2010. FEBRUÁR
2010. JANUÁR
2009. DECEMBER
2009. NOVEMBER
2009. OKTÓBER
2009. SZEPTEMBER
2009. AUGUSZTUS
2009. JÚLIUS
2009. JÚNIUS
2009. MÁJUS
2009. ÁPRILIS
2009. MÁRCIUS
2009. FEBRUÁR
2009. JANUÁR
2008. DECEMBER
2008. NOVEMBER
2008. OKTÓBER
2008. SZEPTEMBER
2008. AUGUSZTUS
2008. JÚLIUS
2008. JÚNIUS
2008. MÁJUS
2008. ÁPRILIS
2008. MÁRCIUS
2008. FEBRUÁR
2008. JANUÁR
2007. DECEMBER
2007. NOVEMBER
2007. OKTÓBER
2007. SZEPTEMBER
2007. AUGUSZTUS
2007. JÚLIUS
2007. JÚNIUS
2007. MÁJUS
2007. ÁPRILIS
2007. MÁRCIUS
2007. FEBRUÁR
2007. JANUÁR
2006. DECEMBER
2006. NOVEMBER
2006. OKTÓBER
2006. SZEPTEMBER
2006. AUGUSZTUS
2006. JÚLIUS
2006. JÚNIUS
2006. MÁJUS
2006. ÁPRILIS
2006. MÁRCIUS
2006. FEBRUÁR
2006. JANUÁR
2005. DECEMBER
2005. NOVEMBER
2005. OKTÓBER
2005. SZEPTEMBER
2005. AUGUSZTUS
2005. JÚLIUS
2005. JÚNIUS
2005. MÁJUS
2005. ÁPRILIS
2005. MÁRCIUS
2005. FEBRUÁR
2005. JANUÁR
2004. DECEMBER
2004. NOVEMBER
2004. OKTÓBER
2004. SZEPTEMBER
2004. AUGUSZTUS
2004. JÚLIUS
2004. JÚNIUS
2004. MÁJUS
2004. ÁPRILIS
2004. MÁRCIUS
2004. FEBRUÁR
2004. JANUÁR
2003. DECEMBER
2003. NOVEMBER
2003. OKTÓBER
2003. SZEPTEMBER
2003. AUGUSZTUS
2003. JÚLIUS
2003. JÚNIUS
2003. MÁJUS
2003. ÁPRILIS
2003. MÁRCIUS

 

2007. DECEMBER

  MEMBRAN – CLOSED – 2CD (ALLSOUNDZ)
  V/A – FANTASTIC FREERIDING REMIXED – LP / CD (SWITCHSTANCE / DEEP)
  CHROMEO – FANCY FOOTWORK – LP / CD (BACK YARD / TURBO / V2)
  V/A - THE KINGS OF ELECTRO – COMPILED AND MIXED BY PLAYGROUP AND ALTER EGO – 2 CD (RAPSTER / NEON MUSIC)
  WULF N’ FLOW – THE LIAISON – 12” (20:20 VINTAGE VISIONS)
  CHRIS JOSS – TERAPHONIC OVERDUBS – CD (ESL / DEEP)
  KUTIMAN – KUTIMAN – 2LP / CD (MPM / DEEP)

MEMBRAN – CLOSED – 2CD (ALLSOUNDZ)
Előrebocsátom, hogy nem fogok tudni elfogulatlanul nyilatkozni erről a lemezről. Bár, arról is meg vagyok győződve, hogy néhányan úgy éreznek majd ezzel a dupla albummal, ahogy én általában a levesekkel: nem feltétlenül ízlik, de nagyon jól esik. Ebben a felgyorsult tempójú világban, ahol bárki bármikor, percek alatt letölt magának egy számot innen – egyet onnan, egyik percben egy ilyen net-radiot hallgat – a másikban egy olyat, egy album véghallgatása megköveteli a türelmet és a tiszteletet. Akár, egy jó tányér leves. Üljünk le hát szépen, és nyugodtan együk meg az egészet, az utolsó cseppig. Mert, amit Papp Ferenc, Séfel Pál és Pejkó Balázs ezen a dupla lemezen kínál, azt valóban az utolsó cseppjéig ki kell élvezni; és még meg sem fekszi majd a gyomrunkat….

