 2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
 2006.
JÚLIUS
2006.
JÚNIUS
2006.
MÁJUS
2006.
ÁPRILIS
2006.
MÁRCIUS
2006.
FEBRUÁR
2006.
JANUÁR
2005.
DECEMBER
2005.
NOVEMBER
2005.
OKTÓBER
2005.
SZEPTEMBER
2005.
AUGUSZTUS
2005.
JÚLIUS
2005.
JÚNIUS
2005.
MÁJUS
2005.
ÁPRILIS
2005.
MÁRCIUS
2005.
FEBRUÁR
2005.
JANUÁR
2004.
DECEMBER
2004.
NOVEMBER
2004.
OKTÓBER
2004.
SZEPTEMBER
2004.
AUGUSZTUS
2004.
JÚLIUS
2004.
JÚNIUS
2004.
MÁJUS
2004.
ÁPRILIS
2004.
MÁRCIUS
2004.
FEBRUÁR
2004.
JANUÁR
2003.
DECEMBER
2003.
NOVEMBER
2003.
OKTÓBER
2003.
SZEPTEMBER
2003.
AUGUSZTUS
2003.
JÚLIUS
2003.
JÚNIUS
2003.
MÁJUS
2003.
ÁPRILIS
2003.
MÁRCIUS
|
|
2006.
JÚLIUS
V/A
– ACTION – 10x7” / CD (VAMPISOUL)
MAX
SEDGLEY - FROM THE ROOTS TO THE SHOOTS – 2LP / CD (SUNDAY
BEST)
V/A
– FOLK OFF – 2CD (SUNDAY BEST)
AAVIKKO
– BACK FROM THE FUTHER – LP / CD (STUPIDO)
THE
HYPNOMEN – SEASONS OF THE MIND – CDS (STUPIDO)
OJOS
DE BRUJO – TECHARI – CD (PIAS)
URKUMA
– REBUILDING PANTALEONE’S TREE – CD (BASKARU)
ONE
SECOND BRIDGE - ONE SECOND BRIDGE – CD (BÜRO)
TOLCHA
– GESTALT – CD (META POLYP)
FELIX
LABAND – DARK DAYS EXIT – LP / CD (COMPOST / DEEP DISTRIBUTION)
MISS
VIOLETTA BEAUREGARDE - ODI PROFANUM VULGUS ET ARCEO – CD (TEMPORARY
RESIDENCE)
TELEDUBGNOSIS
VS. N.I.C. – 2xCD (MALICIOUS DAMAGE)
KIDGUSTO
– REGROOVES VOL. 1. – 12” (TRUE GROOVES)
MOP
MOP – THE 11th PILL – CD / LP (TAM TAM STUDIO)
MANILLA
– THE 4 PIECE EP – 7” (LO)
TRANSIT
KINGS – TOKEN EP – CD (MALICIOUS DAMAGE)
BRISA
feat ARCOIRIS – RELEASE – 12” (IRMA)
SUGAR
BEATS – TICKLED ZINC REMIXES – 12” (CALM BEAST)
V/A
– JAZZ VIBES: LOUNGE SELECTION – 2xCD (METTLE)
NONA
– THE SWEETEST TABOO – 12” (IRMA)
HARVEY
LINDO – KID GLOVES – A MODAJI LONG PLAYER – 2
LP / CD (COMPOST)
MEATY
OGRE – CARNE ASADA – 7” (BULLY)
JHELISA
– A PRIMITIVE GUIDE TO BEING THERE – CD – (INFRACOM)
MOD
X FEAT. JON KENNEDY – POLITICAL SUN – 12” (ICE
& SPICE)
SLO-MO
– THE GREAT DIVIDE – CD (CHROMIUM)
V/A – ACTION –
10x7” / CD (VAMPISOUL)
 Az
Action egy újabb nagyszerû válogatás
a Vampisoultól, hasonló kialakításban,
mint amilyen az Explosivos volt, tehát a szimpla CD anyagát
vinylen egy 10 darab kislemezt tartalmazó dobozban jelentették
meg. Tartalmilag ezúttal az SSS International 1967-tõl
1970-ig megjelent kiadványaiból mazsolázták
össze a lényeget. A kislemezeken 20, a CD-n 24 két-három
perces, jól táncolható funk-soul téma
kapott helyet. A borító kísérõszövegébõl
kiderül, hogy Shelby S. Singleton irányítása
alatt, néhány rövid esztendõ alatt 200
kislemezt adott ki a nashville-i label, ami akárhogy is nézzük
elég húzós munkatempót jelent (akár
jó, akár hulladék zenékrõl van
szó). Persze ebben a számban benne van a country termés
is, ami egy nashvilee-i cég esetében nem maradhatott
ki, a Vampisoul szerencsére ezektõl megkímélt
minket. Aki beszerzi az Actiont, egy igen jó funk-soul válogatással
lehet gazdagabb, egy Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen
label termésébõl. Néhány fontosabb
név: Sam Dees, Johnny Adams, Mickey Murray, Betty Harris…
Suefo
MAX SEDGLEY - FROM THE
ROOTS TO THE SHOOTS – 2LP / CD (SUNDAY BEST)
 Miután
megalkotta a 2004-es év gyakorlatilag legnagyobb nyári
underground slágerét, a Happy-t, Max barátunk
bizonyára megilletõdött egy kicsit, hogy most
akkor merre tovább. Az a szám olyan ügyesen van
felépítve és annyira egyedi hangulatot sikerült
hozzá kreálni, amit nagyon nehéz überelni.
