2008. MÁJUS

  THREE MINUTES WITH MARK MURPHY – SECRETS PART 2 – 12” (VIENNA SCIENTISTS)
  RANDOM HEROES – (THEME FROM) GOLD BLOCK – 7” (JACK TO PHONO)
  THE BOOGOOS – THEME DE YOYO – 12” (PERFECT TOY)
  ONUR ENGIN – BRISK – 12” (STRAIGHTUP)
  DANNY MASSURE – SOLEDAD – DIGI (BAGPACK)
  DUBBLE D – PLAYIN’ OUT – LP/CD (2020 VISION)
  JULIANA AQUINO – DISCO [MEETS] BOSSA – CD (PEACELOUNGE)
  MARIO BIONDI AND THE HIGH FIVE QUINTET – THIS IS WHAT YOU ARE REMIXES – 12” (SCHEMA)

THREE MINUTES WITH MARK MURPHY – SECRETS PART 2 – 12” (VIENNA SCIENTISTS)
Úgy látszik a nagy visszatérések idejét élik a recesszióban korábban megtorpant független lemezcégek. A német Perfect Toy-jal egy időben adott életjelt az osztrák Vienna Scientists is, mely kiadó gyakorlatilag 2004 óta nem jött ki új anyaggal. Most viszont egyből két vinyl maxi, és egy album hagyta el a gyártósort. Az egész projekt apropója a remek jazz-torokkal Mark Murphy-vel készített Three Minutes (Darcosan, Alexdrum, és DJ Shalom) szám, a Secrets volt. Ebből az egy számból rittyentettek össze egy egész remixprojektet, olyan arcok részvételével, mint a Vienna Scientists kötelékébe tartozó Freedom Satellite, a Shanti Roots, vagy a korábban már egy-egy dal erejéig bedolgozó Quantic, no meg a Dublex Inc. Az ilyen jellegű munkáknál komoly gondot okoz, hogy tulajdonképpen ugyanabból a szűkös hangmintakészletből dolgozik az egész pereputty, ami azért mindenképp levon a végeredmény izgalmaiból. A bécsiek eleve rá vannak kattanva az ilyesmire, például a Tosca többször is eljátszotta ezt (Fuck Dub, Honey). Ezeket az albumokat elég nehéz végighallgatni. A két maxira szétbontott bakelit esetében ez már nem olyan problémás, itt inkább abba kötnék bele, hogy a korábban remek downtempo, bossa, és nu jazz kiadóként megismert VS hangzása mostanra teljesen eltolódott a sötét, tech-es, house-os irányba. A Madrid de los Austrias deep remixe engem egyáltalán nem érintett meg, az utána következő Quantic változat viszont annál inkább bejött. Szép basszusvonal, védjegyszerű dobok, amikhez Mark Murphy hangja is jól passzol. A túloldalon hallható Dublex Inc. verzió nem lepett meg annyira, őket azért lehetett hallani időnként az utóbbi években is, és lehetett tudni, hogy már egészen más vizeken járnak, mint anno. Az általuk kreált dub-os deep-house mindenesetre itt jól össze van rakva, szépen ki van keverve, van benne lélek, és jól működik a tánctéren is. A lemezt záró befordult Fake Fellini remix helyett sokkal szívesebben hallgattam volna az eredetit, vagy az albumon igen, de a maxikon nem szereplő Earthbound változatot.
Suefo

RANDOM HEROES – (THEME FROM) GOLD BLOCK – 7” (JACK TO PHONO)
A Yorkshire-i Random Heroes előző 7”-es őrülete, a 2006-ban megjelent Roll Call / Days Of Old sokáig nem akart kimászni a lemeztáskámból. A mostani kétszámos kislemezről az eredeti valamivel szolidabb funk-break, de buli elejére azért kiváló gördülékeny basszusával, laza ütemeivel, egy kevés scratch és fuvolaszóval. A másik oldalon a Catskills kiadó fenegyereke Aldo Vanucci garázdálkodott a remix sávok között, és ahogy várható volt egy kicsit táncosabbra gyúrta a saját verzióját. Több és erősebb dob, kis b-boy szövegelés, és a fuvola is folyamatosan borzolja az idegeket. Aki fogékony az ilyesmire annak nem is kell több rábeszélés. Nem egy bonyolult darab, de pont elég egy vidám és felszabadult táncmulatság még élvezetesebbé varázslásához.
Suefo

