – CD (GRAND CENTRAL)
  V/A – WE CAN SHARE – CD (BIT OF HEAVEN)
  JEREMY DOWER – MUSIC FOR THE YOUNG & THE RESTLESS – CD (BIT OF HEAVEN)
  KSCHZT – THE EARTH’S HUM – CD / LP (BLASÉ)
  KOSMONAUTENTRAUM – UNGEHÖRTES UNERHÖRTES – CD / LP (VINYL ON DEMAND)
  GOUZY / BLEFARI /BERIDZE / PRATTER – 4 WOMEN NO CRY VOL.1 – CD / LP (MONIKA ENTERPRISE)
  BELLCRASH – SUZUME PARK – CD / 2LP (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP DIST. )
  FLAER – FRAGRANT – 12” (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP DISTRIBUTION)
  V/A – REPELLENT SOUNDS…SONIC REC ROOM – CD (CODEK)
  TRACK & FIELD – ALL THE WAY, ALL THE TIME – CD (CODEK)
  HIRD – MOVING ON REMIXED – 12” (DNM / DEEP DISTRIBUTION)
  YE:SOLÁR – THE REMIXES – 12” (VINYL VIBES)
  SIMON GREY – THE GALÁCTICA SUITE – 12” (PAPA)
  NATURAL SELF – I DON’T NEED THIS TROUBLE – 12” (BREAKIN BREAD)
  THE NEW MASTERSOUNDS – THIS IS WHAT WE DO – LP (ONE NOTE)
  TOLCHA – FOKUS – 12” (META POLYP)
  SULTANS OF SWING – THE WAY YOU FEEL INSIDE – 12” (TOP10)
  BLAK PROPHETZ – THE 2nd COMING – CD (FJ ENTERTAINMENT)
  V/A – ITALIAN CAFÉ – CD (PUTUMAYO / INDIeGO DISTRIBUTION)
  V/A – A SLICE OF PARADISE VOL. 1 – 5xCD (FUSIONOVA021)
  V/A - KATE ROGERS VS GRAND CENTRAL – CD (GRAND CENTRAL)
  BENNY SINGS – I LOVE YOU – CD/2LP (SONAR KOLLEKTIV / DOX / DEEP DIST.)

V/A – LATIN VIBES: LOUNGE SELECTION – 2CD (METTLE MUSIC)
Duplalemezes válogatás a downtempo, lounge, bossa és house világából. A Light 4 Lines lassan építkezõ „sehová sem tartó” Azul Chill címû darabjával próbál elvarázsolni minket a Mettle címke. A Mondomonak ez már jobban megy, sõt az elsõ lemezrõl nálam ez a favorit. Monumentális felvezetés, bosszás lélekábrázolás és ehhez simuló egyéb minták. Nem csoda, hogy a HiTop annak idején lecsapott rá. Malena idei, No Me Dijas Nada címû száma továbbfûzi a bossa novát, és Susan Monteroval párosban alkot maradandót. Marcus Tavia sem borítja fel a kialakult képet, az Amigos kellemes hátteret ad délutánunknak. Susana Montero saját projektjével is elõáll (Lagrimos), hangulatában és stílusában is hasonló a Malenahoz, bár én ezt csöppet se bánom. Az Orgatronics – miután saját kiadót alapított – Brigid címû számával került fel a válogatásra, amely tökéletesen illeszkedik a lemez stílusához. A Deep Solution kicsit broken beat-es felfogása és kongás megoldása üdítõen hat az elsõ CD közepén, aztán a The Halftones gyûri tovább a broken beat ütemeket és kerekíti ki egy szaxofonnal. A Gecko Turner magasiskoláját mutatja be a bossa és nu jazz stílusok keveredésének, a legkiforrottabb számok egyike, ráadásul a viccet sem mellõzi. Az Aquarius Lounge Life-ja és a Tetris El Ritmo De Miami-je zárja a korongot. A második lemez a Night Textures gitárjátékával indul, szép ívû dolgozat. Pacific Motion címû darabjával jelentekzik a Moodswings, amelynek monotóniáját csak a konga dobja fel, ezt egy újabb gitáros szám követi Shawn Ward-tól, akinek Azul címû száma alatt Max Murphy fuvolaszólóit élvezhetjük. A Mettle Music ment meg minket a house ütemektõl és darabolva adagolja az El Mar címû számát. Ezután egy friss Rio Orchestra dalba futunk bele és nem csalódunk a formáció nu jazz variációiban. A kedvemben jár a lemez további része és kellemes darabokkal bombáz innentõl a végéig: Favela 5, Reel People, Jeff Bennett. A magyar vonatkozású DelaDap egyre több válogatáson szerepel és hát errõl se maradtak le. A nu romát játszó csapat, pörgõs Biav címû alkotásával szerepel a válogatáson. Végül a Mojo Project Free-jével záródik ez a többórás zeneorgia. Kiváló válogatás, latinosoknak kötelezõ!
Gandharva

THE MOTHERS – TOWNSHIP CONNECTION – CD (MR BONGO / SOUNDTREE)
Egy elég rendhagyó lemezzel van dolgunk. Olyannal, aminek pozitív üzenete van, ráadásul úgy segít embereken, hogy közben õk maguk is segítenek magukon. Dél-afrikai hátrányos helyzetû, éhezõ nõk és gyerekek megsegítését szolgálja a The Philani Nutrition Centres nevû szervezet, ami különbözõ helyeken szállást, élelmet és védelmet biztosít az elesetteknek, õk pedig igazi közösséget alkotva megpróbálnak felülkerekedni a problémáikon. Egy kórust is létrehoztak az asszonyok The Philani Mothers néven, még 1986-ban. Felvételeik egy angol producer, Peter Raeburn kezébe is eljutottak, akinek az anyaggal kapcsolatban beugrott egy remixproject ötlete. Végül olyan figurák készítettek zenét az asszonykórus énekére, mint Kid Loco, Nitin Sawhney, vagy Layo & Bushwacka. Az 51 perces lemez egészen érdekes számokat tartalmaz Nitin Shawney és Peter Raeburn egy finom latin gitáros számmal indít, ami késõbb átcsúszik könnyed drum’n’bass-be. Loco mester egy laza, rockos, dzsesszes hip-hoppal járult hozzá a sikerhez. Jelenleg Tom Kenyatta száma tetszik leginkább az albumról. Olyan ez, mintha egy korai, ismeretlen DJ Food track lenne. Sodró lendületû, pedig nem igazán gyors, csak a sikáló lihegés, ami a masszív basszusvonal fölé lett rakva. Hallhatunk még igazi, hamisítatlan Faze Action house-t is, és Zero 7-es csilingelõ belassulást is. Szóval jól kitalálták a koncepciót, egy olyan anyagot hoztak létre, amit tényleg érdemes megvásárolni. Természetesen a lemez bevételei a Philani központokat támogatják.
Suefo

