2007. SZEPTEMBER

  BEAT DIS – KEEP STILL! – CD (CHAMELEON)
  PANACEA – THE SCENIC ROUTE – CD (RAWKUS / GITD)
  GERARDO FRISINA – NOTE BOOK A JOURNEY IN SOUND – 2LP / CD (SCHEMA)
  DEELA – MANO MANO – 2LP / CD (SWITCHSTANCE)
  V/A – DJ CHICKEN GEORGE PRESENTS: THE SWED.U.S.H CONNECTION 2 – 12” (SWEDISH BRANDY)
  !DELA DAP FEAT GIPSY.CZ – SO SHUNES – 12”/CDS (CHAT CHAPEAU / DEEP DIST.)
  [DUNKELBUNT] – SMILE ON YOUR FACE – 12”/CDS (CHAT CHAPEAU / DEEP DIST. )

BEAT DIS – KEEP STILL! – CD (CHAMELEON)
Négy évvel bemutatkozó lemezének megjelenése után, elkészült a Beat Dis második albuma, a Keep Still. A szombathelyi trip-hop/rock/hip-hop formáció az évek során körbeturnézta az országot, játszott a dZihan & Kamien, DJ Vadim, és a Little Axe előzenekaraként, és mindenhol bemutatta, hogy élőben is tudja hozni a kiválóan kikevert, és nagyon összeszedett Genetic Gift színvonalát. Azon a lemezen még a puerto rico-i Zaida Rivas énekelt, aki időközben New York-ba költözött. A zenekarban egyéb tagcsere nem történt, így az énekesnői posztra kerestek, és Judie Jay személyében találtak is egy megfelelő embert. Ő régi játékos a magyar undergroundban, énekelt már Toy Division, Cas!o Samples, Pluto Project, Mantra Porno dalokban többek közt, mostanában Zagar új projectjében tűnt fel. Az, hogy a Beat Disben is otthon van már az Intro-ból kiderült, tehetséges kaméleon, jó vásárt csinált vele a banda. Nemkülönben új kiadójukkal, a Chameleon Records-al, ahol végre hasonló zenét játszó pályatársak közt dolgozhatnak. Az új lemezre érvényes mindaz, ami a Genetic Giftet szerethetővé tette. Egyrészt – és ez a legfontosabb – tisztességesen megírt, kidolgozott dalokhoz van szerencsénk, amelyek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. A másik, hogy a keverés megint ütősre sikeredett, az énekhangok tiszták, a dobok súlytanak, a gitárok karcosak, szóval a Fader Stúdió munkatársainak is kijár a nagyfel. Maga a zene leginkább Tricky dolgait idézi, talán egy kicsit kevésbé elszállt kiszerelésben. Csigó a gitár, mellett főleg protest jelleggel énekel, ahogy előző alkalommal is, szóval ő viszi a dühösebb témákat. Őt remekül egészíti ki Judie, aki a háttérvokálokat, és az önálló énekes részeket is lélekkel tölti meg. Végeredményben azt kaptam a bandától, amit vártam, fejlődést, és ennek nagyon örülök, egyedül a régi logót sajnálom, szerintem érdemes lett volna megtartani. A srácok szeptember 21-én lemezbemutatnak a West Balkánon, ahol a koncertről DVD felvétel is készül, aki rajta akar lenni, vagy csak megmerítkezni az új dalokban tudja hol a helye.
Suefo

PANACEA – THE SCENIC ROUTE – CD (RAWKUS / GITD)
MC Raw Poetic és a tuti producer K-Murdock nem sokat várakoztatott minket a második Panacea albummal. Az előzőt (Ink Is My Drink), és az azt megelőző maxit már az egekig magasztaltuk, és többszöri meghallgatás után így van ez a második körrel is. Ahhoz képest, hogy majdnem pontosan egy évvel követi a debütalbumot sietségnek nyoma sincs az anyagon. Korrekten összerakott, szépen kidolgozott témák, rengeteg élő hangszeres rész, kiváló megszólalással. Ennyi is simán elég lenne az elismerő szavakhoz, de a Panacea mindig egy kicsit többet nyújt. Álomszerű, utazós muzsikájukat most koncepcióba is foglalták, lehetne ez az Óz Csodaországban utódja is. A zenei sokszínűség a korábbi lemezek ismeretében már nem olyan meglepő, soul, jazz, és rock elemek színesítik most is a hip-hop alapokat. A Flashback To Stardomban itt van és nagyot alakít Raheem DeVaughn R&B énekes, az első kislemezdalban a Paps Said-ben a gyermekkori emlékeket idézik meg, a Between Earth And Sky-ban pedig nagy elődjüket, a De La Soul-t szedik elő egy felgyorsított minta erejéig, na meg az üvöltő Biz Markie-t. Ezek mellett majd’ mindegyik számot el tudnám képzelni akár egy normálisabb kereskedelmi rádió rotációjában, akár egy hip-hop buli warm-upjában, persze egyiket sem itthon.
Suefo