Ez meg is látszik például a számtalan
remixen, amelyek nem igazán tudtak hozzátenni a mûhöz.
Mindenesetre még 2004-ben az angol Sunday Besthez igazolt,
az IRMA-tól. A Happy remix maxik már itt jelentek
meg, késõbb pedig még két szám
a Slowly és a Devil Inside is külön maxit kapott,
persze remixekkel. A Devil Inside egy jó kis krimi-funk-break,
igazi zúzás, míg a Slowly könnyed Morcheeba-szerû
downtempo-pop. Tulajdonképpen ez a három szám
alkotja az album gerincét. A többi szerzemény
sem rossz, de a hallgató bizonytalan, hogy most ez szándékolt
eklektika, vagy csak nem tudta a mûvész, hogy mit akar.
Az I’ve Been Waiting a lemez második száma például
totál kommersz electro-disco-pop, Madonna, vagy Kylie is
énekelhetné. Az ezt követõ Celebrity hasonló
cucc, viszont ez gázosabb, jobb lett volna nélküle.
A You Can szállós broken-funkja már finomabb
matéria, a Set It Free is használható. Ezeket
egy hét és fél perces nyugis szám követi,
a Deja Vu, amiben Alice Russell énekel. Összességében
jobb lett volna, ha kicsit több funk és break húzónóta
kerül az albumra, de elsõ lemeznek azért jó
ez így is.
Suefo
V/A – FOLK OFF –
2CD (SUNDAY BEST)
 Most
hogy az akusztikus hangszerek, vagy egyenesen a folkzene, vagy éppen
a folk és az electronica keveréke egyre több
zenekarnál kerül elõ idõszerû az
ilyen muzsikákat felvonultató válogatások
kiadása is. Az IRMA is jelentetett meg ilyet egy-két
éve, tavaly a Sonar Kollektiven a Jazzanova indított
egy hasonló sorozatot, most pedig a Sunday Bestet vezetõ
Rob da Bank dobott össze egy dupla kompilációt.
Az elsõ lemez a brit elõadókra fókuszál,
míg a másodikon észak-amerikai arcokat hallhatunk.
A szelekcióval nem lehet gondunk, a harminc számból
egyik sem redneck country, hanem az Erlend Oye, Sufjan Stevens,
vagy a Feist által képviselt modern (fúziós),
intelligens vonal, utóbbi kettõ szerepel is a második
diszken. Az angolok közül a Tunng electro-folkja, ami
mellesleg egy Bloc Party feldolgozás, a veterán Vashti
Bunyan csilingelése, James Yorkston & Repoter ambientbe
hajló, elbeszélõ elõadásmódja
érintett meg a leginkább, na meg a Same Actor által
elõvezetett glitch-folk. Az amerikai leosztásban itt
kevésbé progresszív dalok szerepelnek, ha szabad
ilyet mondani. Innen a Readymade FC tûnik a legátütõbbnek,
a már említett Feist vokáljával. Jack
Lewis száma (The Day Neil Young Died) is bejön, ez olyasmi,
mint a Timothy Leary lemezen a kamionos ballada és a Baby
Dee is érdekes. A borító is illik a zenéhez,
matt, mélynyomott digipack Josie da Bank által hímezve.
Suefo
AAVIKKO – BACK FROM
THE FUTHER – LP / CD (STUPIDO)
 Hát
az Aavikko nagyon a szívem csücske, így errõl
az új lemezrõl is nagyjából csak azt
tudom mondani, hogy minden háztartásban jól
jön néha egy ilyen lemez. Például akkor,
ha egy házibuli közönsége már sehogy
sem képes tovább fokozni a hangulatot, vagy egy kiadós
veszekedés után, esetleg közben, a lényeg
hogy valamiféle felfokozott idegállapotban kell hallgatni.
Ez a finn szintetizátony-trió kiválóan
klónozta a Kraftwerk, Gerson Kingsley, Dick Hyman, Georgio
Moroder, Beck és Jimi Tenor electro-pop zsenijét.
Az új lemezen minden számhoz magyarázó
szöveg tartozik, amikben például olyanokat mondanak,
hogy: „…a lágy hangzás és a középtempós
dob fülledt, erotikus hangulatot kölcsönöz…”
Felbukkan az orosz testvérzenekarból, a Messer Chups-ból,
Lydia Kavina egy kis theremin-rásegítés erejéig.
Nagyon finom! A legjobb rábeszélõ szöveg
szintén a borítón található,
miszerint, ha nem tetszik az album, vedd meg az összes példányt
és törd össze õket!