RUBIN STEINER – DRUM MAJOR – CDS (DISORIENT / PLATINUM)
Frédérick Landier munkássága nagyon szimpatikus volt már elsõ hallgatásra, ami azután hogy olvastam a biográfiáját már egyértelmûvé is vált a közös gyökerek okán. Hõsünk mielõtt Rubin Steinerré alakult volna Pixies, Big Black és Fugazi lemezeken cseperedett, ami könnyedén tehetne akár elfogulttá is vele szemben, de nem errõl van szó. Új, Drum Major címû albumán, amely harmadik a sorban, ezek a felmenõk nem érhetõek tetten nyomokban sem, maximum a dalok komplexitásában és sokszínûségében van valami átörökölt. Ezen a négy számos beharangozón például négy teljesen különbözõ zenével találkozhatunk. Az elsõ, a Your Life Is Like A Tony Conrad Concert egy eminemesen beindult hangulatú electro-hip-hop keverék, sûrûn vágott gitármintákkal, amelyek némi nyolcvanas, Van Halenes ízzel operálnak, a maxiról egyébként attól függetlenül hogy jól meg van csinálva ez tetszik a legkevésbé. A My Own Style már egy teljesen más világ, instrumentális, könnyed, szép és gazdagon hangszerelt downtempo, hamisítatlan francia matéria. A Nylon megint electro és hip-hop, de sokkal érdekesebb, mint az elsõ szám volt, nagyon húzós, össze-vissza vágott vokállal és zongorás kiállással. Végül egy gyönyörû latin ballada, a Que Bonita Es La Vida következik, amiben az énekesnõ elbûvöl, a spanyol gitár és a kattogó elektronika egysége pedig beljebb lök. Ez a maxi tényleg jó étvágycsináló és minden bizonnyal sok érdekességet rejt az album is.
Suefo

NORKEN – OUR MEMORIES OF WINTER – CD/2LP (COMBINATION)
Lee Anthony Norris a kilencvenes évek közepe óta ontja magából a jobbnál-jobb zenéket, amelyekben megpróbál a mûfaji korlátokkal kevésbé az érzelmek közvetítésével, viszont nagymértékben foglalkozni. Korai lemezei, Matematics néven a mára már legendássá vált, hajdani Clear kiadónál jelentek meg, aztán késõbb a Delsinnél, majd a Hydrogen Dukebox-nál, ahol az elsõ nagylemezét is kiadta. Egy évvel késõbb önállósodott és létrehozta saját cégét, a Neo Ouija-t, ami azóta az elszálltabb electronica egyik fontos mûhelyévé vált, olyan kiemelkedõ mûvészekkel a berkeiben, mint a Kettel, a Clatterbox, a Funckarma és természetesen Norris különbözõ projektjei. 1999-ben jelent meg az elsõ Norken album, a Springthemes, a Beau Monde-nál, amit a Hydrogen Dukebox-nál még további kettõ követett. Ezeken a detroit-house, a minimál és az electronica egy furcsa, könnyen hallgatható, puha és elszállós keverékét hozta össze. Az Our Memories Of Winter természetesen tovább megy ezen az utón, itt is az elvágyódós, elemelkedett hangulat uralkodik, még a gyorsabb tempójú számok is nagyon könnyed, bár vidámnak egyáltalán nem nevezhetõ, sõt inkább szomorú érzéseket táplálnak. Mondjuk most még éppen nyár van, de el tudom képzelni a tökéletes pillanatot az anyag befogadásához, egy behavazott, hegyvidéki kis faházban, ahol pattog a tûz a kandallóban és körös-körül hatalmas a sötét. Legalábbis ilyen a Memories, az It Might Have Been Rain és kedvencem a virtuóz basszussal megáldott Df 23 hangulata. A lemez második fele a Flirt, a Here és a Night Mixture 2 inkább egy minimáldiszkóban mûködik, mint otthon.
Suefo

CHRISTOPHER & RAPHAEL JUST – TRICKY DISCO / MEGABLITZ – 12” (COMBINATION)
A kilencvenes évek elején jött ki a Warpnál Tricky Disco / GTO név alatt egy technopop klaszikus a Tricky Disco. Az ilyen zenéket, akkor el is nevezték telefon hangzásnak a teljesen infantilis szinti dallam miatt. Most 2005-ben Christopher és Raphael meg összehozott két telefonsoundos electrohouse darabot feldolgozás gyanánt. Az A oldalon a Tricky Discoban, nem tudom mintáztak e az eredeti darabból, mert a dallam nem ugyanaz, bár igencsak hasonlít rá. Trükkös megoldásai hasonlítanak az Alter Ego Rockersére is. Csendesebb és torzítós, noise-os részek váltják egymást, de itt az alap nem annyira karcos és a basszus sincs széttorzítva (igaz a végén beraknak egy hasonló basszust). A másik oldalon a Megablitzben szintén végig vonul egy telefonos játék dallam, de itt már nincsenek váltások és torzítások. Nagyon-nagyon disco, mint ahogy az ajánlójában is írják: disco, disco, disco. Tele van pakolva jó nyúlós, spaces ambient szonyeggel, amitõl kissé hipnotikus hatása lesz a számnak. Kiállás nincs, a közönség soraiból a sikítást az analóg szinti szóló és majd a kellõ helyen visszarakott játék prüttyögés váltja ki. Mindkettõ táncparkettre készült, de nálam az utóbbi viszi a prímet.
Grabowsky

THIEVERY CORPORATION – REVOLUTION SOLUTION – 12”/CDS (ESL)
A Rob Garza és Eric Hilton alkotta, nemrégiben Magyarországot is megjárt Thievery Corporation új, Cosmic Game címen megjelent albumáról emeltek ki a producerek egy számot, a Revolution Solution-t, amely ugyan nem az album legkiválóbb trekkje, de azért egy maxit még így is megérdemel. A Radio Edit nem sokban, inkább csak a hosszában különbözik az album verziótól és talán kissé lágyabb, dubosabb, ámde felkerült egy olyan remix is a két szám mellé, amely igazán odaver a táncparketten. Nevezetesen Brendan Lynch (Primal Scream) new wave-electroclash-rock átirata. Helyenként olyan a hangulata, mintha a Sisters Of Mercy tevékenykedését hallanánk. Ez egy igazán jól sikerült nagybetûs REMIX. Elkövetõje a legjellemzõbb elemeket hagyta meg, mégis úgy megcsavarta nagyon jól kikevert gitárral, gitárszólóval, élõ basszussal, hogy a szöveg inkább állja meg itt a helyét, mint a kevésbé dinamikus, eredeti számban. Sokkal jobban kiemelkedik Perry Farrell (Jane’s Addiction, Porno for Pyros, Psi Com) vokálja. A dal okos szövegére egyébként érdemes odafigyelni. Mindent egybevetve a remix viszi a hátán az ESL 82. megjelenését. (Zárójelben jegyezném meg, hogy létezik egy 7”-es white label kiadás is a számból, amin két másik verzió hallható. Sehol nem tüntették fel, hogy ki készítette õket és kideríteni sem sikerült, de ha valaki véletlenül belebotlik egy boltban, ne hagyja ott, nem fogja megbánni. - a szerk.)
kork

