2009. JÚLIUS

  V/A – POLSKA ROOTZ – CD (EASTBLOK)
  KALETA & AKOYA AFROBEAT – THE SPIRIT OF FELA IS LIVE & WELL! - 12” (MUKATSUKU)
  MR SCRUFF – BUNCH OF KEYS – 12” (NINJA TUNE)
  ROEBECK – HURRICANES ON VENUS – CD (I LABEL)
  ROTFRONT – EMIGRANTSKI RAGGAMUFFIN – CD (ESSAY)
  ASSEMBLY LINE – FALLING BACK -12” [CARDBOARD CITY)

V/A – POLSKA ROOTZ – CD (EASTBLOK)
A berlini Eastblok kiadó jóvoltából most a lengyel elektronikus folk vonalat térképezhetjük fel egy sokszínű válogatás segítségével. A zenéket ezúttal Alexander Pehlemann válogatta, aki a Zonic című szubkulturális újság és rádióműsor szerkesztője, és elmondhatjuk róla, hogy alapos munkát végzett. Az itt hallható 16 dal egy érett és érdekes zenei színtérről árulkodik, amelynek központi elemei a reggae és a dub. Joggal mondhatná bárki, hogy elég furcsa a karibi stílusokra egy lengyel válogatás fő vonalaként gondolni, de mindenkit megnyugtathatunk folkkal rendesen megbolondított zenékről van szó. Sőt az elektronika több formában is megjelenik, például van néhány komoly drum’n’bass (Psio Crew, Masala) egy tribal (Warsaw Village Band) és egy vágásokra, scratch-ekre épülő szerzemény (Meritum) is. A dub-reggae alapokon nyugvó dalok közül a jamaikai Twinkle Brothers és a lengyel Trebunie-Tutki emelkedik ki az első néhány hallgatás alkalmával, amihez talán lehet köze annak, hogy közös számuk mixét Adrian Sherwood készítette. A kétnyelvű vokáltémák egymást váltogatják, a népi elemek pedig szépen illeszkednek a hipnotikus ritmushoz. Nagyon jó a Vavamuffin is, akik hasonló szerepet tölthetnek be a lengyeleknél, mint Magyarországon az Irie Maffia. A Habakuk reggae-je sem rossz, ráadásul ők a Solidarniosc egyik rendszerellenes dalát, a Muryt dolgozták fel. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a Masala által jegyzett drum’n’bass (XXI. Wiek) is egy feldolgozás, mégpedig a nyolcvanas évek legendás punk zenekartól, a Dezertertől, akiknek annak idején még Amerikában is jelent meg lemezük, a Maximumrockandroll kiadásában. Az óra körbejárt, ideje szétnézni a mai lengyel felhozatalban.
Suefo

KALETA & AKOYA AFROBEAT – THE SPIRIT OF FELA IS LIVE & WELL! - 12” (MUKATSUKU)
A label-főnök Nik Weston 2007-ben találkozott először a szóban forgó dallal, de a nigériai Kaleta által jegyzett eredeti verzió a maga 14 percével túl hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy megjelenhessen. A megoldás egy Weston és producertársa, Guynamite készítette edit formájában érkezett. Nagyjából fele olyan hosszú, mint az originál és tökéletesen megfelel a maxi címében megfogalmazott állításnak, kis túlzással jöhetne akár a mester hetven valahány lemezének valamelyikéről is. Erőteljes fúvosok, repetitív ritmusszekció, férfihangra felelgető női kórus, az editelők munkája révén pedig mindez egy pillanatra sem válik monotonná, 2/3-nál még egy tempóváltás is belefért, hogy teljes legyen az őrület. A túloldalon az edit remixe található, jófajta house-boogie, a fent sorolt elemek tánctér-kompatibilis újrakeverése. Érdemes rámenni!
Von Yodi

MR SCRUFF – BUNCH OF KEYS – 12” (NINJA TUNE)
Számolni sem tudom, hányadik maxi az új „Ninja Tuna” albumról, mindenesetre a jobbak közül való. A címadó darab minimalista dobgép-basszus-billentyű combója eléggé megnyerő, nagyszerű bólogatnivaló, 21. századi easy listening, ha stílust kéne mondani. A másik oldalon az előző maxik egyikén már megjelent, „Cat and Mouse” nevezetű darab, az elsőnél sokkal vidámabb, de összességében mégiscsak gyengébb, második része hallható. Külön-külön egyik sem egy főnyeremény, utóbbi broken beates hangulata mindenesetre tökéletesen ráilleszthető az első verzió minimál alapjaira, szóval legalább együtt szépen működhet a kettő. Továbbá felhívnám a figyelmet, hogy kereken tíz éve jelent meg Scruff második, „Keep It Unreal” című albuma, ami így magában kevéssé érdekes, viszont a jubileum alkalmából kijött egy olyan maxi is, amin három olyan zene található, ami korábban nem jelent meg hivatalosan. Ott van köztük a „Vipraphone Boogie” szuper instrumentál hiphop bítje, ami kicsit felgyorsítva tök jó. Ha magukban nem is, igy együtt mindenképpen érdekes lehet a két lemez, ja és grátisz mp3 letöltés jár mindegyikhez. 
Von Yodi

