2008. JANUÁR

  SHUKAR COLLECTIVE – RROMATEK – CD (EASTBLOK / INDIeGO)
  FANFARA TIRANA – ALBANIAN WEDDING – CD (PIRANHA)
  VIEUX FARKA TOURE – REMIXED: UFO’S OVER BAMAKO – CD (MODIBA)
  SECTA CHAMELEON – WHO’S ROCKING THE TOWN – 12” (CHAMELEON)
  FEDERICO AUBELE – LA ESQUINA/CORAZON – 12” (ESL MUSIC / DEEP)
  THIEVERY CORPORATION – SUPREME ILLUSION – 12” (ESL MUSIC / DEEP)
  ZAGAR – CANNOT WALK FLY INSTEAD – CD (CLS)
  ESPRESSO DEL LAGO – YEKI – CD (ELEKTROLUX)

SHUKAR COLLECTIVE – RROMATEK – CD (EASTBLOK / INDIeGO)
Szeptember végén került a boltokba a román Shukar Collective új albuma, ezúttal a berlini Eastblock kiadó gondozásában. 2004-es első lemezük még Romániában jelent meg, a következő albumot 2005-ben a Sub Rosa adta ki, majd még ugyanabban az évben a Riverboat világzenei kiadó is megjelentetett egyet. Ezen cégek közül valószínűleg a legújabb áll a legközelebb a bandához, hiszen az Eastblocknál olyan csapatok vannak még, mint a Haydamaky, vagy a Little Cow (őőő Kistehén), plusz ők adják ki a balkán szintér egyik legtökösebb válogatássorozatát, az eddig két részt megért Balkanbeats-et is. A rózsaablakkal díszített digipack tok igencsak szemrevaló, letisztult alkotás, mint ahogy a zenekar történetében is talán ez a legösszefogottabb album. 2005-ös, és 2006-os felvételeket találunk rajta, köztük néhány olyat is, amelyek már korábban megjelentek, bár ezeket némileg átalakították. A tradicionális cigányzenék mellett van itt mindenféle színesítő elem, az electronica teljes palettájáról, a drum’n’bass ritmikától, a funk-break-en át, a dub-ig bezárólag. A szokásos balkán muzsikáktól a Shukar meglehetősen különbözik, méghozzá azért mert többnyire elég nyomasztó elektronikus alapokra megy az elborult gajdolás, ráadásul egy fia rézfúvós se kerül elő.
Suefo

FANFARA TIRANA – ALBANIAN WEDDING – CD (PIRANHA)
A Shukar Collective-vel ellentétben a Fanfara Tirana kifejezetten a rézfúvósokról szól, amint azt a lemez alcíme – Brass Explosion – el is árulja. A csapat új lemezén egy hamisítatlan albán lagziba varázsolja a hallgatót. Bár a sajtóanyagban méltatják a modern előadásmódot, ez inkább a hagyományon kívüli hangszerek – szintetizátor, skót-duda – beemelésére vonatkozik; azért ez az album főleg azoknak fog örömet okozni, akik a tradicionális balkáni zenéket preferálják. Az 55 perces matéria többségében vidám dalokat tartalmaz, mint az Osmon Aga, vagy a Cifteteli, de azért becsúszott néhány sirató is, például a Janines C’i pane syte, vagy az Apocalyptic Kaba (maga a kaba alapvetően gyászzene). Ezek a balkáni brigádok leginkább esküvők, és temetések alkalmával muzsikálnak, így az sem hat furcsán, hogy még az Albanian Wedding című lemez sem kerülheti el ezt a mélyen gyökerező kettősséget.
Suefo

VIEUX FARKA TOURE – REMIXED: UFO’S OVER BAMAKO – CD (MODIBA)
A legendás Mali blues gitáros, Ali Farka Toure fia, mint rendes zenészdinasztiákban szokás, apja nyomdokába lépett, debütáló lemeze, pedig olyan jól sikerült kultúraközi mix lett, hogy a world music közönségen kívül a freestyle lemezlovasok is rákaptak. Sőt tavaly augusztus végén már egy remixlemezt is összeállított Derek Beres, a Global Beat Fusion DJ-je, olyan producerek részvételével, mint a Bastard Jazz kiadóhoz tartozó Captain Planet, a mostanában igen aktív Nickodemus, vagy a Six Degrees kiadó két ásza, Karsh Kale és DJ Cheb I Sabbah, valamint a szintén ide tartozó newcomer Yossi Fine. Az említettek hozták a papírformát, rajtuk kívül kiemelném még a Sangare című számból dolgozó DJ Centert, aki egy szép lassan poroszkáló dzsesszes megoldással állt elő. Az ismert lemezek közül, leginkább a Six Degrees Traveler válogatássorozatához lehetne hasonlítani ezt a remixprojektet, összetevői szerint, pedig sok dub, és ambient, valamint funk, hip-hop, és csipetnyi tribal hallható a korongon. Az album bevételeinek 10 százalékával a UNICEF Bée Sago nevű szervezetét támogatják, amely a malária gyermekáldozatain próbál segíteni Afrikában.
Suefo

