 2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006.
JÚLIUS
2006.
JÚNIUS
 2006.
MÁJUS
2006.
ÁPRILIS
2006.
MÁRCIUS
2006.
FEBRUÁR
2006.
JANUÁR
2005.
DECEMBER
2005.
NOVEMBER
2005.
OKTÓBER
2005.
SZEPTEMBER
2005.
AUGUSZTUS
2005.
JÚLIUS
2005.
JÚNIUS
2005.
MÁJUS
2005.
ÁPRILIS
2005.
MÁRCIUS
2005.
FEBRUÁR
2005.
JANUÁR
2004.
DECEMBER
2004.
NOVEMBER
2004.
OKTÓBER
2004.
SZEPTEMBER
2004.
AUGUSZTUS
2004.
JÚLIUS
2004.
JÚNIUS
2004.
MÁJUS
2004.
ÁPRILIS
2004.
MÁRCIUS
2004.
FEBRUÁR
2004.
JANUÁR
2003.
DECEMBER
2003.
NOVEMBER
2003.
OKTÓBER
2003.
SZEPTEMBER
2003.
AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. ÚNIUS
2003. MÁJUS
2003.
ÁPRILIS
2003.
MÁRCIUS
|
|
2006.
MÁJUS
MEKALEK
– THE GRITTY BOP – 12” (GLOW-IN-THE-DARK)
DIESLER
– DAY OF THE JACKAL – 7” (TRU THOUGHTS / DEEP
DISTRIBUTION)
I’M
NOT A GUN – WE THINK AS INSTRUMENTS – CD/LP (CITY-CENTRE-OFFICES)
TIED
& TICKLED TRIO – A.R.C. – CD+DVD (MORR MUSIC)
J.
J. CALE – HIGH RIDE RE-EDIT (MISCHIEF BREW)
FINCKH
– AUA DIELER – 12” (TONKIND)
GILLES
PETERSON – DIGS AMERICA – CD/LP – (UBIQUITY /
DEEP DISTRIBUTION)
US3
– SCHIZOPHONIC (ALBUM SAMPLER) – 12” (KWERK /
DEEP DISTRIBUTION)
THE
EVERYTHING TREATMENT – SOLA – 12” (BUFF INTERNATIONAL)
NATURAL
SELF – LET PEACE BE THE RULER – CD – (BREAKIN
BREAD)
TAKU
ISHIZAKI / KOICHI OZAKI – EURASIAN SUITE EP 05’ –
12” (EURASIAN SUITE)
WAHALA
PROJECT - WAHALA - 12" (51 LEX)
V/A
– THIS IS HOW WE LOUNGE 2 – CD (SUNSHINE ENTERPRISES
/ DEEP DIST.)
V/A
– ELECTRONIC RENAISSANCE – LP (ENFANT TERRIBLE)
ONE
DECK POPULAR – INNERSPACE – 10” (BLACK COUNTRY
ROUTE)
V/A
– BACK ROOM VOL. 1 – 2CD (KINKYSWEET / DEEP MUSIC)
V/A
- GET YOUR HAND OUTTA MY POCKET VOL. 2. - 12" (GYHOMP)
JON
KENNEDY – ON THE BOTH DAYS EP – 12” (GRAND CENTRAL
/ ORIENTAL SOURCE)
PAUL
ANKA / MOONDOG – DJAZZ VOL. 2. – 12” (DJAZZ)
JOHN
WAGNER COALITION – SHADES OF BROWN – LP (LICORICE SOUL)
LE
SCRATCHFUNK – THE GO OFF!! – 12” (MELTING POT)
COOKIN’
ON 3 BURNERS – CESSY ST. BREAKDOWN – 12” (KNOWFOOWL
MUSIC)
MEKALEK – THE GRITTY
BOP – 12” (GLOW-IN-THE-DARK)
 A
los angelesi Mekalek által elõvezetett Gritty Bop
az egyik leghúzósabb funk alapú hip-hop, amit
volt szerencsém hallani az utóbbi hónapokban.
Nagyon kemény, veretõs dobok, különbözõ
fúvós hangszerek és orgona adják a vastag
alapot, ami egészen biztosan alkalmas a nyugalom megzavarására.
