2009. NOVEMBER

  RUTKAI BORI ÉS A SPECKO JEDNO - WHATEVERGREENS - CD (NARRATOR)
  IRIE MAFFIA - WHAT'S MY NAME?! - CD (SHIFTIN' GEARS)
  JAMES PANTS - THIN MOON - 7" (STONES THROW)

RUTKAI BORI ÉS A SPECKO JEDNO - WHATEVERGREENS - CD (NARRATOR)
A Specko Jedno frissen megjelent második nagylemeze minden szinten továbblépésként értékelhető az elsőhöz képest. A Rutkai Bori festményével díszített, szép digipack borító egyből szembetűnik, de miután elindítottuk a lejátszást gyorsan kiderül, hogy sokkal jobb a megszólalás is ezúttal (igaz az előző korongot ilyen értelemben nem volt nehéz túlszárnyalni). A 2006-os anyag mesékkel tűzdelt koncepciója ugyan érdekes volt, de legalább annyira gátolta is a lemez végighallgatását, én például egy idő után leválogattam a számokat a jobb hatás kedvéért. Időközben a zenekar is különválasztotta két eltérő profilját és idén Hébe-Hóba Banda néven már egy meselemezt is kiadtak Vacka dalok címmel. Tehát a Whatevergreens-en nincs ilyen jellegű probléma, jönnek egymás után a zenék, viccesek, kedvesek, némelyik már ismerős lehet a csapat koncertjeiről, de van köztük néhány vadiúj is. A fentebb említett okok miatt külön öröm, hogy némileg fazonírozva átmentették az előző lemez pár emlékezetes dalát (Bácsi a biciklin, Világbéke, Kóstoló). Amellett, hogy végre otthon is felcsendülhetnek a Combino, no meg az Égősor örökbecsű sorai, még sok finomságot találunk a korongon. A Robot Rocky egyszerre kacérkodik metállal, new wave-vel és elektronikával, míg a rögtön ezután következő Mikor a vér egy nagyszerű zongorás ballada, a Rózsabimbó meg nem hagyományos értelemben vett jazz-rap. Természetesen mindezek a folkos, bárzenés, lagzis, sanzonos elemekkel karöltve hozzák a védjegyszerű Specko-érzést.
Suefo

IRIE MAFFIA - WHAT'S MY NAME?! - CD (SHIFTIN' GEARS)
Az Irie Maffia igen rövid idő alatt jutott el odáig, hogy ma már a fesztiválok, nagyobb reggae bulik biztos pontjaként számíthatunk rájuk. Négy év kitartó munkája, egy sereg koncert, sound system fellépés, egy EP és egy nagylemez van mögöttük és végre elkészült a folytatás is. A két évvel ezelőtti debütáló anyag a Fel a kezekkel! már felsorakoztatta szinte az összes zenei alkotóelemet a mostaniak közül, a tagság sem változott, mégis nagy a különbség a két album között. Talán csak annyi történt, hogy beérett a produkció, mindenesetre az új anyag legtöbb száma emlékezetesebb, dalszerűbb a korábbiaknál, ami egyértelmű pozitívum. Sena sokat énekel, a Busaman-ben még magyarul is vokálozik, de nem itt a legjobb, hanem az olyan felvételeken, mint a blues-fúziós That Game, vagy a címadó funk-soul zúzda What’s My Name?!. Ezekből is látszik, hogy nem egy egysíkú reggae lemezzel van dolgunk, időről-időre újabb meglepetések várnak ránk, például a house MC Kemonnal (Bacardi Cola), vagy még inkább a cumbia Busával és Colomboval (Lady’s Embassy). A legkevésbé a Legalize meglepő, amiben a jamaikai Blessed vendégénekel, ez nem hiányozna túlzottan, de hát az identitást is meg kell őrizni valahogy a nagy eklektikában. Jumo Daddy és Dermot jó munkát végeztek a dalok összerakásánál, keverésénél, erre nem lehet panasz. Érdekességként még megemlíthetjük, hogy majdnem major kiadvány lett ebből a lemezből. Egy darabig úgy volt, hogy az Universal adja ki, de végül elsikkadtak a tárgyalások. Jó lett volna látni, hogy mit tud kezdeni a nagy kiadó a zenekarral, de valószínű, hogy jobb ez így mindenkinek.
Suefo

JAMES PANTS - THIN MOON - 7" (STONES THROW)
Mr. Pants és a Stones Throw-főnök PB Wolf utóbbi egy texasi dj-zése alkalmával találkoztak először 2001-ben, a többi történelem - egy stúdióalbummal, néhány maxival/kislemezzel és mix cédékkel domumentálva. December első felében várható az új album, „Seven Seals” lesz a címe, a szerző apokaliptikus meg képzeletbeli filmzeneként beszél róla, amit mi készséggel elhiszünk a borító láttán. A lemezt beharangozó kislemez két rövid, ámde nagyszerű dalt prezentál, nagyjából a korábbi Pants cuccok nyomvonalán: posztmodern soul, new-wave disco, elvarázsolt szintetizátor futamok, sajátgyártású dob, gitár meg éneksávokkal felturbózva. A „Thin Moon” egy szétesve belassult szintivezérelt pop-soul szám, pizzicato hangokkal, nyerő kiállásokkal, Pants fülbemászó énekével. Minimum imádnivaló. A túloldal pörgősebb, keményebb alapokon hozza gyakorlatilag ugyanezt, a szám végén a kiállásból egy teljesen váratlan fúvos-szóló (harsona, aztán szaxi talán) vezet ki minket, ötletes, teljesen egyedi hangulat, ahogy végig az egész korongon. Ötből öt, kíváncsian várjuk a nagylemezt!
Von Yodi