2009. SZEPTEMBER

  ANCIENT ASTRONAUTS - WE ARE TO ANSWER - CD (ESL)
  V/A - JAZZ&MILK BREAKS VOL. 3 - 12" (JAZZ&MILK)
  V/A – THAI FUNK ZUDRANGMA VOL. 2 – CD (ZUDRANGMA)
  VINYL JAM – KINO – LP (VINYL JAM)
  MAHALA RAI BANDA – GHETTO BLASTERS – CD (ASPHALT TANGO)
  MR. CONFUSE – IMÓVEL – 12” (LÉGÉRE)

ANCIENT ASTRONAUTS - WE ARE TO ANSWER - CD (ESL)
A német Switchstance kiadónál kezdte pályafutását a kölni Kabanjak és Dogu duója. A hip hop, funk, downtempo és dub mezsgyéjén alkotó párosnak ez a debütáló nagylemeze, ám korábban készített remixeket többek között a Fort Knox Five-nak és Dr Rubberfunk-nak is. Az amerikai ESL kiadó ezen a nyáron szerződtette le az Ancient Astronauts-ot, hogy náluk jelenhessen meg a bemutatkozó lemez. A korong több vonalon mozog: dub-downtempo (I Came Running, A Hole To Swallow Us, Lost in Marrakesh, Surfing The Silvatide, Crescent Moon), hip hop (Classic, Risin High, Oblivion), reggae (All of the Things You Do), drum&bass (Dark Green Rod) vagy éppen funk-break (Everybody). Neves és kiváló közreműködők sora: Bajka (!), Pharcyde, Phat Old Mamas, Raashan Ahmad, Entropik, Tippa Irie, DJ Zeph & Azeem. A lemez összetett és nagyon élvezetes, max respect jár a srácoknak!
Gandharva

V/A - JAZZ&MILK BREAKS VOL. 3 - 12" (JAZZ&MILK)
Június végén jelent meg ez a 12"-es lemez (ideje is beszámolni róla), mely a német Jazz&Milk kiadó válogatás vinyl-jeinek harmadik része. Az első két rész igazán megnyerően alakult, így nem csoda ha ezt is izgalommal vártuk. Az örök tagságát tovább erősítette az amerikai Free The Robots formáció, akik ezúttal "You Can Dance" című számukkal jelentkeztek, méghozzá az Envee Ensemble átiratában. Első löketnek tehát egy swing-jazz darabot kapunk, aminek számomra egy negatívuma van: az ének túl r'n'b-s. César Granados, kitűnő percussion-os Dizzie Gillespie "Manteca" című latin-jazz klaszikusát alakította saját képére. Ez egy új irány a J&M-nél, ilyen latin vonal nem volt jellemző. A The Snip száma (El Boom) az első igazi kiadóra jellemző darab, lassan hömpölygő, de erősen beszippantó funkos-zongorás downbeat cucc. A "B" oldalon elsőként a The Jivers-el találkozunk, akik Anqui-val karöltve adják elő a "Do What" című számukat. Nekem nem volt túl meggyőző, inkább pop, mint bármi más. A The Bogoos "Journey"-ét már ismerjük és szeretjük is, de itt a kiadót vezető Dusty remixeli, ami nem veszít eredeti ízéből, így simán bírjuk. Végül a Greenwood Rhythm Coalition zárja a maxit a " Cotonou Caravan" című számukkal. A "zölderdős" srácok készítettek ennél már sokkal ütősebb cuccokat is (Salsa Verde, Guajira), de ez is kellemes latin beütésűre sikeredett. Összességében nem voltam megelégedve ezzel a lemezzel, sokkal többet vártam tőle. Ám a magas elvárások ellenére is erős közepes.
Gandharva