Ez így instrumentálban is szerepel a maxin, de Percee
P emszízésével gazdagítva még
erõteljesebb. A kiállás fantasztikus, a dobritmusok
és Percee akadozva válaszolgatnak egymásnak,
aztán megy tovább a móka. A másik oldalon
hallható Love Life Money Guns, egy nyugisabb téma,
legalábbis zeneileg. Ez mondjuk jobban tetszik szöveg
nélkül, mert ahogy a címbõl könnyen
ki lehet találni nagyon megy a gangsztázás
benne. A három MC-t felsorakoztató Fedd Hill formációval
nincs gond, értik a dolgukat, szóval, aki bukik az
ilyesmire, annak tetszeni fog minden bizonnyal. A felsoroltakon
kívül még egy megamix is található
a maxin, ami a nemsoká megjelenõ album számaiba
enged bepillantást egy-egy rövid minta erejéig,
és ösztönöz a lemez mielõbbi begyûjtésére,
mert nagyon jó.
suefo
DIESLER – DAY OF
THE JACKAL – 7” (TRU THOUGHTS / DEEP DISTRIBUTION)
 Az
elsõ Diesler album sokakat meggyõzött arról,
hogy a Tru Thoughts õrzi azt a jó hagyományt,
hogy folyamatosan új, és jobbnál-jobb elõadókat
kutat fel és ad ki. Quantic színrelépésével
ugyan egy idõre megtorpant ez a folyamat, de mostanában
újra beindultak a motorok. Flevans, Alice Russell, vagy legutóbb
a The Bamboos ugyanazt a magas minõséget képviselik.
Szóval Diesler debütáló lemezének
számai, a freestyle dj-k nagy kedvenceiként rengeteg
bulin ösztönözték táncra a jónépet.
A második album, a Keepie Uppies beharangozó kislemeze,
a Sakál napja is jól mûködik buliban. A
masszív brazil szamba alap, jól társul a filmzenetémát
adagoló fúvósokkal és három percre
biztosan megõrjít mindenkit. A túloldalon található
Puppy Fat, akár lehetne Quantic Soul Orchestra szám
is. Ugyanaz a nyers, élõ hangzású, lüktetõ
kõ-funk, és bár annyira nem izgalmas, mint
az A oldal így is kitûnõen használható
funk dj-k számára.
suefo
I’M NOT A GUN –
WE THINK AS INSTRUMENTS – CD/LP (CITY-CENTRE-OFFICES)
 A
2004-es második album, az Our Lives On Wednesdays után
John Tejada és Takeshi Nishimoto duója újabb
produkcióval jelentkezett. Ennek nagyon örülhet
mindenki, akinek tetszik a befelé fordulós, nyugodt,
instrumentális, mesteri arányérzékkel
vegyített elektronikus-hangszeres zene. A sokadik meghallgatás
után, úgy érzem ez az eddigi legjobb anyaguk.
A Tejada által szolgáltatott szolid electronica nagyon
jól megalapozza a meditatív hangulatot, amit aztán
Nashimoto finom gitár, basszus és egy számban
sarod játéka emel magasabb szintre, és teszi
igazán figyelemreméltó alkotássá.
Vasárnap koradélutáni megváltozott tudatállapot
elmélyítésére, vagy magányos
utazáshoz keresve sem lehetne ennél jobbat találni.
suefo
TIED & TICKLED TRIO
– A.R.C. – CD+DVD (MORR MUSIC)
 A
német elektronikus jazz egyik kulcsfontosságú
zenekara a Lali Puna, Ms. John Soda és Notwist tagokat is
felvonultató Tied & Tickled Trio, akik ezúttal
kilenc fõre bõvülve egy élõ koncertjüket
rögzítették, bár a felvétel nem
új, még 2004-ben készült a müncheni
Registratur klubban. Az audió CD-n csak egy húsz perces
koncertfelvétel hallható, ami folyamatzeneként
értelmezhetõ, hol a dzsessz dominál és
köti össze a különbözõ elektronikus
részeket, hol fordítva, de van olyan pont is ahol
a Vágtázó Halottkémek borultabb pillanatait
idézõ kakofónia áll elõ. A DVD-n
ugyanez a koncertfelvétel szerepel több kameraállásból
rögzítve, némelyik kamera rögzített,
de van, amelyik mozog, az élességek szintén
különböznek, van ipari és éjjállátó
is köztük, így a látványvilág
elég eklektikus és jól adja vissza a zene jellegét.