Suefo
THE HYPNOMEN – SEASONS
OF THE MIND – CDS (STUPIDO)
 Négy
szám egy duóként indult, de mára kvartetté
bõvült finn zenekartól. Kezdetnek nem rossz,
ebbõl általában valami váratlan, meglepõ
dolog szokott következni. Amit hallunk, az természetesen
most sem mutat semmiféle finn vonásokat. Instrumentális
garázs rock, nagy adag pszichedéliában végigrángatva,
másrészrõl korrekt latin-funk. Tarantino filmzeneként
is elmenne, szóval lehet rá szállni, nemkülönben
bulizni is. A legjobb talán a második szám,
az Autumn, a maga bombasztikus latinkodásával, valamint
az utána következõ Helsinki Never Sleeps a pszichedelikus
síkon. És van már több nagylemezük
is, nem ám csak ez a maxi, az egyiknek az a címe,
hogy Trip With Satan… már megyek is rá!
Suefo
OJOS DE BRUJO –
TECHARI – CD (PIAS)
 Az
1990-ben jammelési céllal alakult spanyol flamenco-rumba-punk-hop
zenekar nagyjából ugyanaz a spanyoloknak, mint a Les
Negresses Vertes, vagy a Mano Negra a franciáknak. Autentikus
elemekbõl építkezõ modern zenekar, egy
nagyszerû kapocs a régi és az új között.
Mint ilyen nem csoda, hogy gyorsan kinõtte magát és
már évek óta nemzetközi fesztiválzenekarként
járják a világot. Az új lemez nem túl
rizikós, különösebb újításoktól
mentes, de akinek eddig tetszettek azoknak ezután is fognak.
Nu flamenco, arab hatásokkal, szkreccsekkel, dühösen,
lendületesen, tele energiával. A borító
gyönyörû munka, benne az összes dalszöveggel,
mindegyikhez külön illusztrációval, az uralkodó
szín pedig az arany. A lemezhez jár egy CD-ROM is,
négy videóval és fotókkal.
Suefo
URKUMA – REBUILDING
PANTALEONE’S TREE – CD (BASKARU)
 Stefano
de Santis olasz zajmanipulátor bemutatkozó albumát
kézbe véve elõször a háromfelé
nyitható, matt papírra nyomott digipack borító
tûnik fel, amin egy szépen kidolgozott grafika látható.
Mint késõbb kiderül a borítón is
megjelenített otrantoi mozaikok összefüggésben
vannak a lemez zenei anyagával, mivel ez egy konceptalbum
a zenék elvileg egymásból következnek
és szervesen kapcsolódnak egymáshoz, akárcsak
a mozaikkockák. Persze koncepciókról beszélni
könnyebb, felfedezni már nehezebb, egy teljesen instrumentális
anyagon, ami elég minimál ahhoz, hogy bármit
bele lehessen magyarázni. Nem annyira forradalmi laptopnyúzás,
sziszegõ digitális zajok, vízcsobogás-manipuláció,
gongok, szétpitchelt húros (helyenként házilag
barkácsolt) hangszerek hangjait hallhatjuk a lemezen. Az
egész egy kicsit olyan, mint egy modern színdarab
háttérzenéje, nem véletlenül: de
Santis korábban ilyesmivel is foglalkozott. Aki elõnyben
részesíti a lassan építkezõ zajzenéket,
ezt is kipróbálhatja.
Suefo
ONE SECOND BRIDGE - ONE
SECOND BRIDGE – CD (BÜRO)
 A
bemutatkozó albumával jelentkezo duó egyik
tagja mexikóvárosi, a másik pedig buenos airesi,
tehát közösen valamiféle dél-amerikai
esszenciát képviselnek a könnyed melankolikus,
melódikus, elektronikus pop területén. Zenéjük
nyugis, nagyon ráérõs, sok akusztikus gitárral,
hegedûvel, zongorával, megakasztott hangokkal, post-rock
és field-music elemekkel. A számok rövidek, a
13 darab összesen sem éri el a negyven percet. Szerencsére
változatosak is, na nem a hangulatukban, az végig
marad a kicsit borongós, filmzeneszerû, inkább
a hangszerhasználatban, a dallamok sokféleségében
rejlik erejük. Morr és City-Centre-Offices kedvelõknek
ajánlott, nem mellesleg azért, mert a Büro is
ennek a kiadói csoportnak a tagja.
Suefo
TOLCHA – GESTALT
– CD (META POLYP)
 Azt
már a beharangozó maxik alapján át lehetett
érezni, hogy a Tolcha zenéje nem az a sétagalopp,
de teljes hatását mégiscsak egy albumnyi idõ
alatt fejti ki igazán. Amire a 73 perces zenemû végére
érünk egész biztosan különbözõ
változásokat figyelhetünk meg magunkon, ha túl
vidámak voltunk akkor ez megfordul, ha szomorkodtunk, akkor
még az is lehet hogy feldob a tudat, hogy mások még
jobban el vannak borulva. Amit itt elénk tárnak a
srácok az igazán sötét dub-os elektronika,
helyenként MC-kkel megzúzva. Underground szupergrupkodás
is van, a felvételeken a négy alapember mellett Al-Haca,
Overproof Soundsystem, Pressure Drop, The Tape és Jachoozi
tagok is közremûködnek. A maxikról már
ismert számok mellett nagyon tetszett a Corridors Of Power,
ami némi post punk hevületet mixel dubbal és
elektronikával. Ebben a számban a Neonman tagjai vendégeskednek,
a gitárosi és énekesi poszton. A Bild Zeit
kimért, digitális dubja is elég megnyerõ,
mondhatni hipnotikus anyag. A lemez végén, a Budapesten
a Tosca MC-jeként hallott Ras-T-Weed ringatja (rém)álomba
a hallgatót. Csak sötétebb dolgokra is nyitott
hallgatóságnak ajánlott matéria!
