2006. SZEPTEMBER

  PANACEA – INK IS MY DRINK – CD (GITD / RAWKUS)
  DJ SPINNA - INTERGALACTIC SOUL – CD (PAPA)
  SPANKY WILSON feat. QUANTIC SOUL ORCHESTRA – I’M THANKFUL – CD / LP (TRU THOUGHTS)
  V/A – THE IN-KRAUT 66/74 – CD / 2LP (MARINA)
  JIMI TENOR MEETS KABU KABU – SUNRISE – 12” (SäHKÖ)
  NICOLE WILLIS & THE SOUL INVESTIGATORS – FEELING FREE – 2x12” (ATC)
  DJ REGAL – SHOCK YA MIND – 12” (FUNK WEAPONS)

PANACEA – INK IS MY DRINK – CD (GITD / RAWKUS)
Hogy milyen nagyon jó is ez a Panacea, azt talán bizonyítja üstökös szerű szárnyalásuk. Csupán néhány hónappal ezelőtt jelentkeztek Thinking Back Looking Forward című ötszámos bemutatkozó EP-jükkel, és máris itt a nagylemez, ami minden várakozást felülmúl, le is csapott rá a Rawkus, ami garancia a minőségre. Az öt kislemezes számból ide egyet sem importáltak, szóval elég termékenyek a srácok, de ami ennél sokkal fontosabb rendkívül kreatívak is. A maxiról már megismert soul-jazz-funk alapok itt is visszaköszönnek például a Place On Earth című dalban, de ne szaladjunk annyira előre. A nyitó Trip of the Century a zúzós hip-hop és a ’60-as flower power beatzene roppant érdekes keveréke. Az utána következő Invisible Seas-t egy fantasztikusan eltalált zongoraloop és egy rövidre vágott gyermeki vokáldarab felhasználásával készítette K-Murdock, az emszi Raw Poetic pedig érzéssel osztja rá a szövegeket. És ez még csak az első három szám a lemezről. A továbbiakban a helyzet húzós szkreccsekkel, ügyes vágásokkal és változatos alapokkal fokozódik. A vágások olyan kreatívak, a témák pedig néha olyan meglepőek, mint egy Beck lemezen, csak itt nem a káosz, hanem a harmónia ereje a lenyűgöző. Az év egyik legjobb (hip-hop) lemeze.
Suefo

DJ SPINNA - INTERGALACTIC SOUL – CD (PAPA)
DJ Spinna minden megjelenése esemény, a magam részéről ez az új album pedig különösen bejövős. A lemez címe teljesen jól körülírja, hogy miről is van itt szó. Elszállt, úszós, éteri szintiszőnyegek röpítik a hallgatót a mélyűrbe. A háttérvokálok ezt a földöntúli, magányos érzést erősítik, az énekesek, akik egytől-egyig jól átérezték a projekt sajátos hangvételét, hangjukkal kísérik a végtelenbe utazót. Olyan jól ismert énekesek mellett, mint N’Dea Davenport, vagy Phonte, egy csomó új arc is lehetőséget kapott. Ilyen például Selan, aki az első kislemezen, a diszkoid Back 2 U-n nyújt kiemelkedőt. Aztán van itt egy meglepő instrumentál is, a Kraftwerk klasszikus szerzeményének a Computer Love-nak, a scratchekkel dúsított modern változata. Ezt is sikerült rendesen elkapni, egyaránt benne van az eredeti hangulata, és az azóta eltelt idő. A Lizz Fields által énekelt Could It Be Too Soon is felállítja az ember hátán a szőrt, kozmikus soul gyönyörűség. Aki valami hagyományostól, megszokottól eltérőre vágyik soul, hip-hop vonatkozásban tegyen egy próbát ezzel az albummal.
Suefo

SPANKY WILSON feat. QUANTIC SOUL ORCHESTRA – I’M THANKFUL – CD / LP (TRU THOUGHTS)
Az amerikai soul-istennő egy 2003-as közösködés után újra összeállt a hiperaktív Quantic-kal, de ezúttal egy egész - összességében inkább csak háromnegyednyi - albumot hegesztettek nekünk. Bár megvan 10 szám a lemez, de például a fent már említett „Don’t Joke With a Hungry Man” már korábban több helyen is megjelent és akad egy-két „part 1-2” megoldás is, mindez durván negyven percbe sűrítve, szóval nem vitték túlzásba az alkotást. Nade beszéljünk inkább a jó dolgokról, mint például a nyitó-záró- és egyben címadó dalról, ennek is főleg a második, instrumentális változata tetszett meg cseles ritmikájával, és igen intenzív fúvós felhozatalával. A „Waiting For Your Touch” engem már meg is érintett, ezt a kettőt emelném ki én, de a többivel sincs különösebb probléma. Sister Spanky osztja keményen egész végig, a QSO pedig katonásan tolja alá a szokásos nyers funk-soul ütemeket. Összefoglalva az eddigieket nem rossz, nem rossz, de remélem, azért lesznek még ennél jobb formában is.
Von Yodi

