A berlini Asphalt Tango Records az egyik legmegbízhatóbb szállító, ha olyan kelet-európai csemegét zsákolnál, ami ugyan a folkból táplálkozik, mégis ízig-vérig mai és a world music kategóriába is csak jobb híján beleerőltethető. Korábbi kiadványaik közül ilyen volt a Kal és a La Cherga lemeze és még inkább ilyen az ErsatzMusika most megjelent második albuma. A zenekart kelet-berlini orosz emigránsok alapították, élükön a dalszerző-énekesnő Irina Doubrovskajával. 2007-ben debütáltak a szintén nagyszerű Voice Letter albummal, amivel szépen meg is alapozták a hírnevüket. Zenéjük különleges elegye az orosz városi folknak, amit leginkább a harmonika és az akusztikus gitár képvisel a melankolikus énekdallamokon kívül, valamint a kabarék kupléinak, sanzonjainak, a rocknak és a dubnak. Lehet furcsának tűnik ez a keverék, de nincs benne hiba, teljesen természetesen áll össze a kép, és alakul ki a rögtön felismerhető ErsatzMusika sound. A Song on a Gypsy Air című nyitódal, Irina gyönyörű akcentusos angol énekével, szomorú zongorakíséretével egyből megbabonáz. Az ezt követő rockos, dekadens Wild Grass-ben már az összes tag hangszerhez nyúl, majd jön a mozgékonyabb (Psylocibin Panic) It’s the Russain Beat, a kocsmaízű, sakálvokálos Oy, Pterodactyl és ez a négy szám nagyjából ki is jelöli a határokat, amelyek között a zenekar mozog. Leginkább kis, füstös klubokban üthet igazán a banda, de aki nem tudja elkapni őket élőben (szerencsés esetben Berlinben), a lemezt hallgatva is ízlelgetheti a nagy orosz lélek és dekadens Nyugat találkozásának eredményét.