Persze nem csak ennyi fért a korongra, van itt még
három videóklip, interjú, egy másik
koncertrészlet egy 1999-es fellépésrõl,
és az a.r.c. stúdió verziója is.
suefo
J. J. CALE – HIGH
RIDE RE-EDIT (MISCHIEF BREW)
 A
Mischief Brew csapat eddig re-edit kiadványai egytõl-egyig
telitalálatok voltak. Aki hallotta már a Gainsbourg,
vagy a George McCrae klasszikusokból készült
munkáikat (ez utóbbi az Original Block Party gyûjteményes
albumra is felkerült), akár belehallgatás nélkül
is ugrik a lemezeikre. Most egy J. J. Cale számból,
a Ride Me High-ból készítettek egy újabb
egy oldalas maxit. Húzós, torzított gitár,
egyszerûen, de hatásosan pulzáló, funkos
dob, némi elektronikus rásegítés és
laza ének adja a track báját. Egy baj van vele,
hogy a másik oldal üres, még jobb lenne, ha kettesével
adnák ki ezeket a jól használható re-editeket,
de mindegy így is ott van a pont.
suefo
FINCKH – AUA DIELER
– 12” (TONKIND)
 Ez
egy érdekes lemez. Keveredik benne jazz, funk, hip-hop, az
egész pedig humoros, néha elszállt elektronikus
alapokon nyugszik. A berlini producer életútját
olvasgatva megvilágosodhatunk, honnan is ez az ütõs
eklektika: jazz-trombitát tanult, idõvel azonban rabul
ejtette az electronika és addig segédkezett többek
között a Sonar Kollektiv stúdiós munkáinál,
míg végül megjelentette elsõ önálló
cuccát e maxi formájában. Zenéje saját
állítása szerint olyan zajokra épül,
melyek a mindennapi életben körülvesznek minket,
alkotás közben pedig ezeket próbálja táncra
bírni. Ez maximálisan sikerült is neki, mindkét
szám hemzseg a zörejektõl, de egy pillanatra
sem veszik el a lüktetés, a bólogatási
inger meg végképp nem. Az igazi durvaság azonban
a klarinétfutamokban keresendõ, amik az egész
korongot végigkísérik, hol egyszerû gyerekdalokra
emlékeztetve, hol pedig mókás jazz-hangulatot
árasztva. Egy igazi mutánssal van dolgunk tehát,
de megijedni most nem kell.
Von Yodi
GILLES PETERSON –
DIGS AMERICA – CD/LP – (UBIQUITY / DEEP DISTRIBUTION)
 Gilles
Peterson a londoni nu jazz színtér elsõ számú
képviselõje, és ennek köszönhetõen
talán a világ legismertebb nu jazz dj-je. Heti rendszerességû
Worldwide címû rádiómûsora a BBC
Radio1 frekvenciáján hallgatható, ahol rendre
a világ újdonságait mutatja be. Digs America
címû válogatáslemeze az Ubiquity gondozásában
jelent meg, amin a legkitûnõbb ámerikái
funk, soul és jazz nóták sorakoznak. Nekem
elsõre a Jackie Brown világa ugrott be, hiszen ott
is hasonló zenei körítésben játszódik
a film. Az elõadók között találjuk
Moses Dillardot, Bobby Colet, a soul-os Dorandot vagy a latinos
Lonnie Hewlettet is. Jon Lucien lemeze limitált 7”-es
formában látott csak napvilágot, de most az
újrakiadásnak köszönhetõen mindenki
beszerezheti. Míg Caroline Peyton sajátos folk-soul-jazz
ötvözetével, addig Ira Sullivan vonós szekcióval
megfejelt számával jelentkezik. JR Bailey –
aki Alicia Keys You Don’t Know My Name címû slágerének
eredetijét komponálta – egy laza soul nótával
operál, de meg kell említeni még a The World
Experience Orchestra-t és a 47x It’s Own Weight formációt
is. A kompiláció záródarabját
a The Ensemble Al Salaam jegyzi. Csupa ritkasággal megpakolt
lemezrõl van szó, érdemes hát rávetni
magunkat!
Gandharva
US3 – SCHIZOPHONIC
(ALBUM SAMPLER) – 12” (KWERK / DEEP DISTRIBUTION)
 Hát
a US3-t biztos mindenki szereti, aki meg nem az magára vessen.
