2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

2006. MÁRCIUS

  BARBARA MORGENSTERN – THE GRASS IS ALWAYS GREENER – CD/LP (MONIKA)
  GHOST – SELDOM SEEN OFTEN HEARD – CD/LP (BREAKIN BREAD)
  PANNONIA ALLSTARS SKA ORCHESTRA – BUDAPEST SKA MOOD – CD (MEGALITH)
  SOUL SURVIVORS – WHEN THE WHISTLE BLOWS ANYTHING... – CD/LP (VAMPISOUL)
  THE NEW SWING SEXTET – MONKEY SEE, MONKEY DOO – CD/LP (VAMPISOUL)
  A–KO – CHICAGO - 12” (MELTING POT)
  MODERN INSTITUTE – EXCELLENT SUMMER – CD/LP (EXPANDING)
  MILLER + FIAM – MODERN ROMANCE – CD/LP (EXPANDING)
  !DELA DAP – DELA PAJI – CDS / 12” (CHAT CHAPEAU)
  INTERNATIONAL PEOPLES GANG – ACTION PAINTING – CD (EM:T)
  RED ASTAIRE – MAMBO EL KINGSTON – 12” (GAMM)
  CHEB I SABBAH – LA KAHENA – CD (SIX DEGREES)
  BOMBAY DUB ORCHESTRA – 2CD (SIX DEGREES)
  THE BOY LEAST LIKELY TOO – THE BEST PARTY EVER – CD (TOO YOUNG TO DIE)
  URSULA 1000 – BOOM – 12” (ESL MUSIC)
  V/A – BOUTIQUE CHIC:: CHEZ LE COIFFEUR – 12” (STEREO FICTION)
  DUBLEX INC. – BIENVENIDO EP – 12” (PULVER / DEEP DISTRIBUTION)
  PANACEA – THINKING BACK LOOKING FORWARD EP – 12” (GITD)
  LAL – WARM BELLY, HIGH POWER (PUBLIC TRANSIT)
  SKALPEL – KONFUSION – LP/CD (NINJA TUNE / NEON MUSIC)
  SANDBOY – ECHOES – CD (HINTERLAND / DEEP DISTRIBUTION)
  ENT – FUCK WORK – CD (BASKARU)
  PAUL MURPHY – SEVEN SAMURAI / BUDAPEST CHACHACHA – 12” (AFRO ART)
  KAOPHONIC TRIBU – ÉLISO DÉLI – CD (ACTIVE ENTERTAINMENT)

BARBARA MORGENSTERN – THE GRASS IS ALWAYS GREENER – CD/LP (MONIKA)
Barbara Morgenstern 1996 óta adja ki szólólemezeit, valamint közremûködõkkel közös projektjeit. Robert Lippok talán a legjelentõsebb munkatársa, legutóbbi albumát, a 2005-ös Tesrit is vele készítette. A mostani, április végén megjelenõ nagylemez ihletõje a 2003-ból, 2004-be átnyúlóan lenyomott monstre világturné volt. Ezt a körutat a Goethe Institut szponzorálta, aminek során hõsnõnk, Budapest kivételével közel, s távol (értsd Bangkoktól Los Angelesig) szinte mindenhol megfordult Maximillian Hecker társaságában, egy-egy koncert erejéig, ki tudja itt miért nem, valahogy kimaradt. A lemez címe arra utal, hogy ha az ember elutazik, általában jobbnak, érdekesebbnek látja még a hétköznapi dolgokat is az új helyen. Nos, Barbarának most megfelelõ alkalma nyílt a kérdés alapos kivizsgálására, valamint inspirációgyûjtésre. A lemez tartalma ezúttal is meleg, melankolikus, elektronikus popzene, bár most a zongora valamivel többet szerepel. Az Initials B.M.-ben még a korai Nobukazu Takemura világa is felsejlik. A második szám (The Operator) egy kicsit erõsebb, electro-pop-os hangvételû munka, benne van a sláger lehetõsége, nem véletlenül ez lett a lemez elsõ maxija. 7”-es korongon jelent meg a másik felén zongorás verzióval. Érdemes meghallgatni ezt a lemezt, tényleg van benne valami, egy világkörüli út sokszínûségének lenyomatából. És a show megy tovább, ezúttal Lengyelország, Svájc, Belgium, Ausztria és Németország van soron.
Suefo