Már a borítóra vetett első pillantás után, az album kézbevételekor feltűnik az egyszerűségében rejlő nagyszerűsége, a szemrevaló, papír tokos dupla-CD borítójának letisztultsága. Ez a letisztultság, a sallangoktól mentes perfekcionizmusra való törekvés természetesen a zenében is jelen van. Sok szerző esik ugyanis abba a hibába, hogy különböző okokból kifolyólag nem – néha még több lemez után sem – frissít a hangminta-készleten, vagy analóg módszerek esetében, a hangszerelésen: ugyanazt a pergőt halljuk végig az egész albumon; vagy például, akármilyen kövér is a basszus, nincs az a karakterisztika, ami nem kezdené ki bárki figyelmét 50 percnyi azonos megszólalás után. Itt, ennek nyoma sincs! Ahány szám, annyi hangzás! (Nem is beszélve a hangszerekről.) Viszont minden egyes szám, a már említett letisztultság jegyében született – pont úgy szól, ahogy épp kell. Számomra pont ebben a letisztultságban rejlik a Membran nagyszerűsége. A Cabaret Card gyönyörűen tiszta, akusztikus dob megszólalásához, remekül passzolnak a bárzongora és gitár jazz témázgatásai. A Dubious veszett dub-step lüktetését a koszos jungle cintányérok teszik teljes, kerek egésszé; a Delay – The Ladies’ Stlye levegős basszusa mellett egyértelműen foglal helyet az éteri szintetizátor, a könnyedén tekergő groove és a visszhangos, mintázott férfi vokál. Dynamite MC hangja üzemanyagként táplálja a One Way motorját, mely így erős egységként összekovácsolódva repíti az égbe ezt a harapós basszusú és daráló lendületű future hip-hop rakétát. A The Are Things egyszerűen nagyszerű hagyományos rap hangzásra pedig úgy van lekeverve, ahogy az illik: BluROOM hangjával a középpontban, miközben az nem megy a zene rovására; lábdob, basszus, pergő, mind szépen élvezhető.

Ezen túl, az összes számról külön-külön lehetne még mit írni, de én itt befejeztem a felsorolást. A rejtett kis apróságokat, a finomra hangolt nüánsznyi részleteket mindenki fedezze fel magának! Végre bárki megteheti! „feszínén a membran” – A Closed, 10 év állhatatos munkáját felölelő dupla-korongján szereplő 29 időtálló szám végre kereskedelmi forgalomba került…
Clairvo [MustBeat]

V/A – FANTASTIC FREERIDING REMIXED – LP / CD (SWITCHSTANCE / DEEP
)
Emlékeztek még arra az érzése, amikor a legkülönfélébb számokkal otthon telemásolt, semmihez sem fogható hangulatú vegyes kazettákat hallgattuk? Szerves egységként nem lehetett rájuk tekinteni, de mégis, a legtöbb darab hihetetlenül egyéni hangvételűre sikerdett, mivel gyakorlatilag készítőjük egy adott pillantbeli hangulatát közvetítették. Hasonló érzéseket tapasztaltam, miközben ezt a válogatáslemezt hallgattam. Olyan volt, mintha egy jobb, de tökéletesen vegyes zenét sugárzó rádió-adót hallgatnék valamelyik délután – funk-break, hip-hop, world-music, uptempo; szépen, egymás után kis szünetekkel a dalok között, miközben, valójában ez a korong a kiadó jelen pillanatnyi ’hangulatát’ mutatja be, a Fantastic Freeriding válogatás-sorozat előadóinak számaiból készített feldolgozásokon keresztül. Ancient Astronauts, Fort Knox Five, Bobby Hughes Combination, All Good Funk Alliance – csak, hogy megemlítsek pár arcot abból a nemzetközi gárdából, akik ráteték a kezüket a német fiúk munkáira. Összességében nézve, ez a lemez bármikor kellemes percek forrása: vegyes, változatos, szellős és kötetlen hangvételű.
Clairvo [MustBeat]