GERARDO FRISINA – NOTE BOOK A JOURNEY IN SOUND – 2LP / CD (SCHEMA)
Három saját nagylemez után, szeptemberben egy remixgyűjteménnyel jelentkezik Gerardo Frisina, aki Nicola Conte mellett a Schema egyik legkitűnőbb, és legismertebb művésze. Ideje volt már ennek az összefoglalásnak, hiszen remixeivel akár két ilyen albumot is meg lehetne tölteni. A mostani lemezről főleg a kiadótársak számára készített munkák csúsztak le (Rosalia De Souza, Nicola Conte, S-Tone Inc.), vagy a külsősök közül Diesler, a Mop Mop, és Frank Hernandez. Ennek ellenére így is elég átfogó képet kapunk Frisina remixeri oldaláról. A jazz nagy öregjeitől (Dizzy Gillespie, Sun Ra), a nu jazz néhány legjobb képviselőiig (Combo Moderna, Hipnosis) utaztat minket a mester. A dobok, és a bőgő irgalmatlan lüktetéséből, a zongorából, és a fúvósokból összekovácsolt védjegyszerű hangzásról könnyedén felismerhető jazz dance mindegyik. Néhol az afro, más helyütt a latin hatás kerül előtérbe. A bakelit verzióra felkerült három saját kislemezdal is, nevezetesen az Alborado, a Zanja, és a Tokyo’s Dream eddig kiadatlan 2007-es verziója, (a CD-n valószínűleg ennél is több csemege kap helyet, de vinyl junkieknak ez már mindegy). Hmm.., minden hang a helyén van!
Suefo

DEELA – MANO MANO – 2LP / CD (SWITCHSTANCE)
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy lemezismertető ürügyén magamat is ajnározhatom csöppet. Tavaly, némi bizalmat szavazva, az akkor még nagylemezzel nem rendelkező német duónak beválogattam az egyik szerzeményüket egy válogatáslemezre. Most, a nyár utolsó napján boltokba kerülő bemutatkozó albumuk azt igazolta, hogy ez okos döntés volt. A Deela (Ingo Möll és Martin Morsch) saját stílusában, ami a modern latin-funk, latin-house, afro, dub, jazz, downtempo, és funk-break keveréke, a legjobbak között van. Jó azért annyira nem volt ezt nehéz előre látni, hiszen addigra már túl voltak néhány komoly remixen, a Mo’ Horizonstól, az Up, Bustle & Out-on keresztül, a Fort Knox Five-ig, mégis azt kell mondanom, hogy 2007-ben magasabb fordulatszámra kapcsoltak. A nyáron megjelent Ruhrfart EP már szolgált néhány komolyabb meglepetéssel, a nagylemez pedig tényleg csúcs. Egy album hallgatásakor az mindenképpen bíztató jel, ha nem tudjuk eldönteni, hogy melyik a kedvenc számunk. A Mano Mano esetében 19 dalból legalább a fele esélyes erre. A másik, hogy süt belőle az energia. A dalok túlnyomó többségénél érezhetjük ezt a vibrálást, amit persze megmagyaráz, hogy a programozás mellett rengeteg élő hangszer is hallható, és az énekesek is rendesen odateszik magukat, de ez magában nem lenne elég, ott van az a bizonyos plusz. A Power Gone például olyan erősre sikerült, hogy látom magam előtt a kántáló rasztákat itt a szobában fel alá masírozni, amint igazságot követelnek Iránnak, Szudánnak, Boszniának. Mango Juice több számban is énekel, ebben még csatlakozik hozzá Shocking Murray, és Maiiah is. A Radio Deela szomorkás, latin-gitáros ballada, és mégis húz. Az Absourdo batucada zúzása meglepő természetességgel keveredik funkkal, ez is egy energiabomba. A lassúak közül a Quieres Corazon tetszik nagyon Maria Garcia Lora énekével, na meg a lengyel Kasia Bortnikkal felvett Uciekam. Úgytűnik a szeptemberi hallgatnivaló már biztosított!
Suefo

