2007. MÁJUS

  EDDY SENAY – SOUL PREACHIN’ - CD/LP (VAMPISOUL)
  V/A –ULTIMATE BRAZILIAN BREAKS & BEATS – LP (MURGE DISCOS)
  V/A – FEMALE FUTURE TRANSATLANTIC – CD (PHAZZ-A-DELIC / DEEP DIST. )
  V/A – DIRTYBEATBREAKINFUNKANDHIPHOP SAMLER VOL 2 – 12” (BREAKIN BREAD)
  [dunkelbunt] – MORGENLANDFAHRT – CD/2LP (CHAT CHAPEAU)
  JABBERLOOP – UGETSU – 12” (MUKATSUKU)
  V/A – CAFE SPUTNIK – CD (EASTBLOK / INDIeGO)
  SOLITARIEN EFFEKTEN – MINI LP – 10” (ENFANT TERRIBLE)
  CROOKERS – AQUAS DE PARCO – 12” (BIG SUR)
  DOUBLE BEAT – AFRICA 70 / PROFUNDO – 12” (BIG SUR)
  4HERO – PLAY WITH THE CHANGES - CD/2LP (RAW CANVAS)

EDDY SENAY – SOUL PREACHIN’ - CD/LP (VAMPISOUL)
Edward James Harris aka Eddy Senay, igazi hetvenes funk csávó, nem mellesleg úgy pengeti a gitárját, hogy szívünk és bólogatószervünk is belesajdul. Röviden ennyi a Soul Preachin’ antológia esszenciája, amit a mindig nagyszerű Vampisoul tálal a gitáros két 1972-ben megjelent albumáról válogatva. A tíz számból legalább nyolc nagyon rendben van, igazi gyöngyszemek ezek, mindenfajta feltűnősködés és feszültség nélkül. Nincsenek harsány fúvósok, se diszkoid vonósbetétek, a tempó sem nagyon megy 100bpm fölé, töményen kapjuk a hátradőlős gitár-billentyű-gitár harmóniát a szolid basszus és dobkíséret mellé. Egy-két feldolgozás mellett csupa saját szerzemény szerepel a kínálatban, amik tényleg nagyon jók, de egy valamit meg kell jegyeznem: sose értettem, hogy mi a teteje annak, hogy a bakelit kiadásról lehagynak számokat… Sajnos most is ez a helyzet, a CD tizenhat trekkjéből csak tízre futotta vinylen, így fordulhatott elő, hogy a legkedvencebb Senay alkotásom - a Cameo - lemaradt a korongról. Nem jól van ez így, úgyhogy ha szabad ilyet írni, ezúttal inkább a CD-t ajánlanám.
Suefo

V/A –ULTIMATE BRAZILIAN BREAKS & BEATS – LP (MURGE DISCOS)
Nem kell megijedni, bár a borító azt sugallhatja, ez nem a 169. UBB rész, nincs két lemez a tasakban és a számok nagyrészt teljes hosszukban élvezhetők. De még hogy! Tizennégy többségében bombajó, amúgy meg tutifrankó funk-közeli téma, de olyanok, amiket nem mindennap hall az ember. Persze hogy nem, hiszen a szelekciót a GAMM címkén már kétszer is villantó Sugarloaf Gangsters végezte, csupa brazil ritkaságból szemezgetve. Az egyetlen ismeretlen ismerős a Chakachas Jungle Fever-e a Super Erotica előadásában, de persze mondanom sem kell, hogy nem ez a lemez csúcspontja. Hanem mondjuk a beszédes című Kool And The Gang a Cry Babies-től, vagy Ed Lincoln igenjó bossa-funk dala, esetleg valamelyik punnyasztó gyöngyszem a végéről. Nem egy újabb hétköznapi funk-válogatásról van szó tehát, tényleg érdemes begyűjteni, ha ráakadsz valahol!
Von Yodi