THE FUNKY LOWLIVES – SUPERLOVE – 12” (OUTER)
A The Funky Lowlives-t, még amikor a Stereo Deluxe-nál alkottak, besorolták a nu jazz / downtempo csapatok közé, de azért már akkor lehetett tudni, vagy legalábbis érezni, hogy valójában ez egy pop duó. Az Outer recordsnál jelent meg Jk WhiteHouse és G. Danks második nagylemeze a Somewhere Else Is Here és errõl a Superlove kislemezre másolása remek választás volt. Ebben a számban végképp elõjött a popos vénájuk, ha nem tudnám, hogy németek egybõl rávágnám, hogy ez valami francia dolog. Olyasmi mintha az Air készített volna egy moog-os, szállós, vokálos electrodiscopopot. A 60’s évek hippi életérzése is jócskán visszaköszön ebben a bûbájos kis számban, de ezzel még nincs vége a történetnek, mert van itt két remek remix is. Zongamin vocal mixe még inkább a 60’s éveket idézi. Ez már szinte egy az egyben rock. A korai Pink Floyd csinált hasonló számokat. A másik remixet a Linus Loves követte el. Ez a formáció, ami nálam idén még nem tudott hibázni a remixeivel. Most sem teszik. Õk inkább a táncparkettet veszik célba. Daniel Wang készít ilyen hipnotikus mese hangokkal teli cuccokat, mint ez. A szám feléig be sem teszik a funk groove-ot, de amint ez megtörténik az addig popos számból egy hipnotikus disco tekeredik ki. Majd a végén keretbe foglalva, visszatérnek a szám elsõ felében hallottakhoz. Sajnos túl hamar. Én mindenesetre jobban elhúztam volna a középsõ részt. Az annyira jól sikerült, hogy megérdemelte volna a minimum duplájára való elnyújtást (kb. 2 perces mindössze). Az ember lelke kívánja az ilyesmit, s a táncparketten is jobban mûködne, de még így is 5*-ös az egész maxinak.
Grabowsky

BAITERCELL & SCHUMACHER – THE BASS IS INJECTED – 12” (RESIN)
Baitercell & Schumacher új nevek a Resin istállóban, de sokaknak talán ismerõsek lehetnek az Aquasky kiadóján a Passenger-en át. Az Új-zélandi páros a "The Wall of Technique" albumukkal dobták be magukat a szcénába, és most itt van egy november elején megjelenõ maxi, ami ismét meggyõzõen hat. A break alapon nyugvó ritmusképlet visszafogott, de ezt kompenzálja a masszív b-line és azok a hangok, amiknek a Resin sajátos hangzását köszönheti. Egy jó hangtechnikán hallgatva a tüdõ-remegés is normális érzés, nem kell megijedni... Amennyiben ez nem elég, itt van MC Tuff Enchant, aki megspékeli az egészet energikus ragga szövegével, szinte belevési az emberek fejébe a dallamot, hogy hazafelé legyen mit dúdolgatni. A lemez egy dub verziót is tartalmaz, ami nem sokban tér el az eredetitõl, kevesebb a szöveg, de több az effekt. Break bulik tetopõntján ajánlott, mint hab a tortán, vagy cseresznye a habon? A lényeg, hogy garantáltan mosolyt csal majd az emberek arcára!
sirmo (FPT)

BROADWAY PROJECT – IN FINITE – CD (GRAND CENTRAL)
A Broadway Project néven mûködõ Dan Berridge zenéjét leginkább atmoszférikus downtempoként, máshol absztrakt hip-hopként lehetne megfogalmazni, ami helyenként némi alternatív gitárzenébe, vagy éppen ambientbe hajlik. Majd mindegyik számban fontos szerepet kapnak a hangsúlyos, kemény dobok, amiket rendszerint zongora kísér a háttérbõl, itt kell megjegyeznem, hogy az egész album remekül van keverve, minden úgy szól ahogy kell, a legapróbb zajok és a legmélyebb basszusok is egyaránt tisztán hallatszanak. Vannak olyan számok, mint a Solar, Lunar ahol az elõbb vázolt alaphelyzet kiegészül egy spanyol gitárral, az így kapott elegy már magában is figyelemre méltó lenne, de ehhez még adódik egy torzított elektromos gitár is, amitõl viszont furcsa, behatárolhatatlan, de igencsak érdekes lesz a végeredmény. Valami olyasmi, mintha DJ Krush, a Radioheaddel és Paco De Luciaval jammelne. A Screwtape’s Mistake, belassított drum’n’bass ritmussal operál, amit elnyújtott gitárhangok kísérnek, igazán hátborzongató mû. A Blood In The Temple metál-riffelése és a hozzá adódó keleti dallam sem nevezhetõ szokványosnak, egyébként a kelet többször is visszaköszön még a lemezen, például a Japanese Garden egészében és nyomokban a Raga 5-ben is. Berridge elsõ albuma, a Compassion 2000-ben jelent meg, a Blue States cégénél a Memphis Industries-nél, amit egy évvel késõbb, az Eighteenth Street Music is kiadott Amerikában, majd 2002-ben a Memphis egy dupla verzióban hozta ki ritkaságokkal megtámogatva. 2003-ban került a boltokba a második album, The Vessel címen, amin a megszokott instrumentális darabok helyett kizárólag énekesekkel felvett számok voltak hallhatóak, majd egy kiadóváltással érkeztünk el az In Finite-hez, ami szerintem idáig a legjobb Broadway Project matéria.
Suefo

V/A – WE CAN SHARE – CD (BIT OF HEAVEN)
Egy kis japán kiadó gyönyörûen kivitelezett válogatásalbumával van dolgunk. A vöröses bordó borító és a leheletvékony fémesen csillogó cím, ami csak bizonyos szögben fordítva válik láthatóvá igazán illik a lemez tartalmához, ami nem más, mint finom és puha electronica. Bár a válogatás 2005-ös keltezésû nem ragaszkodtak ahhoz, hogy csak idei szerzeményeket használjanak fel hozzá. Van két szám 2002-bõl, sõt egy még 1997-bõl is, bár ezt azért újramaszterelték. Szerencsés választás volt ez az anyag mára, odakint esik, én meg itt hallgatom egyedül, teljesen megnyugtató, elidegenítõ tényezõ, segít kizárni a világot. A producerekre nem lehet panasz, némelyikük már régi ismerõs, mint Daedalus, vagy a Different Drummer-es Mighty Math, a többieket pedig jó megismerni. A kiadó két mûvésze Slowman és Jeremy Dower két-két számmal van jelen, ezek mindegyike szép, lassú és kellemes hallgatnivaló. Daedalus száma a Stillness, jazz-szemplingre épülõ downbeat electronica, az õt követõ Harmoniser is hasonló, tulajdonképpen lehetne ez egy mixlemez is, elég jól épülnek egymásra a dalok, elvarázsolva a hallgatót és ez a lényeg. Van még itt egy ismerõs, mégpedig a Hausmeister duó, akik ezúttal egy Takuya Sugimoto szám remixével vannak jelen. Talán ez a legharsányabb cucc a lemezen, vicces kis puttyogós darab, roppant szórakoztató váltásokkal és hangokkal. Innen a lemez közepétõl megint lefelé húzódik a tempó, úgyhogy nagyon nem kell kapkodni, szépen hátra lehet dõlni és élvezni a harmóniát.
Suefo