GHOST – SELDOM SEEN OFTEN HEARD – CD/LP (BREAKIN BREAD)
Na, itt van egy angol hip-hop elõadó, akinek debütáló nagylemezére már sokan, régóta vártunk, hiszen az albumot megelõzõ három maxival igen magasra tette a lécet emberünk. Csalódnunk ezúttal sem kell, a szikár, csattogó dobok masszív alapot biztosítanak, amire a szépen kidolgozott billentyûfutamok, minták és szkreccsek a legnagyobb természetességgel helyezkednek el. MC hiány sem jellemzi a korongot, Kashmere, Verb T és Asavoir egymásnak adják a mikrofont. Õk már ismerõsek lehetnek a korábbi megjelenésekrõl, de néhány új arc is szóhoz jut, úgymint: Lowkey, Dubbledge, Mudmout és Finale. Ja és Devorah-t se felejtsük ki, aki nõi MC-ként az egyik legjobb számot, a Talk To Me-t kapta. Helyenként a funk, máshol a dzsesszes minták dominálnak, de a hangzás végig egységes Ghost stúdiópraktikáinak köszönhetõen. A Breakin Bread mûvészei sorra érnek be, így a zseniális maxik után elérkezett a tuti albumok ideje. Biztosra menés…
Suefo

PANNONIA ALLSTARS SKA ORCHESTRA – BUDAPEST SKA MOOD – CD (MEGALITH)
A nagyszerû PASO, a magyar ska színtér legfontosabb, formáló csapata és igazi büszkesége. Nem múlik el hét anélkül, hogy valahol ne játszanának az országban, néha külföldön, emellett a mûfaj nemzetközi sztárjaiból már jónéhányat megismertettek a hazai közönséggel, rádiómusoruk is hetente jelentkezik. Amilyen aktív a zenekar állandó tevékenységeit nézve, annyira hiányzott már egy lemez a képbõl és a boltok polcairól. Bár még 2003-ban kiadtak egy demót, tavaly pedig egy koncertlemezt, az igazi PASO hosszanjátszó egészen idáig váratott magára. Nos, úgy tûnik megérte várni. A 74 percbe 16 számot sikerült belezsúfolniuk, amin megtalálhatóak a demón és koncertlemezen már szereplõ slágerek (Police Helicopter, Hello Gagarin, All Night Long, Rudie’s Got a Soul), de emellett egy csomó más is. A Where Can I Go? nyugis reggaejében King Django szerepel, a Mek It a Date-ben, pedig a visszajáró vendégnek számító Dr. Ring Ding. A többi szám nagy része már ismerõs lehet a koncertekrõl, bár van amelyik kissé más verzióban lett rögzítve, például a Lakótelep itt szépen poroszkál, míg élõben inkább zúzott, de zárószámként teljesen jól funkcionál a lemezen. Egyébként nagyon színesre sikeredett az anyag, ska, reggae, dub, jazz, mindenbõl van bõven. A keverést Erik Sumo intézte, ami szintén nem vált az anyag kárára, akárcsak a borító finom vicce az Andrássy úttal. Azt hiszem, gratulálhatunk a srácoknak ezért a munkáért, és persze a new yorki Megalith Recordsnak is a szerencsés választásért.
Suefo

SOUL SURVIVORS – WHEN THE WHISTLE BLOWS ANYTHING... – CD/LP (VAMPISOUL)
A legtöbb zenekar esetében még a tagok sem tudják meghatározni, hogy mikortól számítanak egy csapatnak, ezzel szemben a Soul Survivors a pontos dátumot is tudja. 1966. március 19.-én jöttek össze a tagok egy szerencsés kimenetelû közúti baleset folytán. Az egyik autóban egy énekegyüttes utazott, akik már régóta keresték a megfelelõ ritmusszekciót, azt már ki lehet találni, hogy a másik kocsiban milyen zenészek ültek. Ez a furcsa karambol hívta életre a Soul Survivorst, ezt a kirobbanóan energikus soult produkáló bandát. Most az 1969-es, elsõ albumukat adták ki újra néhány kislemezzel megtoldva. Húzós gitárok, masszív dobok, zongora, vonósok, egy James Brownt idézõ énekhang és helyenként a korai Rolling Stonesra emlékeztetõ hangzás teszi emlékezetessé ezt a korongot, a beindultabb, nyers soult kedvelõk számára.
Suefo

THE NEW SWING SEXTET – MONKEY SEE, MONKEY DOO – CD/LP (VAMPISOUL)
Akinek Cal Tjader, vagy Tito Puente muzsikája közel áll a szívéhez, annak érdemes beszerezni a New Swing Sextet most megjelent gyûjteményes korongját. A hatvanas évek végének egyik legjobb latin-swing zenekarától 22 darab, örökérvényû, könnyed, tánczenei nyalánkságot válogattak össze Vampisoul-ék. A húzós basszusra épülõ, zongorával gazdagon díszített, pörgõs címadótól, a Vente Pa’ya vibrafonos, kongás latin fiesztáján át, a korszak nagy slágereinek, a Belindának, vagy a My Favorite Thingsnek sajátos feldolgozásáig terjedõen sok mindent hallhatunk. Az emelkedett hangulatról a hat zenészen kívül, egy három tagú kórus bájos hölgycsokra is gondoskodott. Annak idején nagyon bírták õket egész New Yorkban, Bronxtól a gazdag kertvárosokig, és az sem kétséges hogy a mai partiközönség is szeretni fogja a zenéjüket. A Vampisoul megint jól beletrafált!
Suefo