V/A – FEMALE FUTURE TRANSATLANTIC – CD (PHAZZ-A-DELIC / DEEP DIST. )
Keresve sem találni jobb lemezt egy laza, friss, nyári kora reggelre, amikor a nap sugarai már 7 óra körül melegen símogatják az arcot. Ébredés után, még az ágyban, egyből play gomb a távirányítón, és már áramlik is az érzékletes aránnyal keveredő minimal, ambient és down-tempo! Meg kell hagyni, hogy a válogatás összességében valamiért könnyen a háttérbe húzódhat napközben, ha nem szentelünk neki elég figyelmet; ám remekül működik a nap első hangjaiként. Már csak azért is, mert Ázsia és a távol-kelet különféle hangulatait zenei formába öntő 14, kizárólagosan nők által komponált szám, igencsak szürreális hatást gyakorolhat ránk a felkelést követő védtelen percekben. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát magával. Vagy így – vagy úgy, de nem fog közönyösen elsétálni Alice Coltrane szerzeménye vagy Miss Marjorie hangja mellet; csak úgy, mint ahogy Oio dallamvilága vagy Niobe gitárjátéka mellett sem.
Clairvo [MustBeat]

V/A – DIRTYBEATBREAKINFUNKANDHIPHOP SAMLER VOL 2 – 12” (BREAKIN BREAD)
A nagyon hosszú cím kellően beszédes is, persze aki ismeri a Breakin Bread kiadót annak még ennyi instrukció sem kell, hogy tudja miről is van itten szó. Mindenesetre a kiadó legutóbbi válogatáslemezének második ízelítő maxija tartalmaz néhány kihagyhatatlan csemegét. Rögtön a nyitó Color Climax szám, a korábban még ki nem adott Batidas Latinas remix nagyot üt. Mocskosabb, keményebb, és ha nem is jobb, mint az eredeti, ugyanolyan jó másképp. Össze lehet hasonlítani, hiszen itt van az eredeti is, az sem a legkönnyebb latin zenén belül. Az eredeti kislemez, bé oldala, a Crabwalk is felkerült ide, ami kedves gesztus, ha figyelembe vesszük, hogy minden példány elkelt belőle. Jó húzós latin funk ez is. A másik térfélen The Abdominal Showmen nyomul, ami egy klassz funk zenekar, egy repperrel az élen. Az itt hallható szöveg eléggé elvarázsolt, és nagyban különbözik a szokásos témáktól, de aki csak a zenére akar koncentrálni annak ott az instrumentális verzió is. Ez utóbbi, valamint a Clor Climax remix, és a Crabwalk nincs rajta a válogatáslemezen, szóval értékes kis maxi ez.
Suefo

[dunkelbunt] – MORGENLANDFAHRT – CD/2LP (CHAT CHAPEAU)
A világszerte egyre nagyobb hullámokban gyűrűző balkán őrület egyik impozáns képviselője, a bécsi Ulf Lindemann [dunkelbunt] projektje megjelentette albumát. Ez mindenképpen örvendetes hír, hiszen korábbi remixei (Eastenders, Balkan Beat Box, !Deladap) kapcsán már bizonyította, hogy van benne valami plusz, nem csak a szokásos eszement umcacca, ami persze szintén nagyon jó, de ő egy egészen egyéni szeletét képviselik a balkán vonulatnak. Simán hozza a rézfúvós őrületet is, vendégzenészek szerepeltetésével, de emellett egy csomó mindennel ötvözi a zenéket, ahogy egy elektronikus zenében utazó normál producer. Például az albumon is szereplő kislemezdalban, a The Chocolate Butterfly-ban ragga, és electro, a Smile On Your Face-ben és a Lautlos remixben dub hallható. Ez utóbbi mellett szerepel még az Orient Expressions számára készült remix is, ami a közeljövőben fog megjelenni a német Poets Club kiadásában. Több számban vendégeskedik a nagyszerű Amsterdam Klezmer Band, Raf MC & Fanfare Ciocarlia, és az Östblocket, így egy igazán színes, és színvonalas végeredményt hallgathatunk.
Suefo