Suefo
FELIX LABAND – DARK
DAYS EXIT – LP / CD (COMPOST / DEEP DISTRIBUTION)
 Hát
ez éppenséggel nem egy új Compost kiadvány,
még tavaly augusztusban jelent meg, de valahogy csak most
jutott el hozzám. Mivel Felix Laband korábban megjelent
két nagylemeze igen kellemes emlékeket hagyott bennem,
errõl a korongról is érdemes pár szót
ejteni. A fiatalúr bár német származású,
Dál-Afrikában cseperedett fel, és azóta
is ott él. Az elõzõ két albuma az African
Dope kiadásában jelent meg, mely kiadó egyéb
termékei is ajánlott hallgatnivalók. Az azokon
megismert Laband hangzás egy teljesen zabolátlan elektronikus
zenei önmegvalósító képét
festette, ami ugyan most sem változott meg, ellenben jóval
visszafogottabbá szelídült. Ezzel párhuzamosan
tovább is mélyült. A lemez tíz elborult
számot tartalmaz az electronica legfinomabb fajtájából,
ami ugyan teljesen digitális, mégis élõ
hangszerek, akusztikus gitár, zongora, vibrafon, vonósok
kaptak benne fõszerepet. Magávalragadó, álomszerû,
szépen felépített, nyugis és remekül
megírt dalok gyûjteménye. Aki ilyenre hajt ezen
a lemezen mást sem talál, de azért külön
kiemelném ezeket a számokat: Whistling In Tongues,
Red Handed, Falling Off A Horse, Miss Teardrop. Ja és a lemezborítót,
valamint a videókat is saját kezüleg alkotta,
és azok is nagyon el vannak találva.
Suefo
MISS VIOLETTA BEAUREGARDE
- ODI PROFANUM VULGUS ET ARCEO – CD (TEMPORARY RESIDENCE)
 Jó
kis zizzenés ez a cd, 19 perc, 16 szám egy 77-es születésû
csajszi, egy 303-as szempler. A svájci születésû,
Olaszországban élõ Violetta indie-elektronikát
játszik, ha mán mondani kell rá valamit. Jó
dögös ritmusokra kever mindenféle zajt, gitárt,
néha egy-egy elvontkodást is megenged magának
és végigordítja majd az egész lemezt.
Állítása szerint nem sok köze van az electro-techno
színtérhez, nem is hallgat ilyesmit. Engem sokszor
a japán Melt Bannana-ra, Johnny Violent-re, meg a Barom One-ra
emlékeztet ez a néha punkos, túlpörgetett
muzsika. Kedvencem egy 45mp-es deathmetal-techno szám, amit
egyenesen Glenn Benton-nak dedikál a kis tündér!
Ugyebár õ volt a Deicide énekese, aki ha tiszta
gondolatai támadtak véletlenül, mán égette
is a homlokába a fordított keresztet, ráérõ
idejében meg mókusokat ütött agyon a kertjében
(errõl szól a szerzemény is). Pályáját
megkoronázandó megfogadta, a krisztusi kort elérve
kinyírja magát. Glenn Benton ma olyan 40 körül
lehet, és az összes becsületét elvesztette
elõttem!
RNR666
TELEDUBGNOSIS VS. N.I.C.
– 2xCD (MALICIOUS DAMAGE)
 Eléggé
komolyan vehetõ vállalkozásnak tûnik
ez az angol kiadó, már csak az ismertebb kiadványai
alapján is (The Orb, Killing Joke, Meat Beat Manifesto) de
az ismeretlen nevek mögött is igencsak legendás
arcok húzódnak meg, jó példa erre ezen
dupla cd-n szereplõ mindkét zenekar. A Teledubgnosis
hármasát olyan arcok segítik ki ezen a lemezen,
mint Tony Maimone a Pere Ubu-bõl, ketten a Dalek-bõl,
aztán Leigh Marble és David Sims a förtelmesen
gyönyörû Jesus Lizard-ból. Ez alapján
játszhatnak akármit Teledubék, biztos csak
jó lehet. Jó is. Jó sötét ambient-dub-metal
katyvasz a new yorki fajtából, monoton, súúúlyos,
rohadék zene. Nem véletlenül adta ki elõzõ
lemezüket a Wordsound. Aki kedveli a Techno Animal-t, az Ice-ot,
a Scorn-t vagy Bill Laswell dub-os dolgait ezt is szeretni fogja.