CHROMEO – FANCY FOOTWORK – LP / CD (BACK YARD / TURBO / V2)
A kanadai duó második LP-je a Fancy Footwork, de már az első albumukkal a She’s In Controllal nagyon magasra tették a lécet. Szerencsére a szintet lazán hozzák most is. Egyszerűen képtelenek hibázni akár saját zenét, akár remixet, akár mixlemezt csinálnak. Imádnivaló az a vidámság, játékosság, bűbáj, ami kifolyik a kezeik közül. Nekem tíz másodperc elég volt belehallgatni, hogy tudjam ennek a lemeznek is a táskában a helye. Egyszerűen nem lehet betelni velük. Fehér kesztyűért és csíknapszemüvegért ordít minden egyes szám, olyan pimaszul idézik meg a korai '80-as évek analóg electrofunk-boogie-disco világát, hogy a moonwalker önkéntlenűl is kibújik az arra hajlamos emberekből. A címadó szám videoklipje elég sűrűn forog (no nem a Viván) és Tiga is (akinek a kiadójánál vannak) tolja őket rendesen, elvileg még arra is meg van az esélyük, hogy Mo-on is befutnak :). A Chromeoban nagyon sok öröm, szexualitás és érzékenység bújik meg, mint mondtam pillanatok alatt hatása alá kerül az ember. Az sem mellékes, hogy a felvételeknél besegített Philippe Zdar, a Cassius, és a Motorbass lelke. Semmi révedezés, minden darab parkettacsiszolásra készült, szóval akinek pici vonzódása is van a funk irányába, az szerezze be a lemezt, csalódás kizárva.
Grabowsky

V/A - THE KINGS OF ELECTRO – COMPILED AND MIXED BY PLAYGROUP AND ALTER EGO – 2 CD (RAPSTER
/ NEON MUSIC)
A Kings of….sorozat most az electro műfaját veszi gorcső alá, az illusztris feladatra pedig, a Playgroup-os Trevor Jacksont és az Alter Ego duót kérték fel, hogy állítsanak össze egy olyan mixet, amely a  electro kialakulását és fejlődését mutatja be a kezdetektől napjainkig. Jackson kezdi a mixet. A 80-as évek elején járunk, amikor dúl a break és az electro boogie láz. A lemez első fele ritka old school hip-hop-os electro számokat tartalmaz (Whodini, Just Ice, Original Concept) majd rövidesen, szinte észrevétlenül Detroitban találjuk magunkat (Model 500), és még Ryuichi Sakamoto is feltűnik. Remek izléssel vannak összeválogatva a számok, nagyon playgroupos az egész, és kellően organikus is, mondhatni pazar. Az Alter Ego időrendben ott folytatja a másik lemezen a mixet, ahol Jackson abbahagyta, tehát a 90-es évek elejénél. Itt a megkerülhetetlen klasszikusok (Plastikman, Maurizio, Dopplereffekt) mellett már eljutunk modernebb darabokig is (Azzido Da Bass, Chicken Lips), de a mostani electro house, francia electro nem került teritékre. A minimál és techno megközelítés uralkodik, de ez nem csoda, hisz aki ismeri az Alter Egot az sejtheti mire számíthat, bár különösebb zajongás ezúttal nincs. Viszont egyben van ez is és érződik, hogy Jacksonhoz hasonlóan ők sem csak úgy összeütöttek egy mixet, hanem szépen ki van találva az egész. Még ha nem is hozzám szól, azért simán el tudom képzelni, hogy szép perceket tud szerezni a műfaj rajongóinak. Ajánlom is nekik, öreg suli rajongóknak meg a Palaygroupot, de azt melegen!
Grabowsky

WULF N’ FLOW – THE LIAISON – 12” (20:20 VINTAGE VISIONS)
Na ez a maxi szépen, tömören bemutatja, a jobb elektronikus előadók jellemzőit: kerülik a skatulyákat, kreatívak és szabadok. A Wulf N’ Bear és a jelen maxit jegyző Wulf N’ Flow (egyaránt Ralph Lawson kiadófőnök, és Carl Finlow közös projetkje), pont ilyen. Volt egyszer egy maxijuk, még 96-ban Wulf N’ Bear néven, Body Music cimmel, amit’97-ben újra mixelt Lawson 20:20 Vison néven, ennek végeredménye minden idők egyik legjobb száma lett. Ezt 2005-ben Wulf N’ Flow néven ismét újra vágták. Akkor egy új számmal és egy remix-szel promo formájában már napvilágot látott, most két évvel később újra megjelent hivatalosan is. Jobb későn, mint soha. Nos nézzük mit tartalmaz a feketeség. Ott van a Body Music Re-funked újra vágása, ami ugyan elég jó, de mint említettem a 20:20 Vision remixét nehéz lenne megfejelni. Meg amúgy is minimál beat, főleg az elődjéhez mérten. A Spanish Fly Pissed Frog mixe, minimal-tech house, hát nem dobtam hátast tőle, nem vagyok a műfaj elkötelezett híve, de ez ettől eltekintve is rettentően unalmas egy darab. Akkor mi a fenéért érdemes beszerezni ezt a maxit? Hát mert ott a Liaison! Ha ezt meghallod, torkodon akad a levegő, hogy egy barátom szavaival éljek: ezt nem emberek csinálták, hanem gépek! Én nem tudom mi a szart esznek egyesek ott a 20:20 Visions-nél, de olyan űratmoszférát tudnak teremteni, hogy az 100 év múlva is future lesz, nem hogy most. Na ez a szám különösen élen jár ebben. Akkora dögös funk basszussal indít, hogy rögtön rászegezed a füled a hangszórókra, aztán elkezdődik a finom építkezés. Egy adag electro, csipet disco íz és nagyon-nagyon house, de a legeslegmélyebb fajtából. Minden hang megfelelő időben kerül be, fokozatosan épül egyre felfelé, az az érzésed, hogy egy helyben állsz, és világ folyik, nyúlik, úszik körülötted. Intergalaktikus űr boogie LSD-be mártva, elasztikus! Valahol egy másik bolygón készült, olyan asztronautáknak, mint jómagam. Vigyázat legális tudatmódosító, te nem szállsz el (sőt nagyon is jelen vagy), ellenben a világ, nagyon is képlékennyé válhat!
Grabowsky