JEREMY DOWER – MUSIC FOR THE YOUNG & THE RESTLESS – CD (BIT OF HEAVEN)
A lemez címe igencsak találó, ha lesz egyszer gyerekem biztos, hogy gyakran fogom neki játszani esti mese aláfestõnek. A másik fele is igaz az álmatlanságomat ezzel fogom kezelni, most hogy meghallgattam a kiadó válogatását és rögtön utána Jeremy albumát már nem valószínû, hogy bármit be tudnék fogadni, ami nagy szó, ha azt nézzük, hogy hajnali három elõtt nem tudok elaludni, most meg még csak tíz óra van. Lassan poroszkáló szvinges dobok, kellemes melódiák, megnyugtató szintiszõnyegek vesznek célba és kábítanak el, azt sugallva, hogy minden rendben van ezen a szerencsétlen bolygón, béke van és jótékony magány. A kis herceg zenéjének például nem tudnék jobbat elképzelni, legalábbis a bolyongós részekhez, vagy egy hosszú bolygóközi ûrutazásnál is jól jönne bevégtelenítve, az ember meg csak bámulna kifelé a csillagokra. Furcsa érzéseket ébreszt minden egyes szám, alapvetõen már a nagyon elszállt Point For The Pointless után, ami mindössze a második a sorban nem hittem el hogy jöhet még olyan ami távolabb visz, erre a Music For Kellie egy akusztikus gitár és electronica elegyével nyûgözött le, úgy hogy csak a korai Mouse On Mars-ot idézõ Spinning Top-ra eszméltem fel. Kicsit gyorsabb tempójú, analóg szintis, nagyon érzéki gyönyörûség. A továbbiakban ez a logikai sor folytatódik, a minoségbõl nem engedve. Jeremy nagyon mást csinál, mint a legtöbb producer én pedig most nagyon örülök, hogy egy japán kiadón keresztül eljutott ide egy melbourne-i alkotó zenéje Jeremynek egyébként a Plug Researchnél is kijött egy albuma, ami könnybben elérhetõ.
Suefo

KSCHZT – THE EARTH’S HUM – CD / LP (BLASÉ)
A borító elsõ ránézésre azt sugallja, hogy ez nem az év legviccesebb lemeze lesz, inkább nagyon elszállt, csillagközi electronica. És a borító nem hazudik, valóban ez a tényállás, maximum annyi kiegészítéssel, hogy helyenként a dub, vagy a glitch is belekeveredik a szószba. Sõt a Push, Grind, Repeat címû számban rockzenei, a 6 February 2004-ben kis ambient, a July Simultaneouslyban, pedig house hatások is érvényesülnek. A mûvész korábban már megjelentetett egy albumot a Merck kiadónál MD név alatt, de ezzel a gyönyörûen csengõ, új alteregóval, hogy Kschzt most debütál. Annyit mondhatok, hogy a zenéje jobb, mint a neve. Abból a fajta zaklatottabb ritmusú electronicából való, amiben a ritmusok összevisszaságát, azért dallamokkal még mindig sikerül kordában tartani és így kiegyenlíteni a mérleg nyelvét. Se jobbra, se balra, csak elõre haladnak ezek a számok magukkal ragadva a kedves hallgatót úgy negyven percre, ami azért közben lényegesen többnek tûnik.
Suefo

KOSMONAUTENTRAUM – UNGEHÖRTES UNERHÖRTES – CD / LP (VINYL ON DEMAND)
A Vinyl On Demand egy nemrégiben alakult kiadó, aminek fõ célkitûzése, a korai nyolcvanas évek kísérleti, elektronikus, indusztriális undergroundjának feltérképezése és megörökítése. Ezt a munkát akkora erõbedobással végzik, hogy már egy sereg Tödliche Doris, Herman Kopp, vagy éppen Max Müller anyagot adtak ki újra. Itt fõleg olyan cuccokról van szó, amelyek igen kis példányszámban jelentek meg a maguk idejében és némelyikük akkor is csak kazettán. A jövõben például adnak majd ki olyan válogatást amin régi Blixa Bargeld, Gudrun Gut, vagy éppen Thurston Moore matériákat találunk, de tervben van egy 3 bakelitbõl álló Muslimgauze box is. Michael Jarick, alias Kosmonautentraum lemezére visszatérve itt egy válogatást találunk 7”-es korongjaiból, amiket saját kiadójánál, a ZickZack-nál adott ki, plusz ráadásnak hat darab kiadatlan kompozíciót. Sokat nem tudtam kideríteni Jarick munkásságáról azon kívûl, hogy a Neubauten, Gudrun Gut, Tödliche Doris által meghatározott körnek volt õ is hasznos tagja. Zenéje elég széles spektrumon mozog, az akkori minimáltól, ipari iparkodástól, a punk-diszkón át, a DAF jellegû ökörködésig van itt minden. Érdekes hallgatnivaló minden esetre, olyan érzésem volt közben mintha egy kimaradt láncszem került volna a helyére. A Jurij Gagarin címû zongorával alátámasztott diszkó-punk tuti sláger lett volna anno a Lyukban, de szerintem megéri tenni vele egy próbát manapság is. Olyan Nina Hagenes bolondozás. Ez vonatkozik a Tanz Den Kosmonaut-ra és a Geduld-ra is, a többihez viszont nagyobb tûrõképesség szükséges. Jó ötlet ez az újrakiadósdi, de ezek az 500 példányban maximalizált, néha csak 150-200-as megjelenések nem valószínû, hogy a magyar piacot annyira el fogják árasztani. Aki viszont kíváncsi erre az idõszakra az legalább tudja, hogy hol keresgéljen.
Suefo

GOUZY / BLEFARI /BERIDZE / PRATTER – 4 WOMEN NO CRY VOL.1 – CD / LP (MONIKA ENTERPRISE)
A Malaria zenekar ma is aktív alapítója, a Monika Enterprise életrehívója, Gudrun Gut mindig töri valamin a fejét, amivel a nõi zenekészítõk sorsát segíteni tudná. Eddig is rengeteg fantasztikus megjelenést köszönhetünk neki és a Monikának, de úgy tûnik most egy magasabb fokozatú problémamegoldást kezdett szorgalmazni. A 4 Women No Cry sorozat elindításával egyszerre ad lehetõséget, négy ismeretlen, vagy éppen csak lokálisan ismert lánynak a bemutatkozásra. Az elsõ részen Rosario Bléfari, argentin, Tusia Berdize, grúz, Églantine Gouzy, francia és Catarina Pratter, osztrák versenyzõk hallatják hangjukat. Rosario egy rock bandában nyomta, több mint tíz évig, majd szóló pályára lépett és egy saját kiadót is futtat Fun Discos néven. Itt négy nyugis számmal van jelen, amelyek közül a Melodia címû dallamos fogott meg leginkább, a háttérben egy éppen csak hallható karneváli csörömpölés, amire akusztikus gitár és nagyon szép ének kúszik. Lehetne disszonáns is, ha a háttér erõsebben szólna, így viszont tényleg izgi. Nunca címû számában egy biciklicsengõ és egy torzított gitár riff társul szervesen a minimál alaphoz. Összességében nagyon érdekesen bánik a rétegezéssel, mint eszközzel. Tusia hat darab egymásba érõ felvétellel képviselteti magát. Az elsõ kettõben nincs is ritmus csak dallam és fõleg az elsõ nagyon szép, a Gorod címû tábortûzzene, a maradék négy track popos és minimál electronica. Egyébként már három megjelenése volt a max.Ernst-nél, érdemes azokat is csekkolni. A francia lány, Églantine hangja természetesen szexi, furcsa is lenne, ha nem… Az elsõ rövidke darab egy hangkollázs, bõgõre és szexi hangra. A következõben repetitív orgona és kedves ének hallható, míg a 12h12-ben, mintha Laurie Andersont idézné meg, a háttérben pedig tetszetõs kattogó electronica. A Zone A egy szép és igen szuggesztív elektronikus pop dal, jó basszussal. Nehéz lefesteni, hogy mi ebben a zenében a jó, talán az hogy elég váratlan, meglepõ dolgokkal ajándékoz meg percrõl-percre. Catarina Pratter volt számomra az egyetlen ismerõs, mivel korábban a Cheap kiadós 550rondy lemezein már hallható volt. Tõle itt inkább a két rövidebb, zaklatottabb, kísérletibb zenéje tetszett, a hosszabbak közûl, a Dreamin Of Love túl kiszámítható volt, míg a Stronger Than Before túl sötét. A kezdeményezés jó, kíváncsian várom a következõ négy hölgyet.
Suefo