A–KO – CHICAGO - 12” (MELTING POT)
A kölni székhelyû Melting Pot Music egyre jobban betalál nálam a dolgaival. Utolsó maxijukat a kiadó egyik legizgalmasabb mûvésze, a 18 éves A-ko követte el. Neki ez már a második önálló munkája, ami kijött az MPM-nél, kb. egy éve jelent meg elsõ kis hetese, sokan fel is figyeltek a srácra, aki amúgy az iowai nagy semmi közepén éldegél egy városka közelében a szüleivel és mindössze egy kezdetleges internetkapcsolat köti össze a (zenei) világgal. A labelfõnök Olskie a Soulstrut.com-on figyelt fel a fiúra és hát lehet mondani, eléggé belenyúlt a jóba, a „Chicago” minden tekintetben túlszárnyalja a debütáló kislemezt, pedig azért az is megjárja. A címadó szám egy jó kis parti hip-funk egyveleg, csupa zsír mintából szabva tökéletes egységgé, buliban is jól mûködhet. A „Fire” nyugisabb, hátradõlõs, de még inkább szájtátós darab. Kicsit elszállt, de mégis grúvi, nagyon komoly orgonafutammal a közepén. Szédületesen épül fel, aztán a végén még a fúvósok is rátesznek öt lapáttal… Igazi élmény. A túloldalon, a kislemezen már megjelent mindkét dalt megtaláljuk, igaz kicsit megmunkálva. A „Soul 69” mintái megtisztultak, eltûnt a szám bájához tartozó, bár néha zavaró recsegés, így sokkal jobban szól. Zárásként pedig a kiadó elsõ remixét hallhatjuk, a nagyszerû Devil McDoom jóvoltából. Az „Untitled” is meggyõzõbb ebben a formában, maradt a szolid melankólia, de sokkal ötletesebb ez a verzió. A hátborzongató kiállás után berobbanó, a háttérben játszadozó oboaszerûség, aztán az a funky break a semmibõl, az egész lemezen végigtrappoló súlyos dobokról nem is beszélve, hát, fincsi nagyon. A végén szerintem már kicsit túlzott a gyászhangulat, de ezt talán nem is mondom komolyan. Eddig számomra ez a legdurvább MPM kiadvány: táncos, mély, vicces és még mélyebb, így, ebben a sorrendben.
Von Yodi

MODERN INSTITUTE – EXCELLENT SUMMER – CD/LP (EXPANDING)
Az olasz duót alkotó Teho Teardo és Martina Bertoni elsõ nagylemezén befelé forduló, komoly hangvételû, szépen építkezõ instrumentális dalokat találunk. Ezek a szerzemények bármely mûvészfilmben jól megállnák a helyüket háttérzeneként (Teho dolgozott is már filmzeneszerzõként), de önmagukban hallgatva is kellemes élményt nyújtanak, egytõl-egyig felemelõ és elgondolkodtató darabok. A Reginetta Della Techno repetitív alapja bár szakasztott olyan, mint egy Hal Hartley filmzene, az erõsen torzított gitár belépésével ez az ismerõs íz is eltûnik és marad a Modern Institute nagyszerû, egyéni világa. Teho, aki olyan nevekkel dolgozott már korábban, mint Lydia Lunch, vagy a Scorn, gitározik, szintizik és az alapokért felel, míg Martina csellójátékával színesíti az összképet. Az egész lemez mindössze 47 perc, de egyrészt hosszabbnak tûnik, másrészt minden hang a helyén van, így csak ajánlani lehet ezt az albumot.
Suefo

MILLER + FIAM – MODERN ROMANCE – CD/LP (EXPANDING)
Az ausztrál Dave Miller és Harry Hohnen kettõsébõl az utóbbival már találkozhattunk, itt ugyan Fiam néven van jelen, de egy másik alteregója Victor Bermon a Hefty Records berkeibõl lehet ismerõs. Az Expandingnál nagyon érzékeny, finoman cizellált, helyenként szándékosan sok alapzajjal tovább rétegelt ambient elektronikával jelentkeztek. Semmi sietség, szép lassan poroszkáló ritmus, harangok és különbözõ csilingelõ, cserregõ magas hangok, zongora és melankolikus dallamok adják az összetevõket. Ez az a zene, amit diszkmenben jó hallgatni egy hosszú vonatút, vagy egy magányos tengerparti ejtõzés során. Az olyan számcímek, mint a Complex Kisses, az I Need a Riverboat, vagy az Armchair sokat elárulnak errõl a kizökkent idejû alkotásról, akárcsak a borító, amin egy szétmálló ház erkélyén sziesztázik valaki a legnagyobb nyugalommal.
Suefo