Minden lemezükön volt néhány tuti zene,
még akkor is, ha a legtöbben az elsõért
õrültek meg. Ez a hat számos ízelítõ
maxi arról árulkodik, hogy az ötödik album
egyrészt mélyen latin, és még mélyebben
jazzy alapokra épül, valamint néhány szám
esetében visszakanyarodik a bemutatkozó lemez világához.
A nyitó Was It Love, egy remek latin-jazz-hip-hop ballada,
minõségi cucc. A Huff & Puff, a Digable Planets-t
idézõ vicces hip-hop, a Girls U Like meg az említett
visszakanyarodást példázza, olyan mintha az
elsõ lemezrõl származna, persze a megszólalás
mai, de az attitûd a régi. Csajozós partizenébõl
ez az idei legjobb. A Kick This brazil szamba bomba, tömény
dobokkal, füttyel, stb, karneváli hip-hop. A Much 2
Much húzós nu jazz, míg az utolsó a
Get Busy igazi lendületes old-school jazz, brutál bõgõvel
és dobokkal, mindkét számot jól elvarázsolja
az MC. Apropó énekesek, van két új MC,
Akil Dasan és Gaston, akikre a Nuyorican Poets Caféban
akadt rá a zenefelelõs Geoff Wilkinson, jó
fogás volt, áldassék a neve. Tûkön
ülök a nagylemezt várva. Kick This!
suefo
THE EVERYTHING TREATMENT
– SOLA – 12” (BUFF INTERNATIONAL)
 A
Buff International második megjelenése egy három
számos maxi, a skót The Everything Treatment zenekartól.
Ez az elsõ lemezük, és hallhatóan beleadtak
mindet, már az kezdõ hangok simán leszakítják
az ember fejét, de teszik ezt mégis intellektuális
módon. Valami olyasmit képzeljünk el, mintha
egy ’70-es blaxploitation lemezt összekevernénk
egy érdekesebb korai big beattel, slusszpoénként
mindezt egy zenekar játssza élõben. Stúdió-projektként
indult ez a történet, de idõközben a vendégzenészek
is nagyobb súllyal szálltak be a dalszerzésbe
és rájöttek, hogy élõben így
sokkal jobban elõ tudják adni a produkciót.
A Sola címû szám már teljesen más
világ, a Gotan Project-et idézõ, szomorú
latin-downtempo, egy venezuelai énekesnõvel, nekem
ez az abszolút kedvencem a korongról. A másik
oldalon ugyanez a dal már house verzióban hallható,
ami szintén jól sikerült. Elkövetõje
a manchesteri Square One, a Freerange Records berkeibõl.
Kicsit minimál, kicsit broken, a vokáltémát
is szépen ültette át. A Buff elõzõ
megjelenése is rendben volt, szóval itt egy újabb
kiadó és egy izgalmas zenekar, amire érdemes
odafigyelni.
suefo
NATURAL SELF – LET
PEACE BE THE RULER – CD – (BREAKIN BREAD)
 A
február elején megjelent debütáló
Natural Self album a kõkemény hip hop és funk
kiadványokról híres Breakin Bread kiadónál
jött ki. A Let Peace Be The Ruler a dirtybeat & funk kategóriába
sorolható, méghozzá a legmagasabb szinten.
A bevezetõ Solomon címû szám már
beizzítja a hangulatot tökös dobfutamával
és bemelegíti fúvós hangszereit is.
A korábban kislemezen már kijött I Don’t
Need This Trouble egy kiváló – Quantic Soul
Orchestra szerû – vokális funk nóta Alice
Russel mindent elsöprõ hangjával. A The Sound
címû track érzésem szerint az album slágere:
a fúvósok viszik a dallamot, ám a refrének
közben beszáll még jópár trombita
és megkeverik rendesen a fovonalat, majd újra eloszlik
a köd. Mindez valami ultrabrutál dobfelállással!
A The Calling alatt break ütemek szaladgálnak, majd
visszavéve a tempóból a Foundation következik.
A gitár alapú Meditation, a Sond Bird és a
To The Sun is mind szuperül mûködik. A Soul Connection
légió-indulóként is simán elmenne,
majd a The Love Theme zárja az albumot. Tökös funk
+ ütõs beat, mi kell még?
