|
ZAGAR - LOCAL BROADCAST [2002, UGAR] |
 |
 |
 |
|
Írta: Gandharva
|
 Sokat szerintem nem kell beszélnem a Žagar tagjairól, mert már régebbről ismerősek mint gondolnák egyesek. A Yonderboi Quintettből már ismerhetjük Zságer Balázst /billentyűk, sampler, effektek/, Kovács Andort /gitár, basszusgitár/ és Bootsiet /scratch/. Az új tag egyedül Lázár Tibor /dob/. A lemez műfajáról nem lehet egységes behatárolást alkotni mivel az egyik legsokszínűbb lemez, amit valaha hallottam. A brit pop-tól kezdve minden megtalálható (hallható); bár egyesek elektroakusztikus downbeat "kategóriába" sorolják ami végülis lefedi a valóságot. Sokszor azt mondják, hogyha az első darab jó akkor ez az egész lemezt "viszi"... ez igaz a koncertekre is. A Žagarnak sikerült ezt megcsinálnia, bár igaz hogy az egész lemez nagyon ott van. A lemez legjobb darabjai: Parachute to eternity, Ready for the revolution, Mistery of cinema, Astronaut from star city, Dripstones, Blindflight. Úgy látom sikerült a fél lemezt felsorolnom, ebből is az következik, hogy nagyon jó az album. Minőségi magyar zenéről van szó! Sok magyar együttes azt mondja, hogy azért nem tud csinálni jó zenéket mert nincs pénz. Nem hiszem hogy a Žagarnak annyival több lenne (de itt más zenekarokra is gondolok: Pluto Project, Cas!o Samples, stb.) és mégis ilyet tudtak alkotni. Az album erőssége, hogy az elektronikus zenét "megbolondították" egy vonósnégyessel, ami nagyon jól szól együtt. Többek között Ligeti György is énekel a lemezen (Those Seventies), akinek hangja igazán megnyerő. Sokan mondják és talán igazuk van, hogy mintha minden egyes szám egy film lenne. Ezt értelmezze mindenki úgy, ahogy akarja. Már három videoklipp is készült: a Bitter jollity (live), a Cosmic disaster és nemrég készült el a Bossa Astoria. Mindegyik letölthető a Fillcell stúdió honlapjáról. Zságer Balázs egy másik projektben is részt vesz nem mással, mint Yonderboi-jal, ez a Trevira Modern. Ezen a fedőnév alatt olyan zenék jönnek ki, amelyik nem fér bele se a Zagar, se a Yonderboi zenei világába. Nemrégen jelent meg ez első EP-jük, amit egy 10 incses bakelitre préseltek. Két szám hallható rajta: a "Dakkaragada" ami egy '60-as évekből kölcsönvett easy listening mintára rápakolt breakes cucc, a másik a "Danubian Rhapsody" amely egy filózósabb darab. (Érdekessége, hogy a Tanú című filmbol vannak betétszövegek a számban.) |
|
|
TUTTO MATTO - HOT SPOT [2002, TUMMY TOUCH] |
|
|
|
|
Írta: Gandharva
|
 A legtalálóbb jelző a "Tutto Matto" csapatára a popfunk. A Paolo Guiglielmino és Jurij Prette alkotta duó erősen megvetette a lábát a Tummy Touch kiadónál és ez csak előnyükre válik. Két hanyagolható house szám után számomra elindul a gyönyör. A "Changes in piano" épphogy csak ráhangol a funk és jazz világára, jön a "Peace", ami egy igazi popfunk dal – ezt mindenki megérti majd ha belehallgat. Táncra perdítő zongorafutamok, öblös vokálok és most üdítően hat a négy negyed is! A körítések néha hagynak maguk után kívánni valót, de az énekek mindig tökéletesek és elbírják sokszor a számok kisebb sántításait. Nade vissza a konkrétumokhoz, az album címadó dalát követő "You is" a house műfajából került ki, mint ahogy az egész album. Talán kicsit le – vagy bejáratott - futamokkal dolgoznak a fiúk, de ez nem von le az összértékből. A "Last minute of funk" is, ahogy az egész lemezre is jellemző, hogy mosolyra buzdítja hallgatóit. Az albumot záró "Insequimenta" táncolható(bb) formája rögtön magára vonja a figyelmet. Az egész lemezért csak pozitív visszhangot érdemel a páros, talán a következő album még izgalmasabb lesz, érdemes figyelni... |
|
MAINS IGNITATION - TURN ON [2002, TUMMY TOUCH] |
|
|
|
|
Írta: Gandharva
|