SECTA CHAMELEON – WHO’S ROCKING THE TOWN – 12” (CHAMELEON)
Az előző két nemzetközi terjesztésű vinyl maxijával már bizonyított a kelet-magyarországi breakbeat duó, és új megjelenésükkel is azt igazolják, hogy zenei ötletekből bőven van még a tarsolyukban. A korábbi kiadványoktól eltérően, amelyek tartalmaztak Dreadzone, Paul Murphy, és Groove Diggerz remixeket is, most csak saját számokkal rokkolnak a srácok, méghozzá négy új szerzeménnyel, plusz egy instrumentális verzióval. A Who’s Rocking The Town egy szépen építkező, hét perces break monstre, amely felvonultatja a duó összes védjegyét a sötéten morgó basszusvonaltól, az elpitchelt, rockos vokálokig, szóval igazi mocskos partizene ez. A Fat Beats Coming Again nem hazudtolja meg a címét, ütős muzsika ez is, megspékelve egy csomó elektronikus zajjal, és egy meditatív kiállással a végén. A B oldal első tétele, a jamaikai-angol származású, de Ausztriában élő MC Coppa vendégszereplésével készült This Is How We Roll, repíti tovább a hallgatót. Coppa felkapott MC, mostanában olyan nevekkel dolgozik együtt, mint Karl Moestl, a 7 Samurai, vagy az Al-Haca Soundsystem, és itt is jól teljesít. A This Is How We Roll lemezt záró instrumentális verziója előtt, még egy lazább dal, a So Familiar hallható Kindrusz Emese vokáljával. A maxi többi számától eltérően, valószínűleg ez a warm-up szettekben kerül majd a lemezjátszókra, szuggesztív elektromos feszültségével feltüzelve a partiarcokat.
Suefo

FEDERICO AUBELE – LA ESQUINA/CORAZON – 12” (ESL MUSIC / DEEP)
A második Federico Aubele nagylemez első kislemezén, az album két remek dalán kívül azok egy-egy remixe is szerepel. A Natalia Clavier által énekelt szép, lassú, latin balladát Nickodemus vette kezelésbe. A tempót éppen csak egy kicsit növelte meg, még így is a ráérős kávéházi kategóriában maradt, de már ettől is sokat változott a dal hangulata. Igazából az eredeti annyira egyben volt, hogy nehéz is belőle jó remixet készíteni, de Nickodemus ügyesen oldotta meg a feladatot. A szintén zseniális Corazon című reggae-ből Ursula 1000 gyártott le egy elektromos dancehallt. Ez sem rossz éppenséggel, viszont semmi különös. Azért senkit nem beszélnék le erről a maxiról, az album úgyis csak CD-n jött ki, szóval itt van róla két szám, plusz egy jó, és egy használható remix, no meg a borító is ESL standard.
Suefo

THIEVERY CORPORATION – SUPREME ILLUSION – 12” (ESL MUSIC / DEEP)
Ezen a maxin egy klasszikus remix-csere érhető tetten, amikor a producerek a mocskos anyagiak mellőzésével variálják át egymás dalait. Az első lemezoldalon a Thievery Corporation Supreme Illusionja hallható Nickodemus bhangra remixében, Zeb oud játékával spékelve. Ezidáig ez a munka csak az ESL Remixed CD-n szerepelt. Egyszerre ütős, és nyugis, kifinomult cucc, akinek a keleti fűszerezésű downtempo a szíve csücske nem fog csalódni ebben sem. Egyet fordítva a korongon Nickodemus Crazy Strangerét zúzza meg a Thievery. Ez már partizene, méghozzá a javából, az a fajta jazz-house, amit a korai Jazzanova csinált, van benne kraft. A szám eredetije is hasonló volt, de ott a harmonika valahogy idegesítően volt jelen, itt viszont szépen simul a zene szövetébe. Azt hiszem mindenki jól járt ezzel a cserével, a művészek és a közönség is. A maxi borítója igazán szép. Két felülnézeti kép látható Washingtonról a két oldalon, méghozzá kaleidoszkóp-effekttel megbolondítva. A Pentagon és környéke szinte kínálja magát egy ilyen mókához…
Suefo