Gandharva
TAKU ISHIZAKI / KOICHI
OZAKI – EURASIAN SUITE EP 05’ – 12” (EURASIAN
SUITE)
 A
japánok lemezek mindig adnak valami különleges,
plusz élményt, vagy a hangzás, vagy a szerkezet,
vagy egyszerûen a hangulat segítségével
simán rabul ejtik a fehér embert. Így van ez
az Eurasian Suite ötödik maxijával is (persze az
elõzõ négyet is szétjátszották
a vezetõ nu jazz dj-k). Taku Ishizaki itt debütál
két számmal. Az elsõ (The Story Of Annabelle),
szép zongorás broken beat, amiben éppen ez
utóbbi zavar némileg. Tört ütemek nélkül
sokkal jobban tetszene ez a dal. A Tokyo Nocturne-ben sem egyszerûek
a dobok, de ott legalább valami igazán érdekes
megoldást talált ki, bevisszhangosította a
dobokat, amik így egymásra csúsznak, úgy
hogy még éppen nem fordulnak káoszba, alattuk
meg szépen megy a saját útján a zongorás,
filmzenei jellegû dallam. Sokszor hallgatva sem lehet ráunni.
Koichi Ozaki már korábban is figyelemreméltó
számokkal jelentkezett, és ez a két új
szerzemény is nagyon szépen kidolgozott anyag. Az
In Daylight, broken-beat és nu jazz, fuvolával, nõi
szövegfoszlányokkal bûvöl, mondjuk nekem
inkább a hajnali órák jutnak az eszembe róla,
mint a napvilág, de ez mindegy. A végére maradt
a kedvencem, a Pale Moonlight, egy gyönyörûséges
downtempo, röfögõ basszussal, érdekes ritmussal,
egzotikus keleti hangszerekkel, jazzy zongorával és
kábító kórussal. Már ezért
az egy számért érdemes rástartolni.
suefo
WAHALA PROJECT - WAHALA
- 12" (51 LEX)
 Ki
más is vihetné tovább az afro-beat zászlaját,
ha nem Fela Kuti ex-zenésztársai? A Wahala Project
pont errõl szól. Dele Sosimi billentyûs és
Lekan Babalola perkás, a mester régi harcostársai
hozzák a jól ismert ízeket és a garanciát
a minõségre. Társaik Af3ka és Femi Elias
is hozzáteszik tehetségüket és a Wahala
címû végeredményre Fela is simán
büszke lenne. Bár nem olyan hosszú ez a szám,
mint amilyen lehetne, mindössze hét perc, azért
nem kell aggódni, a ritmika, a fúvósok és
az ének is nagyon rendben van. A másik oldalon ugyanez
instrumentálban. Annyi biztos, a nuphonicos Fela remixek
óta nem hallottam ilyen jó, mai afro-beat muzsikát,
mint ez.
suefo
V/A – THIS IS HOW
WE LOUNGE 2 – CD (SUNSHINE ENTERPRISES / DEEP DISTRIBUTION)
 A
bécsi Sunshine Enterprises címke This Is How We Lounge
címû remix-válogatás lemezének
második részéhez érkezett. A címbõl
egyértelmûnek tûnik, hogy lounge témában
válogatódott ki ez a 13 szám, ami most felfért
a lemezre, de azért becsúszott egy-két stílusában
eltérõ dolgozat is. Az elõadók sora:
Madrid de los Austiras, Nigel Hayes, R. Dorfmeister, Parov Stelar,
Bellcrash, Flaer, Champion Soul, Afropsychopathz és Robb
Scott. A stílusok a downtempo, nu jazz, broken beat és
house köré terelhetõk. A remixeket Yam Who?,
Circus, HippiE, Shanti Roots, Raul Irie, Restless Soul, Frankie
Valentine, Domu, Karuan és Blackbeard, valamint az eredeti
elõadók is (újra)alkották: Madrid de
los Austiras és Parov Stelar személyében, tehát
a lista illusztris, ennek megfelelõen több tuti darab
is hallható. A legjobban talán a Parov Stelar, Flaer
és Bellcrash cuccai sikerültek, ami bizakodással
tölti el a hallgatót a jövõre nézve,
hiszen ezen elõadók a kiadó új ászai.
Kellemes nyári kikapcsolódásnak tökéletesen
üdítõ hatású válogatás.