ROEBECK – HURRICANES ON VENUS – CD (I LABEL)
Luke Corradine néhány énekes segítségével Roebeck néven egy varázslatos bemutatkozó albumot hozott össze. A sajtóanyag említ némi hasonlóságot a Zero 7, az Air és a Radiohead világával, persze azt is hozzáteszik gyorsan, hogy egy egyéni munkáról és nem koppintásról van szó. Igazuk van, a felsoroltakkal tényleg van rokonság, főleg a tempóban, hangulatokban, kidolgozottságban, popérzékenységben. A felsoroltakon kívül még megemlíteném a Pink Floydot is, hiszen rögtön az első számban (The Jewels Of Lady Gibbons) pont az ő hatásaik érezhetőek az éteri, visszhangos szintetizátorok és a csilingelő akusztikus gitár kapcsán. A hasonlítgatást azonban ezen a ponton abbahagyom, mert a lemez hallgatása közben ezek a dolgok egyszer sem voltak zavaróak. Több olyan szám található a korongon, ami esélyes lenne egy jó videoklippel megtámogatva a szélesebb körű ismertségre. Ilyen a Jules T által énekelt White Universe, vagy a Sophie Annett vokáljával ékesített Closing In. Az instrumentális tételek közül a Blueberry Jam és a Sirens volt leginkább emlékezetes. A hátsó borítón Corradine hét régi analóg szintetizátor gyűrűjében ül, de a lemezborítót kihajtogatva további monstrumokat, egész falat beborító kapcsolószekrényes szintiket is megcsodálhatunk, természetesen ez a gyűjtőszenvedély az anyag hangzását is erősen meghatározza. Aki olyan chill zenére vágyik, amire a fentebb leírtak ráillenek, hallgasson bele Roebeck lemezébe, lehet hogy új kedvencre talál benne.
Suefo

ROTFRONT – EMIGRANTSKI RAGGAMUFFIN – CD (ESSAY)
Hat évvel a megalakulása után megjelentette első nagylemezét a berlini székhelyű Rotfront zenekar. A korongon igazi multikulti kavalkád hallható, ami egyenesen következik a tagság vegyes összetételéből. A két alapító gitáros-énekes komoly referenciákat tud felmutatni. Az ukrán Yuriy Gurzhy Wladimir Kaminer társaságában létrehozta a RussenDisko DJ csapatot, ami a szintén berlini BalkanBeats mellett a kelet-európai zenék egyik legfontosabb propagandagépezeteként működik, de Yuriy vendégként feltűnik például az Amsterdam Klezmer Band és Shantel lemezein is. Wahorn Simon főleg a hazai underground közönség számára lehet ismert, olyan zenekarokban muzsikált a kilencvenes években, mint a Balaton és a Batu Kármen. A Rotfront énekesnője Gryllus Dorka valószínűleg nem szorul bemutatásra. Hármójukon kívül vannak még amerikai, ausztrál és német tagok, így a nyelvi kavarodás sem maradt el, oroszul, ukránul, magyarul, angolul és németül szólalnak meg a zeneileg is igen összetett dalok. Néhányat átültettek a régóta közkézen keringő demóról, de az eddigi legismertebb számuk, a Kraftwerk The Robots-ának feldolgozása nem szerepel a lemezen. Nem gond, feldolgozás most is van azért bőven, méghozzá komoly slágerekből (Dolly Roll – Ábrándos szép napok, Trabant – Tűz, Hernádi Judit – Sohase mondd), amelyek ráadásul egytől-egyig remekül sikerültek. A dub, reggae, dancehall, ska, cumbia, klezmer, roma, hip-hop keverék ezeket a korszakos dalokat is új színben tünteti fel, (és nagy poén a Monti-csárdás részlet a Tűzben), de a zenekar saját számaira sem lehet panasz. Az albumot indító önmeghatározó blokk, a B-Style, a Sovietoblaster, vagy a Kemények a fények egyből hangulatba helyezi a hallgatót és ez így marad végig, sőt a függőség is gyorsan kialakul. Erősen ajánlott anyag!
Suefo

ASSEMBLY LINE – FALLING BACK -12” [CARDBOARD CITY)
Az ezidáig számomra ismeretlen Cardboard City kiadó, ausztrál duója figyelemreméltó EP-vel rukkolt ki a lemezpiacra. Feltétlen nevesíteném is a formációt, hiszen megérdemlik: Nathan J. és Luke Middelberg akrobatáskodik a szemplerek és az ütemszekciók között. Aki kedveli az intelligens, bólogatós ütemvilágú, vokálokkal dúsított, hangmintákkal tűzdelt hanganyagokat annak garantálom a lemezestáskába kerülést. Miért is? Eleve a négy számos kiadványokhoz személy szerint jobban vonzódom, főleg akkor, ha az összes dal tetszetős a fülemnek. Az A1-es címadó zene szépen megalapoz a korongnak, ezután érdeklődve tekinthetünk az A2-es „Cosmic Ballad”-re, amelynek a ritmusa, vokálja tényleg földöntúli. Megfordítva a lemezt a B1-es „Saying Something” dallamvilága folytatása az előzőekben leírtaknak. Végezetül a B2-es „Out The Frame” késztetet arra, hogy magadévá tedd ezt a kiadványt. Remélhetőleg az Assembly Line futószalagon gyártja majd nekünk az ilyen finom hallgatnivalót a későbbiekben. Kíváncsiságod enyhítésére és kedvcsinálónak, pedig ajánlhatok egy videót, ami a Perth-i lemezbemutató partin készült.
Les P.