ZAGAR – CANNOT WALK FLY INSTEAD – CD (CLS)
A Zagar zenekar 2002-es debütálása, a Local Broadcast megjelenése óta, a hazai (no meg külföldi) koncerttermek, és fesztiválok egyik legmegbízhatóbb fellépője. A közönség gyorsan megkedvelte a Yonderboi élő zenekarából alakult formációt, egyrészt a remek számok, másrészt az energikus, pontos, és folyamatosan fejlődő előadás okán, sajnos kevés ilyen banda van ma Magyarországon, amelyik ennyire komolyan, és magas színvonalon teszi a dolgát. A 2004-es Szezon filmzenelemez elkészítése óta dolgoztak az új albumon, ami az előzetes tervekhez képest némi késéssel tavaly év végén került a boltokba a CLS kiadásában. Kézbe véve a szép digipack borítót, amire még dombornyomott logo is került, gyorsan megállapíthatjuk, hogy a külalak rendben van. A lemezt többször végighallgatva, szerencsére ez a tartalom vonatkozásában is fennáll. Bár az anyag nagy része markánsan különbözik az első lemez downtempós világától, erősen elmozdulva a gitárzenék, és a dalforma felé, néhány a korábbiakhoz hasonló tétel azért itt is van, például a Three Seasons Fall, amiben Kállai Ferenc, és Bodrogi értekezik arról, hogy „a zene az nagyon jó”. Szóval ez a tipikus régi magyar filmből szemplingelő Yonderboi, Trevira Modern féle megoldás, mint védjegy, innen sem hiányzik. Vagy az ezt követő Dorian Gray’s Dilemma, amiben Bootsie leszkreccseli a fejünket (és nagyon jó, hogy nem csak itt, de egész idő alatt nagyokat teker). Személyes kedvencem a North Pole Samba, ami a címének megfelelően egy hűvös, de mégis pörgős, és latinos lüktetésű tétel; dob, scratch, gitár, billentyű egyaránt zúz. Az előző albumon is szerepelt Ligeti György, a Puzzle énekese, most viszont már négy számban hallhatjuk. És akkor ott van még az Underground Divas kórussal felvett Wings Of Love, ami a lemez beharangozó számaként valószínűleg szélesebb körben is ismert. Ilyen női kórussal, amiben Németh Juci (ex-Anima), Péterfy Bori (ex-Amorf Ördögök), Hódosi Enikő (Neo), Kutzora Edina (Yonderboi), Sena, és Judie Jay együtt dalol képtelenség csalódni, maximum lehetett volna belőlük kicsivel több. Építő jellegű kritikaként annyit tudnék megfogalmazni, hogy folytassák ugyanilyen lelkesedéssel, odaadással, mert ez most nagyon rendben van!
Suefo

ESPRESSO DEL LAGO – YEKI – CD (ELEKTROLUX)
Ha szereted hallgatni a Madrid De Los Autrias két nagylemezét, akkor nagy örömmel fogadod majd ezt az albumot is. Flavio Maspoli és André Baumgartner viszont „nem csupán” spanyol motívumokat oltanak elektronikus kicsengéssel ható szerzeményeikbe. Ötletesen alkalmaznak számos jazz és hip-hop alapot, csak éppen éteri lounge tálalásban; talán még a pop-al is kacérkodnak egy kicsit. Sőt, utolsó számként még egy laza liquid drum’n’bass-be is belekóstolhatunk. Ez itt kérem szépen kifinomult szórakozás kezdőknek és haladóknak. Leheletfinom lüktetések, aprólékosan elszállt kidolgozottság és az egész lemezt átjáró szellős pulzálás, ami keresztülrepíti a hallgatót ezen a 62 percen. Első hallgatásra bizton úgy érezzük majd, hogy nem is volt elég.
Clairvo [MustBeat]