2008. MÁRCIUS

  V/A - JAZZ & MILK BREAKS VOL.2 – 12” (JAZZ&MILK)
  PLUTO PROJECT – ONE DIRT – CD (CHAMELEON)
  SääTIŐ ORGANISAATIO – AVARUS IHMISET SEKA LUONTO – CD (CYMBIDIUM)
  MAKOSSA + MEGABLAST – KUNUAKA – CD/2LP (G-STONE / DEEP)
  RODNEY HUNTER – HUNTERVILLE – CD (G-STONE / DEEP)
  DON PAULIN – ME AND MY PAPAGAYO – CD/LP (SONORAMA)

V/A - JAZZ & MILK BREAKS VOL.2 – 12” (JAZZ&MILK)
Amióta Fonetik felhívta a figyelmemet erre a kiadóra, persze itt a Manamanán :), azóta szemmel tartom ezt a kis csoportosulást, mert ebben a telt zeneiparban, kellemes színfolt ez a kis független label. Szóval az ötödik kiadványnál járnak, és ezen belül a második válogatás EP-nél. Tudom, hogy már elcsépelt, mindig kikiáltani valaminek egy korongot, de ezt most mégis meg kell tennem: számomra mindenképp a tavasz Ep-je. Igazi dj-barát lemez, nemcsak a fél tucat kitűnő muzsika miatt, de a stílusok sokszínűsége miatt is. Érdekességnek tartom, hogy évekkel ezelőtti muzsikákat is leporol a kiadó, itt van rögtön kezdésnek Mocean Worker darabja, ami a 2005-ös albumáról ismert, dögös fuvolás téma, ami elég magasra teszi a mércét. Következő a sorban Blank Zulu - Mellow Magic-je, amely egy középtempós kellemes afro beat téma, majd az A3, egy Ninja Tune közeli produktum, amely végig nyüstöl egy kissé melankolikus harmóniát, egy kicsit Budabeats-es stílusban. Miután fordítunk a lemezen, rögtön elmosolyodunk a Vono Box Pepitáján, ami számomra megunhatatlan, pedig már ez sem mai szerzemény. A B2-es számot Pharoah Roche követte el, őt a Sonar Kollektivről ismerhetjük, és most egy jó kis gitáros fűszerezésű elegyet készített. Zárásképp, de nem utolsósorban Energie Du Verre - Rockin' Habaneraja késztet a lemez megvételére, ami ugyan már kijött a Mojo Club Dancefloor Jazz Vol. 13-on, de ezt a közel hat perc progresszív, de azért tánctérre is való kortárs jazzt, örömmel hallgathatjuk, miközben hajtogathatunk magunknak egy tejes dobozt, amit bónuszként kapunk a lemezhez. További jó hír, hogy egy-két héten belül a boltokba kerül a két EP összegyűjtött, és pár számmal megtoldott anyaga CD-n is.
Les P.

PLUTO PROJECT – ONE DIRT – CD (CHAMELEON)
A Pluto Project nem kapkodta el második albumának felvételeit, de a 2002-es debütálás után, idén végre friss anyaggal jelentkeztek. A közben eltelt idő alatt azért történt velük egy s más, az előző nagylemezt 2004-ben újra megjelentette a német Black Flame Records, és a számok nagy része külön-külön is feltűnt egy rakás nemzetközi válogatáson. Visszatérve az új anyaghoz elmondhatjuk, hogy sikerült ott felvenniük a fonalat, ahol előző alkalommal letették. Megőrizték egyéni hangzásukat, a zenék most is a downtempo-dub-reggae-latin keverékből formálódtak, többrétegűek, mélyek, békét, és nyugalmat sugároznak. Ezen túlmenően eredményesen mozdultak el a strukturáltabb dalszerkezet irányába. Majd mindegyik számban más-más vendégénekest hallhatunk, a világ különböző vidékeiről, tapasztalt, tehetséges arcokat, akik tetemes mennyiségű érzelmi munícióval töltötték fel a lemezt. A legtöbbet a jamaikai Natasha Vigille szerepel, ő énekel a nyitó Breath Againben, a Strangerben, és a Callinban, utóbbi a korong egyik legjobb darabja. A nu roma !DelaDap ex-énekesnője, Stoika Melinda a Mangesben tűnik fel, ami szintén kiemelkedő. A karakteres hangú lányok mellett, néhány férfitorok is megrezdül, a szintén Chameleon Records-os Tumba y Quema vezetője Dely Dávid hallható az El Etilicoban, és a Negraban, míg Bryant Goodman, és General Maans a P.e.a.c.e.-ben. Tömören összefoglalva, a One Dirt-ből egyszerűen árad a positive flow, aki ilyet hallgat, az jót tesz magának és környezetének, épp ezért erősen ajánlott anyag!
Suefo

SääTIŐ ORGANISAATIO – AVARUS IHMISET SEKA LUONTO – CD (CYMBIDIUM)
Nemcsak a Finn-Magyar barátság miatt, de minősége miatt is feltétlen írnom kell erről az a furcsa nevű zenekarról. Elképesztő nu jazz anyaggal rukkolt elő a banda! Skandináv barátaink olyan frankó elegyet készítettek, amely új dimenzióba repíti a hallgatót, és hihetetlen zenei élményt nyújt. Méltó a helyi kortárs jazz élet képviselőihez, a Teddy Rok Sevenhez, Nuspirit Helsinkihez, vagy a Quintessencehez. Az 1-eyes-t már korábban megismerhettük a Helsinki Cooler vol.1-ről, de a többi szerzemény is hasonló atmoszférában mozog, mivel a fúvós szekció nagyon domináns, kivéve az angol számcímekkel ellátott dalokat, amelyek valószínűleg a zenei piacot ellepő chill, lounge, stb. válogatáslemezekre íródtak. No miután ezeket megbocsátjuk nekik, hallgassuk átéléssel a vokál nélküli original suomi szerzeményeket!
Les P.