!DELA DAP – DELA PAJI – CDS / 12” (CHAT CHAPEAU)
Az elsõ lemezével itthon is nagy népszerûséget elért bécsi székhelyû, cseh-magyar-roma vegyesválogatott újra hallat magáról. Ezúttal egy hét számot tartalmazó maxi CD elõzi meg az új nagylemezt, amibõl hat valamilyen szinten a címadó számból ágazik szerte-szét. Megtaláljuk itt az eredeti album verziót és ennek rövidített rádiós vágását. Az általuk életre hívott nu roma hagyományok szerint épül fel ez is, tehát egy többé-kevésbé autentikus hangzású roma alapanyagból, amit elektronikával támogattak meg. A Dela Pajiban éneklõ Leonsia Erdenko a Loyko névre hallgató orosz-roma zenekarból lehet ismerõs. Szépen énekli ezt a melankolikus témát, biztosan szeretni fogják a !DelaDap fanok, a nemsokára megjelenõ második albumon még további két számban lesz hallható. A parkettre készült egy erõsebb ütemekkel ellátott remix is Haaksman + Haaksman mûhelyében, ami kellõen pattogósra sikerült, ahogy azt tõlük már el is várjuk. A Poets Club kiadó képviseletében, a német DJ Eastenders készített egy változatot, természetesen keleti motívumokkal operált, méghozzá igen jól. A CD-n a remixekbõl is hallható rádiós rövidítés, a bakeliten pedig az eredeti és a két remix szerepel. A CD végére bónuszként felkerült az elsõ lemez egyik legjobbjának, a Zsa Mancának a Spiral remixe, amit én speciel nem erõltettem volna, sajnos nem tesz hozzá semmit a nagyszerû eredetihez. Mindenesetre a maxi elérte célját, sikerült felcsigáznia az érdeklõdést a második eljövetelhez.
Suefo

INTERNATIONAL PEOPLES GANG – ACTION PAINTING – CD (EM:T)
Az International Peoples Gang, azaz Martyn Watson és Ric Peet 1992 óta jelenteti meg elementáris erejû electronica, dub, downtempo, ambient mixtúráit. Már akkor is ehhez a kiadóhoz tartoztak, amikor még t:me néven üzemelt a cég, lévén Martyn az egyik alapító. Érdekes, hogy megmaradtak a viszonylagos ismeretlenségben, hiszen a zenéjük alapján simán beférnének a fõsodorba. Emellett azért érdemes megjegyezni, hogy olyan elõadók lemezeinél segítenek be, mint Beth Orton, vagy a Bent. Az Action Painting album zeneiségérõl nehéz beszélni, hiszen annyira szerteágazó, hogy az egyik pillanatban még kortárs, a másikban már kortárs pop, alapvetõen ambient, de sok dub és folk elemmel. Õk úgy beszéltek róla, hogy ez egyszerûen egy kis trip, ami visz magával, és ez a megfogalmazás fedi is a valóságot. Az utolsó számban, a Stopban gyönyörûen éneklõ Katty Heath, pedig igazán emlékezetessé teszi a búcsút is. Ez a szám videoklippért kiált, bármelyik zenetévén oda lennének érte.
Suefo

RED ASTAIRE – MAMBO EL KINGSTON – 12” (GAMM)
Újabb támadas észak felõl! A svéd arcot azt hiszem nem nagyon kell bemutatni, elég aktív volt az utóbbi években, bootleggyárából számos darabot adott ki a GAMM címke, míg Freddy Cruger alteregóval stílushatárokat nem ismerve lovagolt a hangmintákon Jugglin’ és Swedish Brandy kiadványokon. Zenéjét a régi/új hiphop, funk, soul, disco, reggae lemezek világa inspirálja, ezeket összegyúrva áll össze vidám, abszolút partibarát muzsikája. Legfrissebb darabjáról is elmondható mindez, de itt fõleg a hiphop dominál. Az elsõ oldal rögvest egy táncos dallal indul: nem bonyolította túl a dolgot, poros alapokon felpiccselt jamaikai szövegelés, két szinti hang plusz effekt. Aki táncolni szeret, annak megteszi azért, akárcsak a „Tito”, ami lényegében ugyanígy épül fel, csak kubai hangulatot áraszt - ez már a lányokat is megmozgatja majd… A túloldal hagyományosabb hiphopot rejteget, elõbb a seggrázós- bólogatós, aztán a zárószámban a mélyebb-bólogatós fajtából, immár szövegeléssel is megtámogatva. Aki bírta az eddigi Red Astaire dolgokat, ezzel se lesz gondja!
Von Yodi