 A Tummy Touch széles spektrumát szélesíti a Mains Ignition zenekar. A sötét harmóniákat preferáló csapatnak háromnegyed óra is elég arra, hogy a műfaj kedvelőit saját közönségének soraiba állítsa. A brutál "Pop modern group" című számukkal erősen indítanak, de az utána következő "Swedish girls" sem egy félresikerült darab, még ha úgy is indul, mint egy megunt U2 szám. Rendesen kapkodom a fejemet, mert a stílusjegyek csak úgy hemzsegnek az albumon: az electro, a rock, a funk, a punk, de még a hip hopot se vetik meg. A számok alapjait majdnem mindig a szinti képezi, erre jön az élő dob, amit Adam Ficek gondozásában hallunk, majd az effektek, az ének és a basszus felelős lester Jones teszi oda magát. Kétségkívül egyedi dolgokat művelnek a srácok, már csak az az úri dolgunk van, hogy eldöntsük tetszik-e nekünk. Én egyértelmuen mellettük állok, többek között az "Ignite in fligth" miatt, ami simán elmenne egy alternatív slágernek is. Az album fele instrumentális, tehát mindenki megtalálhatja a szívéhez közelebb álló darabokat. Nekem még külön kedvencem a "Ching ching tuff chaser", az erőltetett dúdolású refrénjével ill. a "Ming mong" a félig wesernes, félig űrbéli vonásaival. A "Mains, to go" című számukkal méltóan zárják le az albumot. Aki ismerős a műfajban, annak kötelező darab, aki meg még nem találkozott hasonlóval, annak épp itt az ideje elkezdeni a dolgot, nem fog csalódni, ha ez lesz a tanuló lemez... |
|
|
V/A - TOUCH TONES [2002, TUMMY TOUCH] |
|
|
|
|
Írta: Gandharva
|
 A Tummy Touch negyedik válogatáslemezéhez érkezett. A kiadó körüli régi és új arcokat gyűjti nekünk egy csokorba a címkét irányító Tim 'Love' Lee. A Mains Ignition "Swedish girls"-jével indít a kompiláció, és így az electro-clash zenekar egy finomabb darabjával nézhetünk szembe. Ezután Crackpot vidám dalát, a "Heavy flowers"-t, majd a Souvenir nevű zenekar zongora ábrándjait élvezhetjük. "Moon beam" című dalával jelentkezik a Chantilly nevű csapat, ők a hip hop műfajában alkotnak maradandót. A Turbo Men nem túl markáns "Sexy lady"-je után Mammal jelentkezik a "Phone song"-al. A címe nagyjából mindent előre vetít, van itt hegedű és elektromos gitár improvizáció is. Patrick Dawest a kitartó afrozsiráf olvasók már biztosan ismerik (nemrégiben számoltunk be nagylemezéről) és erre a válogatásra az egyik legjobb saját szerzeményükkel a "Triballal" kerültek fel. A funk-jazz őrült óriás sosem okoz csalódást. Chantilly pompás átvezetése után a Skylab veszi kézbe az irányítást és "The viper" című számukkal rendre felborzolja a kedélyeket, a postrockot nem sorolnám a kedvenc mufajaim közé, de ez most igazán jólesett. Remélem Revolvo is már ismerősként cseng a fületekben, őt a "Guns" című száma képviseli. Az őt követő Royal Appointment is egy humoros darabbal, a "Compodisco" című alkotásukkal versenyeznek. A Verious Artists nevű csapat senkinek sem újdonság, de "Susie may" című számuk megunhatatlanul és mindig üdítően hat. "Bubbel love...", ez csak a Chunking lehet, a lírai dal nem kevésbé ismert, mint az előző szám, nekünk csak ringatózni kell és egy alkalmas partnert találni, hogy kihasználjuk a meghitt pillanatot. Ezt folytathatjuk Dolphin Boy "Don't stop"-jával; a jól sikerült albumáról feljebb olvashattok. A válogatást La Rue zárja a Margerene című darabjával. A varázst nem töri meg, tovább álmodozhatunk gondolataink sűrűjében. A kiadóhoz méltóan magas színvonalú összeállítást tarthat mindenki a kezében, aki beszerzi ezt a lemezt. |
|
FRANCOIS DE ROUBAIX - L'HOMME ORCHESTRA [2001, UNIVERSAL] |
|
|
|
|
Írta: Gandharva
|
 Louis de Funes filmjei és zenéi egyarát messze földön híresek, aminek a titka a könnyed humor és az ennek megfelelő könnyed (easy listening) zene! A "Lányok Pórázon" című Serge Korber által rendezett komédia zenei szerzője a francia Francois de Roubaix volt. A film főcímzenéjében a teljes szimfonikus zenekart jazz dob egészíti ki, ami elmondható az egész kompozícióra. Roubaix zsenialítása abban áll, hogy minden műfajt megszólaltat a filmben: sanzon (Ballet du Réve), cha cha (Judo), step (Claquetes) stb. Ennek megfelelően egyetlen percre sem tudunk elkalandozni. Rögtön a lemez második darabja, a "Les Poupons"-ban Louis de Funes (!) és fia Olivier duóját hallgathatjuk, amiből azóta is jópár remixet készítettek. A "Répétition"-ban a slágerré kinőtt "Piti Piti Pas" kiáltás is felhangzik. A saját kedvencem a "Judo" című szám, mely talán minden idők legforróbb csacsacsa száma a másfél perces hossza ellenére! Nem hiányozhat a villanyorgona (Audition) és a felhőtlen fuvola-kórus duó (Ballade dans Rome) sem. A bónuszok előtt a "szokásos" Final hangzik fel, mely filmben szereplő összes dallamot összesűríti két és fél percbe. Minden idők egyik legkiválóbb filmzenéje Francois de Roubaix nevét dicsőíti! |
|
|
|
|
|
|
oldal 9 / 11 |