THE BOOGOOS – THEME DE YOYO – 12” (PERFECT TOY)
Majd három éves szünet után egy igazi bombával tért vissza a müncheni székhelyű Perfect Toy kiadó. A korongon a szintén müncheni The Boogoos húzza el a nótá(i)nkat, akiknek ez a második megjelenésük. Első 7”-es maxijuk a Trampnél jött ki tavaly, és egyből meghozta a sikert a 13 tagú funk-soul szupergruppnak, amiben megtaláljuk az ugyancsak zseniális Poets Of Rhythm és a Hi-Fly Orchestra tagjait is. A mostani lemez A oldalán található Art Ensemble Of Chicago feldolgozás, a Theme de Yoyo itt egy igazi poszt-apokaliptikus funk bombába transzformálódott. Sokan előszedték már ezt a klasszikust korábban is, viszont ez a verzió mindent visz! A zenészek remekelnek, zúg a gitár, megőrülnek a fúvósok, de az igazi ász July, az énekesnő, aki kb. úgy tolja, mint Nina Simone, bármeddig elhallgatná az ember. A túloldalon egy laza kilenc perces afro-beat (The Journey) foglal helyet, középpontban a zölddel, a Fela Kuti-i hagyományok szerint. Az énekes csákó Zsolt Tokaji névre hallgat, ami külön is megdobogtatja a hungaropannon hallgatóság szívét.
Suefo

ONUR ENGIN – BRISK – 12” (STRAIGHTUP)
Ausztriália olyan messze van! Ám ilyenkor, egy-egy kiadvány erejéig talán egy kicsit mindig közelebb kerül. De ezt csak az veszi észre, aki szeretei a zenét és hallgatja is – a sidney-i opera egyedi íveinek képe biztosan nem fog ettől a számtól és 3 változatától a lelki szemeink elött kirajzolódni, de az eredeti funk-break-re építkező és Omegaman dirt-breakz-be interpretált változata hallatán már lehet kapizsgálni valamit. Koszos basszusok, száraz dobok, lendületes tempó, ami alatt napsütésesen zötyög a hanyag eleganciával összerakott szám. A másik két változatot Quincy Jointz és Kid Gusto szállította, akik a maguk módján, de szintén egy funk-break és egy dirt-breakz változattal rukkoltak elő. Quincy változata kicsit homogénebb, jó élmény mondjuk bringázáshoz, de tánctéren, csajozáshoz Kid Gusto változata áll a legközelebb: első hallásra visszamondható férfi vokál-sampling, repesztő billentyűmenetek, száguldozó fúvosok; ami kell! Mondjuk az egész maxi tökéletesen illene valamelyik délutáni langyos TV krimi-soroat zenéjének; legalább akkor lenne valami értelme nézni őket.
Clairvo [MustBeat]

DANNY MASSURE – SOLEDAD – DIGI (BAGPACK)
Én személyesen elég nehezen barátkoztam meg a digitális kiadók, gyakorlatilag semmilyen hanghordozón sem megjelenő kiadványainak gondolatával. Aztán, az idő múlásával, meggyőzött a tudat, miszerint ezzel a módszerrel nem csak a zeneszerzők, hanem maguk a hallgatók is sokkal jobban járnak. Így, például ez a digitális 7”-es, a maga 2 számával biztosan nem jutna el annyi emberhez és annyi helyre, mint most: ráklikkel, kifizet, letölt, átmásol, hallgat – úgy néz ki, tényleg ez lesz az ezredforduló megoldása. Ez a megoldás pedig üdvözítő, ha ilyen muzsikák, mint ami ezen a maxin van, még több teret nyerhetnek maguknak. Hadd lelje örömét egyre több és több ember az ilyen puha és kellemes melódiákban. Nincs bennük semmi új és forradalmi, egyszerűen csak jók. A címadó dal kifinomultan kalandozó dallammenetű, melody-breaks-re hajazó változata mellett, Ben Dean house-osabb irányba hajló remixe is megmaradt az eredeti gitár és fúvós téma felhasználásánál ugyan, de ettől még két teljesen eltérő hangulatot hallhatunk a kiadványon. Mindenki jegyezze meg a seattle-i fiúnak a nevét! Ahogy eddig már párszor, ezek után is biztosan fogunk még tőle és bandájától emlékezetes pillanatokat szerző számokat kapni.
Clairvo [MustBeat]