CHEB I SABBAH – LA KAHENA – CD (SIX DEGREES)
Sabbah mester mindig megbízható minõségben szállítja a legelszálltabb indiai-arab-berber-elektronikus mixtúrát, most is. Ebben a misszióban olyan figurák segítették, mint Bill Laswell, Karsh Kale (akinek szintén mostanában jelent meg új albuma a Six Degreesnél), Mercan Dede és Michal Cohen, hogy csak az ismertebbeket említsük. Az õ személyük elegendõ garanciát jelenthet. Megjegyzem nem hastáncháttérrõl van szó, sokkal inkább mély, borult, spirituális csemegékrõl, amiket az ember nem kifejezetten szórakoztató zeneként hallgat. Az elsõ számban Cheba Zahouania félelmetes éneke, a másodikban az ütõs ütõsök, a harmadikban a kórus, a Gnawa guimbri zengése és a mesterien adagolt taps jelentettek komolyabb élményeket, de a 70 perces lemez végig tartogat érdekes meglepetéseket. Például egy héber dalt az arab közegben, stb. Cheb I Sabbah volt és maradt is a Six Degrees legértékesebb mûvésze, a nõi ékesekkel készített La Kahena pedig az egyik legjobb, legérettebb munkája.
Suefo

BOMBAY DUB ORCHESTRA – 2CD (SIX DEGREES)
Sokan és sokféleképpen kísérleteztek már az elektronika és az indiai zene összeeresztésén. Az angol Garry Hughes és Andrew T. Mackay duója is ezen fáradozott, szerettek volna valami egyénibb végeredménnyel elõrukkolni. Zenéjük alapjában downtempo, dub és könnyed d’n’b keveréke némi filmzenei ízzel megspékelve. Ezt a kész alapot vitték magukkal egy hétre Bombaybe, egy kicsit világot látni, ahol helyi zenészek garmadájával dolgoztak a végsõ fázisban. Egyrészt egy 28 tagú vonóshadsereg, másrészt a jellegzetes helyi hangszeresek, úgymint tablás, szitáros, sarangis májsztrók adták hozzá a kelet kincseit. Az elkészült mû jól sikerült, sok szép pillanatot tartogat, de nézetem szerint már nem lehet ebben az irányban igazán újat alkotni, emlékezzünk csak Nitin Shawneyra, aki néhány éve már megcsinálta ugyanezt. Szóval annak, aki szereti az ilyet, most felvillant egy újabb kellemes élmény lehetõsége a többieknek meg úgyis mindegy. Meg kell említeni még az extra korongot is, amin természetesen remixek szerepelnek méghozzá az alkotók saját újraértelmezései, szám szerint nyolc darab. A Rare Earth szép ambientté vált itt, míg a Feel dub-breakbeat eleggyé szigorodott és így tovább, egy sima egy fordított.
Suefo

THE BOY LEAST LIKELY TOO – THE BEST PARTY EVER – CD (TOO YOUNG TO DIE)
Van itt egy zenekar, egy buckinghamshire-i duó, ezzel a furcsa névvel, valamint egy olyan borítóval, ami sokat elárulhat a debütáló lemezükrõl akár belefülelés nélkül is. Aranyos kis rajzfilmfigurák játszanak színes hangszereken, szóval cuki és kedves az egész. Belehallgatva is. A szövegíró-énekes Jof és a zenefelelõs Peter muzsikája igazi, békebeli popzene, folkos beütéssel, sok bendzsóval. A nem annyira elszállt Ween számokat keverjük össze a Kings Of Convenience féle folk-poppal, a Belle and Sebastiannal és kb helyben vagyunk. Jó néha ilyesmit hallgatni, megnyugtató kedves háttérzene egy vidéki piknikhez. A hozzáállásukról pedig annyit érdemes tudni, hogy egy olyan album elkészítése volt a céljuk, amit tíz év múlva majd elveszett klasszikusként emlegetnek a zenei lapok. Persze visszatérnének learatni a babérokat, úgy 35 év elteltével. Bár ez is egy lehetséges út, de azért sokkal valószínûbb, hogy hallani fogunk róluk még a jóval közelibb jövõben (jelenleg egy szuper-intenzív amerikai turnét bonyolítanak, aminek hatására a myspace kolóniájuk, szépen hízik napról-napra).
Suefo