BELLCRASH – SUZUME PARK – CD / 2LP (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP DIST.)
A négy évvel ezelõtt létrejött belfasti duó, Mark Bell és Paul McMahon együttese, Barcelonában rögzítette ezt az albumot, ami végül a bécsi Sunshine Enterprisesnél landolt. A történet csavaros, kicsit kacskaringós, de ez érzõdik is a végeredményen, ami egy nagyon életszagú és éppen ezért szerethetõ albumban realizálódott. Ami elsõre feltûnik, hogy nagyon jól szól az egész, rendesen ki van keverve, nem bíztak semmit a véletlenre. Ennél persze fontosabb, hogy igazán jó dalokat írtak, amelyek ugyan stílusban elég széles spektrumon helyezkednek el, a lounge, a jazz dance, a funk és a house is képviselteti magát, mégis az egész felett ott lebeg egy magasabb rendû harmónia. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek nagyon is tudták, hogy mit csinálnak, milyen albumot akarnak létrehozni és ez jó, mert aki ezt egyszer meg tudja így oldani, az valószínûleg legközelebb sem fut bele zsákutcákba. Van a lemeznek íve, jó meghallgatni egymás után többször. Vannak olyan számok, amelyek egybõl berögzülnek, például a jazz dance egyik legszebb példánya, a White Jazz, aztán a hátradõlõs Des Etoiles, vagy a beindult funk, a Full Of Music. A többi sem rossz csak azok késõbb, több hallgatás után nyílnak meg igazán. Nagyszerû vendégzenészeket gyûjtöttek maguk köré, John McCullough például majd mindegyik számban villant Rhodes-on, vagy Hammond orgonán, a szaxofonos Conor Ward is rendben van, de a Des Etoiles-ben maga McMahon is harmonikát ragadt és ott pont ez adja meg a dal igazi ízét. Akinek ennyi nem volt elég az vegye csak kézbe ezt a roppant ízléses borítót és meglátja, hogy milyen nehéz letenni belehallgatás nélkül, utána meg már úgyis mindegy.
Suefo

FLAER – FRAGRANT – 12” (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP DISTRIBUTION)
A bécsi Stefan Fallmann bemutatkozó maxijához elég találó lemezborítót sikerült készíteni, ugyanis az éjfekete parfüm eleganciája és mélysége, a Flagrantbol áradó sötét hangulat minõségét nagyon jól adja vissza. A címadó track egy könnyedebb electro-funk-house, ez még akár viccesnek is nevezhetõ. Talán ilyen lenne a Funkadelic manapság, jók a basszustémák és lazák a billentyûs részek is. A Julia Fischer énekével ellátott Spread már egy kicsit borultabb, ez is erõsen funk bázisú nóta, de alapvetõen house. Julia szépen énekel, ennek hála ez a lemez egyik legkiemelkedõbb felvétele. A másik oldal a Fragrant Boogie Drama remixével kezdõdik, egy sötét, szikár electroval. Valószínûleg ez a Sunshine Enterprises-ról alkotott képbe legkevésbé passzoló zene a kiadó eddigi történetében. A végén található Jacuzzi címû downtempo-szerûség lehetne háttérzene az Amerikai Pszichóhoz, de persze nem a gyengén sikerült filmhez, inkább gondolatban rakjuk az olvasottak mellé körítésnek. Elég feszkós, de tetszik. Jó a dob ritmusa és a fuvola is más szerepet tölt be, mint általában szokott. Kétségtelenül erõs kezdés ez Flaer-tõl, már csak az a kérdés, hogy a vázolt irányokból merre felé indul el, én személy szerint a Jacuzziban látom a legtöbb fantáziát.
Suefo

V/A – REPELLENT SOUNDS…SONIC REC ROOM – CD (CODEK)
A kettõs székhelyû svájci-new-yorki Codek kiadó fo profilja az afro és latin elemekkel dúsított house és nu jazz, de azért nem zárkóznak el némi kísérletezéstõl sem. Erre jó példa eme válogatásuk, amin három ismertebb név – a kiadót igazgató Cosmic Rocker, az Aesthetics-es David Givens és a Pesten sem ismeretlen Donna Summer – mellett csupa új, de annál furább bogár kapott helyet. Már a második számnál komolyan fel kell kötni a gatyát, barokk zongora, rajzfilmzenével és South Park jellegû énekelgetéssel, ami valami fajsúlyos electro-operába csúszik át, aki mindezt elkövette egy Xar néven alkotó alkotó. A 16 éves Nullsleep némi click-hoppal zúz. Donna Summer az egyik legjobb számát tolja, amit hallottam eddig tõle, breakcore-diszkó-metál-oratórium, elég vandál. A továbbiakban mindenféle zenei perverzióra érdemes felkészülni, tulajdonképpen mindegyik szám új stílus meghatározásért kiált az ambient-glitch-tõl, a post-new-wave-ig, de ebbe inkább nem mennék bele. Akit érdekel a kiadvány járjon utána és döntse el maga. Egyébként szépen kivitelezett és az összes mûvészrõl bõ információt nyújtó digipack borító rejti a korongot.
Suefo

TRACK & FIELD – ALL THE WAY, ALL THE TIME – CD (CODEK)
Errefelé nem annyira ismerõs még ez a projekt, pedig már a második albuma jött ki a new-yorki Track & Fieldnek, azaz a név mögött munkálkodó Mike Kohlernek. Érdemes odafigyelni rá, ha valakinek bejön a hetvenes évek funkja, mert itt aztán egy jókora adagot kaphat belõle, mégpedig hígítatlan elsõ osztályú pakkot. Valamivel azért mégis fel van ütve, némi elektronikával, de ez nem vesz el az értékébõl, sõt inkább hozzáad, más dimenzióba helyezi a súlyos wah-wah gitárnyúzásokat, kíméletlen basszusokat és öblös orgonafutamokat. A számok egy részét, például az Up From The Skies-t, vagy a Leaving For Cosmos-t bulikban is lehet játszani, de a többség inkább a hallgatós, elszállt kategóriát gazdagítja. Egy érdekes Rootdown átirat is található a lemezen, amiben ugyanazt a szemplinget használta az eredetibõl, mint a Beastie Boys, viszont egy sokkal szolidabb végeredményû számot hozott létre belõle. Az utolsó elõtti szám a Nice Is Beautiful pedig meglepõ módon egy nagyon szép exotica. A lemez felvételénél Kathy Ziegler elektromos zongorával, Kris Jefferson pedig basszusgitárral támogatta Mike-ot.
Suefo