Szuper zene és külön öröm, hogy az elsõ
számban ténylegesen felfedezhetõ valami a Jesus
Lizard hangzásából. A második disc a
N.I.C. lemeze. Na, ez a gárda sem semmi! Itt van a Teledub-ból
egy faszi, aztán a Toasters-bõl egy autentik ska arc,
a dobos meg olyan nevekkel játszott együtt, mint Foetus,
Bill Laswell, de dobolt már a Godflash-ben, meg a Killing
Joke-ban is. Van egy arc a punk színtérrõl,
egy másik meg electronikában és rockban utazik.
Akad is minden ebben a hat számban az égvilágon.
Az elsõ engem a Korai Örömre emlékeztet
leginkább, a második is ilyen etnó szerûség,
a legvégén egy kis Spaceheads hangulattal. Van még
dubos reagge, electro-rock, elszállt post-rock, szóval
végig elég nyugis a hangulat. A cd utolsó két
száma két remix, egyik egy elég gyenge dub-os
d'n’b, a másik meg egy szintén nem túl
izgalmas keverés az egyébként igen izgalmas
dolgokat mûvelõ (Napalm Death, Godflash, Techno Animals,
Ice, Jesu, Final, Head Of David) Justin Broadrick-tól.
RNR666
KIDGUSTO – REGROOVES
VOL. 1. – 12” (TRUE GROOVES)
 Washingtoni
beatfaragónk friss maxijával a számomra kedvesebbik
oldaláról mutatkozik ismét. A cím mindent
elárul, régi jól bevált grúvokat
vesz elõ és hegeszt egymásra, így most
elmarad a keleti andalgás, és a feledhetõ downtempo
próbálkozások után visszatérünk
a gyökerekhez. Ezek jelen esetben is funk, disco, soul, reggae,
na meg ezekbõl a hiphop ugye. A rakás standard minta
– James Brown, Headhunters, Otis Redding, All the People stb.
- mellett rengeteg újat is mutat az anyag, nagyon ízlésesen
összerakott hibátlan particsomag. Az A1-es kemény
funkbreaks, jöhetne akár egy hardcore b-boy mixtéprõl
is, a vége szépen átúszik a finomabban
diszkós „Part Deux”-be. A sláger a lemezrõl
bizonyosan a „Rule That Train” lesz, Beastie Boys jamaikai
hangulatban, nagyon nyerõ! A túloldal ismét
pörgõsen indul, ugyanaz, mint az elején, csak
latinban (nem túl eredeti, de hatásos), a végén
pedig egy elegáns, hátradõlõs funky
dalt kapunk zárásként. Akik kizárólag
az elõremutatót keresik, azok jobb, ha le se veszik
a polcról, mindenki másnak érdemes rámenni!
Von Yodi
MOP MOP – THE 11th
PILL – CD / LP (TAM TAM STUDIO)
 Akinek
szívügye Gerardo Frisina és a Montefiori Cocktail
ne is olvassa ezt tovább, hanem induljon egy jobb lemezbolt
irányába, ugyanis megvan a hiányzó láncszem
az olasz elektronikus-jazz-swing-latin muzsikák két
hídfõállása között. Felesleges
is ennél többet írni, a 12 számos album
az elsõtõl az utolsó pillanatig frenetikus,
minden hang a helyén van, gyönyörû melódiák,
gazdagon adagolt vibrafon-mágia, jól táncolható
tempós témák és hátradõlõs
elegáns lounge egyaránt megtalálhatóak
rajta. A címadó számban Federico Montefiori
küldi basszusklarinéton. Aki szereti a feldolgozásokat
az most megkapja bõven: Piero Umiliani (Blues For Gassman),
Nino Rota (Amarcord… ez az egyik csúcspont), Jean Jacques
Perrey (Swan’s Splashdown), vagy Archie Shepp (A Sea Of Faces)
és még egy, de az legyen meglepetés. A stúdiómunkálatokat
Doktor Zoil intézte, úgyhogy gondolhatjátok
nem úgy szól, mint az elsõ lemezek általában.
Igazi kulturális flash, az ember szeretne ilyenkor olasz
lenni, pedig alapvetõen nem.
Suefo
MANILLA – THE 4
PIECE EP – 7” (LO)
 A
Lo Recordings hagyományaihoz illõen hagyományos
hangzású anyagokat nem adnak ki. Biztos vagyok benne,
hogy a Manilla demóanyagára elsõ hallgatás
után habzó szájjal csaptak le. Simon Goodwin
és Phil Heard duója ugyanis négy lendületes,
rövid (két és fél perces) és vidám
számban tárja elénk miképp lehet a latint,
az easyt, az elektronikát és az elvont popzenét
összekavarni modern ritmusokkal, úgy hogy abból
ne a Senor Coconut, vagy Towa Tei jöjjön ki végeredményül.
Az acid ott bugyborékol majd mindegyik bográcsukban,
a táncos Bert címû kezdõnótától,
az utolsó, nyugisabb Mr. Mannersig bezárólag.
Egy másik maxijuk már megjelent korábban a
belga R&S-nél, kíváncsian várom
a folytatást, ez a négy számos, limitált
korong most nagyon meggyõzõ volt.