MAKOSSA + MEGABLAST – KUNUAKA – CD/2LP (G-STONE / DEEP)
Mindig is bírtam az osztrák páros stílusát, a breakbeat és a broken beat között mozgó pattogó ütemeik, a mély és öblös dub vonalak, a bitang erős MC-k szövegei (ezúttal: 3gga, Subrinah, Capitol A, Cleydys Villalon, Ras T-Weed, Farda P, Marsmobil, Kool Keith) elcsavarják az ember fejét. Ezúttal sincs másképp, ezt már az első szám után meg lehet állapítani. Egy rövid intró után a „Mama” című lassabb, tördelt dub darabbal indít a duó, melyet a következő, „Kunuaka” egy fokozattal gyorsabbra kapcsol, és négynegyedei kegyelem nélkül törnek elő. A „Like a rocket” az egyik kedvencem a korongról, súlyos ütemei, szigorú basszusa kíméletlenül leterít, amit tovább fokoz Capitol A orgánuma. A „Galaxy 82” már jobban elmélyül a house és electro műfajokban, ám közel sem olyan sablonos, mint sok kortársa. Az album közepén helyezkedik el az első remix, melynek eredetijét a Bitter Sweet előadásában „The mating game”-ként ismerhetünk. A „Rip it up” és a „Que pasa” pattogós táncparkett-muzsikák után egy újabb remixbe botlunk, Rodney Hunter „Find it” című nótáját variálták át a bécsi zenészek, mely sokkal súlyosabb lett, mint eredetije. A lemez végén levezetőként a „Slow mo” gurgulázós dallamai csendülnek fel. Tökös lemez, bár már nem annyira friss, mindenképp érdemes belekóstolni.
Gandharva

RODNEY HUNTER – HUNTERVILLE – CD (G-STONE / DEEP)
2005-ben jelent meg Rodney Hunter debütáló albuma - a Hunter Files - mellyel gyors és világméretű hírnevet szerzett magának. Ennek már három éve, ez idő alatt persze számtalan válogatáson láthattuk a nevét és több remix lemez is megjelent a zenéivel. Az új albumán a háttérmunkákat Peter Kruderrel karöltve végezte, és a közreműködők hosszú sorát is érdemes végigböngészni. A népszerű bécsi hip hop csapat, az Aphrodelics, az ősdiszkós Shadee, a francia popénekes Jay Sebag, a csinos bécsi soul, és r’n’b énekesnő L’enfant Terrible, (aki már a Dope Noirnál és Sunshine Enterprises-nál is megjelent egy-egy maxival), Earl Zinger, Zeebo, aki többek között a Thievery Corporationnel is együtt dolgozott, és végül Didier. Annak ellenére, hogy Hunter saját bevallása szerint ez egy időtálló, modern funk és soul lemez, én erről nem vagyok meggyőződve. Sokkal több pop elemmel dolgozik, mint ahogy ezt az előző lemezén hallhattuk, tehát inkább ebbe a kategóriába helyezném, mint az ő általa meghatározottakba. A dolog persze működhet, ha valaki ebben lát fantáziát, én a debütáló anyaghoz képest csalódtam.
Gandharva

DON PAULIN – ME AND MY PAPAGAYO – CD/LP (SONORAMA)
Egy német címke, a Liberty adta ki elsőként először 1969-ben, majd csaknem ötven év elteltével egy másik német kiadó, a Sonorama csapott le újra erre az elfeledett kincsre. A lemez úgy kezdődik (Danza), mint egy hőskori western film, már látjuk is szemünk előtt a mozit: párbaj a déli izzó napon… de hamar átfordul a hangulat egzotikus bossa nova ütemekbe, ami egész végig kitart a korongon némi fűszerrel kiegészülve: blues, jazz, latin, exotica és pszichedélia. Don Paulinról, nekem Dean Reed ugrik be, mint kortárs énekes, sok közös vonásuk van, például abban, hogy nagyrészt maga is részt vesz a zenék írásában. A fickó egyaránt dalol humorosabb (Ananas, Titicaca) és komolyabb lélegzetvételű darabokat (On the road again, In my fantasy), melyek közül több is csak most lát először napvilágot. Külön ki kell emelni a gitáron közreműködő Siegfried Schwab játékát, valamint a zenekart összefogó és zeneszerzőként is felbukkanó Ingfried Hoffmannt. Aki bírja a latin-bossa vonalat, az nem fog csalódni, Don Paulin kitesz magáért
Gandharva