Gandharva
V/A – ELECTRONIC
RENAISSANCE – LP (ENFANT TERRIBLE)
 12
számos, 500 példányban limitált minõségi
bakelit a new wave / electro legjobb hagyományait továbbvivõ
mai zenekarokkal, producerekkel. Egybõl kezdésnek
ott van Porn.Darsteller a legendás francia Invasion Planéte
label vezetõje, akinek L’Ingéniue címû
száma azonnal és észrevétlenül
hangulatba is hozza a gyanútlan hallgatót. Teljes
és gyönyörû pszichedélia. Az õt
követõ Jeunesse Fantome már pörgõsebb
ütemszámra nyomja furcsa francia-lengyel keveréknyelven.
A Wermut is nagyon súlyos ’80-as évek trip,
egy férfi és egy nõi énekes válaszolgat
egymásnak, a nyelv német, a dallamok banálisak,
a hangulat dekadens és szexi. A Solitarien Effekten nem viccel,
punkos lendülettel és erõsen eltorzított
énekkel nyomják, errõl nem tudnám megmondani,
hogy nem 1981-ben egy berlini foglaltházban keletkezett,
mindenesetre ütõs. Minden szám 3-4 perces a válogatáson,
de az After The Snow beérte két perccel is. Sötét
mint állat, egy kicsit nagyon Joy Division ének és
zene egyaránt, de nem baj. Az Echo Westtel zárul az
elsõ oldal, ami torzított gitárokkal és
a háttérbõl beszûrõdõ ének-
és szövegfoszlányokkal sújt. A Konform
annyira nem kapott el, a The Soft Rider viszont annál inkább,
ahogy a pajkos énekesnõ belekuncog az indusztriál
környezetbe. Az It & My Computer újra egy megnyerõ,
francia érdekeltségû szinti-popper produkció.
A La Comtesse Morte sötéten poroszkáló,
kéjgyilkos-zene. A végére maradt a Black Spider
Clan és a Kompleta. Elõbbi felejthetõ, utóbbi
viszont nagyon is meleg. A lemez egy 14 oldalas booklettel is meg
van támogatva, hogy legyen némi háttéranyag
az elõadókról, szóval akit érdekel
a téma, az nehogy kihagyja!
suefo
ONE DECK POPULAR –
INNERSPACE – 10” (BLACK COUNTRY ROUTE)
 A
Black Country Route kiadó hatodik megjelenése egy
kellemes kis basszusalapú muzsikával ellátott
10”-es korong Angliából. A B oldallal kezdjük
a hallgatást, mert ott van a címadó eredeti
verziója. Az Innerspace egy elszállós, lassú
dub, sok zongorával, széllel és békabrekegés
visszhanggal, hajnali csemegének kiváló. De
ugorjunk, az oldal második száma a Temptations, szerintem
azért izgalmasabb cucc. Furcsa downtempo-dub, zajokkal és
visszhangosított szintidallamokkal, el lehet rá bólogatni
egy darabig. A másik oldalon az Innerspace 7 és fél
perces Umblu remixe terül el, rendesen összerakott dub-house,
ami némiképp a Superdiscount legjobb korszakát
idézi. Összességében több különbözõ
helyzetben is használható lemez, amirõl valószínûleg
az Umblu remix fog a legtöbbet forogni.
suefo
V/A – BACK ROOM
VOL. 1 – 2CD (KINKYSWEET / DEEP MUSIC)
 A
los angelesi Kinkysweet kiadó válogatásai mindig
kellemes élményt nyújtanak. Egyrészt
a remek szelekció, másrészt a stílusos
tálalás, ami magában foglalja a szép
és informatív borítót, teszik ezeket
a lemezeket hiánypótlóvá. Az új
sorozat, a Back Room címe a bulik kisebb termére utal,
ami nem egyértelmûen, de nagyjából chill
out szobaként értelmezhetõ, olyan hely, ahol
nem kifejezetten a lábaknak, inkább a fejeknek szól
az igényes (háttér)zene. Az elsõ részt
a manchasteri Mettle Music fõnöke, Nic Conef válogatta
és mixelte össze. Ennek megfelelõen fõleg
deep-house, jazzy-disco és nu jazz alkotóelemekbõl
felépülõ lemezzel van dolgunk. A két korong
közûl az elsõn több King Britt témát
is találunk, egy saját (Love Is The Answer), valamint
az H-Foundation és Chriss Brann részére készített
két remix formájában. Ami még érdekes
lehet: The Rurals, Pascal Rioux, Domu, Monodeluxe, a végére
pedig becsúszott még egy ritka Larry Levan remix is
a Class Actiontõl. Nyugodt délutánokra, hosszú
hétvégékre, afterezésre kiváló
összeállítás.
suefo
V/A – GET YOUR HAND
OUTTA MY POCKET VOL. 2. – 12” (GYHOMP)
 A
floridai Organik Recordings a hip-hop, a dub és az elektronika
vegyítésében utazik saját kiadványait
tekintve, de nincs ez másképp ezen a korongon sem.