HIRD – MOVING ON REMIXED – 12” (DNM / DEEP DISTRIBUTION)
Ez a remix maxi is régóta várható volt már. Relatíve régóta, hiszen a Hird mögött álló Christoffer Berg karrierje is csak az utóbbi pár évben kezdõdött el, ami nem olyan nagy probléma, ha az illetõ még csak most 23 éves. Ettõl függetlenül volt már néhány megjelenése, élõ fellépéseivel, dj szettjeivel beutazta a világot, Grammy-re is jelölték, de a remixek idáig valahogy kimaradtak. Most itt van kapásból négy darab, de az igazat megvallva én nem pont ilyen mûveket vártam. A nyitó Keeping You Kimi, ami eredetiben egy csodálatos dal egy elég egyszerû house sémára lett ráhúzva ebben a Chrix the mix remixben, semmi hozzáadott pluszt nem sikerült felfedeznem akárhogy füleltem. A Moving On-ból broken beat lett Phil Darimont és David Alexander kezei alatt és bár ez egy fokkal érdekesebb, egyáltalán nem egy nagy eresztés, sehová tartó, a vokállal nem együtt mozgó dolgozat, plusz értelmetlenül hosszú. Elgyötörten megfordítva a korongot végre találtam egy normális remixet is, meglepõ módon a kanadai John Kong verzióját, akinek egyéb munkái ritkán tetszenek. Az I Love You My Hope-ból egy nagyon szép, finom ívû darabot készített, amit gond nélkül oda lehet tenni az eredeti mellé is, ráadásul egy Arthur Kerekes nevû arc is közremûködik fuvolán. Az utolsó a Keep You Kimi újra, ezúttal a svéd The Knife remixében. Yukimi Nagano hangja teljesen le van pitchelve mélyre, a zene elborult és sötét igazából csak egy lükteto dob, belassított Detroit techno. Ez legalább valami hatást gyakorol az emberre. Remélem a következõ remix próbálkozás jobban sikerül, mert az A oldal valahogy nem volt Hirdhez méltó, ilyen cuccokat maximum a kiadó weboldalára lenne szabad kitenni, a lelkes próbálkozások címszó alá.
Suefo

YE:SOLÁR – THE REMIXES – 12” (VINYL VIBES)
A Ye:Solár ugyan kiadott már egy önálló albumot, de ismertséget a Karsten John által nemrég összehozott Vinyl Vibes-nál megjelent elsõ maxijuk hozott számukra. A két szerzeményt (Hithot és Eggsample) sok híres dj játszotta, ami megadta a szerencsés kezdõlökést a kiadónak. Következõ lépésként persze logikus egy remixeket tartalmazó maxit megjelentetni, fõleg ha olyan magas színvonalú matéria gyûlik össze, mint ez esetben. A már említett saját kiadású albumról származik az elsõ szám, de azért egy eltérõ verziót készítettek rá Ye:Solárék. Ez egy finom, mégis céltudatosan haladó és építkezõ technoid darab. Nekem speciel ez jön be a legkevésbé a maxiról, annak ellenére, hogy jól meg van csinálva. Az Eggsample viszont nagyon tetszik, ennek már az eredtije is elkapott, de a Sonar Kollektiv kötelékébe tartozó Eva Be remixe igazán nagyot üt. Húzós basszus, laza ska, funky orgona és Eva széttorzított éneke keveredik egy kedves kis dallá, amit szívesen hallgatnék tovább is, a maga öt percénél. Végül a Hithot-ból készült húzós tempójú Inverse Cinematics bossa remix teszi fel a pontot az i-re. Minden benne van, amitõl megõrül az ember, masszív basszus, jó kiállás, erõs dobok, kongák, csujjogatás, ezekben a németekben úgy tûnik brazil vér csurog.
Suefo

SIMON GREY – THE GALÁCTICA SUITE – 12” (PAPA)
Ûrdiszkó 2005-ben? Kicsit furán hangzik, fõleg egy olyan kiadótól, ami eddig a jazzy house és a broken beat elkötelezettje volt. Azért nem kell megijedni, nem véletlenül nyomták ki ezt a maxit. Simon Greyben van kurázsi, nem is kevés. Ez az analóg szintikkel létrehozott idõkapszula, bár származhatna 20-30 évvel korábbról is, nagyon jól mûködik, lényegében a gyönyörûen megírt dallamok, énektémák és a szép hangszínek okán. A melbourne-i Simon tulajdonképpen a Kneedeep projecten keresztül csatlakozott be az európai zenei vérkeringésbe, akikkel közösen olyan elõadóknak készített remixeket, mint a Jamiroquai, Bootsie Collins, vagy az Everything But The Girl, de turnézott billentyûsként az Incognito-val is. Ez a harmadik önálló maxija, már a másodikkal a Prophecy-vel elég nagy sikereket ért el, így figyelt fel rá a Papa Records. Az új maxi olyasmi, mintha Stevie Wonder, Herbie Hancock és a Daft Punk jammelne a nemzetközi ûrállomáson, némi pezsgõ társaságában. Szilveszterre, emelkedettebb hangulatú bulikba erõsen ajánlott lemez. Az eredetin kívül egy rövidebb rádió verziót és egy house remixet is találunk a lemezen, de ha van elég idõ, akkor érdemes az eredetit hallgatni, az az igazán elszállt.
Suefo

NATURAL SELF – I DON’T NEED THIS TROUBLE – 12” (BREAKIN BREAD)
A mostanában igen-igen aktív Alice Russell és a brightoni producer Natural Self (Keno-1) az idei legjobb Breakin Bread kiadványt rántotta össze. A címadó szám erõs, nyers dobjai, a beindult perka, a hangsúlyos fúvos betétek és Alice ellentmondást nem tûrõ, dühös éneke igazán masszív végeredményt adott, olyat amire mindenki felkapja a fejét a bulikon. Meg lehet hallgatni instrumentálba is, úgy sem egyszerû. A másik oldal egy lassabb számmal indít, ez a 2004-es kislemezen található Foundation második része és úgy, mint az, ez is furcsa szertartási zeneként is elképzelhetõ, kürtökkel, szaxival és Nyabinghi dobokkal. A Back To City valami olyasmi, mint egy klasszikus ’70-es évekbeli krimifõcím világzenével összepasszíntva, a dobos kiállás különösen szép. Az utolsó szám, valami olyan cucc megint, mint a Foundation széria, kicsit az ötvenes évek dobos-zsenijét Sandy Nelsont juttatja eszembe. Aki valami különlegeset szeretne hallgatni, tegyen egy próbát ezzel a maxival, vagy várja ki amíg megjelenik a nagylemez õsszel.
Suefo