Suefo
TRANSIT KINGS –
TOKEN EP – CD (MALICIOUS DAMAGE)
 Ez
nem egy teljesen új anyag, a tavalyi Big Chill fesztiválra
idõzítve jelent meg, és annak ellenére,
hogy itt semmit sem lehetett róla hallani Angliában
nagy visszhangja volt. A Transit Kings project tagjai mondjuk magukban
hordozzák a siker ígéretét. Az Orb és
a KLF két fõ alakja Alex Paterson és Jimmy
Cauty mellett két régi Orb bedolgozó, a Pink
Floyd basszerosa, Guy Pratt, valamint Dom Beken alkotják
a magot, akikhez idõnkét olyanok szállnak be,
mint Johnny Marr. A maxin hallható öt szám az
Orb kevésbé szállós, de nem kevésbé
elszállt pillanatait idézi. Technikás ritmusorgia,
szép dallamok, bevágott szövegfoszlányok,
autódudák, ciripelés, ügyes váltások,
a végén meg egy korrekt electro-glitch-pop-dal, szóval
egy új zenekar ígéretes kezdete ez. Júliusban
és augusztusban három 7”-es kislemez, augusztus
végén pedig a debütalbum is megérkezik.
Mindez a Killing Joke által muködtetett Malicious Damage
labelen, ahol korábban már egy Meat Beat Manifesto
vs The Orb album is megjelent, ami szintén nagyon izgalmas.
A kreatív megfejtõk egyik legfontosabb új találkozási
pontja ez a cég.
Suefo
BRISA feat ARCOIRIS –
RELEASE – 12” (IRMA)
 Tetsu
Shibuya korábban az Agora Rhythm név alatt már
megjelentett három maxit a King Street kiadónál
és a Sonar Kollektiven is most jön ki egy kislemeze,
de úgy érezte ideje elindítani egy új
projektet, ez lett a Brisa. A Release címre hallgató
jazzy latin-house kompozíció egyértelmûen
a korai UFO, Da Lata, Jazzanova számok nyomdokán halad.
Ebben nagy szerepe van a közremûködõknek
is, hiszen az Arcoiris két énekese, Silvia Donati
és Roberto Rossi nagyon jól hozzák a brazilos
vokáltémákat, míg az Ananda Projectbol
és a Mondo Grossoból ismert gitáros, Yukihiro
Atsumi akusztikus gitárral teszi még latinabbá
az összképet. Az eredeti verzió mellett, az Atmosguitar
néven futó remixben az övé a fõszerep,
azt hiszem a cím igencsak árulkodó. Mindkét
változat nagyon szépen kidolgozott és bódító
hatású zene. A Mind Dub remix már sokkal inkább
a táncparkettnek szóló, ötletes ritmikájú
house, amibe szerencsésen átültették az
eredeti hangulatát. Tengerparton biztosan jól mûködik,
magyar klubokban már kevésbé tudom elképzelni
sajnos. Végül egy broken beat verzió zárja
a maxit, ami szintén nem rossz. Nu jazz / broken körökben
nagy sikerekre számíthat Brisa, annyi szent.
Suefo
SUGAR BEATS – TICKLED
ZINC REMIXES – 12” (CALM BEAST)
 A
birminghami székhelyû Sugar Beats zenekar korábbi
megjelenéseirõl már beszámoltunk, most
itt van a legújabb, mindössze pár napja boltokba
került maxi. A Ticled Zinc egy szép, nyugis jazz-funk
cucc, amiben a csapat tagjai sorra bemutatják, hogy nem csak
virtuóz módon kezelik hangszereiket, és hogy
együtt van a produkció, de a hangulatokkal is ügyesen
játszanak. Az énekes, a billentyûs, a ritmusszekció,
a fúvósok, mind azt hozzák, amit lelkünk
mélyén elvárunk egy élõ dzsessz-koncerten.
A Five Corners Quintet dzsessze keveredik náluk a New Mastersounds
funkjával, ami egy megnyerõ kombináció.
A korong még két remixet tartogat számunkra.
Az elsõt, a magyar felmenõkkel is bíró,
svéd Opolopo készítette. A tempó nem
lett sokkal gyorsabb, kicsit törtté alakította
a ritmust, beledolgozott egy egész brazil hangszerparkot,
és egy pszichedelikus kiállást. Az Adders’
remix maradt broken, viszont tempóban begyorsult. Szépen
kihangsúlyozódnak a hangszeres részek, fõleg
a fúvósok, úgyhogy le a kalappal, ez megint
egy lépés elõre.
Suefo
V/A – JAZZ VIBES:
LOUNGE SELECTION – 2xCD (METTLE)
 A
Mettle Music Vibes sorozatát ismerõk, már megszokhatták,
hogy a hasonszõrû sorozatok közül ez a széria
kitûnik a minõségi szelekcióval, és
a ritka csemegék nagy számú felvonultatásával.