V/A – THE IN-KRAUT 66/74 – CD / 2LP (MARINA)
A fura elnevezés egy nagyon dicséretes német projekt hívószava, melynek köszönhetően most mi is megismerhetjük Németország ritkábbnál ritkább és még annál is jobb beat, funk, soul és filmzenei varázslatait. A kompilálók (csillagos ötös nekik) az 1966-74 közötti időszakból szemezgettek, és ezzel bizonyították, hogy amikor a világ jobb helyein nagyon ment ez a fajta zene, a germánok is elkaptak belőle valamit. Annak ellenére, hogy nem igazán vagyok képben a német beat-korszakot illetően, ez az album nagyon zsír! Ismerős nevek helyett van rajta marihuána-himnusz, iszonyat funky szexfilmzene a Reeperbahn-ról, jungle soul az ORF big band-jétől, egy-két igazi funk csemege, még egy molotow cocktail partiba is belehallgathatunk némi anti-testépítés előtt, pszichedelikus gitártépés közben… Ez így kicsit zavaros, de valami ilyesmi a lemez hangulata. Végig nagyon szórakoztató, házibulikon biztos siker, meg hát amúgy is. A körítés is hibátlan a kinyitható borítóval, a vicces és részletes háttérinfókkal, az eredeti lemezek borítóival. Egyszóval tuti anyag, talán megérdemelne a világ egy hasonló csomagot magyarokból is.
Von Yodi

JIMI TENOR MEETS KABU KABU – SUNRISE – 12” (SäHKÖ)
Na végre, ez már úgy kellett, mint egy jobb falat kenyér! Jimi azon művészek közé tartozik, akik bármit is csinálnak, így vagy úgy képesek örömet szerezni vele. Az utóbbi három lemezére ez fokozottan érvényes. Az új, októberben megjelenő kislemez is ezt az utat járja. A Kabu Kabu egy nyugat-afrikai zenekar, akik a Five Cornersből ismerős fazonok, Timo Lassy és Jukka Eskola társaságában vetették alá magukat Jimi kapitány zenei útmutatásának. A címadó Sunrise egy cirka nyolc perces opusz, amit a napfelkelte ihletett, amikor is Tenor úr rendszerint felkel, bekávézik, kimegy a kertbe kapirgálni, és utána rögtön a stúdióba. Szép, hosszan bontakozó afro-nu-jazz-electronica, a megszokott de azért kaleidoszkópszerűen mindig változó motívumokkal. A Hermetic Man-ről is hasonlóakat tudok csak mondani, akinek tetszettek az előző album mozgalmasabb dalai, ezt is szeretni fogja, de azért kiemelném a billentyű-szólót. A végére meg becsúszott egy elszálltabb, lassabb darab is, a Smoking. A címe ugye árulkodó, ennek megfelelően jó elvont is az egész, és nagyon-nagyon finom. Az új nagylemez a jövő év elejére várható.
Suefo

NICOLE WILLIS & THE SOUL INVESTIGATORS – FEELING FREE – 2x12” (ATC)
Újabb északi fénysugár! Ezúttal a Jimi Tenor-Maurice Fulton baráti kör elvont dzsesszes electronicájában, és a funk-soul újrateremtésében is jeleskedő Nicole Willis jelentkezett új maxival. Megkockáztatom, hogy ez az új szám a Soul Investigators közreműködésével készültek közül talán a legjobb. Minden megvan benne, amitől ez egy ’70-es évekbeli soul-funk klasszikusként is megállná a helyét. Ütős, de mégis érzéki alapok, szépen adagolt vonósok, Nicole gyönyörű hangja, korrekt refrén. Simán elhinném, hogy ez egy sosem hallott standard, de mindegy is, most már az lesz belőle. Aaron Jerome egy olyan remixet készített belőle, ami a klubbokban is tökéletesen működik, mégis benne vannak az eredeti szám fontos elemei; pontosabban kettőt, mert a Stringstrumental verzió azért elég sok variációt tartalmaz. A Soulclap / Above The Clouds háza tájáról Hoop készített egy nagyon kellemes jazzy hip-hop verziót, hihetetlen hogy ez a vokál milyen lehetőségeket rejt. Végül a Natural Self verzió zárja a lemezt. Koszos dobok, röfögő basszus, szóval a szokásos és jól bevált kellékek, amelyek itt is igen jól érvényesülnek. Dupla maxi hiba nélkül!
Suefo

DJ REGAL – SHOCK YA MIND – 12” (FUNK WEAPONS)
Regal múltja elég meggyőző: ős hiphopper Londonból, a Wiseguys egyik fele ’97-ig, aztán Bronx Dogs alapító Richard Sen-nel, majd elvonult és meghódította Ausztráliát is, de 2002 óta nem nagyon hallatott magáról. Szóló debütálása remekül sikerült, funkbreaks őrület az eredetibb fajtából, vidámságos pörgés minden barázdában. A címadó dal simán a Wiseguys-ra emlékeztet, középtempós finomság kiadós vendég szkreccsel, szeretni fogja mindenki. Az A2 ugyanez Flow Dynamics remixben, átrendezték a sávokat kicsit és biggyesztettek hozzá egy lelkesítő női vokált, szerintem nem kellett volna, az eredeti jobban tetszik. A túlsó szám már megjelent egy ausztrál válogatáson, mi most az exkluzív diszkó verziót kapjuk jó kis táncos elektrofunky zárásnak. Jó kis lemez, ha a stílus kicsit más is, a színvonal mindenképpen a régi.
Von Yodi