THE NEW MASTERSOUNDS – THIS IS WHAT WE DO – LP (ONE NOTE)
A 2001-es Keb Darge által szerkesztett bemutatkozó album, a 2003-as elsõ, saját kiadójuknál megjelentett Be Yourself és az egy évvel késõbb a gitáros, Eddie Roberts szólólemezeként jegyzett, de hasonló felállásban készített Roughneck után a New Mastersounds újra itt van egy elbûvölõ nagylemezzel, ami után minden funk-fej megnyalhatja az összes ujjait, mert fogást találni rajta igen nehéz. Egyrészt úgy szól mintha a ’70-es évek legjobb kiadványai közül lenne az egyik, másrészt zeneileg is valahová azon alapvetések közé tegyük el, amikbõl a jobb hip-hop csapatok szemplingek után mazsoláznak. Virtuóz muzsikusok, igazán dögös funk-ot játszanak, úgy hogy az 2005-ben is érvényes, cseppet sem idejétmúlt. Nem szaroznak, ez tánczene, szórakoztató zene, roppant szórakoztató zene. Én csupán egy kevés éneket illesztettem volna még a tetejére, Angliában nem is lett volna nehéz találni egy jó énekesnõt, de mindegy ez az õ dolguk, a mienk meg hogy élvezzük ezt a 12 remek számot, amihez foghatót manapság talán csak a Baker Brothers tud csinálni. Zsír!
Suefo

TOLCHA – FOKUS – 12” (META POLYP)
A nemrégiben Magyarországon már másodízben fellépett berlini bootleg májsztró DJ Shir Khan nem csak a zenei hibridekkel arat sikereket, saját zenekarát, a Tolcha-t is egyre többen kedvelik világszerte. 2003 végén jelent meg elsõ lemezük, egy dupla maxi formájában, rajta néhány saját szám, plusz olyan remixerek munkái, mint a Le Hammond Inferno, vagy Ms. John Soda. Több mint egy év elteltével itt a következõ maxi, ami már az albumot hivatott beharangozni. A legszembetûnõbb változás, hogy egy csöppet sötétebb lett a hangvétel. Sötét és mocskos electro-dub-hip-hop. Az elsõ track egybõl a Fokus címû szám Al-Haca Soundsystem remixe, ami még ráadásul militáns is, ebben Ras-Tweed szövegelését hallhatjuk, aki már a Rockers HiFi-ban is nyomta. Az eredeti egy kicsit gyorsabb electro-dub, de azért elég füstös hangulatú. A remixben és az eredetiben egyaránt hallható énekes, a lengyel származású RQM sem ismeretlen már, hiszen olyan csapatok lemezein tûnik fel idõrõl-idõre, mint a The Tape, I-Wolf, vagy a Stereotyp. A lemez végén még található egy rövid dj-tool, ami nagyon jó, igazából azt nem tudom, hogy mások miért nem raknak ilyesmit a saját lemezükre kreatív helykitöltésnek. A másik oldalt indító Damage egy egyre erõsödõ baljós hangulatot árasztó, instrumentális tétel, ami után feloldozásként értékelhetõ még a Crushed Ice is, pedig ez a cím igazán magáért beszél. Lecsupaszított, hideg ritmusok, csontban rezgõ basszusok. Kellemes meglepetésként egyszercsak egy repper lány is feltûnik, õ Sasha Perera a Jahcooziból, akinek énekét jól egészíti ki RQM mélyebb tónusú vokálozása. Ja és ez ám az elsõ kiadványa, a Tolcha által igazgatott Meta Polyp kiadónak!
Suefo

SULTANS OF SWING – THE WAY YOU FEEL INSIDE – 12” (TOP10)
A Bécsbõl elszármazott barcelonai szultánok megbízhatóan jelentkeznek nagyjából három havonta egy-egy újabb maxival, ezúttal a harmadikkal. Az új szám (The Way You Feel Inside) eredeti verziója afféle elektronikus popzeneként írható le talán a legjobban. Kicsit nyolcvanas évek, sok vocoder, dobozgitár, Moog, jól kitalált, fülbemászó énektémák, hedonizmus. Aztán ennek a Campfire remixe, amit a duó Peter Hartwig nevû tagja jegyez, elég nagy meglepetést okoz. Tényleg igazi tábortûzzene, laza, egyszerû akusztikus gitáros megoldás, a háttérben meg hallatszik a tûz pattogása, némi konga kísérettel, nekem ez tetszik a legjobban a lemezrõl. A másik oldalon található Schizo mix teljesen más atmoszférájú alkotás, a duó másik felétõl, Chris Isepptõl. Ez igazi zúzós klubzene, 909-tekergetõs acid õrület, helyenként egy bluesos gitár-hajlítással, nekem ez már túl tömény. Utolsóként a Couch records üdvöskéje, Cay Taylan is elõvezet egy verziót, ami valamivel nyugodtabb tánczene, pontosabban dubbal felütött house. Én az A oldalra szavazok.
Suefo

BLAK PROPHETZ – THE 2nd COMING – CD (FJ ENTERTAINMENT)
Aki egy igazi régivágású hip-hop lemezre vágyakozik, próbálkozzon a Blak Prophetz-el és garantáltan nem fog csalódni. A nyolcvanas évek eleje óta producerkedõ Sure Shot, olyan elismert mûvészek alá tolta a beateket, mint Justin Timberlake, az Urban Species, a Cold Crush Brothers, vagy az Ultramagnetic MC’s. Utobbi kettõ a most megjelent nagylemezén törleszti a kölcsönt némi vendégszerepléssel. A Blak Prophetz ugyan 1992-ben kiadott már egy elég sikeres maxit, de Sure Shot állandó elfoglaltságai miatt nem tudott elég idõt szakítani saját zenekarára. Több mint egy évtizeddel késõbb viszont összetrombitált mindenkit a Fatt JointZ stúdióba, ami a végeredményt hallgatva nem volt egy rossz ötlet. Marie Harper a US3-bõl, Ced Gee és Grafiq az Ultamgneticból, DJ Tony Tone a Cold Crush Brothers kötelékébõl elég meggyõzõen nyomják a nagyon finom, kicsit minimál, jazzy szemplingekre és a háttérvokálok is jól ki vannak találva. A szkreccsek rendben vannak, jó helyen jókor, nincsenek eltúlozva. Szerencsére a vendégszereplõk listája nem ér véget a hírességekkel, a The Power Of The Prophetz egyszerûségével lenyûgözõ zongoraloopjára reppelõ Anai is igazán szépen osztja a rímeket. Kár szaporítani a szót, ez az egyik legjobb hip-hop lemez 2005-ben.
Suefo

V/A – ITALIAN CAFÉ – CD (PUTUMAYO)
Mit sem kíván jobban a nép egy meleg nyári estén, mint a klasszikus, romantikus olasz dalokat!? Kevés ilyen telitalálat létezik, de ez a válogatás tényleg tökéletes. Azt a hangulatot, amit különben csak filmekkel lehet megeleveníteni, most e lemez segítségével is sikerülhet elõidézni. Rögtön peregnek a római, velencei képek elõttünk, a pöttyös miniruhás lányok és a hátrazselézett hajú, olajos bõrû, nyílt tekintetû udvarlóik. Fred Buscaglione híres Juke Box-ával nyit a kompiláció, majd sorba a jobbnál jobb dalok: Un Bacio A Mezzanotte, Cannelloni, Che Cossé L’Amor. Maria Pierantoni Giua szerelmes-pattogós Petali e Mirto-ja után Giorgio Conte „altatja” a hangulatot Gné Gné címû sanzonjával. Renato Carosone Piccolissima Serenata címû mandolin slágerével elégíti ki még a rejtett vágyakat is! Érdemes megfigyelni, hogy milyen orgánumok (mint például Gianmaria Testa) kaptak lehetõséget abban az idõben, hogy boldogítsák a nagyérdemût. Ezeknek az énekeseknek a közelébe is csak ritkán kerülnek a mai „sztárok”. Danielle Silvestri korai MC tudományát is bemutatja, majd Quadro Nuevo harmonikás Tu Vuo Fa L’Americano-ját hallgathatjuk levezetésként. Zárásként Nicola Arigliano Carina címû csodás swing-dzsessz darabjába gabalyodhatunk bele. Teljesen körbejártuk a témát, van itt vokálos és instrumentális darab is, amit csak a fül megkívánhat, már csak élveznünk kell…
Gandharva