Ez az új rész még elég friss, júniusban
jelent meg, csak CD-n kapható, illetve egy négy számos
ízelítõ vinyl formájában. A lemez
elsõ fele a nyugisabb, tényleges lounge orientációjú
darabokat veszi sorra. Egy szép, lebegõs Monodeluxe
dal nyitja a sort, nõi énekkel és a fúvósokkal,
billentyûvel az elõtérben. Ezután a legdzsezzibb
Parov Stelar következik, amihez idáig volt szerencsém,
a Get Up On Your Feet maxiról. Anita Riegler éneke,
a billentyûk és a dobok révén ez a track
is gyorsan berögzül a kedvencek halmazába. Nigel
Hayes In The Parkja már klasszik, a Renovation Unlimited
ezúttal egy visszafogottabb zenével képviselteti
magát. Az Orgatronics a tavalyi év egyik nagy befutója,
legalábbis a Leeds-i One Note kiadó részérõl.
Nagyon jazzy és nagyon modern, az itt hallható Birds
Get Dizzy, amiben az elektronikus puttyogásnak legalább
akkora szerepe van, mint a finom jazz gitárnak és
trombitának. A beindultabb szakaszban hallhatjuk a Mettle
Music Collective-et, a válogatás összerakójának
házi zenekarát, amint jazzy house témakörben
utaztat. A Halftones egy vicces címû (Cut My Throat)
és laza jazz-funk mestermûvel manipulál, õket
Jamie Finlay követi nem sokkal, akinek lazaságért
szintén nem kell a szomszédba mennie. XXI. századi
funk, James Brown hangmintával, sõt hangmintatobzódással,
isteni ötletekkel. Leginkább az elõzõ
kettõért ajánlom ezt a válogatást,
valamint a lemez vége felé hallható Marco di
Marcoért, akinek I Take Off címû bossa himnusza,
itt Nicola Conte remixében szerepel, ami pedig csúcs
minden szempontból.
Suefo
NONA – THE SWEETEST
TABOO – 12” (IRMA)
A
Nona nem más, mint egy korrekt nu jazz produkció Japánból.
Az elektronikus kütyüket kezelõ Takashi Yamazaki
kezdetben jazz-pop zenekarok felett bábáskodott, aztán
a hangsúly a modernebb irányzatok felé kezdett
eltolódni, mint a nu jazz, a breakbeat, vagy a jazzy d’n’b.
A projekt másik fele a New York-i Julliard Schoolban végzett
gyönyörû hangú énekesnõ Miho
Tateno. Ezen a lemezen egy Sade feldolgozásnak gyûrkõztek
neki, és ügyesen oldották meg a feladatot, sikerült
teljesen mást kihozni belõle, mint amilyen az eredeti
volt (érdekes, hogy mostanában milyen sokan dolgoznak
fel Sade számokat). A maxin a már említett
nu jazzes eredeti mellett, annak instrumentális változata,
valamint a szintén IRMA-s Quiroga két remixe kapott
helyet. A remixek közül az elsõ jazzy glitch-hop
egész érdekes, bár lehetne rövidebb is.
A house remix már kevesebb meglepetést tartogat, egy
elég sematikus dobütem metronómként jelzi
a szám haladási irányát a sablonhouse
gyûjtõbe, persze azért deep…
Suefo
HARVEY LINDO – KID
GLOVES – A MODAJI LONG PLAYER – 2 LP / CD (COMPOST)
 A
Modaji néven elhíresült Dominic Jacobson, a Laws
Of Motion kiadónál két sikeres nu jazz albumot
is megjelentetett korábban. Remixelt a UFO-nak, a Kyoto Jazz
Massive-nak, Tom & Joyce-nak többek között. Miután
a cég csõdbe ment, a Super8-nél próbálkozott,
ahol három maxija jelent meg, de idõvel ez a label
is bedobta a törölközõt, hiába a zenebiznisz
manapság nem könnyû kenyér. Szerencsére
emberünk nem roppant össze, hanem 2005-ben egy harmadik
cégnél, a Planet Groove-nál kihozta a harmadik
nagylemezét, jogi okokból ezúttal Harvey Lindo
álnéven. Talán a névváltás
nem is olyan nagy gond, hiszen ez az új lemez teljesen más,
mint az elõzõek voltak, Dominic egy nagy váltással
finom jazzy hip-hop-ot kezdett gyártani, nem is akármilyet.
Ez az album tele van jó ötletekkel, tehetséges
underground MC-kbõl sincs hiány, jól szól,
satöbbi. Talán a Digable Planets világa van legközelebb
az itt hallottakhoz, fõleg a The Times-ban, ahol Kat Johnson
szövegel. Másik nagy kedvencem a Rugged Individuals,
ebben Count Bass D reppel egy irtó lazát, de meg kell
emlékeznünk a Maspyke-ról is, aminek 3 tagját
is hallhatjuk három különbözõ dalban.
Ja és a történet vége, hogy a tavalyi
albumot most a Compost megjelentette világszerte, így
mi is az õ jóvoltukból hallgathatjuk, remélhetõleg
õk nem fognak becsõdölni.