URSULA 1000 – BOOM – 12” (ESL MUSIC)
Az easy-funk-break Don végre visszatért és nem is akárhogy! A március végén megjelenõ Here Comes Tomorrow címû új, harmadik nagylemezérõl bemelegítésként két súlyos, partira hergelõ számmal bombázza a népet. A Boom pillanatok alatt fejti ki adrenalin robbantó hatását. House, funk, break és swing keveréke ez, vad kongaszólóval a közepén, plusz az egész szám alaphangulatát meghatározó Barbara de Dominicis teljesen õrült vokális jelenlétével. A szám Skeewiff remixe egy sebességgel visszakapcsolva és borongósabb hangulatban, szép jazzy kiállással zongorázik végig a gerincünkön. Egyet perdítve a lemezen még zakkantabb dolgokkal van szerencsénk találkozni. Hamisítatlan, laza urszulás funk-break, nagyon jó témaváltásokkal és az egészet nagyon érzõ Izumi Ookawara énekével, aki egyébként a szintén fincsi, japán zenekar, a Qypthone csalogánya. Itt van még egy All Good Funk Allience remix is, fuvolarásegítéssel, feszes tempóval, miegymás. Nagyon jól sikerült kislemez ez, remélhetõleg az album is még sok ilyen kis csodát rejt, de ezt akár élõben is le lehet meózni az A38-on április 19.-én.
Suefo

V/A – BOUTIQUE CHIC:: CHEZ LE COIFFEUR – 12” (STEREO FICTION)
Hoppá, a Stereo Fiction kiadó nem tökölt sokat, már az elsõ négyszámos labelkompillációval igyekeztek rendesen megalapozni a cég hírnevét, ami úgy tûnik maradéktalanul sikerült is nekik. A maxin szereplõ négy producer között mindössze egy húzónavet találunk, aki nemzetközi szinten is jól ismert. Chris Jossról van szó, aki korábbi francia lemezcégétõl tavaly igazolt át a Thievery Corporation által igazgatott ESL Musichoz. Ez viszont nem zavarja abban,hogy a földijeivel a továbbiakban is együtt munkálkodjon. Az itt hallható Brilliantine a Go-Go címû szerzeménye tökéletes karambol, a nyolcvanas diszkó, a house, az õrült francia melódiák és a funk keresztezõdésében. Ha már mindenki táncol, és még rá akarsz tenni egy lapáttal meglepõen eredményes. Az egész maxit a hajszobrászat oltárára szánták áldozatnak, mint ahogy a következõ versenyzõ, Le Grand David meg is fogalmazza a Bigoudis (Hajcsavaró) Party címû számában. Ez sokkal nyugisabb, mint a Chris Joss volt, szépen, céltudatosan menetelõ funk, sok kongával, gitárral és orgonával. A másik oldalon a kiadót tetõ alá hozó Georges Deligny már a szalonban uralkodó pánikról tudósít, gyakori ollócsattogtatások közepette. Ez is jó kis groovy, táncos csemege, igazi francia lazasággal elõvezetve. Érdemes levadászni a Concorde Music Club néven készített korábbi remixeit is. A lemezt Minimatic zárja, egy Dimitri From Paris legszebb napjait idézõ cha-cha-chával. A ritmust fésûn játsza, de az orgonával és a vibrafonnal sem fukarkodik. Kedves és elbûvölõ dalcsokor, fõleg ezekben a mai hülye hidegháborús idõkben!
Suefo

DUBLEX INC. – BIENVENIDO EP – 12” (PULVER / DEEP DISTRIBUTION)
A korábban a Grande Buffo címkén, limitált 7”-es formában már megjelent Bienvenido címû remek dalt választották a stuttgarti srácok a Pulver idei elsõ kiadványának, ami jó döntésnek bizonyult, sokan és sokfelé pörgetik már a korongot. A címadó szám afféle beindultabb Gotan Project munkaként írható körül. Az argentin Martin Ferres harmonikajátékára ráúszó pattogós, védjegyszerû dublexes dobok és húzós basszus, egybõl magukkal ragadják a hallgatót és a rövid elszálltabb bevezetõ után, gyorsan kialakul a latin karneváli hangulat, még a leghidegebb télben is. Az impozáns borítóval felszerelt maxi az eredetin kívül a szám további két verzióját is tartalmazza. A breakes Repercusión inkább a dobokat helyezi elõtérbe, bár ebben is elég markáns a basszusvonal, míg a másik oldalon elterülõ Bad Can Bonus egy kifejezetten döngölos deep-house változat, amivel talán tovább szélesítheti táborát a zenekar.
Suefo