V/A – A SLICE OF PARADISE VOL. 1 – 5xCD (FUSIONOVA021)
Spanyolországban, Alicantében a tengerparton van egy klub, a neve Xiringuito, amit valahogy úgy érdemes elképzelni, mint azokat az ibizai helyeket, ahol nem csak a zenére figyelnek oda, hanem megpróbálják kihozni a maximumot a látványból, a berendezésbõl és persze a gasztronómiát sem hanyagolják. A Cafe Del Mar, vagy a Bambuddha Grove azonban a lemezkiadást sem ma kezdte, finomzenei sorozataikat elég széles körben ismerik, azok is, akik sohasem jártak még a nevezett klubokban. A Xiringuito ezt a lemaradást egy elegáns húzással tette semmissé, egyszerre öt kitûnõ mixlemezt adtak ki egy csomagban és talán nem túlzás azt mondani, hogy az év legdizájnosabb borítójában tálalva. A mindössze 1 centis vastagságú tokról, aki elõször veszi kézbe, nem gondolná, hogy ennyi mindent rejt magában. Mikor elkezdtem kihajtogatni, csak ámuldoztam, hogy még mindig tovább nyílik és minden egyes hajtásnál egy újabb lemez került elõ egy-egy félbevágott déligyümölcs képe alól. A lényeg persze nem a körítésben rejlik, hanem abban, hogy a hely a Best Kept Secret dj ügynökséggel áll szoros kapcsolatban, így a fellépõk nem véletlenül olyan arcok, mint Biggabush, Nick Matthews, Gav Smith, Enrique Domenech és Ben Mono. Az öt mixet is ebben a sorban készítették, a hangulatot folyamatosan, szép íven emelve. Biggabush egy nagyon korrekt dub mixet rakott össze, aminek külön örültem, mert a nu jazz-es dolgai nem mindig tetszenek. Itt a Rockers Hi-Fi-tól, David Waltersen keresztül a Kocani Orkestra-ig csupa jó dolgot sorakoztat fel, álomközeli állapotba ringatva a hallgatót. A második lemezt a Best Kept Secret vezetõje, Nick Matthews jegyzi, aki a nu jazz és a broken beat finomabb, kevésbé csattogós oldalát villantja fel Sidewinder, a Yam Who?, vagy éppen David Borsu segítségével. A következõt Gav Smith, a Mr Bongo / Disorient címkék diadalmenetéért felelõs supa-DJ rakta össze, ennek megfelelõen a hangulat itt éri el a karneváli szintet. Brazil ritmusok, nu jazz és house találkozása, ahol a Jazztronik, a S.U.M.O. és a Spiritual South számai dominálnak. A negyedik részt a hely rezidense Enrique Domenech jegyzi. Õ downtempoval kezdi, aztán broken beattel folytatja és végül a latinos nu jazznél lyukad ki. A szelekció szempontjából az õ lemeze tetszik a legjobban, nagyon kellemes anyag, olyan zenékkel, mint a Break Reform, Les Vouleurs, vagy a Casbah 73. Végül a Compost-os Ben Monot hallhatjuk, aki egy elég eklektikus kezdés után leginkább broken beat matériát pakolt, olyanoktól, mint az Afronaught, Amphibian, vagy a Space Clique. Az összes lemez Terry Callier remekbeszabott intrójával indul, ami egy további érv amellett, hogy ezt a rengeteg exkluzív számot tartalmazó lemezt beszerezzük. Bár még távol van az év vége, most szólok, hogy ez egy ideális tétel szeretteink karácsonyfája alá.
Suefo

V/A - KATE ROGERS VS GRAND CENTRAL – CD (GRAND CENTRAL)
A Fine címû downtempo darabbal indul ez a 2003-as Grand Central válogatás, amely annak ellenére, hogy nem friss megjelenés, megérdemel pár sort. A kompiláció tematikájában Kate Rogers a kapocs, az õ hangját hallhatjuk a kiadó különbözõ mûvészeinek zenéjével felvértezve. Az Aim Sail nevû nótájával pörög tovább a lemez, majd Rae & Christian párosa pakolja az énekesnõ alá a dallam és ütemvilágot. Ezután újabb Aim darab következik, nem is akármilyen vonós zenekarral a háttérben. Nekem a kedvencem Tony D alkotása, a monumentális kezdés és a dallamvezetés hatalmába kerít. A már említett Sail-t most Rae & Christian remixében is meghallgathatjuk és a srácok most is bizonyítanak. Ezután pont a Rae & Christian Not Just Anybody címû száma következik az At Jazz mixelésében. És ugye kihagyhatatlan, ha a Grand Central-tól van szó: Jon Kennedy is képviselteti magát a Secrets Of The World-del. Nekem ez a másik kedvencem. A befejezõ darab Aim The Girl Who Fell Through The Ice címû munkája, méghozzá Jon Kennedy újragondolt verziójában, szép lezárása a válogatásnak. A nyugis ütemeket kedvelõknek erõsen ajánlott korong, a Grand Central csalogányától.
Gandharva

BENNY SINGS – I LOVE YOU – CD/2LP (SONAR KOLLEKTIV / DOX / DEEP DIST.)
Benny Sings tavalyi sikeres Champagne People címû albuma után, most új nagylemezzel jelentkezik. Az elõzõ albumhoz képest már a felvétel módja is különbözik, míg mostani I Love You címû munkáját Amszterdamban vették fel, azt még saját stúdiójában rögzítette. A lemez a lendületes Little Donna-val startol, aminek szövegét Benny Sings oldaláról le is lehet tölteni. Erre épül a Below The Waterfall, amit Sander van der Toorn-nal együtt komponált a mûvészúr. Sings eredeti hangja akár egy egész estén át is elszórakoztatna, az a sok játék harmonikus és vicces körítést ad a zenéjének és ezért lesz csábító ez a muzsika. A New Bad, majd a So Light is hasonló szórakozást nyújt, lassan átvillan az agyamon, hogy Benny Sings talán Frank Sinatra reinkarnációja, de azért ennyire ne siessük el a pozitív kritikát. A Yours-ban csodás nõi vokál segít be, ez a duó is üt. A No More Drinks és a Follow The Light belassulós hangulata után vérpezsdítõ hatást kelt a Get There címû remekmû. Taps, zongora, bravúros gitár és a tökéletes orgánum ehhez már csak a könnyen megjegyezhetõ szöveg kell és meg is született az év egyik slágere! Make A Rainbow, ez a záródarab címe, mely kórusmûként is betudható, ill. akár karácsonyi zenebonaként:) A lemezbõl árad a (zene)szeretet és ez rátelepszik a hallgatóságra is. Nekem biztos hû társam lesz ez a korong egy jó ideig, ahogy a swing és a jazz melódiák, ill. örömzenék kedvelõinek is.
Gandharva