A kiadó csapata fõzte ki ugyanis ezt a jó kis
bootleg-masszát is, méghozzá nagyon ínycsiklandó
hozzávalókból. Mr. Bambu - õ hatott
rám a lemezrõl a legmeggyõzõbben egyébként
- indít egy kifogástalan midtempo trackkel a Gangstarr-tól
Isaac Hayes-ig mintázgatva, aztán következik
két punnyadtabb akció Magus Maduro és Wes Jones
elõadásában. A túloldalt ismét
Bambu kezdi egy nagyon-nagyon jó funk-break alkotással,
jól bevált cut’n’paste, de roppant kreatív
módon kivitelezve. Minden bizonnyal érdemes lesz odafigyelni
közelgõ nagylemezére is. A folytatás ismét
nyugodalmat hoz, populárisabb hip-hop dolgok fülbemászó
vokállal, de az alapok itt is minden esetben nagyon rendben
vannak. A teljesség kedvéért: van még
két dj toolz õrültség is a waxon, tehát
mindenki megtalálja rajta a kedvére valót.
Listára vele!
Von Yodi
JON KENNEDY – ON
THE BOTH DAYS EP – 12” (GRAND CENTRAL / ORIENTAL SOURCE)
 Egy
bemutatkozó album a Tru-Thoughts-nál erõs kezdés,
két újabb a Grand Central-nál határozott
megerõsítés. Végül a köztes
lyukak betömésére remixek tömkelege és
a különbözõ alteregók - KRS Jon, 777
– alatt készített számok minden kételyt
eloszlatnak, Jon Kennedy személyében egy kivételes
és kivételesen aktív mûvésszel
van dolgunk, aki ha éppen nem zenét fabrikál,
akkor cikkeket ír, gördeszkázik, ésatöbbi,
áprilisban pedig arról is megbizonyosodhattunk, hogy
dj-nek sem utolsó. Az On The Both Days EP-n található
négy szám, már a következõ nagylemezt
vetíti elõre. A Something Like This súlyos
sötét basszusaival, egy kis savas bugyogással
a szintibõl, a Jonra jellemzõ erõs és
ötletes dobokkal és a furcsa kontrasztot teremtõ
fuvolával igazán egyénire sikerült. Tánctérre
és otthoni hallgatásra is rendben van. A Pushin It
hasonló dobokkal, valamint szitárral operál,
míg a The Nerve Centre egy gitár központú
downtempo gyönyörûség. A végére
jutott még egy pörgosebb remix a Something Like Thisbõl,
ezt a Catskills-es Aldo Vanucci készítette. Négy
percnyi felhõtlen szórakozás, élõ
basszus, zúzós dobok, funk-break madness. Négy
szám, négy különbözõ ok a lemez
beszerzésére.
suefo
PAUL ANKA / MOONDOG –
DJAZZ VOL. 2. – 12” (DJAZZ)
 Paul
Anka, a 65 éves egykori tinisztár-énekes több
évtizednyi munkát követõ csend után
visszatért egy nem mindennapi albummal. A címe „Rock
Swings”, elég beszédes, tulajdonképpen
mindent el is árul: Anka swingesített rock-klasszikusokat
énekel rajta többek között a Van Halentõl
vagy a The Cure-tól. Ezen a maxin a legsikeresebb és
legismertebb átiratok kaptak helyet, mint a „Wonderwall”
(Wonder Why) az Oasis-tól, a „Smells Like Teen Spirits”
a Nirvana-tól, valamint Jacko „The Way You Make Me
Feel”-je. Az énekes profin hozza a feladatot, nem is
csoda, hiszen gyerekkora óta vérében van ez
a hangzás, már tizenhárom évesen nightclubokban
dalolászott. (na nem kell mindjárt rosszra gondolni,
a fellépések után rögvest betuszkolták
az öltözõbe, hogy ne lássa a topless csajokat).