PANACEA – THINKING BACK LOOKING FORWARD EP – 12” (GITD)
Panacea néven van már durva metál, durva gabba-jungle, most meg itt van egy cseppet sem durva, inkább finoman cizellált los angelesi jazzy hip-hop formáció, hogy tovább gazdagodjon a kép, csak aztán nehogy a lemezbolti rendeléseknél összekeveredjenek a dolgok. Na mindegy ez nem a mi gondunk, aki a K-Murdock zenegyártó és Raw Poetic szövegfelelõs anyagaira kíváncsi az a Glow In The Dark lemezcég környékén nézzen szét. Itt jelent meg ez az öt vokális darabot és azok instrumentáljait tartalmazó monumentális EP. A srácok nagyon ügyesen hozzák a szintet, szépen hangszerelt, változatos zenei alapok és hozzáillõ, gördülékeny flow jellemzi, mind az öt darabot. A Birdfeather egy tempós, jól eltalált nyitószám, a Colorful Storms viszont már egy egészen más hangulatot sugároz. Ez jóval meditatívabb és itt már soul-os vokálok is tarkítják a képet. A továbbiakban inkább ez a nyugis vonal érvényesül, szép melódiák, sok zongora és érdekes kiállások. A csúcspont talán a Freedom Theory címû szám, ami a legdzsesszesebb mind közül. Az idén megjelenõ Ink Is My Drink nagylemez elé nagyszerû bemelegítés ez az EP.
Suefo

LAL – WARM BELLY, HIGH POWER (PUBLIC TRANSIT)
A LAL formáció új nagylemeze négy fõ részre van tagolva: õsz, tél, tavasz és nyár. Természetesen a számok a különbözõévszakokat vetítik vissza, csoportokra bontva. A pontos szerkesztéssel el is érik, hogy a zene valóban mélyre hatoljon szívünkben. Az elsõ csoport az õsz, amiben egymás mellett találjuk a harmonikus és néhol fals dallamokat (Orange, Brown Eyed Warrior, Forget to Stay). A tél bugyrában érdekes módon nem a legsötétebb darabokba fülelhetünk bele (Pale, Creep, Saturn), inkább a keleti hangszerek, valamint az ûrhangzások beütése a jellemzõ. A tavasz rekeszében mindössze két számot találunk (Raindrops, Faithful), amik elõrevetítik a derûs ébredést, valamint az olvadás kellemes hangulatát és a tavaszi esõk szemetelését. Végül a nyár csoportjának négy száma az, ami igazi felhõtlenséget kölcsönöz. A lemez végén egy epilógus zárja az évet. A LAL elõször 1998-ban a Code 416 címû válogatáslemezen tûnt fel. Nick Murray (aka. Murr) volt a sampler és egyéb cuccok kezelõje, míg Rosina Kazi a harmonikus vokálokért felel(t). A hölgy többek között a Tommy Boy kiadónak is dolgozott már. A Warm Belly, High Power címû lemezükbõl is kitûnik, hogy milyen sok kultúra keveredik zenéjükben gond nélkül. Érdemes belekostolni!
Gandharva

SKALPEL – KONFUSION – LP/CD (NINJA TUNE / NEON MUSIC)
A lengyel duó második nagylemezével tér vissza, a Ninja Tune kiadónál. Sötétebb, mélyebb jazz és break zenére tessék számítani, ám aki bírja a nem „rádió-barát” darabokat (asszem sokan vagyunk így:) annak erõsen ajánlott, hiszen profi munkáról beszélhetünk. A kelet-európai jazz nagyon arat a nyugati elektronikus kiadóknál, és a Ninja Tune ráérez ezek között is a legjobbakra. Ez, ami annyira jellemzõ minden kiadványukra, a szabadfogású megközelítése a zenének, bármilyen stílusról is legyen szó. A Skalpel a ’60-as és ’70-es évek lengyel dzsesszét párosítja a 21. század modern elektronikus jegyeivel. Az angol Flux magazin nem is fukarkodik a Konfusion dicséretével: „az alkotói szabadság hangja…” A nagylemez bakeliten és Compact Discen jelent meg, ám a bonusz anyag csak optikai hordozón. Ez az 1958 címû szám remixeit tartalmazza, amelyeket többek között: Backini, Quantic és Dr. Rubberfunk gyártottak.
Gandharva