Suefo
MEATY OGRE – CARNE
ASADA – 7” (BULLY)
 Újra
felbukkant a chicagói lemezbúvár és
ismét elérte, hogy szájtátva bólogassunk
a tiszteletére. Egy sor, hasonló megjelenés
és egy album után rittyentetett egy újabb hetest,
ami tökéletesen beilleszthetõ eddigi munkásságába
stílusilag, minõségileg egyaránt. Jó
kis instrumentál downtempo muzsika hip-hop gyökerekkel,
méghozzá a legfinomabb fajtából: finom
(néha durva), keserédes, itt-ott kimondottan vidám
hangulatok fantasztikusan összegyúrva. A lemez 45-ös
viszonylatokban meglepõen zsúfolt, négy szám
is felkerült rá, de ennek csak örülhetünk,
mert egytõl-egyig nagyon ajánlatosak. A két
hosszú track inkább a hátradõlõs
ellazult élvezetnek kedvez, a rövidke, kis vázlatszerû
dolgok viszont már vadabb hiphop ütemeket diktálnak.
Õk is megérdemelnék a „full versiont”,
fõleg az A2-es 18th and Wood-nak örülnék.
Lehet, hogy át kéne állni 12”-re ?!
Von Yodi
JHELISA – A PRIMITIVE
GUIDE TO BEING THERE – CD – (INFRACOM)
 A
Mississippi vidékérõl származó
Jhelisa debütáló albumát az Infracom adta
ki. Az énekesnõ már 5 éves korától
énekelt édesapjával, aki orgonált és
zongorázott, valamint az édesanyja és a nõvére
vokálozott. Így alakult meg a családi gospel
zenekar. Az immár felnõtt Jhelisa komoly zenei tanulmányok
után, több különféle megjelenés
után most nagylemezzel jelentkezik. Az idén kiadott
bemutatkozó album a CD-n kívül egy extra DVD-vel
együtt került a boltok polcaira. A kilenc számos
lemez a soul, jazz, ethno és downtempo stílusjegyek
körébe sorolható. Relaxációra,
szaunázáshoz vagy éppen alvás elõtt
is kiválóan alkalmazható! Néhány
segítõ kezet kivéve az összes számot
- szöveggel együtt – Jhelisa komponálta.
A hölgybõl árad a zene szeretete és érezhetõ
a családi hagyományok mély nyoma is. A DVD-n
Jhelisa életét, mindennapjait kísérhetjük
figyelemmel, teletûzdelve interjúkkal és persze
zenékkel. A korong inkább a tartalomra koncentrált,
a látvány így kissé csorbát szenvedett.
Jhelisa rajongóknak igazi kuriózum lehet ez a dupla
kiadvány, az újoncoknak meg egy tartalmas áttekintõ.
Gandharva
MOD X FEAT. JON KENNEDY
– POLITICAL SUN – 12” (ICE & SPICE)
 Mod
X harmadik kislemeze nemrég jelent meg az Ice & Spice
kiadó gondozásában. Az elõzõ
két megjelenését Paul Murphy-vel (The Quest)
ill. Kid Loco-val (Picture Man) karöltve készítette,
a Political Sun címû új lemezhez, pedig Jon
Kennedy-t (Grand Central) kérte fel a remix munkálatok
elvégzéséhez. A Mod X-re jellemzõ piszkos-zajos,
de mégis dallamos broken beat köszön vissza ebben
a szerzeményben is. A több mint hat perces eredeti darabra
Jon Kennedy licitál egy vonós betéttel és
stílusosan basszussal lüktetõ break ritmusokkal.
Kiváló remix, Kennedy ért ehhez nagyon! A harmadik
darab ugyancsak Jonhoz köthetõ, ám az elõzõnél
alternatívabb, a house és a broken határmezsgyéjén
mozgó verzióról van szó. Összességében
elmondható, hogy a Political Sun méltó elõzõ
két kislemez-testvéréhez, ha kicsit borultabb
is a világnézete.
Gandharva
SLO-MO – THE GREAT
DIVIDE – CD (CHROMIUM)
 A
Slo-Mo formáció The Great Divide címû
második nagylemeze az utóbbi idõk egyik legjobb
trip-hop albuma. A csapat három tagból áll:
Brett Mckee, Ross Burden és az énekesnõ, Caitlin
Bowles. A lemez rögtön a címadó dallal indul,
ami precízen telibe találja a szívünket:
zongora, gitár, hegedû (pizzicato), kiváló
vokál és scratch, ez utóbbit DJ Para osztja!
Nincs is jobb recept! A Don’t Bring Me Down-nal tovább
csörgünk a harmonikus varázslatban, ami azzal a
csöppnyi keserûséggel párosul, ami a vokálból
is idõrõl-idõre kihallik. A Have To Have után
a Dark Heart vadítja a hangulatot egy egész szimfonikus
zenekarral! Egymás után sorakoznak hiba nélkül
a finom darabok a lemezen, így egyértelmûnek
tûnik, hogy a Slo-Mo nagylemeze rövid idõn belül
a trip-hop piac meghatározó korongja lesz (ha a marketingre
is rá tudnak gyúrni persze). Ugorjon rá minden
Portishead és Massive Attack rajongó!
Gandharva
|