JABBERLOOP – UGETSU – 12” (MUKATSUKU)
Aki szereti a Five Corners Quintet, a Sleep Walker, vagy Nicola Conte nagyzenekaros zenéit az csapjon le erre a korongra is, mert hasonló dolgok történnek itt is. A 4 számos korong 23 perce a nu jazz és a latin fúziójának egyik legszebb példája. A hat tagú csapat 2004-ben alakult Kyotoban, majd Tokióba költözve egyre inkább belevetették magukat a koncertezésbe, sőt az utcák forgatagában is gyakran játszottak. Saját kiadású CD-ikből több ezret eladtak Japánban, de ez a maxi az első bakelit megjelenésük. Yohei Soito a doboknál, és Yuki Nagata a basszusgitárnál biztos kézzel adagolják a ritmusokat, nagyon szépen játszik a hangulatokkal a billentyűs Ryo Kishimoto, és az elmaradhatatlan fúvósszekció is megteszi a magáét. A Kyoto Jazz Massive-val ellentétben nem a house irányában mozdultak, hanem a jazz dance felé, amiben a japánok mindig is kiemelkedőt nyújtottak. Talán még egy énekes/nő hiányzik a zenekarból, de így is rendben van.
Suefo

V/A – CAFE SPUTNIK – CD (EASTBLOK / INDIeGO)
A Szputnyik Kávézó éppenséggel nem egy új lemez, 2005-ben jelent meg. Hogy mégis írunk róla annak az az oka, hogy az Indiego terjesztésében mostantól Magyarországon is elérhető, na meg azért is, mert marha jó, időtálló anyag. Alcíme szerint – electronic exotica from russia – amit hallunk, és ennél tényleg nehéz jobb megfogalmazást találni erre az őrült kompilációra. A fő vonalat régi nagy kedvenceinkre, a Solnze kiadó sztárjaira építik, úgy mint: Messer Für Frau Müller, Oleg Kostrov, vagy éppen Kim & Buran. Ismert névként még az amszterdami emigrációban a Kidnap lemezcégnél kezdő OMFO említhető, akik DJ Shantel oldalán mostanában éppen végigtarolják a balkán umcaccára éhes közönséget. Az említettek alapvetések, minden amihez nyúlnak minimum bearanyozódik. Ami itt kifejezetten súlyos az a többi, hasonló borult elmével, és mélyenszántó orosz lélekkel megáldott arc jelenléte. Itt van például a Netslov egy orosz folkdal, nyolcvanas electro-pop, és húzós ütemek kohézióját vitte véghez. Igor Vdovin egy nagyon meleg balalajka bossát keresztez a hatvanas évek édesbús filmzenei világával. A DJs Krugozory zenéjét meg sem kísérlem szavakba önteni, csak annyit mondok, hogy hihetetlenül vicces valami, és határozottan mozgásra késztet minden helyzetben. Nem is bírok tovább itt ücsörögni, azért magammal visszem a biztonság kedvéért. Aki kihagyja magára vessen!
Suefo

SOLITARIEN EFFEKTEN – MINI LP – 10” (ENFANT TERRIBLE)
Ez az ötszáz példányban kinyomott, 10 incses, fehér vinyl 16 percnyi elektro pop, neue deutsche welle finomságot tartalmaz. Ez alatt a rövid idő alatt hat darab számot vezetnek elő, amelyek a stílusnak megfelelően sodró tempójú dobgépekből előcsalt ritmusokkal, és ezeket ellenpontozó lassú, szállós melódiákkal tekerik le a fejünket. Ilyen például a Kleines Astronautmädchen, vagy a Die Göttin, amiben szinte összeakadnak a ritmusok. Van egy lassabb tétel is azért, a Fern der Nacht. Akár így, akár úgy mindegyik megfelel az elvárásoknak, nehéz lenne megmondani, hogy ez a cucc az idei év terméke és nem a nyolcvanas éveké, hiszen a Solitarien Effekten csak analóg gépeket használ, és az ének is ugyanúgy van torzítva, mint a hőskorban. Az Enfant Terrible megint profi múltidézést hajtott végre, de ez már a Neue Neue Deutsche Welle, vagy mi.
Suefo