SANDBOY – ECHOES – CD (HINTERLAND / DEEP DISTRIBUTION)
Ennek a remixcsomagnak az összeállítása már két éve elkezdõdött, amikor Sandboy, vagyis a Beanfield ex-billentyûse, Tobias Meggle debütáló szólólemezét (Wanderlust) megkomponálta és kiadta. A lemez nemzetközi fogadtatása nagyon pozitív volt, így nem is volt kérdés, hogy lesz-e folytatás. Több producer is jelezte, hogy szeretne remixet készíteni, így egyenes út vezetett az Echoes felé. Ám mindeközben Sandboy is kedvet kapott a különbözõ verziók gyártásához, a lemezen a holland Gerd So Real címû számát „rimékelte”, amin Vanessa Freeman angol soul díva vokálja hallható. Ezen kívül a Bain Mousse címû Plastyc Buddha számot is átfaragta, ez zárja a korongot, valamint a saját termésbõl két új szerzeménye nyitja a lemezt (Call Out, Common Cause), amelyeken Randolph Matthews és Clara Hill vokáljait élvezhetjük. Hat elõadó szerepel a lemezen: Leroy Schlimm, a norvég Butti 49, a londoni Break Reform, a broken beat király Gerd, valamint a veronai Volcov. Ezzel körbe is rajzoltuk a stílushatárokat: nu jazz, broken beat, soul és downtempo. A visszatapsolás sikeres, ahogy a ráadás produkciók is.
Gandharva

ENT – FUCK WORK – CD (BASKARU)
Az ENT március elején megjelenõ bemutatkozó lemeze, az olasz kísérleti szcéna egyik legszebb lenyomata. Az öt éve munkálkodó duó (Michele Scariot és Emanuele Bortoluzzi) mind a zenei tartalomban, mind külalakban megpróbált valami szokatlant alkotni, ami sikerült is nekik. A különbözõ színes növényekbõl összetákolt sárkány a borítón, már elõrevetíti azt a pszichedelikus, folyton változó és roppant érdekes zeneiséget, amit a korong tartalmaz. Az alkotás folyamata náluk az élõ improvizációk stúdiófelvétellé alakításán alapul, ami számonként is nagyon eltérõ eredményekkel jár. Az Eternal Plans címû 12 perces zönge elsõ felében távoli morgásból és csilingelésbõl építenek fel valami baljós, nyugtalanító ambientet, ami egy rövid és alig hallható gitáros átvezetés után végül kakofóniába fajul. A Milk Obló már teljesen más világ, játékosan szétesõ click-hop prüttyögés. Ami igazán jól sikerült szerintem, az a nyitószám, a Beating Cherry Nipples. Egy no-waves hangzású basszus-loop köré összehordott digitális tücsökciripelés és egyéb zajok alkotják a szám elsõ felét, majd az egész átcsúszik valami Jean Michel Jarre szerû nyugiba.
Suefo

PAUL MURPHY – SEVEN SAMURAI / BUDAPEST CHACHACHA – 12” (AFRO ART)
Az angol Afro Art kiadót igazgató Paul Murphy új maxiján két számot hallhatunk a nemsokára megjelenõ The Trip címû albumáról. Ez a két szerzemény nem sokban hasonlít egymásra, talán csak annyiban, hogy mindkettõt szívesen pörgetik a legfontosabb underground lemezlovasok világszerte. Az A oldalon elhelyezkedõ Seven Samurai, a hasonló címû Kurosawa film zenéjének fõtémáját dolgozza át broken beatté. A roppant vaskos basszusvonalra, a Freakpowerbõl ismert Ashley Slater trombitál egy szépet. Van ám magyar vonatkozása is a korongnak, méghozzá a másik oldal Budapest Chachachájának képében. A Kálvin téri metróban üzemelõ klubban, Paul visszatérõ fellépõnek számít és valószínûleg nagyon szeretheti az ottani állapotokat, ha egy komplett számmal tiszteleg a hely szellemének. Fincsi, borult hangulatú latin jazz, sok kongával és vibrafonnal, plusz a nyíregyházi Secta Chameleon aktív vokális jelenlétével. A kapcsolat egyébként nem merült ki ennyiben, a nemsokára megjelenõ Try címû Secta maxin szintén szerepel egy Paul Murphy remix.
Suefo

KAOPHONIC TRIBU – ÉLISO DÉLI – CD (ACTIVE ENTERTAINMENT)
A hét éve alakult, nyolctagú burgundiai Kaophonic Tribu zeneiségét leginkább a Korai Öröm által játszott törzsi-népzenei-elektronikához lehetne hasonlítani. Itt is hangsúlyos szerephez jut a torokének, a didjeridoo, a fúvósok és a konga a hagyományos basszusgitár-dob-ének felállás mellett. Március 2.-án a két banda közös koncertet is ad az A38-on, majd 4.-én Pécsett ismételnek a Trafikban, szóval itt a kiváló alkalom egy közel húsz fõs, elszállt dzsemmelésre. Visszatérve a Kaophonichoz, a mindössze 40 perces negyedik nagylemezen kilenc számot hallhatunk, melyek a törzsi értelemben vett trance által mélyen áthatott darabok egytõl-egyig. Még a lassabban induló zenék, mint a Natide is orbitális zúzássá fajul a végére. Akinek bejön a Korai, feltétlenül látogasson el a koncertekre, garantáltan nem fog kiesni a ritmusból.
Suefo