V/A – THAI FUNK ZUDRANGMA VOL. 2 – CD (ZUDRANGMA)
Újabb távol-keleti kincsekkel ismerkedhetünk meg a Zudrangma kiadó második válogatásán. A téma ismét a nyugatos thaiföldi könnyűzene, leginkább funk-soul-disco, amibe azért belefér némi rock és pszichedélia is. Évszámok híján, még a mellékelt plakát lemezborítóit, képeit böngészve is nehéz meghatározni a korszakot, de mondjuk, hogy a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek lehet a merítés forrása. Pár nagyon meleg feldolgozás (Hot Stuff, Lady Marmalade, Kung Fu Fighting) egyből megérinti a hallgatót, bár érdekes módon csak a dalok fő motívumait vették át, a szövegek eltérnek, nem is az eredeti címükön vannak feltüntetve. A legjobb zenék a lemez vége felé hangzanak fel, például Kon Chob Pluk-tól a Buppa Saichol, vagy Ba Bor Por Khan-tól a Sroeng Santi elég meggyőző. Az utóbbit játszhatná akár a Mandrill is, csak a thai énekes teszi helyre a dolgokat. Maga a válogatás, az előző részhez hasonlóan 1300 példányban jelent meg és egy szép kis szövet szütyőbe van csomagolva a majdnem A2-es méretű kihajtogatható poszterrel egyetemben. A lemez tasakján szereplő fülszövegből kiderül, hogy ezeket a nyugati hatásokból építkező zenéket a helyiek a Luk Krung gyűjtőnévvel illetik, ami nem keverendő össze a vidéki verzióval, a Luk Thunggal. A lemez végighallgatása egy ülésben elég embert próbáló európai füllel, de akárcsak az Outcaste kiadó Bollywood Funk válogatása esetében - ami sokban hasonlít erre a lemezre – számokra lebontva elég jó dolgokat találhatunk.
Suefo

VINYL JAM – KINO – LP (VINYL JAM)
A Vinyl Jam egy finn zenekar és ugyanezen a néven önmaga kiadója is. Nevükhöz méltóan elkötelezett vinyl-hívők, csak fekete lemezen jelennek meg, sőt ezen belül is az AAA-ra esküsznek (analóg felvétel, keverés és masztering). Zenéjükkel a hetvenes évek jazz-rock fúziója, a funk, a soul és a disco előtt tisztelegnek, tulajdonképpen amit csinálnak az teljesen ahhoz a korszakhoz tartozik. Öt-nyolc perces hosszúságú, ráérős tempójú számaik olyan elődöket idéznek, mint Grant Green, Bob James, George Duke, vagy Roy Ayers. Hol szentimentális, romantikus (Test of Wind, Frozen Love), hol gengszterfilmbe illő (Soldat) számok sorakoznak új, Kino című nagylemezükön is. A cím sem véletlen, egyrészt egy képzeletbeli film zenéjét játsszák a lemezen, másrészt egy a zenekarról szóló dokumentumfilm is kapcsolódik az anyaghoz. A Test of Wind stúdiófelvételeit rögzítette a stáb, amit aztán koncertrészletekkel és interjúkkal spékeltek meg. Ebből még inkább lejön az, hogy mennyire a korszak bűvöletében él a banda. Trapéznadrágok, analóg-szintik, lemeztúrás-ihletásás, valamint szalagra rögzítés látható többek között a képsorokon. A zenészek teljesen profik, egyáltalán nem fárasztó végighallgatni ezeket a lassan kinyíló, hosszú számokat, ami pedig a jazz-rock fúzióknál gyakori probléma. Mindig a legjobbkor csatlakozik be egy kellően betorzított gitár (Daniel Österlund), egy jól eltalált elektromos-zongora (Martin Huldin), vagy szaxi-szóló (Andre Solomoko). Az énekesnő, Antonia Dahlström hangja elbűvölő, jók az énekdallamok, és az énekes-instrumentális részek aránya is (a kilenc perces Disasternek például csak az első negyedében énekel, meg a közepén egy kicsit és a legvégén pár másodpercet). Szóval abszolút pozitív meglepetés ez a zenekar, ha valakinek nem okoz problémát, hogy egy 2009-es lemezen tiszta ’70-es esszenciát hall, akkor járjon utána mindenképp.
Suefo