CHRIS JOSS – TERAPHONIC OVERDUBS – CD (ESL / DEEP)
Ultralaza szitárfeelinget kedvelők, irány a legközelebbi lemezbolt! Chris Joss elég bejáratott név a szakmában, már a negyedik sorlemeze, a Teraphonic Overdubs, mellesleg albumai közül egyik jobb, mint a másik, nem véletlenül van 'perpillanat a Thievery Corporation keze alatt lévő kiadónál, és az sem véletlen, hogy kb. 40 féle válogatásalbumon találkozhattunk már a trekkjeivel. Próbáltam osztályozni a számokat az új lemezen, de annyi különböző (ám egyúttal pozitív) érzés keveredik, annyi sokrétű, izgalmas hatással, hogy az már több a soknál. Azért mégis megpróbálkozom a skatulyába-tétellel. Azt hiszem, az előbb már említett szitár-témákkal kell kezdenem a jellemzők sorolását, hiszen a 13 dalnak, több mint a felében szerepel a hangszer. Aztán további Joss védjegyként ott van a jó öreg Hammond, a fuvolás betétekről nem is szólva. A legtöbbször easy központú alapra nyomatja, egy-két kivétel azért akad, de csak hogy ne legyen uncsi homogén, szóval belefőzött egy filmzenés (A Room With A Vu Meter), illetve egy "elvontbólogatós" (Get With It) darabot. Summa summarum Chris Joss marad a kaptafánál, és jól teszi, de hát ezért fizetik, vagy mi a szösz...
Les P.

KUTIMAN – KUTIMAN – 2LP / CD (MPM / DEEP)
Végre megjelent Kutiman, becsületes nevén Ophir Kutiel, első hosszanjátszós lemeze, mondjuk ezt erősen sejteni lehetett, hiszen előtte már két maxival bemutatkozott a zenei szcénának,. A debütálása az Afro Kats kiadónál jött ki 7”-en (No Groove Where I Come From / Chaser), majd leszerződött a modern funk körökben meghatározó Melting Pot kiadóhoz, és náluk is bevezette a termékét, a Music Is Ruling My Life című nótával, amire Sabbo & Kuti, illetve Dj Day követett el átdolgozásokat. Kutiman Izraelből származik, de zenéjét mégis a afro-beat, psychedelic rock, funk és reggae stílusokból gyúrja össze, szóval igazi fúziós muzsikát készít. Életének nagy fordulópontja lehetett Jamaikai tartózkodása, ahol az addig is zenefüggő lelke mélyet szippantott a helyi feelingből. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a frappáns névválasztást sem, amivel zenei példaképei, a Kuti család előtt tiszteleg. Az album munkálatait végig egyedül tartja kézben, játszik gitáron, dobon, billentyűn. Ehhez jönnek a kiváló vokalisták (Elran Dekel, Karolina, Chaka Moon). A barátságos hangulatot még jobban feltuningolta a házias környezet, hiszen az otthoni stúdiójában készült az egész lemez.
Tök jó, hogy ilyen zenei zsenik, tudnak némi nyomot hagyni ebben a túltelített zenei világban, és nem tűnnek el a netlabelek bugyraiban. Annyi biztos, hogy Dj Day és a Lefties Soul Connections mellett jó társaságban van, biztosan hallani fogunk még felőle.
Les P.