DUBBLE D – PLAYIN’ OUT – LP/CD (2020 VISION)
Nem mindig szeretek egy albumot a háttér információkon keresztül elkezdeni bemutatni, de itt annyira kézenfekvőnek tűnnek, és annyira összhangban vannak magával a zenével, hogy nem tudom kihagyni. Szóval: Dubble D nem szarakodik sokat feleslegesen, és ezt már a borítón is a tudtunkra adja – ami pont olyan, mint maga a manchesteri srác és zenéje: immáron második albuma is egyenes, egyértelmű, helyénvaló és őszinte. Habár azt mindenképp megjegyezném, hogy hangszerelését tekintve az első lemez jóval felülmúlta ezt a mostanit, ám a zenei stílusok sokoldalú alkalmazása viszont változatlan maradt. Hip-hop, house, b-boy breaks, örült jazz breakbeat és uptempo számok váltogatják egymást vagányul, szünetmentesen egymásra indítva jön az egyik a másik után. Itt-ott egy-egy száraz beat, egy kis scratch, hol kövér, puffogó basszus, hol vékony kaffogás, nincs felesleges szarakodás: csak a zene. Aki szeret instrumentális hip-hop lemezeket hallgatni, biztosan odáig lesz ettől a korongtól.
Clairvo [MustBeat]

JULIANA AQUINO – DISCO [MEETS] BOSSA – CD (PEACELOUNGE)
A 2008-as év egyik legjobb zenei élménye a Peacelounge Recordings istállójából származik DISCO [meets] BOSSA címmel. Juliana Aquinonak és bandájának zseniális ötlete és kivitelezése meghozta a várt sikert és a szakmai elismerést. A ’70-es évek diszkó slágereinek feldolgozása majdnem minden próbálkozónak sikert hozott, de ilyen formában ritkán hallhatjuk ezeket a számokat (Stayin’ Alive, Love Is In The Air, I Will Survive, stb.). Bossa hangszerelésben ez a 11 zeneszám igazi ajándék! Remek a hangszerek használata, és a hangminőségük is. Az énekesek lágy és könnyed hangjukkal bárkit levesznek a lábáról. Negatívumot esélyem sincs írni, mert ez az egész tökéletes. Az ember csak mosollyal az arcán tudja végighallgatni!
elf

MARIO BIONDI AND THE HIGH FIVE QUINTET – THIS IS WHAT YOU ARE REMIXES – 12” (SCHEMA)
A 2007-ben megjelent, 200000 példányban elkelt Mario Biondi album, a Handful Of Soul nagy sikerére való tekintettel a folytatásra sem kellett sokat várni. A napokban jött ki a This Is What You Are dal remixeiből egy négy számos maxilemez. Nem véletlenül használtam a dal szót, hisz ez tipikusan az a zene, amit az ember sétálgatva fütyörészik, dúdolgat. Stílusát tekintve leginkább nu jazz-nek mondható, de a ’70-es évekből ránk maradt diszkós hangzás, hangszerelés is megtalálható benne, no meg egy kis easy-listening. A három remixből kettő a jó öreg Dimitri From Paris nevéhez köthető. Az elsőben a house felé vette az irányt, míg a másikban a tőle már rég nem hallott easy-jazzy vonalon játszadozott a témával. Az eredeti verzión kívül még egy remix található a korongon, ez Monti & Gottardi munkája, szintén house. Amit hiányolok a feldolgozásokból, hogy a dobok átkomponálásán kívül semmilyen változás nem ment végbe. Tengerpari koktélozgatáshoz, vagy egy nyári táncesthez egyaránt ajánlom ezt a zenét. Garantált csípőrázás!
elf