MAHALA RAI BANDA – GHETTO BLASTERS – CD (ASPHALT TANGO)
Öt évvel ezelőtt jelent meg a román gettócsávók bemutatkozó lemeze a Crammed Discs kiadásában. Az anyag olyan jól sikerült, hogy a Fanfare Ciocarlia és a Taraf de Haidouks mellett a szintér legismertebb román zenekaraként váltak világhírűvé. Ennek a hármas társaságnak a dalait értelmezték újra a két Electric Gypsyland válogatáson olyan szaktekintélyek, mint Shantel, Senor Coconut, a Balkan Beat Box, vagy az Oi Va Voi. Felfigyelt rájuk a Basement Jaxx-ből Felix B is, aminek eredménye a Gypsy Beats And Balkan Bangers válogatáson hallható. No és persze 2006 végén a Borat filmzenéjéből is kivették a részüket. Ezek a dalok mind az első lemezhez kötődnek még akkor is, ha remix verziókról van szó, ideje volt tehát némi új matériát is csepegtetni a rajongók felé. Az új korong már az Asphalt Tango-nál jelenik meg október közepén a cég szokásához híven szép, kihajtogatható digipack borításban. A lényeg - a tartalom - szintén rendben van, bár őszintén szólva emiatt nem is aggódtam különösebben, mivel eddig még egyszer sem csalódtam bennük. A háromnegyed órába 13 szám fért, de ezek között a durva balkáni rázástól (Ding Deng Dong, Nu Mai Beau, Zuki Zuki), a nyálközeli, de még épphogy vállalható kesergőn (Balada) át, a mediterrán hangulatokig (Solo Para Ti) sok mindent hallhatunk. Akinek még ez sem elég, annak ott van a beszédes című Balkan Reggae és a Kolo Baro, amelyek a korábban említettekkel együtt biztosan gyakran fognak felcsendülni a balkán partikon Berlintől Budapestig, de még azokon túl Madonna házibuliján is.
Suefo

MR. CONFUSE – IMÓVEL – 12” (LÉGÉRE)
Pár hónapja jelent meg Feel The Fire címmel, ennek a hannoveri úriembernek a bemutatkozó albuma, míg ez a korong már harmadik a 12”-esek sorában. Az előző kettő is pokoli erős volt, hiszen korábbiakban Smoove és AIFF voltak a remixerek, persze a jó kis saját nóták mellett. Confuse úr megtartotta dj-barát szokását, miszerint legalább öt-hat trekket rápréseltet a kiadványra, ami ezúttal is megvétellel volt díjazva. Szóval az A oldalon az original felvétel mellett - ami egy elképesztő latinfunkbeat - helyet kapott egy tört ütemre pakolt dallamvilágú remix, ami Rephrase kezenyomát dicséri. Persze nem mehetek el a Thomas Blondet átdolgozás mellett sem, aki jóféle  elektronikai alappal látta el az It’s Just A Blues című számot, és ezzel tette színessé az amúgy fekete korongot. Figyelem! A másik oldalra való forgatás után a fejekben még erősebben kattoghat a lemezvétel lehetősége, főleg ha Alen De Laniere átdolgozását füleljük, hiszen ő egy kicsit jazzesre vette a figurát. Ed Royal hozza a kötelező elvárt funk-break formát ezúttal is, most a Balkan Funk című nóta alá pakolta hagyományos ütemvilágát. Végezetül, de tényleg nem utolsó sorban, az idén nagylemezzel is jelentkező Una Mas Trio lassíthat le minket az ő kis nu jazz, bossa nova fúziós remixükkel, ami az En Movimento-ból született. Összegzésképp elmondhatom, hogy ismét egy favorit lemezzel vagyok beljebb és a sok stílusirányzat miatt elég sokáig fogja a vállamat húzni ez a kiadvány. (Aki pedig vállterhelés helyett a kisebb és könnyebb CD verziót választja, az említetteken túl Mash & Munkee, Lack Of Afro, JetTricks, és a magyar Uptown Felaz remixeivel még beljebb lehet.)
Les P.