CROOKERS – AQUAS DE PARCO – 12” (BIG SUR)
A milánói Ishtar (ahol a Schema is működik mint label) Big Sur label-je egymás után két nagyszerű maxival jött elő 2007 tavaszán. A Big Sur ott kezdi, ahol a Schema abbahagyja, azaz a jazzy elemek még itt-ott megmaradnak, de már erősebb elektronikus vonulatot képviselve. A maxit a Crookers formáció (Dj Phra és Bot) vonultatja elénk elsősorban a house és a hiphop tengelyen. Az Aguas de Parco egy funk-ra épülő, jazz-es elemekkel átszőtt 4/4 ritmusvilág, inkább rádióba ajánlanám, kicsit lehúzós bulin, bár természetesen egy warm-up-ban, vagy épp levezetésben tud működni. Ennek a trekknek készített remixet a szintén milánói Dj Pandaj. Nagyon jól sikerült hiphop ritmusra transzformált remix, ami kicsit dub-os, kicsit dark. Mindenesetre elég furcsa, de egyben kellemes hangulatot sugároz, bár sokadszor hallgatva elég egyöntetű, vagy inkább egyhangú, kevés váltással készült szám. A maxi – számomra – kiemelkedő darabja a Brookah, ami jól ötvözi a deephouse és az elektro elemeit. Frankón kikevert hangok, húzós basszusvonal, sok-sok apró loop. Az egész szám elektro-menetét néhol egy-egy jól elhelyezett énekrészlet töri meg.
Kork

DOUBLE BEAT – AFRICA 70 / PROFUNDO – 12” (BIG SUR)
A másik maxit a Double Beat prezentálja. Nekik ez a második epéjük a „Something New” albumról, amin a nagyon jól sikerült Grab It található, amit azóta is szívesen pörgetek. Erről a maxiról a Profondo az ami jó kis house-os alapokon afro és dub elemekkel variál, mindezt középtempón. A táncoltatós dobok mellett egy érdekesen ható, már-már hipnotikus hangeffekt is befészkelte magát a számba. Az Africa70 sem nélkülözi ezeket az effekt elemeket, és jól megdobják a kongák és a vérbeli afro-funk gitár riffek. Csupán azt nem értem, hogy minek kellett néhány hülye Tarzan-üvöltéssel megspékelni mindezt, de ettől biztos afrósabb. Ennek a számnak készített a méltán elismert Parov Stelar egy acidmixet. Na, ez már jól működik a parketten, pontosan összerakott sávok, rendben behelyezett kiállások. Valahogy a keze alatt életre kelt a szám. És még Tarzanból is nagyon jót hozott ki.
Kork

4HERO – PLAY WITH THE CHANGES - CD/2LP (RAW CANVAS)
Öt év telt el, mióta albummal jelentkezett Dego, Marc Mac és közreműködőik formációja a 4Hero saját label-jükön a Raw Canvas-on. Összegyűlt a szuper anyag, elérkezettnek látták az időt, hogy 2007 elején kijöjjön az új L.P. A meghívott zenészek, énekesek, énekesnők garantálják, hogy valami kellemeset, és megbízható minőséget fogunk kapni. A 4Hero feltűnése óta több vendégzenész azóta saját albummal és sikerekkel büszkélkedhet: Bembe Segue, Kaidi Tatham, Mizell Brothers, Ursula Rucker, Lady Alma … stb. Aki először hallgatja, egyből felismerheti a producerektől elvárt hangzásvilágot, amit a ’Creating Patterns’-en, a ’Two Pages’-en és a ’Les Fleurs’-ön már megszokhattunk és megszerethettünk. Soul lengi körül az egészet. A dobok, hegedűk, csellók, billentyűsök, szőnyegek és stringek, kifinomult szemplingek gyönyörű egységet alkotnak a vokálok mellett. Az egyetlen, ami eleinte annyira nem jött be, hogy nem éreztem valami túl nagy áttörést öt év elteltével. De ez annak köszönhető, hogy számomra a 4Hero egy olyan egyedi, új zenei világot képviselt anno, hogy az elvárásaim is igen magasra szöktek. A fülemnek kiemelkedő darab Stevie Wonder „Superwoman”-je, amiben Terry D vokálozik nagyot, de az album kezdő nótája a „Morning Child” is nagyon odateszi a költői hangulatot Carina Anderson édes hangjával. A Jody Watley közreműködésével készült „Bed of Roses” és elsősorban annak ShyFX és TPower remixe már partisláger lett a Drum’n’Bass bulik likvidjei között. 2007. kötelező darabja.
Kork