V/A – DJ CHICKEN GEORGE PRESENTS: THE SWED.U.S.H CONNECTION 2 – 12” (SWEDISH BRANDY)
Erre a maxira négy eléggé különböző darabot szelektált össze DJ Chicken George, Texas legismertebb lemezlovasa. A hip-hop-tól a house-ig sok mindenben jeleskedő san franciscoi J-Boogie’s Dubtronic Science nyitja a lemezt egy befordultabb dubos darabbal (Suga Deadly). A gitárok vinnyognak, a dob hozza a poroszkáló ritmust, a billentyűk még nem döntötték el, hogy baljós legyen-e a végkifejlet, vagy csak emelkedett. A philadelphiai Illvibe Collective is egy hasonló rafinériával állt elő (What They Say). Soul vokálok Lady Alma torkábó, perkák gazdagon, broken beat, kis jazz. Maga Chicken George, az ESL Music kötelékébe tartozó Ocote Soul Sounds tagjaival állt össze egy track erejéig (Overthrowed). Adrian Quesada és Martin Perna társaságában egy nyugis, instrumentális latin funkot hegesztettek össze némi scratch-el. A turntablist Nick Nack is funkot tol, természetesen a scratch itt sem marad ki. Magam részéről a két utóbbira szavazok, de az egész EP kellemes hallgatnivaló.
Suefo

!DELA DAP FEAT GIPSY.CZ – SO SHUNES – 12”/CDS (CHAT CHAPEAU / DEEP DIST. )
A nyáron több alkalommal játszott Magyarországon a !Dela Dap, na meg Japánban, és Németországban is, de ide szerencsére könnyebben átugranak a szomszédból bármikor egy buli erejéig, így szeptember 20-án az A38-on újra megnézheti őket, akinek olyanja van, ráadásul a [Dunkelbunt] társaságában. Ezen az új maxijukon a második album egyik húzószámára, a So Shunes-re készült változatok kerültek fel. Természetesen a jól ismert album verzió is itt van, amiben a szépen pontozó bőgő, és a szenvedélyes női ének mellett az akusztikus gitár visz életet az alapvetően száraz, de pörgős future jazz alapba. A cseh roma repper Gypsy.cz-vel felvett változatot nagyon meghúzza a dühös rap, és csujogatás, bulikban rokkol! Az osztrák Telemark duó remixe már teljesen más irányból közelít. Szétszedik a hangokat apró darabokra, és jól összekeverik, becsúszik egy zord basszusgitár is, a végeredmény valami széttört electro. A !Dela Dap is készített egy techesebb club remixet. A maxi végére került a Lautlos szolid break remixe, amit Infragandhi és a Secta Chameleon hozott össze. Összességében elég változatos kis maxi ez, a 35 perces anyagból mindenki kiszűrheti a magának kedves verziót. A zenekar utóbbi három maxija közül mindenképpen ez sikerült a legjobban.
Suefo

[DUNKELBUNT] – SMILE ON YOUR FACE – 12”/CDS (CHAT CHAPEAU / DEEP DIST. )
A Chat Chapeau kiadó !Dela Dap melletti másik zászlóvivője, a nemrégiben remek albummal (Morgenlandfahrt) jelentkező [dunkelbunt] most egy háromnegyed órás EP-vel hallat magáról. Érdekes módon ez a hosszú anyag egy szám remixeiből áll össze. Osztrák testvéreink imádnak ilyen jellegű remixprojectekkel előrukkolni, erre a legjobb példa a Tosca, de hát ők tudják. A Selecta Bence énekével ellátott balkán dub, a Smile On Your Face az egyik legszebb tétel az albumról, de azért nyolcszor egymás után meghallgatni kicsit sok. Az eredeti, és a rádió verzió mellett hat remix szerepel a korongon, és az ilyesmi mindig rejt veszélyeket, könnyen unalomba fordulhat, meg hát egy hangmintakészlet van, amiből lehet gazdálkodni, így nehéz változatos munkákkal előállni. A remixerek mindenesetre elég jól megoldották a feladatot, az izraeli-osztrák vegyes duó, a Baba Ganoush például hipnotikus downtempót készített, plusz gitár, női ének, és billentyű hozzáadásával. Brian May az elején dubosított, a végére meg átfordította ska-ba. A német Umberto Echo neve már előre sejtette, hogy itt is dub lesz terítéken, és nem is okozott csalódást. A Tecsumo egy zord drum’n’bass, Seidenbush leginkább semmilyen, a görög Timewarp kiadó főnöke Angelos Stoumpos, pedig egy újabb dub munkával járult hozzá e nagy ívű maxihoz.
Suefo