Zárásként egy különlegesség
is rákerült a lemezre, a „Big Birds” annak
a ritka Moondog számnak egy remixe J.A.C.K. tolmácsolásában,
amelyet Mr. Scruff is felhasznált a „Get a Move On”-hoz.
Von Yodi
JOHN WAGNER COALITION
– SHADES OF BROWN – LP (LICORICE SOUL)
 Az
album eredetileg 1976-ban jelent meg és mára már
ritkaságnak számít, komoly pénzekért
cserél gazdát egy-egy eredeti példánya.
Az angol Licorice Soul jóvoltából azonban most
újra hozzá lehet jutni, aminek azt hiszem, sokan nagyon
örülünk. A koncepció elég egyértelmû:
ahogyan a borítón is szerepel, James Brown legnagyobb
slágereit John Wagner és zenekara adja elõ.
Wagner sokszor dolgozott stúdiózenészként
a keresztapa szomszédságában, és ahogy
akkoriban - na és persze még ma is - kb. mindenkire,
õrá is nagy hatással volt a mester munkássága.
Össze is szedett két másik bandájából
20 embert, gondolom õk láthatók a borítón,
és különösebb erõlködés
nélkül felvették az anyagot. Olyan dalok kerültek
a lemezre, mint a „Sex Machine”, az „It’s
a Man’s World”, az „Ain’t it Funky”
vagy a „Cold Sweat”, hogy tényleg csak a legismertebbeket
említsem. Nem egyszerû utánjátszásról
van szó, sok kis kreatív részlettel gazdagították
az alapanyagot, így a hangzásvilág merõben
különbözik a jól ismert JB-sound-tól,
de megmaradt kíméletlen funknak, annak minden energiájával,
táncra ingerlõ lüktetésével. Rajongóknak/fankereknek
alap, amúgy pedig nagyon zsír!!
Von Yodi
LE SCRATCHFUNK –
THE GO OFF!! – 12” (MELTING POT)
 A
kölni szupercég legfrissebb dobása túl
sok újat nem mutat a kiadó eddigi megjelenéseihez
képest, de hibátlanul hozza az MPM erényeket:
hip és funk ahogyan a csövön kifér. A lemez
különlegessége, hogy szinte kizárólag
régi, fõleg kelet – európai ritkaságokból
elcsent mintákra épül. A német duó
egyik fele a volt NDK-ból való ugyanis, sõt
egy darabig Prágában is élt, szóval
volt alkalma csekkolni a legendás keleti jazz-dolgokat. A
vagdalkozás ezúttal is remekül sikeredett tehát,
ennek megfelelõen az elsõ darab igazi partirobbantó
instrumentál fankbreak, ahogyan Dj Format is csinálja.
A jó hangulat garantálva, ahogy a bé oldalon
is, de immár kicsivel nyugodtabb tempóban. A „From
Scratch” egy bólogatnivaló downtempo vágat,
minden rendben van vele is. A teljes verziókon kívül
megtalálható pluszban mindkét szám „drumstrumentálja”,
ami nagyon szép, de én ezek helyett inkább
egy harmadik mókát raktam volna a korongra..:)
Von Yodi
COOKIN’ ON 3 BURNERS
– CESSY ST. BREAKDOWN – 12” (KNOWFOOWL MUSIC)
 Egy
ausztrál bandáról van szó, a három
srác Melbourne-bõl tört be a kortárs funk-életbe.
Már jelent meg tavaly egy kislemezük a Freestyle-nál
amirõl én tudok, a zenekar az ott már sikerrel
bemutatott Hammond-központú funk vonalat viszi tovább
ezen a lemezen is, méghozzá a jó kis pattogós
fajtából. A címadó nótával
indul a korong az eddig leírtak szerint, kellemes, mókás,
de annyira nem vág földhöz. A következõ
szám, ami ez elsõnek egy átirata, sokkal izgalmasabb.
Nyomokban tartalmazza csak az eredeti elemeket, átvariálták
cserébe a fõtémát, megbolondították
némi szintivel, visszavettek orgonából, gitárból
nagyot javítva így az összképen. A túloldal
egész más világ, súlyos funkbreak Rephrase
jóvoltából. Ez is az originál egy remixe,
de ezt már egyértelmûen a táncparkettre
szánták, meg is állja majd a helyét
minden bizonnyal. A lemez már bizonyított, jelenleg
harmadik utánnyomását éli, kíváncsian
várom a még idénre ígért nagylemezt.
Von Yodi
|
